mindegy ám, hogy valakit a valóságban vagy mondjuk egy szonettben akasztanak fel! Ami a Lenin dadacímű könyvet illeti, akár súlyos módszertani problémának is tekinthetnénk, hogy miközben a szerző a dadaizmus és a bolsevizmus közötti hason-lóságokra vadászik, a szóban forgó, alap-vetőnek tetsző különbséget – hogy tudniil-lik a bolsevista politikai gyakorlattal szem-ben a dadaista handabandázás soha nem járt emberáldozattal – figyelembe sem ve-szi. Igen ám, de ez az ellenvetés csak akkor állná meg a helyét, ha az esztétikai és a
po-litikai szféra közötti határok megszünteté-sét nem épp az avantgárd hirdette volna meg, méghozzá egyértelműen. Így viszont, legalábbis az avantgárd szemszögéből néz-ve, Kołakowski, Groys és Noguez vállal-kozása egyaránt legitimnek mondható.
DOMINIQUE NOGUEZ:Lenin dada.Balassi Kiadó–BAE, Tartóshullám, Bp. 1998.
Sebők Zoltán
Szemle
mindegy ám, hogy valakit a valóságban vagy mondjuk egy szonettben akasztanak fel! Ami a Lenin dadacímű könyvet illeti, akár súlyos módszertani problémának is tekinthetnénk, hogy miközben a szerző a dadaizmus és a bolsevizmus közötti hason-lóságokra vadászik, a szóban forgó, alap-vetőnek tetsző különbséget – hogy tudniil-lik a bolsevista politikai gyakorlattal szem-ben a dadaista handabandázás soha nem járt emberáldozattal – figyelembe sem ve-szi. Igen ám, de ez az ellenvetés csak akkor állná meg a helyét, ha az esztétikai és a
po-litikai szféra közötti határok megszünteté-sét nem épp az avantgárd hirdette volna meg, méghozzá egyértelműen. Így viszont, legalábbis az avantgárd szemszögéből néz-ve, Kołakowski, Groys és Noguez vállal-kozása egyaránt legitimnek mondható.
DOMINIQUE NOGUEZ:Lenin dada.Balassi Kiadó–BAE, Tartóshullám, Bp. 1998.
Sebők Zoltán
Magyarország 1944–1990
Szükség van-e ma az elmúlt néhány évtized történéseinek összefoglalására, kellenek-e új, történelmi ismereteket közvetítő könyvek?
Furcsa talán a kérdés, mert a válasz nyilván a legtöbbünkben egyértelműen így fogalmazódik meg: igen. De milyenek legyenek azok a könyvek, amelyek elsődleges célja az oktatás, a tanítás segítése lenne?
Vaskosak, tudományosak, sok lábjegyzettel? Rövidebbek, népszerűek, de mégis tudományosak? Bizonyára mind a két változatnak vannak/lennének hívei. A Kultúrtrade Kiadó szerkesztői, vezetői úgy gondolták, hogy a tudományos-népszerűsítő megoldást választják,
elindítva a kiadó Tudomány – Egyetem című sorozatát. Hogy mi a sorozat célja? Arról a következőket olvashatjuk a már megjelent
művek hátoldalán: „A sorozat a magyar nép és Magyarország történetét mutatja be a kezdetektől napjainkig.”
A
legutóbb megjelent munka, Izsák Lajosnak,az ELTE Bölcsészettudo-mányi Kara történész professzorá-nak, egyben az egyetem rektorhelyettesé-nek könyve, amely az elmúlt közel fél év-század történetét tekinti át Rendszerváltás-tól rendszerváltásigcímmel.Úgy gondolom, nem véletlen a címvá-lasztás. 1944 decemberében visszafordít-hatatlannak tűnő folyamat, valódi rend-szerváltoztatás indult meg Magyarorszá-gon, mely alig két esztendő után, közel fél-évszázados tévelygést követően, 1990-ben tért vissza oda, ahova már 1944–1945-ben elindult: a polgári demokrácia felé.
Izsák Lajos – akit a 20. századi magyar történelem 1944 utáni időszakának meg-határozó történészei közé sorolhatunk hosszú évek óta – munkájában alapvetően
nem új kutatási eredményeket ad közre, hanem az eddigi eredményeket összegzi.
Rendszerezi mindazon ismereteket, me-lyeket a történeti kutatás napjainkra fel-tárt az Ideiglenes Nemzeti Kormány lét-rejöttének előzményeitől az Antall-kor-mány megalakulásáig. A szerző kötete nem elemző, hanem ismereteket közvetí-tő munka. Izsák Lajos tényeket, adatokat, megállapításokat közölve mond véle-ményt egy-egy időszakról, s teszi ezt el-fogulatlanul. Hiteles képet ad az ún. Rá-kos-korszakról, 1956-ról, de a koalíciós időszakról (1945–1947) is. Az utóbbinál talán még jobban is hangsúlyozni lehetett volna, hogy azok a pártok és vezetőik amelyek és akik 1945-ben hittek egy pol-gári demokratikus Magyarország felépí-tésének lehetőségében, naivak voltak.
Nem tudták – vagy talán nem akarták el-hinni –, hogy az ország sorsa 1943-ban Teheránban, illetve 1945-ben Jaltában már eldőlt. Egy nyugati típusú demokrá-cia a szovjet érdekszférában nem jöhetett létre. Tőlük a megszállók csak némi as-szisztenciát vártak, igaz, nem túl sokat, mert ők tudták, hogy nélkülük, az ő hoz-zájárulásuk nélkül semmi érdemi dolog nem történhet Magyarországon! S nem is történt 1956-ig. S
amikor a tudtuk és hozzájárulásuk nél-kül valami „furcsa dolog”-ra került sor – 1956-ban – megle-pődtek, majd „meg-torolták”, s tették ezt könyörtelenül. Az engedetlenség a szovjet birodalom-ban nem volt tolerál-ható.
Izsák Lajos, aki az 1945 utáni idő-szak magyar törté-nelmének elismert oktatója az ELTE-n, pontosan ismeri, hogy miként lehet és kell a
legfonto-sabb tényeket, adatokat az olvasó elé tár-ni. A szűkre szabott keretek között is ta-lálóak azok az idézetek, amelyek nem egy esetben többet mondanak a történé-szi véleménynél. Mondhatjuk azt is: a források magukért beszélnek!
A kötetben értelemszerűen csak vázla-tos áttekintést olvashatunk az 1956 utáni időszakról, különösen az 1980-as évekről.
Ez az időszak ma még nem történelem, de egy kicsit mégis az, velünk élő történelem.
Az utóbbi másfél évtized valami köztes ál-lapotot idéz, olyat, amelyet szinte vala-mennyien ismerünk, mégis hiányosak, pontatlanok, vegyesek róla az ismereteink.
Tudja ezt a szerző is, s talán épp ezért en-nek az időszaknak inkább rövid kronologi-kus áttekintését adja, mint hitelesnek szánt történetét. Annak megírására még várha-tunk néhány évtizedet.
A könyv – legalábbis úgy érzem – az egyetemi jegyzetek kiegészítését, pótlását jelentheti, illetve eligazító, mindennapos olvasmánya lehet a korszak történetét ok-tató tanároknak a felkészülésükhöz. Nem kell különböző folyóiratokban megjelent tanulmányok után nyomozni, új kutatási eredményeket tartalmazó monográfiákat, tanulmányköteteket kézbe venni – melyek többsége úgyis csak egy-egy részterület, kérdés bemutatására vállalkozik –, hiszen azok összegzését ta-lálhatjuk Izsák Lajos munkájában, hitele-sen, megbízhatóan.
Írom ezt akkor is, ha mint minden könyv-ben, így ebben is akadnak hibák, pon-tatlanságok. Ezek száma azonban ke-vés, súlyuk csekély.
Odafigyelőbb szer-kesztéssel, lektorá-lással könnyen kikü-szöbölhetők lettek volna.
Ö s s z e g z é s k é n t úgy vélem, nyugodt szívvel ajánlhatom a kötetet mindazoknak, akik érdeklőd-nek a 20. századi Magyarország törté-nelme iránt, s azoknak is, akik azt tanít-ják. Hogy a könyv által felkeltett érdek-lődésük alaposabb kielégítéséhez is se-gítséget kapjanak, kitűnő Irodalmi kala-uzzalés kronológiai összeállítással talál-kozhatnak a kötet végén. Így, ha ismere-teiket még inkább el akarják mélyíteni, akkor Izsák Lajos kötete után olvassák el mindazt, amit a szerző valamennyiünk számára ajánlott!
IZSÁK LAJOS: Rendszerváltástól rendszer-váltásig. Magyarország története 1944–1990.
Kulturtrade Kiadó, Bp. 1998, 207 old., 950,– Ft Szakály Sándor
Iskolakultúra 1999/1 Szemle
Izsák Lajos, aki az 1945 utáni időszak magyar történelmének elismert
oktatója az ELTE-n, pontosan ismeri, hogy
miként lehet és kell a legfontosabb tényeket, adatokat az olvasó elé tárni.
A szűkre szabott keretek között is találóak azok
az idézetek, amelyek nem egy esetben többet mondanak a történészi véleménynél. Mondhatjuk
azt is: a források magukért beszélnek!
A
kötetekben szinte állandósult elé-gikus lélekállapot eredetének fel-tárásában a Szent Lehetetlenség zsoltárjacímű vers jelenti a legfontosabb kiindulópontot.„Pokolhintán van, szédítő körök, Tüzes mélységek fönt s alant, Zuhanva szállni, szállva zuhanni Való alatt és képzelet fölött
És mindenütt és mindenütt 5 És mégis a konok határok
Kemény tilalom-léce üt, Mert várhatatlanokra várok
S nem várok mást, mint várhatatlant:
Óh, véres kínok véres kínja ez. 10 Hörögve dönget vágyam kapukat, Arcomra pirosan bemázolt csontváz Tiltó és bolondos ujja mutat.
S körülöttem csak lehetőség
S álmodható és lenge álmok 15 S nincs Isten, hogy szédítő hintám Dohott rab-útjából kiszálljon S vágyam megfogjon valamit, Eleddig megfoghatatlant
És megöleljen valakit, 20 Eleddig megölelhetetlent.
A tüzes mélység megvakít, Agyam fölforr, torkom rekedt S bomlott, nehéz alkonyaton,
Átkozott, szent Lehetetlenség, 25 Zengem sorvasztó éneked.”
A vers több szempontból kivételnek te-kinthető a két kötet általános jellegével összevetve. Hangneme nem elégikus,
ha-nem tragikus, továbbá képszerkezetét te-kintve egyértelműen látomásos, s végül va-lamennyi vers közül ez az egyetlen, amely közvetlenül a hitetlenség állapotáról szól, és ezt a problémát a szöveg középpontjába ál-lítja, valamint megjelöli a hitetlenségnek az egész költői létproblémára gyakorolt komp-lex hatását. A három mozzanat egybeesése nem véletlen. A tragikum és elégikum eszté-tikai minőségei közötti legfontosabb kü-lönbség, hogy a tragikum esetében a fájda-lom elevensége még kizárja a lemondás, a belenyugvás magatartását. Ugyanannak a témának, a hit elvesztésének tragikus és elé-gikus megjelenítése ugyanazon szerző ese-tében nyilván az értékvesztés érzésének in-tenzitásától függ. Mivel a hitvesztésnek az egész költői létproblémát meghatározó je-lentőségét az elégikus szövegek sem vonják kétségbe, ezért a hangnemek különbsége nyilván az időbeliséggel hozható összefüg-gésbe. Amikor a metafizikaira vonatkozó ta-gadás szinte kizárólagossá válása a lírai ön-megfigyelés új felismerése, akkor ez a szim-bolista költészetet alapjaiban érintő és ve-szélyeztető jelenség túlfeszített emocionális reakciókat vált ki a lírai énből, s egyben bi-zonyos belső ellenállásra, küzdelemre kész-teti még akkor is, ha előre látja a küzdelem reménytelenségét. Ez az értékvesztéshez va-ló tragikus viszony lényege. Elégikussá ak-kor válik a hitvesztés tényéhez fűződő vi-szony, ha a lírai én túljut a felismerés ele-venségén, s a hitvesztés ténye immár meg-változtathatatlan evidenciaként a fásultság, a fáradt lemondás lélekállapotát eredménye-zi. A szöveg tragikus hangnemét tehát a hit-vesztés még friss, eleven érzése