• Nem Talált Eredményt

SZENDREI NÉVTELEN

In document MAGYAR KÖLTŐK TÁRA. RÉGI (Pldal 88-95)

1561.

NÉVTELEN

•' . . • 1562.

• - • < •

1 .

SZILÁGYI MIHÁLY ÉS HAJMÁSI LÁSZLÓ HISTÓEIÁJA.

Egy szép dologról én emléközném ha meg hallgatnátok, Az kinek mását nyilván jól tudom ti nem hallottátok, Török császárnak szép leányáról, kin csudálkozhattok.

Egy idő korban két vitéz úrfi rabbá esött vala, Kunstánozinápolban török császárnak bévitettek vala, Azért az császár ű tömlöczében bévettette vala.

Nem messze azért császár házátul lám az tömlöcz vala, Kiben két vitéz és fő úrnak bévettettek vala,

Szilágyi Mihály, másiknak neve az Hagymási László.

Egy időkorban pünköst napjára hogy jutottak vala, 10 Szilágyi Mihály tömlöcz rostélyán kinézdegél vala, Kobza kezében, keserves nótát azon veri vala.

Nagy fohászkodván keserűséggel ez szót mondja vala:

«Esztendő ez nap úri házamnál vígan lakom vala, Az énatyámmal és vén anyámmal, hajadon húgommal.» Í5 Azért akkoron császár leánya kikönyöklött vala,

palota ablakáról ő óhajtását leány hallja vala, U termetire az Szilágyinak fölgörjedett vala.

Császár leánya titkon egykoron hozzájok ment vala, Szomorú szivét leány Mihálynak vigasztalja vala, 20

•Nagy szépségösen esászár leánya ez szót mondja vala:

] 70 SZENDKEI NÉVTELEN.

«Te vitéz úrfi ! ha fölfogadnád te igaz hitödre,

Hogy el-kivinnél Magyarországban, te lakó földedben, És feleségül magadnak vennél, én felelnék erre!»

25 «Sok testi jókkal engöm az Isten látogatott vala,

Nagy kazdagsággal, kincscsel, marhával engöm látott vala, Jó hírem-nevem és kazdagságom énnéköm nagy vala, Sok barátimmal, jó szolgáimmal vígan lakom vala, Magyarországban szép házaimban mulatozom vala, 30 Mindön örömnek és vígasságnak nálam helye vala.

íme az Isten mit cseleködék itt mostan én velem, Kegyelmességét és nagy jóvoltát megvonta mást tűlem, Nagy méltóságos buzgó haragját fordította reám!

Nagy haragjában éngömet adott pogány fogságában, 35 Mindön örömem és vígasságom fordúla bánatra,

Császár tömlöcze mindön testömet ugyan megszaggatta.

Tudom úristen én bűneimnek sokságát, érdömli Az nagy büntetést, kit reám bocsátál fölségöd fizeti, Méltó haragod, bosszúállássod ezökkel fizeti.

4o Mert jóvoltodat én hozzám uram jó nevön nem vevém, Kegyösségödről, nagy hatalmadról ritkán emléközém, Ily feledéköny és háládatlan jóvoltodért voltam ! Azért szömömre gonoszságimat énnéköm ne vessed, ítéletödet, igazságodat rajtam megpróbáljad,

45 Erőtlen lévén és gyönge lévén, megnyom ítéletöd.

lm megpróbálod nagy haragodban te ítéletödet, Kitől megvonszod irgalmasságod és kegyelmességöd, Megérzi rajta nagy vereséggel az te fegyverödet.

Jól hiszöm uram, te népeiden az te híveidért, só Szoktad mutatni sok ostoroddal az ő hűségöket,

Nem ítéletöd, de kegyösségöd szereti hitödet.

SZILÁGYI MIHÁLY ÉS HAJMÁSI LÁSZLÓ HISTÓRIÁJA. 171

Nagy dicséretös ha találtatik az te híveidben, Allhatatosság, tökéletösség az ő hűségükben.

Megtartania igyeköztól azt az én életömben.

Evvel úristen, én vigasztalóm, én szegény lelkömet, 55

— Az próbaküre noha vetötted mostan én lelkömet, — Elvesztenie te nem akarod az én életömet.

Adassék néköm megszabadulás tömlöcz fenekéből, Dicsérhesselek, szolgálhassalak teljes életömben,

Szenttemplomodban én áldhassalakszentgyüleközettel. eo Hálaadatlan soha nem lennék kegyelmességödről, Az üdvösségnek nyomós nyomdokát járom életömmel, Te szent igédnek prédikállását veszöm tiszta szívvel.

Jó példaadó az bűnösöknek életömben lennék,

Kik ő magokat uraságokban fölötte elhitték, es Testi bátorság, éktelen élet kiket környülvettek.

Bár mind úgy légyön az mint végezted te akaratodból, Csak szent lelködnek ű ajándékát adjad jó kedvedből, Hogy szegény lelköm vígasztaltassék te nagy szerelmedből.

Mindazonáltal ha így végezted az én életömet, 70 Hogy ugyanitten akarod látni az én nűségömet,

Tömlöcz fenekén ostorozással próbálni hitömet!» • Hogy elvégezé Szilágyi Mihály ez szép beszedőket, Keserves szívvel nagy óhajtással törölgeti szömét,

Sok könnyhullási megvizesíték az ű keszkenőjét. 75

«Tégöd rövid n a p kimentenélek atyám tömlöczéből, Valahogy lenne, kimentenélek az tömlöcz kánjából, Csakhogy fogadd föl vitéz énnéköm te igaz hitödre.»

Mihelt ezt hallá Szilágyi Mihály, néki ezt feleié :

«Csak szabadíts ki én fölfogadom én igaz hitömre, so Császár leánya, tégöd elviszlek ón lakó földemre.»

172 SZENDÉÉI NÉVTELEN.

Leány akkoron tömlöoztartóval megszerződött vala, Egy éjfélikor az vitézöket fölviteti vala ;

Leány elvivé atyja lovának hol szállások vala.

85 Ada az leány az úrfiaknak két aranyas szablyát, Lovászmestörnek és lovászoknak fejőket elszedték, És nyergelének mindjárt ű magok három fű lovakat.

Felöltözének mindjárt ű magok szép drága ruhába, Császár leányát ám fölültetek az egyik fű lóra, 90 Az több lovakoak az ű nyákokat elcsapkodták vala.

Császárnak, szolgák reggel mindj árast bemondották vala, Hogy az úrnak ám az tömlöczből kiszaladtak vala, Lovászmestörnek és lovászoknak fejőket elszedték.

v Harminczadokon őket kérdözék, hogy hova mennének, 9r> Nagyszombat felé az farkasokkal szerencsét késértnek,

Hogyha az Isten szerencsét adna, oda igyeköznek.

Nagy hamarsággal azért az császár az ő jó vitézit, Oda hívatá ü fő vajdáit, hagyá, parancsolá:

«Legyetökutánnoknagy hamarsággal,hozzátok élőmben!»

íoo Harminczadokon és az vámokon vajdák parancsolnak, Ha ily embörök ezfelé jönnek, mindjárt megfogjátok, Török császárnak Kustanczinápolyba mindjárt bévigyétök.

Vitéz úrfiak harminczadokon általmennek vala, Harminczadosok eszökben vevék, föltámadtak vala, io5 Es nagy viadalt velők tártának, általmennek vala.

Hírökkel adák harminczadosok császár szolgáinak, Vajdák elérek, egy szép szigetnél, szömbe megvívának, Isten akará, az viadalban vajdák meghalának.

Viadal előtt császár leányát az szigetben küldék, no Mert féltik vala leánt, az harczon hogy el ne vesztenék,

Leánt elküldék és az vitézök ott megharezolának.

SZILÁGYI MIHÁLY ÉS HAJMÁtíl LÁSZLÓ HISTÓRIÁJA. 173

Immár vitézök császár leányát hogy keresik vala, Gyönge siralmát vitéz Szilágyi hogy hallotta vala, Vitéz Szilágyin császár leánya keserödött vala.

Császár leánya azt mondja vala gyönge siralmában : 115

«Kegyelme3 Isten! im el-kijövék vitéz úrfiakkal, Jaj hova legyek vadon erdőben nagy keserűséggel ? Szánom magamat, de sokkal inkább vitéz urnákat, Szablyára hanták nagy kegyötlenül vajdák szegényöket, Szörnyű halálra ezönnel adom éröttök magamat. 120 Ez vadon erdőn temető helyöm leszön mást énnéköm, Vadak, madarak és az farkasok lesznek siratóim, Csak te kezedben édös Istenöm ajánlom lelkömet!»

Szilágyi Mihály nagy hamarsággal oda siet vala,

Az leány látá mátkáját, éltén igen örül vala, 125 Leánt nagy szépen kezénél fogva el-kivitte vala.

Elindúlának és igön mennek Magyarország felé, Es az határban hogy bejönnének Hagymási feleié:

«Vijjunk mi ketten azért leányért, hogy legyen együnké !»

Felele néki Szilágyi Mihály, Hagymási Lászlónak: iso

«Szerelmes társom, az nagy Istenért kérlek én tégödet, Engedd énnéköm, mert néköd vagyon, azt mindnyájan

tudj ok.»

Igön esedözik császár leánya ott az vitézöknek:

«Nem illik értem ily vitézöknek az ű veszödelmök, Hányjatok engöm inkább szablyára, hogynemmint ez

legyön!» iss Nem akar ebben egyebet tenni az Hagymási László, Szablyát rántanak, öszvecsapának és az csapkodásban Szilágyi Mihály Hagymási kezét elcsapá bokában.

Ezt monda néki vitéz Hagymási, Szilágyi Mihálynak,

«Szerelmes társom, az nagy Istenért én tégödet kérlek, 140 Megbocsáss néköm, mert ez jutalma az bűnös embörnek.

174 • ÖZBNDBKI NÉVTELEN.

Énnéköm vagyon két szép kis fiam, jámbor házastársam, Az nagy úristen nagy bűnöm szörént vére meg engömot, Légy egészséggel szerelmes társom, megbocsáss énnéköm!»

145 Az két úrnak szép búcsúzással egymástul válának, Szilágyi Mihály császár leányával mikor béjutának, Vitéz Szilágyi, császár leánya ott megesküvónek.

Ezörötszázban és hatvan fölött hogy írnának egyben, Egy ifjú szörzé veszteg ültében Szöndörő várában, i5o Egy poétának az ü versében, szomorú kedvében.

CANTIO DE MILITIBUS PÜLCHEA.

Emlékezzünk az király végházárul, Körös mellett az Vég-Gyula várárul, Vég-Gyulában gyulai vitézekrül.

Eszvegyűltek az gyulai vitézek;

Megszámlálok egynéhány vitézeket : a Egyik vitéz az jó legény Beké Pál,

Az második vitéz Hedegüs János, Az harmadik jó Balázsdeák Márton, Pribék Mihály, Imre Márton, Nagy Mihály.

Tegzes Lőrincz, Varkucs Mihály, Nagy Fábián, io Czigány Mátyás, Ördög Mátyás, Nagy Gáspár, Sokan vadnak többen sok jó vitézek.

Ez szót monda vitéz Hedegűs János:

«Hallgassatok édes társim vitézek,

Egy szép dolgot im én is mondok nektek. 15 Hat holnapja hópénzünket nem láttuk,

Szolgáinkat csak hazugsággal tartjuk, Lovainkat zabszalmával hizlaljuk.

Ha akarjátok édes társim, vitézek,

Mind fejenként kapitánra mi menjünk, 20 1 Hópénzünket tűle szépen megkérjük.

Ha nem adja hópénzünket minekünk, Mind fejenként kapitánra ökleljünk, Mert lovastul az fát meg nem ehetjük.»

176 NÉVTELEN.

25 Jóvá hagyák az Hedegűs tanácsát, Mind fejenként kapitánra ménének, Nagy sereggel előtte megállának.

Hedegüs János kapitánnak ezt m o n d a :

«Meghallgassad te gyulai kapitány, só Most minekünk hópénzünket megadjad !»

Hogy ezt hallá az gyulai kapitány, Kinek neve az Kerecsényi László, Nagy haraggal vitézeknek ezt m o n d a :

«Mire mostan hogy reám támadtatok ? 35 Uratok volnék, azt minnyájan tudjátok,

Mégis mostan reám panaszolkodtok.

Azt is bizony jó bizonynyal tudjátok, 8ok idei hogy héjában eszitek Vég-Gyulában az királynak czipóját.

40 Azt is bizony jó bizonynyal tudjátok, Vég-Gyulában törököt nem hoztatok, Az karóban egy fejet sem töttetek.»

Hogy ezt hallak, vitézek haragvának, Kapitántul gyorsan elfordúlának, Szörte-szerint ők mind haza oszlanak.

Beké Pál azt monda az vitézeknek :

«Hallgassatok édes társim vitézek, Egy szép dolgot ím én is mondok nektek.

Ez miatt mi éhei is meghalhatnánk,

60 Ha csak az ő hópénzére bízunk, Egyébkor is mi csak arra nem bíztunk.

Most azért egynéhányan felkészüljünk, Széles mezőségre el-alá menjünk, Törökökkel egy szerencsét próbálj unk.

CANTIO DE MILITIBüS. 177

Hiszem Istent jó szerencsét ád nekünk, 55 Az rossz ebnek semmit benne ne adjunk,

Csak mi magunk szépen mind felosztozzunk !»

Jóvá hagyák az Beké Pál tanácsát, • • Gyorsan nyergelének sok fő lovakat,

Dobot ütének, trombitát fúatának. 60 Másfélszázán szép sereggel telének,

Lobogókat szépen megeresztenek, Vezeték lovakat mellettek vivének.

Vég-Gyulábul szépen kiindúlának,

. Kapitántul gyorsan kifordúlának, 6 3 Szerencsére sohul nem találának.

Gondolák hogy Tiszán általmennének, Az Tiszának révére hogy érének, Tömörkénnél Tiszán általmenének.

Kecskemétnek pusztájára ménének, 70 Napló helyre homokvölgyben érének,

Az homokat híjják Bogacz-homoknak.

Mikoron az n a p immár feljött volna, Homok tetején őrállót hattak vala,

Az őrálló Buda felé néz vala. 75 Az őrálló. vitézeknek ezt m o n d a :

«Imhol látok egy szép veres zászlót, Zászló alatt egy fekete sereget.

Vég-Gyulából az miért kijöttetek,

Ingyenmajdan azokot meglelitek, su Ezek nyilván tudom bizony törökök !»

Beké Pál az monda az vitézeknek:

«Ezek sokan vadnak az mint mi látjuk, Homokvölgyben mi magunkat bevonjuk.

RFGI M. KÖLTŐK TAKA. VII. 1^

178 . NÉVTELEN.

85 Ezek vadnak ötszázan vagy hatszázán, Mi peniglen vagyunk csak másfélszázán Sok törökkel szemben menni hiában !»

Hegedűs János mihelyen ezt meghallá, Beké Pálnak legottan ez szót monda,

90 Az vitézek előtt így pirongatá:

«Mire mostan Beké Pál megijedtél, Vég-Gyulábul minem azért kijöttél, , Hogy te mostan török előtt elbújnál ?

Nám te is jó vitéznek tartod magad,

95 Vég-Gyulában mikor iszod borodat, Az vitézek előtt hányod magadat.

Itt megválik majd az ki vitéz leszen, Bátor szíve az kinek helyén leszen, Ha törökkel szemben menése leszen!»

íoo Beké Pál azt mondja az vitézeknek,

«Nekem sem több benne mint egyiteknek, Én felőlem bár nekiek menjetek.

Hiszem Istent innét is kiszabadít, Sok helyekrül már fejemet elvittem, io5 Sokszor immár törökkel szemben mentem;

Hol nem nyertem onnét elébb állottam, Soha én az futást nem szégyellettem, Szemérem volt, de hasznos volt az nekem.

Vakmerűek sokan az kik voltának, xio Kevesen is sokkal szemben mentenek,

Nagy bolondul magokat ott vesztették !».

Az két vitéz mindaddig versengének, Török sereg ottan elközelgete, Egymást láták, ottan meglassódának.

CANTIO DE MTLITIBÜS. 179

Két fél öszve erősen roppanának, ua Az törökök mind «Allát» kiáltanak,

Az magyarok mind «Jézust» kiáltanak.

Két fél öszve erősen roppanának, Eeggeltül fogva mind estveig vívának,

Szegény magyarokban sokan meghalának. 120 Törökök előtt magyarok futamának;

Magyarokat messze nem űzték vala.

Nap immáron hogy alámegyen vala, Falka barmot távoly földen látának,

Magyar seregnek azt alítják vala, 125 Az törökök rajta rémültek vala.

Kevés magyar ismét nekiek téré, Nagy erős viadalt vélek tártának, Szegény magyarok sokan meghalának.

Magyarok előtt törökök futamának, iso Törököket messze nem űzték vala,

Az Istennek hálákat adtak vala.

Hogy viadal helyre űzhették vala, Törököket messze nem űzték vala,

Nap immáran hogy alá megyén vala. 135 Hedegűs János immáran elkölt vala,

Hogy Beké Pál viadalhelyre szágódék, Nagy felszóval ottan őtet kiáltá:

«Hol vagy mostan vitéz Hedegűs János,

Hol vagy mostan én édes atyámfia, no Elsz-e még ez világon vagy megholtál?!»

Testek közül ottan megszólalt vala:

«Imhol vagyok én édes atyámfia, lm még élek, de már csak alig vagyok.

1°2*

180 : NÉVTELEN.

1« Hála légyen az mennybéli Istennek, Sok török közt hogy bennünket megtartott, Noha minket csak kevesen marasztott.

En azt tudtam, hogy egy sem marad bennünk, Hetvenötén ím mégis megmaradtunk,

isi Mind elfutottanak az mi ellenségünk!»

Első szerencsével akkor az új bék, Nem igen jó szerencsével járt vala, Mert csak egy rabot sem vihettek vala.

Szanczos békék, kik elszaladtak vala, 155 Háromszázan mégis elmentek vala,

De az többi mind oda veszett vala.

Szekereket falukrul vittek vala, Magyarok testét arra felrakták vala, Török fejet sokat vittenek vala.

1M Sebben egy vajdát is vittenek vala, Kapitánnak az vajdát adták vala, Azt ő nekik igen köszöni vala.

Hedegűs János kapitánnak ezt monda:

«Igen örülsz te az gazdag prédának,

1 6 5 De nem szánod sok jó vitéz halálát.

Mert te azzal egy szálat sem gondolnál, Ha minnyájan mi oda vesztünk volna, Csak teneked kazdag prédát hozhatnánk!»

Magyar vitézeknek ő holt testeket,

l 7 0 Magyar módon szépen temették vala, Kópiákat fejekhez ástak vala.

Sok török fejeket kiket elvittek vala, Az karókat vélek megrakták vala, : Akkor az vitézek így jártak vala.

In document MAGYAR KÖLTŐK TÁRA. RÉGI (Pldal 88-95)