A MAGYAR HÍREK

ALBERICUS VILÁGKRÓNIKÁJÁBAN.

1. Kézirat: Párizs nemzeti könyvtár 4188. sz.

2. Kiadiisok : Leibmtz, Scriptores Rerum Brunsvic. Peitz Ser. XXIII.

Ed. Scheffer-Boichorst.

Már gyakran észrevették, hogy ezen összefüggés nélküli, de bő tartalmú krónika nagyon sok Magyaroszágot illető eredeti tudó-sítást foglal magában. Wilmans azon nézetet vallja,1 hogy magyar kútfőkből merített. Scheffer Boichorst a kiadáshoz csatolt előszóban ellenben, legfölebb szóbeli tudósítások felhasználását engedi meg, minthogy .azt irja III. Béláról, hogy 30 évig uralkodott out dicitur».

Igyekezni fogunk az első véleményt bebizonyítani. E célból nézzük át egyenkint az illető helyeket.

Már a 893. évnél Almos nevét említi szerzőnk, ki egy német forrásnál sem fordul elő.

Kiváló fontosságú a 957-iki adat.- A magyar vezérek halála után az ágostai veszteség következtében a nemzet a hét menekült közül egyet királyi méltóságra emel.3 Az egész nem más, mint a magyar krónika rövidítése és ferdítése, minőt idegen compilator nagyonkönnyen követhet el. A 7 vezér és a 7 menekült Össze van zavarva. Az, hogy emezek az egész otthon maradt népet meghódítot-ták, világosan mondái és rllenmond a hazai tudósításoknak, melyek zserint épen ezen szerencsétleneket taszittották szolgaságba. Már a krónika is tiltakozik azon felfogás ellen, mintha a 7 magyar egye-dül hódította volna meg az országot.

1 Archív für deutschc Gesch. X.

- Pert/, XXIII. 767.

3 «Et de illis septem Ungaris qui reiuanserunt, unns ab eis factiiH est rex. Hii venientes in íerram suam totum populunt, qui uon exierat cum eis ad bellum, in servitutem redegerant, qui autem de istis septem nati sünt, ipsi sünt moclo nobiles in terra Ungarií, qnamvis oonim nobi-litas magne servitnti subi.'iceat*.

8-4

Az 1010. évhez eleinte Sigbert után elbeszéli, hogy Magyar-ország megtérítésének érdeme tulajdonkóp Henrik császárt illeti. — Azután igy folytatja: (779. 1.) «Tamen dicunt Urtgari, qaod St.-Adalbertus Pragensis epiacopus regem Stephanum ad ndem convertit ét baptisavit ét ipse rex sua predicatione üngaros con-vertit ét maiorem ecclesiam Strigonio in honorem St.-Adalberti instituit; séd illa regina G-isla, üt dicuitt multas malicias in terra illa fecit ét ad extremum — interfecta fuitn. Azon magyarok, kik Adalbertnek tulajdonítják István keresztelését, a legenda (Hartvik)*

és a krónika5 irói. Gisella királynőt illető ezen rósz véleményt pedig csak a krónikákban találjuk.

1041. dEex iste Petras, fráter dicitur fuisse ülius regíné Gisle.

Ét quia non érát de semine Ungarorum, contra eum promovere curaverant qucndam Abbonem, qui érát unus ex ipsía de magnis principibiis.D Azt, hogy Péter Gisella testvére volt, egyedül a kró-nika említi, ez is hibásan. Ába választásáról igy ir:⁶ «— Principes — solicite querebant, sí aliquem de regali progenie — invenire possent.

Elegerunt de semet ipsis quendam comitem, nomine Abam.»

1061. (739. 1.) «In Ungaria regnavit Béla Pugil annis 4».

A magyar krónikák Benyti Bélának nevezik, mi tán megfelel a ,Pugil'nak. Uralkodása éveit helyesen 3-ra teszik.

1078. (798. 1.) nln Ungaria regnavit Sanctus rex Logescelaus, Bele pugilis filius annis 18. Hic in Ungaria fundavit nobilissimam abbatiam de Semigio, in qua non solent recipi, nisi Franci.* Utóbbi adatot egyik krónikánkban sem találjuk. Helyessége mindazon-által bizonyos; meg van még az alapító oklevél. — Nevezetes és Albericus forrásának hitelessége mellett bizonyít, hogy csakis ezen oklevélben fordul elő László neve ezen alakban.

A királyok uralkodási éveiről való legtöbb adat helytelen.

1111. (818. 1.). «In Ungaria regnavit Stephanus annis 15.

1126. (826. 1.) In Ungaria regnat Lodislaus II. anno unó.

1127. ín Ungaria regnat Stephanus anno unó.

1128. In Ungaria regnat Stephanus annis 8.»

Itt már kétségtelen egy magyar királyjegyzék felhasználása.

' Ed. Endl. 177. 1.

1 Ed. Podhr. 47. 1.

' Ed. Podhr. 78. 1.

Ezen jegyzék nem lehetett ugyanaz, mint a pozsonyi évköny-vekben foglalt, mert ez László és István királyoknak nem teszi ki uralkodása éveit. 0 egymás után találta III. István, II. László, IV. István és ismét III. István neveit, melyek az 11G1—1173 közti időközt kitöltik. Azonban kritikával él; különben is nagyon büszke chronologiája pontosságára.⁷ Valószínűleg nem foghatta fel, hogyan uralkodhatik egy király kétszer egymásután és így II. Lászlót, II. István után helyezte.

114G- (838.) ín Ungaria regnat Boricius per annos 6. Borics trónkövetelő volt és sohasem uralkodott. Albericus mint buzgó és lelkiismeretes chronologus itt ügy szabta ki az időszámítást, hogy az évek (Kr. u.) megfeleljenek az uralkodási éveknek.

De ez csak 1167-ig sikerül neki (840.1.) «In Ungaria post regem Iheta (Geicsa,. kinek 1151 óta 10 évet szánt) regnavit filius ejus Béla per annos, üt dicitur 30. ín primis adversabatur ei qui-dam fráter suus Guithardus. Séd victus fűit ét conclusus». Mint-hogy az 1161—1173 közt uralkodó királyok nála már le voltak foglalva, III. Bélának 30 évet kellett tulajdonítania 23 helyett. Az

«ut diciturw talán őzen önkényes eljárás kimentése akar lenni. — A második tudósítás, mely Béla testvérének lázadására vonatkozik, eredeti és csak részben egyezik a pozsonyi annalesekkel.

1,194-en túl Albericus hírei eredetiek és igen becsesek. Az 1337. évhez valószínűen már a magyar szerzetesek útleírását is használta. Mint már Scheft'er-Boíshosst megjegyezte, ezen adatokat, valószínűleg honfitársának Jakab praenestei püspöknek, köszön-hette, ki pápai legátus volt Magyarországban. De, hogy a régibb időre nézve magyar irott jegyzeteket is használt, melyek nagyrészt krónikánk híreivel egyeznek, az eddig mondottak után, alig ta-gadható.

Ez által is új okokat nyertünk arra nézve, hogy krónikánk mára 13. sz. elején megvolt. Albericus a Trois-fontaines-i klastrom szerzetese volt Champagneban. Müve 1241-ig terjed.

T Ét hoc paratus süni probare certis auctoritatibus contra omnes chro-nogi'aphos si fuerint cout rá dic törés.

MONOGEAPHIAK.

A királyi család és az ország érdekei mellett annyira háttérbe lépett minden más érdek, hogy az Árpádok korából nagyon kevóa elbeszélést bírunk, melyek egyes eseményeket vagy egyes intézmé-nyek történetét tartották fenn.

Csak egy esemény volt, mely oly rendkívüli hatást gyakorolt, hogy egész irodalom támadt nyomában. A tatárjárást értem. Ennek történetét Bogerius várad! kanonok mint szemtanú beszéli el.

Azonkívül több ének kesereg Magyarország romlása fölött, melyek közül az egyik kétségtelenül magyar Írótól származik.

A magyar nemzetiségen kívül Sz.-István koronájának területén legtisztábban kifejlett egyediséggel az olasz népességű dalmata városok bírtak. Municipalitásaik önállóságát egyházuknak függet-lensége a magyar egyháztól biztosította. A dalmata föegyháznak, a spalatói érsekségnek történetét épen ezen önállóság legbuzgóbb elöharcosa irta meg: Tamás, spalótai esperes.