(részletek)
[...] Annál nagyobb jelentőségű, hogy most, ha csak
nem két évtizednyi késéssel is, de e korszerű egyetemes életközösség körvonalai értelmiségünk lelkében kiraj
zolódnak úgy, hogy benne értelmiségünk és parasztsá
gunk igazán testvériesülhessen.
Nemcsak az teszi indokolttá e korszerű magyarság
élmény kialakítását, hogy a legutóbbi sorscsapások ép
pen ennek hiánya miatt zúztak össze bennünket, hanem az is, hogy a mai európai tömegmozgalmak sodrában csak akkor és csak úgy tudja a magyarság megállani a helyét, ha új közösségi élmény erőforrásaira támasz
kodhat.
Sorsdöntő küldetést teljesítenek tehát értelmiségünk fiatalabb évjáratai, akik egyre nagyobb tömegekben sza
badítják fel magukat az osztály önzés béklyóiból és min
den gáncsoskodás ellenére elszántan elfordulnak az elő
dök idilli, élet élvező beállítottságától, közömbös, min
dent megértő magatartásától, hogy nagy belső vajúdá
sokban tudatosíthassák egyetemes sorskérdéseinket, el
sősorban parasztságunk nagy életkérdéseit. Csalhatatla
nul felismerték, hogy nemzeti megújhodásunk csak pa
rasztságunk népi életközösségünkbe való testvériesülé
sével alapozható meg. Annál is inkább, mert ma már minden népi közösség szellemi, gazdasági és vérségi önellátásra törekszik, így a magyarság sem mondhat le arról a korszerű életformáról, amely az alulról fölfelé tö
rekvő társadalmi áramlás erejének fokozásával minden téren az eddiginél erősebben kidomboríthatja a sajátos népi jelleget.
E korszakos felismerés jelentőségét mi sem tanúsít
ja jobban, mint az a sokféle parasztszemlélet, amely ma köztudatunk felszínén kavarog. A fajmítosz megváltó csodahőse, a túlérzékeny városi lelkiismeret alamizsnát váró koldusa, az új életforma öntudatos nemzet-testvé
re, sőt a maradiság divatából feltámasztott romantikusan
idillikus boldog természetű ember is egymással verse
nyez, mint a magyar megújhodás letéteményese. Közvé
leményünk mind általánosabban tőle várja az új magyar életforma kitöltőjét, fajunk élettani megifjodását és fel
frissült életlendületét. Éspedig joggal, mert minden megújhodás kiteljesülés. A kiteljesülés pedig a szunnya
dó, vagy egymást közömbösítő erők összehangolása. Ez az oka, hogy értelmiségünk és kétkézi dolgozóink test
véri egymásratalálása: gazdagabb magyar életlendület forrása lesz. E reményteljes próbálkozások elsikkadása pedig mai botorkáló tengődésünk meghosszabbítása lenne. [...]
Az nem lehet kétséges, hogy a föld népének az új magyar életközösségbe való belépését csak gyökeresen új földműves életforma teheti lehetővé. Olyan korszerű falusi hivatásszervezet kiépítése, amely megszünteti a parasztság életerejét bénító, vagy életközösségünkből kirekesztő akadályokat s amely megvalósíthatja az új fa
lusi és városi életforma magasabb egységbe való egybe
foglalását. Csak ez az új falusi életforma billentheti helyre a magyar élet megbomlott egyensúlyát azzal, hogy megszünteti a polgári szabadelvűség ipari és ke
reskedelmi egyoldalú beállítottsága következtében meg
duzzadt városok jól kiépített politikai, gazdasági és kul
turális túlsúlyát, amelyek a rendi szervezet felbomlása után szinte gyarmatterületnek tekintették a sorvadásnak indult falut. (Csak egy példát: a városi, azaz ipari és ke
reskedelmi pályákat a képesítés védte, míg a földműve
lés életforma úgyszólván minden védelem nélkül ma
radt.) Mivel a polgári szervezettség a falu széthullottsá
gával szemben oly nyomasztó túlerőnek bizonyult, s a falu emberben és anyagiakban oly mérhetetlen vesztesé
get volt kénytelen elszenvedni, ma már a föld népe vagy életformája levetkőzésével igyekszik e gyarmatterület
ről menekülni, vagy a lecsökkent életlehetőség követ
keztében kénytelen magát az egykével halálra ítélni, így a falu mai életformája és népi tartaléka úgy mint van, a korszerű megújhodás elindítására nem lehet alkalmas.
A megújhodásunkhoz elengedhetetlenül szükséges lendítőerőt csak az az új falusi életforma szabadíthatja
fel, amely biztosíthatja tagjai politikai, gazdasági és kul
turális kibontakozását. [...]
S ha a föld népe valóban megindulhat e felé a kibon
takozást hozó új életforma felé, akkor már eredménye
sen állíthatjuk sorompóba a magyar közösségi tudat, ön
szemlélet és élethivatás legigazibb ápolóját: a nemzet
nevelést. Akkor biztosítható, hogy az új földműves-élet
formában a közösségi sors elvi felismerése valóban gya
korlati életmagatartássá váljék, ez elvi belátás szemé
lyes élményben gyökerezzék. Természetesen csak úgy lehet vállalkozásunk sikeres, ha az egyén nemzettaggá való nevelését a bölcsőtől a koporsóig egységes elgon
dolással szervezzük meg. E nemzetnevelés rendszeré
ben tehát szervesen ki kell egészíteni egymást a napkö
zi otthonoknak, az elemi iskolának, a serdültebb ifjúság kiképző és önképző intézményeinek, a katonai nevelés
nek, valamint a faluközösség kulturális életének, mert csak a magyar lényegből fakadó állandó ráhatás követ
keztében érhet az egyén öntudatos nemzettaggá. így többek között intézményesen biztosítanunk kell a lelkiközösség tervszerű kiépítését, pl. azzal, hogy törté
nelmünk, irodalmunk, földrajzi és néprajzi viszonyaink, népművészetünk és zenénk eszméltető összefoglalását mintegy a magyar önismeret kincsesházaként négy-öt kötetes könyvsorozatba foglalva iskolái befejeztével nemzeti ajándékul mindenki megkaphassa. Továbbá, hogy a falut megfelelő tömör és tartalmas napi-, heti- és szaklapokkal lássuk el. Aztán, hogy a katonaság nevelő hatását is kitűnően kamatoztathassuk pl. azzal is, hogy táborozásokon megismertetjük hazánk értékeit.
Végül ha az elmúlt évtizedek folyamán városaink fejlesztése elnyelhette csaknem minden szellemi és anyagi feleslegünket, most ennek kiegészítéseként az új korszerű falusi életforma valóra váltásának ideje követ
kezett el, és nincs az az anyagi és szellemi áldozat, amit ne kellene vállalnunk a falu új gazdasági és szellemi kultúrájának kiépítésére. Mindazt a szellemi alkotó erőt, amely ma munkateret keres, mindazt az anyagi tartalé
kot, amit a honvédelem pillanatnyi szükséglete nem igé
nyel, a magyar falu korszerű megújítására kell szentel-
nünk, mert csak így érhetjük el azt a teljesebb, egyete
mes magyar életformát, azt az új magyarságélményt:
önszemléletet és hivatástudatot, amely a mai tömeg
mozgalmak idején bennünket is szilárdan együtt tart, sőt nemcsak megőriz, hanem a népek világversenyének ro
hanó sodrában fejlődésünket, teljesebb kibontakozásun
kat kétkezi dolgozóink felemelésével lehetővé teszi.
(Országépítés, 1939. 3. sz. 375-380., 377-380. old.)
FAZEKAS MIHÁLY AROKOKÓ KÖLTŐ