Magyarország

Az ausztriai felmérő vizsgálatokkal egyidőben Magyarországon is megkezdtük elhullott vadmadarak USUV fertőzöttségre irányuló vizsgálatainkat a vírus hazai felbukkanásának felismerése és terjedésének nyomon követése céljából (Bakonyi és mtsai., 2007). A vadmadár minták döntő többségét az Ócsai Madárvárta Egyesület munkatársai bocsátották rendelkezésünkre, de az ország számos részéről érkeztek még vadmadár tetemek a nemzeti parkok őrei, a Magyar Madártani Egyesület ornitológusai, állatorvosok és a lakosság jóvoltából is. A felméréseket 2003 és 2006 között végeztük és összesen 52 faj 332 egyedét dolgoztuk fel (9. táblázat). A tetemeket kórbonctani, kórszövettani, RT-PCR, immunhisztokémiai és in situ hibridizációs vizsgálatoknak vetettük alá. A pozitív mintákból vírusizolálást végeztünk lúdembrió-fibroblaszt primaer szövettenyészeten.

A 2003-ban és 2004-ben gyűjtött madártetemek mindegyikének vizsgálata negatív eredménnyel zárult.

2005 augusztusában egy feketerigó tetemet találtak Budapest XI. kerületében és vizsgálatra eljuttatták az Országos Állategészségügyi Intézetbe. Az RT-PCR vizsgálatok mind JEV szerocsoport-specifikus, mind USUV-specifikus primerekkel pozitív eredményt mutattak. Az amplifikációs termékek direkt szekvenálása alátámasztotta a reakciók specifikusságát. A tetem megtalálója beszámolt a környéken még további nyolc beteg vagy elhullott feketerigó észlelésről a megelőző hetekben. A megfigyelt feketerigó elhullások száma szeptember végéig 18-ra nőtt. 2006 júliusában és augusztusában kilenc feketerigó teteme érkezett az országos madárinfluenza-monitoring program keretében virológiai felmérő vizsgálatra az Országos Állategészségügyi Intézetbe. A tetemek közül hat volt vizsgálatra alkalmas és mindegyikükből ki lehetett mutatni az USUV nukleinsavát. A madarakat Budapest XVI és XVIII kerületében találták (három-három tetemet). A 2005-ben és 2006-ban megvizsgált többi madár USUV fertőzöttségre negatívnak bizonyult. Az USUV pozitív feketerigók makroszkópos kórbonctani lelete jellegtelen volt. A lép és a máj megnagyobbodása mellett az egyéb zsigeri szervek kisebbedését lehetett megfigyelni. A kórszövettani elváltozások között a heveny májgyulladás multiplex elhalásos és gyulladásos gócokkal (7A ábra), elhalásos gócok a lépben, heveny hurutos bélgyulladás, enyhe, gócos lympho-histiocitás érköpenyek a vesékben és a szívben, gócos szívizom-elfajulás, a vese tubuláris hámsejtek vakuolizáló elfajulása, valamint agyi perivascularis és perineuralis oedematizáció,

kevés lymphocytából álló érköpennyel voltak a legjellegzetesebbek. Az USUV antigéneket immunhisztokémiai módszerrel, elsősorban az agykérgi területeken lehetett kimutatni (7B ábra), de voltak pozitív sejtek a szívizomzatban (7C ábra), a vörös léppulpában, a tüdőben, a hasnyálmirigyben és a belek intramurális idegdúcaiban is. A vírus nukleinsavát az agyszövetben in situ hibridizációs módszerrel is kimutattuk (7D ábra).

9. táblázat: Az USUV magyarországi előfordulásának felmérése céljából 2003 és 2006 között gyűjtött és megvizsgált vadmadár tetemek listája

№ Magyar név Latin név Mintaszám

1 barátposzáta Sylvia atricapilla 22

2 cigány csaláncsúcs Saxicola rubicola 1

3 cserregő nádiposzáta Acrocephalus scirpaceus 12

4 csilpcsalpfüzike Phylloscopus collybita 10

5 egerészölyv Buteo buteo 2

6 énekes nádiposzáta Acrocephalus palustris 3

7 énekes rigó Turdus philomelos 5

8 erdei fülesbagoly Asio otus 1

9 erdei pinty Fringilla coelebs 4

10 erdei szürkebegy Prunella modularis 5

11 fácán Phasianus colchicus 1

12 fehér gólya Ciconia ciconia 6

13 feketerigó Turdus merula 33

14 fenyőpinty Fringilla montifringilla 6

15 foltos nádiposzáta Acrocephalus schoenobaenus 4

16 függőcinege Remiz pendulinus 2

17 fülemülesitke Acrocephalus melanopogon 8

18 füstifecske Hirundo rustica 14

19 házi rozsdafarkú Phoenicurus ochruros 3

20 házi veréb Passer domesticus 2

21 házigalamb Columba livia 1

22 hegyi fakusz Certhia familiaris 1

23 jégmadár Alcedo atthis 1

24 kékcinege Parus caeruleus 33

25 kerti poszáta Sylvia borin 2

26 kerti rozsdafarkú Phoenicurus phoenicurus 1

27 kis poszáta Sylvia curruca 5

28 kormos légykapó Ficedula hypoleuca 1

29 közép fakopáncs Dendrocopos medius 1

30 mezei poszáta Sylvia communis 1

31 mezei veréb Passer montanus 3

32 nádi sármány Emberiza schoeniclus 7

33 nádi tücsökmadár Locustella luscinioides 7

34 nagy fakopáncs Dendrocopos major 1

35 ökörszem Troglodytes troglodytes 3

36 őszapó Aegithalos caudatus 1

37 réti tücsökmadár Locustella naevia 1

38 rövidkarmú fakúsz Certhia brachydactyla 1

39 sárgafejű királyka Regulus regulus 1

40 sárgalábú sirály Larus cachinnans 1

41 sárgarigó Oriolus oriolus 2

42 seregély Sturnus vulgaris 2

43 sisegő füzike Phylloscopus sibilatrix 1

44 süvöltő Pyrrhula pyrrhula 2

45 széncinege Parus major 24

46 szürke gém Ardea cinerea 1

47 tengelic Carduelis carduelis 1

48 törpegém Ixobrychus minutus 2

49 tövisszúró gébics Lanius collurio 5

50 vörös vércse Falco tinnunculus 1

51 vörösbegy Erithacus rubecula 51

52 zöldike Carduelis/Chloris chloris 23

∑ 332

7. ábra: USUV fertőzött feketerigó egyes kórszövettani elváltozásai, valamint a vírus kimutatása a szövetekben immunhisztokémia és in situ hibridizációs eljárással.

A: máj, heveny elhalásos májgyulladás, hematoxylin-eosin festés; B: agy, USUV antigén immunhisztokémiai festése a neuronokban; C: szív, gócos szívizom-elfajulás, USUV antigén immunhisztokémiai festése a szívizomsejtekben; D: agy, USUV nukleinsav in-situ hibridizációs kimutatása a neuronokban. 400× nagyítás

A 2006. augusztusában gyűjtött feketerigók agy és máj homogenizátumait primaer lúd embrió fibroblaszt szövettenyészetekre oltottuk. Három napos inkubációt követően citopatogén hatásokat (sejt-lekerekedés, lízis) lehetett megfigyelni a szövettenyészeteken. Két napon belül a sejtkárosodások a sejtek 80-90%-át érintették, míg a kontroll szövetekben nem lehetett elváltozásokat megfigyelni. A citopatogén hatások még kifejezettebbeké váltak az izolátum továbboltása során. A vírusizolátumot a genom részleges felerősítését követő direkt szekvencia meghatározással azonosítottuk.

A 2005-ben kimutatott USUV teljes genomszekvenciáját felerősítettük átfedő amplifikációs termékek direkt szekvenálásával. A szekvenciát (GenBank azonosító: EF203550) összehasonlítottuk az USUV ausztriai (939/01) és dél-afrikai (SA Ar-1776) törzseinek szekvenciáival. A magyarországi USUV nukleotid szekvenciája 99,9% hasonlóságot mutatott az ausztriai víruséhoz és 97% hasonlóságot a dél-afrikai víruséhoz. A magyarországi és ausztriai vírusok nukleotid szekvenciái között 14 nukleotid

A B

C D

eltérés fordult elő, amelyek közül öt idézett elő aminosav eltérést is (10. táblázat). A 2006-ban kimutatott vírusok részleges nukleotid szekvenciáit az E fehérje régióban (nt pozíció: 1175-1529) meghatároztuk. C/T tranzíciók fordultak elő három nukleotid pozícióban (1231 – három vírusnál, 1317 – egy vírusnál, 1431 – egy vírusnál) amelyek egyike sem okozott aminosav szekvencia változást.

10. táblázat: Magyarországi és ausztriai USUV genom szekvenciák eltérései

genom

A pontok a Budapest-2005 USUV származtatott aminosav szekvenciájában a Vienna-2001 szekvenciájával megegyező aminosavakat jelölik. A 3’UTR régió 10948 pozíciójában a budapesti USUV nukleotid szekvenciában adenin nincs jelen.

A következő években folytattuk az országos madárinfluenza-monitoring program keretében virológiai felmérő vizsgálatra érkezett minták közül az USUV fertőzésre gyanús madarak vizsgálatát. 2010 és 2015 között öt feketerigó és egy fenyőrigó (Turdus pilaris) szervmintáiból tudtuk kimutatni a vírus jelenlétét. A pozitív feketerigó tetemeket az ország középső (2010: Kunadacs, 2011: Vác, 2012:

Kecskemét, 2013: Kiskunfélegyháza) és keleti részein (2015: Fábiánháza) találták. A fenyőrigó viszont az ország nyugati részéről, Lovásziból származott. A következő évben az ország középső részén, Imrehegyen gyűjtött szajkóból (Garrulus glandarius) és Kecskeméten talált seregélyből (Sturnus vulgaris) lehetett kimutatni USUV fertőzést. Halmozott feketerigó elhullásokat figyeltek meg 2016 nyarán az ország nyugati részén, elsősorban Zala és Győr-Moson-Sopron megyében. Az Usutu vírusfertőzést tíz feketerigó mintájából mutattuk ki. Meghatároztuk egy, Zalaegerszegen, 2016-ban gyűjtött feketerigóból származó USUV nukleotid szekvenciáját a poliprotein kódoló régióban (GenBank azonosító: MF063043), valamint további kilenc vírus részleges nukleotid szekvenciáit (NS5-3’UTR régió, GenBank azonosító: MF063044-MF063052). Filogenetikai vizsgálatokkal megállapítottuk, hogy a 2010 és 2015 között, az ország középső részéről gyűjtött madarakból kimutatott vírusok az USUV 2001-ben Ausztriában, illetve 2005-ben Magyarországon kimutatott genotípusaival álltak a legközelebbi rokonságban; a 2015-ben és 2016-ban, az ország nyugati részéről származó mintákból kimutatott vírusok viszont az Ausztriában, 2016-ban, feketerigóból kimutatott USUV-hoz, illetve olaszországi eredetű genotípusokhoz hasonlítottak leginkább (Bakonyi és mtsai., 2017a).

In document Csípőszúnyogok közvetítette flavivírus fertőzések Európában (Pldal 62-66)