Elsõ szakasz – ismerkedés, tájékozódás, fészekrakás
A kisdiákok túljutva a gimnáziumba kerülés izgalmain, éppen csak megérkeznek új helyükre, s újoncokként ismerkednek az intézményi szituációval, a követelményekkel. A leginkább szo-rongató kérdések ekkor, milyen tanárokat fogtunk ki, mennyire kedves és mennyire szigorú a hivatalból a mi osztályunk vezetésével megbízott osztályfõnök, hogyan tudnék kedvezõen bemutatkozni, hogyan rejtsem el, ami érzésem szerint hátráltathatja, hogy elfogadjanak. Az is-merkedés idején egymást, „a bandát” a diákok még egy ideig csak másodlagosan – mint vala-miben hozzájuk hasonló „jó fejeket”, vagy mint potenciális riválisokat – veszik szemügyre.
Mégis ezek az egymásban keltett elsõ felszínes benyomások meghatározó módon befolyásol-ják azt, hogy milyen pozíciót, szerepet sikerül kinek-kinek találnia a meglehetõsen gyorsan ki-épülõ kapcsolatrendszerben és a befolyás mértékét rögzítõ hierarchiában, melyet a közvéle-mény munkál ki, kiemelve azokat a magatartásokat, amelyek az igazodás pozitív és negatív támpontjait, mintáit jelenítik meg.
Az egyes diákok szerepének alakulásában egyrészt a kínálat játszik közre, aszerint, hogy az iskola, illetve a benne hivatalból létrehozott, de szuverén kortárscsoportként élõ osztályok rendeltetésszerû mûködéséhez milyen feladatok elvégzése nélkülözhetetlen. Ebbõl a válasz-tékból, tekintettel tanulmányi törekvései és képességei szintjére, illetve más irányú érdeklõdé-sének – sport, zene stb. – erõsségére, valamint társas és érzelmi igényeire és készségeire,
129
formálja meg ki-ki személy szerint több-kevesebb sikerrel a maga egyedi jelenléti módját az osztály életében. E személyes törekvések a csoportban megméretnek, részben a tanárok által képviselt hivatalos követelmények tükrében, részben a társak fogadtatása révén. Végül, mint a köznek vonzó vagy hasznos, esetleg ellenszenves és káros megnyilvánulások a csoport nor-máit hordozótársas szerepekkéválva új – immár szociálpszichológiai – minõséget kapnak.
A pszichológiailag legfontosabb történés ekkor talán az, hogy képesek-e a diákok a ma-gukban elõzetesen táplált, a jelen vágyaiból, s a múlt terheibõl szövõdõ elképzeléseiket, az ún.provizórikus csoportimágójukat23új információik és benyomásaik birtokában hozzáiga-zítani az éppen alakuló viszonyokhoz, és reálisan elhelyezni magukat tanáraik megítélése, valamint csoportbeli kapcsolataik és szerepeik szempontjából. Ha ez nem történik meg, ha egyesek túl mereven kötõdnek az eredetileg magukkal hozott képzetekhez és viselkedési stratégiákhoz, az ideig-óráig megzavarhatja, hogy elfogulatlan nyíltsággal tudjanak közeled-ni új környezetük szereplõihez, és érintkezési nehézségeik támadhatnak. Ilyenkor felszínes hasonlóságok alapján a múltban más körülmények között, más személyekkel elintézetlenül maradt feszültségeiket – anélkül, hogy tudnák – automatikusan rávetítik új partnereikre, pl.
szülõ-gyerek konfliktust a tanárra, testvérkonfliktust a társakra stb. Mindez számos félreér-tés és heves indulatokat gerjesztõ játszma kiindulópontja lehet, amelyeknek ugyanakkor – ha felismerjük a természetét, ha kérdezünk, mielõtt reagálnánk – elkerülhetõ a
kapcsolato-kat mérgezõ kínos kimenete.
Az elõzetes csoportképzetek rendszerint a tanulók többségénél az új szituációnak meg-felelõen idõvel átalakulnak. Olykor azonban elõfordulhat, hogy a makacs ragaszkodás a sa-ját személy leértékeléséhez, elfogadhatóságának megkérdõjelezéséhez, vagy az általános bi-zalmatlanság és fölényérzet mások iránt hosszabb távon is komolyan megnehezíti a társas tájékozódást és a beilleszkedést. Elég korán szembetûnnek az Üldözõ játszmák, melyeket a feszültségeiket a társak iránti agresszióba, fölényeskedésbe rejtõ tanulók kezdeményez-nek. Az is látható, amikor egyesek inkább tartózkodnak a korosztályra jellemzõ kapcsolatte-remtéstõl, visszahúzódnak, mintha félnének valamitõl és védekezniük kellene az õket fenye-getõ veszélyektõl.
A tanárok,a csoportvezetõ nevelõ az ismerkedés idején a maguk helyét még keresõ, s a felnõttektõl támaszt váró tanítványaik felé meglehetõsen nagy szabadsággal és hatásfok-kal érvényesíthetik elvárásaikat, az iskola hivatalos követelményeit éppúgy, mint a számuk-ra személyesen fontos nevelõi elgondolásaikat. A további együttmûködés, s fõleg a játsz-mák elkerülése szempontjából sok múlik azon, hogy ez ekkor – a kapcsolat kiépítésének 23 Eric Berne nyomán a TA a csoportok fejlõdését a tagok fejében lévõ képzetek átalakulásai mentén írja le egy olyan folyamatként, amelyben az egyén beilleszkedése és a csoportban az összetartozás, a kom-munikáció személyességének kibontakozása annak függvénye, mennyiben épülnek le a múlt élmé-nyeivel és a feszültségek kezelésében idejétmúlt magatartási stratégiákkal terhelt elõzetes képzetek, utat nyitva ezzel az adott helyzethez illõ, elõítéletektõl mentes, nyitott közeledésnek egymás felé.
indulásakor – milyen stílusban történik. Az egyértelmû elvárások, az alapvetõ fegyelmi sza-bályok és szankciók tisztázása, betartásuk következetes ellenõrzése, valamint a teljesítmé-nyek korrekt, jól áttekinthetõ szempontok szerinti értékelése talán a legfontosabb támasz ah-hoz, hogy az újoncok mielõbb kiismerjék magukat életük új helyszínén. Ezt csak erõsíti, ha átélhetik azt is, milyen helyzetekben lehet tere a tanulói igényeknek, véleményeknek is, mi tartozik az õ hatáskörükbe. Ha megtapasztalhatják, hogy amikor – kezdetben valószínûleg még meglehetõsen formátlanul – kifejezésre juttatják nemtetszésüket, az nem minõsül feltét-lenül rendbontó provokációnak, hanem a csoportvezetõ nevelõ olyan jelzésként fogja, amelynek okaira is érdemes figyelmet fordítani, s elgondolkodni a kiváltó hiányok kezelé-sén a rendbontó magatartásforma megszilárdulásának megelõzése érdekében.
Köthetõkpedagógiai szerzõdésekaz egész csoporttal, s az egyes tanulókkal is, amelyek akkor mûködõképesek, ha céljuk nem egyoldalúan valamiféle demokratikus köntösben a taná-ri elképzelések kikényszerítése, hanem valóban olyan alku eredményei, amely tekintetbe veszi valamennyi érdekelt törekvéseit és igényét a személye iránti figyelemre, elfogadásra. A jó meg-állapodások meg tudják teremteni a kívánt egyensúlyt, egyrészt a védettséget biztosító rend – amit az osztály életkereteinek, a vezetõvel való érintkezésnek a belsõ szabályozottsága, a
ren-delkezésre álló idõ eltöltésének kiszámíthatósága jelent –, valamint a spontaneitás és kötetlen-ség között, amely örömtelivé teszi az együttlétet, aktivizálja az önállóságot és a kreativitást.
A biztonság és a nyitott lehetõségek együttes átélése a tanulás terén is mozgósítja a rejtett tarta-lékokat, ambíciókat. Olyan alkalmak, színes program biztosítása, ahol az osztály tagjai egy-mást az iskolában látható arcukon túl is megismerhetik, megelõzheti azt, hogy nagyon egyolda-lú képet alkossanak egymásról.
A szerzõdéses együttmûködés ugyanakkor nem egyszeri aktus, hanem folyamat eredmé-nye, magában foglalja a megerõsítést, ha a diákok betartják a megállapodásokat, valamint a fi-gyelmeztetést, szembesítést is, amikor a megállapodásokat egyesek vagy a csoport nem telje-síti. Így az érzelmi egymásra hangolódás az osztályfõnök és a csoport közöttszintén sok eseménnyel tarkított építkezés, amely váltakozó mértékben tûnhet kielégítõnek a felek számá-ra. Ha ebben a szakaszban felmerül aközösségfejlesztõ pszichológiai közremûködés lehetõsé-ge, úgy a vita, amelyben a közösség dönt arról, hogy részt vesz vagy nem egy ilyen program-ban, esetleg késõbbre halasztja, vagy más formában akar az iskolapszichológussal találkozni, mindig fontos történés. Mintegy laboratóriumi modelljét nyújtva a szerzõdéskötés folyamatá-nak, egyúttal túlmutat önmagán.
Amennyiben sor kerül a kialakult helyzet szociometriai elemzésére, úgy ebben a szakasz-ban azelsõ tükörarról tájékoztat, milyen eredménnyel sikerült az eltelt idõ alatt az osztály tag-jainak egymást felfedeznie, milyen társaságok és barátságok jöttek létre, a kitüntetett figyelem-mel övezett magatartások milyen értékprofil formálódását jelzik. A kiscsoportos beszélgetések
131
a fészekrakás örömeit, melegét erõsítik fel, s a kortárs játszmákat elõidézõ félreértések tisztázását veszik célba. Az osztályfõnökök számára az elsõ összkép elsõsorban sok mindenben megerõsítést jelent, alátámasztja saját megfigyeléseiket, de felszínre kerül néhány új mozzanat is. Továbbgon-dolni való meglepetést leginkább az a szembesülés jelenthet, amikor kiderül, hogy bizonyos gyere-keket a közvélemény egészen másképpen – olykor kedvezõbben, máskor negatívabban – ítél meg, mint ahogy azt õ tanárként feltételezte, és saját elképzelései szerint helyénvalónak vélné.