Lisszabon romlása

A földrengés a legveszedelmesebb természeti t ü ­ neményekhez tartozik. Hathatóssága és terjedelme na­

gyon különböző, néha csak gyengén s kis területen rendül meg a föld, s a házakban semmi kárt nem okoz, legfölebb a harangok szólalnak meg, a bútorok felborulnak vagy összekoczódnak. De néha ugy örvény­

lik és hullámzik a föld, mint a szélvihartól felkavart tenger. Ekkor azután egész városok pusztulnak e l , s romjaik közzé ezer meg ezer ember temettetik el. Illy rémitő földindulás többi közt 17.~)5-ben volt.

Azon esztendőben november l - j é n gyönyörüreg­

gel volt Portugalliában, emberek és állatok g y ö n y ö r ­ ködtek a reggelnek pompáján s csendes bájain. Lisz-szabonnak, Portugallia fővárosának büszke palotái és felséges templomai a Tajo folyam áötétszinü síkjában tükröződtek, a legkisebb szellő sem zavara föl annak hullámait. s a folyam partjain öröm és béke uralko­

dók. De a h ! e kedves látképet csakhamar a rettenetes romlás és borzalom jelenetei válták fel.

Minden szentek napja v o l t , s Lisszabon vallásos lakosai a szentegyházakba sereglének, mellyeket az ünnepre fényesen kidiszitettek s világítottak. Kilencz óra után négy perczkor váratlanul megrendüle a föld,

az iszonyatos rázkódás valami hat másodperczig tárta, s e rövid idő alatt a szép város romhalmazzá lón. A kiket az először beszakadt házak romjai é l n e m t e m e t ­ tek , azok elrémülten s elbódultan futásnak eredének, hogy megmeneküljenek, s kétségbeesett mozdulatok­

kal és jajveszékléssel segélyt kérének a mindenható istentől, mignem őket a beomló épületek elboriták, s a több helyütt megnyitó föld hasadékai elnyelek. — Minden oldalról a rettenetes halál fenyegetődzött. Né­

mellyek a kikötő felé szaladának, ott remélve szaba­

dulást. De ezen reményükben is csalatkozának, mert a föld hatalmas löködései a folyamot annyira fölzava­

rák, hogy hullámai kiáradának, s mindent elöntve m a ­ gokkal sodorának A fölzavart hullámokban a

legna-— legna-— gyobb hajók is elmerülének, más hajók körben

forgat-tatának, vagy egymásba ütközve összezúzatáuak. M i n d ezekhez még a több helyütt egyszerre kiütött tűz is járula, melly olly erővel dühönge, hogy mindent f ö l ­ emésztő , a mit a földindulás s a folyam kiáradása megkimélt vala.

A megmenekült emberek sorsa gyakran még s z o ­ morúbb v o l t , mint azoké, kik a romok között halálu­

kat lelték. A férj nejét, a feleség férjét siratá, az anya elvesztett gyermekeit, a gyermek sírba szállt szüléit keresé. Egész családok is eltűntek, s egy közös sírba temettettek el. A zavar és nyomor közepette megnyíltak a börtönök, s a kiszabadult gonosztevők, a közszerencsétlenségen és fájdalmon meg nem indul­

v a , istentelen gonoszságokat miveltek. Büntetlenül dúltak, raboltak s öldököltek a holt tetemek, az o m ­ ladékok és égő üszkök között.

Egy lisszaboni ember, ki szerencsésen m e g

-menekült, következőképen hja le a rettenetes e s e ­ ményt.

Szobámban ültem — igy beszéli el a dolgot, — midőn asztalom s a rajta levő irományok tartósan m o ­ zogni kezdenek. Csakhamar t o m p a , mennydörgéshez, hasonlitó robaj hallatszék, melly a föld belsejéből l á t ­ szott jőni. Egyszerre az egész ház megrázkódék. E l r é ­ mülve felszökém. M é g magamban tanakodám, a h á z ­ ban maradjak-e vagy az utczára menjek, midőn rette­

netes recsegés meg ropogás kábitá el fülemet. Házam felső emelete szakadt b e , s az ingó falak s az illeszté-keikböl kimozdult gerendák azt bizonyiták, hogy az én szobám is nemsokára beszakad. D e a rettenettől an­

nyira elkábulok, hogy a földre rogytam, az utczát s ü -rü p o r - és törmelék-felhő tölte e l , s oly sötétséget okoza, hogy a legközelebb tárgyakat sem vehetem ki.

Néhány perez múlva némi csend álla b e , akkor kisza­

ladok, s utamat a kikötőnek vevém, mert ez az egyetlen bátorságos helynek látszott. Majdnem minden utczát romok és omladékok rekesztettek e l ; mindazáltal leir­

hatlan bajjal és vesződséggel majd négykézláb mászva a magasra halmozódott kőrakásokon keresztül, majd a földön heverő holttetemeken és súlyos sebesülteken járva sz. Pál terére juték. E templom egészen össze volt roskadva, az isteni tiszteletre összegyűlt egész gyülekezet omladékai alá temettetett. Azon templom mögött a Tajo folyó partja volt. O t t , azt h i v é m , teljes bátorságban leszek, ha netán a föld ismét megindul.

Tehát a még kevés perez előtt oly felséges templom roppant kőhalmazán keresztülmászám, s végre sok ve­

szélylyel a folyó partjára juték. Itt Lisszabon népes­

ségének felét találám egybegyűlve, minden korú és

rendű emberek elláthatlan sokaságát. Kiki térden á l l ­ va imádkozék, halálsápadt arczczal a városnak f o r ­ dulva, s az Istennél kegyelemért és könyörületért e s ­ dekelve. E pillanatban újra megrázkódék a föld, nem olly hatalmasan, mint első ízben, de mégis olly hatal­

masan, hogy alií birék lábamon megmaradni, s e g y ­ szerre azon rémkiáltás hallatszék: „a tenger j ő , m i n d ­ nyájan oda leszünk!" A távolból nyílsebességgel r o p ­ pant víztömeg gördüle felénk, s zajongva és habozva olly erővel csapott át a partokon, hogy az embersoka­

ság nagy része a hullámoktól elsodortatok. En a v e ­ szély pillanatában szerencsésen egy gerendába kapasz-k o d á m , s ezt kapasz-karommal kapasz-körülölelve, mind addig t a r ­ tam, míg nem a hullám ismét lefolya. Átázott ruhá­

val újra sz. Pál templomához menék. s innen nézem a pusztítást, mellyet a kiáradt viz okozott. A legna­

gyobb hajók is elszakadának a horgonyok köteleitől, s árboczfa nélkül vagy egészen összeroncsolva a folyam túlsó partjára hányattak, vagy villámsebességgel k ö r ­ ben forogtak, mignem az örvénylő hullámok között eltűntek.

Az új gátnak közelében egészen márványból épült pompás palota állott. Sok gyámoltalan ember azon pa­

lotának erős boltjai alá menekült; de azon igen szilárd épület is összeomlók a földnek második lökésére, s a boltjai alá menekült embereket egy lábig romjai alá t e m e t é ; sőt a nagy gát is eltünék a mélységben, ö t nappal utóbb az egykor olly szép és kedves sétahely­

nek nyoma sem látszott; hol azelőtt felséges fasorok diszlettek, ott most a tenger hullámai küszködnek h a ­ bozva.

Csak kevés perczig állék sz. Pál temploma m e l

-lett, midőn a harmadik lökés következek. A folyam még nagy zavargásban volt, s e harmadik, noha g y ö n ­ gébb lökésre olly erővel árada ki partjain. hogy térdig a vizbe j u t é k , jóllehet meglehetős távolságban, s m a ­ gas köhalmazon valék. Ez volt az utolsó erősebb r á z ­ kódás. A vizár lefolyta után, mindjárt a pénzverő h i ­ vatalba menekülék, ez nagyon szilárd épület volt. A z ott őrálló katonaság elfutott volt, csak egyetlen egy fiatal tiszt maradt a helyén, s kivont karddal a kapu előtt álla, hogy az épületben levő pénzt őrizze, melly két millió forintnál többet tett.

A föld rázkódásának megszűnte után nagy ó v a ­ tossággal az ismeretes utczákat kezdem összejárni. — Mindenütt a legszivrepesztöbb jeleneteket látám. A legszebb nyilvános épületek , a templomok , a királyi várpalota, az operaház, számtalan magánházak ö s z -szevisszahányt romhalmazzá változtak, vagy a földnek tátongó hasadékaiba sülyedtek el. Mindenütt csak jaj-gatást és nyögést hallék. Itt gyermekek szüléiket, amott szülék gyermekeiket keresek; itt a férj néma fájda­

lommal felesége holtteteme mellett üle, amott a barát agyonütött barátját siratá. Minden k o m és rendű e m ­ berek, lovak, öszvérek, kutyák, kocsitöredékek, h á z -omladékok összevissza hányva, a legrémitöbb zavar­

ban egymás fölött, s egymás alatt heverének.

A szerencsétlen város romlását a mindenütt k i ­ törő tűz még teljesebbé teve. Sokféle okból támadt a t ű z , a templomokban égő gyertyák is okozták azt. A

A föld rázkódását miatt felborultak a gyertyatartók, erre az oltárok meggyuladtak , s a leszakadó gerendák élesztgetek a tüzet. A kiszabadult tolvajok és gyilko­

sok szintén nagy rettenetet okoztak, büntetlenül r a

-boltak, s tetéztek gonoszságot gonoszságra több napig a szerencsétlen városban. Magában Lisszabonban l e g ­ alább 3 0 , 0 0 0 ember vesztette el életét. De a főváro­

son kivül déli Portugalliában több más helységek is elpusztultak. S az akkori földrengést sok száz m é r ­ földnyire érezték Európában , Afrikában , sőt A m e r i ­ kában is.