A DEMONSTRATIO MŰFAJI, FORRÁSKRITIKAI ÉS SZÓHASZNÁLATI KÉRDÉSEIRŐL
7. A DEM ONSTRATIO NYELVSZEMLÉLETE EGY TERMINUS TÜKRÉBEN: A DIALEKTUS
A D em onstratio elsősorban tudom ányos mű, így a fordítás legnehezebb részét a latin szakszavak átültetése jelentette. A következőképpen já rta m el:
- Sajnovics term inushasználata jó részt megfelel a klasszikus latin hagyom á
nyoknak, ilyenkor a szokott magyar szakszóval éltem, pl. dictio szó, adiec- tivum melléknév;
- sokszor egy latin szónak több magyar megfelelője is van, ezeket értelem szerűen, a szövegkörnyezet megkívánta jelentéssel fordítottam , pl. littera hang és betű; ugyanígy fordítva is: néha egy magyar szó több latin szónak is a m egfelelője, csak stilárisan különböznek, pl. nyelv lingua, idiom a, loquela;
- ném ely term inus használata különös figyelmet érdem el, m ert kulcsot je len th etnek Sajnovics nyelvfelfogásához, ezeket m eghagytam latinul a szö
vegben. A legfontosabb a (dialektus) szó.
7.1. A DIALEKTUS FOGALMA
Síy novics értelm ezésében a dialektus egységes egészet alkotó szókincs, akusz
tikai-fonológiai jellem zők és a gram m atika. A dialektus egy másik dialektussal rokonsági/szárm azásbeli kapcsolatban van. Pongyolábban, de tö m ö reb b en
„nyelvi változat”-ot írhatnék, ami m agába foglalja a két legfontosabbat, m égpe- dig:
1. a dialektus önálló nyelvi rendszer, 2 . rokonságban van más dialektussal.
Sajnovics a dialektus szót többféle értelem ben is használja. Összesítve a kö
vetkező rendszer vázolható fel:
1. egy nyelven belül:
a) szinkron értelem ben: nyelvjárások (horizontális tagoltság), pl. a lapp nyelvjárások (D 41), a magyar nyelvjárások (D 42); m űveltség szerinti változatok (vertikális tagoltság) (D 45)
b) diakron értelem ben: valamely nyelv időbeli változatai, pl. a régi m agyar nyelv és a mai (ti. a Sajnovics korabeli) magyar nyelv
2 . különböző nyelvek között: rokon nyelvek
- azonos nyelvből leszárm azott nyelvek (pl. a dán és a ném et (D 2, 17) - valamely nyelv és a belőle leszárm azott nyelv(ek) (finn és lett [!], ill. észt)
(D 112)
t e » g t e »
A különböző fajtájú dialektusok összetartozását az „idem ” ’ugyanaz’ szó je löli. Nem csak a m agyar és a lapp nyelv „idem ”, hanem „idem ”-et használ a lapp nyelven belüli nyelvjárások leírásánál is (D 9 és passim). Ez értelm ezhető a nyelvjárások egyazon nyelvhez rendeléseként. Sokkal inkább g o n d o t okoz, ha pl. a m agyart és a lappo t m inősíti így. A bírálók érvelése szerint lehetetlen és érth e te tle n dolog a két külön nyelvet „idem ”-nek titulálni. De ha végigolvassuk akár csupán a fejezetcím eket, kitűnik: az „idem ” jelö lte azonosság nem ajelen- re, hanem a m últra értend ő , vagyis m indig feltételezhető egy olyan korábbi állapot, am elyből a szóbanforgó dialektusok egyaránt szárm aznak. Az „idem ” tehát „eiusdem originis”, am int az expressis verbis áll a Sajnovics idézte szerzők m űveiben is (D 118).
7.2. A DIALEKTUSOK AZONOS VOLTÁNAK KRITÉRIUMAI SAJNOVICS SZERINT
7.2.1. FONETIKAI-FONOLÓGIAI-MORFOLÓGIAIJELLEMZŐK (Sonus idiom atis)
A hangzásbeli jellem zők egyezését két dialektus azonosításában Sajnovics d ö n tő , a szókincs és a gram m atika tanúságtételével azonos érték ű bizo
nyítékként kezeli. Kitetszik ez egyrészt a szöveg mennyiségi m egoszlásából, m ásrészt Sajnovics kijelentéseiből, harm adrészt abból, hogy m ég a m agyar-kí
nai nyelvrokonítás rövid és általános bizonygatásában is első helyen szerepel a fonetikai-fonológiai jellem zők hasonlósága (D 51).
Két dialektus „sonus”-ának hasonlóságát szerinte a foném aállom ány azonos
sága alapozza meg. N em hasonlósága: azonossága. A teljes egyezést többször is hangsúlyozza (D 33 és passim), pl. m egem líti, hogy ő m aga a lapp hangokat olyan tökéletesen ejtette, hogy a lappok azt hitték, ért a nyelvükön.
Az azonosítás objektív voltát szerinte az alapozza meg, hogy az ő m agyar anyanyelve rokon a lappal, így ő hivatott és képes felism erni és lejegyezni a lapp hangokat (Bev. 3).
Ma is helytállóak és jó megfigyelésre vallanak a kiem elt közös, s valóban a fin n u g o r nyelvekre jellem ző sajátságok (pl. a m agánhangzók redukálatlan ejté
se, a m ássalhangzók palatalizált-depalatizált korrelációja, a szibilánsok gazdag családja stb.) (D 31).
Sajnovics a nyelvhasonlítás elméleti m egalapozásakor kiem elt fontosságúnak m ondja, hogy a hasonlítandó dialektusok szövegei azonos helyesírással íródja
nak. Ezt az elvet követi a lapp szavak lejegyzésekor is, egységes, stabil és pontos írásrendszert keres. Véleménye szerint a legalkalm asabb és a legegyszerűbb a m agyar helyesírás. Ez teljesen logikusan következik abból a gondolatból, hogy a foném arendszerek azonosak. Sikerült m egnyernie tervének von T h o tt grófot,
aki elren d elte a m agyar helyesírás alkalmazását a lapp nyelvű kiadványokban, köztük a kulcsfontosságú Leem-szótárban. Erre később m égsem került sor.
Sajnovics elm életi felkészültsége a kor színvonalán tökéletes volt, de a gyakorlati alkalmazás b u k tató it nem m indig volt képes kikerülni.
7.2.2. A SZÓKINCS EGYEZÉSE
Szerzőnk szerint a dialektusok összehasonlításakor csak az alapszókincsre szabad tám aszkodni, hiszen ezek a szavak kizárólag a rokonság alapján, nem pedig átvétel útján egyezhetnek (D 51). Az alapszókinccsel szem ben két köve
telm ényt támaszt: az egyik a szó jelen tésére vonatkozik, a másik pedig a szó alakjára. Az összevetendő két szó jelen tésén ek azonosnak és m eghatározott jelen tésk ö rh ö z tartozónak kell lennie, alakjuknak pedig m egfeleltethetőnek.
A közös szókincsre alapozott vizsgálatnál azonban számolni kell a nyelvek külön életében bekövetkezett jelentésváltozással is - írja Sajnovics (D 10). Ki- zárandók a bizonyításból a nyelveket hordozó népek szétválás u tán i életére vonatkozó szavak, hiszen ezek többnyire átvétellel kerülnek be (D 15).
A bizonyítás elvégzése, a nyelvrokonság igazolása u tán viszont a roko n nyel
vek m egfelelő jelentésű szavait összevetve eldönthető, hogy bárm ely szó a nyelv
b en a nyelv ősi szava-e, vagy kölcsönzött, esetleg belső keletkezésű. Valóban, az E lenchusban jó ré sz t az alapszókészlethez tartozó szavak szerepelnek, s ez az egyik oka a m a is helytálló egyezések magas arányának.
Az alapszókincs szavainak alaki megfeleléséről, azaz a szabályos hangváltozás tendenciájáról írottak a könyv egyik legérdekesebb kérdését vetik fel. H iszen a szabályos hangm egfelelés elvének felism erése és gyakorlati alkalmazása a De- m on stratió t elm életi szem pontból tökéletes művé avatta volna. Sajnos, a gya
korlatba való átültetés nem sikerült teljesen, itt sem. Sajnovics jó l ism erte a szabályos hangváltozás fogalm át és beillesztette a dialektusok változásáról ki
alakított elm életébe (D 2 és 17). Példának hozta a rokon nyelvek közti (pl.
germ án nyelvek) és az egy nyelven belüli (pl. a lapp) nyelvjárások közti hang
m egfeleléseket. Ezek a példák hibátlanok.
Saját kutatása során azonban nem azt követi, am it a kitűnő elm életi alapozás u tán joggal várnánk. Kerek-perec kim ondja ugyanis: „A m agyarok és a lappok közt nincs tere olyan szabályos hangváltozásoknak vagy elhagyásoknak, m int am ilyeneket a dánok és a ném etek közt látunk. A lappok ugyanis p o n to san ugyanannyi és ugyanolyan hangot és kifejezést használnak, m int a m agyarok”
(D 42). E kijelentés nyilván összefügg a foném aállom ányok azonos voltáról és m egoszlásáról vallott nézeteivel.
M indez persze súlyos m ódszertani buktatókhoz vezetett. Hiszen Sajnovics a korabeli m agyar és lapp szavak teljes azonosságát hirdeti. Szóba sem kerülnek a p ár oldallal előbb em legetett változások és régi szóalakok. A m agyar szavakat hol tengeri, hogy hegyi lapp dialektusbéli szóval egyezteti. A túlzott egyeztetés
buzgalm a nem csupán a milyenség, de a m ennyiség oldalán is előtör: Sajnovics szerint kivétel nélkül m inden magyar szó megvan a lappban (D 42). A tévedések forrása egyrészt az egyeztetés eltúlzott igénye lehetett, m ásrészt a rendelkezé
sére álló idő rövidsége. Sajnovics ú ttö rő k én t végezte m unkáját, nem álltak ren delkezésére a finnugor nyelvek szótárai, nyelvtanai. Sőt, a tö rtén eti összehason
lító m ódszer sem volt m ég kidolgozva, az újgram m atikusok m űködése a XIX.
században kezdődött.
N em csoda hát, ha a hasonlításban ma m ár furcsának ható m ódszerek is jele n vannak. A szóalakok eltérését a szabályos hangváltozáson túl a hangok anagram m aszerű felcserélődésével is magyarázza, pl. lapp mieel - magyar elm e, lapp kérész - magyar szekér. Sajnovics idejében általános volt a hangok válto
zását az atom ok mozgásához hasonlítani. Az elgondolás alapjául szolgáló dé- m okritoszi atom elm életet szerzőnk m int term észettudós, jó l ism erhette.
A másik m eghökkentőnek tűnő m ódszer a visszafelé olvasás. Hell egyes kínai szavakat hátulról olvas, hogy egyeztethesse őket a magyarral, hozzátéve, hogy
„ez a visszafelé olvasás nem ism eretlen más nyelvekben sem ”. Valószínűleg a jo b b ró l balra haladó héber írás nyom án elterjedt visszafelé olvasásra céloz.
Mindezzel együtt a szavak összevetésének alapelve helyes, a bizonyításhoz azonban hiányzik m ég a nyelvtan egyeztetése.
7.2.3. GRAMMATIKAIJELLEMZŐK
A gram m atikai rendszerek összehasonlítása avatja a D em onstratiót a gram m atikai nyelvészet ú ttö rő munkájává.
A m ű érdem e egyrészt a gram m atikai egyezések döntő, a szókincsbéli hason
lóságoknál fontosabb voltának elvi kinyilatkoztatása (Bev. 4), m ásrészt a lapp és a magyar nyelvtan szerkezeti - és néhányszor - anyagbeli azonosságának kim utatása.
7.3. A DIALEKTUSOK VÁLTOZÁSÁNAK OKA ÉS TERMÉSZETE
Sajnovics „dialektus” fogalmából (amelybe beletartoznak nyelvjárások és ro
kon nyelvek egyaránt) arra következtethetünk, hogy a rokon nyelvek kialaku
lását az egyazon nyelvhez tartozó dialektusok eltávolodásával, szétválásával ma
gyarázta.
O kként a földrajzi-gazdasági szétválást nevezi meg, a kapcsolat megszakadása ugyanis lehetetlenné teszi a nyelvi kiegyenlítődést, a közös norm a hiánya pedig eltérő fejlődéshez vezet (D 2). így van ez a magyar és a lapp nyelv esetében, de így van a lapp nyelvjárásoknál is, hiszen a lappok egymással alig érintkezvén, m ár egymás nyelvét is alig értik.
Fontos szerepe van m ég a kulturális élet fejlettségének: az írásbeliség, az irodalm i élet és a tudatos nyelvművelés létének és fokának is.
Sajnovicsnak em e nyelvfilozófiáról és nyelvrokonságról vallott nézetei a m a
gyar fordítás megjelenésével szélesebb körben is ism ertté válhatnak. A m ű több m int 200 éven át nem volt hozzáférhető magyarul, m indeddig csak egy Sajno
vics korabeli dán és egy 1970-es ném et fordítása je le n t meg. Rem élem , hogy a magyar fordítás a kutatók és érdeklődők hasznára lesz.
126