(abszurd)
Pirike igazi vörös démon volt. Nagy kanállal falta az életet, no meg a férfiakat. Remekül érezte magát a bőrében, minden ujjára akadt udvarló, hiszen csinos volt, karcsú, elegáns, s a lángvörös hajához vörös szeplők is társultak, amitől olyan imádni való lett a kis pofikája. Férjhez menésről nem is álmodott, minek is tette volna, hiszen így édes az élet igazán, nem penészesedni egy suta férj mellett. Én bizony sohasem megyek férjhez, mondogatta barátoknak, barátnőknek, s úgy tűnt be is tartja ebbéli ígéretét, egészen addig, míg belé nem botlott Ernőbe.
Ernőnek is vörös haja volt, kis vörös kecskeszakállat viselt, hogy ellensúlyozza kissé sápadt bőrét.
Szobafestő, mázoló volt a lelkem. Hát amikor Pirike meglátta, hogyan válnak a falak a keze alatt gyönyörű simává, hogyan kever ki szebbnél szebb színeket, és ahogyan a létrával járt kelt a szobában, olyan ellenállhatatlan, olyan michaeljacksonos volt, hogy amikor egy szép nyári estén megkérte a kezét, azonnal igent mondott. Csakhamar megtartották az esküvőt is, s Pirike beköltözött Ernő vadonatúj lakásába.
Ernő dolgozott éjt nappallá téve. Jó szakember volt, sokan megkeresték, és ő nem tudott nemet mondani. Lesznek ennél szűkebb esztendők is, mondogatta magának, igyekezett pénzt is tartalékolni azokra a szegényebb napokra. Ernő mindig későn és fáradtan ért haza a munkából, de Pirikének minden estére volt terve. Most moziba menjünk, hisz a kedvencem Juliette Binoche a főszereplő; aztán, Shakira ad koncertet, imádom, menjünk el;
harmadnap éppen Bruce Willis akarta megmenteni a világot, őt te is nagyon bírod Ernő; menjünk moziba, tudod mennyire imádom George Clonney-t, ezt nem hagyhatjuk ki... Ernő mindenre azt mondta: Nincs madaraim között!
Pirike értetlenül bámult rá, vajon ezzel mit akarhat mondani? Tény, hogy nem mentek se moziba, se koncertre, Pirike így lassan megfejtette, mit is jelenthetnek Ernő szavai, nem ismeri ezeket a világhírű sztárokat, és nem is érdekli egyik sem.
Ötletekből továbbra is kifogyhatatlan volt, de amikor meghallotta Ernő megszokott mondását, akkor már sikított, és a falat kaparta. Nem, ezt ő nem tűri tovább.
Beadta a válókeresetet. Pikk-pakk elváltak.
Én bizony többé nem megyek férjhez, mondogatta barátoknak, barátnőknek, s úgy tűnt be is tartja ebbéli ígéretét, egészen addig, míg belé nem botlott Viktorba.
Viktornak hosszú fekete haja volt, kis pödört bajuszkája, ami bűvös férfiasságot kölcsönzött arcának. Piktor volt a Viktor. Hát amikor Pirike meglátta, hogyan válnak a falak a keze alatt gyönyörű
simává, hogyan kever ki szebbnél szebb színeket, és ahogyan a létrával járt kelt a szobában, olyan ellenállhatatlan, olyan elvispresleys volt, hogy amikor egy szép nyári estén megkérte a kezét, azonnal igent mondott. Csakhamar megtartották az esküvőt is, s Pirike beköltözött piktor-Viktor vadonatúj lakásába.
Viktor dolgozott éjt nappallá téve. Jó szakember volt, sokan megkeresték, és ő nem tudott nemet mondani. Lesznek ennél szűkebb esztendők is, mondogatta magának, igyekezett pénzt is tartalékolni azokra a szegényebb napokra. Viktor mindig későn és fáradtan ért haza a munkából, de Pirikének minden estére volt terve. Most moziba menjünk, hisz a kedvencem Hugh Grant a főszereplő; aztán, Pitbull ad koncertet, imádom, menjünk el; harmadnap éppen Harrison Ford volt soron, hogy megmentse a világot, őt te is nagyon bírod Viktor; menjünk moziba, tudod mennyire imádom Brad Pittet, ezt nem hagyhatjuk ki...
Viktor mindenre azt mondta: Nincs madaraim között!
Pirike értetlenül bámult rá, vajon ezzel mit akarhat mondani? Tény, hogy nem mentek se moziba, se koncertre, Pirike így lassan megfejtette, mit is jelenthetnek Viktor szavai, nem ismeri ezeket a világhírű sztárokat, és nem is érdekli egyik sem.
Ötletekből továbbra is kifogyhatatlan volt, de amikor meghallotta Viktor megszokott mondását, akkor már sikított, és a falat kaparta. Nem, ezt ő nem tűri tovább.
Beadta a válókeresetet. Pikk-pakk elváltak.
Én bizony többé nem megyek férjhez, mondogatta barátoknak, barátnőknek, s úgy tűnt be is tartja ebbéli ígéretét, egészen addig, míg belé nem botlott Bódogba.
Bódognak szép barna haja volt, az arca mindig borostás, amitől olyan férfias volt a lelkem. Falnyalóc-létrahuszár volt Bódog. Hát amikor Pirike meglátta, hogyan válnak a falak a keze alatt gyönyörű simává, hogyan kever ki szebbnél szebb színeket, és ahogyan a létrával járt kelt a szobában, olyan ellenállhatatlan, olyan johntravoltás volt, hogy amikor egy szép nyári estén megkérte a kezét, azonnal igent mondott.
Csakhamar megtartották az esküvőt is, s Pirike beköltözött Bódog vadonatúj lakásába.
Bódog dolgozott éjt nappallá téve. Jó szakember volt, sokan megkeresték, és ő nem tudott nemet mondani. Lesznek ennél szűkebb esztendők is, mondogatta magának, igyekezett pénzt is tartalékolni azokra a szegényebb napokra. Bódog mindig későn és fáradtan ért haza a munkából, de Pirikének minden estére volt terve. Most moziba menjünk, hisz a kedvencem Julia Roberts a főszereplő; aztán, Lady Gaga ad koncertet, imádom, menjünk el; harmadnap éppen Schwarzenegger volt soron, hogy megmentse a világot, őt te is nagyon bírod Bódog; menjünk moziba, tudod mennyire imádom Jason Stathamet, ezt nem hagyhatjuk ki... Bódog mindenre azt mondta: Nincs madaraim között!
Pirike erre már felkapta a fejét, ezek összebeszéltek, az őrületbe akarnak kergetni. Sikított, üvöltött, a falat kaparta, majd falra mászott. Másnap beadta a válókeresetet. Pikk-pakk elváltak.
Most már egészen biztos, hogy többé nem megyek férjhez, mondogatta barátoknak, barátnőknek, s úgy
tűnt be is tartja ebbéli ígéretét, egészen addig, míg belé nem botlott Kenő Jenőbe...
2012. augusztus