Az 1945 ös év Antal István életében is alapvetı változásokat hozott. Tavasszal, a háború elvonulásával, amint tehette, feleségül vette Szokolay Teodórát (1915. ápr. 12.
Rimaszombat – 2001. máj. 3. Budapest), aki zongoratanárként Prágában végzett és Antal Dóra néven 1949 tıl 54 ig a Magyar Rádió szerkesztıje, majd osztályvezetıje volt. 1955 tıl szinte haláláig a Magyar Hanglemezgyártó Vállalat zenei rendezıjeként több nemzetközi és hazai hanglemezdíjat nyert az általa készített felvételekkel. Megszületett fiuk, Antal Mátyás (1945. júl. 31.), aki fuvolamővész és karmester, jelenleg a Nemzeti Énekkar karigazgatója.
Ez a fejezet Antal István életének 1945 és 1948 közötti szakaszát mutatja be, a zongoramővészi pálya újrakezdését, megemlíti a szereplıtársakat és felsorolja Antal István külföldi útjait is. Idézek olyan hivatalos levelekbıl is, melyek Antal István sorsát alakították.
A mővészi tevékenység rádiókoncertekkel kapott elıször fórumot. Jellemzı erre az idıszakra a számos bemutató és magyarországi bemutató, valamint az, hogy Antal István ma is nagyra becsült, jól ismert partnerekkel lépett nyilvánosság elé. Sokat segíthetett a
kezdeteknél, az elsı lépések megtételénél a koncertek szervezésével is foglalkozó szakszervezet, melynek Antal István 1945 óta volt tagja.
Antal István, aki a háború elıtt magántanítással foglalkozott, 1945 és 1948 között a Nemzeti Zenede tanára volt. Errıl az idıszakról viszonylag kevés információ áll rendelkezés re, mert ekkor már nem készültek évkönyvek a Zenedérıl. Nemcsak a háború okozta károk, hanem a Nemzeti Zenede anyagi nehézségei, az oktatás államosítása és a többféle
zeneoktatással foglalkozó intézmény konfliktusa is oka volt a rendkívüli nehézségeknek.
2005 ben jelent meg a Nemzeti Zenede címő könyv, melyben Solymosi Tari Emıke dolgozta fel az intézmény 1919 és 1949 közötti történetét.
A II. világháborúban, Budapest ostroma során a Zenede épületét bombatalálat érte, e zért romházként lebontásra ítélték. Hosszas tárgyalások után a Fıvárosi Tanács mégis kijelöl te azokat a termeket, melyekbe életveszély nélkül be lehetett lépni. Már 1945. március 15 én megindult az intézetben a tanítás. Minden nehézség ellenére augusztusban sikerült az elızı tanévet befejezni és az új tanévet szeptember elsején megnyitni.
1945. április 30 án született a Nemzeti Zenede vezetıségének beadványa „a Nemzeti Zenede és a Székesfıvárosi Felsıbb Zeneiskola egyesítésérıl”. Ebben többek között a következı áll:
„…A Nemzeti Zenede az ország legrégibb zenei intézménye, amely alapítási évétıl (1840) kezdve megszakítás nélkül mőködik és szolgálja Budapest zenekultúráját.
A Zenemővészeti Fıiskolán kívül a Nemzeti Zenede az ország egyetlen teljes szerveze+
tő tanintézete, amelynek tantervében minden hangszer és minden elméleti tantárgy képviselve van…
…Ma, amikor minden munkát, így a szellemit is, racionalizálni kell, nem valószínő, hogy a romjaiból majdan felépülı Budapest megengedhesse magának azt a fényőzést, hogy az erık összefogása helyett két hasonló célú zeneiskolát tartson.
E célból szükségesnek tartjuk a Nemzeti Zenede és Székesfıvárosi Felsıbb Zeneiskola egyesítését, mégpedig úgy, hogy a fıváros a Nemzeti Zenedét és annak megfelelı karát a stá+
tusába felvegye. Evvel a hiányos tagozatú Székesfıvárosi Felsıbb Zeneiskola automatikusan kiegészülne...”
A beadvány aláírói Major Ervin, Márkus Jenı és Lajtha László voltak.1
1Iratok a magyar zeneoktatás történetéhez, összeállította és szerkesztette Berlász Melinda és Tallián Tibor Budapest 1984. 85 86.o.
10.18132/LFZE.2007.2
1945 szeptemberében a zenedei tanároknak ideiglenes megbízólevelet küldtek, amely a tanév végéig szólt. Az oktatás egy hónapnál hosszabb szünetelése esetén a megbízás vissza vonható volt. A Fıvárosi Levéltárban található szeptember 18 i keltezéső ideiglenes megbízó levelek 37 tanárt kértek fel tanári munkára. A többek között Ferencsik János, Gergely Ferenc, Hammerschlag János, Lajtha László, Kesztler Lırinc, Rados Dezsı, Szelényi István, Szerván szky Endre nevét tartalmazó listán megtalálható Antal István neve is.
1945. szeptember 13 án írta a Magyar Zenemővészek Szabad Szakszervezete „A külföldi cserehangversenyek tervezete” címmel a következı levelet:
„Olyan csoportokat állítottunk össze, amelyek együttesen is tudnak hangversenyeket adni, és külön+külön szólóesteket adhatnak. Az énekeseket úgy válogattuk össze, hogy azok mindegyike több nyelven tud énekelni, és kísérıjével egy csoportba kerül. Ennek megfelelıen sorrendben a következı csoportokat ajánljuk:
1. Hermann Magda (magyar és külföldi folklór+énekes)
Hernádi (Heimlich) Lajos (az egész zongorairodalmat felölelı mősoron kívül a magyar új muzsikát is viszi)
2. Antal István (zongoramővész, fıleg Romániába, XIX. sz.+i muzsika, fıleg modern román és cseh mővek)
Szervánszky Péter (hegedőmővész, szólóestekkel és Antallal szonátest) 3. László Magda (énekesnı, kísérıje Solymos)
Solymos Péter (fıleg a XX. sz. zongorairodalma)
4. Mihály (Mautner) András (csellómővész, preklasszikus, romantikus, modern mősorral, kísérıje Petri)
Petri Endre (zongoramővész, fıleg romantikusok, szonátázik Mihállyal) Herskovits Béla (tenor, kíséri Petri)
5. Ötödik helyen felsorolva, de lehetıleg minél hamarabb a Waldbauer+vonósnégyes 6. Karmestereink közül elsısorban Somogyi László, aki új magyar mősorának
zenekari anyagát is viszi magával.
Megemlítjük még, hogy a közlekedési biztonság teljessége esetén Kodály Zoltán is vállalkoznék francia nyelvő elıadás tartására és saját mőveinek vezénylésére. Minden valószínőség szerint Zathureczky Ede P. Jámbor Ágival együtt szándékoznék turnézni.
Ezeket a mősorterveket úgy állítottuk össze, hogy abban az új magyar zene megfelelı szóhoz juthasson, és hogy elıadómővészeinknek minden generációja képviselve legyen.”2
Szeptember 26 án egy „belsı ügyviteli irat”, Ruzicska aláírással, „elıadói feljegyzés”
ként foglalkozik a külföldi cserehangversenyekrıl szóló szakszervezeti levéllel. A kiküldendı mővészek kijelölése elıtt elvi álláspont tisztázását tartja szükségesnek. Örömmel veszi tudo másul, hogy a mővészcserével a Szakszervezet is foglalkozni kíván és indokoltnak tartja,
„hogy a külföldi hangversenyek elıkészítésének munkájában az MZSZSZ teljesítıképességé+
nek és tekintélyének megfelelı helyet foglalhasson el. Ha azonban a külföldön rendezendı – fıleg reprezentatív – hangversenyekrıl van szó, ez természetesen nem tartozhatik a szakszer+
vezet kizárólagos hatáskörébe (…), mivel a külföldi rendezéseknél nemcsak a szakszempon+
toknak, hanem nagyobb érdekeknek és értékeknek is megfelelıen kell érvényesülniök.
A mővészeti ügyekben törvényes tanácsadó+testületünk a Magyar Mővészeti Tanács, s ezért nem tekinthetünk el attól, hogy az MZSZSZ beadványára vonatkozólag a Magyar Mővészeti Tanácsot javaslattételre ne hívja fel”(sic!)3
2Iratok a magyar zeneélet történetéhez, Budapest 1985. összeállította és szerkesztette Berlász M. és Tallián T.172 173.o.
3U.o. 173 174.o.
10.18132/LFZE.2007.2
1945. október 2.: a Magyar Mővészeti Tanács állásfoglalása a külföldi cserehangver senyekrıl:
„47. 952/1945. sz. szíves átiratukra válaszolva közöljük, hogy a Magyar Mővészeti Tanács f. hó 18+án tartott ülésén tárgyalta a Magyar Zenemővészek Szabad Szakszervezetének a Külügyminisztériumhoz küldött beadványát.
Miután a Magyar Zenemővészek Szabad Szakszervezetének külföldi hangversenyek megszervezése az elıadómővészek részére a munkaközvetítés egyik legfontosabb területe, a Magyar Mővészeti Tanács helyesnek tartaná, hogyha a rájuk vonatkozó kulturális
kapcsolatok létesítésében a Magyar Zenemővészek Szabad Szakszervezete megfelelı helyet kapna.
A csatolt cserehangverseny terv személyei közül a Magyar Mővészeti Tanács a maga részérıl a következıket javasolja:
Hernádi (Heimlich) Lajos Mihály (Mautner) András
Antal István Petri Endre
Ebben az évben Antal István számos alkalommal zongorázott a Rádióban, élı adásban.
Június 19 én francia szerzık mőveit játszotta. Elıadásában Ravel Ondine, Debussy L’isle joyeuse és Poulenc 3 Mouvements perpétuels címő darabjai szólaltak meg.
Július 4 én és 10 én Szabolcsi Bence tartott rádióelıadásokat Beethoven Eroica variációiról. A zenei illusztrációkat Antal István zongorázta.
Augusztus 5 én Kerényi György, október 12 én Farkas Margitta énekeseket kísérte.
Szeptember 7 én a következı darabokat játszotta szólóestjén:
Debussy: Poissons d’or
Tátrai Vilmos és Friss Antal partnereként Beethoven Esz dúr trióját (op.1. No.1.) is eljátszotta a Rádióban, csakúgy, mint Brahms a moll klarinét trióját. A Brahms mő
szeptember 30 án hangzott el, Balassa György játszott klarinéton, Friss Antal csellózott.
Októberben Csajkovszkij a moll trióját, november elsején Goldmark zongoraötösét játszotta élı adásban. (Partnereit nem ismerem!)
4U.o.174.o.
10.18132/LFZE.2007.2
November 13 án Antal István zongoraestet adott a Rádió stúdiójában a következı
1945 második felében a Magyar Zenemővészek Szabad Szakszervezete több
alkalommal rendezett olyan koncerteket, melyeken kortárs magyar és külföldi szerzık mővei hangozhattak el bemutatóként, illetve magyarországi bemutatóként. Ezeket az eseményeket, melyeknek Antal István tevékeny közremőködıje volt, általában a Rádió stúdiójában tartották – közvetítette a Rádió is ıket –, néha pedig a Szakszervezet Bajza utcai székházában.5
November 28 án, a Városházán, egy segély koncert keretében Zathureczky Ede partnereként Beethoven Kreutzer szonátáját játszotta, két Chopin mő, a Berceuse és a d moll prelőd után.
November 31 én Antal István hosszú, 1946 áprilisáig tartó turnéra utazott Romániába.
Kurtág Márta, aki Antal István magán tanítványa volt, már a tanár úr nemzeti zenedei évei elıtt is, 2006 tavaszán történt beszélgetésünkön elmondta, hogy turnéi alatt a felesége, Antal Dóra tanította a nemzeti zenedés növendékeket otthon, a Damjanich utcai főtés nélküli, hideg lakásban.
Antal István koncertjeinek helyszíne Kolozsvár, Temesvár, Bukarest, Brassó és Arad volt. Mősorán nyolc Beethoven szonáta szerepelt, emellett még Bach, Chopin és Liszt mőveket is elıadott. A turné során ismerkedett meg többek között Kurtág Györggyel is.6A hangversenyekrıl szóló újságcikkekbıl következik néhány idézet:
Kolozsvár, Erdély címő újság, 1946. január 9.:„Szombaton este zsúfolt nézıtér elıtt tartotta meg hangversenyét Antal István a Vármegyeház dísztermében. (…) Beethoven Appassionata+szonátájával kezdte mősorát a kiváló zongoramővész, aki ezt a halhatatlan zenemővet csaknem tökéletes technikával szólaltatta meg. Utána a c+moll szonáta következett, majd szünet után a Fisz+dúr és E+dúr szonátákat adta elı Antal István. Játékát nem annyira az érzelmi elragadtatottság, mint inkább intellektusának elmélyültsége és elıadásának eredeti stíluskészsége jellemezte. Antal István sokat fejlıdött, amióta utoljára hallottuk. Nem
hajlamos arra, hogy az általa interpretált zenemőveket átköltse s inkább arra törekszik, hogy maradéktalanul megértse azokat. Intellektuális mővész, a szó legjobb értelmében, aki a zenei gondolatok tökéletes kifejezésére törekszik, és sokat ad a forma tisztaságának megırzésére és szépségeinek kiemelésére. Antal István szombati zongorahangversenyével nagy sikert aratott.
A nagyszámú közönség hosszan és melegen ünnepelte, úgy, hogy három ráadást is kellett adnia. Magyarországra való visszatérése elıtt szívesen hallgatnók meg ıt más mősor keretében.”
Az Igazság címő kolozsvári napilap január 10 i száma is így zárja Antal István koncertjérıl szóló tudósítását:„Azzal a reménnyel búcsúzunk Antal Istvántól, hogy bukaresti és temesvári hangversenye után, Budapestre utazása elıtt még egy hangversennyel
ajándékozza meg Kolozsvár zenei hallgatóságát.”
Január 27 én a temesvári Szabad Szó „Zene szárnyain – a testvériség felé…” címő írása nem csak zenérıl szól:„Szombaton tartja a temesvári Népvédelmi Egyesület Napóleon+
utcai nagytermében Beethoven+zongoraestélyét Antal István zongoramővész, a budapesti Nemzeti Zenede tanára. Kolozsvár, Arad, Nagyvárad és Bukarest után érkezett hozzánk, ünneplésben gazdag elıadások után, szíves, meleg és szeretetteljes fogadtatások után. Eljött a Magyar Népi Szövetség temesvári székházába, mert azon túl, hogy virtuóz tolmácsolója nagy
5Részletesen lásd a bemutatókról szóló fejezetben!
6Kurtág György 2006.tavaszán a sorok írójának elmondott gondolatait lásd a bemutatókról szóló fejezetben!
10.18132/LFZE.2007.2
mesterek zenéjének, még más is van a mővészetében, a munkájában, ami nagyon is ránk tartozik. Ez pedig az, hogy a Magyar Zenemővészek Szakszervezete – melynek tagja a mővész – és amely élén az elnökkel, Kodály Zoltán mesterrel: fıként a környezı, a szomszédos nemzetek zenéjének tanulmányozását, mívelését, terjesztését, népszerősítését tőzte ki céljául.
Nagyon is ránk tartozik, hogy Antal István mővész most bejárja országunkat (…) és – mint a pesti rádió zongoristája – legutóbb Enescu Gheorghe mester szonátáját játszotta a rádióban.
(…) így közeledünk egymáshoz, így találkozunk, így fonódnak össze lelkeink, a zene
harmóniájának édességében is és így igyekszünk egymás felé jóakaratú tehetségek révén, még a zene szárnyain is.”
Január 30 án szintén a Szabad Szó írta:„A Népvédelmi Egyesület nagyon szép Beethoven+emlékünnepséget rendezett. (…) A hangverseny elıadója Antal István zongoramővész volt, aki válogatott mősor keretében adózott a legnagyobb zeneköltı
emlékének. Elıször az Appassionata+t játszotta nagyszerő erıteljességgel, majd az op.111+es szonátát kaptuk a legfinomabb értelmezésben. A Les Adieux+t talán még nem is hallottuk ilyen szépen játszani. A mősor utolsó száma az op.110+es szonáta volt, amelynek elıadásával a mővész szintén kivételes élményt nyújtott számunkra. Antal István fıleg Beethoven mőveivel foglalkozik, és erre valóban képesíti is ıt elmélyedése és érzékeny lelkisége.”
Antal István Bukarestben, az Ateneul teremben sorozatban adta elı Beethoven szonátákból összeállított mősorát:
Február 27 i programja a következı volt:
Bach Busoni: D dúr prelúdium és fúga Beethoven: Esz dúr szonáta op.81/a
E dúr szonáta op.109.
Fisz dúr szonáta op.78.
Asz dúr szonáta op.110.
Március 6 án az alábbi mőveket játszotta:
Bach: h moll partita
Beethoven: d moll szonáta op.31. No.2.
F dúr szonáta op.54.
B dúr (Hammerklavier) szonáta op.106.
Március 14 én írta Nagy Mihály Brassóban, a Népi Egység címő újságban:„Kimagas+
ló mővészi eseményt jelentett Antal István március 10+i Beethoven+hangversenye az ARLUS rendezésében. ”
Március 28. Temesvár, Szabad Szó:„Zsúfolt nézıtér elıtt, átforrósodott hangulat közepette zajlott le Antal István zongoramővész, a budapesti zenemővészeti fıiskola tanárának (sic!)hangversenye (…) a városi színházban. A mővész elıször Bach prelúdiumát és fúgáját játszotta tökéletes formaszépségben, a legtisztább Bach+i szellemben építve fel a mővet, majd Beethoven+szonátákat adott elı. Elragadó finomságban bontakozott ki az op. 54+es számú mő, majd a Les adieux+t hallhattuk a legelmélyedıbb tolmácsolásban. (…) Ugyancsak kivételes élményt jelentett az op. 101+es számú szonáta is. Végül az Appassionata+t játszotta a mővész, elemi viharzásával, lángoló újjáteremtı erejével, a magas izzásig hevítve a hangulatot.”
Április 4 én a Jövı címő független demokrata napilap írta Aradon:„Komoly és nehéz mősorral mutatkozott be Antal István budapesti zongoramővész közönségünknek. (…)
Technikai és szereplési problémái nincsenek, (…) pózmentesen tárul fel a közönségnek. És végül: fanatikusan hisz minden leütött hangjában, minden tételben, minden mőben, amit éppen interpretál. (…) Antal István Bukarestben a román+magyar mővészhét keretében nagy sikerrel szerepelt Beethoven öt utolsó szonátájával és Enescunak egy, még kéziratban lévı zongoraszonátájával.”
10.18132/LFZE.2007.2
Ugyancsak a Jövı címő lap harangozta be a következı koncertet:„Antal István, a hírneves zongoramővésznek a közelmúltban megtartott hangversenyén olyan átütıerejő nagy sikere volt, hogy a több oldali óhajnak tesz eleget akkor, amidın hangversenyét ezúttal a Minorita Kultúrházban csütörtökön április 11+én megismétli.”
.
A fenti hangversenyrıl szóló beszámolóban többek között ezt olvashatjuk:„Grandió+
zus dinamika, mesteri technika, briliáns billentés, mindenkit magával ragadó költıi szárnya+
lású líra, szétsugárzó melegség, harmonikus egésszé olvad össze mesteri játékában, amely olyan vérbeli mővészetet képvisel, amilyen valóban csak a kiválasztottaknak adatott meg.
Szuggesztív elıadókészsége, kivételes zenei intellektusra valló formakészsége, a tolmácsolt mővek bölcs értelmezése és expresszív átélése, költıi magaslatokba emelkedik.”
Közben nyilvánvalóvá vált, hogy a Nemzeti Zenede önerıbıl nem tudta fenntartani magát, az 1946 januárjára ígért államosítás elhúzódása az intézményt és tanárait nyomorba döntötte. A lehetı legnehezebb körülmények között, főtetlen termekben dolgozó tanárok részére segélyek, támogatások kérelmezése folyt.
10.18132/LFZE.2007.2
1946. február 23.: a Nemzeti Zenede Fıigazgatójának beadványa a miniszterhez a Ze nemővészeti Középiskolához kinevezendı tanárokról:
„Miniszter Úr!
A Nemzeti Zenede igazgatósága örömmel értesült arról, hogy a Nemzeti Zenede kezde+
ményezésére a kultuszminisztérium elıterjesztésére a minisztertanács hozzájárult a Zenemő+
vészeti Középiskola felállításához.
Különös öröm ránk nézve az, hogy e középiskolához a Nemzeti Zenede 16 tanára nyer kinevezést, akik a ki nem használt teljes óraszámuk erejéig továbbra is a Nemzeti Zenedénél látják el a tanítást…
…A kinevezendı tanárok névsorát részint a szolgálati idı, részint a szerzett mővészi és pedagógiai érdemek, részint egyéb szempontok figyelembevételével a méltányosság elvei sze+
rint állítottuk össze…
a Nemzeti Zenede igazgatósága Kresz Géza fıigazgató”7
A Zenemővészeti Középiskolához kinevezendı tanárok névsorában a zongora tanárok között szerepel Antal István is.
Május 12 én Román „Kultúrdélutánra” került sor Kıbányai Sörgyárak 2. sz.
Telephelyén. A szovjet, román és magyar himnusz elhangzása után bevezetı beszédet mondott a román követség sajtóattaséja, majd Andricu Vonósötösét (sic!) Antal István és a Tátrai vonósnégyes adta elı.8
1946 júliusában a Zenede Üzemi és Végrehajtó Bizottsága levelet írt a miniszterelnök helyettesnek, mivel úgy tudták, hogy a kultuszminisztérium a legközelebbi minisztertanács e lé viszi számos tanár kinevezésének ügyét. Jelezték, hogy a kinevezendı tanárok között „van+
nak a fasiszta rezsim által mellızött Hammerschlag János (…), Szervánszky Endre (…), Antal István és a magyar zenepedagógusok gárdájának sok más jelessége…”9
Antal István a Román Magyar Baráti Társaság rendezvényén Enescu I. hegedő zongora szonátáját játszotta Garay György partnereként. A Rádióban román szerzık (Enescu, Constantinescu, Negrea) mőveibıl zongoraestet adott.
Június 30 án Barraud hegedő zongora szonátáját Garay Györggyel, majd július 26 án Brahms a moll trióját Máté Áron klarinétmővésszel és Mihály Andrással játszotta rádió hangversenyen .
Június 27 én a Károlyi kertben a Székesfıvárosi Zenekar Somogyi László által vezényelt koncertjén Beethoven Hármasversenyének zongora szólamát játszotta.
Július 11 én szólómősort játszott a Rádióban, Beethoven c moll szonátáját (op.111.) és Fisz dúr szonátáját (op.78.). Július 30 án Enescu I. hegedő zongora szonátája hangzott el a Rádió élı adásában Garay és Antal elıadásában.
Augusztus folyamán két rádió hangverseny közremőködıje volt: 6 án Szebenyi Jánossal Bach h moll szonátáját, 9 én Liebner Jánossal Brahms F dúr szonátáját adta elı.
Sugár Rezsı hegedő zongora szonátáját Garay Györggyel augusztus 8 án és szeptember 28 án is eljátszották.
7Iratok a magyar zeneoktatás történetéhez, Budapest 1984. 86 87.o.
8Meghívó a Függelékben!
9Idézi: Solymosi Tari Emıke: A Nemzeti Zenede története (1919 1949) in:A Nemzeti Zenede: Szerkesztette Tari Lujza és Sz. Farkas Márta. Budapest: LFZE Budapesti Tanárképzı Intézet 2005, 244.o.
10.18132/LFZE.2007.2
Augusztus 27 én Antal István francia szerzık (Debussy, Ravel, Roussel, Milhaud, Poulenc, Ibert, Migot) mőveibıl zongorázott a Rádióban.
Szeptemberben három ízben játszott Antal István a Rádióban: 4 én Goossens Szonátáját játszotta Kresz Gézával, 24 én Kabalevszkij mőveket zongorázott, 30 án pedig Bartók Szonáta két zongorára és ütıhangszerekre címő darabját adta elı Kadosa Pállal és az ütıhangszereken játszó Schwarcz Oszkárral és Vigdorovits Sándorral. Ezt a produkciót Blum Tamás vezényelte.10
Október 31 én Antal István Kabalevszkij Szonatinájának eljátszása mellett Mihály András partnereként Mjaszkovszkij Cselló zongora szonátáját, Garay György partnereként pedig Sugár Rezsı hegedő zongora szonátáját adta elı.
November 4 én a Zeneakadémia Nagytermében rendezett hangversenyt a Magyar Zenemővészek Szabad Szakszervezete.
A Szabad Nép november 6 án Szervánszky Endre cikkével számolt be a koncertrıl.
A Magyar Nemzet november 7 én megjelent írásában ez áll:
„… Örülünk, hogy egymás utáni napokon két olyan gazdagon, a mának talán túl gazdagon ajándékozó opusz szólalhatott meg, mint a Zene húros hangszerekre és az ütıkre írt Szonáta, de el is szomorít, hiszen nem a zseni életében történt mindez. (…) A két jeles
pianistához, Antal Istvánhoz és Kadosa Pál játékához méltó két ütı: Schwarcz Oszkár és Vigdorovits Sándor kiválóan oldotta meg feladatát.”
A Szabadság címő újságban november 7 én megjelent „Két hangverseny” címő írásból idézek:
„Zenei életünk nemcsak mennyiségben, hanem minıségben is határozott feljıdést mu+
tat. Majdnem minden nap hallgathat a közönség érdekes mősort hivatott elıadók közvetítésé+
vel. Tanulságos volt Bartók Bélának az ütıhangszerek alkalmazásában úttörı két szerzeménye egymás közelében. A Székesfıvárosi Zenekar a „Zene húros és ütıhangszerekre” címő zene+
kari szerzeményét példás kidolgozással játszotta matinéján Somogyi László bravúros vezény+
lésével11, másnap pedig a Zenemővészek Szabad Szervezetének estjén a Kétzongorás+ és ütıhangszeres szonáta elıadásáról nem mondhatunk nagyobb elismerést, mint azt, hogy megközelítette azt az izgató élményt, amit a tíz év elıtti bemutatón a személyesen zongorázó
10Vigdorovits Sándor a mő 1938.októberi magyarországi bemutatóján is játszott! A két zongoraszólamot akkor a Bartók házaspár adta elı, a másik ütıhangszeres mővész Jegesi József volt
11A koncerten a zenekari zongoraszólamot Antal István játszotta!
10.18132/LFZE.2007.2
zeneköltıtıl és feleségétıl kaptunk. A pianisták, Kadosa Pál és Antal István remek
interpretációja, valamint a két timpanista: Schwarcz Oszkár, Vigdorovits Sándor és a fiatal, tehetséges Blum Tamás karmester osztozott a sikerben.”
November 7 én került sor a Zeneakadémián a Székesfıvárosi Zenekar hangversenyére, melyen Fricsay Ferenc vezényelt. Bach c moll, két zongorára írt
November 7 én került sor a Zeneakadémián a Székesfıvárosi Zenekar hangversenyére, melyen Fricsay Ferenc vezényelt. Bach c moll, két zongorára írt