Sokaknak az az első kérdése, m ikor e nyelvek egyezéséről hallanak: vajon a D 1 magyar em b er m egérti-e a lappul beszélőket? S mivel az igazság hosszabb bizo
nyítását unják, azt akarják, hogy úgym ond h áro m szóval győzzék m eg őket. H a igennel felelnék nekik, rö g tö n elfogadnák az én vélem ényem et, és azt vallanák, hogy a két nép nyelve azonos. Joggal, hiszen nincs nyilvánvalóbb bizonyítéka annak, hogy a különböző népek nyelvei m egegyeznek, m int az, ha a beszélők kölcsönösen m egértik egymást. H anem igencsak bajos és nehéz, sőt, teljesen lehetetlen dolgot kívánnak ezek a bírák; ha feltesszük, hogy m ind két nem zet, tudniillik a m agyar és a lapp ugyanahhoz a néphez tarto zo tt egykor, ugyanazt a nyelvet, ugyanazt a nyelvjárást beszélte, mégis, mivel m ár Krisztus u tán 400- tól, az azóta eltelt tizenhárom évszázadon át hatalm as földrajzi távolság válasz
totta el őket, és sem nyelvileg, sem kereskedelm ileg nem érintkeztek, ahhoz, hogy egy m agyar m a m egértsen egy lappul beszélőt, a következő két eset közül kellett volna valam elyiknek bekövetkeznie:
Először: Vagy m ind két népnek, a lappnak éppúgy, m int a m agyarnak az ősi D 2 nyelvet m in d en jelen tő seb b változás és nyelvjárásbeli eltérés nélkül tizenhárom teljes évszázadon keresztül érin tetlenü l kellett volna m egőriznie, vagy:
M ásodszor: H a az ősi nyelv valamiféle jele n tő s átalakuláson és változáson m en t át a lappok közt, teljesen ugyanezt a változást kellett volna elszenvednie a m agyaroknál is. H a pedig a lappok jelen tő sen m egváltoztatták ősi dialektu
sukat, a m agyarok pedig nem , világos az ok, m iért nem értik m eg m a egymás beszédét. Sokkal inkább úgy van ez, hogy m iközben a lappoknál m egváltozott
«M? S Vu»
az ősi nyelv, megváltozott a magyaroknál is, de más rendszer szerint, másféle m ódon változott.
E kettőből az elsőt, tudniillik azt, hogy m indkét nem zet m inden jelentős változás nélkül érintetlenül őrizte volna meg ősi nyelvét tizenhárom évszázadon át, senki sem hiheti, aki a nyelvek szokásos változásaival tisztában van. Hiszen az idő teltével a legtöbb szó kiejtése megváltozik, más szavak hangjai megcse
rélődnek, máshová kerülnek vagy eltűnnek, némelyek a ritkább használat miatt lassanként jelentésüket vesztve kikopnak, elavulnak, végül mély feledésbe vesz
nek, és a helyükre más szavak kerülnek, melyek a gyakori használat által pol
gárjogot nyernek. Az eleganciára és a töm örségre törekvés m indig nagy válto
zásokat szokott okozni a nyelvekben, ezért nem csoda, hogy az em lített nyelvek több évszázad után új és az eredetitől teljesen elütő form át nyertek. Biztos, hogy egy mai ném et a régiek írásait alig vagy egyáltalán nem értené meg; a mai dán nyelv sokban különbözik a régitől; jó l tudják ezt, akik járatosak mindkettőben.
Az ősi norvégok nyelve m ára annyira elavult, hogy kénytelenek voltak a tör
vényeket is az ősi norvég nyelvből mai norvégra fordítani.* H a ilyen változáso
kat szenvednek még a virágzó nyelvek is, melyek állandóságát közélet, írásbeli
ség, nyomdák, sőt m ég kőbe vésett feliratok is biztosították, hát ugyan miféle D 3 változásokon m ehetett át a lapp nyelv, amely m indenféle konzerváló erő híján, pusztán a hagyományozás útján, a tanulók ingatag m em óriájára bízva szállt tizenhárom évszázadon át apáról fiúra?
Én bizony teljesen m eg vagyok győződve arról, hogy a magyarok és a lappok ősi nyelve megváltozott és átalakult. Ha pedig feltesszük, hogy m indkét nem
zetnél közös rendszer szerint és azonosan m ent volna végbe a következőkép
pen: ha bárm it változtattak a lappok, ugyanazt a magyarok is megváltoztatták volna, semmi sem akadályozná, hogy egy mai magyar m egértse egy mai lapp beszédét, ahogy a ma élő dánok is m egértik egymást. De ki gondolhat arra, hogy ép p en ez tö rtén t volna? Azok a változások, amelyeken a dán nyelv ment át az idő múltával, a kereskedelem révén az egész országban elteijedtek, ismert
té váltak, és átkerültek az általános nyelvhasználatba; de ki m ondta volna el a m agyaroknak, miféle változások történtek északon a lappoknál? ki bírta volna rá a m agyarokat, hogy ők is ugyanúgy változtassák m eg a nyelvüket? hiszen köztudott, hogy ezek a népek nem voltak egymással sem kereskedelmi, sem irodalm i, sem jo gi kapcsolatban. így hát, míg a lappok megváltoztatták ősi nyelvüket, m egtehették ezt a magyarok is, de feltehetőleg másképpen, más rendszer szerint változtatták, ezért cseppet sem kell csodálkozni azon, hogy egy mai magyar nem érti m eg a mai lapp beszédét, sőt az lenne teljességgel csodá
latos és a nyelvek szokott változásától elütő dolog, ha m a is kölcsönösen meg
érten ék egymást.
H anem m ost m ár lássuk, vajon lehet-e állításomat, hogy az ősi magyar nyelv
* Tanúsítja ezt Paus úr, fínmarchiai jogtudós, mindenféle tudományokban, főleg hazája régiségeiben jártas tudós férfiú.
v a j ? m
megváltozott és átalakult, valami kézzelfogható bizonyítékkal is igazolni? Bi
zony lehet, méghozzá a napnál világosabban, csak fel kell lapozni a régi magyar kéziratokat. A pozsonyi káptalan levéltárában őriznek egy, a XII. század végén vagy a XIII. század elején írt kódexet, amelyben előfordul egy m agyar szöveg is, s bizony kevés magyar m ondaná, hogy az magyarul van. Ezt T isztelendő D 4 PRAY György atya, az Annales H ungáriáé neves szerzője írta ki és közölte velem avégett, hogy a m aga részéről is gazdagítsa D em onstratióm nak ezt a m ásodik kiadását, amelyet sokan és hevesen óhajtottak. Hogy kívánságuknak kicsivel lassabban tettem eleget, úgy vélem, m egbocsátják tekintetes öcsém , kálóczi [kálózi] SAINOVICS Mátyás úr kedvességének és jóind ulatának , aki, m időn hosszú utazásomból visszatértem, tordasi kastélyában több napon át őszinte szívélyességgel látott vendégül, s bizony nem akaratom ellenére. H anem m ikor visszatértem Nagyszombatba, az első dolgom volt a K oppenhágában kinyom tatott értekezést ism ét sajtó alá rendezni, különböző kiegészítésekkel a m egfe
lelő helyeken ném ileg kibővítve, am int azt az olvasó látni fogja.* Úgy véltem, be kell iktatnom ezt a régi kéziratból származó magyar szöveget is. ím e tehát:
„ Latiatuc feleym Zumtuchel mic vogmuc. Yfa pur es chomur
„ vogmuc. Menyi miloftben terumteve eleve miv ífemucut adamue.
„ Es odutta neki paradifumuc hozoa. es mend paradifumben
v o lo vgr-
„ milci&ul munda neki elme: heon tilutoa wc »g fa gimilcetul gemun.
„ doa neki merec num eneyc. yfa ki nopun emdul oz gimilílwl. ha-
„ lalnec halalaal holz. Had lava choltac terumteve Iftencul. gefele-
)f deve. engede urdung mtetvmec. es evec oz tiluvc gimilftwl. es oz„ gimilsben halalut evec. es oz gimilsnec wl keferuv vola vize: húg
„ turchucat mige zocoztia vola. num heon muga nec. ge mend w
■„ foianec halaluc evec. haroguveclften. es veteve wt ez muncas vilag- ,, bele. es levn halalnec es puculnec fez e ; es mend w nemencc. kic
„ ozuk miv vogmuc. húg es tiv latiatuc fzumtuchel. íía es num így
„ ember tnulchotia ez vermut, yfa mend ozchuz mrov vogmuc. Wi-
„ maggue uromc iften kéglimét ez lehc ért. húg íorgoíTun w neki. es
p kegiggen. «s bulícaíTa mend w bunet. fvimagguc fzen achfon mán* D 5„ at. es bovdug michael archangelt. es mend angeleut. húg
vimaggo-* Lásd különösen a IV. a VI. és az Utolsó §-t.
„ noc erette. cs vimagguc fzcnc peter uroc. kinec oduc hotolm ovdo-
„ ma cs ketme. húg ovga mend w buncc. es vimagguc mend fzentu*
„ cut. húg legenec neki (éged uromc (eme eleuc. húg Iften w vimad-
„ íagucmia bulíafla w bunet. es zoboducha wt urdung ildetuitul, es
„ pucul kmzotviacwl. es vezeffe wt paradifum migulmabeli. es oggun
„ neki munhi uruzakbele utoc.es mend lovben rezet, es keaíüttuc^
j, uromehuz charmul. »
S hogy kitűnjék, hogy ez valóban magyar szöveg, alább közlöm T. FALUDI Ferenc jezsuita atya olvasatát, am elyben alig fordul elő olyan szó, amelyet ne lehetn e könnyen m egfeleltetni mai nyelvünkkel, íme:
„ L áttatok feleym (*) (zenietekkel mik vagyunk? yfa (* * ) por,
„ cs hamu vagyunk. Mennyi malaíztban teremte eleve ( * * * ) mi ,, ifemucut (** **) Adámot,és oda atta néki paraditsomot hazójá, &
n mind paradicsomban való gyümöltstül monda néki élnie. tieon-M
■n ( * * * * « ) tiltotta ötét egy fa gyümöltsétlil, mondván néki miéit ff nem ennék. Ffa ki napon éfzend az gyümöltftül halálnak halálával D6 ^
halfz. Hallotta parantsolacot teremte» Iftentül, de elfelejti, engedő ri ördög intésének , és evék az tiltott gyümölcsízül, és az gyümölts- ,, ben halált evék. és az gyümöltsnek oly keíerü vala vize, hogy tor*
„ kokat meg fzakaíztya vala. nem beon magának de mind ö fiainak
x Ennek a szónak: Feleym a használatáról a VIII. § végén,xx Az ysa valószínűleg megfelel a bizony (certe, indubianter) szónak, xxx Eleve: m ások így értelmezik: elévé vagy elein, azaz initio, esetleg elkép
zelhető olvasat az Élő, azaz Vivens, ehelyett: DEUS, ekkor a m ondatnak lenne Nom inativusa.
xxxx (Isem ucut) biztosan ugyanazt jelenti, mint: szülönköt, azaz Patrem nost
ru m , p rég nitorem n o stru m . M eggyőződésem, hogy ennek a szónak a tövét, az isem-e t a magyar nyelv legősibb dialektusában kell keresnünk.
Hogy milyen is ez, m egm ondja a VI. §.
xxxxx A h eon értelem szerint ugyanaz, m int a csak (tan tu m ).
„ halálat evék.
Haraguvék
Iften.és
vetette ötét ezmunkás
világba„ belé, és lön halálnak, és pokolnak feze. ( * ) és min4 ö neméneK,