Madártani adatok

Összevetve az észlelt madarak faj- és egyedszám szerinti területek közötti megoszlását, látható, hogy a cserépfalui fás legelő egyedszám szempontjából kiemelkedő (28 faj 188 egyede), mindazonáltal meg kell jegyezni, hogy hozzávetőlegesen 170 ha-os területével a legnagyobb vizsgált terület mind közül, amelytől az erdőbényei, mintegy 100 ha-os terület fajszámban alig, egyedszámban viszont elmarad (26 faj 119 egyede). Míg a kisgombosi (27,4 ha) és a viszlói terület (63 ha) fajszámban csupán némileg marad el az előzőektől, addig a szőlősardói (29,5 ha) és a hollókői (cca. 31,6 ha) 19-19 észlelt fajjal rendelkezik. Egyedszámok megoszlása szempontjából ki kell emelni a kisgombosi területet, amelyen 23 faj 93 egyedét rögzítettük, míg a szőlősardóin és a viszlóin 50 és 54 egyedet. Köztesen helyezkedik el a hollókői fás legelő a 19 észlelt faj 64 feljegyzett egyedével (6. táblázat).

6. táblázat Az észlelt faj- és egyedszámok alakulása területenként

Terület CSF EB HK KG SZA V

Fajszám 28 26 19 23 19 24

Egyedszám 188 119 64 98 50 54

Habitusok szerinti bontásban vizsgálva az adatokat (7. táblázat) látható, hogy a nyílt habitusok rendre elmaradnak a többitől – kivétel a szőlősardói terület, ahol a terület és környezetének általánosan erős cserjésedettsége szolgálhat magyarázatképpen. A cserépfalui és erdőbényei területekről elmondható, hogy fajszám tekintetében a nyílt habitus elmarad a másik háromtól, azonban egyedszám tekintetében a cserépfalui erdősült habitus 73 egyede kiemelendő, bár hozzá kell tenni, hogy ebből 15 egy kékcinege (Parus caeruleus) csoportot jelent, míg széncinegéből (Parus major) 13 egyedet sikerült észlelni (15. melléklet). A hollókői nyílt habitus esetében megjegyzendő, hogy a 18 észlelt egyedből 15 mezei veréb (Passer montanus) volt. A kisgombosi és a viszlói területek esetében nincsenek kiemelkedő egyedszámmal rendelkező fajok, mindazonáltal a fás legelő és a cserjés habitusok mellett, az erdősült habitusok faj- és egyedszámai is említést érdemelnek.

7. táblázat Az észlelt faj- és egyedszámok alakulása habitusonként

Habitus CSFNY CSFFL CSFCS CSFE EBNY EBFL EBCS EBE HKNY HKFL HKE

Fajszám 5 21 16 17 8 18 17 14 4 8 16

Egyedsz. 6 71 38 73 9 56 34 20 18 14 32

Habitus KGNY KGFL KGCS KGE SZANY SZAFL SZACS SZAE VNY VFL VCS VE

Fajszám 1 13 19 13 10 6 15 7 5 13 9 11

Egyedsz. 1 38 36 23 11 6 24 9 6 22 11 15

Fontos információt hordozhat az egyes habitusok, területek állapotának megítélésénél a madárfajok indikátor érték szerinti megoszlása, amelyet érdemes egyedszámmal súlyozott formában vizsgálni. A 63. ábra alapján elmondható, hogy arányait tekintve a mezőgazdasági területekre jellemző fajok [pl. seregély (Sturnus vulgaris), vadgerle (Streptopelia turtur)]

jellemzően a nyílt és a fás legelő habitusokban fordulnak elő, mindazonáltal a tövisszúró gébics (Lanius collurio) egyedei cserjés, a citromsármány (Emberiza citrinella) egyedei pedig cserjés és erdősült habitusokban is megfigyelésre kerültek. A területek többségénél az erdei fajok [pl.

csilpcsalpfüzike (Phylloscopus collybita), fülemüle (Luscinia megarhynchos), kék cinege (Parus caeruleus)] jellemzően az erdősült, a cserjés és a fás legelő habitusokat preferálták.

A generalista fajok [pl. barátposzáta (Sylvia atricapilla), erdei pinty (Fringilla coelebs), széncinege (Parus major)] megoszlása viszonylag nagy változatosságot mutat.

63. ábra Az egyes habitusokban észlelt madárfajok egyedszámainak megoszlása a habitusok és az indikátor értékek szerint csoportosítva

Az egyes habitusok faj- és egyedszámait összetételük szerint, multivariációs klaszter- és ordinációs analízissel vizsgálva láthatóvá válnak azon habitusok, amelyek valamely okból jelentős mértékben elkülönülnek. A 64-65. ábrák alapján pedig elmondható, hogy a cserépfalui fás legelő erdősült és fás legelő habitusai mellett az erdőbényei terület fás legelő és a hollókői nyílt habitusa különböznek leginkább a többi habitustól. Ezen habitusok elrendeződésével kapcsolatban megállapítható, hogy a nyílt habitusok jobbára egymáshoz közelebb, míg a cserjés és erdősült habitusok keverten láthatóak.

64. ábra Az egyes habitusokban észlelt madárfajok egyedszámai alapján készített klaszteranalízis

Az ordinációs analízis eredménye annyival egészíti ki az előző megállapításokat, hogy a fás legelő habitusok a nyílt, cserjés és erdősült habitusok közelsége szempontjából vegyesen helyezkednek el, ezáltal is felhívva a figyelmet komplex habitus jellegükre (65. ábra). Mivel az egy területhez tartozó habitusok jobbára egymástól viszonylag távol – távolabb, mint más területek azonos vagy éppen más habitusai – helyezkednek el, kijelenthető, hogy adott lokalitás csak kisebb részben befolyásolja adott habitusok összetételét.

65. ábra Az egyes habitusokban észlelet madárfajok egyedszámai alapján készített PCA analízis

Azonos módszerekkel vizsgálva a tavaszi periódus megfigyelt madárvilágának összetételét, illetve az összetétel alapján az egyes területek egymáshoz viszonyított hasonlóságát elmondható, hogy a viszlói, a szőlősardói, a hollókői és a kisgombosi területek egymáshoz relatíve közel helyezkednek el, míg az erdőbényei és a cserépfalui területek jelentős mértékben különböznek a többitől (66. ábra). Utóbbi kettő ilyetén elkülönülése elsősorban a barátposzáta (Sylvia atricapilla), a citromsármány (Emberiza citrinella), a csilpcsalpfüzike (Phylloscopus collybita), az erdei pinty (Fringilla coelebs), a feketerigó (Turdus merula), a fülemüle (Luscinia megarhynchos), a kék cinege (Parus caeruleus), a meggyvágó (Coccothraustes coccothraustes) és a széncinege (Parus major) fajok, jobbára magasabb egyedszámának köszönhető (15.

melléklet).

66. ábra Az egyes területeken észlelt madárfajok egyedszámai alapján készített klaszteranalízis és ordinációs analízis

Előbbi módszerrel összevetve az egyes habitusokat, látható, hogy a cserjés és az erdősült habitusok mutatnak relatíve szoros rokonságot a madárfajok, illetve egyedszámaik alapján, míg a fás legelő habitus magasabb fokon, a nyílt habitus pedig az előző három habitustól határozottan különül el (67. ábra). Ezen hasonlóságnak, illetve különbségnek az oka egyrészt a nyílt és a fás legelő habitusok által nyújtott fészkelési lehetőségek alacsonyabb mértéke – a másik két habitushoz képest elenyésző a cserjék aránya –, másrészt a faji összetételnek és az egyedszámnak köszönhető.

67. ábra Az egyes habitusokban észlelet madárfajok egyedszámai alapján készített klaszteranalízis

A klaszteranalízis eredményeit kiegészítendő, az ordinációs analízis eredményén megjelenítve a fajokat jól látható, hogy az erdősült és cserjés habitusok elkülönülésének elsődleges „okai” a széncinege (Parus major), a kékcinege (Parus caeruleus), a feketerigó (Turdus merula) és a vörösbegy (Erithacus rubecula) fajok, illetve esetenként kimagasló egyedszámaik. A fás legelő habitus elsődlegesen a citromsármány (Emberiza citrinella), a seregély (Sturnus vulgaris) és a tövisszúró gébics (Lanius collurio), míg a nyílt habitus a mezei veréb (Passer montanus) egyedszámainak köszönheti egyértelmű elkülönülését a másik két habitustól (68. ábra).

68. ábra Az egyes habitusokban észlelt madárfajok egyedszámai alapján készített ordinációs analízis a fajok rövidített nevének feltüntetésével

A faj- és egyedszámok alakulása mellett kiemelt jelentősége van a sokféleségnek, amelyet a Rényi-féle diverzitásprofilok összevetésével vizsgáltam. A 69. ábrán több esetben is keresztezik egymást a görbék, mindazonáltal látható, hogy a jelenleg is használt, illetve nemrég felhagyott területek esetében a fás legelő habitusok görbéi viszonylag magasan helyezkednek el, míg a régebben felhagyott területeken – kivéve a szőlősardói terület erdősült habitusa esetében – a cserjésedett és az erdősült habitusok görbéi futnak magasabban.

69. ábra Az egyes területek habitusaiban felvett madártani adatok alapján számított diverzitásprofilok

Az egyes területek fás legelő habitusainak diverzitásprofiljait összevetve messzemenő következtetések nem vonhatóak le, hiszen az erdőbényei és a szőlősardói görbe metszi a többit.

A fennmaradó négy terület görbéi nem metszik egymást, így elmondható, hogy a madártani pontszámlálások eredményei alapján a cserépfalui fás legelőt a viszlói, a kisgombosi, majd a

hollókői terület követi sokféleség szempontjából (70. ábra). Összevetve a habitusok összesített adataiból számított diverzitásprofilokat jól kivehető, hogy a legnagyobb diverzitással a fás legelő habitus, majd a cserjés, majd az erdősült és végül a nyílt habitusok rendelkeznek.

70. ábra Az egyes területek fás legelő habitusaiban és a habitusok összesített madártani adatai alapján számított diverzitásprofilok

Kiegészítésképpen érdemes összevetni a többi habitus területenként észlelt madártani adatai alapján készült diverzitásprofilokat is (71. ábra): nyílt habitusok esetében (fontos említeni, hogy a cserépfalui és viszlói nyílt habitusok görbéi egybeesnek, takarják egymást) a sorrend csökkenő: Szőlősardó → Erdőbénye → Cserépfalu = Viszló → Hollókő → Kisgombos.

A cserjés területeket összevetve legdiverzebbnek a kisgombosi, majd az erdőbényei, a cserépfalui, a szőlősardói és a viszlói terület bizonyult. A területek erdősült habitusainak közvetlen összevetése nem lehetséges, mert a cserépfalui és az erdőbényei görbék keresztezik a fennmaradtakat, amelyeket leszámítva a sorrend: Hollókő → Kisgombos → Viszló → Szőlősardó, amely legutóbbi habitusnak a diverzitása az összes többi területénél kisebb.

71. ábra Az egyes habitusok területenként észlelt madártani adatai alapján számított diverzitásprofilok

A fás legelők összetett élőhelyek, amelyek a kezelés megváltozása esetén jelentős ütemben maguk is megváltoznak, fátlanná válnak, de az esetek nagy többségében cserjésednek, majd erdősülnek. A területek madárvilága szempontjából jelentősége lehet a fészkelés idején tapasztalható térbeli eloszlásnak is, amely megmutathatja, hogy vannak-e a területen a fészkelő madárfajok szempontjából preferált részek, továbbá a terület kezelése vagy rehabilitációja esetén a terület mely részei esetén indokolt kiemelt körültekintéssel eljárni.

A 72. ábra tanulsága szerint mind a hat területnek vannak többé vagy kevésbé preferált pontjai, részei. A cserépfalui terület esetében – bár egyetlen felmérés készült a terület jelentős mérete és az első felvételezés idején kialakult kedvezőtlen időjárás miatt – az északi részen a különböző habitusok közötti átmenetek, a középső részen az erdősült foltok, míg a déli részen jobbára a keleti és nyugati peremrészek preferáltak a madárvilág vizsgált csoportjának szempontjából. Az erdőbényei területen a nyugati peremen elkülönülő kis nyílt és fás legelő foltjaiban, illetve a terület déli részén húzódó cserjésben találhatóak „forrópontok”, míg a terület közepén észak-déli irányba húzódó cserjesáv fontos a mindennapi madarak szempontjából. A hollókői területen a kisebb nyílt és fás legelő foltok mellett a hosszabb ideje fejlődő erdei vegetációnak is fontos szerepe van. A kisgombosi terület relatíve kis mérete mellett is viszonylag gazdag madárvilággal rendelkezik, amely részben a környezet intenzív mezőgazdasági használatának is köszönhető – egyfajta szigetként ékelődik a szántóföldek és gyümölcsültetvények közé. A szőlősardói terület esetében a központi, kisebb méretű foltokból álló területeken látható sűrűbb előfordulás, amely részben igaz a viszlói területre is, annyi megjegyzéssel, hogy itt a nyílt habitus kevéssé látszik preferáltnak (köszönhetően a cserjék, fák hiányának), illetve a második felvételezés során kifejezetten a terület nyugati peremének cserjés-erdősült átmenetében tartózkodtak nagyobb sűrűségben az egyedek.

72. ábra A vizsgált területeken észlelt madáregyedek 100 méteres távolságon alapuló sűrűségfedvényei Készültek QGIS 2.12 programmal az 1:10.000 MA topográfiai térképek (FÖMI) felhasználásával