Hosszabb kutatások alapján kétségtelenül ki lehetne mutatni az Essai... további, a szerző által név szerint nem említett forrásait is,
18ehhez azonban jóval több idő kellene, mint amennyi a jelen jegyzet elkészítéséhez egy más célú franciaországi utazás közben rendelkezésre állott.
De talán e néhány adat is elegendő annak a megállapításához, hogy bár Teleki, úgy látszik, több helyen erősen támaszkodott a témájába vágó szakirodalomra, a készen kapott gondolatok kiválogatásában, elrendezésében, a megfogalmazás különböző fordulataiban nem egyszer fölsej
lik az ő alakja is.
Vörös Imre
Adatok Kazinczy Ferencné Török Zsófia haláláról
Az 1965-ben megjelent Magyar Irodalmi Lexikon így közli Török Sophie, azaz gróf Török
Zsófia születési és halálozási adatait: „(Ónod, 1780. febr. 19.—184?, ?)". Tehát pontosan tudjuk: hol és mikor született, de azt nem, hogy az 1840-es években mikor és hol halt meg. Az
1969-" Eug. et Em. HAAG: La France protestante. Paris 1858. — A jelen közleményünkben szereplő életrajzi a d a t o k n a k ez a m a is eiismert, alapvető m u n k a a forrása.
io D I T T O N : „A mi Urunk Jézus Krisztus feltámadásával igazolt keresztény vallás."
" A királyi privilégium kelte: 1728. aug. 6., a nyomdászok és könyvkereskedők kamarájánál beiegvezve 1728. aug. 13-án.
12 Essai... 49. kk., különösen az 5 1 . laptól.
13 DITTON i. m. 256—285.
11 DITTON i. m. 263., T E L E K I : Essai... 52.
15 DITTON i. m. 264., T E L E K I : Essai... 5 3 .
16 „ E g y történelmi igazságot nem lehet formálisan bebizonyítani." Essai... 56—57.
" „Lehet nagyon helyesen érvelni anélkül is, hogy ezt formális módszerrel t e n n é n k . " DITTON i. m. Préface IV.
18 Érdemes lenne például megvizsgálni: vajon hatott-e rá az a vita, amely Anthony COLLINSnek (1676 — 1729) az egyházi t a n o k a t t á m a d ó , Discourse of Free-Thinking [ = Értekezés a szabadgondolkodásrólj c. m u n kája körül robbant ki az 1710-es évek elején Angliában. A Collinsnek elsőként válaszoló Richard B E N T L E Y
< 1661 — 1742) könyvét 1738-ban Amszterdamban franciául is kiadták, La friponerie laique des pretendus esprits-forts d'Angleterre [ = Az angliai állítólagos erős szellemek világi huncutságáról] címmel.
5 Irodalomtörténeti Közlemények 193
ben kiadott Magyar Életrajzi Lexikon sem tud többet Kazinczy Ferencné halálának körülmé
nyeiről.
Miután Kazinczy 1831 augusztusában meghalt, családja: felesége a hét gyermekkel (a három lánnyal és a négy fiúval) az addiginál is nehezebb anyagi helyzetbe került. A legfiatalabb a gyer
mekek között Lajos volt, aki apjának halálakor még a tizenegyedik évét sem töltötte be. Ez a Kazinczy Lajos később katonatiszt lesz, és a szabadságharc idején a honvédsereg egyik ismert főtisztje. A harc utolsó napjaiban kapja meg tábornoki kinevezését. A mozgó csapatok vezérei közül ő teszi le utoljára a fegyvert — az oroszok előtt —, s 1849. október 25-én Aradon őt is főbe löveti Haynau. Fönnmaradt egy emlékirata, melyben szüleiről is több érdekes adat található;
följegyezte például, hogy édesanyja hol és mikor halt meg.
Kazinczy Lajos így emlékezik édesanyjának, KazinczynéTörök Zsófiának halálára: „...amikor az én jó anyám elment egyszer Nagy-Váradra egy ottan élő Báró Szepesy kisasszony látogatásá
ra, akivel családunk rokonsági viszonyban állott,... néhány hónapot nála töltvén, ottan 1842-ik évi február hó 14-én meghalt" (Adalékok Zemplén vármegye történetéhez. XI. kötet. 156).
Édesanyja halála előtt az akkor 21—22 éves Kazinczy Lajos Budán tartózkodott sógoránál, Kraynik Imrénél, aki nem sokkal előbb vette feleségül Kazinczy Ferenc legidősebb leányát, Eugéniát. Meg akarta látogatni Lajos az édesanyját is, akit már rég nem látott. „E közben
— mint emlékiratában olvashatjuk — kapok én egy stafétát, amelyben írja nekem az én jó anyám, hogy ő igen nagy betegen fekszik Nagy-Váradon, tehát menjek hozzá, mert érzi, hogy nem sokáig fog élni. Ennélfogva én el is utaztam rögtön oda, és csak annyira emlékszem, hogy még egy pár szót tudtam vele szólani, és azután elhunyt az én karjaim között. Elhunyt anélkül, hogy tőlem búcsút vehetett volna és engem megcsókolhatott volna. Az a Báró Szepesy kisasz-szony, akinél elhalt, engemet igen szívesen látott, és nekem azt az ajánlatot tette, hogy a teme
tést Ő fogja elvégeztetni, de megboldogult anyám nekem mindig azt írta, hogy ha meghal, vites
sem Széphalomra, és úgy temettessem oda, amint azt az én atyám még életében meghagyta.
Egyik oldalán a kis Iphigeniánk ő és a másikon az anyám feküdjenek." (Uo. 157.)
Ez a „kis Iphigenia" volt Kazinczy Ferenc és Török Zsófia első gyermeke, de ő még egyéves korában meghalt. Mellette az egyik oldalon most édesapja, a másikon édesanyja nyugszik a széphalmi emlékkertben. Kazinczy Lajos ugyanis tiszteletben tartotta szüleinek akaratát, és hazavitette édesanyja holttestét Nagyváradról. Erről így ír: „...ottan Váradon csináltattam neki egy jó erős diófa koporsót, és azt egy nagy ferschlógba tétettem, és azután az én tiszti szol
gámat, akit magammal vittem, előre elküldtem Széphalomra egy levéllel, a szegény anyám tete
meit pedig egy fogadott fuvarossal és a Báró Szepesy egy gazdatisztjével elküldtem szintén oda, akik a sok útba csak tizedik napon értek oda, úgy hogy szegény anyám tetemei már meg is szagosodtak, pedig akkor igen hideg idő volt." (Uo.)
Kazinczy Ferencnek és Török Zsófiának időrendben a hatodik gyermeke, Ann a-Iphigenia (Becske Lajosné) is megemlékezik édesanyjuk haláláról egy későbbi levelében, amelyet fiának, Becske Bálintnak ír 1866. február 12-én. Idézem néhány sorát: „Két nap múlva lesz a neved napja... Az a nap igen érdekes nekem. Szegény Anyám azon a napon halt meg, 24 éve lesz.
Azon a napon jöttem Petneházára apáddal esküdni otthonról, Hericznével és Zseni [ = Eugé
nia] testvéremmel. 30 éve lesz 15-dikén. Vígságba is sok volna az az idő, hát még a szenvedés
be." (Lásd a M. Tud. Akadémia kézirattárának Széphalmi levelesláda jelzésű anyagában.) KazinczynéTörök Zsófia tehát e levél szerint is 1842. február 14-én halt meg, Bálint-napon.
Öt nap híján 62 esztendőt élt. 1804 novemberében volt az esküvőjük, és 1806 júniusában költöz
tek Széphalomra. 27 évi házasság és több mint 10 évi özvegység után hunyt el Török Zsófia.
Kazinczynak és feleségének széphalmi házát és sírját 1847. július 11-én fölkereste Petőfi Sándor. Tizenhat esztendő múlt el addig Kazinczy és öt év Török Zsófia halála óta, de a nemzet akkor még nem állított nekik méltó emlékművet. Felháborodottan kezd versírásba azon a szent helyen Petőfi: „Te a nemzet-hálátalanság / Égbekiáltó némasága, / A nemzet-szégyen Káin
bélyege, / Oh Széphalom!" Mit talált a költő „a múzsák egykori tanyáján"? A haszonbérlő
„piszkos nyávogó porontyai" henteregtek abban a szobában, hol „Kazinczy Ferenc élt s kilehel
te tiszta lelkét". Kereste Petőfi a nagy pusztulásban Kazinczy feleségének szobáját is. Vissza
borzadt a látványtól: „S a szentek szentéből, nejének/ Szobájából ím kamra lett,/ Mely ronda lommal van tele."
Az író sírja, melyre nem a „hálás haza", hanem szegény özvegye állított emlékjelet, Petőfi ottjártakor „olyan elhagyott, mint száműzötté, ki idegen földön vesz el". Ma már nem elhagyott az írónak és hozzátartozóinak sírja, s az elpusztult Kazinczy-ház helyén Petőfi széphalmi láto
gatása óta szép emlékcsarnokot emelt a nemzet. De a nemzeti hála jele lesz az is, ha Kazinczyné Török Zsófiáról lexikonaink tudni fogják, hogy mikor és hol halt meg.
Pásztor Emil
Katona József írta-e „A Honnyi Mívészség és Mívészek eránt" című közleményt?
1962 áprilisában a Katona-év alkalmával az Irodalomtörténeti Társaság Kecskeméten ren
dezte meg vándorgyűlését. A kecskeméti Katona József Megyei Könyvtár dolgozói ez alkalomra a nagy drámaíró műveiből, a róla szóló irodalomból és a rá vonatkozó relikviákból kiállítást rendeztek. Az anyag összeválogatása közben felfigyeltek a rendezők a Tudományos Gyűjtemény 1818. évi II. füzetének 135. lapján található kis cikkre, amelynek a címe „A' Honnyi Mívészség, és Mívészek eránt"; szerzője csak rövidítve nevezte meg magát: K. Jos. T. Ügyész.
Egészen természetes, hogy ha kecskemétiek ezt a rövidített név- és hivataljelölést látták nyomtatásban, önkéntelenül is rögtön városuk nagy fiára, Katona Józsefre gondoltak.
A cikk maga is támogatta ezt a feltevést, hiszen bizonyos mértékig párhuzamos gondolat
menetet lehetett benne találni Katona híres, ugyancsak a Tudományos Gyűjteményben három évvel később (1821) megjelent dramaturgiai értekezésével („Mi az oka, Hogy Magyarországban a' játékszíni költő mesterség lábra nem tud kapni?").
Az írás mondatszövéseiben is lehetett a Bánk bán szerzője felé mutató vonásokat látni.
A benne szereplő gyakori zárójelbe tett megjegyzések a színpad világában használt színi utasí
tásokhoz, lelkiállapotot magyarázó megjegyzésekhez, a közönségnek szóló felvilágosításokhoz szokott drámaíró stílusára emlékeztettek.
Ilyen kitételek mögött pedig, hogy: „...másfelől a Kajánság örömének, és az ótsárlásnak, melly a' jót is kárhoztatja, azzal vegyük elejét, hogy megismertessük az olly mívészt is, ki sze
mérmesen rejtődzik olly produktuma megett, melly ő neki és hazájának, betsületére válik", nagyon könnyen oda lehetett képzelni az agyonhallgatott Bánk bán mellőzött szerzőjét is.
Sőt, még az is valószínűsítette ezt a gondolatot, hogy Katona több alkalommal használta nem hivatalos írásaiban is az ügyészi titulust a szerzői szignatúrában. így pl. a Bánk bán első kidolgozása másolatának és Jolánta c. Ziegler-dráma fordításának a címoldalán ott áll: Katona József Országos Ügyész. A szóban forgó cikk Ügyész ( = ügyvéd) szava előtt álló T. felfogható
nak látszott akár Titularis (címzetes), akár Tabuiaris (táblai) értelemben, mert Katona József 1818-ban, noha megvolt az ügyvédi vizsgája, nem folytatott még önálló ügyvédi gyakorlatot, csak 1820-tól kezdve.
Úgyhogy Joós Ferenc („Katona József ismeretlen közleménye?". ItK 1963. 479) nagy plau-zibilitással vonhatta le a következtetést: „A fentiek alátámasztják annak valószínűségét, hogy a könyvtári kutatók által felfedezett rövidített névjeles cikk Katona eddig nyilvántartásba nem került közleménye."
Az alaposabb vizsgálat első eredménye az, hogy kiderült: ez az írás csak bevezetője akar lenni egy cikksorozatnak. Határozottan benne olvasható: „Ezen hazai levelek időről időre hadd ismertessék meg a' hazai mívészeket, és az ő mívészi termékeiket; azok életének jeles környül-állásait..."
A Tudományos Gyűjtemény közvetkező, az 1818. évi III. füzete Fusz Jánosnak, a 19. század eleji neves zeneszerzőnek pályáját ismerteti, a IV. Hesz Mihály arcképfestőt, rézmetszőt és rajz
tanárt mutatja be, az V. pedig ugyancsak Fusz Jánosnak egy Bécsben megjelent új zongora
szonátájára hívja fel az olvasók figyelmét. A VI. füzet Braun Norbert pécsi „képíróval" foglal
kozik, a IX. pedig Böhm József Dániel „vésső" és Dunaiszky Lőrinc „képfaragó" alkotásainak szenteli sorait. Továbbá szól itt még Szalay József bécsi zongorakoncertjéről és „Három Magyar Virtuósz": Vaidinger, Hussek és Keller königsbergi („Burkus Ország") hangversenyéről. Majd a XII. füzetben két főúri zongoraművész-tehetségről olvashatunk pozsonyi.fellépésük alkalmá
ból: a 15 éves gróf Zichy Fannyról és gróf Amadé Thádéról. Ugyanitt kapunk tudósítást Dürer Albertről is mint az Ajtósi magyar családból származott 15. századbeli világhírű festőről és réz
metszőről, „kit három évszázadnál továbbig úgy tisztelt Európa, mint németet". A sorozat az 1819-es évfolyamban is folytatódik. Itt az I. füzetben a Dornvaldsohnnál ( = Thorwaldsennél) tanuló magyar Ferenczy Istvánról, „egy nagyon ügyes, reménységgel tellyes Képfaragó"-ról, a későbbi nagy szobrászról emlékezik meg. Az 1819. évfolyam V. füzetében fejeződik be a soro
zat („Berekesztése a' honnyi Mívészekről és az ő MíveikrŐl való tavali Tudósításoknak"), ahol összefoglalásul, de főképpen kiegészítésül 50 magyar „mívész" (zeneszerző, előadó zeneművész, szobrász, festő és rézmetsző) betűrendes felsorolását találjuk.
A szerző a második cikktől kezdve csak K.-val jelzi nevét.
Mindez, hogy az egynek gondolt cikkecske sorozattá bővült, még nem zárná ki Katona József szerzőségének a lehetőségét, de ha e tudósításokat olvassuk, meglep bennünket az a művészet minden ágában (de főleg a zenében) való pontos jártasság és alapos hozzáértés, mely belőlük árad. A fiatal kezdő jogász Katonánál nehéz lenne mindezt feltételezni, és főleg azt a főúri házakban való otthonosságot, a külföldi (elsősorban bécsi) zenei körökben való tájékozottságot, amellyel e cikkek szerzője rendelkezik. Erre semmi adatunk sincs.
Akkor hát ki lehet a titokzatos K. Jos. T. Ügyész?
Erre is pontos feleletet kapunk aTudományos Gyűjtemény 1819. évf. XI. és XII. füzetében,
5* 195
ahol újra Fusz Jánosról olvashatunk („Fusz János Evangélista Emlékezete", „Fusz János Evangélista Hang-Szerzeményei") két, teljes zenetudományi felkészültséggel megírt alapos értekezésben. A szerző nem hivatkozik ugyan bennük az 1818-as évfolyamban már megjelent Fuszról szóló írásaira, de a cikksorozat és e két közlemény írója kétségtelenül azonos.
Az értekezések alatt pedig már itt mindkét esetben nem a rövidített név- és titulusielzés, K. Jos. T. Ügyész áll, hanem annak teljesen kiírt alakja: Krachten József Törvényes Ügyész.
Krüchten József budai ügyvéd (meghalt 1846-ban?) a múlt század elejének egyik legkiválóbb zenei írója volt. „Ueber Musikwesen in Ungarn" címen igen értékes tanulmánya (első áttekin
tése a 19. század eleji magyar zenének) egy mainzi zenei folyóiratban, a „Caeciliá"-ban jelent meg 1826-ban, majd 1836-ban a pesti „Biene"-ben. Bécsi lapokba is írt zenekritikákat. így pl.
Moscheles 1818. június 15-i pesti hangversenyéről az „Allgemeine Musikalische Zeitung"-ba.
Szinnyei (VII. 354) megemlíti még a következő munkáját is, mely szintén a főúri körökkel való összeköttetéseire mutat: „Zur Namenfeyer Sr.kön. Hoheit, der Erherzogs Josephs Palatínus von Ungarn. Veranstaltet bey Sr. Excellenz dem Tavernikus Grafen Joseph von Brunsvik zu Ofen, den 19. März 1805. Ofen." Valamint azt is, hogy a Nemzeti Múzeum kézirati osztályában 24 db 1817—1831 között Budáról és Agárdról írt német és latin nyelvű levelét őrzik.
Krüchten József különben már 1817-ben is írt egy cikket a Tudományos Gyűjteménybe (X. f. 117) Úri Jánosról, az Angliában élő híres magyar orientalistáról, aki „a Gőgös Britannia kintseiből fényes ditsőséget aratni tudott". Már ezt az írását is mint Krüchten József Törvényes Ügyész szignálta.
Ezek az adatok minden kétséget kizáróan tisztázzák az eddig Katona Józsefnek tulajdonított közlemény szerzőségének a kérdését. Semmiképpen sem kerülhet be a kritikai kiadás művei sorába.
Sütő József
Adalék Pruzsinszky József életéhez
Eötvös József nevelőjének, az egykori jakobinusnak az életéről még mindig igen keveset tudunk, ezért örülhetünk minden apró adatnak, amely vele kapcsolatban előkerül. E kis közle
ményben egy újabb adalékkal kívánjuk kiegészíteni meglehetősen hiányos életrajzát.
Emlékeztetőül foglaljuk össze a kutatás eddigi eredményeit. Kazinczy Ferenc egykorú fel
jegyzéséből ismeretes, hogy Pruzsinszky József 1769. november 15-én született. Nemesi család
ból származott, ügyvédnek tanult.1 Diákkorában bekapcsolódott a Martinovics-féle mozgalom
ba, amiért három évi börtönre ítélték.2 Kiszabadulása után Tessedik Sámuel szarvasi intézeté
ben húzódott meg. Onnan Tessedik ajánlására 1800-ban Festetics György keszthelyi Georgikon-jába került, ahol egy ideig gazdasági technológiát és úrbéri jogot tanított.3 Aztán Festetics
birtokain tiszttartó — kb. 1807-ig,4 majd 1810 körül Bretzenheim herceg sárospataki és regéci uradalmának inspektora.5 A budai gimnázium anyakönyvéből pontosan megállapítható, hogy 1825-től Eötvös József nevelője.6 Eötvös életrajzírói úgy vélik, hogy 1831-ig nevelősködött mel
lette, vagyis amíg befejezte tanulmányait a pesti egyetem jogi karán. Annyi bizonyos, hogy 1830 februárjában még Eötvöséknél volt, mert Kazinczy egyik levelében üdvözletét küldte neki.7 Arról viszont, hogy ezután mi történt vele, nincs adatunk.
Elsősorban ebből a szempontból jelentős az a néhány sor, amelyre Eötvös József egyik cikké
ben bukkantunk rá. Ez az 1845-ben írt Agricola-levél6 egyébként megjelent Eötvös Összes művei-nek Révai-féle kiadásában;9 az alább idézett bekezdés azonban eddig elkerülte a kutatók figyelmét. Pedig érdekes dolgokat olvashatunk benne:
„Házamban — habár azt most senki nem venné észre — egyszer szinte tudós lakott. Fiatal korában a jámbor valahol — a helyet nem szükség megnevezni — professori hivatalt viselt;
később néhány meggondolatlan probléma megfejtésére vetve magát, e hivatalra alkalmatlannak találtatott, s édesapám által félig könyörületességből házunkba fogadtatott. Ez ember, ki éveket töltött családunkban, midőn meghalt, irományait nekem hagyá, s habár a bölcsek kövéről s a
1 KAZINCZY Ferenc: Magyar Pantheon. Bp. én. 393.
2 A magyar jakobinusok iratai. 2. Bp. 1952. 757 — 759.
» S Ü L É Sándor: Egy jakobinus pedagógus, Pruzsinszky József. Pedagógiai Szemle, 1964. 1159 — 1160.
4U o . 1160.
' A magyar jakobinusok iratai. 2. Bp. 1952. 759. — Kazinczy Ferenc levele Pruzsinszky Józsefnek, 1810.
jún. 8.: Kazinczy Ferenc levelezése. 22. k. Bp. 1927. 252—254., 491—492. i
• FERENCZI Zoltán: Báró Eötvös József 1 8 1 3 - 1 8 7 1 . Bp. 1903. 12., 295.
' Kazinczy Ferenc levele Szalay Lászlónak, 1830. február 12.: Kazinczy Ferenc levelezése. 21. k. Bp. 1911.
210.
8 A Pesti Hírlap 1845. március 2-i számában jelent meg.
• EÖTVÖS József: Kisebb politikai czikkek. Bp. 1903. 16.
t
i
magyaroknak a régi perzsáktóli eredetéről írt értekezései nincsenek is oly hasznomra, mint a szegény öreg gondola, legalább számos kivonatai melyeket hosszú életén át mindenféle — fő
képp régibb — könyvekből készített, néha nem kis mulatságomra szolgálnak."
Bár nevet nem említ, erősen valószínű, hogy volt nevelőjéről ír. Hiszen Pruzsinszky is
„professori hivatalt viselt", ahonnan elbocsátották. A „néhány meggondolatlan probléma meg
fejtésére vetve magát" kitétel esetleg arra utal, hogy nem szakított forradalmi, haladó nézetei
vel, sőt ezeknek hangot is adhatott. Továbbá: semmiféle adatunk nincs arra, hogy Eötvösék családjában Pruzsinszkyn kívül valaki élt volna, méghozzá olyan viszonyban a fiatal báróval, hogy írásait ráhagyja. Minden okunk megvan tehát, hogy az Eötvös által említett „tudóst"
Pruzsinszky Józseffel azonosítsuk.
Eötvös megjegyzéséből világosan kitűnik, hogy nevelője az ő házukban halt meg. A pontos évszám itt sem szerepel, de elképzelhető, hogy Pruzsinszky még 1831 után is élt valameddig.
Megerősítést nyer a szövegből Kazinczy és Falk Miksa jellemzése, mely szerint Pruzsinszky különc, de nagytudású ember volt.10 Foglalkozott alkímiával is, eközben írhatta tanulmányát a bölcsek kövéről. Híve volt a perzsa—magyar rokonság divatos elméletének. Sokat olvasott, s olvasmányait kijegyzetelte, a jegyzeteket összegyűjtötte, megőrizte.
A kivonatok szerepet kaptak Eötvös életében is. Már gyermekkorában láthatta, miként dol
gozik egy tudós (igaz, csak egy műkedvelő tudós), már ekkor megtanulhatta a jegyzetelés tech
nikáját, amelynek a későbbiek során nagy hasznát vette.11 Ennél fontosabb, hogy az örökölt iratanyag tartalmilag olyan volt, amit Eötvös felhasználhatott munkájában. 1845-ben, a fen
tebb említett cikk magírásakor a jegyzetek még megvoltak. Az egyik céduláról — amely a középkori Chronicon farnenseből Muratori Scriptores rerum italicarum című forráskiadványa alapján kiírt részleteket tartalmazott — idézett is egy latin mondatot.12 Ugyanebben az évben, egy másik Agricola-Ievélben a francia forradalom nagy alakjának, Camille Desmoulins-nek egyik gondolatát idézi, szintén a „kivonathalom"-ból.13 Feltételezhető, hogy más műveibe is beledolgozta Pruzsinszky jegyzeteit, bár máshol nem hivatkozik ezekre. A kivonatok azóta elvesztek, az értekezéseknek sincs nyomuk. A jegyzetekből csupán kettő maradt fenn — a szere
tett tanítvány, Eötvös írásaiban.
Bényei Miklós Leopardi-emlékek Tóth Árpád versében?
(Elégia egy rekettyebokorhoz)
Ha felmerül a kérdés: vajon az Elégia egy rekettyebokorhoz megszületésekor éltek-e Tóth Árpádban Leopardi-reminiszcenciák, vagy konkrétabban: a téma és a hangulat hasonlósága folytán megjelent-e Tóth Árpád emlékezetében Leopardi verse, a Laginestra (A rekettye), a fel
tételezés, ha mégoly elgondolkodtató is, első látásra merőben önkényesnek tűnhet.
Ha azonban Leopardi versét olvassuk, nyomban észre kell vennünk, hogy a meditativ elemek elmaradásával, midőn a vers sodró folyásúvá válik, megjelenik egy félreérthetetlenül elégikus hangnem; az elégia műfaját pedig Tóth Árpád verse már a címében is jelzi. Itt van azután a magyar költőnek egy sajátos kifejezése: ember-utáni csend, amely erősen emlékeztet a L'infinito (A végtelen) egyik szókapcsolatára: sovrumani silenzi, és amely csak Leopardi pesszimizmusára és nyelvezetére vezethető vissza. S hogy e két kifejezés rokonsága mennyire mélyen gyökerezik, azt a puszta szemantikai egyezésen túl hangulati értékük azonossága is jelzi. Mindkettő túllépi a felfoghatót és az elképzelhetőt, s ezáltal mindkettő döbbent félelmet kelt. Hangsúlyoznunk kell továbbá, hogy Tóth Árpád verse nemcsak címében emlékeztet Leopardi La ginestrá\ára, amely éppúgy magában foglalja egy végső álomképnek, az igaz és teljes testvériségnek megszü
letését, és amely azáltal, hogy Leopardi a rekettyét a puszták virágaként az ellenséges természet végtelen hatalma és az ember kiszolgáltatottsága közötti ellentét jelképévé emeli, a költő figyel
meztetése. A magyar versben is ott van ez a figyelmeztetés, főként abban a verssorban, ahol a természet a néma ünnepélyre, az ember-utáni csendre vágyik. De a két költemény még más meg
lepő hasonlóságot is felmutat. A Laginestra így kezdődik: „Qui su I'arida schiena/ Del formida-bil monte/ Sterminator Vesevo ..." („A pusztító Vezúvnak/ Iszonyatos hegyormán,/ Itt asivó gerincen..." — Rába György fordítása), az Elégia pedig így: „Elnyúlok a hegyen, hanyatt a fűbe fekve..." Mindkettőben egy hegy, már-már a kívülállás szimbóluma a kiindulópontja annak a mégis oly részvevő, szenvedésekben fogant végső következtetésnek az emberi nem boldogta
lanságáról.
10 KAZINCZY Ferenc: Magyar Pantheon. Bp. én. 393. — FALK Miksa: Kor- és jellemrajzok. Bp. 1903. 2 1 3 .
11 Eötvös olvasási szokásairól, jegyzeteiről: B É N Y E I Miklós: Eötvös József könyvtára. MKSz, 1970. 190 —
11 Eötvös olvasási szokásairól, jegyzeteiről: B É N Y E I Miklós: Eötvös József könyvtára. MKSz, 1970. 190 —