3. Chronologia Pannoniae. Huius ipse Auctor meminit in suo Viatorio: in illa continetur accurata, vt loquitur 1. c. Hungáriáé Descriptio. Querimur in hunc vsque diem, opus Patriae vtilissimum sub vmbras iuisse cimmerias.
4. Hemerologium in computum ecclesiasticum, siue Calenda- rium perpetuum, redactum stilo tam nouo, quam veteri, et coelo ac solo Pannonico accomodatum, principaliter pro p rim tis cuiusuis necessitatibus etc. destinatum.
Bartfae an. 1644. 4.
5. Bibliotheca, seu Cynosura peregrinantium, id est, V ia
tor tűm omnium hactenus editorum absolutissimum. Voll.
2. Vlmae an. 1644. Pars. 1. Alph. 2. pl. 10. Pars II. totidem. Quam Czvittinger 1. c. vberius de- scribit.
26. G a l e o t v s M a r t í v s , Narniae natus in Vmbria Seculo X V . peregrinatus est per Germaniam, Hispániám, Bohemiam, et Hungáriám, neque magnopere certo aliquo loco consedisse dici potest: Bononiae tarnen circa an.
1462. longiori tempore docuit bonas litteras, Rhetoricam puta et Poeticen. Idem fecisse seribit Vossius de Hist.
Lat. Lib. III. p. 66O. in priuatis quoque Pannoniae scholis.
De Strigoniensi id testatur Sigism. Torda, in Epist. nuncu- patoria ad Maximil. II. Imp. Libro Galeoti Mártii, de dictis et factis Matthiae regis, praemissa. Propter vniuer- salem disciplinam, et facundiam lepidam et iocosam, plerisque Principibus, potissimum Regi nostro Matthiae Coruino, acceptissimus fűit, qui eum non modo filii sui Ioannis praeceptorem et ephorum, séd ante Thaddaeum
tholo"
MAGYAR TUflGMiftfOS «KMÉMJI
l i M t f t
GALEOTUS MARTIUS 101
decasának I X . monumentumába [M agyarország na
gyobb történetének előfutára] címmel.
3- [Pannónia kronológiája]. Erről maga a szerző tesz említést a maga {Űtikönyv]-ében. Az idézett helyen azt mondja, hogy ebben a kronológiában található M agyarországnak egy gondos leírása. Mindmáig saj
náljuk, hogy ez a hazánkra oly hasznos mű elpusztult.
4. [ Ú j és régi mód szerint meghatározott, a magyar idő
járáshoz és földhöz alkalmazott, s főleg a z egyesek magánviszonyaihoz stb. szabott egyházi időszámításra való ünneprend, a z a z örök n aptár]. Bártfa. 1644. 4°.
5- [K ü lfö ld já ró k könyvtára, a z a z útmutatója, vagyis M in
den eddig megjelentnél tökéletesebb Útikönyv]. 2 könyv
ben. Ulm, 1644. I. rész, 10 ív. A II. rész ugyan
annyi. Ezt Czwittinger az idézett helyen bővebben leírja.
26. G a l e o t u s M a r x i u s (Galeotto Marzio) az umbriai Narniban született a X V . században. Járt Német
országban, Spanyol-, Cseh- és Magyarországban, s nem mondhatjuk el róla, hogy valamely határozott helyen meg
állapodott. Igaz, hogy 1462 táján Bolognában hosszabb ideig tanította az iskolai tudományokat, értsd: a szónok
lást és a költészetet. Ugyanezt végezte Vossius [A latin történetről] c. munkájának II I. 660.-ja szerint Magyar- ország magániskoláiban is. Az esztergomiról Torda Zsig- mond állítja ezt II. Miksa császárhoz írt ajánlólevelében, melyet Galeotus Martius [Mátyás király mondásairól és tetteiről] című műve elé írt bevezetésül. Egyetemes tudása s szép és tréfás társalgása miatt igen kedves embere volt a legtöbb fejedelemnek, főleg a mi Hollós Mátyás kirá
lyunknak, aki nemcsak János fiát akarta vele taníttatni és neveltetni, hanem Ugoleto Tádé és Fonté Bertalan előtt
102 BIOGRAPHIA MEDICORVM HVNGAR. ET TRANSILV.
tholomaeum Fontium, Bibliothecae quoque publicae custodem, vt et conscribendarum Epistolarum suarum Magistrum, creberrimumque itineris sui comitem, esse voluit. V t ab omni doctrinae genere fuit instructissimus, ita rei quoque medicae callentissimus; immo medicinam exercuisse ipse testis est in Libr. de promise, doctr. cap.
15. pag. 140.* Iani
D 2 nostri
* Wallaszkius V. Cl. in tentam. hist, litter, sub Matthia Coruino p.
40. candide fatetur, se non plures eruderare potuisse Medicos, qui Matthiae regis aetatem ornassent, quam Iulium Aemilium, Chris
toph. Galium, et Barthol. Montagna: hos Ianum Pannonium commé
morasse. Nos hie quartum adiungimus; etiam quintum protrahemus e latebris, et in sequente Centuria, fide diplomatum, Archiatrum atque expertum nominando. Sed et septimum Matthiae temporibus in Hungaria medicum vixisse, Michaelem Varadt', discimus ex Eggereri fragmine panis, prout id in hac ipsa Centuria vberius Articulo 96- declarabitur. Philippum quoque Valorem, hominem medica scientia non leuiter tinctum, his nouissime adiiciendum puto: Kune Ficinus, cum libello de -vira longa coelitus comparanda, Florentia Budam eo fini miserat an. 1489. Vt regi prosperae valetudinis prolongandae- que vitae praecepta medica, ex siderum in terrestria corpora imperio deriuata, (quam stultitiam nunc merito rident docti homines,) viua quoque voce inculcaret; cuius vberiorem notionem arric. 65. num.
15. suppeditaturus sum. Si Wladislai regis tempore an. 1516. praecla- rissimos Medicos Budae generali Primatum et Procerum conuentui interfuisse constet, quorum quatuor celebriores Phrygepanus, de salute sua consulturus, conuocauit, (v t me
moriae
GALEOTUS MARTIUS 103 őt tette nyilvános könyvtára őrévé, leveleinek íródeák
jáv á és leggyakrabban igénybe vett útitársává. Igen jár
tas volt a tudomány minden ágában, így az orvostudomány
ban is, sőt [A vegyes tudományról] című műve 15- feje Christophorus Gallust és Bartholomaeus Montagnát, Mátyás király
nak Bonfinitől és Celtestől dicsért udvari orvosát. Ezeket Janus ajánlja ipának, Ferdinánd szicíliai királynak, mert egészsége helyre- állításában gondos munkát végzett a székesfővárosban. Egyúttal derék és hivatásául vallott orvostudományában jártas és tapasztalt embernek nevezi. De hogy még egy hetedik orvos is élt Magyarorszá
gon Mátyás idejében, mégpedig Váradi Mihály, azt Eggerer [Kenyér- törés]-éből tudjuk, ahogy azt még ennek a centuriának 96. élet
rajzában bővebben is elő fogom adni. Hozzájuk sorozandónak tar
tom utoljára az orvostudományba beavatott Philippus Valort, akit 1489-ben azért küldött Budára Firenzéből Ficinus az [A hosszú életnek a csillagok segítségével való megszerzéséről] című irattal, hogy a királynak élőszóval kösse a lelkére a jóegészségnek és az élet megnyújtásának a földi testekre gyakorolt csillaghatásból származ
tatott orvosi szabályait (amely dőreségen ma méltán mosolyognak a tanult emberek; erről különben az 55. életrajz 15- sorától kezdve szándékozom bővebb ismertetést nyújtani). Ha igaz, hogy Ulászló király idejében 1516-ban a leghíresebb orvosok részt vettek a fő
papok budai közgyűlésén, és ezek közül négy híresebbet Phrygepa- nus magához hivatott, hogy egészségi állapotáról véleményt kér
jen (ahogy ezt a király udvari orvosa, Manardus, jegyezte föl az
104 BIOGRAPHIA MEDICORVM HVNGAR. ET TRANSILV.
nostri Pannonii, vt id saltim commemorate liceat, fuit Ferrariae in Italia syntrophos, studiorumque socius, ac I in poéticis institutor, tota vero vita amicus integerrimus, j quod Montegna, Celebris Pictor, pulcre adumbrauit, dum vtrumque in vna efíinxit tabula, prout id Ianus ■ noster Elegia X V I. Oper. poéticor. edit. Budens. an.
1 7 5 4 . pag. 1 9 5 - grato commemorat animo:
Qualem Pellaeo fidum cum Rege sodalem P inxit A pelleae gratia mira manus.
Talis cum laño tabula Galeottus in vna Spirat inabruptae tiodus amicitiae.
Quas Montegna igitur tanto p ro muñere grates Quasue tibi laudes nostra Thalia canet?
Tu facis vt nostri viuant in sécula vultus, Quamuis amborum corpora terra tegat.
Tu facis immensus cum nos disterminet orbis.
A lter vt alterius possit vt esse sinu.
Nam quantum a veris distant haec ora figuris, Quod nisi vox istis desit imaginibus? etc.
O b
dis-moriae prodidit Manardus, regis Archiater, epist. medicinal. L. V.
ep. I.) vero simile videtur, longe plures prosecto Matthiae aetate Budam, regiam Pannoniarum ciuitatem, et vniuersum regnum, incoluisse Medicos; quandoquidem Manardi tempore, studia litte- rarum inter Húngaros, regis incuria, fere interciderant, ita vt se quasi vetemo obsitum Budae inter Scythas queratur doctissimus hic Medicus, 1. c. L. II. ep. 3- Vnde non vana mihi enascitur suscipio, eruditumquoque sodalitium litterarium Budense,iam eo tempore, igitur ante cladem adhuc Mohacsianam, dissolutum paene fuisse.
GALEOTUS MARTIUS 105 ezt megemlíthessem — Ferrarában kenyeres pajtása, iskola
társa, sőt a költészettanban oktatója s egész életében igaz barátja volt, amit azzal fejezett ki Mantegna, a híres festő, hogy kettejüket egy képen festette le, amint Janusunk mondja is Budán 1754-ben kiadott költői műveinek 16.
elégiájában, a 195- lapon:
Mint ahogy A ppelles remekelte k i képen Achilles és Patroklos igaz, ritka baráti hevét,
úgy szerepel Janus s Galeottus e képre lefestve, mint akiket sohasem téphet a sors szele szét.
ily nagy ajándékért Thaliám, Montegna, mit adjon s mint zengjen teneked háladicséreteket?
N éked já r köszönet, mert képünk látja utókor, hogyha magunkat már sírnak a kantja takar.
N éked já r köszönet: válasszon el ám a világ bár, egyik a másunkat karja közé veheti.
M ert mi különbség van képünk s igazándi valónk közt ? semmi, csak az, hogy e kép szólani mégsem elég. Stb.
[Orvosi levelek] V. k.-ének 1. levelében, akkor valószínűnek lát
szik, hogy Mátyás korában Budán, Magyarország fővárosában és az egész országban bizonyára jóval több orvos volt, mert Manardus idejében a király nemtörődömsége miatt Magyarországon a tudo
mányok művelése majdnem kiveszett, úgyhogy ez a tudós orvos im. II. k. 3- levelében azt panaszolja, hogy Budán a szittyák közt szinte beléjeesett a restség. Ezért aztán nem alaptalanul támad ben
nem az a gyanú, hogy már abban az időben, vagyis még a mohácsi vész előtt, fölbomlott a Budai tudós irodalmi társaság is.
106 BIOGRAPHIA MEDICORVM HVNGAR. ET TRANSILV.
O b disseminatas, in Libro de Incognitis vulgo, para- doxas in religione opiniones, tantam accusatoris Cleri sibi conflauit inuidiam, v t in tetros Venetiis compingeretur carceres, in praesentissimoque et vitae et bonorum omnium versaretur periculo, et non nisi Xysti, summi Pontificis, Matthiae regis, et Ioannis Vitéz metropolitae Strigoniensis iunctis operis, aegre liberari potuerit. Tam vasto fuisse dicitur corpore, v t rheda curruli v t plurimum vehi debue- rit; factumque est dein nouissime, v t ad montem Ania- num, circa Ateste, repente suffocaretur, vt vult Iouius, in Elogiis doctor. Viror. suo loco pag. m. 90. Quod Vale- rianus Libr. I. de Litterat. infelic. refert, eum in itinere ad Lúd. X I . Galliarum regem mortem oppetiisse, dum ex equo descenderet, in terram graui lapsu prostratus, id nuperus Auctor, qui sub litteris F . X . S. A. latere voluit, falsum esse dicit, in Dissert. de Biblioth. Budensis Matthiae Coruini, ortu, lapsu, interitu, et reliquiis, Vindob. an.
1766. in 4. Fatendum est, anonymum hunc optime omnium Galeoti vitám contexuisse pag. 17. seqq.
O P E R A.
1. D e egregie, sapienter, et iocose dictis et factis Matthiae Regis, ad Incl. Ducem Ioannem, eius Filium-. Viennae, curante Sigismundo Torda, an. 1563. 8. Recus. ibid.
an. 1723. 12. Legitur inter Scriptor. Rer. Hungar.
Francof. an. 1600. in. föl. et in collectione Schwandtn.
Tóm. I. pag. 5- ed. et Cassouiae, cura loan. Bocatii an. l 6 l l . 8. sub titulo, Salomon Hurtgaricus, et alias saepius.
2. De Homine interiore, et eius partibus L ibr. I I . sine an.
et loco, in föl. putantur tamen Venet. circa an. 1476.
editi. D icati sunt Ioanni, Archiepiscopo
D 3
Stri-g a l e o t u s m a r t iu s 107
[A közönségesen ismeretlen dolgok] című könyvében el
hintett különös vallási tévtanaival olyan gyűlöletet kel
tett a papságban, hogy azoktól bevádolva a szörnyű velencei börtönbe került, s fenyegető veszélybe jutott volna élete és vagyona is, ha Xystus pápa, Mátyás király és V itéz János esztergomi érsek egyesült erővel, nagy nehezen ki nem szabadítja. Állítólag olyan kövér volt, hogy rendszerint kocsin kellett mennie, és végül is úgy járt, hogy Ateste körül az Anianus hegynél hirtelen meg
fulladt, ahogy azt Iovius mondja a [Tudósok dicséretéj
nek megfelelő helyén'a 9 0 —91- lapon. Amit Valerianus említ róla a [Szerencsétlen tudósok] I. könyvében, neve
zetesen, hogy X I . Lajos francia királyhoz utaztában érte utol a halál, amint lováról leszállva földre zuhant, azt az F . X . S. A. betűnévvel jelölt mai szerző tévesnek mondja [Értekezés Hollós Mátyás budai könyvtárának keletke
zéséről, hanyatlásáról, pusztulásáról és maradványairól]
című, Bécsben 1766-ban megjelent 4° munkájában.
E l kell ismerni, hogy ez a névtelen írta meg valamennyi közt a legjobban Galeotus életét a 17. laptól kezdve.
M Ü V E I
1. [ Mátyás király kiváló, bölcs és tréfás mondásairól és tetteiről, fiáh oz, a híres János herceghez intézett ira t].
Bécs, Torda Zsigmond kiadásában, 1563, 8°. Kiadva ugyanott 1723, 12°. Megtalálható a [Magyar történet
írók]-bán, Frankfurt, 1600, folióban és a [Schwandt- ner-féle gyűjtemény] I. kötetének 5- lapján. Bocatius János kiadásában Kassán is megjelent l6 ll- b e n 8°-ben [ A magyar Salamon] címmel és máshol is többször.
2. [ A z ember belsejéről és részeiről szóló 2 könyv] év és hely nélkül, folió alakban, de a közvélemény szerint Velencében 1476 táján adták ki János esztergomi
108 BIOGRAPHIA MEDICORVM HVNGAR. ET TRANSILV.
Strigoniensi, Quod Laurentium Vallam acerbe casti- gauerit, Georgius Merula scripsit Annotationes in Galeottum, hae cum illis coniunctim prodierunt, adiecta Obiectorum Refutations, quam Galeottus Merulae oppo- suit. Mediolan. 1490. in fol. Basil. 1517. 4. Oppen- heimii an. 1610. 8. Francof. an. 1619- 8.
3. L iber de incognitis vulgo L ibri I I I . ad Matthiam Corui- num Regem. Exempler Msctum. Oporino quidem sublatum, qui illud edere voluit; at exstant tamen alia exempla in Mscto, in regia Taurinensi, et ciuica Vindobonensi, Bibliothecis.
4. De Doctrina promiscua Liber, varia multiplicique eruditione refertus. Florent. an. 1548. in 8. Lugd.
Bat. an. 1552. 12. Francof. an. 1602. 12. et Italice Florent. an. 1615- 8.
5- D e Sacra moralique Philosophia, nec non De Astrologia ad latinitatem reuocata, et Commentarios in Virgilium scribere fuisse meditatum, ipse de se testatur in Libr.
de Homine, tit. de pectore.
27. G e n s e l (I o A n. A d.) Ortum eius sibi Sempro- nium vindicat, quod eum an. 1677. d. 26. O ct. in lucem editum excepit. Pater fuit Cornelius Gensél, patricius Semproniensis, mater vero Iuditha, viri nobilis, et Iudicis vrbani, Georgii Melchioris de Zuanna, filia. Humanioris litteraturae et philosophiae adminiculis in patrio ludo per gradus conquisitis, anno aet. 17. Salanam adiuit Vniuer- sitatem, in qua animum propius ad S. Theologiae culturam adplicuit, sed ob imbecillem corporis constitutionem, ex suorum concilio, mentis medicinam cum corporis medela commutauit; in quo studio tantas breui fecit progressiones, vt an. 1699- de Ischuria, morbo
geni'
GEN SEL JÁNOS ÁDÁM 109 érseknek ajánlva. Mivel Valla Lőrincet csípősen megdorgálja, azért Merula György egy [M egjegyzések G aleottóra] c. művet írt ellene, s ez amavval együtt jelent meg, de hozzájuk kapcsolódik még [ A vádak m egcáfolása] is, melyben Galeotto felel meg Merulá- nak. Milánó, 1490, folió. Basel, 1517, 4°. Oppenheim 1610, 8°. Frankfurt, l 6 l 9 . 8°.
3 • [ A közönségesen ismeretlen dolgokról szóló könyv]. Ez 3 könyv Mátyás királyhoz. Kéziratos példány, melyet ugyan elloptak Qporintól, aki ki akarta adni, de vannak még más kéziratos példányai is, például a torinói királyi és a bécsi városi könyvtárban.
4. [ Könyv a vegyes tudományról, sok különféle ismerettel] . Firenze, 1548, 8°. Leyden, 1552, 12°. Frankfurt, 1602. 1 2 \ Olaszul: Firenze, 1615- 8°.
5- Szándékozott még írni [ a vallás- és erkölcsbölcseletről], továbbá [ a csillagjóslásnak tiszta latin nyelven való kifejezéséről] és [V ergilius-m agyarázat] -on is jártatta az eszét, mint maga írja az [ A z emberről szóló köny
vek y-nek a mellkasról szóló fejezetében.
G e n s e l J á n o s Ád á m Sopron városában szüle
tett 1Ó77. október 26-án. Apja Gensel Kornél soproni patrícius volt, anyja pedig nemes Zuanna György Mel- chior városbírónak a leánya, Judit. Egyenként megszerezve szülővárosának iskolájában az általános műveltséget és a bölcseleti ismereteket, 17 éves korában a jénai egye
temre ment, s ott előbb a szent teológiára irányította figyelmét, de utóbb testi szervezetének gyengesége miatt szülei tanácsára a lélek orvoslását felcserélte a test gyógyí
tásával. Ebben a tudományban rövidesen akkora hala
dást tett, hogy l6 9 9 'b e n tudományos értekezést tartott
BIOGRAPHIA MEDICORVM HVNGAR. ET TRANSILV.
genitoris emortuali, doctam Praes. Wedelio publicarit Disputationem, Relicta lena Italiam inuisens, Bononiam, Florentiam, Romam perlustrauit; Pataúii per biennium, doctrina, colloquio, et conuersatione virorum ea aetate doctissimorum gauisus est, Consiliarii anatomici muñere bis defunctus, mox Incl. Nationis Germanicae Artistarum Vice-Syndicus electus, postea ad Aloysium Mocenigum, Venetorum recens constitutum Ducem, delegatus, Nationis Germanicae nomine vota fecit, et honorificum ab eo Equitis d. Marci titulum reportauit. Inde Caesareum Lega- tum, Comitem de Bercka, Venetias aduentantem, submissa gratulatione excepit. Tulit nouissime praemium suae in arte medica diligentiae an. 1703. quum a Senatu aca
démico Philosophiae et Medicinae Doctor crearetur.
Atque ita Purpura Doctorali inuestitus, in patriam tellurem gressus reuocauit, apud Eisenburgenses primum, postea Sempronienses, se in arte clinica exercere coepit, et mox heic loci an. 1709. Poliater, labentibus annis Comitatus Castriferrei Physicus prouincialis, nec non celsiss. S.
R. I. Principis Eszterházi personae Medicus constitutes est. Anno currentis seculi duodecimo, die 1. Febr. in Academiam Imper. Nat. CC. sub Diodori I. nomine, singulari suo mérito cooptatus, biennio post d- 31- Iul.
nominatae statim Academiae Adiunctus Praesidi declaratus, et mox in membrum regiae Societatis Scientiarum Beroli- nensis electus est. Longa tabe fatigatus, obiit 31- Aug.
an. 1720. qui sibi viuus tale posuit Epitaphium:
D 4 M