lasztásán buzgólkodott, aki trónra lépése után titkos kancellárjává nevezte ki, majd nem sokkal ezután - 1458-ban - veszprémi püspöki rangra emelte. E méltóságában III. Calixtus pápa is megerősítette.18
Vetési 1459 márciusában mint Mátyás király megbízottja járt az újonnan megválasztott pápá
nál, II. Piusnál, királya hódolatát tolmácsolni. A magyar küldöttség Sienában üdvözölte a mantuai kongresszusra útban levő pápát.
A veszprémi püspököt az 1460. június 25-re kitűzött, de elmaradt olmützi értekezlet színhelyén is ott találjuk. 1463-ban ismét olaszországi útra küldi a király, hogy a törökök elleni hadjáratra segít
séget kérjen. 1474. november végén ismét a velen
cei köztársaságba megy, ugyancsak a törökök elle
ni hadjárat megkezdésének ügyében. Útközben kapták azt az utasítást, hogy csatlakozzanak a kirá
lyi küldöttséghez, és kössék meg Nápolyban Beat
rix királyné és Mátyás jelképes esküvőjét.
Vetési Albert külföldi diplomáciai szereplésére 1475-ből találhatók az utolsó utalások.
Régi hagyomány volt a magyar történelemben, hogy a magyar királyné koronázási joga a veszpré
mi püspököt illette meg, s e jogok által jutott Veté
si abba a helyzetbe, hogy a székesfehérvári szé
kesegyházban a királyné koronázásakor a misét ő celebrálta és helyezte a szertartás közben har
madmagával Beatrix fejére a magyar koronát.19 Vetési Albert életét és diplomáciai tevékeny
ségét szükségesnek tartottuk ismertetni, különös tekintettel annak itáliai vonatkozásaira. Ennek egy
részt az volt a célja, hogy rámutassunk a veszpré
mi püspök és a magyar feudális világi arisztokrá
cia kapcsolataira. A 15. század második felében az olasz emlékanyag nagyarányú behozatala a szoros m agyar-olasz családi kapcsolatok követ
keztében szinte természetes lett. A vezető állami hivatalokba a király feleségének rokonai vagy kí
séretének tagjai kerültek. Ez egyben magyarázza is az itáliai művészet termékeinek nagyarányú be- özönlését. Ez a kapcsolat nem korlátozódik csu
pán Mátyás uralkodásának idejére, hiszen ezek
nek m ár igen nagy múltja van, mely a kereskedel
mi importon túlmenően olasz kézművesek ma
gyarországi letelepedésében is megnyilvánul.
Az előzményeket csak a miseruha tulajdono
sának, Vetési Albert személyének jelentősége mi
att vázoltuk. Sajnos a Mátyás király uralkodása pusztítása a középkori emlékek legtöbbjét meg
semmisítette. Biztosak lehetünk abban, hogy a ne
ves humanista és széles látókörű főpap, Vetési Al
bert, utazásai során a fellelhető és megszerezhető művészeti termékeket - elsősorban egyháza szá
mára - megszerezte. Ennek ellenére hagyatékából miseruháján kívül egyetlen személyes tárgyat sem ismerünk, mivel sem egykorú, vagy közvetlenül a halálát követő időszakból sem püspökségi, sem hagyatéki leltár nem maradt fenn. Csupán arra van adatunk, hogy a veszprémi egyházmegye ingósá
gait a törökök elől a sümegi várba menekítették.
Miseruhánk is ilyképpen maradhatott meg. Ren
delkezésünkre áll az 1543. július 4-én összeállí
tott leltár, melyet a sümegi várban őrzött veszpré
mi egyházi szerekről vettek fel.20 A szűk leírások
ból nehéz azonosítani a püspök miseruháját. Fel
tételezhetően a leírások közül a második helyen felsoroltakkal egyeztethetjük, mely „Item casule 2 purpures rubeo deaurate cum suis appertinenti- is" szöveggel szerepel a felsorolásban. Amennyi
ben Vetési miseruhája azonos a leltárban felso
rolttal, akkor ezt azt is jelenti, hogy a casula tar
tozékaival együtt valószínűleg teljes ornátust alko
tott. A felsorolásban csupán még egy olyan tárgy van, melyet miseruhánknak vélhetnénk. Ennek szövege így hangzik: „Item casula purpures rubra et bona cum attinentiis..." Sajnos nem állíthatjuk bizonyossággal itt sem az azonosságot.
A miseruha tulajdonosának meghatározásá
nál egyetlen segítség a rajta levő címer. A hímzett kereszt kompozíciója alapján könnyen megállapít
ható, hogy a címer utólagos ráépítés. Az előzőek során m ár megállapítottuk, hogy a miseruhának nemcsak szövete, hanem a hímzése is velencei munka. Ha a kereszttel hasonlítjuk össze a címer technikai kivitelezését, szembetűnik, hogy nem egy kéz munkája. A címer készítője kitűnően ol
dotta meg feladatát. Bár a színek, a felhasznált anyagok összhangban vannak az egész hímzés
sel, mégis a címer elhelyezésénél első pillanatra nyilvánvaló, hogy nem illik szervesen az összkép
be. Noha az egész címer anyaga azonos minősé
gű, öltéstechnikája mégsem vall olyan rutinos ké
szítőre, mint aki a hímzést kivitelezte. Ezek alapján megállapítható, hogy a címert röviddel a miseru
ha itáliai elkészülte után Magyarországon applikál
ták a hímzésre.
Hasonló címerábrázolással találkozunk Vetési Albert által a Szent György-kápolnában alapított oltár alapítványlevelében (1 4 7 6 ).21 Míg azonban a kiterjesztett szárnyú sas ott jobbra, itt pedig balra néz, egyébként a két címer heraldikailag teljesen azonos, ugyanúgy, mint a sírkövén levő, valamint az ún. „Vetési oszlopfő"-n található címer is. Tehát a miseruha tulajdonosa iránt nem lehet kétség.
Fentebb már említettük, hogy a miseruha szí
ne vörös. Az egyházi Ordo, amikor a színszimbo
likát kidolgozta, arról is rendelkezett, hogy az egy
házi ünnepeken és szertartásokon milyen színű öltözet viselhető.22 Eszerint vörös miseruhát hasz
náltak a kereszt feltalálásának ünnepén, valamint minden Krisztus szenvedéséről szóló ünnepen, melyek péntekre esnek. Ezenkívül vörös színű az öltözet a vértanúk és a vérontás nélküli mártírok ünnepén is. Ezek között első helyen állnak az apostolok. Végezetül vörös az ünnepi miseruha színe pünkösdkor, a szentlélek ünnepén. E litur
giái szabályok ismeretében megállapíthatjuk, hogy a ruhát milyen alkalmakkor viselte tulajdono
sa s egyben tehát azt is, hogy ünnepi szertartások alkalmára szolgált. Mindezek mellett e szabályokat tekintve az a következtetés is levonható, hogy a hímzésen szereplő alakok is beleillenek a vörös ruhát viselő ünnepekbe, kivéve Mária alakját, aki
nek ábrázolása annyira kedvelt v o lt hogy a szigo
rú szabályoktól eltekintettek, mivel képmása vala
mennyi színű egyházi öltözeten megtalálható. Fel
merül még a kérdés, hogy a megrendelő milyen szempontok alapján tétette ezeket az alakokat a ruhára? Ennek eldöntése végett megvizsgáltuk abban az időben a veszprémi székesegyházban pedig a boldogságos Szűz tiszteletére avatták.23
István diakónus szereplésére semmi adatot nem találtunk, és Vetési védszentjeként sem szerepel.
Valószínű, hogy a miseruhát Vetési Albert veszprémi püspökké való kinevezése után vásárol
ta Olaszországban, amikor 1474-ben harmadszor ment a velencei köztársaságba és a pápához. Ar
ról is van tudomásunk, hogy működtek az itáliai városokban olyan bottegák, ahol a külföldiek ízlé
sének megfelelő stílusban előre elkészített hímzett kereszteket lehetett vásárolni, és azt vagy ott a helyszínen, vagy idehaza, az ott vásárolt alapra dolgoztatta fel a megrendelő.
Ebben az esztendőben ünnepeljük Mátyás ki
rállyá koronázásának félévezredes jubileumát. Ez méltó keret ahhoz, hogy a nagy uralkodó korsza
kában létrejött műalkotásokra felhívjuk a figyel
met, s hazánk egy nagy korszakának hátraha
gyott műkincseit ismertessük. Az elmúlt száza
dok folyamán oly sok háború pusztította orszá
gunkat, hogy a kis számú m egmaradt emlék
anyag gondos feldolgozásával kell igyekeznünk az akkori társadalmi, művészeti élet alakulásához adatokat szolgáltatni.
RADISICH Jenő: M agyarország történeti emlékei.
33. és LXV1. tábla.
9 ERRERA, Isabelle: C atalogue d'Étoffes Anciennes és M odernes. Bruxelles, 1927. 124.
lalkozott Vetési életével, RÓKA János. Ő Fraknói Vil
mossal ellentétben úgy beszél Vetési Albertről, mint a veszprém i egyházm egye 4 3 . püspökéről, akit 1442-ben neveztek ki és m ár püspöksége első évé
ben visszapörölte Saághy Barla nem estől a Fejér m egyei Szentmiklós melletti Saágh-birtok felét.
Fraknói Vetési életrajza alaposabb körültekintéssel íródott, mint Róka János m unkája. „Vitae Vespre- Jahre 1957 und ihre wissenschaftlichen Ergebnisse.
A c ta A rc h . 1 9 6 3 .3 4 1 . visszhangra találtak. Az általa pártfogolt új stílus
irány az ország vezető rétegére már uralkodása idején mély hatást tett. Főpapi székhelyeken és a főnemesi várakból előkerült töredékek bizonyítják az új stílus gyors terjedését.
Nagyobb építkezések elsősorban Esztergom
ban lehettek, ahol egymás után három érsek: Vitéz János, Aragóniai János és Estei Hyppolit (Ippolito) igyekezett az ősi székhelyt új alkotásokkal díszíte
ni és gazdagítani. Vitéz János 1 4 6 5 -1 4 7 2 között építkezett. Palotájának Dunára néző vörösmárvány árkádsorát Bonfini magasztalta. Annál sajnálato
sabb, hogy építkezéseiből semmi sem maradt.
Remélhető azonban, hogy a legújabb ásatások tisztázzák, hogy a gótikus és reneszánsz elemek miként és mennyire érvényesültek benne. Rene
szánsz motívumok feltűnésével már számolha
tunk, mindazonáltal a reneszánsz hatás ez idő tájt még gyenge lehetett. Vitéz sírköve 1472-ben még gótikus stílusban készült. Az első évszámos rene
szánsz emlék Aragóniai János érsek címere 148 2 - ből, hazai kőfaragó egyszerű munkája. Kevéssel utóbb olasz mester faragta Aragóniai Jánosnak
szirénpártól tartott pompás címerét, melyből egy finoman kidolgozott töredék (14 8 5 ) maradt fenn.
Estei Hyppolit Esztergomban a székesegyházhoz új, díszes kapuzatot emeltetett (1495), a palotán is építkezett, Pusztamaróton pedig villát építtetett (1 4 8 9 ), pozsonyi (1 4 8 9 -1 4 9 0 ) és budai palotáját helyrehozatta (1 4 8 9 -1 4 9 5 ), és az utóbbit címer
kövével ékesítette (Marcantonio Pigafetta feljegy
zése). Udvarában magyar és olasz mesterek dol
goztak. Az előbbiekhez tartozott „Dionisio de Gyarmath carpentarius" és „Michele lapicida de Marotte”; az utóbbiakhoz Ciemente Fiorentino mű
helyével együtt Alberto Fiorentino és Stagio Fiorentino. Az esztergomi ásatások alkalmával előkerült töredékek közül a korai stílusúak - külö
nösen a gyüm ölcsfüzéres ívezettöredék - Hyppolit építkezéseihez tartoztak.
Az új stílus legelső pártfogói közé tartozott Ve
tési Albert püspök, Mátyás diplomatája, aki szék
helyén, Veszprémben honosította meg az új for
mákat. A címerével díszített vörösmárvány falpil- lértöredék a legrégibb évszámos (1467) rene
szánsz jellegű emlékünk, amely kitűnik feliratának nemes antiqua betűivel. Hasonlóan kiváló egy má
siktöredék „OPVS" felirattal, mely a püspök kápol
nájából származik. Egyéb töredékek (baluszterpil- lér, archivolt kazetta) szintén a reneszánsz meg- gyökerezéséről tanúskodnak.
(...)
A királyi műhely tevékenységének a hatása
.. .vannak emlékek, melyek ha nem is készül
tek éppen a királyi műhelyekben, mégis annak ha
tása nélkül nem jöhettek volna létre. Elsőnek a Kinizsi Pál nagyvázsonyi várából előkerült, felette érdekes domborművet említjük, mely tájképi hát
tér előtt lovasokat ábrázol, a bal sarkában pedig soktornyos várat. Téma tekintetében mintegy foly
tatója a gyulafehérvári Hunyadi-domborművek- nek, de tiszta reneszánsz stílusban. A legkülönfé
lébb módon ábrázolt lovasok, a lépő, ágaskodó, vágtató paripák olasz mintaképek nélkül elképzel
hetetlenek, úgyszintén a perspektivikus ábrázolás kísérlete sem a hátsó nézetben kifaragott lovassal.
Jóllehet a hazai freskófestészet igen fejlett lovas ábrázolásai (Szent László-sorozatok, nyírbélteki falfestmény stb.) is ösztönzésül, előkészítésül szolgálhattak. Az olasz mintákat a vázsonyi dom
bormű jeles hazai mestere a legközvetlenebbül Budán ismerhette meg. Talán Franciscus de Castello miniatúrái, hasonló lovas ábrázolásai is hatottak rá. Bár a Kinizsi-dombormű lovainak a rajza valószerűbb, és ezért inkább szobrászrajzok vagy esetleg kész munkák szolgálhattak mintaké
pül. A vázsonyi dombormű egyenesen bizonyíték arra nézve, hogy hasonló jellegű profán reliefek díszíthették a budai várat is. A vitézi életből vett té
mája, változatos lóábrázolása a budai királyi mű
hely törekvéseire vet fényt.
Hasonlóképpen a budai műhely hatásáról ta
núskodik Vetési Albert veszprémi püspöknek (+ 1 4 8 6 ) a sírköve (Veszprém, Szent György-kápol- na), különösen a kitűnően megrajzolt karvaly, Veté
si címerállata. Feltűnő a sírkövön a külön „tabulá”-ra remek reneszánsz betűtípusokkal bevésett felirat is, nemkülönben a gazdag reneszánsz ornamentika a püspök ruházatán. A sírkő feltehetőleg a budai mű
hely valamelyik olasz lapicidájának a műve.
H. G yürki K atalin: M átyás k irá ly é s a m űvészet.
B p. 1985. M a g v e tő K. 2 0 8 -2 0 9 ., 2 5 2 -2 5 3 .
Vetési Albert által kiadott oklevél 1476-ból. (Érseki Levéltár. Veszprém)