4. Anyag és módszer
4.5 Kísérleti módszerek
4.5.2 Mintafeldolgozás
4.5.2.2 Mintafeldolgozás stilbének vizsgálatához
A fás szervekből apró szeleteket vágtunk, mintánként körülbelül 100 grammnyit, azt folyékony nitrogénnel leöntöttük, majd daráltuk (Moulinex AR100). A port szitáltuk (részecskeméret <1mm), -70 °C-on tároltuk további feldolgozásig. A ‘Merlot’ érett fürtökből mag, héj és kocsány preparátumot készítettünk, zöld szervekből, egyéb fürtökből ollóval vágtunk megfelelően feldolgozható mennyiségeket, és a továbbiakban a fent leírt módon jártunk el.
47
A kivonatokat RAYNE és munkatársai (2008) módszere alapján készítettük, módosításokkal. A fagyasztott mintát felengedés után 3 lépcsőben etanol-víz (80:20) eleggyel 10 perc ultrahangos kezeléssel (REALSONIC RS-26) és kevertetéssel (VWR-IKA VMS-C4) vontuk ki 35°C-on. Az 1 g bemért mintára 8 ml kivonószert tettünk. A kivonások után centrifugáltunk 5500 g-vel 10 percig (HERAUS MEGAFUGE 16R), majd a felülúszókat papírszűrőn szűrve egyesítettük (3. ábra) és 35 °C-on nitrogéngáz áram alatt rotációs vákuumbepárlóval (IKA-VERKE RV06-ML, HB4) bepároltuk. A bepárlási maradékot 1 ml kivonószerben vettük fel és 0,45 μm pórusátmérőjű cellulóz filterrel szűrtük.
3. ábra Különböző szőlőszervek etanolos kivonatai szűrés után 4.5.3 Analitikai módszerek
4.5.3.1 Szüreti paraméterek meghatározása Teljes vonadékanyag meghatározása
A teljes vonadékanyagot (cukortartalmat jellemző mérőszám) kézi refraktométerrel (Leica) határoztuk meg a bogyók levéből 20 °C-on, egy tizedes pontossággal °Brix-ben adtuk meg.
A titrálható savtartalom meghatározása
Indikátoros sav-bázis titrálással végeztük a bogyók levéből. A titráláshoz 0,1 n NaOH-oldatot és brómtimolkék indikátort használtunk. Az eredményt egy tizedes pontossággal borkősav g/l-ben adtuk meg.
48 Teljes antocianin tartalom meghatározása
A mérést NAGEL és WULF (1979) szerint végeztük. Az abszorbanciát 540 nm-en mértük Elisa EnSpire (Perkin Elmer, Waltham, Massachusetts, USA) műszeren. Az antocianin tartalmat a következő képlet alapján számoltuk:
Teljes antocianin koncentráció (mg/l) (M3Ogluc) = E540, 1 cm x 16,17 x d E540, 1 cm: abszorbancia 540 nm-nél
d: hígítás
Teljes polifenol tartalom meghatározása
A mérést SINGLETON és ROSSI (1965) módszerével Folin-Ciocalteu reagens (FCR) felhasználásával, Elisa EnSpire (Perkin Elmer, Waltham, Massachusetts, USA) műszeren végeztük. Galluszsav oldatból kalibrációt készítettünk, 0, 50, 100, 150, 250 mg/l pontokon. Az ismeretlen oldat 0,25 ml-ét 1,00 ml desztillált vízhez adtuk. A mintával megegyező mennyiségű FCR-rel összeráztuk, 4 perc elteltével 1,00 ml 100 g/l-es Na2CO3
oldatot és 0,25 ml vizet adtunk hozzá. 90 perces sötét inkubáció után az abszorbanciát 700 nm-en mértük. A polifenol koncentrációt mg/l galluszsav ekvivalensben (GE) adtuk meg.
4.5.3.2 Stilbének meghatározása
Rezveratrol meghatározása a vesszőkben HPLC-UV módszerrel
A vesszőkből készült mintákat KÁLLAY és TÖRÖK (1997) módszerével a budapesti Corvinus Egyetem, Szőlészeti és Borászati Intézet, Borászati Tanszékén mérték, HP1050 HPLC készülékkel (Hewlett Packard, Palo Alto, CA, USA), melyhez egy állítható hullámhosszú detektor és HP 3396 adatgyűjtő csatlakozott. A szétválasztáshoz Lichrospher 100 CN 4x250 mm (Merck, Darmstadt, Németország) analitikai oszlopot használtak 30 °C-on, valamint víz-acetonitril-methanol (90:5:5 v/v) eluenst izokratikus módon. Az áramlási sebesség 1 ml/perc, az injektálási térfogat 20 μl és a detektálási hullámhossz 306 nm volt.
Rezveratrol meghatározása a gyökerekben HPLC-DAD módszerrel
A gyökérből készült minták mérését a badacsonyörsi Varga Pincészet laborjával közreműködve mértük Agilent 1100 HPLC (Agilent, Santa Clara, CA, USA) műszerrel
49
(4. ábra) ZORBAX Eclipse XDB-C8 4,6×150 mm kolonnán (Agilent, Santa Clara, CA, USA) 40°C hőmérsékleten. Az eluens áramlási sebessége 0,5 ml/perc, az „A” eluens 0,5%-os hangyasav vizes oldata, a „B” eluens metanol volt. Grádiens elúciót alkalmaztunk: 7.5% -tól 55 %-ig emeltük a „B” eluens arányát 37 perc alatt a következő lépésekben: 0 7.0 perc 7.5% B; 7.5 37.0 perc 7.5% 55% B; 37.0 42.0 perc 55% B; 42.0 56.0 perc 55% 7.5% B. Injektálási térfogat 5μl volt. A komponenseket diódasoros detektorral 320 nm mérési és 362 nm referencia hullámhosszon detektáltuk.
A transz-rezveratrol azonosítható azáltal, hogy 320 nm hullámhosszúságú fényt elnyeli, míg a 362 nm hullámhosszúságú fényt gyakorlatilag nem abszorbeálja, így a gyakrabban előforduló, hozzá retenciós időben közel eső fenolos komponensektől jól megkülönböztethető.
4. ábra Agilent 1100 HPLC berendezés
Stilbének meghatározása különböző szőlőszervekből HPLC-FLD módszerrel A kilenc féle ‘Merlot’ szőlőszerv stilbén tartalmát a Pannon Egyetem Állatudományi Tanszékének laborjában Cromera-Flexar FL adatgyűjtő szofverrel ellátott Perkin Elmer Flexar (Perkin Elmer, Waltham, Massachusetts, USA) kromatográfiás rendszeren mértük. Az elválasztás Waters ODS2 Spherisorb 250 mm x 4,6 mm I.D. 5 µm oszlopon ODS2 Spherisorb RPC 18,5 µm, 4mm x 4 mm előtétoszlop (Waters, Milford, Massachusetts, USA) használatával, 30 °C-on történt. Az „A” eluens 0,5%-os vizes hangyasav volt, a „B” pedig acetonitril 10% vízzel és 0,5% hangyasavval. Az áramlási sebesség 1 ml/perc, az injektált térfogat 20 μl volt. Grádiens elúciót végeztünk, 10 %-ról 55%-ra emeltük „B” eluens arányát 45 percben, és mosási lépéseket alkalmaztunk a következő program szerint: 0 1.0 perc 10% B; 1.0 45.0 perc 10% 55% B; 46.0
50
51.0 perc 80% B; 51.0 53.0 perc 80% B; 53.0 58.0 perc 80% 10% B; 58.0 61.0 perc 10% B. A fluorimetriás detector 330 nm excitációs és 374 nm emissziós hullámhosszra volt beállítva a stilbének meghatározására PEZET és munkatársa (1994) valamint TIMPERIO és munkatársai (2012) nyomán.
Stilbének meghatározása különböző szőlőszervekből HPLC-DAD-MSD módszerrel A ‘Cabernet sauvignon’ szőlőszervek stilbén tartalmát Agilent 1100 LC Agilent MS D TRAP VL kapcsolt rendszeren (Agilent, Santa Clara, CA, USA) vizsgáltuk a veszprémi MTA-PE Levegőkémiai Kutatócsoport laboratóriumában. Az elválasztás a HPLC-FLD módszer leírása szerint történt azonos kolonnán. Az UV-detektor 306 nm-re volt beállítva. A tömegspektrométer a következő beállításokkal detektálta az electrospray ionizációval létrehozott transz-piceid (EIC 389), transz-rezveratrol (EIC 227), t-ε-viniferin (EIC 463) negatív molekulaionjait: porlasztás 60 psi, szárítógáz áramlási sebessége 10 l/perc, szárítás 350 °C-on, tömegtartomány 40-1000 m/z. Nitrogéngázt használtunk.
4.5.4 Statisztikai módszerek
Az adatok értékeléséhez Microsoft Office Excel és SPSS 15 programokat használtunk.
Az adatokat két-tényezős varianciaanalízissel értékeltük ki. A Levene féle szóráshomogenitás vizsgálatot és a normál eloszlás vizsgálatát elvégeztük. Az alanyhatást nemesenként és évenként vizsgáltuk, az évjárathatást termőhelyenként a nemesek és a 3 év átlagában, melyhez Duncan Post Hoc tesztet végeztünk (p<0,05). A két nemes összehasonlítására Student féle t-próbát végeztünk és SD5% értékeket adtunk meg. A hatások erősségének vizsgálatához Parciális Eta Négyzet (PES) értékeket határoztunk meg.
A ‘Merlot’ szervek közötti szignifikáns különbségek megadásához Duncan Post Hoc tesztet végeztünk (p<0,05).
A háromévnyi összetartozó változók közötti kapcsolat vizsgálatára a Kendall’s tau-b tesztet végeztük el.
51 5. Eredmények és megvitatásuk
5.1 Különböző szőlőszervek stilbén tartalma
Ebben a tanulmányban a szőlőtőke vegetációs időben fejlődött zöld növényi részeiben, valamint a beérett hajtásokban, azaz vesszőkben és az azokon megtalálható téli rügyekben szintetizálódott biológiailag értékes stilbén molekulák mennyiségét mértük. Az érett vesszők és téli rügyek a metszés és az oltványkészítés melléktermékei, a gyökerek elérhetők a faiskolákból és felszámolásra kerülő ültetvényekből, hajtáscsúcsokat, virágzatokat, éretlen fürtöket a zöldmunkák során távolítanak el a tőkékről. A fürtkocsány, a mag és a bogyóhéj a borkészítés mellékterméke. Ezek a növényi részek évről-évre rendszeresen termelődnek a szőlőültetvényekben, megmaradnak a borászatokban a szőlő feldolgozása során.
5.1.1 A Vitis vinifera cv. ‘Merlot’ TK5BB alannyal alkotott oltványairól származó szőlőszerveinek stilbén tartalma
A vizsgált szervek stilbén tartalma széles határok között mozgott. A három vizsgált stilbén, a transz-piceid, a transz-rezveratrol és az epszilon-viniferin, mennyiségének összege a magban volt a legalacsonyabb (2,21 mg/kg frisstömeg (ft)), és a legmagasabb a rügyekben (1386,28 mg/kg ft). Mindhárom vizsgált stilbén esetében statisztikailag igazolható különbség volt egyes szervek között. A mért adatokat a 11. táblázatban foglaltuk össze.
A vegetatív, fásodó szervekben (vessző ízköz, gyökér) nagyságrendekkel nagyobb mindhárom stilbén tartalma, mint a generatív szervekben (mag, zsendülő fürt). A ‘Merlot’
virágzatokban nem detektáltunk stilbéneket. TIMPERIO és munkatársai (2012) Botrytis cinerea fertőzés nélküli virágokban nagyon kicsi mennyiségben mutattak ki transz-rezveratrolt (pg/µl a mintákban) és δ-viniferin-t (egy rezveratrol dimer) egyáltalán nem észleltek. KELLER és munkatársai (2003) egészséges ’Gamay’ virágokban nem mutattak ki sem ε-viniferint, sem rezveratrolt, de 3,69 mg/kg ft piceidet mértek. A téli metszéskor eltávolított vesszők rügyeket hordozó szárcsomókra (nóduszokra) és ízközökre tagolhatók. A vessző stilbéntartalmáról írt munkák nem részletezik, hogy a minták rügyeket is tartalmaztak, vagy sem. LAMBERT és munkatársai (2013) 1181 mg/kg száraztömeg (szt) transz-rezveratrolt és 2263 mg/kg szt ε-viniferint mértek ‘Merlot’
vesszőben, QSAIB és munkatársai (2014) 90 mg/kg szt ε-viniferint mértek a ‘Merlot’
52
rügyekben 60 mg/kg szt ε-viniferint az internódiumokban. A mi méréseink összhangban vannak ezekkel a mérésekkel, a ‘Merlot’ rügyek szignifikánsan a leggazdagabbak ε-viniferinben (1274,30±104,24 mg/kg ft) a vizsgált szervek közül. A vessző ízközök tartalmazták szignifikánsan a legtöbb transz-rezveratrolt és transz-piceidet (178,47±16,68 és 65,20±5,43 mg/kg ft). A három stilbén közül a szervekben összességében a transz-piceid fordult elő legkisebb mennyiségben, míg a transz-ε-viniferin a legnagyobb mennyiségben. Ha szervenként nézzük, akkor a zöld, gyors sejtosztódással jellemezhető hajtáscsúcs és a zsendülő fürt esetében mértünk csak nagyobb transz-piceid értéket a transz-rezveratrolnál, de egyik esetben sem haladta meg az ε-viniferin értékét.
11. táblázat: ‘Merlot’ szervek stilbén tartalma. Az eredmények mg/kg frisstömeg-ben vannak megadva és 3 ismétlés átlagai (n=3) ± szórás.
transz-piceid transz-rezveratrol transz-ε-viniferin rügy 8,97±0,96 c 103,01±6,35 b 1274,30±104,24 a vessző ízköz 65,20±5,43 a 178,47±16,68 a 199,47±17,28 c gyökér 15,18±0,73 b 65,63±3,59 c 856,99±105,210,05 b hajtáscsúcs 0,85±0,01 de 0,50±0,14 d 1,10±0,05 d
virágzat nd* nd nd
zsendülő fürt 2,00±0,7 de 0,28±0,02 d 2,29±0,6 d
kocsány 4,07±0,63 d 4,89±0,66 d 27,64±1,72 d
bogyóhéj nd 8,69±0,38 d 33,83±1,06 d
mag nd 0,55±0,01 d 1,66±0,26 d
*nd: nem detektálható
Az egy oszlopban lévő értékek, melyek különböző betűvel vannak jelölve, szignifikánsan különböznek egymástól (p<0,5) Duncan Post-Hoc teszt alapján.
A vizsgált gyökerek V. berlandieri és V. riparia fajok keresztezéséből származó Teleki-Kober 5BB növényi részek, melyeknek a transz-rezveratrol tartalma számottevő (65,63±3,59 mg/kg ft) és az ε-viniferin tartalma a második legmagasabbnak számított a vizsgálat során (856,99±105,210,05 mg/kg ft). WANG és munkatársai (2010) fiatal, tenyészedényben nevelt V. vinifera cv. ‘Cabernet sauvignon’ növények gyökerében kb.
4,8 mg/kg ft t-rezveratrolt mértek, JI és munkatársai (2014) vadon élő V. amurensis gyökerekben 61,2-123,4 mg/kg szt mennyiségeket figyeltek meg egy éven keresztül tartó
53
vizsgálataik során. BAVARESCO és munkatársai (2003b) 15,5 mg/kg ft t-rezveratrolt és 32,3 mg/kg ft transz-piceidet mértek ’Chardonnay’ TK5BB oltványok gyökerében, egy másik tanulmányban, oltatlan TK5BB növények vizsgálata során 640 mg/kg ft t-rezveratrolt és 980 mg/kg ft ε-viniferint mutattak ki a gyökerekben (BAVARESCO et al., 2000).
BAVARESCO és munkatársai (1997a) más fajták bogyóit vizsgálták különböző fejlődési stádiumokban. Néhány mg/kg ft stilbént mértek a zsendülő bogyókban. A mi eredményeink, melyek a zsendülő bogyók és kocsány anyagait is tartalmazzák, hasonlóan alacsonyak voltak.
BAVARESCO és munkatársai (1997b) 38 mg/kg ft t-rezveratrolt és 54 mg/kg ft ε-viniferint találtak ‘Merlot’ fürtkocsányban és ANASTASIADI és munkatársai (2012) más fajták esetében átlagosan 113 mg/kg szt és 288 mg/kg szt mennyiségeket a fenti anyagokból. A mi adataink (4,89±0,66 és 27,64±1,72 mg/kg ft) ezekkel az irodalmi adatokkal összhangban vannak.
Az érett szőlő héja cisz- és transz-piceidet is tartalmaz több szerző szerint (ROMERO-PÉREZ et al., 2001; LIU et al., 2013; VINCENZI et al., 2013), de mi nem detektáltuk a mintáinkban. Az általunk mért transz-rezveratrol értékek (8,69±0,38 mg/kg ft) viszont hasonlóak a ROMERO-PÉREZ és munkatársai (2001) adataihoz (38,26 mg/kg szt). A héjban az ε-viniferin mennyisége pedig valamivel magasabb volt (33,83±1,06 ft), mint amennyit ANASTASIADI és munkatársai (2010) mértek egyéb kék bogyójú szőlőfajtákban (5,1-65,3 mg/kg szt).
A ‘Merlot’ magokban piceidet nem találtunk és nagyon kis mennyiségű transz-rezveratrolt mértünk (0,55±0,01 mg/kg ft) SUN és munkatársaihoz (2006) hasonlóan. Kis mennyiségű ε-viniferint viszont mértünk (1,66±0,26 mg/kg ft) ANASTASIADI és munkatársai (2010) tapasztalataival szemben.
5.1.2 A Vitis vinifera cv. ‘Cabernet sauvignon’ TK5BB alannyal alkotott oltványairól származó szőlőszerveinek stilbén tartalma
Ennél a fajtánál nem vizsgáltuk külön a fürtöt alkotó szerveket, valamint szervenként egy-egy minta meghatározására volt lehetőségünk. Általánosságban elmondható, hogy a stilbén vegyületeket kisebb mennyiségben mértük. A vizsgálat más fajtán, évben és más
54
termőhelyen történt, valamint az analitikai meghatározás módszere sem volt azonos. Az eredményeket a 12. táblázat tartalmazza.
12. táblázat: ‘Cabernet sauvignon’ szervek stilbén tartalma
Az eredmények mg/kg frisstömeg-ben vannak megadva és 1 mérés eredményei transz-piceid transz-rezveratrol transz-ε-viniferin
‘Cabernet sauvignon’ esetében stilbénekben leggazdagabb növényi résznek a vessző ízköz bizonyult (415,3 mg/kg ft), ezt követte a rügy (307,29 mg/kg ft), majd a gyökér (173,71 mg/kg ft). A ‘Merlot’ szervekben mért eredményeinkhez képest sokkal alacsonyabb transz-rezveratrolt mértünk a ‘Cabernet sauvignon’ fás szerveiben. A vesszőben és a rügyben mért ε-viniferin mennyiségek (293,95 mg/kg ft valamint 402,03 mg/kg ft a fent említett szervekre vonatkozóan) magasabbak, mint QSAIB és munkatársai (2014) (60 mg/kg szt valamint 90 mg/kg szt) és alacsonyabbak, mint az általunk ‘Merlot’-ban mért értékek (199,47 mg/kg ft és 1274,3 mg/kg ft). A ‘Cabernet sauvignon’
rügyekben kevesebb ε-viniferint találtunk ebben a mérésben, mint a vessző ízközben, szemben a fent említett mérésekkel. Az érett fürtben mindhárom stilbént kimutattuk kis mennyiségben, ami az irodalmi adatokkal összhangban van. A magban, kocsányban, bogyóhéjban mérték ezeket az anyagokat, a fürtöt nem szokták egészben vizsgálni, ezért az általunk mért mennyiségeket nehéz pontosan összevetni az irodalmi adatokkal. A három vizsgált stilbén mennyiségének összege az érett fürtben volt a legkisebb (0,55 mg/kg ft). A hajtáscsúcsban csak transz-rezveratrolt mértünk kis mennyiségben (0,16 mg/kg ft). A virágzatok piceid tartalma 1,49 mg/kg ft, ami KELLER és munkatársai (2003) eredményeihez (3,69 mg/kg ft) hasonlóak. A virágzatokban mindhárom stilbént
55
detektáltuk, a zsendülő fürtben egyiket sem a ‘Merlot’-val ellentétben. Ennek lehet oka az, hogy a zöld és nem fásodott szervekben a stilbének nem konstitútívan vannak jelen, hanem képződésükhöz és felhalmozásukhoz fizikai vagy biológiai elicitorra van szükség.
A ‘Merlot’ és ‘Cabernet sauvignon’ minták különböző környezeti hatásoknak voltak kitéve.
A glikozid (piceid) – aglikon (rezveratrol) – dimer (viniferin) egymáshoz viszonyított mennyisége a ‘Cabernet sauvignon’-nál és a ‘Merlot’-nál hasonló: a fásodott szervekben (gyökér, vessző ízköz) a piceid sokkal kisebb mennyiségben fordult elő, mint az aglikonja és a rezveratrol-dimer ε-viniferin. A zöld, fotoszintézisre képes szerveknél, mint a virágzat, hajtáscsúcs, zsendülő fürt, nem tűnik teljesen egységesnek a kép e tekintetben.
A ‘Cabernet sauvignon’ esetében a hajtáscsúcsban nem detektáltuk mindhárom molekulatípust, és a ‘Merlot’ esetében a virág nem tartalmazta ezeket az anyagokat, valószínűleg a különböző környezeti hatásnak való kitettség miatt. A fent említett zöld szervekben viszont amennyiben volt mérhető piceid, az felülmúlta a rezveratrol mennyiségét. A téli rügy és az érett fürt valamint az azt alkotó szervek összessége a glikozid – aglikon – dimer mennyiségeket tekintve a fás szervekhez hasonló képet mutatott a ‘Merlot’ és a ‘Cabernet sauvignon’ esetén is.
A rezveratrol és származékainak sejten belüli és szöveteken belüli megoszlásáról keveset tudunk. A fenoloidok glikozid formájában kevésbé tudnak átjutni a membránokon, vízben jobban oldódnak, kevésbé reakcióképesek, mint az aglikonok, és ezért a vakuólumokban könnyebben raktározódhatnak (BOWLES et al., 2006; RICE-EVANS et al., 1997 in KELLER, 2010). Glikoziltranszferázok a szintetizálás után a rezveratrolt cukrokhoz kötik a molekulát stabilizálva és így védve a növényt a reakcióképes vegyületektől (CHONG et al., 2009). FORNARA és munkatársai (2008) a stilbén szintáz egyik típusát, az STS1-et a szőlőbogyó exocarpiumában a legnagyobb mennyiségben sejtfalhoz kötve találták meg, kisebb mennyiségben, a citoplazmában. Feltételezik, hogy a sejtfalban működő STS enzim az apoplasztba választja ki a rezveratrolt és ez a fitoalexin funkcióval is összhangban van (FORNARA et al. 2008).
56
5.2 A szőlőoltványok fás szerveiben felhalmozott transz-rezveratrol mennyiségének vizsgálata egymást követő években
A cserszegtomaji ültetvényben három egymást követő évben vizsgáltuk a ‘Cabernet sauvignon’ és az ‘Olasz rizling’ vesszőinek és gyökereinek transz-rezveratrol tartalmát a nemeshatás, az alanyhatás és az évjárat hatásának szempontjából. Szekszárdon pedig a
‘Merlot’ oltványok vesszőit három évben, a gyökereket 2013-ban mintáztuk a két utóbbi céllal. Mivel az alany-nemes kombinációk a két termőhelyen különbözőek voltak, azokat nem állt módunkban statisztikai módszerrel összehasonlítani.
A három év szüreti paramétereit az évjáratok kémiai jellemzése céljából felvettük és kiértékeltük. A 13-15. táblázatokban összefoglaltuk az adatokat. Mindkét termőhelyen, minden szőlőfajtánál a három év szignifikánsan különbözött a mustok cukortartalmában és savtartalmában.
2015-ben érett be legmagasabb cukor-sav aránnyal mindhárom szőlőfajta. Ebben az évben volt a legmagasabb a ‘Cabernet sauvignon’ polifenol tartalma a héjban, az ‘Olasz rizlingé’ a magban, a ‘Merlot’-é pedig mindkét bogyórészben. A 2013-as évben mértük a legkevesebb polifenolt mindhárom fajta bogyóhéjában és a legkevesebb antocianint a vörösbort adó fajták héjában.
13. táblázat: ‘Cabernet sauvignon’ szüreti paraméterei 3 egymást követő évben. Az adatok 15 mérés átlagai ± szórás.
Cukor (°Brix) Sav
57
14. táblázat: ‘Olasz rizling’ szüreti paraméterei 3 egymást követő évben. Az adatok 15 mérés átlagai ± szórás.
15. táblázat: ‘Merlot’ szüreti paraméterei 3 egymást követő évben. Az adatok 15 mérés átlagai ± szórás. alanyokkal alkotott oltványainak vessző és gyökér transz-rezveratrol tartalma A 2013 februárjában gyűjtött ‘Olasz rizling’ vesszők kb. tízszer annyi transz-rezveratrolt tartalmaztak, mint a ‘Cabernet sauvignon’-é mind az öt alanyon a száraz 2012-es év után.
A többi évben az eredmények éppen ellenkezőek voltak, de a nemesek között kisebb mértékű, ugyanakkor szignifikáns különbség mutatkozott (5. ábra).
58
5. ábra: ‘Cabernet sauvignon’ és ‘Olasz rizling’ vesszők transz-rezveratrol tartalma 3 évben
0,0 20,0 40,0 60,0 80,0 100,0 120,0 140,0 160,0 180,0 200,0
2013 2014 2015
transz-rezveratrol (mg/kg ft)
év
Cabernet s.
Olasz r.
SD5%
59
6. ábra: ‘Cabernet sauvignon’ és ‘Olasz rizling’ gyökerek transz-rezveratrol tartalma 3 évben
0,0 20,0 40,0 60,0 80,0 100,0 120,0 140,0 160,0 180,0 200,0
2013 2014 2015
transz-rezveratrol(mg/kg ft)
év
Cabernet s.
Olasz r.
SD5%
60
A két nemes fajta közötti különbséget okozhatta az, hogy a különböző alany-nemes kombinációk szárazságra adott biológiai válaszai a másodlagos anyagcseretermékek szintézisének vonatkozásában eltérő lehet.
A két nemes másképpen reagált ugyanazokon az alanyokon, az ’Olasz rizling’
vesszőkben nagyon magas volt a stressz hatásra keletkezett rezveratrol, a ’Cabernet sauvignon’ vesszőkben alacsony maradt. A gyökerek, melyek genetikailag különböznek a rájuk oltott nemesektől, hasonlóan viselkedtek mindkét nemes fajtával, vagyis a 2013-as évben adták a legmag2013-asabb transz-rezveratrol mennyiséget a többi évhez viszonyítva éves átlagban és külön-külön is, a ’Cabernet sauvignon’ - Fercal kombináció kivételével.
Megjegyzendő, hogy CORSO és munkatársai (2015) feltételezik a rezveratrol és a piceid szerepét a szárazságtűrés kialakulásában.
Minden vizsgált évben voltak szignifikáns különbségek az alany-nemes kombinációk között (p<0,05), de az alanyok szerinti sorrend transz-rezveratrol tartalomra nézve nem állandó (16. táblázat). A vizsgálat éveiben tapasztalt nagyon különböző időjárás okozhatta ezt. Összehasonlítva ZHANG és munkatársai (2011) eredményeivel, akik
‘Cabernet sauvignon’ vesszők metanolos kivonatából 1237 mg/kg ft t-rezveratrolt mértek Kínában vagy GORENA és munkatársaiéival (2014), akik 2407 mg/kg szt mennyiséget mértek Chilében, a mi eredményeink alacsonyabbak, melynek oka lehet a termőhely és a klíma, illetve a kivonási módszerek közti különbség. AAVIKSAAR és munkatársai (2003) 100-4700 mg/kg szt transz-rezveratrolt mértek különböző észt szőlőhibridekben, amely eredmények alsó értékeihez hasonlóak a mi eredményeink.
61
16. táblázat: Öt különböző alanyra oltott ‘Cabernet sauvignon’ és ‘Olasz rizling’ vesszőinek transz-rezveratrol tartalma Az adatok mértékegysége mg/kg frisstömeg, 3 ismétlés átlagai ± szórás.
transz-rezveratrol
2013 2014 2015
Cabernet s. Olasz r. Cabernet s. Olasz r. Cabernet s. Olasz r.
T5C 6,7± 2,4 b* 72,8 ± 3,6 b 21,1 ± 2,3 b 19,3 ± 1,6 d 21,7 ± 1,1 b 26,8 ± 7,5 a R140 9,1 ± 0,8 ab 90,5 ± 26,5 bc 10,4 ± 0,7 d 23,6 ± 0,8 c 17,6 ± 1,2 c 15,3 ± 0,9 bc G28 8,6 ± 1,1 b 189,5 ± 21,0 a 13,5 ± 3,2 dc 33,3 ± 1,8 a 17,3 ± 0,2 c 21,9 ± 4,3 ab TK5BB 11,7 ± 1,6 a 207,9 ± 12,8 a 14,7 ± 1,5 c 28,4 ± 1,4 b 18,2 ± 3,4 bc 11,6 ± 2,0 c Fercal 9,4 ± 0,2 ab 103,7 ± 1,6 c 27,1 ± 1,2 a 23,0 ± 1,1 c 39,1 ± 2,5 a 12,6 ± 2,7 c
*Az egy oszlopban lévő különböző betűkkel jelölt értékek szignifikánsan eltérők (p<0,05).
62
17. táblázat: Öt különböző alanyra oltott ‘Cabernet sauvignon’ és ‘Olasz rizling’ gyökereinek transz-rezveratrol tartalma.
Az adatok mértékegysége mg/kg frisstömeg, 3 ismétlés átlagai ± szórás.
transz-rezveratrol
2013 2014 2015
Cabernet s. Olasz r. Cabernet s. Olasz r. Cabernet s. Olasz r.
T5C 80,1±10,0 b* 216,4 ± 7,5 a 15,5 ± 1,1 d 17,4 ± 1,8 c 51,7 ± 1,7 c 39,2 ± 1,1 bc R140 149,1±11,7 a 219,1 ± 13,7 a 12,5 ± 1,3 c 9,3 ± 0,7 d 59,0 ± 1,5 b 43,4 ± 1,3 b G28 89,7 ± 6,7 b 157,3 ± 15,3 c 27,6 ± 1,2 a 20,9 ± 1,8 b 64,1 ± 6,4 b 58,4 ± 8,4 a TK5BB 142,1 ±6,3 a 186,3 ± 7,2 b 18,2 ± 0,6 b 26,6 ± 1,4 a 89,3 ± 2,4 a 33,3 ± 2,3 c Fercal 46,4 ± 2,1 c 171,2 ± 21,9 bc 14,3 ± 0,8 dc 18,9 ± 1,8 cd 47,4 ± 2,5 c 25,4 ± 1,7 d
*Az egy oszlopban lévő különböző betűkkel jelölt értékek szignifikánsan eltérők (p<0,05).
63
Az oltványok gyökereinek transz-rezveratrol tartalma egyes alanyok tekintetében különböző volt (17. táblázat), de a nemesek szerint is lehetett szignifikáns különbséget észlelni (6. ábra). 2013-ban az ‘Olasz rizling’ gyökereiben mind az öt alanyon magasabb transz-rezveratrol volt mérhető, mint a ‘Cabernet sauvignon’-éban, 2015-ben pedig épp az ellenkezője volt tapasztalható. Ezek alapján feltételezhetjük, hogy az alany-nemes kölcsönhatás létezik, aminek megnyilvánulását az éves időjárás irányítja. Ahogy a vesszőnél, a gyökereknél is minden évben volt szignifikáns különbség a transz-rezveratrol tartalomban. Itt viszont általánosságban megfogalmazható, hogy a Fercal gyökerek transz-rezveratrol tartalma a ‘Cabernet sauvignon’-al egy oltványt alkotva alacsony volt mindegyik évben és az ‘Olasz rizlinggel’ 2014-ben és 2015-ben.
A szőlő gyökereinek rezveratrol tartalmáról kevesebb adat áll rendelkezésre. WANG és munkatársai (2010) V. vinifera cv. ‘Cabernet sauvignon’ gyökerében 5 mg/kg ft, JI és munkatársai (2014) V. amurensis gyökerekben 61-123 mg/kg szt transz-rezveratrolt mértek. Az utóbbihoz hasonlóak méréseink eredményei.
A háromévi összes alany-nemes kombináció átlagában a vessző transz-rezveratrol
A háromévi összes alany-nemes kombináció átlagában a vessző transz-rezveratrol