Költség- és árhatékonyság

Az International Farm Comparison Network (IFCN) Dairy elnevezésű program keretében évente kerül sor a világ különböző országaiban található

„régió-tipikus” tejtermelő gazdaságok versenyképességének elemzésére (IFCN, 2003). A kutatás 2003-ben 27 ország 71 tejtermelő gazdaságára terjedt ki.

Az elemzést végző nemzetközi kutatócsoport a vizsgálatba bevont országokat a gazdaságok 2002. évi, 100 kilogramm tehéntej előállítására jutó termelési költségei alapján négy csoportba osztotta:

• <15 USD Észtország, India és Pakisztán nagyobb gazdaságai, Nyugat-Ausztrália, Új-Zéland, Argentína, Dél-Ausztrália kisebb gazdaságai;

• 15-22 USD Csehország, Brazília, Banglades, Észtország kisebb és Lengyelország nagyobb gazdaságai, néhány gazdaság Indiában és Pakisztánban, két szárazságtól sújtott nagyobb gazdaság Ausztráliában;

• 22-30 USD Belgium, Spanyolország, Dánia, Magyarország, és Kína, Németország, Hollandia, Franciaország, Írország, Olaszország és az USA nagyobb gazdaságai, a kisebb gazdaságok Lengyelországban;

• 30 USD szinte minden kisebb gazdaság Nyugat-Európában, Izraelben, az USA-ban és Kanadában.

Az alacsonyabb termelési költségek elsősorban az éghajlati adottságokra vezethetők vissza; Új-Zélandon és Argentínában az állatok legeltetése egész évben lehetséges. Új-Zéland e lehetőséget már jórészt kimerítette, Argentína hosszútávon is bővítheti a legeltetésre alapozott tejtermelést. E gazdaságok

jelentős költségelőnyt könyvelhetnek el nyugat-európai társaikkal szemben, gyakorlatilag fele akkora ráfordítással termelnek. Ugyanakkor egyes kelet- és közép-európai országokban, mint például Lengyelország és Magyarország esetében, a tejhozamok még elmaradnak a nyugat-európai szinttől, miközben az abraktakarmány-felhasználásban már gyakorlatilag nincsenek különbségek.

15. ábra A tejelő tehén-állomány megoszlása az önköltség nagysága szerint, %

20 %

Átlagosnál jobb Átlag környezete Átlagosnál rosszabb százalék

Forrás: 2002. év, társas vállalkozások (Popp et al, 2004)

A 2002. évi tesztüzemi adatok alapján a hazai társas gazdaságokban a tejtermelés önköltsége elérte 68 Ft/kg (25,60 USD/100 kg) szintet. Ez azt jelenti, hogy az EU tagállamokkal szembeni, alacsony munkabérekből és földárakból/bérleti díjakból fakadó komparatív költségelőnyünk mára gyakorlatilag elolvadt. A költségek lefaragása a menedzsment, valamint a termelékenység beruházásokkal történő javításán keresztül érhető el. Figyelembe kell venni azt is, hogy a csatlakozás hatására a bérleti díjak és a munkabérek további emelkedése várható (15. ábra).

Az elmúlt években a hazai tejágazat legnagyobb problémája tejfelesleg kialakulása volt, mert ennek külpiacokon való elhelyezését csak jelentős támogatásokkal lehetett megoldani, mivel a nyers tej felvásárlási ára az EU-tagországok átlagának szintjén állt (2002-ben az osztrák és a német tejjel került egy kategóriába), az jelenlegi EU-10 többi tagország áránál pedig többnyire

magasabb volt. Az EU-csatlakozás közeledtével a növekvő feszültségeket végül is az évek óta mesterségesen magasan tartott tejárak nyomán kialakuló túltermelés, az egyre növekvő import, az ezt ellensúlyozni képtelen stagnáló fogyasztás és az így növekvő felesleg levezetéséhez (exportálásához) szükséges források hiánya váltotta ki. A magas termelés eléréséhez elegendőek voltak a minőségi támogatások, de a felesleg-levezetéshez már nem. Az EU-csatlakozás után azonban a 2004-re kialakult versenyképesebb (alacsony) árak lesznek tarthatóak a korábbi mesterséges magas szint helyett.

16. ábra A nyers tehéntej termelői árának alakulása Magyarországon és az EU-25

néhány tagállamában (2002 január - 2004 március)

45 50 55 60 65 70 75 80 85

júl. szept. nov. 2003.

jan.

márc. máj. júl. szept. nov. 2004.

jan.

márc.

Ft/kg

Magyarország Németország Csehország Szlovákia

Forrás: AKII Piaci Információs Osztály

A tej felvásárlási ára tekintetében látható, hogy a hazai árszint 2003.

elejére elérte a – világpiaci árszintet messze meghaladó – közösségi szintet (70-72 Ft/liter) és lényegesen magasabb volt, mint az EU környező tagországaiban (50-62 Ft/liter). Ugyanakkor 2003. közepe óta jelentősen szűkült a Magyarország és a környező országok nyerstej árai közötti korábbi „szakadék”. Szlovákiában

például 2003 májusában még 22 százalékkal volt olcsóbb a tej a hazainál, 2004 februárjára viszont ez a különbség mindössze 6 százalékra olvadt (16. ábra).

A legnagyobb tejfeldolgozók – Arla, Campina Internationál, Müller, Zott –szerint a vaj intervenciós árának 25, illetve a sovány tejpor intervenciós árának 15 százalékos csökkentése következtében a tej termelői ára literenként akár 20 centre is süllyedhet. Csak a nagy, termelésüket korszerűsítő termelők maradhatnak talpon, ráadásul a szigorodó környezetvédelmi és állategészség-ügyi szabályozás újabb terheket ró a termelőkre. A KAP-reform a tejágazat hatékonyságának javulását eredményezheti, mert, alacsony hatékonysággal termelő kisgazdaságok felhagynak a tejtermeléssel. Összességében kevesebb gazdaság fogja előállítani a maival azonos mennyiségű tejet, a termelői ár több régióban a termelési költség alá eshet. Az ágazat – támogatás nélkül – veszteségessé válna, ezért kerül bevezetésre a tejprémium. Az OECD előrejelzése szerint a tej termelői ára literenként 25-26 cent körül alakul (OECD, 2004)

A jövedelmezőségi számítások szerint a csatlakozás első éveiben veszteséges lesz a tejtermelés (11. táblázat és 17. ábra). Ez elsősorban az intézményi árak csökkenésének a következménye, amit az emelkedő közvetlen támogatások sem tudnak ellensúlyozni. A nagyüzemi tejtermelés egy része megfelel a hatékonysági és a jövedelmezőségi elvárásoknak (Popp et al, 2004).

Az EU csatlakozással azonban a kistermelők előtt alapvetően három út áll: a termelési feltételek javítása, a szarvasmarha-állomány húshasznúvá történő átminősítése (számos korlátozó tényező mellett), valamint a termelés beszüntetése. A tejtermelő üzemek koncentrációja a csatlakozás után valószínűleg felgyorsul.

11. táblázat Az intenzív tejtermelés 2004. és 2005. évre prognosztizált költség- és

jövedelemhelyzete a mezőgazdasági társas vállalkozásokban

Megnevezés 2000. évi

adatok^† 2001. évi

adatok^† 2002. évi

adatok^† 2004. évi

prognózis 2005. évi prognózis Termelési költség (Ft/egyed) 59 922 65 203 67 593 73 033 73 740 Termelési érték I. (Ft/egyed) 69 266 77 456 80 331 64 372 65 506

Jövedelem I. (Ft/egyed) 9 344 12 253 12 738 - 8 661 - 8 234

Értékesítési átlagár (Ft/t) 63 329 71 719 75 045 64 372 65 506

Forrás: Az AKII Költség- és Jövedelemelemzési Osztályának tesztüzemi adatai alapján az AKII Agrárpolitikai Kutatások és Ágazati Ökonómiai Osztályain készült számítások; 2004/04/30 (1 € = 252 Ft)

† Melléktermék értéke és egyéb bevételek nélkül.

17. ábra Költség és bevétel alakulása (társas vállalkozások)

0

2000 2001 2002 2004 2005

1000 Ft/t

Termelés értéke Nemzeti kiegészítő támogatás Költség

Forrás: Popp et al, 2004

A hazai tejágazat kedvező adottságai ellenére nehéz helyzetbe kerülhet a csatlakozást követően. A fejlődést hosszabb távon az határozza meg, hogy a vertikum szereplői képesek-e a nagyobb tőkeerővel és magasabb szintű technológiával bíró fejlett tagállamokkal, valamint az ár- és költségelőnnyel rendelkező csatlakozó országokkal szemben a magyar piacon már megszerzett

versenyelőnyt megőrizni, illetve a hazai fogyasztás növekedésében rejlő lehetőségeket kihasználni.

A 2003. évi KAP-reform elsősorban a termelők számára hátrányos, a feldolgozóipar versenyképessége a csökkenő felvásárlási árak hatására rövidtávon még javulhatna is a csatlakozás hatására, viszont ezt az emelkedő környezetterhelési-, termékdíjak, az energia-, s marketingköltségek megkérdőjelezik.

A tehénállomány a következő években tovább csökken. Ennek oka az egy tehénre jutó tejhozam növekedése és a tejkvóta alkalmazása. Ha nő a fajlagos hozam, akkor változatlan mennyiségű tejet egyre kevesebb tehénnel lehet előállítani (18. ábra).

18. ábra A tehénállomány alakulása (ezer db)