4 6 LÁNG LAJOS.
'CDÖ a
CD
+2<x>
ö
<x>
r—l
<D
-*-3*<X>
>CD rű
ao3
r-H
02<X>
ÖCD
ÉH
CD
a
‘<D
pfie8 'CÖ
p
®3 'CL*
‘CaÖ
ffl
'CÖ
fl
rC
ow»2i
[0|9A3a
onasi
ia;3A3a
S?P^!H ia»8Aag
I0J8ADg
S?PBÍH psAag
‘ 3
I i I 1 l 1 I 1 i COC O^ C OC - OS OOCOkO
l O C O C M C 'J C O C O - ^ C O C O
o o o o o o o o o I I I I I I I I
[ I I I I M I
I I I I I I I I in •«*
co co
05 CO 05 CO t*
© r H © ,-H — >
kO oo co
i-t O <M CO O CD CO
CO 05 lO lO lO *C CO
CO (N CO CO co co
05 05 CD T-H CD CD O iO »0 CD iO O
co co co co co co co co co co co
05 CO CM 00 05 00 05 00 00 05
kO in vO CO 05 05 <N
CO CO CO lO
co CO CO CO co
00 CO 05
(M CO (M CO
CO co co
r-« CM 05 05
»0 »C <M CD lO 05 CN
m o in cd 05 05 05 05
A M AGYAR ÉS OSZTRÁK Á LLAM H ÁZTARTÁS 1 8 6 8 — 1 8 7 7 - I G . 4 7
H a sor szerint először is a jövedékeket tekintjük, látni fogjuk , hogy azok közül csak a sójövedék eredményei felel
nek meg a természetes aránynak. A sójövedék ugyanis nálunk az első év 13-9 m illió forin tjáról m ár 1869-ben leszállt 10'6 m illió forintra, de azután lassan és fokozatos emelkedéssel s csak igen kevés ingadozás m ellett felszállt 11'3 m illió forintra 1877-ben. A usztriában e jöv ed ék egészen hasonló változá
sokon m egy keresztül. K ezd etb en 16‘4 m illió frtot hoz. de m ár 1869-ben leszáll 14.4 m. frtra, h og y azután hasonló m ódon, mint M agyarországon, v égü l fölem elkedjék 16'3 m illió forintra. A jövedelem ez eredm énye k örü lbelü l m egfelel a lakosság ará
nyának. J ó v a l kedvezőtlenebb a lotto eredménye, m ely nálunk némi ingadozások mellett l ' l m illió forin tról 1 9 m illió forintra emelkedett, A usztriában pedig szintén némi ingadozással 5'3 m illió forintról 8 -9 m illió forintra. D e m ég ez aránytalanság is érthető s a lottojátékot n agyobb m érvben űző városi lakosság túlnyom óságával magyarázható. A dohányjövedék aránytalan
sága azonban m ár nem enged ilyen m egfejtést. E jövedelem ág ugyanis 14 millió forintról némi ingadozások m ellett 1 6 '4 m il
lió forintra emelkedett, A usztriában pedig hasonló ingadozá
sokkal 2 8 ’ 9 m illió fo rin tró l 37 m illió forintra. A városi lakos
ság túlnyom ó volta nem m agyarázhatja m eg a roppant k ülönb
séget, melyet — szerény nézetünk szerint — csak azzal lehet megérteni, h ogy nálunk a csempészetet, úgyszólván, egészen nyíltan űzik.
A többi itt felsorolt jövedelm ek et négy csoportba oszt
hatjuk, az állam i jószá g o k és erdők, a bányászat és pénzverés, az államvasutak s végül a lótenyésztés csoportjaira. H o g y előbb a kedvezőtlenebb eredményeken essünk túl, vegyük először is a bányászatot és a pénzverést. E jöved elm i ág kezdődik nálunk 1 9 m illió forint p l u s s z a l , a következő két évben leszállt 1 és 1 1 m illió p lu s-ra, 1871-től fogva azonban deficitet m utat föl, s pedig sor szerint 1877-ig 1 6 , 0'8, 1 3 , 2*7, 1 1 , 0 ’8, 0 ‘4 m illió forint deficzitet. A usztriában ugyané jöv ed elm i ág fo ly tonos p lu s-1 mutat, s pedig 1 8 6 8 -tól 1 877-ig sor szerint 2'5, 2 ’4, 0'9, 1*2, 0'9, 1 2 , 1*4, 0 -2, 1 1 és l ’ l m illió forintot. A u sz
triában a hanyatlás valószínűleg eladásokra vezethető vissza, mely rendszert szükséges lesz nálunk is meghoonosítani. M ert
4 8 LÁNG LAJOS.
igaz ugyan, h ogy a deficzit évről-évre kisebb, de az mégis nagy anomalia, h ogy az állam m illiókra menő vagyona után, a helyett h ogy jöved elm et huzzon, még rá is fizessen.
A m ásodik és utolsó ily jöved elm i ág, m ely deficzittel j á r : a lótenyésztés, a h ol azonban közgazdasági érdekek és előnyök ellensúlyozzák talán a veszteséget, s e részben minden
esetre kedvezőbb a helyzet nálunk, mint A usztriában. D e lás
suk a számokat. N álu nk a folytonos deficzit az évek sora sze
rint 1 8 6 8 — 1877-ig tett 0'5, 0 7 , 0'2, 0'9, 1 1 . TO, 1 5 , 1 6 , 0*7, 0 -6 m illió fo r in t o t; A usztriában az első évben nem költöttek semmit e czélra, de 1 869— 1877-ig ez az eredmény, szintén mint d eficzit: 0'8, TO, 1*2, l'O, 1'4, 1 6 , 1 "4, l -0, 1 2 m illió forint. Szóval A usztriában ez igazgatási ág általában nagyobb deficzittel já r, noha talán senki sem lesz, a ki az A usztriában e téren elért közgazdasági eredményeknek a nálunk e téren elért sikerekkel szemben előnyt adni hajlandó lenne.
A z állam jószágok és erdők csop ortja az első két évben igen kedvező eredményeket m utat fö l nálunk 5 -5 és 4 ’5 m illió forint jövedelem m el, de 1870-ben nagy hanyatlás áll be, az összes jövedelem nem lévén több 2 7 m illió forintnál. A követ
kező két évben ismét kedvező eredményeket látunk, 5'1 és 6 m illió forintot. 1873-ban hanyatlás á ll be, nem lévén több a jövedelem 2 ' 6 m illió forintnál, a mi azonban a további évek folyam ában kedvezőbb lesz 2 7 , 4 '1 , 3'3, és 3 ’6 millió forint jövedelem m el. Ausztriában következő számokat kapunk 1868 — 1 8 7 7 -ig : 1 8 , 2'2, 1 7 , 1 7 , 1 4 , l ' l , 0 7 , l ' l , 0’8, 1'5 m illió frtot. E téren tehát évenkint átlag legalább is 2 m illió forinttal kedvezőbb az eredmény nálunk mint A usztriában, a mi első sorban annak tulajdonítható, h ogy A usztria, mint tud
ju k , az erdőket kivéve, ú gy szólván minden fekvő jószá g ot elidegenített.
U tolsónak hagytuk az államvasutakat. I tt a nettó ered
mény M agyarországon némi ingadozások m ellett 2 -6 millió forint p lu s-ra emelkedett, m íg A usztriában 0'2 m illió forint d eficit mutatkozik. S e részben a jö v ő csak m ind kedvezőbb arányokat tüntethet fel nálunk. Itt lel némi kárpótlást M agyar
ország ama nagy kiadásokért, melyekkel államadósságának kamatjait szaporította.
A M AGYAR ÉS OSZTRÁK ÁLLAM H Á ZTA RTÁS 1 8 6 8 — 1 8 7 7 - I G . 4 9
V I I .
Csak odavetett töredékes adatokat szolgáltattunk, s még ig y is m ajdnem áttörtük azt a keretet, m elyet egy értekezésnek szem előtt kell tartania. B á rm ily keveset is nyújthattunk azon
ban, talán mégis sikerűit bebizonyítanunk, h ogy M agyarország pénzügyi helyzete, m inden kom olysága daczára, nem oly ked
vezőtlen, m int ezt A usztriával szemben feltüntetni szeretik.
M in den ekelőtt tagadhatatlan, h og y kim utatásaink még a csoportosításokban is őszintébbek, és a valónak job b a n m eg
felelők , mint az osztrák kimutatások, s ez a körülm ény is eléggé m utatja, h ogy nincs oly sok takarni valónk, mint azt némelyek elhitetni szeretnék. M érlegünk, m inden kedvezőtlen volta daczára, nem oly szomorú, m int osztrák szomszédainkké, kik
nél az utolsó két évben 105 és 130 m illió forintot tett a való
ságos deficzit. S a m érleg azóta sem kedvezőbb A usztriában, m int nálunk. A boszniai occu patió költségeivel terhelt rend
kívül kedvezőtlen 1878-ik évről nem is akarunk szólani. E z évben az oszták deficit a költségvetés keretén b elü l 89 s azon kereten kivül m ég 23 m illió forint, összesen 112 m illiót tüntet föl, m ig nálunk az összes deficzit 58 m illió forintot tett, S az osztrák deficzithez m ég hozzá lehetne csatolni amaz adósságot, m elyet a törlesztés érdekében csináltak, s a m ely m integy 10 m illió forintra ment. D e m ellőzve e rendkívüli évet, az 1879-iki pénzügyi törvény 78.598,506 forint deficzitet ír elő a törlesztésekre fölvett k ölcsön ök nélkül, m elyeket 30 m illió forintban állapít meg. V a gy is az összes deficzit 108 m illió forintnál többre volt előirányozva. N álu nk ugyanaz évben 27 m illió volt az előirányzott deficzit, s h abár az időközben b ek ö
vetkezett rendkívüli kiadásokkal a m i deficitünk 40 m illió forintra m egy, m ég m indig óriási n agy az eltérés. D e m ég ez évre sem kívánunk nagy súlyt fektetni, m ert hiszen zárszám
adásai m ég nem fekszenek előttünk, s le g följe b b csak azon ok ból hoztuk fel, h ogy lássék, miszerint az 1876 óta beállt ford u la t A u sztria rovására nem valam i m úló és pillanatnyi tünemény.
M . T U D . A K A D . É R T E K . A T Á R S A D . TU D . K Ö R É B Ő L . 4
50 LÁNG JAJOS.
Egészen elfogulatlanul tekintve az eddig fölhozott szá
mokat, látjuk, hogy Ausztria jóval gazdagabb ugyan, mint M a
gyarország, de mint adós, aligha nyújt nagyobb biztosítékot hitelezőjének, mint a kétségtelenül szegényebb Magyarország.
A u sztria kedvezőbb m érlegeket tüntetett fel 1874-ig. D e m ié r t? M ert erős és kím életlen kezekkel adó alá vetette saját adósságainak szelvényeit és sorra adogatta el állam javait ugyan
akkor, m időn Magyarország állam javakat vásárolt és nagyobb befektetéseket tett. 1874-től fordul a koczka. M agyarország nagy financziális m egpróbáltatásoknak volt kitéve, s m inthogy ném ely közvetett jövedelm ei, mint a söradó, czukoradó, rop pant kedvezőtlen képet tüntetnek fel, m egragadta a legsú lyo
sabb eszközt, az egyenes adóknak fölem elését, csakhogy hitelét csorbítatlanúl fentartsa. A u sztria ez alatt le je b b m en t a lejtőn s nem tett semmit az állam háztartás m egrom lott egyensúlyá
nak helyreállítására. A u sztria óvatosabb volt a kiadások terén, m int mi, s egyszersmind kevesbbé válogatós a jövedelm ek fel
használásában. D e azt az áldozatkészséget, a m it e szegényebb ország tanúsított, nem is fog ju k egyham ar találni, mert ahhoz, bizonyos erős politikai érzéken kívül, igen erős kormány, vagy legalább is nagy parlam enti többség szükséges, a mit A usztria a közel jöv őb en alig fog felmutathatni.
Egyes közvetett adóforrásaink fokozásában sokat tanul
hatunk s kell tanulnunk Ausztriától, s hogy egészen őszinték legyünk, be kell vallanunk, hogy Magyarországon sokkal erő
sebb a hajlam a kincstárt, főleg egyes közvetett adóknál meg
károsítani. Nem szabad azonban feledni, hogy a hosszú abso- lutismus és idegen uralom e hajlamot mintegy nemzeti erénynyé tette s igy azt egyszerre kiirtani igen bajos,
Mindkét állam mérlege kedvezőtlen, s mindkét államban csak a közvetett adóktól remélhetünk nagyobb sikert. Ausz
triában azért, mert alig lesz kormány, mely az egyenes adók emelését ajánlani merje, Magyarországon azért, mert csak nem rég folyamodtak ez eszközhöz.
A közvetett adókhoz kell tehát folyamodnunk, s midőn tudjuk, hogy ezek legnagyobb részénél csak az osztrákokkal egyetértőleg lehet változtatásokat tennünk, szolgáljon
meg-A M meg-AGYmeg-AR ÉS OSZTRÁK Á L Lmeg-A M H Á ZT meg-A R T Á S 1 8 6 8 — 1 8 7 7 - I G . 5 1
nyugta tásunkra az a tudat, liogy most az egyszer csakugyan mi várhatunk jobban.
Nem hizelgünk magunknak azzal, hogy a tárgyat kime
rítettük volna. Ellenkezőleg nagyon is jó l tudjuk, hogy igen töredékes valamit nyújtottunk, mely sok tekintetben hiányokat és talán némi tévedéseket is rejthet magában. E gy érdeme azonban talán még is lesz e soroknak. Igyekeztünk elfogulat
lan párhuzamot vonni Ausztria és M agyarország pénzügyei között, és ezzel talán sikerült mások figyelmét is az eddig tel
jesen elhanyagolt és nagy fontosságú tárgyra terelni. S mitsem kívánunk inkább, mint azt, hogy e sorok czáfolatra találjanak lajtántúli testvéreinknél: mert igen sok üdvöst várunk mindkét részről az ez irányban meginduló tárgyilagos eszmecserétől.
Meggyőződésünk, hogy ezáltal szélesebb körben terjedne el az érdekeltség e kérdés iránt, s talán sikerülne a külföldet meg
győzni arról, hogy saját érdekében is helytelenül já r el, midőn hitelképességünket alacsonyabbra taksálja, mint az osztrák államét, a mivel osztrák testvéreinknek alig fogunk kárt okozni.
M ég nagyobb fontosságot tulajdonítunk azonban annak, hogy az ily eszmecsere utján nemcsak sokat tanulhatunk egymás jó és rossz oldalaiból, fogyatkozásaiból és erényeiből, hanem egy
szersmind igazságosabbak és méltányosabbak is leszünk egymás iránt, a mi két oly államnál, melynek minden tiz évben uj gazdasági egyezséget kell kötnie, de politikailag fölbónthatlan egységet képez, nemcsak üdvös előny, hanem egyszersmind elengedhetetlen kötelesség.