2. Térképészeti alapismeretek
2.9. Magyarország felmérései
1.3. táblázat: Magyarország katonai felméréseinek áttekintése (Papp-Váry Á.)
2.9.1. Katonai felmérések
Az Osztrák Birodalom – melynek része volt abban az időszakban Magyarország – szisztematikus, részletes topográfia térképezése a 18. század közepén kezdődött, hadászati célokat szolgált. Napjainkig több felméréssorozat valósult meg, azonban csak az I. – III. katonai felmérések voltak teljes körűek abban az értelemben, hogy egy – viszonylag – rövid időszak alatt teljes egészében lefedték az ország területét (1.3 táblázat), a 20. század kezdetétől fogva csak a meglévő állomány frissítése történik, átfogó munkálatokra nem került sor.
2.9.1.1. Magyarország első katonai felmérése (jozefiniánus térkép) (1766 – 1785)
Az első olyan katonai topográfiai térképezés, mely a településszint alatt ábrázolja a teljes történelmi Magyarországot. Az öl rendszerben készült térképek 1:28800 méretarányát az magyarázza, hogy a térképen 1 hüvelyk felel meg a valóságban 40 ölnek (1 bécsi öl(1,8964838 m)=6 láb, 1 láb=12 hüvelyk, azaz 40·12·6=2880). A domborzatot csíkozásos módszerrel ábrázolja, tartalmazza még a hidrológiai elemeket (folyók, tavak), utakat, települések és földrajzi objektumok nevét és tájékoztató jelleggel a mezőgazdasági területek művelési ágát. A felmérés a birodalomban még nem volt egységes, azaz önálló szakaszokból állt, s a felmérés helyét az éppen aktuális fenyegetettség határozta meg (ezért készült elsőként Szilézia) (1.29. ábra). A vetületi rendszer nélküli munka pontossága az egyes szelvényeken belül általában kielégítő, de a szelvénycsatlakozásoknál már jelentős (akár 200 méteres) eltérések is előfordulhatnak. A felmérés során magassági mérés vagy szintezés nem volt, a térképek nem tartalmaznak magassági adatot. Georeferálása a pontatlansága miatt nagyon nehézkes.
1.29. ábra: A jozefiniánus katonai felmérés (Arcanum)
2.9.1.2. Magyarország második katonai felmérése (franciskánus térkép) (1806 – 1869)
A második felmérés a jozefiniánus térképek tapasztalatai alapján történt, sor került azok aktualizálására, hibái kijavítására (1.30 ábra). I. Ferenc 1806-ban, a napóleoni háborúk hatására rendelte el. A cél egy olyan térkép előállítása, melyben a birodalom felmérése és ábrázolása egységes elvek szerint történik. A Cassini-féle vetületi és szelvényezési rendszert használták, kisebb módosításokkal. Valójában ez a Cassini-Soldner féle vetület, melynek pontatlansága miatt a felmérést szokták vetületnélküli rendszernek is nevezni.
Ebben az időszakban hozták létre Magyarország második háromszögelési alapponthálózatát, mely egyszerre szolgálta a katonai topográfiai és a polgári kataszteri térképezés igényeit. A Birodalom tíz rendszere közül három esett Magyarország területére (1.31. ábra). Magassági méréseket is végeztek.
A térkép a domborzatábrázolás alkalmazott módszere miatt helyenként rendkívül nehezen olvasható, sötét alaptónusú, georeferálása viszont az előző felmérésnél – nagyobb pontossága miatt – könnyebb (1.32 ábra).
1.30. ábra: A franciskánus katonai felmérés (Arcanum)
1.31. ábra: Magyarországi vetületnélküli rendszerek (Varga J., 2005)
1.32. ábra: Battonya területének ábrázolása az első és a második katonai felmérési térképen
2.9.1.3. Magyarország harmadik katonai felmérése (ferencjózsefi térkép) (1872 – 1884)
A térképek már a méterrendszer bevezetése után készültek, ezért méretarányuk eltér a korábban (a jozefiniánus térképnél és a franciskánus térképnél) alkalmazott 1:28800 méretaránytól, helyette bevezetve a katonai topográfiai térképeknél azóta is használatos 1:25000 méretarányt. A felméréskor az 1808 és 1861 között
állandósított második háromszögelési alapponthálózatot használták fel, megfelelő alappontsűrítés mellett.
Ábrázolási módjában eltér az első két felméréstől, mivel a domborzatra és vízhálózatra vonatkozó grafikus adatok kisebb jelentőségűek, ugyanakkor megjelennek rajta a fontosabb dűlőnevek, és a jelkulcsokkal ábrázolt műtárgyak. A térkép magassági adatokat is tartalmaz.
2.9.1.4. Napjaink topográfiai térképei
A katonai és polgári térképészet, mely az I. világháborúig az egységesülés felé tartott, a II. világháború után élesen kettévált. A cél két, egymástól független rendszer megteremtése volt, amelyek nem kompatibilisek egymással.
Az 1940-es évek elején a katonai hadvezetés Bessel-ellipszoidra alapuló Gauss-Krüger vetület bevezetése mellett döntött, melyben a II. világháború előtt csak német kiadású topográfiai térképek készültek. A háború után áttértek a Kraszovszkij-ellipszoidra. A felmérési térképek 1:25000 méretarányban készülnek Nemzetközi szelvényezésben (1.4.2. fejezet), s természetesen ábrázolják az adott szelvényre eső, országhatáron túli részeket is.
A polgári térképészet is megteremtette saját rendszerét. A szintén Kraszovszkij-ellipszoidra alapuló rendszer azonban sztereografikus projekciót alkalmazott, s a térképek szelvényezése is eltért a katonaitól (1.4.3. és 1.4.4.
fejezet). A határon túli területeket nem ábrázolta. Az 1990-es rendszerváltást után a csak Magyarországon használatos, Egységes Országos Térképészeti Rendszer (és annak vetülete, az EOV) vált a hivatalos rendszerré, megkezdődött a térképi tartalmak ezen rendszerbe történő átdolgozása. Jelenleg azonban nagy a lemaradás: az átdolgozás ugyan megtörtént, de ez nem járt együtt a térképi tartalom frissítésével. Így könnyen előfordulhat, hogy egy területről a 90-es években készült a „legfrissebb” EOTR térkép, mely azonban 20-30 – a régi térképekről átvett – adatokra épül! Az országhatáron túli területek pedig továbbra is fehér foltok.
A térképészetben Az Európai Unió is változást hozott: az új, ETRS 1989 LAEA szabvány idővel a tagországok hivatalos térképészeti rendszerévé válik (válhat).
2.9.2. Kataszteri térképek
Magyarországon az első kataszteri felmérést II. József rendelte el, mely 1786-1789 között zajlott. A nemesség ellenállása miatt – tudniillik attól tartottak, hogy az adatokat az ő megadóztatásukra is felhasználják – azonban lassan haladt, majd megszakadt a felmérés, s az uralkodó halála után megsemmisítették az addig elkészült térképeket.
A második kataszteri felmérés 1856-1894 között zajlott, 1:2880 méretarányban, öl rendszerben. Az 1:2880 méretarány oka, hogy a térképen 1 hüvelyk megfelel a valóságban 40 ölnek, így 1 bécsi öl(1,8964838 m)=6 láb, 1 láb=12 hüvelyk, azaz 40·12·6=2880.
A harmadik kataszteri felmérés 1900-1938 között történt, még mindig ölrendszerben és 1:2880 (városokban 1:1440) méretarányban.
A második világháború után a polgári térképészetben is megtörtént az áttérés a méterrendszerre. Az új kataszteri térképek már EOV rendszerben készülnek, 1:8000, 1:4000 és 1:2000 méretarányokban (lásd még: 1.4.3 fejezet).
Ellenőrző kérdések
b, Kraszovszkij
c, Goode
Milyen domborzatábrázolási módszerrel készült az I. és a II. katonai felmérés?
a, Csíkozásos
A fejezet a papíralapú térképek raszteres digitális formátumúvá alakításának gyakorlati kérdéseit, a vektoros állományok gyakoribb hibáit, valamint a raszteres állományok georeferálásának alapjait tekinti át.
3.1. Az adatok forrása
Az objektumok adatai több forrásból származhatnak, melyek eredetiség szempontjából két csoportba sorolhatók:
elsődleges és másodlagos adatnyerési módszerek.
Az elsődleges adatnyerés körébe tartoznak mindazon módszerek, melyekkel közvetlenül történik a földfelszín és az objektumok paramétereinek meghatározása. A források a következők lehetnek:
1. Hagyományos földi geodéziai eljárások 2. Műholdas helymeghatározás
3. Távérzékelés 4. Fotogrammetria
A másodlagos adatnyerés során a terepi felmérés alapján készült eredménytérképek – esetenként többszöri – konverziója (újrafeldolgozása, átalakítása) történik meg, a következő módszerekkel (zárójelben a kimeneti formátum):
1. Meglévő papíralapú térképek szkennelése (raszter) 2. Meglévő papíralapú térképek kézi digitalizálása (vektor) 3. Meglévő digitális térképek átvétele (raszter, vektor)
4. Meglévő digitális adatokból származtatott adatok (pl. digitális terepmodellből lefolyási, kitettség és görbülettérkép, raszter, vektor)
A másodlagos adatnyerés mindenképpen adatvesztéssel jár (pontosság és tartalmi teljesség tekintetében is), ennek minimalizálása az egyik legfontosabb cél. A konverziók számának növekedésével a problémák hatványozottan jelennek meg. Például egy kiadványban szereplő, szkennelt, átdolgozott és újra kinyomtatott térképének újabb feldolgozását célszerű elkerülni, érdemesebb az eredeti forrást felkutatni.
3.2. Papírtérképek raszteres formátumúvá alakítása
Munkánk során az egyik leggyakoribb előkészítési feladat a papírtérképek digitalizálása, mely raszteres állományt eredményez, s a későbbi munkafolyamatok (pl. vektorizálás) alapját képezi.