(Képpel.)
•
-Gyuri, Vazul és Pista, előkelő amerikai ember fiai, gyakran nagyobb vadászati kirándulásokat tettek. Egykor erdészeién szabad ég alatt háltak, hogy más napra kel
ve a vadászatot folytassák. Egész nap sokat lovagoltak vala, s a napi munka után jó izüen és mélyen aludtak.
Már szürkülni kezde, midőn Gyuri álmában érzé, hogy homlokát valami hideg, nyirkos dolog érinti. Felriada álmából, testvéreit is felkölté, mert azt hivé, hogy k i -gyó marta meg. Szemét dörzsölve feltekinte, s a reggeli szürkületben látja, hogy valami feketés négylábú állat üget tova.
„Miféle állat lehet a z ? " — Kérdé testvéreit, m u tatva az elfutó állatra, „Alkalmasint farkas!" viszonzá Vazul.
A mint a testvérek az elfutó állat után nézének, mást is megpillantanak. Mind a kettő egy facsoport felé ügetett. Ott a fák közzül csakhamar még egy barnás alak jelent meg. Amazok igyenest azon barnás alaknak m e n tek , hozzáérvén, enyelgeni s játszani kezdenek vele.
4*
„ L á m , l á m ! " monda Pista, „hogy ijedünk meg, . pedig csak egy indián s két kutyája."
„ D e hiszen, az nem lehet indián, nem is ember, de nem tudom miféle dolog. Ha Ázsiában vagy Afriká
ban volnánk, megesküdném r á , hogy valami nagy m a jom s két kölyke."
Azalatt fölkelének a testvérek, s puskájokat ke
zökbe vévén, kissé közelebb ménének. Ekkor észrevet
ték , hogy a barnás alak egy m e d v e , melly hátulsó l á bán áll, s a feketés állatok az ö kölykei, mellyek any-jokkal enyelegnek. „Nőstény m e d v e ! " kiáltja Pista,
„de mi különös, bocsai egészen feketék, az öreg pedig inkább vörhenyes barna!"
„ N o ez korántsem valami szokatlan dolog," vála
szolá G y u r i , „máskor is tapasztaltuk, hogy a medve
kölyök más szinü, mint az anya — De mit csinálsz Pista ? ne hirtelenkedjél, ne lőjj, talán ádáz m e d v e , ez pedig nagyon dühös!"
D e mig Gyuri e szavakat elmondá, Pista már célba vevé a medvét, s eldurrantá puskáját. A medve legott mind a négy lábára ereszkedék, fejét rázva egy perczig ide oda ugrála, dühösen dúlva fúlva. A golyó alkalmasint orját érte, az pedig nagyon érzékeny, s a legjámborabb medve is dühbe esik, ha orrát megsebe
sítik. Ez is csakhamar a három testvérnek rohana, sze
rencsétlenségökre Pista másik csöve épen n e m , Gyuri és Vazul puskái pedig csak seréttel voltak megtöltve.
Hamarjában nem tudák, mit csináljanak. Ekkor Vazul ezt kiáltá : „ Másszunk fel hamar a fára, az ádáz m e d ve nem tud mászni, így megmenekülhetünk." — A h á rom testvér csakugyan mindjárt az erdőnek szalada, s mindegyik külön külön fára kúszék föl. Az erdő fehér
tölgyekből állott, ezen tölgyeknek rendesen igen nagy gallyaik vannak, ezek nem messze a földtől ágadzanak e l , s néha olly hosszúk, mint a millyen magas a fa.
Azalatt a medve azon fa alá juta, mellyen Gyuri mászott vala föl. Darabig ott álla a fa alatt, azután Gyuri rettenetére talpával megfogá a fát, s a legna
gyobb ügyességgel fölkezde rajta mászni. Csak most lá
tá G y u r i , hogy az nem ádáz m e d v e , hanem vörhenyes szinü, úgynevezett fahéj-medve, melly valamennyi r o konai közzül legjobban tud mászni. Gyuri nagy ijedtség
gel feljebb meg feljebb mászott. De látván, hogy az ál
lat utána siet, más gondolat villant meg agyában. Egy gallyon végig kúszék odáig, a meddig csak lehetett.
Ott azután egy kötelet horgola a gallyra, folyvást ügyelve a medve mozdulataira A medve nemsokára a gally tövéig juta e l , s kis tétovázás után rajta kezde előre mászni. Közelebb közelebb juta Gyurihoz, ez már forró lehelletét érzé, azonban kötele már a gally körül volt horgolva. Vazul és Pista látván, hogy testvórök veszélyben forog, leszállának a fáról, s Gyuri fája alá sietének. Vazul mindjárt golyóval tölte meg puskáját.
Gyuri most kezébe vevé a kötelet, s hirtelen leereszke
dék rajta. A medve utána akara menni, s dühös szem
mel az tekinte alatta függő Gyurira. Ez alig ére a földre, már Vazul a medve fejének irányozá puskáját, s egymásután mindkét csövét rá durranta. A medve még egyet hörge, azután a földre zuhana.
A kölykök nemsokára körülfogák anyjok holt tes
tét , olly fájdalmasan nyöszörgének, hogy vadászaink megsajnálák őket.
Éjszaki Amerikában négyféle medve fordul elő:
a fekete, a fahéjszinü, a szürke vagyis ádáz, s a
fehér vagyis jeges-medve. Az utóbbi csak a Jeges
tenger partvidékein tartózkodik. A szürke vagy ádáz, a legmérgesebb szárazföldi medve, sőt erejére, bátor
ságára s vadságára nézve még a jeges medvét is f ö lülmúlja. Sokkal jámborabbak a fekete és fahéjszinü m e d v é k , ezek csak akkor támadják meg az embert, ha kölykeiket féltik és védik, vagy ha általában m e g sebesíttetnek. A fekete m e d v e , kölönösen barnásabb faja, sokban hasonlít az európai barna medvéhez, egész éjszaki Amerikában van elterjedve az Atlant tenger partjaitól kezdve a Csöndes tenger partjáig, s egyaránt a meleg és hideg tartományokban. Bőre és husa miatt nagyon üldöztetik, s a fáradhatlan amerikai vadászok, évenkint több ezret lőnek le vagy fognak el veremben, csapodában, hurokban. Egyfelől sok ravaszságot és okosságot mutat, de másfelől a legostobább kamasz. Ha barlangban rejtezik, a vadászok rendesen tüzet raknak barlangja körül, s ekkép kifüstölik őt. Néha megtörté
nik, hogy medve uram, mikor a füst nagyon alkalmat
lankodni kezd neki, dühösen a tűznek rohan, s tenye
rével szétszórja azt, azután pedig megint barlangjába búvik. Mondják, hogy néha a vadász a medve barlang
jába is m e g y é n , szövétneket vive magával. Azt gondol
ná az ember, ez a legnagyobb vakmerőség, s a medve tüstént nyakon csipi a tolakodó vendéget, s kiebrudalja öt. Korántsem, a medve nagyon restelli a szövétnek vi
lágát, s mikor a vadász a barlangjába mászik, hátsó lá
bára ü l , s tenyerével eltakarja arczát és szemét, hogy ne lássa a világot. A vadász tehát bátran hozzá közele
dik, s kénye kedve szerint rá durrantja puskáját, s szét
zúzza koponyáját.