A népbíróságok mellett működtek a népügyészségek, amelyeknek alapvető szerepük volt a per menetének, különösen a laikus népbíráknak a befolyásolásában. Elég gyorsan kialakult az a gyakorlat, hogy a nagyobb jelentőségűnek ítélt perekben a népügyészség vezetője ki-jelölt egy politikai ügyészt is a vádat képviselő népügyész mellé. A politikai ügyész szinte mindig egy megbízható újságíró volt, akinek az volt a feladata, hogy közérthető módon, ideológiai szólamokkal megtűzdelve, szenvedélyes hangon, mintegy néptribun módjára, az érzelmekre hatva döntse el a per kimenetelét.
104 A megindítandó lap terveivel kapcsolatban részletes adatok: BFL XXV. 1. d. Budapesti Népbíróság elnöki iratai VII. E.
105 A lapot az igazságügy-minisztérium sajtóosztálya adta ki, a heti rendszerességgel megjelenő lap szer-kesztője Hajdu Endre volt.
106 Az olvasóhoz! In: Népbírósági Közlöny, 1945. november 8.
A Magyar Újságírók Országos Szövetségének főtitkára alapvető fontosságúnak tartot-ta, hogy az újságírók ne maradjanak ki a nemzet erkölcsi megtisztításának folyamatából, különösen azért, mivel „talán az újságíró társadalom volt az, amelyik legodaadóbban szol-gálta ki a reakciót, most az újságíró társadalomnak vezetnie kell a demokrácia szolgálatá-ban.”107
A jogászi képesítéssel rendelkező népügyészek is szigorú utasításokat kaptak arra nézve, hogy miként végezzék a munkájukat. Kerekesházy József népfőügyész 1945 szep-temberében szigorúan előírta minden népügyésznek, hogy a bíróság előtt elsődlegesen az ügy politikai célzatát és politikai hátterét emeljék ki. A cselekményközpontú megközelítés helyett a tettes egyéniségének vizsgálatát tartotta fontosnak: „ha a tettes értelmiségi, sze-rezzék meg élettörténetét, derítsék fel személyes körülményeit, műveltségét, osztályhely-zetét, állapítsák meg, miként jutott kapcsolatba a jobboldali mozgalmakkal, állapítsák meg, hogy a kapcsolata egy lelki fejlődés törvényszerű következménye volt-e, avagy alkalom-szerűen, mechanikus úton kapcsolódott a büntetőjogi értékelés alá eső mozgalmakhoz?
Amennyiben a terhelt meggyőződéses bűntettesnek mutatkozik, megállapítandó, hogy a tettes lelki fertőzöttsége a jelenben is fennáll-e, hogy cselekménye büntetést érdemlő voltát felismerte-e, felderítendő, hogy a tettes műveltségénél, társadalmi súlyánál, egyéni képes-ségeinél és tevékenységénél fogva vezető volt-e, vagy vezetett?”108
A népfőügyész utasításában már a bűncselekmények elkövetésének motívumát is su-galmazta: „A tapasztalat azt mutatja, hogy az elkövetett fasiszta háborús és népellenes bűncselekmények motívuma az esetek jelentékeny részében nem az eszme iránti hűség volt, hanem mérhetetlen harácsolási és vagyonszerzési vágyban jutott kifejezésre s a legkü-lönbözőbb formák között valósult meg. Ezért fontos a legtüzetesebben vizsgálni s megálla-pítani, hogy ezek a minden erkölcsi alapot nélkülöző hazaáruló kalandorok és családtagjaik fokról fokra, az események fejlődésével hogyan vagyonosodtak, míg eljött a Nyugatra vo-nulás nagy pillanata, amikor azután minden hordozható értéket magukkal vittek s ezzel végleg kifosztották az országot. Soha vissza nem térő alkalom ez a bűnösök igazi
107 Gyöngyösi Nándor csatolta leveléhez azon újságírók névsorát, akiket a szövetség alkalmasnak talált ennek a posztnak a betöltésére: Horváth Márton (Szabad Nép), Dr. Gyöngyösi Nándor (Szabad Nép), Haraszti Sándor (Szabadság), Vass László (Szabad Szó), László Ferenc (Kis Újság), Bálint Imre (Világ).
A levél tájékoztatott arról is, hogy Szalai Sándor és Horváth Zoltán a Népszava munkatársai már megkap-ták népügyészi megbízatásukat. (MOL XIX–E–1–l. Igazságügyi Minisztérium Népbírósági Osztály 17139/1945.)
108 MOL XIX–E–1–l. Igazságügyi Minisztérium Népbírósági Osztály 17785/1945.
képének a megfestésére és népünk előtt való igazolására annak, hogy az országot kizárólag anyagi előnyökért adták el.”109
A belügyi társszervekkel való együttműködés a kezdeti időszakban nem volt teljesen zökkenőmentes. Valentiny Ágoston igazságügy-miniszter egy 1945 augusztusában Erdei Ferenchez intézett átiratában azt kifogásolta, hogy a politikai rendőrség népügyészeket, államügyészeket, bírákat tartóztat le az igazságügy-miniszter engedélye nélkül. Ez a gya-korlat Valentiny szerint az igazságszolgáltatás tekintélyét sérti, a népbíráskodást pedig megbénítja.110
Az igazságügyi és belügyi tárca között azonban már korábbról eredtek az ellentétek.
Valentiny az 1945. június 27-ei minisztertanácsi ülésen előterjesztett egy rendeletterveze-tet, amelynek az volt a célja, hogy a népbírósági eljárásokat az elvárásoknak megfelelően gyorsítani lehessen. Az eredeti állapot szerint a Tömpe András vezette magyar államrend-őrség politikai rendészeti osztályának feladatkörébe tartozott a „főváros fasiszta bűnözőit a Néptörvényszék elé állítani, a fasiszta érzelmű egyénektől a fővárost megtisztítani, és vé-gül a demokratikus Magyarországgal szemben álló mindennemű szervezkedést és moz-galmat likvidálni.”111 Az osztály működésének hatásfokára jellemző volt, hogy saját beval-lásuk szerint is az ügyek jelentős részét a társadalom közreműködésének segítségével (be-súgás, feljelentés) adták át a népügyészségnek, és csak 40 százalékban támaszkodtak saját nyomozásuk eredményeire. Így természetesen a népügyészség az eljárási formaságok leg-messzemenőbb mellőzése mellett is a hozzá áttett ügyek 50 százalékában tudott csak vádat emelni, míg a népbíróságok a legnagyobb buzgalom mellett is a vádiratos ügyek 50 száza-lékában kénytelenek voltak felmentő ítéletet hozni. Az igazságügy-miniszter ezért úgy látta, hogy a felelősségre vonás azért nem történhetett meg a várt ütemben, mert a nyomo-zással megbízott államrendőrség nagyon sok más ügy nyomozásával és egyéb közigazgatá-si tennivalók ellátásával töltötte az idejét. Emellett Valentiny kétségbe vonta azt is, hogy a rendőrséghez újonnan felvett személyzet rendelkezik-e a megfelelő szakértelemmel és gyakorlattal az ilyen típusú munkához. Valentiny szerint az hozhat erre a helyzetre megol-dást, ha felállítanak egy központi nyomozótestületet országos illetékességgel a népbíróság hatáskörébe tartozó ügyek kivizsgálására. A kommunista párt a rendőrség elleni hajszának
109 Uo.
110 A dokumentumot közli: Iratok az igazságszolgáltatás történetéhez 1. köt. I. m. 66–67.
111 Idézi PALASIK MÁRIA: „Üstökön ragadni a reakciót” Az államrendőrség és a politikai rendőrség kezde-tei. In: Beszélő, 1999. november. 77.
minősítette a tervezetet, ezért éles vita bontakozott ki a két fél között, amelynek végén Valentiny Ágoston be is nyújtotta a lemondását.112
Az államrendőrségnek azonban azon túl, hogy a háborús és népellenes bűnösök elleni nyomozást lefolytatta és közreműködött a bíróság elé állításukban, volt még egy nagyon fontos szerepköre, amely nélkül nem lenne teljes a korszak ítélkezési gyakorlatáról alkotott kép. Azokban az esetekben, amikor a népbíróság felmentő ítéletet hozott, még mindig megvolt a lehetősége az éber állami szerveknek, hogy ezt a hibát korrigálják. A rendőrség ugyanis elrendelhette a polgári személyeknek kontradiktórius eljárás nélküli, közigazgatási úton történő őrizetbe vételét, lakóhelyükről való kitiltását, más községben való őrizetbe helyezését, rendőri felügyelet alá helyezését, illetve rendőrhatósági őrizetbe vételét (inter-nálását). A szükséges intézkedések megtételére a rendőrhatóság teljesen szabad kezet ka-pott, és természetesen élt is ezzel a lehetőséggel. Egy 1939-es miniszterelnöki rendelet alapján a korábbi, vagy az aktuálisan fasiszta illetve népellenes magatartásuk miatt veszé-lyes személyekkel szemben, vagy azok ellen, akik az ország demokratikus szellemben való újjáépítését gátolni igyekeztek, széles körben alkalmazta a rendőrhatósági őrizet alá helye-zést (internálás) és a rendőrhatósági felügyelet alá helyezést. A gyakorlati lebonyolítása ennek úgy történt, hogy a népbíróság kihirdette a felmentő ítéletet, azonban rögtön közölte is az ártatlannak talált személlyel, hogy ügyét átteszik a rendőrség politikai osztályára és a közigazgatási eljárás lefolytatása érdekében azonnal át is kísérik oda.113
112 1945. július 21-től Ries István töltötte be az igazságügy-miniszteri posztot. (Dálnoki Miklós Béla kor-mányának (Ideiglenes Nemzeti Kormány) minisztertanácsi jegyzőkönyvei 1944. december 23.–1945. no-vember 15. A kötet. Szerk., jegyzetek, bevezető tanulmány SZŰCS LÁSZLÓ. Magyar Országos Levéltár, Budapest, 1997. 591. és 601–602.)
113 A belügyminiszteri utasítás értelmében internálandók: 1. 1944. március 19. előtt léptek be a nyilaske-resztes pártba, szervezői és vezetői voltak; 2. Magyar Megújulás Pártjának tagjai, a Festetich és a Pálffy féle csoportok tagjai; 3. A Nemzeti Munkaközpont szervező és vezető tagjai; 4. A Magyar Élet Pártja jobboldali csoportjának tagjai, 5. Magyar–Német Társaság, Antibolsevista Ifjúsági Tábor, Faluszövetség, Etelközi Szövetség, Ébredő Magyarok Egyesülete, Honszeretet, Kékek Klubja, Keleti Arcvonal Bajtársi Szövetség, Kettőskereszt, Vérszövetség, Levente Egyesület, Magyar Jövő Szövetség, Magyar Országos Véderő Egylet, Magyar Nemzeti Szocialista Párt, Magyar Élet Pártja, Magyar Megújulás Pártja, Magyar Tudományos Fajvédő Társaság, Magyar Orvosok Nemzeti Egyesülete, Népakarat Pártja, Nyilaskeresztes Párt Hungarista Mozgalom, Országos Vitézi Szék, Országos Nemzetvédelmi Bizottság, Turul Szövetség, Zsidókutató Intézet tagjai; 6. Azok a pártonkívüliek, akik magatartásukkal valamely reakciós cél elérésé-hez nyújtottak segítséget; 7. Akik feltehetően valamely népbírósági rendeletbe ütköző cselekményt követ-tek el, de a bizonyításhoz szükséges adatok beszerzése túl hosszú időt venne igénybe, 8. Feljelentők, besú-gók; 9. Kocsmárosok, trafikosok, borbélyok és azok, akik a közönséggel való közvetlen kapcsolatuk során terjesztői voltak a fasiszta propagandának; 10. Az ország területén tartózkodó német állampolgárok, kivé-ve a zsidó nemzetiségűek; 11. Aki az elhagyott javakra vonatkozó bejelentési kötelezettségének nem, vagy nem az előírt módon tesz eleget; 12. Aki a gyapjútermés, a nyersolaj, a textil nyersanyag, az ásványi olaj termelésére és forgalmazására vonatkozó szabályokat megszegi. – Rendőri felügyelet alá kell helyezni: 1.
Aki a letűnt fasiszta kormányrendszereket, pártokat, vezető személyiségeket, az imperialista háborút nyil-vánosan feldicsérték vagy demokráciaellenes magatartásukat a nyilvánosság előtt is kifejezésre juttatták;
2. Akiket régebbi fasiszta beállítottságuk miatt a közszükségleti cikkek nyilvános árusításának engedélyé-nél mellőzni kell; 3. Akiket régebbi fasiszta beállítottságuk miatt a közszereplésnél mellőzni kell: