TAVASZ
Nevet a Nap, Nevet az ég.
Csobog a víz, Színes a rét
Kis fészek épül.
Új élet zsendül.
Fiókák-gyermekek Kórusa csendül:
Szeresd a virágot, Szeresd a világot.
Szeretettel ültess S virágát meglátod.
Méhike s kis hangya Buzgalma, szorgalma Legyen útmutatód A közös munkára.
Szavaló kórus:
Fonjuk össze koszorúba kis madár dalát, A rét színes virágait s a Nap sugarát.
Énekszóval köszöntsük a hangya szorgalmát És akik rólunk gondoskodnak: jó Anyát s Apát.
NYÁR
Lángol a Nap Párás az ég Dombháton végig Sárgul a rét.
Fiókák megnőnek, Lassan kirepülnek.
Új világot látnak Új dalba kezdenek.
Búg a cséplő gépe Anyaföld termése:
Hangya szorgalmának Verejtékes bére.
Szeretet virága:
A kenyér csodája!
Dolgozd meg részedet S áld a munkás kezet!
Szavaló kórus:
Új világban új dalt zengünk: a kenyér dalát Kenyér nélkül nincsen élet, csak nyomorúság.
Verejtékes napsugárban a föld magvat ád, Búzakalász koszorúval áldjuk a munkát.
ŐSZ
Elbujt a Nap, Szürke az ég.
Sáros az út, Vizes a rét.
Fiókák elszállnak, Hosszú útra kelnek, De bármerre mennek, Mégis visszajönnek.
Ezüsthamvas szilva, Dió s piros alma, Lágy kenyér és szőlő A munka jutalma.
A mezőt köd járja, De ébren a bánya S szikrát hány az üllőn Kovács kalapácsa.
Szavaló kórus:
Hozsannázva dicsérjük az ősz diadalát S üdvözöljük az öreg Nap búcsúsugarát Tekints végig réten, kerten, házon s műhelyen Áldott legyen pihenésed túl a fellegen.
TÉL
Fehér az ágy, Fehér a párna.
Pihen a Föld, Fehér az álma.
Árva és elhagyott Fiókák kis fészke Elszáll vándormadár, Vajon visszatér-e?
Nem lesz a kis fészek Tavaszra elhagyott De a két vén szülő Útközben megfagyott.
Áld a fehér fejet S nyújts segítő kezet.
De szeresd a tavaszt Mely virágot fakaszt.
Szavaló kórus:
Ki munkáját Jól végezte, Áldott legyen Annak neve!
Fehér télben Jó pihenést Fájó sebre Írt s feledést!
FINÁLÉ
Nevet a Nap!
Lángol a Nap!
Búvik a Nap!
Vihar fakad!
Hajjahó
Viharos az élet!
Hajjahó
Villám eget éget!
Minden munkád romba omlik!
Minden remény szertefoszlik!
Tépett virág, tépett fészek, Jégvert termés öreggé tett!
És megtörve és lerogyva Hamut szórj a homlokodra.
Gyűlöletből bosszú támad Rosszul vetetted az ágyad!
Békét! Békét! S szeretetet Ez vihart űz s a Nap nevet.
S nevetése éltet fakaszt És az élet ad majd vigaszt.
Hozsánna Nap!
Hozsánna Béke!
Gyermekdal-madárdal Az élet éke!
Szeretet virága Az ember világa Váltsuk hát valóra Hozsánna, hozsánna!
BÖJTI SZÉL
I.
1.
Biztatva fúj a böjti szél.
A rideg tél tavaszba kél.
Biztat már a déli sugár, Nemsokára eljő a nyár.
2.
Vén télapó aludni mén Új tavasz jő s sok új remény.
Reményfácskánk kis ágai A zord telet hogy bírták ki?
3.
Sok ágacska bíz lefagyott, Sok kis remény szertefoszlott.
De a sebek behegednek
S új kis bimbók reménykednek.
4.
Kicsiny ágon sok kis bimbó Böjti szélben ingó-ringó.
A törzs hajlik erre-arra
Jaj, csak a fagy meg ne marja.
5.
Reményfácskánk éled, ébred Új tavasz jő és új élet.
Új tavaszban új remények, Új reményben régi képek.
6.
Sugarában déli napnak Régi képek új színt kapnak Régi álmok, régi vágyak Bimbócskái reményfánknak.
II.
1.
Minden éled, minden dalol Új élet búvik a föld alól
Mintha egy nagy szív dobbanna Ezer kürtös hozsannázna.
2.
Hozsannázik a böjti szél A rideg tél tavaszra kél.
Duzzadt vizű futó erek Temetik a tespedt telet.
3.
Futó felhők színesednek Kis madárkák csicseregnek Nagyot dobban a föld szíve S zöldbe borul fakó színe.
4.
Dallam van a böjti szélben S visszhangra kél az a vízben Pezsdül a víz, pezsdül az élet S a mámoros szív dalban ébred.
5.
Dalol a Nap, dalol az ég Dalol a felhő, dalol a rét, Dalol a vágy, dalol az élet, Dalol a szív s a remények.
6.
Harsonái új életnek
Reményfánknak mit ígértek?
Mámorító tavaszi szél Bevált mindent amit ígér?
III.
1.
Mámorító tavaszi szél Miről mesél, kiről mesél?
Egy kislányról, szerelmemről Bimbócskámról, életemről!
2.
Mesét mond egy kisleányról, Tavaszváró rózsafáról, Daloló kis bimbócskáról, Reményfácskám virágáról.
3.
Mesét mond egy kicsiny szívről, Szívjóságról, szeretetről,
Mesét mond egy királylányról Glóriás kis Madonnámról.
4.
Biztatva fúj a böjti szél Minden remény életre kél Régi álmok, régi vágyak Lassan mind valóra válnak.
5.
Tik-tak, tik-tak jár az óra Folyton halad mutatója Minden perce azt dalolja Elmúlt már a tél utója.
6.
Mesemondó tavaszi szél Szerelemről s dalról beszél.
Te vagy a dal, mely száll a szélben S Te vagy a Nap fenn az égen.
IV.
1.
Biztatva fúj a böjti szél A rideg tél tavaszba kél
Mintha egy nagy szív dobbanna S ezer kürtös hozsannázna.
2.
Duzzadt vizű futó erek Temetik a tespedt telet Fű, virág, fa, ember éled S fellángolnak a remények.
3.
Sok magyar szív összedobban Záró bilincs összeroppan Dallam van a böjti szélben S reményt ébreszt az a vízben.
4.
Minden vérünk, minden jajunk Igazságunk s minden bajunk Benne zsong a böjti szélben S nagy hozsanna kél a légben!
5.
Biztat már a déli sugár Minden bajunk végére jár.
Harang kondul, ünnep lészen Minden úgy lesz, mint volt régen.
6.
Mesemondó tavaszi szél Bevált mindent amit ígér?
Igen, kell hogy új nap jöjjön S reményfácskánk bimbót öltsön!
1934. II. 25.
IDŐ Kikeletkor
Bimbó fakad Minden ágon, És az idő Gyorsan szalad Madárszárnyon.
Nyáron Kalász érik Minden szálon, És az idő Tovatűnik Napsugáron.
Ősszel
Nincs már levél Fenn a fákon, És az idő Lassan döcög Ólomlábon.
Télen Fergeteg dúl A pusztákon, És az idő Megáll Mint az álom.
Még döcögök ólomlábon Télbe fordult őszi ködben S a perceket tartom számon Időváró végtelenben.
Az óra nap, s a perc óra A mutató lassan fordul, És álomból virradóra
Harang szava mikor kondul?
Karácsonyi harangszóra Angyalszárnyon, mint az álom Oly régen várt, hosszú csókra Ide repül majd a párom!
Budapest, 1933. XI. 23.