Elővizsgálás, előízlelés
Hasonló módon előre tekintve szemügyre vesszük az előt-tünk álló napot. Nemcsak az elmúlt napot ízleljük újra visz-szamenőleg, hanem az előtt ünk álló napot is előre átt ekint-jük és előre megízlelekint-jük. Vagyis elgondolkodunk azon, mi vár ránk a mai napon. És aztán egyidejűleg megpróbáljuk előre átélni is mindezt, nemcsak hitt el az értelmünkkel, nemcsak bátran az akaratunkkal, hanem hitt el a szívünkkel is.
A gondviselésbe vetett hitt el igent mondunk az előtt ünk álló nap eseményeire. Rendelkezésre bocsátjuk magunkat arra, ami jön. Így történhet bármi. Akaratt al és lélekkel kell előízlelni.
Elővizsgálom és előízlelem a dolgokat, amelyeket a Jóisten a mai nap folyamán számomra küld a hivatásomon keresztül, az élethelyzetek által, belső késztetésekkel, ame-lyekkel valószínűleg a nap folyamán szembesülni fogok stb.
Megvizsgálom, mi az, ami jó eséllyel ma előtt em áll, mit tartogat számomra általában. Természetesen nem történik minden pontosan úgy, ahogyan azt reggelente elképzelem.
Ezért nagyon fontos egy bizonyos hozzáállás ápolása, ész-szerű megfontolása annak, mi az, amit a mai nap folyamán Isten tervéből tett ekre kell váltanom. Ha ezt nem tesszük, nagy lesz a veszélye annak, hogy ma nem élni, csak túlélni fogunk, és a legkedvesebb hajlamunkat követjük.
Kentenich atya Jól élni nagy művészet. Istennel való barátságban élni, életemet vele álmodni és vele kockáztatni a leg-nagyobb életművészet. Intenzíven és hamisítatlanul élni azt jelenti: tudatában vagyok annak, miért élek,
a hétköznapjaimat úgy élem és alakítom, hogy értel-met és reményt nyújtsanak. Azok az emberek, akik komolyan veszik Krisztus szeretetüzenetét, jelente-nek egymásnak valamit, jelen vannak egymás szá-mára, bizalmat ajándékoznak egymásnak.
Az élethez hozzátartozik:
az ellenállás és a kihívás;
a mozgás és az intenzitás;
a magány és a közösségvállalás;
a válság és a fájdalom.
Ahhoz, hogy helyesen éljek, szükségem van arra, hogy álmodni tudjak, és erre időt szánjak, hogy át-gondoljam azt, miért is vagyok itt tulajdonképp; hogy életem titkát felfedezzem, és Isten kezdeményezésére merészen életem bevetésével válaszoljak. Ez szemé-lyes döntéseket és felelősségvállalást követel tőlem.
Hiteles életet élni ezért nem jelentheti azt, hogy egy-szerűen a szeszélyeim és a kedvem vezérelnek, hogy kívülről hagyom magamat manipulálni, hogy egy-szerűen sodródom a nap eseményeivel.
Helyesen és hitelesen csak úgy élhetek:
ha mindennapjaimat Istennel tervezem és szer-vezem;
az élethelyzetem kihívásaira választ adok;
döntést hozok és felelősséget vállalok;
fontossági sorrendet állítok fel, elhatározásokat teszek, és ezeket megvalósítom;
merészen élek, bízva Isten közreműködésében.
Az intenzív és minőségi élet döntően att ól függ, szentelek-e időt arra, hogy az életemet és hétköz-napjaimat Istennel előre felülvizsgáljam és előíz-leljem.
Gyakorlat Elővizsgálat
A hit fényében vess egy pillantást az előtt ed álló napra. Tekintsd át, mi az a tevékenység és szenve-dés, amit Isten számodra tervezett , és mi az, amit előreláthatólag számodra a mai nap hoz, és tőled elvár.
Vizsgáld felül ismét a következő három szem-pontot:
1. a személyes életedet;
2. az embertársaid körét, a munkakörödet, a mun-kádat;
3. a világi és egyházi hatáskörödet!
Gondold át, hol tudsz a mai nap folyamán va-lamit tenni a jóért, hogyan tudnád a jófeltételeidet megvalósítani!
Gondold át, a nap melyik szakaszába illeszthet-nél be egy-egy teremtő szünetet Istennel!
Mondd magadnak:
Emberi méltóságomon aluli az, ha a napomat meg-fontolatlanul, a tömeg sodrásától diktálva élem át. Isten szabadsággal ajándékozott meg, és azt akarja, hogy elgondolkozzam azon, miként ala-kítom a napomat. Elvárja tőlem, hogy kiálljak az igazságért és az igazságosságért, azt, hogy életem példájával Róla tanúságot tegyek, és hogy iránta való szeretetből eltűrjek kellemetlenségeket, ne-hézségeket, szeretetlenséget és igazságtalanságot, ha ezt a körülmények úgy kívánják.
Előízlelés
Ne térj ki a nap nehézségei és kellemetlenségei elől, hanem készülj fel rájuk! Miután az előtt ed álló helyzetet átgondoltad, határozd el magad:
Nyugodtan és tárgyilagosan fogom képviselni véleményemet.
Nyugodt maradok, ha nevetségessé tesznek vagy agresszíven közelednek hozzám.
Hűen végrehajtom a rám bízott feladatot, akkor is, ha nehezemre esik vagy nincs kedvem hozzá.
Készen állok a nap keresztjét Krisztussal együtt hordozni.
Uram, ha segítesz, akkor képes leszek a nap nehézségeivel megbirkózni.
Erőd segítségével le tudom győzni önmagamat, és a körülmények által rám helyezett keresztszilánkokat el tudom viselni.
Örömmel telve és bizakodva nézz szembe az előt-ted álló nappal. Mondd magadnak:
Megvalósíthatom azt a művet, nem többet és nem kevesebbet, amit Isten a mai napon rám bízott . Ez részvétel Isten teremtő munkájában; ez örömmel tölt el és boldoggá tesz.
Uram, te velem jössz a mai napon.
Ajándékozz örömöt a munkámban.!
Nyisd meg a szemem mások szükségleteire!
Segíts, hogy felismerhesselek, amikor az embertársaimon keresztül rám köszönsz, és amikor a mindennapok dolgain keresztül megszólítasz!
Természetes, hogy a dolgok nem teljesen úgy fog-nak történni, ahogy ezt te reggel elképzelted. De a nap eseményei nem tudnak egyszerűen maguk alá gyűrni, mivel bensőleg felkészültél rájuk, és előké-szített él egy lehetséges válaszmagatartást mindarra, amit tőled elvárhatnak.
Így kezdd a napot nyugodtan és örömmel, abban a tudatban, hogy sikerülni fog, és számodra, valamint a többiek számára is áldássá válik!
Ösztönzések a Szentírásból
„Ezután a tömeghez is szólt: Amikor látjátok, hogy nyugatról felhő támad, mindjárt azt mondjátok: »Jön az eső«, és úgy is lesz; amikor délről fúj a szél, azt mondjátok:
»Forróság lesz«, és meglesz. Képmutatók! Az ég és föld je-leiből tudtok következtetni, ezt az időt miért nem tudjátok hát megítélni? Miért nem jött ök rá magatok, hogy mi az igazságos?
(Lk 12,54–57) (KN)
„Ezután Jézus maga mellé vett e a tizenkett őt, és azt mondta nekik: »Íme, most fölmegyünk Jeruzsálembe, és be-teljesedik mindaz, amit a próféták az Emberfi áról megírtak.
A pogányok kezébe adják, kigúnyolják, meggyalázzák és le-köpdösik; aztán megostorozzák, megölik, de harmadnapra feltámad.« Ők azonban semmit sem értett ek ebből. Rejtve maradt előtt ük ez a beszéd, és nem értett ék a mondott akat.”
(Lk 18,31–34) (KN)
„Mikor közeledett és meglátt a a várost, megsiratt a, s így szólt: »Bárcsak te is felismernéd ezen a napon, ami békességedre szolgál! Most azonban el van rejtve a szemed elől. Mert jönnek napok, amikor ellenségeid körülvesznek sáncokkal, bekerítenek és szorongatnak mindenfelől. Földre tipornak téged és gyermekeidet, akik benned laknak; nem hagynak benned követ kövön, mert nem ismerted fel láto-gatásod idejét.«”
(Lk 19,41–44) (KN)