Bevezetés
(a légszennyezés egészségre gyakorolt hatása) Tavalyi beszámolónkban az ENSZ egészségügyi vi-lágszervezetének (WHO) adataira hivatkozva már aláhúztuk, hogy a bel- és kültéri levegő szeny-nyezettsége szív-érrendszeri és légzőszervi betegségeket okozva átlagosan 8,6 hónappal rövidíti meg egy európai ember életét. A városlakók körülbelül 90%-a ma is a WHO által meghatározott határértékeknél magasabb szennyezőanyag mennyiségnek van kitéve. A legfőbb szennyezők a szálló por, ózon és nitrogéndioxid. Az ezekkel kapcsolatos egészségügyi kockázatok mértéke egyes helyeken 2000 és 2006 között tovább nőtt.742 A környezetegészségügyi szempontok fi-gyelembe vétele és minél szélesebb körű érvényesítése abból a szempontból is indokolt, hogy az allergia és az asztma a legsúlyosabb és legelterjedtebb népbetegségek közé tartozik, melyek ki-alakulásában kiemelt szerepet játszik a légszennyezés. A rossz levegőjű környéken élő szülők gyermekei gyakrabban hiányoznak az iskolából, így tanulási teljesítményük is csökken.743 A szennyezett levegő hosszú időn át tartó belélegzése a koncentrációs képesség csökkenését,
739 26/B. § (4) bekezdés
740 31. és 35. §
741 A fejezet megírásához felhasználtuk a Barta Eszter, Friedrich Ábel, Garaguly István, Gyűrű Attila, Herke Miklós, Horváth Luca Korné-lia, Kovács Anikó, Mohos Edit, Szecskó-Tóth Zsuzsanna és Ujvári Viola által készített állásfoglalásokat.
742 WHO Europe: The European Health Report 2009
743 Effects of air pollution on children’s health and development – WHO 2005
gerlékenységet, tanulási nehézséget, légúti és keringési megbetegedéseket okoz, valamint ered-ményezheti az immunrendszer károsodását is744. A nagy városainkat sújtó, egészségügyi hason-lattal élve krónikus levegőszennyezettségi helyzethez évről évre, többnyire januárban, „akut”
szmoghelyzet társul, amely bizonyos betegségcsoportok számára már akár életveszélyt is ered-ményezhet. A szmog jogi kezelésének lehetőségeivel a 2008-2009-ről szóló beszámolónkban foglalkoztunk részletesen745.
(emissziós és immissziós normák) A levegőtisztaság-védelmi jogszabályok a levegővédelmi köve-telményeket elsősorban a légszennyező forrásokra, vagyis a kibocsátó viszonylatában határozzák meg. Immissziós, vagyis a hatásviselő funkció telepítésére, kijelölésére a jogalkotó nehezen vál-lalkozhat, hiszen akkor nagyon sok gyakran előálló környezeti konfliktussal kapcsolatban be kel-lene ismernie, hogy tehetetlen. Egy-egy gépjármű szennyezőanyag kibocsátását viszonylag köny-nyű kordában tartani. Megfelelő forgalomszervezési eszközökkel esetleg egy út átlagos környe-zetszennyezését is szabályozni lehet. Egy városrész vagy város környezeti problémái azonban messze túlmutatnak a levegőtisztaság-védelmi jogon, illetőleg az egész környezetjogon is.
Többször hangoztatott álláspontunk szerint a városok fejlesztésénél, továbbtervezésénél alapvető szempont kellene, hogy legyen az, hogy ne mérgezzék lakóikat, ne vegyen el éveket az életükből pusztán az a tény, hogy egy nagyvárosban laknak. Meggyőződésünk, hogy ha rendszeresen mér-nék azok szervezetében a káros anyagokat, akik Budapest vagy más városok 4-6 sávos, gyakor-latilag folyamatosan megtelt útjaitól mindössze néhány méterre laknak, dolgoznak, tragikus kép rajzolódna ki. Ilyen mérésekről azonban nem tudunk.
A levegőtisztaság-védelmi fejezet főbb témakörei
(szabályozási kérdések) A levegőtisztaság-védelmi jog alakítása során a jogalkotónak, később a jogalkalmazóknak szembe kell nézniük néhány dilemmával. Ilyenek a szennyező helyre később települt lakosok védelme, a szomszédok tűrési kötelezettsége, a bűz objektív megítélhetősége, illetőleg a városi, falusi lakókörnyezetben történő állattartás ügyében a szemben álló érdekek egyaránt méltányolható, de nehezen összeegyeztethető volta.
Mivel a levegőszennyezési ügyek tipikusan a helyi közösségek konfliktusai, okszerűen adódna, hogy az önkormányzatok az alkotmányos és az önkormányzati törvénybeli szabályok adta lehe-tőségekkel élve, egyes esetekben pedig kifejezett jogszabályi felhívásra a bűzzel és más levegő-szennyezéssel járó életviszonyokat szabályozzák, a konfliktusokat megelőzzék. Ilyen helyi jogal-kotási tárgykörök lennének a helyi állattartás szabályai, az egyes tevékenységekkel kapcsolatos védőzónák meghatározása, illetőleg a helyi közlekedésszervezés kérdései.
Amellett, hogy súlyos közegészségügyi probléma, a passzív dohányosok oldaláról levegőszennye-zési kérdés is a közterületeken, közösségi helyiségekben történő dohányzás – a JNO véleményé-vel támogatta a dohányzás visszaszorításával kapcsolatos szabályozást.
(egyedi ügyek tapasztalatai) Ebben a fejezetben áttekintjük majd a levegőtisztaság-védelmi köz-igazgatási eljárásokat, azt, hogy milyen módon lehet ezeket megkülönböztetni a hatóságok által előszeretettel használt formakötöttségek (határidők, jogorvoslatok stb.) nélküli panaszeljárások-tól, illetőleg, hogy milyen bizonyítási lehetőségek adódnak a sokszor nem igazán könnyen felde-ríthető levegőszennyezési ügyekben. Az eljárások nyomán meghozható határozatokkal
744 A NO2, CO, SO2, valamint a szálló por (PM10, PM 2,5) ebben a vonatkozásban kiemelt jelentőséggel bír.
745 Egyebek között üdvözöltük, hogy – részben a JNO fellépésének köszönhetően – az Szr. 16/2009. (I.30.) Korm. rendelettel történő, 2009. február 1-jétől hatályos módosítása a 66/A §-ban új szabálysértési tényállást állapított meg, amely immár kétséget kizáróan alapját képezi a polgármester által szmoghelyzet esetén elrendelt intézkedések megsértőivel szembeni fellépésnek. A 2012.
április 15-től hatályba lépett, a szabálysértésekről, a szabálysértési eljárásról, és a szabálysértési nyilvántartási rendszerről szóló 2012. évi II. törvény 230. §-a lényegében azonos tényállást tartalmaz.
ban áttekintjük a környezetvédelmi hatóságoknak a szakhatósági jogkörben, illetőleg ügydöntő hatósági jogkörben meghatározható néhány levegőtisztaság-védelmi intézkedését.
A levegőtisztaság védelmével kapcsolatos helyi konfliktusokat természetesen nem csak a szűkebb értelemben vett levegőtisztaság-védelmi jog eszközeivel lehet megoldani – az erről szóló feje-zetben mintegy tucatnyi további közigazgatási és egyéb jogágba tartozó jogintézményt sorolunk fel és mutatunk be a JNO ügyein keresztül, amelyek adott esetben még a jogalkotó által direkt levegőtisztaság-védelmi célra szánt jogintézményeknél is hatékonyabbak lehetnek. Végül, az al-ternatív jogi megközelítések közül külön fejezetben tárgyaljuk a telepengedélyezés jogintézmé-nyét, minthogy ezt a kérdést 2011-ben külön átfogó témavizsgálatban elemeztük.
II.4.1. A levegőtisztaság-védelem szabályozása
A környezetvédelmi jog néhány dilemmája a levegőtisztaság-védelemben
A környezetvédelem területén vannak örökzöld témák, amelyeken hosszasan elvitatkoznak a tár-gyalótermekben. Ilyenek például: ha valaki később költözik egy már meglevő szennyező tevé-kenység közelébe, vajon követelheti-e a környezetvédelmi normák betartását? A modern város-okban, vagy akár más lakóterületeken mennyi környezetszennyezést, zavarást kell elviselniük a szomszédoknak, mi az, ami a normális életvitellel együtt jár és mi az, ami már jogellenes? Ezek a dilemmák megjelennek a levegőtisztaság-védelmi ügyekben is.
(a „ki jött előbb?” kérdése állattartási ügyekben) Irodánk a „ki jött előbb?” kérdését általában nem tekinti kulcskérdésnek a környezeti konfliktusok eldöntésében – a polgári jogi igényeket lehet, hogy kizárja vagy csökkent, ha valaki egy szennyezett (ipari, mezőgazdasági telepek, autópályák stb.) környezetbe utóbb maga költözik, ám le szoktuk szögezni, hogy a környezetvédelmi határ-értékek betartásának kötelezettsége és az egészséges környezethez való alkotmányos jog tiszte-letben tartása alól az ilyen helyzetek sem adnak felmentést. Ugyanakkor határozottan visszásnak minősítettük azt a helyzetet, amikor az önkormányzat hibás településrendezési döntésével maga idéz elő olyan helyzetet, amelyben lakófunkciót „költöztet” már szennyezett, zavaró hatású me-zőgazdasági terület mellé. A nyíregyházi „Őzdomb” lakókert településrendezési eljárása tárgyá-ban746 született állásfoglalásunkban leszögeztük, hogy az állatok tartásával szükségszerűen együtt jár egyfajta szaghatás. Ennek megítélése, elfogadottsága egészen más városi, illetve falusi környezetben. Az elmúlt évtizedekben végbement változások, az urbanizáció folytán az állattartás hatásai minden korábbinál érzékenyebben érintik a lakosságot, így az állattartás sajnálatos mó-don vidéken, a falvakban is egyre kevésbé elfogadott. A természettől, a természetes életmódtól való eltávolodás következtében a korábban természetesnek tartott szagok ma már bűznek, zava-rónak minősülnek. Ugyanakkor az is látható, hogy a korábbi háztáji állattartás helyett, ma jellem-zően óriási intenzív állattartó-telepek jönnek létre, amelyeken koncentráltan jelentkeznek a kör-nyezeti hatások, így a bűzterhelésük is lényegesen nagyobb. Mindazonáltal a lakott területektől megfelelő távolságban elhelyezkedő mezőgazdasági, illetve ipari területek esetén fel sem merül-het a zavaró hatás, hiszen az ott egyfelől természetes jelenség, másfelől a zavarás csak a vé-dendő funkció viszonylatában értelmezhető. A zavarás ebből következően legfeljebb a későbbi változások folytán merülhet fel, amennyiben pl. a mezőgazdasági terület, avagy az azt és a lakó-övezetet mintegy pufferként elválasztó terület funkciója változik védendőre. E tekintetben a nyír-egyházi ügyünkben felhívtuk a figyelmet arra, hogy a területen évtizedek óta végzett állattartás – változatlan egyéb körülmények mellett – objektíve a környezetre pontosan ugyanakkora terhelést jelent a lakófunkció megjelenését megelőzően és azt követően. Megítélésének változása szituatív jellegű: a szaghatás a lakosság odaköltözésével válik zavaró bűzhatássá.
746 JNO-602/2010
Általában, a gazdasági, technikai fejlődés, az ismeretek gazdagodása miatt előállt kivételtől elte-kintve a környezetvédelmi ügyekben is igaznak tartjuk, hogy nem engedhető meg, hogy egy egyébként jogszerű környezethasználat jogsértővé mások – a környezethasználó által nem befo-lyásolható – magatartása folytán jogellenessé váljék747. A szennyező fizet általános elvét az ilyen esetekben az okozó fizet elveként kell értelmezni, vagyis a felelősség azt terheli, aki okozza, előidézi a környezeti konfliktust, aki magatartásával közvetlenül hozzájárult a szaghatás zavaróvá válásához (nem pedig jelenlétéhez, kibocsátásához).
(a megelőzés jelentősége bűzszennyezési ügyekben) A nyíregyházi „Őzdomb” lakókert település-rendezési eljárásával kapcsolatos állásfoglalásunkban748 azt is leszögeztük, hogy a településren-dezés egyik alapvető feladata – mint azt a településrentelepülésren-dezésről szóló terjedelmes fejezetben több oldalról is kifejtettük – a környezeti konfliktusok, a zavaró hatások kialakulásának megelő-zése. A településrendezés, vagyis a kellő időben történő megelőzés a bűz vonatkozásában azért is különös jelentőségű, mert az utólagos fellépés, vagyis a már létező források bűzterhelésének csökkentése mind jogilag, mind műszakilag meglehetősen nehéz, gyakran lehetetlen. Valóban ha-tékony fellépést kizárólag a megelőzés biztosíthat, vagyis a tervezés, telepítés és kivitelezés so-rán kell mindent megtenni azért, hogy a zavaró hatás eleve ki se alakuljon.
A nyíregyházi ügy annyiban volt sajátos, hogy a településrendezési döntés nyomán nem egy bűz-kibocsátással járó új tevékenység, illetve funkció vált lehetővé, hanem éppen ellenkezőleg, az ön-kormányzat egy bűztől védendő lakóövezetet jelölt ki egy bűzzel terhelt területen. Meg kell tehát vizsgálni, hogy milyen jogszabályi rendelkezések juttatják érvényre a megelőzés elvét ilyen ese-tekben, vagyis milyen jogszabályok biztosítják, hogy védendő területet ne lehessen kijelölni egy zavaró hatású terület közvetlen közelében.
(a szomszédok tűrési kötelessége) A kartali lótartással kapcsolatos panasz tárgyában született ál-lásfoglalásunkban749 megállapítottuk, hogy a panaszos 2010. november 29-én beadványát meg-küldte az Állategészségügyi Hivatalhoz is, amely a panasz beérkezését követő héten, 2010. dec-ember 7-én előzetes értesítés nélkül, helyszíni ellenőrzést tartott az állattartónál. Az ellenőrzés-ről jegyzőkönyvet készítettek és a panasz kivizsgálásának eredményéellenőrzés-ről 2010. december 28-án küldött elektronikus levélben tájékoztatták a panaszost. A levél összegzésében megállapították, hogy „(…) a lótartás állategészségügyi, állatvédelmi, állathigiéniai jogszabályba nem ütközik. Ha-sonló állattartási helyzet más községekben, sőt városok családi házas övezeteiben számos helyen létezik, problémamentesen.”. Az Állategészségügyi Hivatal ismételt ellenőrzést 2011. július 12-én tartott, néhány órával azután, hogy a panaszos bejelentést tett, hogy szomszédjában „hegyekben áll a lótrágya, elviselhetetlen a bűz, sok a légy”. A helyszíni szemléről a panaszost értesítették, de ő azon nem vett részt. Az Állategészségügyi Hivatal által tapasztaltak nem igazolták a pana-szos kijelentéseit. Az ellenőrzést végzők a szemle során sem a karámban, sem a környezetében bántó szaghatást nem észleltek, rágcsálók jelenlétére utaló nyomok nem voltak. Legyek, rovarok jelenléte a település más részeihez hasonló mértékű volt. A szükséges intézkedéseket a helyszí-nen elrendelték és az állattartót határozatban is kötelezték a lovak trágyájának rendszeres gyűj-tésére és a trágya átmeneti zárt elhelyezésére. Az Állategészségügyi Hivatal véleménye a kartali lótartással kapcsolatosan nem változott: az az előírt kötelezettségek betartásával sem állat-egészségügyi, sem közállat-egészségügyi, sem környezetvédelmi szempontból nem kifogásolható.
Természetesen nincs okunk kifogásolni az állategészségügyi hatóság eljárását, ugyanakkor állás-pontunk szerint a tűrési kötelesség kérdése egy speciális területet átlátó szakhatóság kompeten-ciáját meghaladja, az megnyugtatóan csak a többi, az ügyben egyébként ténylegesen eljárt ható-sággal együtt, sőt az önkormányzat és a helyi közösségek, szervezetek bevonásával lenne
747 A megelőzés hiányával, a települések zavaró környezeti forrásokra való „ránövésével” a JNO több állásfoglalása is foglalkozott (http://jno.hu/hu/af/jno-142-2010_veszprem_hazgyari_ut.pdf, http://jno.hu/hu/af/jno-37-2010_szomodi_loter.pdf stb.), a kapcsolódó kérdéseket a 2010. évi beszámoló (http://beszamolo2010.jno.hu/JNO_beszamolo_2010.pdf) több szempontból is elemezte.
748 JNO-602/2010
749 JNO-412/2011
oldható. Emiatt az említett ügy tanulságai túlmutatnak az egyedi hatósági eljárások szintjén, elvi kérdéseket vet fel a szabályozás és a joggyakorlat számára.
A bűzzel kapcsolatos kérdések
Komoly dilemmákat tartogat a jogalkotó és a joggyakorlat számára a bűz kérdésköre: meghatá-rozó fogalmi eleme éppen az, hogy határértékkel nem jellemezhető, teljesen objektívan nem is mérhető, viszont így is megkeserítheti lakóközösségek életét, tehát mégiscsak meg kell találni az ellene való fellépés módját.
(a bűzterhelés jellemzői) A nyíregyházi „Őzdomb” lakókert településrendezési eljárása tárgyá-ban750 született állásfoglalásunkban áttekintettük a bűz fogalmának és szabályozásának néhány alapkérdését. A bűz a legszubjektívebb környezeti hatótényező. Megítélése mind jogilag, mind szakmailag igen nehéz és vitatott, hiszen számos tényezőtől, konkrét egyedi körülménytől függ.
Ezt a bizonytalanságot fejezi ki a bűz jogszabályi fogalma is.751 Ugyanaz a szaghatás egészen másként értékelhető attól függően, hogy mennyi ideig áll fenn, milyen társadalmi, kulturális kö-zegben jelentkezik, sőt az egyes emberek érzékenysége is jelentősen eltérő. A bűzterhelés függ a földrajzi, domborzati, meteorológiai viszonyoktól, az évszaktól, napszaktól, légköri tényezőktől stb. Ugyanakkor a szagterhelés mérése nehézkes, nem teljesen objektív, mert abban ma is meg-határozó szerepe van az emberi érzékelésnek (olfaktometria).
(az új Lr. bűzre vonatkozó szabályainak gyakorlati értékelése) Eltekintve attól, hogy a bűz definí-ciójába a jogalkotó további elemeket iktatott, melyek adott esetben megnehezíthetik a definíció alkalmazását, az új Lr. bűzre vonatkozó szabályait pozitív fejleményként értékelhetjük. Anélkül, hogy irodánk érdemeit eltúloznánk, az új Lr. szabályai között számos olyan található, amelyet részben vagy egészben korábbi levegőtisztaság-védelmi átfogó vizsgálatunkban munkáltunk ki és a jogalkotási folyamatban igyekeztünk érvényesíteni. Mindenesetre a bűzre vonatkozó szabályo-zás megfelelő irányban fejlődik, amivel biztosítható, lesz, hogy a hatóságok intézkedései ezeket a helyi környezeti konfliktusokat eredménnyel kezeljék752.
Az Irodánkhoz beérkezett ügyek tapasztalatai753 alapján elmondható, hogy a hatóságok bűzha-tással kapcsolatos korábbi gyakorlata több szempontból gyakran kifogásolható volt. Az üllői nyomda vegyszerei által okozott levegőszennyezéssel kapcsolatos ügy754 is az egyik legjellem-zőbb aggályra vonatkozott, nevezetesen a levegő bűzzel való terhelésével kapcsolatban alkal-mazható jogi eszközök és a légszennyezettségi határértékek viszonyára. A felügyelőség két alka-lommal tartott helyszíni ellenőrzést, az első ellenőrzést követően a tényállásban kifejtetteknek megfelelően helyhez kötött légszennyező forrásra vonatkozó kibocsátási határértékeket állapított meg, valamint az üzemeltetőt adatszolgáltatás teljesítésére kötelezte. Látható, hogy a szubjektív bűzpanaszt a hatóság még a korábbi gyakorlat alapján igyekezett az objektív határértékekkel ke-zelni. A panaszt azonban ezen intézkedés nem szüntette meg, mindkét helyszíni ellenőrzésről
750 JNO-602/2010
751 A jelenleg hatályos, a levegő védelméről szóló 306/2010. (XII.23.) Korm. rendelet 2. § 6. pontja szerint a „bűz: szaghatással járó légszennyező anyag vagy anyagok keveréke, amely összetevőivel egyértelműen nem jellemezhető, az adott környezetben környezetidegen, és az érintett terület rendeltetésszerű használatát zavarja”.
752 A 2. § (6) bekezdése szerint „bűz: szaghatással járó légszennyező anyag vagy anyagok keveréke, mely összetevőivel egyértelműen nem jellemezhető, az adott környezetben környezetidegen, és az érintett terület rendeltetésszerű használatát zavarja.” A 30. § (1) bekezdése szerint: „Bűzzel járó tevékenység az elérhető legjobb technika alkalmazásával végezhető.” A (2) bekezdés szerint: „Ha az elérhető legjobb technika nem biztosítja a levegő lakosságot zavaró bűzzel való terhelésének megelőzősét, további műszaki követel-mények írhatók elő, például szaghatás csökkentő berendezés alkalmazása, vagy meglévő berendezés leválasztási hatásfokának növe-lése. Ha a levegő lakosságot zavaró bűzzel való terhelésének megelőzése műszakilag nem biztosítható, a bűzzel járó tevékenység korlátozható, felfüggeszthető vagy megtiltható.”
753 JNO-200/2010 számú állásfoglalás a miskolci Pannónia szálló konyhája szellőztető berendezésének bűzhatásával kapcsolatos eljárá-sok vizsgálata tárgyában, JNO-559/2010. számú vélemény a levegő védelméről szóló 306/2010. (XII.23.) számú kormányrendelet-hez, valamint a JNO iroda által 2010. október 4-én szervezett levegővédelmi konferencia
754 JNO-819/2011
készült jegyzőkönyvben megtalálható az arra való utalás, hogy a telephelyen érezni lehetett az oldószerszagot.
Az új Lr., mint láttuk, immár egyértelműen kimondja, hogy bűzzel járó tevékenységet az elérhető legjobb technika alkalmazásával lehet végezni, valamint ha ez nem elegendő, műszaki követelmé-nyeket lehet előírni, azonban ha a bűzzel való terhelés megelőzése még így sem biztosítható, a bűzzel járó tevékenység korlátozható, felfüggeszthető vagy megtiltható. Ennek alapján esély van arra, hogy a határértékek kényszerű alkalmazása nélkül is hatékonyan lehet majd kezelni a bűz-szennyezéssel kapcsolatos környezeti konfliktusokat.
Állattartás lakókörnyezetben
A levegőtisztaság-védelem szabályozásának nagy dilemmái közé tartozik az állattartás is, hiszen egyfelől komoly megélhetési forrás és elengedhetetlen gazdasági tevékenység, ami hozzátartozik a vidék életéhez, másrészről pedig ma már az emberek kevésbé képesek tolerálni az ezzel járó környezeti terheket, a pihenéshez való jog megsértésének tekintik, ami egy szinten felül kétség-telenül igaz. A kérdés csak az, hogy hol van ez a szint.
(az állattartás központi szabályozása) A kartali lótartással kapcsolatos panasz tárgyában született állásfoglalásunkban755 megállapítottuk, hogy az állattartásról, megfelelő feltételek mellett meg-határozott országos szintű jogszabályok is rendelkeznek. Az állatok tartásának engedélyezése a férőhely számtól függően a környezetvédelmi felügyelőséghez, az állat-egészségügyi hatósághoz vagy a helyi önkormányzat képviselőtestületéhez tartozik. A Khvr.756 1-3. számú mellékletében vannak felsorolva állatfajonként azon egyedszámok, melyek felett (egyes esetekben a felügyelő-ség előzetes döntésétől függően) környezeti hatásvizsgálat köteles, illetve egyfelügyelő-séges környezet-használati engedélyhez kötött az állattartási tevékenység. A Khvr. hatálya alá tartozó állattartók tehát a felügyelőség döntésétől, engedélyétől függően kezdhetik meg tevékenységüket. A Khvr.
1-3. számú mellékletében felsoroltaknál kevesebb haszonállatot tartókra is vonatkozhat országos hatályú jogszabály, mégpedig az Állat-egészségügyi Szabályzat kiadásáról szóló FM rendelet, amely kimondja, hogy nagy létszámú állattartó telepet benépesíteni csak az illetékes állat-egészségügyi és élelmiszer-ellenőrző állomás előzetes engedélyével lehet757. A nagy létszámú állattartó telep fogalmát illetően az FM rendelet 1. számú függelékének 4. pontja ad eligazítást.
E szerint nagy létszámú állattartó telep az olyan állattartó telep, amelyen az elhelyezhető állatok száma állatfajonként legalább harminc ló, ötven szarvasmarha, kétszáz juh, kecske, száz sertés, kettőezer broiler baromfi, ötszáz kifejlett baromfi (tyúkfélék, víziszárnyasok, pulyka stb.) ötven strucc vagy ötven anyanyúl és szaporulata elhelyezését teszi lehetővé. Ezen férőhely számok je-lentik a korlátját az önkormányzatok által helyi rendeleteikben még engedélyezhető állat-létszámnak.
(az állattartás kötelező helyi szabályozása) A kartali lótartással kapcsolatos panasz tárgyában szü-letett állásfoglalásunkban758 ugyanakkor azt is megállapítottuk, hogy az állattartásra nézve köz-ponti szabályok csak a nagy létszámú, iparszerű állattartás esetén léteznek. Az ügyben a pana-szos beadványával megkereste a Pest Megyei Közigazgatási Hivatalt, melynek jogutódja 2011.
január elseje után a Pest Megyei Kormányhivatal (továbbiakban: Hivatal). A Hivatal Hatósági Fő-osztályának 2011. január 27-én kelt leveléből kiderül, hogy az állatkifutó, karám létesítése tár-gyában a Hivatal Építésügyi Főosztálya először 2010. december 13. napján, majd 2011 januárjá-ban tájékoztatást, illetve felhívást küldött a kartali jegyzőnek mint elsőfokú építési hatóságnak.
Emellett a Hivatal Törvényességi, Ellenőrzési és Felügyeleti Főosztálya 2010. december 20-án
755 JNO-412/2011
756 A környezeti hatásvizsgálati és az egységes környezethasználati engedélyezési eljárásról szóló 314/2005. (XII.25.) Korm. rendelet
757 A 41/1997. (V.28.) FM rendelet 1. számú melléklet, 4. § (1) bekezdés
758 JNO-412/2011
kelt levelében arról tájékoztatták a panaszost, hogy az önkormányzat nem köteles rendeletet al-kotni az állattartás szabályairól.
Ezzel kapcsolatban állásfoglalásunkban eltérő következtetésre jutottunk, miután megvizsgáltuk az
Ezzel kapcsolatban állásfoglalásunkban eltérő következtetésre jutottunk, miután megvizsgáltuk az