Mérőeszközök

Szomatikus tünetlista (Patient Health Questionnaire, PHQ-15)

Az elmúlt hónapban tapasztalt testi tüneteket a HEP vizsgálat során a PHQ-15 kérdőívvel vizsgáltuk. A PHQ-15 arra a 15 gyakori tünetre kérdez rá (fejfájás, gyomorfájdalom, mellkasi fájdalom, szédülés, stb.), amelyek együttvéve 90%-át teszik ki azoknak a tüneteknek, amelyekkel a betegek a családorvosokat felkeresik (kivéve a felső légúti panaszokat). A kérdőívben arra kérik a válaszadókat, hogy jelöljék be, mennyire zavarta őket az adott tünet az elmúlt hónap során. A válaszkategóriák a következők: 0 („egyáltalán nem zavart”), 1 („kicsit zavart”), 2 („nagyon zavart”). A skála összpontszáma így 0-30 között változhat. A kapott érték alapján a páciensek négy csoportba sorolhatók: minimális pontszám (0-4), alacsony pontszám (5-9), közepes pontszám (10-14), magas pontszám (15 felett). A 10-es vagy annál nagyobb értéket klinikailag jelentősnek nevezhetjük (Kroenke és mtsai 2002; Cserháti és Stauder 2008).

A kérdőívvel vizsgált tünetek gyakran stressz hatására alakulnak ki, ezért a tünetek halmozódása a stressz feldolgozásnak nehézségeire is utalhat. Bár a PHQ-15 önmagában nem alkalmas klinikai diagnózis felállítására (mivel nem ad információt a tünetek eredetéről), a kérdőívvel végzett vizsgálatok azt mutatják, hogy a PHQ-15 kérdőív használata esetén a 10 fölötti pontszám 78%-os szenzitivitással és 71%-os specificitással korrelál a DSM-IV „szomatoform zavar” diagnózisával (van Ravesteijn és mtsai 2009).

Az egy éven belül kezelt betegségek és balesetek vizsgálata

A HEP kérdőív felvételének részei voltak azok a kérdések is, amelyek az elmúlt év során kezelt testi betegségeket térképezték fel. A vizsgálatban 14 szomatikus betegségről (pl. cukorbetegség, asztma, magas vérnyomás, reuma) és betegségcsoportról (pl. daganatos betegség, szívbetegség, allergiás betegség) nyerhettünk adatokat. A vizsgálatban résztvevők arra válaszoltak, hogy az adott betegség miatt álltak-e az elmúlt évben orvosi kezelés alatt, akár fekvőbetegként, akár járóbetegként. Ugyanebben a blokkban a résztvevők arra is válaszoltak, hogy pszichiátriai okból álltak-e kezelés alatt az elmúlt évben, valamint arra is, hogy közlekedési, üzemi vagy otthoni balesetek miatt álltak-e az elmúlt évben orvosi kezelés alatt, akár fekvőbetegként, akár járóbetegként.

Beck Depresszió Kérdőív (Beck Depression Inventory, BDI)

A depressziós tünetegyüttes mérésére a Beck Depresszió Kérdőív (Beck és mtsai 1961) 9 tételes, 4-fokú Likert-skálával rendelkező rövidített, magyar változatát használtuk (Rózsa és mtsai 2001). Ezt a rövidített kérdőívet a teljes változat összpontszámával legszorosabb kapcsolatban álló kilenc item alkotja (Kopp és mtsai 1990). Míg az eredeti kérdőívben minden tünethez négy állítás tartozott, addig a rövidített magyar változatban ezek közül mindig csak egy, a legsúlyosabb szerepel (pl.: „Semmiféle munkát nem vagyok képes ellátni”). A négy válaszlehetőség az „egyáltalán nem jellemző”-től (1) a

„teljesen jellemző”-ig (4) terjed. A rövidített változat összpontszámát egy szorzószám (2,22) segítségével a teljes skála pontszámával egyenértékűvé lehet átalakítani. Ennek alapján a következő súlyossági fokozatok különíthetőek el: 0-9 normál tartomány, 10-18 enyhe depresszió, 19-25 közepesen súlyos depresszió, 26 és fölötte súlyos depressziós állapot. A magyar verzió pszichometriai jellemzőit egy 1164 nőből és 651 férfiból álló mintán mérték fel (Rózsa és mtsai 2001). A vizsgálatok megerősítették, hogy a BDI 9-tételes rövidített, magyar változata szoros korrelációt mutat az eredeti 21 9-tételes változattal (Kopp és mtsai 1995, Rózsa és mtsai 2001).

A szorongás vizsgálata

A szorongást az elmúlt két hétre vonatkozóan a következő megállapítással vizsgáltuk:

„Feszült és ideges vagyok”. A válaszkategóriák a következők voltak: 0 = egyáltalán nem jellemző, 1 = alig jellemző, 2 = jellemző, 3 = teljesen jellemző. Ez a tétel része a szorongást mérő, elterjedten használt Hospital Anxiety and Depression Scale nevű kérdőívnek (Zigmond és Snaith 1983, hazai validálás: Muszbek és mtsai 2006), s a Hungarostudy 2002 vizsgálat alapján ez a kérdés erős korrelációt mutat a kérdőív szorongást mérő alskálájával (0.79; p<0.001), ezért a Hungarostudy 2006 vizsgálatban már ezzel a kérdéssel mérték fel a szorongást.

Öngyilkossági gondolatok és kísérletek

A HEP vizsgálatban az öngyilkossági gondolatokat és kísérleteket a következő kérdésekkel vizsgáltuk:

- az elmúlt három évben megfordult-e a fejében az öngyilkosság gondolata?

(Válaszkategóriák: 0: nem, 1: igen.)

- Volt-e öngyilkossági kísérlete, és ha igen, hányszor? (Válaszkategóriák: 0: nem, 1:

igen, egyszer, 2: igen, többször)

Az Alkoholhasználat Zavarainak Szűrőtesztje (Alcohol Use Disorders Identification Test, AUDIT)

A HEP 2006 vizsgálatban az alkoholfogyasztás kockázatának mérésére az AUDIT (Alcohol Use Disorders Identification Test) kérdőív (Saunders és mtsai 1993) magyar nyelvű változatát (Gerevich és mtsai 2006) használtuk. A kitűnő validitási és reliabilitási mutatókkal rendelkező kérdőívet világszerte elterjedten használják az alkoholhasználattal kapcsolatos problémák becslésére (Gerevich és mtsai 2006). A kérdőívvel az alkoholproblémák következő területei vizsgálhatóak: az alkoholfogyasztás mértéke (1–3. tétel), az alkoholfüggőség (4–7. tétel), az alkoholfogyasztás kedvezőtlen hatása (7–10. tétel). A kérdőív maximális pontszáma: 40. Az alkoholfogyasztás szempontjából veszélyeztetettnek tekinthetőek azok, akiknek a pontszámai elérik vagy meghaladják a 8 pontot (Reinert és Allen 2002).

Álomminőség kérdőív (Dream Quality Questionnaire, DQQ)

Az álomminőség kérdőívet Bódizs és munkatársai (2008) fejlesztették ki. Használatával az álmok számos fontos jellemzője vizsgálható (érzelmi töltetük, élénkségük, rémálmok, hatásuk a nappali hangulatra, stb.) A kérdőív alapján három faktor különböztethető meg: az álmodás negatív, pozitív és semleges aspektusai. Bódizs és mtsai vizsgálata szerint az álmok negatív aspektusai fordítottan, míg az álmok pozitív aspektusai pozitívan korrelálnak a WHO jóllét skála értékével (Bódizs és mtsai 2008).

WHO Általános Jól-lét Skála (WHO Well-being Questionnaire)

A kérdőív célja az egyén életminőségének, általános jól-létének vizsgálata. A kérdőívet eredetileg a cukorbetegeknél alkalmazott különböző terápiás eljárások életminőséget javító hatásának vizsgálatára alakították ki (WHO 1990). Az eredeti kérdőív 28 tételből állt, időközben ennek több rövidített változata is készült. A HEP vizsgálatban használt 5 tételes kérdőívet Bech (1998) alakította ki. Ez a változat a vidámság, nyugodtság, aktivitás, kipihent ébredés és a mindennapok örömteli megélése alapján vizsgálja az életminőséget. A magyar változat validitás-vizsgálatát Susánszky és munkatársai (2006) végezték el. A kérdőív kitöltői négyfokú skálán jelölhetik be a válaszaikat (0-3), a maximális pontszám így 15, a magasabb értékek jobb életminőséget jeleznek.

Házastársi Stressz Skála (Marital Stress Scale)

A kérdőív segítségével a házastársi/élettársi kapcsolat minősége jellemezhető. Az eredeti kérdőív 17 kérdést tartalmazott (Orth-Gomer és Chesney 1997). A kérdőív rövidített változata öt kérdést tartalmaz, ezek a következő területeket térképezik fel:

bizalommal vannak-e a házastársak egymás iránt, közösen oldják-e meg a felmerülő problémákat, voltak-e komolyabb konfliktusok a kapcsolatukban, vannak-e olyan témakörök, amelyekről nem tudnak beszélni, közösen töltik-e a szabadidejüket (Orth-Gomer és Leineweber 2005). A kérdőívet Balog Piroska és munkatársai (2006) validálták. A kérdésekre igen/nem (1-0) válaszok adhatók, így 0-5 pont érhető el. Minél magasabb a pontszám, annál magasabb a házastársi stressz szintje.