Voce mea ad Dominum elamavi. <*
Nótája: Magasztalják az én Istenem.
Az Úristent magasztalom, Jóvoltáról emlékezem, Mindenkor hozzá folyamom, Mert meghallgat azt jól tudom.
Szántalan kénokban valék, e Bűneimért kit érdemlék,
De ismég megkönnyebűlék, Mihelt vigasztalást hallék.
160 NÉMETI FBBBNCZ. , r'
Í Nagy háborúság lelkemben, 10 Sok rettegés volt szívemben,
Nyomorult valék testemben, ' Teljes minden életemben.
Elterjesztvén kezeimet, • Kiáltottam Istenemet,
is Csak be sem húntarn szememet, Nem leltem sehol helyemet.
Magamban én dolgaimról, • Élőbbem életemről,
Nagy kedves nyájasságomról, 2i> . Gondolkodtam énekemről.
Evvel inkább búsítottam, Magamat szomorítottam, Lelkemben csak háborgottam,
<, Tusakodván ezt mondottam : 26, Tőle Isten mindörökké,
Híveit elvetheti-é ?
r Kegyelmét megvonhatja-é ? Yalljon s megtagadhatja-é?
Istennek nagy esküvése, só Fia által tött kötése,
Egyszer való végezése, Elmúlhatik-é beszéde ? Főképpen lelkem magában, Azt forgatja búsultában, ás Irgalmasságát magában,
Tarthatja-é haragjában?
; Ez lön az én betegségem, Szívemben nagy gyötrődésem, De másfelől bátorságom, 40 Vagyon oly nagy vígasságom.
PSALMUS LXXVII. 161
Régi nagy irgalmasságát, Hiszem Istennek hatalmát,
Hozzám nagy jó akaratját, , -Mely elfordítja haragját.
En bűnömet látom vala, 45 Szívem azért retteg vala, 1
Mikor magára néz vala, Bátorkodni nem mér vala.
Nagy erőssen igaz hittel,
Magam Isten beszédével, . eo Kegyelmes ígéretivei,
Bátorítani szent leikével.
Csuda irgalmasságodat, Hiszem uram hatalmadat,
• Onnat vészen bizodalmat, 55 Én lelkem minden ótalmat.
Erős Farahó erejét, Izraelnek ellenségét,
Mind elveszted nagy seregét,
Mutatván karod erejét. 60 Néked uram félelemmel,
Mind szolgálnak nagy örömmel, Az vizek is sietségvei,
Utat adnak rettegéssel.
Erős hegyek indúlának, es Trombita szók hallatának,
Az hegy alatt kik valának, Mindnyájan megfutamának.
Kezeidben és markodban,
Élet s halál birtokodban, 70 Megmutattad hogy markodban,
Vagyon minden ótalmadban.
BÉÖI M. KÖLTŐK l'ÁUA. VII. 11
162 NÉMETI FEBENCZ.
Erőss vitéz mint népeit, Az ember ő két szemeit,
« Mint jó pásztor ő juhait, Úgy ótalmazza híveit.
Az híveknek számok vagyon, Nevek nálad írva vagyon, Hajók szála számán vagyon, só Rajok oly nagy gondod vagyon.
Ne félj azért háborúdban, Oh én lelkem nyavalyádban, Erős légy bizodalmadban, Mert Istennek vagy kedvében.
ss Megszámlálta futásodat, Pöljegyzötte siralmadat, Mind felírta nyavalyádat. ' ügy viselte nagy gondodat.
Ha kevéssé ostorozott, 90 Avval tőle el nem űzött,
Inkább kezéhez tanított, Mint jó atya úgy oktatott.
Az szent Dávid Soltár könyvben, Hetvenhetedik részében,
Í>5 Híveket keserűségben, így vígasztal ez igékben.
PSALMUS CXLV. I 63
; • . • - ' ' t .
CXLV. PSALMUS.
Exaltabü te Dcus meus Eex eto.
Nótája: Örök atya isten menynek földnek etc,
Nagy há'aadással magasztallak téged én Istenem, Kegyelmességedről valamikor én megemlékezem, Örökkül örökké minden naj)on téged kell dicsérnem.
Oly nagy tiszteletre, dicséretre tőlem méltó volnál, Ha hozzád illendő tisztességet én nálam találnál, s De nincsen mit adnom, többet uram az hálaadásnál.
Üdőről iidőre én hirdetem hatalmasságodat, Az idvözítésben, teremtésben való jó voltodat,
Mert nagy szerelmedben nem kímélled tőllem sz. fiadat.
Megjelented nékem öröktül fogva való titkaidat, in Az te vigasztaló, bátorító örömmondásodat,
Te szent lelked által onnan értem jó akaratodat.
Örök dicsőségre, tisztességre hogy engem hivatal, Az én bűneimnek nagyságából mikor kitisztítál,
Akkoron mutatád, hogy magadnak engem választottál. 15 Pecsétes gyűrőddel, szent lelkeddel magadnak foglalál, Erős reménségvel, igaz hittel szépen felruházál,
Örökös társává mert Krisztusnak engemet választál.
Vala uram nekem te előtted nagy sok adósságom, Kiért te szent fiad Jézus Krisztus lőn értem váltságom, 20 Azért vagyon mostan én szívemben illyen bátorságom.
Sokszor emlékezem jó voltodról én nagy szükségemben, Kit meg is köszönni én nem tudok teljes életemben, Azért kiált hozzád az én lelkem ő nagy örömében.
11*
164 . NÉMETI FEKENCZ.
25 Felette irgalmas, mert kegyelmes kegyes Istenem vagy, Az megbüntetésre, vereségre, haragra késő vagy, Hosszú ideiglen szenvedhető irgalmas Isten vagy.
Reám szíve szerint, mint fiára, atyám nem haragszik, Erőtlenségemért mikor ver is, kedve ellen esik;
só Ha sanyarú kézzel nyúl is hozzám, mégis jómra esik.
Az ő nagy jó voltát az Úristen nemcsak rám térj észté, Jókra, gonoszokra napot, holdot ő kiszélesíté, Földet és az mennyet életünkre minekünk teremte.
Nincs nagyobb jótéted soha velem irgalmasságodnál, 35 Nagy kegyelmességed feljebb áradt te igazságodnál,
Szent íiad érdeme nagyobb uram! én álnokságimnál.
Csuda jóvoltodból megtámasztod az kik elesnének, Kegyelmességedből felemeled kik immár elestek, * Erőtlenségekből el nem űzöd az kik vétkeztenek.
40 lm minden állatnak sok szemei csak te reád néznek, 0 nagy szükségekben, éhségekben tégedet keresnek, Teremtő, éltető Isteneknek tégedet jelentnek.
Sególled étellel és itallal minden szükségekben, Az holló fiáknak eledelt adsz az önnön fészkekben,
«Mikoron anyjoktól elhagyatnak ő nagy éhségekben.
Csak megvonszod-uram, az szükségben erős hatalmadat, Ismég ha akarod az bévségre kinyútod karodat,
Kegyelmességedet így mutatod, hozzánk jóvoltodat. ' Igen igazmondó vagy Úristen, minden dolgaidban, só Kit egyszer megmondasz, soha senki nem ér téged másban,
Ez nagy vígassága én lelkemnek minden bánátiban.
Nagy közel vagy hozzám én Istenem, mint atya fiához, Az én kiáltásom felindítson az meghallgatáshoz,
Mert tiszta leiekből megyek hozzád, mint édes atyámhoz.
PSALMUS OXLV. 165
Én akaratomat cselekedted jó akaratodból, 55 Igaz törvént töttél én felőlem uram mindenekből,
Sokszor levetettél, meg felvettél kegyelmességedből.
Megőrizted uram mindazokat, kik téged szeretnek,
Hála legyen néked, el nem vesztek kik benned hittenek, Kiért mindörökké minden szentek téged dicsértének. eo Erős ótalma vagy és gyámola az szegény árváknak, Az nyomorultaknak hívattatol egyedül atyj oknak,
Légy megszabadítónk uram most is minekünk foglyoknak.
Teneked Úristen mindezekről adok nagy hálákat,
Kérlek, hogy végiglen mind megtartsad ebben az fiákat, es Kik téged tisztelnek mindörökké, mint édes atyjokat.
Hlyen hálaadást Dávid király tőn az Soltár könyvben, 0 dícséretinek száz és negyvenötödik részében,
Hogy hálákat adjunk az Istennek mindenkor szívünkben.
r -•.;....•' , • • , • , í . • . . . ' . " . •
'. 4 ' •