Az alábbi beszámoló megírásához Csík Gyula ljubljanai barátom szol-gált információkkal, valamint tájékozódni tudtam a ljubljanai „József Attila” Magyar Kultúregyesület honlapján is (http://users.volja.net/
jozsefati/). Nagy örömmel értesültem a magát Magyar Iskolának neve-ző szülői kezdeményezésről, amelyhez mindenképpen gratulálni kell.
Az oktatás mintegy hét magyar, illetve vegyesházasságban élő gyerek részvételével folyik szakkörszerű, délutáni foglalkozásokon a ljubljanai Ledina Általános Iskolában. Az egyik ötletgazda – Csík Gyula szavai-val éve „öreg göröngy” –, Herman László, az iskola technikatanára, aki elintézte, hogy az iskola – kezdetben ingyen, 2009 szeptemberétől a gazdasági válságra hivatkozva egy szimbolikus összegért – termet biz-tosítson a magyaroktatáshoz, amelynek megtartására késő délutáni, esti órákban van lehetőség.
Az iskola tantervét egy jól felkészült munkaközösség állította össze, illetve alkalmazta a specifikus helyzetre. [Az eredeti tantervet írta: Ba-laško Valika, dr. Forgács Anna, Slavinec Tot Marija, Szekeres Zadra-vec Ilona, Toplak Alenka, Vida Törnar Judit és Pisnjak Mária. A ljubl-janai magyar iskola igényei számára átdolgozta: Rajsli Emese (Ljubljanai Egyetem, Bölcsészkar, Általános és Összahasonlító Nyelvé-szeti Tanszék, Magyar Lektorátus) és Vörös Laura (Ljubljanai Egye-tem, Pedagógiai kar, Osztálytanítási Tanszék, hallgató). http://
users.volja.net/jozsefati/magyar_iskola/tanterv.html]
További szakmai segítség bizonyos fokig a Ledina magyarországi partnerintézményétől, a dabasi Kossuth Lajos Általános Iskolától is jön, illetve a mindenkori ljubljanai magyar lektortól várható (el). Rendezvé-nyek (például Mikulás ünnepség) a Magyar Köztársaság Nagykövetsé-gén szervezhetők meg.
Lehetne-e a gyerekek számára valamilyen kényelmesebb időpontot kijelölni? Ljubljanai barátom szerint „más megoldás nem lehetséges, ugyanis 7 gyereket 6 felől hoznak, ez a 7 gyerek 4 alsó tagozatos osz-tályba jár, tehát olyasmi ez, mint egy tanyasi iskola…” Nem tudom, hogy a hat szülő milyen útvonalon szállítja a gyerekeket, de talán el-képzelhető egy olyan szülői összefogás, amely szerint bizonyos időn-ként egymást váltva oldják meg a gyerekek iskolába, illetve hazajuttatá-sát, amíg nincs lehetőség egy „iskolabusz” üzemeltetésére.
A költségvetés persze magától értetődően eléggé szűkös, így minden figyelmet megérdemel a Muravidéki Magyar Önkormányzati Nemzeti Közösség támogatása, amelynek segítségével az anyagi megterhelésnek
közel fele leesik a szülők válláról, amennyiben a gyerekek utaztatásával kapcsolatos költséggel nem számolunk. Az ilyen jellegű kiadások min-den egyéb szabadidős tevékenységnél felmerülnek, de éppen ez lenne a ljubljanai Magyar Iskola egyik sarkalatos kérdése, hogy szakkörként akar-e funkcionálni, vagy reguláris iskolaként. Voltak (és valószínűleg vannak is) próbálkozások különböző támogatások elnyerésére, de a szü-lőktől nem várható el, hogy hivatásos pályázatírókká változzanak.
A legmegnyugtatóbb megoldást a magyaroktatásnak a ljubljanai iskola-hálózatba való integrálódása biztosítaná, amelynek különböző fokozatai lennének elképzelhetők, mint például szabadon választható tantárgy, stb. Ingyenes oktatás (és ehhez még az állam által támogatott iskola-busz) esetén az érdeklődők köre minden bizonnyal tágulna, lehetőség lenne differenciáltabb módszertan kialakítására, növekedne az oktatás hatékonysága is.
Egy másik nehézség abból adódik, hogy a résztvevő gyerekek nyelvi felkészültsége erősen különböző. Ez részben a vegyesházasságok miatt van, pontosabban azért, mert sok esetben a szlovén házastárs még
„konyhanyelvi” szinten sem tanul meg magyarul. Sőt – állítólag – még arra is van példa, hogy jelenlétében a partner még telefonon sem be-szélhet magyarul. (Ez kínos helyzetet teremthet, amennyiben az illetőt olyasvalaki hívja fel – például Magyarországról –, aki nem tud szlové-nul. Az okok sokrétűek lehetnek, meglepődni nem kell, még extrémebb példát is fel tudnék hozni, igaz, más országból.) Van olyan eset is, hogy a szülők se magyarul, se szlovénul nem tudnak jól. „Van olyan gyerek, akinek montenegrói az apja, nem is szlovén. Vagy csak a nagyszülők magyarok, az apa nem tud magyarul, a gyerek meg ilyen módon tanul-na…” (Csík Gyula)
A dabasi partneriskola részvételével, a ljubljanai Magyar Iskola programjának szerves tartozékaként valósulnak meg a már említett Mi-kulás ünnepségek és nyaranta a dabasi táborok (lásd K B Erzsébet– K Imre 2010: 87–90).
Szervezési kérdésekben való segítségnyújtás felajánlása a Muravi-dék Baráti Kör Kulturális Egyesület részéről már megtörtént, és ez az ajánlat továbbra is érvényes. Amíg nem valósul meg az egyébként nem teljesen utópisztikus cél, a szlovén állam anyagi támogatásának elnye-rése, noha Szlovénia kulturális és kisebbségpolitikai presztízsét csak növelhetné a ljubljanai állami magyaroktatás megszervezése, áthidaló megoldásként a szülők tehermentesítése céljából javasolható nemzetkö-zi együttműködés keretében pályázati úton támogatást szerezni (legalábbis támogatásra rendszeresen és összehangoltan pályázni). A helyzet nem kilátástalan, nem lenne szükség túlságosan nagy összegre.
Mindenesetre további eredményes működést kívánunk a ljubljanai Ma-gyar Iskolának, amely példaértékű kezdeményezés minden kislétszámú magyar közösség számára, és amely bizonyos kombinációban alkal-mazható lenne a Muravidéken is az iskolai anyanyelvű magyaroktatás támogatására (előkészítés, felzárkóztatás stb.).
Az Iskola honlapja: http://users.volja.net/jozsefati/magyar_iskola/
alapoldal.htm („József Attila” Magyar Kultúregyesület honlapján ke-resztül is elérhető).
Irodalom
K B Erzsébet – K Imre 2010: Szlovén–magyar általános iskolai baráti kapcsolatok. R Gábor (szerk.) 2010: Muravidéki isko-lák és könyvtárak az anyanyelv megmaradásáért / Šole in knjižnice v Prekmurju za ohranitev maternega jezika. Pilisvörösvár–Göntérháza:
Muravidék Baráti Kör Kulturális Egyesület – HETÉS Kultúregyesület.
Interneten: http://mek.oszk.hu/10800/10887/10887.pdf