A tejtermelési szektor fenntartásának jövedelem- és foglalkoztatáspolitikai vonatkozásai is vannak: a vidéki népesség megtartásához elengedhetetlen a tejtermelés elfogadható jövedelmezősége. Ehhez párosul az ágazat viszonylag magas eszközigénye, a befektetett eszközök lassú megtérülése és nehéz mobilizálhatósága. E tényezők magyarázzák, hogy az élelmiszergazdaságon belül az állami beavatkozás a legtöbb országban éppen a tejszektorban a legerősebb. A téma szempontjából ennek azért van különös jelentősége, mert a tényleges nemzetközi versenyképességet a tejiparban a hatékonyság és méretnagyság mellett a támogatások, valamint a protekcionizmus országonként változó, de csaknem mindenhol jelentős szintje nagymértékben befolyásolja.
Az OECD tagországaiban magas a mezőgazdaság támogatottsága Popp, 2003). Mivel a mezőgazdasági támogatottsági mutatókhoz szükséges részletes adatokat csak az OECD tagországok kalkulálnak, ezért a mezőgazdaság támogatottságának az OECD tagországok pedig a világ agrártermelésének mintegy kétharmadát képviselik). Az 1986-1988 közötti időszakban a becsült összes támogatás (Total Support Estimate: TSE) 298 milliárd dollárt – a GDP 2,3
%-át – tette ki, vagyis ennyibe került a fogyasztóknak és az adófizetőknek az OECD tagországokban a mezőgazdaság támogatása (1. ábra).
1. ábra A TSE mutató alakulása az OECD tagországaiban (a GDP %-ában)
Forrás: :OECD, PSE/CSE database, 2003
Ezzel szemben a 2000-2002 közötti évek átlagában már 315 milliárd dollárt tett ki a becsült összes támogatás, de a GDP %-ában kifejezve (ez egyben a TSE %-os mutatója is) viszont 2,3-ről 1,2 %-ra csökkent az agrártámogatás. A TSE %-os mutatóját összehasonlítva az egyes tagországok között szélsőséges eltéréseket tapasztalunk, mert a 2000-2002 közötti évek átlagában Új-Zélandon 0,3, Magyarországon 2,6, Koreában és Törökországban 4 feletti volt a mutató értéke. Az USA-ban és az EU-ban ugyanakkor 0,9 és 1,3 volt a TSE %-os mutatója (1. ábra).
Ezeknek a (fogyasztói és adófizetői) transzfereknek a 3/4-ét a gazdálkodók kapták, amely összegnek közel felét a fogyasztók fizették ki a magasabb élelmiszerárak révén (piaci ártámogatás). Ez a gazdaságok bruttó bevételének mintegy 1/3-át jelentette. A transzferek 1/4-e olyan általános kiadásokat érintett ment el, mint a kutatás, marketing és infrastruktúra. Minél nagyobb a farm, annál magasabb a támogatás, valamint a támogatás termelésre és
0 2 4 6 8 10
jövedelemre gyakorolt potenciális hatása, ugyanis a legtöbb termelői támogatás továbbra is az outputhoz és inputhoz kapcsolódik1.
A közvetlen támogatások arányának növelésével javul a termelői jövedelemtámogatás transzfer hatékonysága. Az OECD régióban jelenleg a termelők bevételének még mindig több mint 60 %-a származik piaci ártámogatásból (2. ábra).
A becsült termelői támogatás (Producer Support Estimate: PSE) nagy eltéréseket mutat az egyes tagországok és termékek között, de összességében a termékek zöménél csökkenő tendencia figyelhető meg a belső és a világpiaci árak közelítése következtében a költségvetési támogatások lefaragásának köszönhetően.
A legtöbb OECD tagországban több évtizedes, esetleg évszázados gyakorlata van a támogatásoknak, ezért egyes tagországok gyakran arra hivatkoznak, hogy azért támogatják az agrártermelést, mert más országok is ezt teszik (Markó-Popp 2004).
Nagy különbség jellemzi a PSE mutatót az egyes tagországokban, Új-Zélandon és Ausztráliában 10 % alatt, Kanadában, Csehországban, Magyarországon, Mexikóban, Lengyelországban, Törökországban és az USA-ban 25 % alatt volt az átlagos PSE a 2000-2002 évek átlagáUSA-ban. Ugyanakkor az EU-15-ben 40 %-ot tett ki a PSE, Izlandon, Koreában, Norvégiában és Svájcban viszont ez az érték meghaladta a 60 %-ot. Az 1986-1988 években kisebb volt a különbség az akkor legnagyobb (Svájc) és legkisebb (Új-Zéland) átlagos PSE mutatóval rendelkező ország között, mint a 2000-2002. években.
1 Az OECD által kalkulált támogatottsági mutatók módszerének részletes leírását lásd Jankuné Kürthy
Gy.- Popp J.- Potori N. (2001)
2. ábra Termelői támogatások (PSE) megoszlása az OECD tagországokban
(2000-2002)
piaci ártámogatás 63%
input felhasználást szabályozó előírásokra
alapozott támogatás, egyéb támogatás.
4%
output támogatás 6%
input támogatás 9%
földalapú támogatás állati prémiumok
13%
történelmi jogosultságon alapuló támogatás
5%
Forrás: OECD, Agricultural policies in OECD countries: monitoring and evaluation, 2003
Szélsőséges értéket mutat az egy mezőgazdasági termelőre, illetve az egy hektár mezőgazdasági területre vetített PSE is. Japán, Korea, Norvégia és Svájc mindkét mutató tekintetében az élen áll. Említést érdemel Izland, ahol az egy termelőre jutó PSE a legnagyobb az OECD régióban, de az egy hektárra eső PSE vonatkozásában az alacsonyan támogatott tagországokhoz tartozik. Az egy termelőre vetített PSE mutató az USA-ban valamivel nagyobb, mint az EU-ban, az egy hektárra eső PSE esetében azonban fordított a helyzet. Ez összefügg a két régió munka- és területi termelékenységével is. Magyarországon az egy termelőre, illetve az egy hektárra jutó támogatás alacsonyabb az OECD átlagánál (3. és 4. ábra).
3. ábra Egy mezőgazdasági termelőre jutó PSE 2000 és 2002 között (USD)
0 5000 10000 15000 20000 25000 30000 35000 40000
Izland Svájc N orvégia Japán Korea Egyesült Á llam ok EU
Forrás: OECD, PSE/CSE database, 2003
4. ábra Az egy hektárra jutó PSE értékének alakulása 2000 és 2002 között (USD)
0 2000 4000 6000 8000 10000
Japán
Forrás: OECD, PSE/CSE, database, 2003
Az egyes termékek PSE mutatóját elemezve különösen vegyes képet kapunk. A cukor, marhahús, gyapjú és sertéshús kivételével a vizsgált termékek támogatása csökkent.. A %-os PSE mutató a 2000-2002 közötti időszak átlagában nem érte el a 20 %-ot a tyúktojás, baromfi és gyapjú esetében, 40-50 % között alakult a búzánál, a takarmány/egyéb gabonánál és juhhúsnál, és meghaladta az 50 %-ot a rizs, cukor és tehéntej vonatkozásában. A cukor és tehéntej élvezi a legnagyobb támogatást, a rizs támogatottsága csak Japánban és Koreában kirívó mértékű (5. ábra).
5. ábra A PSE mutató alakulása termékenként
(OECD átlag a farm bruttó árbevételének % -ában kifejezve)
0 10 20 30 40 50 60 70 80 90
Forrás: OECD, PSE/CSE database, 2003
Összességében megállapítható, hogy az OECD régióban a magas támogatottsági szinttel rendelkező EU tagállamoknak és egyéb európai OECD tagországoknak a támogatáspolitikája az utóbbi időszakban a kevésbé piac- és kereskedelemtorzító támogatások irányába mutatott. Ennek ellenére a támogatások háromnegyede az inputhoz és outputhoz kapcsolódik.