MŰVÉSZEK A TISZA PARTJÁN
D O R O G I I M R E
A Tisza táj jellegzetes festője, Dorogi Imre, Kis-újszálláson 1890-ben szü-letett. Szülei szegedi szár-mazásúak voltak és gyak-ran jártak vissza a dél-al-földi metropolisba, hogy a rokonokat, nagyszülőket meglátogassák. Ezért a fes-tő ma is második szülővá-rosának tartja Szegedet. A kisújszállási református gimnáziumban a Hollósy-tanítvány Szunyoghy Far-kas rajztanár szerettette meg Dorogival a művésze-tet. A Képzőművészeti Fő-iskolán Balló Ede mester-nél tanult, Balló az akadé-mikus Székely Bertalannál sajátította el a piktúra mű-helytitkait, így természetes, hogy Dorogi Balló Edén keresztül rendkívül lelkiis-meretes anatómiai tudásra, nagy tecnikai ismeretekre tett szert.
Sajnos a főiskolán eré-lyes szülői közbelépésre Dorogi Imrének a művész szakról rajztanári szakra kellett átmennie, hogy a biztos polgári megélhetése meglegyen. A rajztanári szakon Hegedűs László konstruáló szellemű rajzok-tatásra nevelte az ifjúsá-got. A tantárgyak szigorú merevsége a művész szépen bontakozó festői látását jó időre háttérbe szorította.
Az első világháború harc-téri szolgálata, a sebesülés, a háború borzalmai vissza-vetették a művészt fejlő-désében. Később vállalnia kellett a tanári pályát heti 24 órás tanítással. Az ez-zel járó adminisztráció szinte lehetetlenné tette a művészeti ambíciók kitelje-sedését. Rendkívül kevés rajztanár képes felvenni a versenyt az úgynevezett
„szabadúszó" festőkkel.
Dorogi a kevés kivétel. Tel-jes mellel vette fel a küz-delmet a szegedi városi gimnáziumban. Három
em-ber munkakörét: a tanárét, a festőét és az esztétikai íróét teljesítette több mint 40 éven keresztül, eredmé-nyesen. A háború utáni gazdasági nehézségek, az általános elszegényesedés Dorogi Imrét is lényegesen érintette. Eleinte még fes-tékre sem tellett. Csak 1924 után kezdett foglalkozni a piktúrával. 1925—30-ig nya-ranta a kecskeméti mű-vésztelepen dolgozik. A forradalmi szellemű, a pa-raszti sorsot szívén viselő Révész Imre irányítása alatt dolgozik. „A plein air látást Révésztől tanultam meg, aki bár nem volt impresszionista festő, de kitűnően tudta az ifjúságot
impresszionista szellemben nevelni" — mondja Dorogi.
Első képei nagyrészt egy-házi és történelmi témá-júak. (Szent István végren-delete, Árpádházi Szt. Mar-git, Bűnbánó Magdolna, Fe-lesége portréja, öregasz-szony, Klarinétozó cigány stb.). A főiskolán elsajátí-tott akadémikus szellem-ben készültek a fenti mun-kák. A jó megkomponálás a fény-árnyék ellentét al-kalmazása, szobrászi plasz-ticitás jellemzi a lazúros technikával megoldott ké-peit, melyen a barnák, zöl-dek megbonthatatlan képi egységet alkotnak. Termé-szetesen a mondanivaló ere-jét a mély átélés és lélek-269
ábrázolás fokozza. D. Fe Az impresszionista évek Dorogi Imre. T u l a j d o n k é p hér Zsuzsa így ír ekkori egyik legszebb alkotása a pen az akadémizáló f e s t é -munkáiról: „Amikor a val- Tápéi lányok című képe. szet és az impresszionizmus lásos téma leple alatt vall Dorogi impresszionizmusát szintézisét hozza létre az magáról és a világról, a k - nem lehet egy szintre hozni expresszív jellegű ú j alko-kor is mindig az ember áll a francia impresszionisták- tásaival. Megjelennek ugyan érdeklődése középpontjá- kai, más m i n t M a n e t - é ; a régi témák, d e f i g u r á i b a n " Az akadémikus re Kassák Lajos m o n d j a : érző, a m u n k á b a n m e g g ö r -alista szellemű alkotások „Csodálatos az, hogy a mo- nyedő, az élet küzdelmeitől után ú j hangra talált Do- d e r n f r a n c i a művészetet meggyötört emberek, rogi Imre. n e m a franciák, h a n e m
A nemzeti k a r a k t e r ü n k - Európa és a világ P á r i s b a • ké vált végtelen síkságú összesereglett művészei
Alföld legnagyobb folyója, hozták létre, hogy azután Még a második h á b o r ú a Tisza lett Dorogi ihlető- ismét visszasugározzon előtt, 1935-ben és 38-ban, je. A Tisza festői szépségű Európa és a világ nemzetei- kimegy Olaszországba és megismerése ú j fordulatot re, többé m á r nem francia, Ausztriába, a h o n n a n sok jelentett piktúrájában. V a h a n e m nemzetivé válik a vázlattal tér haza, de az á l -lósággal rajongója, szer befogadott nép nyelvén." földi témáktól n e m t u d el-mese lett a folyónak, szin- Ilyen a Dorogi-féle p i k t ú r a szakadni. Ü j a b b jelentős te a folyón él. Csónakjában is. Már nem f r a n c i a m u n k á i születnek: Hazaté-elhelyezett festőfelszerelés- impresszionizmus, h a n e m rő pár, Falusi nő és férfi sel reggeltől estig evezett, sajátosan alföldi és n e m - kerékpárral, Szegedi ta-és ha egy t á j megragadta z et i piktúra, ö a t á j n a k nyák. A szépen ívelő p á l y á t képzeletét, azonnal hozzá- ne m csupán optikai szem- a második világháború sza-látott a kép megfestéséhez, lelője, hanem több annál, kította meg. A h á b o r ú u t á n A kecskeméti művésztelepi érzésvilágát, rajongását tol- a szocialista realista idő-esték termékeny beszélge- mácsolja a tájon keresztül szakot követően ismét a tései ekkor öltenek testet. n aS y humanizmussal és lí- régebbi stílusban dolgozik.
Teljesen felszabadultan r a i telítettséggel. Dorogi Tojástemperával fest, elő-fest, minden sémától m e n - Imrét a 30-as évektől kezd- Ször ecsettel, d e m i v e l ez tesen, a levegő festés, a v e ismét érdekelni kezdték n e m megfelelő, később f e s -plein air rabja. A folyó a kompozíciós problémák, tőkéssel (spáhtli) viszi f e l végtelen variációi, a fény Az ú j témakör ú j technikát a festéket a vászonra. A vibrálása a vízen, a parti kívánt, és a legalkalma tojásemulziót a p o r f e s t é k -füzeseken és az épülete- sabbnak a temperatechni- kel közvetlenül a festés ken; egyszóval a Tisza t á j k á t találta az olaj helyett, előtt keveri össze. Egy-egy különös párás levegőjében 1945 utáni művek, m i n t nagyobb kompozícióját megelevenednek a tiszai a z I f j ú munkás, Rombolás számtalan akvarell és t e m -élet jellegzetes alakjai. A és építés, A Tisza parti nap- peravázlat előzi meg, csak végtelen égbolt kékes szűr- s ü t é s és_ Ács György érde- azután fog hozzá a végleges kesége, a folyó ezüstös szí- mes művész című m u n k á i kompozícióhoz. Utóbbi a l -nei és a parton tevékeny- a hivatalos kívánalmaknak kotásai a Hazatérő pár, kedő emberek összhangját megfelelően realista á b r á - Halászok, Sugárzás a Tisza keresi. Igen mély átérzés zolással kereste az u t a t az felett, Szélmalom ökrökkel, kellett ahhoz, hogy Dorogi úí . szocialista művészethez, Tehenek, József Attila és a Tisza igazi festőjelegyen. mint általában az akkori Juhász Gyula kompozíciók.
Elekor készülnek a Tisza- művésztársadalom. e m u n k á k n á l túlmegy az parti fürdőházak, Tisza Már a tiszai t é m á k áb impresszionista á b r á z o l á -napsütésben, A Tisza híd- rázolásánál egy ú j alkotó son. Sajátos és újszerű dal stb. képei, melyeken módszert vezetett be, míg kompozíciók mellett a sugárzik a nyári nyomasztó az impresszionista képei a mélység és áhítat teszi erős forróság. A fehéren villanó szabadban készültek, a d - lírai hangvételűvé. A felkabinok ontják a meleget, dig most nem a természet b u k k a n ó kontúrok, a b a r -Az ég kékeszöldes atmosz- ben fest, hanem a m ű t e - n á k és feketék sajátos f é r á j a összecsendül a széle- remben komponálja meg használata tipikusan Doro-sen hömpölygő folyó ezüs- ú j alkotásait. Ismét n a - gi stílusjegy. Művészpályá-tös szürkéivel. Sikerült gyobb szerephez j u t n a k az ján leküzdve a vidékiség megragadni a tovatűnő pil- érzelmek a természet opti- hátrányát, Budapesten, az lanatot, a levegő rezgését a kai érzékeltetése helyett, ország fővárosában nagy siszemlélő és a tárgyak kö Az akadémikus, m a j d az kereket ér el. Mintegy h a r -zött. impresszionista, később a minc szaklap és katalógus
szocialista ábrázolás u t á n igazolja, hogy m i n d e n
je-# egy ú j periódusba lépett lentős országos kiállításon 270
szerepelt. A hivatalos szak-lapok közlik reprodukcióit és a róla szóló kritikákat.
Ki kell emelni az 1938-i ve-lencei biennalén való sze-replését. Művészetirodalmi munkássága is jelentős. Ko-moly és elmélyült ismerő-jévé vált a régi és a mo-dern festészetnek, több nyelven olvassa a művésze-tekről megjelent könyveket és folyóiratokat. Értékes cikkekkel gazdagította Sze-ged város képzőművészeti kultúráját. Cikket írt Nyi-lasy Sándorról és Károlyi Lajosról, tanulmányt készí-tett a „Képzőművészetek formáló erői"-ről és a
„Nemzeti Pantheon" szob-rairól. A Délvidéki Szemle művészeti rovatának veze-tője volt.
Dorogi Imre intelligenci-ája párosult azzal a szere-tettel és rajongással, amely őt az Alföldhöz és Tiszá-hoz fűzi. Lelkesedéssel áb-rázolja a nagy nemzeti fo-lyó ragyogását, a Tisza mentén élő emberek küz-delmeit és ünnepnapjait.
Az utókor kötelessége lesz majd besorolni, illetőleg helyét kijelölni az alföldi
festészet sorában. Tény az, hogy a Tiszáról annyit és oly mélyen, mint Dorogi, kevesen énekeltek. Tisza iránti szeretete a személyes ismerős Juhász Gyuláéval rokon, aki versben írja le a Tisza hangulatát. Érde-mes megfigyelnünk, meny-nyire összecsendülnek a művész gondolatai, érzései a költő Juhász Gyuláéval:
„Hálót fon az est, a nagy, barna pók, Nem mozdulnak a tiszai hajók.
Magam a parton egymagam vagyok Tiszai hajók, néma társatok!
Ma nem üzennek hívó távolok, Ma kikötöttünk itthon, álmodók."
CS. PATAI MIHÁLY
Winkelbauer Pál rajza
271