A rendészettudomány nagyon fontos, illeszkedik a tudományok rendszeréhez…1 A magyar rendészettudomány megfogalmazásának néhány korábbi példája
A Magyar Rendészettudományi Társaság (MRTT) 2004. évi megalakulása nem előzmények nélküli. Egyfelől maga a rendészettudomány mint kifejezés – igaz, közigazgatástörténeti kontextusban – már évtizedekkel korábban használatos terminológia volt,2 másfelől a rendészettel összefüggő tudományos módszerek és kutatási eredmények összefoglalásának igénye már évekkel korábban megfogalmazódott. Ez utóbbival összefüggésben különösen Virányi Gergely és Finszter Géza gondolatait érdemes megemlíteni.
Virányi még 2002-ben, egy azóta húszrészes tanulmánykötetet tartalmazó periodika3 első kiadványában írta le, hogy az új évezred új kihívásaira tudományosan rendszerezett, elméletileg megalapozott, kísérletekkel igazolt, módszer-gazdag, változatos és meglepetésszerű, támadólagos, kezdeményező és nem lépéshátrányos, eseménykövető és esemény-regisztráló rendészettel leszünk képesek hatásos válaszokat adni. Mindehhez nem elégséges a tudományok rendszerében bolyongva és a tudományokból csipegetve alkalmazni egy-egy hasznosítható tudományos ismeretet, hanem egységes rendszerbe kell foglalnunk mindazokat a törvényeket, más elnevezéssel elveket (principle, princípium), szabályokat, eljárásokat és eszközöket, amelyek objektíve léteznek, hatnak, működnek a rendészet terén, s amelyek tárgyilagos kutatásával, tudatos fejlesztésével és következetes, alkotó alkalmazásával esélyünk lesz az eredményes fellépésre.4 Virányi a rendészettudomány mögött egy önálló tudományos
1 Szabó András: A rendészettudomány meghatározása és értelmezése. Rendvédelmi Füzetek. 2004/2.
8. o.
2 Szamel Lajos 1977-ben leírt véleménye szerint például a feudális abszolutizmus korában a rendészettudomány azért nem fejlődhetett ki, mert a rendészeti jellegű közigazgatásból szinte teljesen elmaradt az, amit jóléti rendészetnek mondottak. Vö. Szamel Lajos: A magyar közigazgatástudomány. Közigazgatási és jogi Könyvkiadó. Budapest, 1977. 14. o.
3 Vö. Pécsi Határőr Tudományos Közlemények. Forrás: http://www.pecshor.hu/
4 Virányi Gergely: Gondolatok a rendészettudományhoz. In: Hautzinger Zoltán (szerk.): Határőrség és rendészet. Pécsi Határőr Tudományos Közlemények I. Pécs, 2002. 37. o.
172 Hautzinger Zoltán
módszertant vizionált, amely nem nélkülözheti más tudományok (hadtudományok, jogtudományok stb.) adaptálható eredményeit, de célirányosan a közigazgatástudományból megismert rendészet fogalmi rendszerére támaszkodva, a közrend és közbiztonság érdekében kifejtett hatósági tevékenységre koncentrálva foglalja egységes rendszerbe a rendészethez köthető elméleti és gyakorlati (hétköznapi) tudást. Virányi munkájában nem mást vizionált, mint egy rendészettudományi egyetemi és doktori képzést, valamint egy rendészettudományi társaság megalakítását.5 Az ő tudományszervezői munkásságának is eredménye, hogy mindkét szerveződés megvalósulhatott.
A rendészeti egyetemi felsőoktatás jelentőségét, egy tudományos bázis kialakítását szorgalmazta Finszter Géza is 2003-ban megjelent munkájában.
Finszter szerint a rendészeti tudomány művelésének alapvető feltétele, hogy az ne elszigetelten, hanem a legszélesebb tudományos közvélemény előtt, a nemzetközi megmérettetést is vállalva történjék. Fókuszba a rendészet tanát helyezte, mint azoknak a tudományos módszerekkel feltárt fogalmaknak és törvényszerűségeknek a rendszerbe foglalt összességét, amelyek alkalmasak a rendészet működésének, szervezetének és jogi szabályozásának leírására. 6
Bár, a rendészet elméleti és gyakorlati ismérveinek összefoglalására a kétezres éveket megelőző bő egy évszázadnyi időszakban is születtek munkák,7 illetve a rendészet tudományának fejlődését olyan, évtizedekkel ezelőtt alapított folyóiratok is szolgálták, mint a Belügyi Szemle vagy a Magyar Rendészet, szervezeti téren pedig már az ezerkilencszázhetvenes évek óta beszélhetünk rendészeti felsőoktatásról, a rendészettudomány önálló meghatározásáig egészen az MRTT ünnepélyes megalapítását közvetlenül megelőző időig kellett várni. Ettől az időponttól intézményesedtek a rendészeti tudományok Magyarországon, de lényegében ettől az időponttól merült fel különös módon e tudományok önálló létjogosultságának vitája is. E tanulmány kereteit ez utóbbi vita elemzése messze meghaladná, ezért – ismerve a rendészettudománnyal összefüggésben megfogalmazott, elmúlt másfél évtizedben napvilágot látott, helyenként személyeskedésektől sem mentes ellenérzéseket8 – elsősorban a teljesség igénye nélkül azokra a művekre helyezi a hangsúlyt, amelyek az MRTT megalakulásakor
5 Virányi Gergely: i. m. 66–67. o.
6 Finszter Géza: A rendészet elmélete. KJK-Kerszöv Jogi és Üzleti Kiadó Kft., Budapest, 2003. 22. o.
7 Ennek vázlatos rendszerezésével kapcsolatban l. Sallai János: A magyar rendészet etablációja.
Belügyi Szemle 2015/6. 5–28. o.
8 L. pl. Krémer Ferenc: Létezik-e rendészettudomány. Egy kritikai tudomány lehetősége és lehetetlensége.
Forrás: http://www.academia.edu/37593211/Letezik_e_rendeszettudomany (Letöltés ideje: 2019.03.13.)
Parádi József: Recenzió. Gaál Gyula – Hautzinger Zoltán: Rendészettudományi gondolatok. Írások a Magyar Rendészettudományi Társaság megalapításának egy évtizedes jubileuma alkalmából.
Rendvédelem-történeti Hírlevél. 2014/43-44-45-46. 49–52. o.
A magyar rendészet másfél évtizedes tudománya 173
és az azt követő időkben születtek, hozzájárulva a rendészet és annak szervezet- és tevékenységrendszerével összefüggő tudományos gondolkodáshoz.
Rendészet – Rendészettudomány
A magyar rendészettudomány szervezeti megalakulását meghatározó előrendezvényét 2003. november 13-án tartották a Rendőrtiszti Főiskolán. Ennek tudományos értékeit, a konferencia plenáris előadásait a Magyar Rendészet 2003/4.
száma, valamint az azokhoz kapcsolódó korreferátumokat a Rendvédelmi füzetek 2004/2. száma adta közre. Ez utóbbi kiadványból szemezgetve is megállapítható, hogy a rendészettel összefüggő tudományos szakirodalom művelése már a rendészettudomány és az azt befogadó társaság megalakulását megelőzően számottevőnek mondható. Blaskó Béla szerint a rendészeti tevékenység legalább két módon kapcsolódhat a tudományos kutatásokhoz. Egyfelől: a rendészet felhasználója a tudományos eredményeknek, másfelől lehet tárgya is.
Következésképpen a rendészeti tudomány a rendészeti szervekről egyaránt szól.9 Kétségtelen, hogy a rendészettudomány rendszerével, határterületeivel összefüggő kérdések azóta is nyitottnak mondhatók, mindazonáltal az is látható, hogy a rendészettudomány igénye csak e kérdések folyamatos közérdeklődésben maradásával merülhetett fel. Szabó András ezt úgy fogalmazta meg, hogy a rendészettudomány művelése ne azzal a kétes lelkiismerettel történjen, hogy tudományelméleti, tudomány-rendszertani szempontból egyáltalán igazolható-e e tevékenység. Ma már a cél az, hogy műveljük: írjunk, gondolkodjunk róla.10
Katona Géza a rendészettudományt intediszciplináris képződménynek tartja, amelyet a tudományfejlődés ellentétesen ható tényezői, a tudományspecializáció és a tudományintegráció hoztak létre. A rendészetet meghatározó szerteágazó módszerek és eszközök számtalan társadalom- vagy természettudomány alkalmazását követelik meg, és egy integrációs folyamatot is jelentenek, amely lényegében létrehozza a rendészeti tudományok rendszerét.11 Emellett Katona azt is számba vette, hogy a törvényhozás megnyugtatóan nem alakította ki a rendészeti ágazatok és szervezetek egységét, a jogállamiság követelményeinek megfelelő jogi, alkotmányjogi és államigazgatási jogi rendszerét. Ezek a rendészeti ágazatok természetesen működnek, de annak a kérdésnek eldöntéséhez, hogy rendszerbe illesztésük lehetséges-e, figyelembe kell venni az ezt vizsgáló tudományos hátteret.
Különösen érdekes továbbá Katonának az a kérdése is, amely arra irányul, hogy
„kialakítható-e a rendészeti ágazatok egészét átfogó olyan rendészettudomány, amely a rendészet általános és sajátos, az ágazatonként eltérő ismereteit megfelelő
9 Blaskó Béla: Tisztelet a tudománynak. Rendvédelmi füzetek 2004/2. 7. o.
10 Szabó András: i. m. 8. o.
11 Katona Géza: A rendészet fogalma és tagozódása. Rendvédelmi füzetek 2004/2. 16. o.
174 Hautzinger Zoltán
kapcsolatban álló laza rendszerbe fogja össze, vagy ehelyett meg kell elégedni az egyes ágazatok önálló tudományos feldolgozásával.”
Fenti kérdést az MRTT első másfél évtizedes működése, a rendészettudományt érintően született munkák alapján talán úgy lehetne megválaszolni, hogy a rendészet általános ismérveinek megállapítása, integráló halmazának megfogalmazása mintha jobban előtérben maradt volna, mint az egyes ágazatok, mondhatni szakrendészetek tudományos igényű, a rendészet elméleti ismérvein alapuló feldolgozása.
Válogatás a Magyar Rendészettudományi Társaság megalakulását követő tizenöt évben megjelent rendészettudományi írásokból
2004 és 2019 között a rendészettel összefüggésben számos tanulmány látott napvilágot. Ezek közül e rövid visszatekintés kizárólag azokra a munkákra fordít figyelmet, amelyek terjedelmüknél vagy a szerző(k) által képviselt téma jelentőségénél fogva lehetnek számottevők a rendészettudomány fejlesztése terén.
Időrendben haladva, de jelentőségénél fogva is kiemelésre érdemes Korinek László 2007. december 14-én elhangzott akadémiai levelező tagi székfoglaló előadása.12 Önmagában annak ténye, hogy a rendészet tárgya legyen akadémiai előadásoknak, nem mondható szokatlannak. Korábban Concha Győző 1901-ben,13 Tomcsányi Móric 1928-ban14 tartotta székfoglaló beszédét rendészeti témában, míg Szamel Lajos Rendészet címmel nyújtotta be az Akadémiához államtudományi értekezését 1943-ban.15 Korinek ugyanakkor – ellentétben az akadémiai elődökkel – nem közigazgatási jogászként, hanem kriminológusként foglalkozott a rendészettudomány megalapozottságával, kifejezve, hogy a közbiztonságot és a közrendet védelmező rendészeti igazgatás, annak ellenére, hogy sok szálon kapcsolódik a bűnüldözéshez, a nyomozáshoz, azzal mégsem azonosítható, ennek megfelelően kutatásának eszköztárát bővíteni kellett. A rendészet elméleti művelése egy új stúdiumtól, a rendészettudománytól várható.16 Másként is megfogalmazva, a problémák büntetőjogi szabályozás útján történő megoldásának kísértése továbbra is jelen van, és ideje volna felismerni, hogy a büntetőjog egyedül nem alkalmas azoknak a problémáknak a megoldására, amelyekkel foglalkozik.17
12 Az előadás publikált változatát l. Korinek László: Út a statisztikától a rendészet elméletéig. Jura 2008/1. 69–94. o.
13 Concha Győző: A rendőrség természete és állása szabad államban. Székfoglaló értekezés:
olvastatott a M. Tud. Akadémia II. osztályának 1901. április 15-én tartott ülésén. Kolligátum. (1901) 1–48. o.
14 Tomcsányi Móric: Rendészet – közigazgatás – bírói jogvédelem. Felolvasta a II. osztálynak 1928.
október 15-én tartott ülésében. Értekezések a filozófiai és társadalomtudományok köréből. 1929/7.
15 Szamel Lajos: Rendészet. 33/1943–44. Államtudományi értekezés Politikából. Budapest, 1943.
szeptember 24.
16 Korinek László: i. m. 70. o.
17 Korinek László: i. m. 84. o.
A magyar rendészet másfél évtizedes tudománya 175
A rendészet bűnözéscsökkentő lehetséges funkcióinak hazai és nemzetközi kitekintéséről szól Danielisz Béla és Jármy Tibor közös munkája.18 Ebben a szerzők arra is vállalkoznak, hogy a rendészet megannyi fogalmi megközelítéséből közös elemeket fogalmazzanak meg. Ennek alapján a rendészet (1) ugyan nem azonosítható a rendőrséggel, annak preferált szerepe mégis megkérdőjelezhetetlen, (2) az állam (igazgatási) tevékenységének körében helyezkedik el, valamint (3) tevékenysége szorosan összefügg a jogállamisággal és a joggal.19 E rendező ismérvek mellett Danielisz és Jármy művének forrásértéke abban is megmutatkozik, hogy kritikai elemzés alá vonja mindazokat a nemzetközi térben is gyakorolt rendészeti eszközöket, amelyek a bűnözés megelőzése vagy csökkentése irányába hathatnak. Ilyenek – csak példálózva – a konfrontatív és a szituatív megelőzés, társadalmi folyamatok kontrollja, a zéró tolerancia mítosza avagy a probléma orientált rendőrség.
A rendészet elméletének, tudományának és nemzetközi példáinak számbavétele mellett talán meglepőnek tűnik, hogy annak alkotmányos értelmezése monografikus igénnyel mind a mai napig nem történt meg. E területet érintően ugyanakkor résztanulmányok, jogirodalmi interpretációk születtek, illetve különösen érdekesek lehetnek az egyes alkotmánykommentárok. Ezek közül Patyi András 2009-ben még az Alkotmány egyik fejezetét vizsgálva foglalkozott a Magyar Honvédség és a Rendőrség feladataival, ezen belül a rendészet és a rendvédelem fogalmi kérdéseivel. Ez utóbbit érintően Patyi kifejtette, hogy a rendvédelmi jelző helyett a Rendőrség és a rendőri tevékenység rendészeti jellegét célszerű hangsúlyozni, elsősorban azért, hogy a Rendőrséget (mint a rendészeti tevékenység végzésének az Alkotmányban nevesített szervét) a civil közigazgatás részeként foghassuk fel. A Rendőrség rendészeti (és nem rendvédelmi) kategorizálása ugyanis azt jelöli, hogy a Rendőrség irányítása teljes egészében a Kormány hatáskörébe tartozik, abban más alkotmányos irányító szervekkel nem kell osztoznia, másrészt, hogy a Rendőrség fegyveres jellege csak áttételesen vezethető le az Alkotmányból.20 Patyi András a Rendőrséggel és a rendészettel összefüggő alkotmányértelmezése az Alaptörvény hatályba lépését követően is folytatódott. A szervezet alapvető feladata meghatározásának két alaptörvényi összevetését illetően azt állapította meg, hogy a korábbi és a jelenleg hatályos szabályozás is alapvetően anyagi (materiális) rendőrségfogalmat használ, azaz a Rendőrséget a tevékenységén keresztül határozza meg. Ez az Alaptörvény
18 Danielisz Béla – Jármy Tibor: Rendészet Európában. Duna Palota Kulturális Kht., Budapest, 2008.
19 Danielisz Béla – Jármy Tibor: i. m. 26. o.
20 Patyi András: 40/A § (A Magyar Honvédség és egyes rendvédelmi szervek) in: Jakab András (szerk.): Az Alkotmány kommentárja. Századvég. Budapest, 2009. 1431. o.
176 Hautzinger Zoltán
értelmében pedig a rendészeti igazgatás három (őrködő, karhatalmi és bűnüldöző) funkciójához igazodva történt meg.21
A rendészet alapvonalai egy addig kevésbé előtérben lévő ágazatának, az önkormányzati rendészet (rendőrség) bemutatásával egészült ki Christián László munkájának köszönhetően 2011-ben.22 Érthető módon ez a munka sem nélkülözi a rendészet közigazgatástudományi fejlődésének, illetve külföldi példáinak áttekintését. Újszerű eredményei nem is ebben keresendők, hanem a rendészet alternatív módozatainak, decentralizált lehetőségeinek a megjelölésében. Christián László az önkormányzatok számára kötelező feladatként előírt közbiztonság helyi gondoskodási kötelezettségből indul ki, amelynek azonban további szervezeti és hatásköri törvényi lebontása megnyugtatóan nem történt meg. Ennek lehetséges oka, hogy a rendészet Magyarországon nem kellően nyitott a helyi közösségek problémáira, nincs meg a bizalmi alap a rendészeti igazgatáson belül az állami önkorlátozásra, és bizonyos hatáskörök önkormányzatokkal való megosztására.23
A rendészet joga és a rendészettudomány kapcsolata jelenik meg Finszter Géza újabb, a rendőrség jogáról készített monográfiájában. A rendészettudományra vár az a feladat, hogy feltárja a rendészeti gyakorlatnak azokat a területeit is, amelyek nem illeszthetők a jogi jelenségek sorába, és pusztán a jogtudományoktól kölcsönzött módszerekkel nem is kutathatók. A szakmai kompetenciák teljessé tétele nem kérdőjelezi meg, ellenkezőleg, még hatékonyabbá teszi a rendőrségi közszolgálat jogi meghatározottságát.24 A rendészettudomány azonban Finszter szerint teljesen nem válik el a közigazgatási jogtudománytól. 2018-ban a rendészettanról készült könyvében ezt megismétli, kifejezve, hogy a rendészettudomány – mint a közigazgatási jogtudomány egy önállóságra törekvő ágazata – most van kibontakozóban. A rendészettudomány célja a rendészeti gyakorlat elméleti megalapozása, a rendészet elmélete pedig a rendészeti tárgyú kutatások eredménye: azoknak a tudományos módszerekkel feltárt fogalmaknak és törvényszerűségeknek a rendszere, amelyek alkalmasak a rendészet működésének, szervezetének és jogi szabályozásának leírására és fejlesztésére.25 E megközelítésben a rendészet joga elválaszthatatlan a közigazgatási jogtól, így a rendészettudomány a közigazgatás-tudománytól. Szabó András, Katona Géza, Korinek László vagy Virányi Gergely gondolatai mentén haladva ugyanakkor az is helyénvalónak tűnő megállapítás lehet, hogy a rendészettudomány határterületei megmutatkoznak a bűnügyi tudományokban, de minden olyan területen is, ahonnan a rendészet tudományos eredményeket hasznosíthat. A
21 Patyi András: A rendészeti igazgatás és a rendészeti jog alapjai. In: Lapsánszky András (szerk.):
Közigazgatási jog. Fejezetek szakigazgatásaink köréből. I. kötet. Complex Kiadó, Budapest, 2003.
144. o.
22 Christián László: A rendészet alapvonalai, önkormányzati rendőrség. Universitas, Győr, 2011.
23 Chrisztián László: i. m. 206. o.
24 Finszter Géza: A rendőrség joga. Országos Rendőr-főkapitányság. Budapest, 2012. 423. o.
25 Finszter Géza: Rendészettan. Dialóg Campus Kiadó, Budapest, 2018. 17. o.
A magyar rendészet másfél évtizedes tudománya 177
rendészettudomány területeit tehát már elsősorban nem a közigazgatástudomány jelöli ki, hanem a rendészeti működés és szervezet, valamint a szakértelem és a nemzetközi együttműködés.
A rendészettudomány irányait és határterületeit érintő sokszínűség mutatkozik még két, az MRTT tizedik évében kiadott tanulmánykötetben is. A társaság egy évtizedes fennállása alkalmából megjelent könyvben26 a rendészetelmélet, a rendészettörténet mellett megjelennek olyan ismeretek is, amelyek alapvetően más tudományok értékeit közvetítik: kriminalisztika,27 környezettudomány,28 vezetéstudomány.29 A másik szerkesztett kötet30 a rendészettudomány evolúciójának újabb stádiumaként is értelmezhető felsőoktatási egyetemi műhely, a Nemzeti Közszolgálati Egyetem Rendészettudományi Kara által jegyzett módon jött létre. E tanulmánykötet a rendészet elmélete és modelljei mellett annak egyes ágazati kérdéseivel is foglalkozik. Mindkét kötet jelentősége abban mérhető, hogy olyan elméleti, történeti, szakágazati, gyakorlati rendészeti stb. területeket érintenek, amelyek fejlesztésével maga a rendészettudományi gondolkodás is gazdagítható. Forrásul szolgálnak egyúttal olyan kutatásokhoz is, amelyek alkalmasak lehetnek akár rendészettudományi doktori kutatások számára is.
Maga a doktori képzés intézményesítése eleve meghatározó lépcsőfokot jelent egy tudományág fejlődésében. Még a Rendészettudományi Doktori Iskola működésének megkezdését megelőzően lehetett megismerni a Rendészettudományi Kar minősített oktatóinak legújabb kutatási eredményeit, állásfoglalását egyes rendészeti tárgyú tudományterületükről a Magyar Rendészet 2015. évi negyedik számában. Az itt megjelenő közlemények szintén a rendészettudomány sokszínűségét mutatják. Olvasható e füzetben közigazgatási jogi,31 kriminológiai,32 büntetőjogi,33 tudomány-34 és oktatás-szervezési,35 tudományelemzési,36 pedagógiai
26 Gaál Gyula – Hautzinger Zoltán (szerk.): Rendészettudományi gondolatok. Írások a Magyar Rendészettudományi Társaság megalapításának egy évtizedes jubileuma alkalmából. MRTT, Budapest, 2014. 228. o.
31 Balla Zoltán: A rendészet államigazgatáson kívüli és piacosított szervei. Magyar Rendészet 2015/4.
11–28. o.
32 Barabás A. Tünde: Kriminológia és rendészet. Magyar Rendészet 2015/29–36. o.
33 Blaskó Béla: Közigazgatás – rendészeti igazgatás – büntetőjog. Magyar Rendészet 2015/4. 37–56.
o.
34 Fórizs Sándor: Magánbiztonsági képzés Berlinben. Magyar Rendészet 2015/4. 57–66. o.
35 Kerezsi Klára – Pap András László: Rendészet, tudomány, doktori iskola. Magyar Rendészet 2015/4. 67–84. o.
178 Hautzinger Zoltán
(kriminálpedagógiai)37 és rendészettörténeti38 írás egyaránt. Közös jellemzőjük, hogy a rendészet egyes területeinek elméleti fejlesztése mellett olyan forrásmunkákként szolgálhatnak, amelyek megkerülhetetlenek a rendészettudomány későbbi doktoranduszai számára.
A rendészet elméletéről, történetéről és tudományáról 2015–2017-ben számos egyetemi jegyzet, kismonográfia jelent meg. Ebben a körben született olyan munka, amelynek elkészítésével a szerzők annak a követelménynek igyekeztek eleget tenni, hogy az emberi jogok elismert katalógusa szempontjából elemezze azokat a területeket, kérdéseket és problémákat, amelyek a rendészettel való érintkezéskor állhatnak elő,39 de születtek kisebb lélegzetű rendészettudományi írások is a Nemzeti Közszolgálati Egyetem Rendészetelméleti Kutatóműhelye jóvoltából is.40 Maga a rendészet is megjelent monografikus feldolgozásban azzal a kettős céllal, hogy bemutassa a rendészet fejlődését, közigazgatási kötődéseit, sajátosságait, tagozódását, fogalmi elemeit, valamint ágazati intézményeit és ezek fontosabb jellemzőit, specifikumait.41 A rendészet elméletét gazdagítja Balla Zoltán egy másik munkája is, amely a rendészet kialakulásának és dogmatikai téziseinek bemutatása mellett kitér a közigazgatástannal és a közigazgatási joggal való kapcsolatára,42 a rendészet története szempontjából pedig különösen értékes, hogy a magyar rendészet fejlődése és tudományos művelésének legfontosabb tényezői és állomásai – Sallai János jóvoltából – angol nyelven is megismerhetővé váltak.43
A rendészettudományt érintő szakágazati írások közül Boda Józsefnek a felderítés és hírszerzés, valamint a titkos információgyűjtés elméleti és gyakorlati kérdéseiről szóló monográfiáját kell kiemelni. E könyv megírásának nem titkolt célja az volt, hogy olyan átfogó kiadványként álljon a közvélemény és a szakemberek rendelkezésére, amely nyílt forrásokra alapozva foglalja össze a nemzetbiztonsági szolgálatok (titkosszolgálatok) tevékenységével kapcsolatos ismereteket, bemutatva mind a katonai, mind a polgári szervezeteket.44
36 Kis Norbert: „Metszéspontok” – rendészettudomány, bűnügyi tudományok, közigazgatás-tudomány és transzdiszciplinaritás. Magyar Rendészet 2015/4. 85–92. o.
37 Ruzsonyi Péter: A pönológia és a kriminálpedagógia rendészettudományi beágyazottsága. Magyar Rendészet 2015/4. 93–110. o.
38 Sallai János: Tomcsányi Móric rendészeti rendszere. Magyar Rendészet 2015/4. 111–116. o.
39 Szigeti Péter – Szilvásy György Péter: Rendészet és emberi jogok. Rejtjel Kiadó, Budapest, 2015.
7. o.
40 Christián László (szerk.): Rendészettudományi kutatások. Az NKE Rendészetelméleti Kutatóműhely tanulmánykötete. Dialóg Campus Kiadó, Budapest, 2017.
41 Balla Zoltán: Monográfia a rendészetről. Rejtjel Kiadó, Budapest, 2016. 8. o.
42 Balla Zoltán: A rendészet alapjai és egyes ágazatai. Dialóg Campus Kiadó, Budapest, 2017.
43 János Sallai: The History of Law Enforcement in Hungary. Dialóg Campus Kiadó, Budapest, 2018.
44 Boda József: „Szigorúan titkos!”? Nemzetbiztonsági almanach. Zrínyi Kiadó, Budapest, 2016. 15.
o.
A magyar rendészet másfél évtizedes tudománya 179
Záró gondolat
E rövid írásban elvégzett vázlatos szemezgetés nemcsak arra volt jó, hogy áttekinthessük azokat a jelentősebb, tudományos igényességgel is hasznosítható munkákat, amelyek már az MRTT fennállása alatt keletkeztek. A fenti pár oldalnyi feldolgozás azt is megmutatja, hogy kik voltak a magyar rendészettudomány meghatározó kútfői az elmúlt másfél évtizedben. A magyar rendészet tudománya ugyanis elsősorban nem intézményeket, épületeket és falakat jelent, hanem olyan gondolatokat, amelyek túlmutatnak kormányzati ciklusokon, különböző stratégiai irányokon vagy filozófiákon. Emellett megmutatják azt is, hogy a rendészet tudománya még mindig elsősorban a központi fogalom általános ismérveire, funkcióira figyel, és kevesebb teret szentelnek az egyes szakrendészetek elméleti jellegű feldolgozásának. Csak bízhatunk abban, hogy az elkövetkező évtizedekben
E rövid írásban elvégzett vázlatos szemezgetés nemcsak arra volt jó, hogy áttekinthessük azokat a jelentősebb, tudományos igényességgel is hasznosítható munkákat, amelyek már az MRTT fennállása alatt keletkeztek. A fenti pár oldalnyi feldolgozás azt is megmutatja, hogy kik voltak a magyar rendészettudomány meghatározó kútfői az elmúlt másfél évtizedben. A magyar rendészet tudománya ugyanis elsősorban nem intézményeket, épületeket és falakat jelent, hanem olyan gondolatokat, amelyek túlmutatnak kormányzati ciklusokon, különböző stratégiai irányokon vagy filozófiákon. Emellett megmutatják azt is, hogy a rendészet tudománya még mindig elsősorban a központi fogalom általános ismérveire, funkcióira figyel, és kevesebb teret szentelnek az egyes szakrendészetek elméleti jellegű feldolgozásának. Csak bízhatunk abban, hogy az elkövetkező évtizedekben