A KUTATÁS BEMUTATÁSA

R EZILIENSÍGÉRETEK EGY HALLGATÓI KUTATÁSBAN

Hipotézisek

Kutatásunk célja megvizsgálni, hogy milyen hozománnyal érkeznek a rezili-ensígéretek (akik hátrányaik ellenére kimagasló eredményekkel lépnek be a felsőoktatásba), a felsőoktatás mely szegmensébe jutnak be, milyen pályát fut-nak be a felsőoktatásban, és milyen útravalóval rendelkeznek az egyete-men/főiskolán szerzett tudás és bizonyítvány hasznosításához. Az elemzés so-rán a hátso-rányaik ellenére sikeres belépők (reziliensígéretek) felsőoktatásban eddig megélt pályájuk és későbbi pályaesélyük bemutatásához viszonyítási pontként olyan kontrollcsoportokat alkalmazunk, amelyek segítségével kiraj-zolódhat, hogy a belépési eredményesség milyen származási hátrányok felül-írására képes, és miben bukkanhat újra felszínre a társadalmi hovatartozás öröksége.

Hipotéziseinket a reziliencia, valamint a felsőoktatás és társadalmi egyenlőtlenségek kapcsolódási pontjait jelentő, a könyv elméleti részében be-mutatott szakirodalom, továbbá az e területen végzett korábbi, elsősorban kvalitatív (reziliens hallgatók körében végzett interjús – lásd Ceglédi 2012) vizsgálataink alapján fogalmaztuk meg.

1) A sikeres belépés. A szakirodalom és kvalitatív előkutatásunk alap-ján azt feltételezzük, hogy a reziliensígéretek sikeres belépése mögött olyan atipikus jellemzők állnak, mint a családi hátterükhöz mérten kedvezőbb intéz-ményi, családi és saját útravaló (Blaskó 2002, Pusztai 2004a, 2009, Ceglédi 2012).

2) Differenciált belépés. Korábbi elemzések tapasztalatai alapján ki-mutatható volt a vizsgált régió felsőoktatásának belső rétegzettsége a társa-dalmi háttér mentén. Hasonló tendenciákat feltételezünk a kutatás során elemzett adatokban is. Ezúttal a társadalmi háttér alapján felállított csoporto-kon belül az eredményes és kevésbé eredményes hallgatók elkülönítésével vizsgálódunk. A belépéskori eredményesség és a származás mentén felállított csoportok eltérő kari sűrűsödését feltételezzük (Róbert 2000b, Kozma 2004, Veroszta 2016b, Shavit et al. 2007, Vukasovic & Sarrico 2010, Goastellec 2010, Altbach 2010).

3) Hallgatóévek. A korábbi munkák (Bocsi 2013, Ceglédi 2008a, 2012, 2014b, 2015a, 2015b, Ceglédi et al. 2016b) tapasztalataira építve feltételezzük, hogy a felsőoktatásban megjelenő fő társadalmi törésvonalat abban érdemes keresni, ahol a tanuláshoz fűződő pozitív viszony elválik mindattól, amit ezen felül kínálhatnak a hallgatóévek. A kurrikuláris követelmények engedelmes és gépies teljesítése (maximalizált óralátogatás és tanulásra szánt idő, magányos, nem hatékony tanulás) – feltételezésünk szerint – a reziliensígéretek családi

hozománya. Ez a felsőoktatás kapujáig sikeres stratégia volt, de a hallgatóévek igazi tétje, hogy sikerül-e felépíteniük egy versenyképes karrierpotenciált (Sági 2013, Nyüsti 2013, Kozma 2015, Fényes 2014, Györgyi 2012, Kiss P.

2010, Bauer & Szabó 2009, Hrubos 2012a, Engler 2016, Bernstein 1996, Beck 1983), amely jelentős részben az olyan kötelező kurrikulumon túlmutató té-nyezők által bontakozhat ki, mint az oktatókkal és hallgatótársakkal való kap-csolatok – mint szocializációs és kapcsolati tőke források –, valamint a kredit-gyűjtésen túli tapasztalatszerzés (Pusztai 2014) (ezen belül akadémiai és szak-értelmiségi eredményesség, nyelvvizsgák, tehetséggondozás) lehetőségeinek kiaknázása. A hallgatóévekre vonatkozó hipotézisünk, hogy a reziliensígéretek e dimenziókban lemaradnak a velük hasonló eredményekkel, de jobb háttérrel belépőktől (nyertesektől). Ha ez igazolódik, kijelenthetjük, hogy a származás hatása felfelé kúszik (Boudon 1974, Bourdieu 2003a, 2003b, Róbert 2000b, Szívós 2009, Pusztai 2016a, Nyüsti 2012a, 2014, Bocsi 2015, 2016a, Kovács K.

2014, Ceglédi 2015a, 2015b).

4) Hosszú távú pályafutás. A hallgatóévekre vonatkozó hipotézissel összhangban a reziliensígéretek lemaradását feltételezzük a nyertesek mögött abban, amit a hallgatóévek alapján megjósolhatunk az egyetemen/főiskolán kívüli boldogulással kapcsolatban. Ilyen a hallgatóévek alatti munka, a diplo-maszerzés melletti kitartás, a továbbtanulási és elhelyezkedési stratégiák, va-lamint a társadalomért felelős értelmiségi szerepre való felkészültség. Ameny-nyiben ez a hipotézis megerősítést nyer, elmondhatjuk, hogy a felsőoktatásban e tényezőkön keresztül (is) lehet tenni az ellen, hogy a munkapiacon (újra) megjelenjenek a származási hatások (Kozma 2004, Pusztai 2014, Sági 2013, Nyüsti 2013, Kolosi & Keller 2012, Galasi 2008, Galasi et al. 2004, Györgyi 2010, 2012, Berlinger & Megyeri 2015, Nagy P. 2010, Eppich & Köllő 2014, Róbert 2010b, Treiman 1970, Müller et al. 1989, Blau & Duncan 1967, Blaskó 2008a, Ganzeboom et al. 1991).

A vizsgálat terepe és jellemzése a kutatott téma szempont-jából

Ahogy a közoktatás, úgy a felsőoktatás kutatásában is fontos, hogy figyelembe vegyük azt a társadalmi-gazdasági-földrajzi kontextust, amellyel a vizsgált in-tézmények együtt léteznek (Kozma 1975, 2015, Kozma & Pusztai 2006, Kozma

& Rébay 2008, Pusztai 2011a, Forray R. & Kozma 1992, Hrubos 2012a, 2012b, Engler 2016, Lannert 2004, Bacskai 2015, Teperics & Dorogi 2014). A kutatá-sunk középpontjában álló intézmények (Debreceni Egyetem, Nyíregyházi Fő-iskola⁶⁸, Debreceni Református Hittudományi Egyetem) esetében ez fokozot-tan igaz, különösen, ha a társadalmi egyenlőtlenségek a vizsgálódások fő

68 Az adatfelvétel idejében még főiskola, később egyetem.

tárgya. A kutatott egyetemek, főiskolák ugyanis igen magas arányban szívják fel Magyarország egyik leghátrányosabb helyzetű térségének érettségizettjeit.

A hallgatóság nagy része az Észak-Alföldi régióból, azon belül is Hajdú-Bihar és Szabolcs-Szatmár-Bereg megyéből érkezik, továbbá Borsod-Abaúj-Zemp-lén megyéből, amelyek gazdaságilag Magyarország inkább sereghajtó, mint legsikeresebb megyéi közé tartoznak. A HH/HHH többletpontot igénylő hall-gatók országos szinten e három megyében sűrűsödnek a leginkább (különösen Szabolcs-Szatmár-Bereg megyét és Hajdú-Bihar megye LHH kistérségeit ille-tően), ami települési hátrányokkal is ötvöződik (Teperics 2005, 2006, Kozma

& Pusztai 2006, Pusztai 2009, Fónai et al. 2005, 2011b, Szemerszki 2010, 2016b, Hegedűs 2015, Kiss L. 2013, KSH 2008, Berlinger & Megyeri 2015). A szülők iskolai végzettségét, valamint foglalkozási státuszát tekintve is hátrá-nyos helyzetűnek mondható a térség hallgatóinak egy jelentős része. A közép-rétegek gyermekeinek egyetemre tolulása mellett fokozódott az alsó-középré-tegek és alacsony státuszúak megjelenése is (Pusztai 2010a, 2011a). Mind-emellett – ezzel összefüggésben – az országos átlaghoz képest kevesebben jut-nak be a felsőoktatásba rögtön az érettségi után, s magasabb arányban érkez-nek szakközépiskolából és nyelvvizsga nélkül a szóban forgó intézményeket körülölelő régióból (Pusztai 2010a, 2011a, Szemerszki 2010, 2016b, Polónyi 2013).

A hátrányosabb helyzetű hallgatói bázis tehát részben abból adódik, hogy a kutatott határmenti egyetemek/főiskolák eleve hátrányosabb helyzetű régióban helyezkednek el, ahol magasabb a munkanélküliség és alacsonyabb a lakosság iskolázottsága, mint az országos átlag (Szemerszki 2010, 2016b, Pusztai 2009, 2011a). Emellett a hátrányos helyzetért többletpontot igénylő hallgatók magasabb hányada jelöl a megyén belüli felsőoktatási intézményt, mint az ilyen jogcímen többletpontot nem kérők. A regionális egyetemeknek és főiskoláknak tehát magas vonzereje van saját megyéjük hátrányos helyzetű jelentkezői felé, ami Hajdú-Bihar megyére fokozottan igaz (Szemerszki 2016b). Feltételezhető, hogy e jelentkezők jelentős része nem tanult volna to-vább, ha nincs a közelben elérhető felsőoktatási intézmény. A régió egyetemi és főiskolai karainak hallgatói összetételére továbbá a szelektív elvándorlás is hat. A régió egyrészt vesztese a szelektív elvándorlásnak amiatt, hogy a legjobb társadalmi helyzetűek egy része Közép-Magyarország felé vándorol, másrészt pedig nyertese is amiatt, hogy a határon túli magyarlakta területekről érkezők számára népszerű célállomást jelent (Pusztai 2010a, Teperics & Dorogi 2014, Teperics 2005, Polónyi 2012, Ceglédi & Nyüsti 2011, Nyüsti & Ceglédi 2013).

Ugyanakkor a térségen belüli vándorlás is sajátos arculatot mutat: Hajdú-Bi-har megye alacsonyabb társadalmi státusú hallgatói például magas arányban jelennek meg Szabolcs-Szatmár-Bereg megye képzéseiben, míg a fordított irá-nyú vándorlást a magasabb társadalmi származás valószínűsíti inkább

(Ceglédi & Nyüsti 2011, Szemerszki 2016b). Igaz, mindezt meghatározza az adott képzési terület képzési kínálata is (Pusztai et al. 2015).

A hallgatók körében megfigyelhető differenciáltság az intézményvá-lasztásban és/vagy bekerülésben hatással lehet a helyben maradók motiváci-óira is (Pusztai 2011a). A hátrányos helyzetűeket megtartó erő és a szelektív elvándorlás (pozitív és negatív lefölözés egyaránt) sajátossá teszi a térség e hallgatóit. Veroszta (2010) például arra mutatott rá, hogy a felsőbb rétegek eltérő célokkal érkeznek és használják a felsőoktatást attól függően, hogy kör-nyezetükben milyen arányban vannak alacsonyabb társadalmi státusú hallga-tók. Ezért érdekes könyvünk azon kérdése, hogy a háttér alapján egyforma, de eredményességüket tekintve különböző csoportok hogyan viselkednek a felső-oktatásban nemcsak egymáshoz képest, hanem a rosszabb hátterű csoportok-kal összevetve is. Feltételezhetően az alsóbb rétegek helyben maradóit is más célok és kényszerek tartották a térségben felsőfokú tanulmányaik idejére, mint az elvándorlókat.⁶⁹

Kutatásunk egyik fő tételéhez, a társadalmi háttér továbbgyűrűző ha-tásához kapcsolódó további aktuális és érdekes kérdés, hogy hogyan találkozik az intézmények küldetésével ez a több irányból lefölözött, hátrányos helyzetű-ekkel felduzzasztott, szelektív elvándorlás által átírt, a határon túli hallgatók megjelenésével újraírt, eltérő motivációval érkező hallgatói sokaság. A térség intézményeinek egyik legfontosabb társadalmi küldetése már a Horthy-kor-szak óta ugyanis az, hogy diplomához juttassa az országos átlaghoz képest ma-gas arányban megjelenő hátrányos helyzetű fiatalokat (Bocsi 2016a, 2016b, Pusztai 2011a), akik magasabb intézményi hozzáadott értékkel érhetnek el olyan teljesítményt, mint a kedvezőbb társadalmi hátterű hallgatók. Ugyanak-kor a régió egyetemei és főiskolái a felsőoktatási rangsorok és verseny világá-ban megfelelő színvonalú képzést kívánnak nyújtani (a felsőbb társadalmi ré-tegeknek is). Összességében korunk „felelős egyetemei” (Hrubos 2012a) közé sorolhatjuk a vizsgált intézményeket, amelyek nincsenek könnyű helyzetben e kettős nyomás feszítésében.

A reziliensígéretek oldaláról a legfontosabb kérdés az, hogy bemeneti eredményességüket, lendületüket hogyan kamatoztatják felsőoktatási pálya-futásuk során ebben a hagyományosan támogató intézményi környezetben.

Hogyan talál egymásra a reziliensígéret a hátrányos helyzetűek támogatását felvállaló intézménnyel? Sikerül-e az intézményeknek az általuk hozott telje-sítménybeli többletet a rangsorokban fontos mutatókká konvertálni?

69 A 2009-ben felvételizők adatai alapján elmondható, hogy az Észak-Alföldi régió áll a Közép-Magyarországi régió után a második helyen (57%) abban, hogy a továbbtanulók mekkora há-nyada szeretne lakóhelye régiójában továbbtanulni. A jelentkezésekre hatással van az is, hogy a régiók milyen szak- és intézménykínálattal rendelkeznek, hiszen a Debreceni Egyetem Magyar-ország második legnagyobb, s az egyik legmagasabb presztízsű egyeteme (Szemerszki 2010, Te-perics 2005, 2006, Ceglédi & Nyüsti 2011).

Itt tartjuk fontosnak megjegyezni, hogy a könyvben elemzett adatbá-zishoz kapcsolódó HERD kutatás kiterjedt határon túli felsőoktatási intézmé-nyekre is. A nagymintás vizsgálatból leválasztottuk a magyarországi almintát, s azt elemeztük a bemeneti eredményesség és háttér tisztább megragadása, az eredmények értelmezésének érvényessége érdekében. Az eredményesség ese-tében az eltérő felvételi rendszerek miatt kaptunk volna torz képet, ha a hatá-ron túli intézményeket is bevonjuk a vizsgálatba. A társadalmi háttér esetében pedig a kisebbségi magyaroknak a szocialista rezsim által nyelvi és egyéb esz-közökkel visszafogott iskoláztatása miatt lett volna nehéz a három ország ada-tait együttesen kezelni. A szomszédos országokban megkérdezett hallgatók szülei ugyanis mesterségesen alacsonyan tartott kisebbségi felsőoktatási lehe-tőségekkel élhettek az utóbbi évtizedekben kialakuló, anyanyelvi diplomázás lehetőségét meghozó kisebbségi egyetemek és főiskolák megjelenése előtt, s többnyire államnyelven folytathattak (volna) felsőfokú tanulmányokat, noha az anyanyelven elérhető szakkínálatnál jóval szélesebbek voltak tanulmányi igényeik (Szolár 2010, Kozma & Pusztai 2006, Kozma & Rébay 2008, Csata 2006). A HERD kutatás során vizsgált határon túli régiókban élő magyar hall-gatók szüleinek ezért alacsonyabb az intézményesült kulturális tőkéje a több-ségi társadalomhoz képest, ugyanakkor a kisebbtöbb-ségi létből, a magyar identitás és kultúra éltetéséből fakadóan olyan értelmiségi jegyeket hordoznak, amelyek felülírják az iskolázottság meghatározó erejét, például a Magyarországon ér-vényes összefüggésekhez képest. E jegyek empirikus megragadására csak kor-látozott lehetőségeink voltak a kérdőívben. Mindez tehát nemcsak a rezili-ensígéretek és kontrollcsoportjaik azonosításánál okozott volna bizonytalan-ságot, hanem a felsőoktatási pályaút csoportonkénti különbségeit is átírhatták volna az egyes országok közötti különbségek. Például a határon túli magyarság felsőoktatási intézményválasztását és bekerülési esélyeit a társadalmi hierar-chiában elfoglalt helyen túl a kisebbségi-többségi tanulási nyelv közötti, vagy akár az anyaország melletti választás is szegmentálja. A felsőoktatási eredmé-nyesség (pl. nyelvvizsgák eltérő feltételei, jutalmazása, eltérő ösztöndíjrend-szerek), a későbbi boldogulás (munkapiaci feltételek országfüggősége) is szá-mos, empirikusan nehezen megragadható tényezővel itatódik át. Az egyházi fenntartás sajátos kisebbségi léttel összefonódott intézményi vonásai, a kép-zési rendszerek eltérő struktúrája vagy akár a pedagógusképzés irányába elto-lódott szakkínálat is olyan tényezők, amelyek miatt érvényét veszthette volna a reziliensígéretek arcvonásainak megrajzolása, ha a magyarországi intézmé-nyekkel együtt kezeljük a határon túli intézményeket (Stark 2013, Ferenc 2014, Papp Z. 2012a, 2012b, Erdei I. 2005, Orosz 2015, Kozma 2007, Kozma

& Pataki 2011, Pusztai 2009, Szolár 2010, Flóra 2015, Szemerszki 2016b).

Mintavétel

Az adatfelvételt az „Európai Regionális Fejlesztési Alap” támogatta a „HERD:

Higher Education for Social Cohesion – Cooperative Research and Develop-ment in a Cross-border Area (HURO/0901/253/2.2.2.)” című kutatási projekt keretében.

„A papír kérdőívek instruktorral támogatott önkitöltése 2012 márciusa és júniusa között zajlott a következő intézmények hallgatói körében:

• Debreceni Egyetem

• Nyíregyházi Főiskola Gazdasági és Társadalomtudományi Kar, Műszaki és Mezőgazdasági Kar, valamint Pedagógusképző Kar

• Debreceni Református Hittudományi Egyetem Kölcsey Ferenc Re-formátus Tanítóképző Főiskolai Kar

A végleges mintaelemszám 1295 fő lett a felsorolt intézményekben. A válaszadás névtelen és önkéntes volt. Kutatásunk célcsoportját a következő év-folyamok nappali tagozatos, állami és költségtérítéses hallgatói alkották:

BA/BSc képzések 1.⁷⁰ és 3.⁷¹ évfolyamai, MA/MSc képzések 1.⁷² évfolyamai, va-lamint az osztatlan képzések 1.⁷³ és 4.⁷⁴ évfolyamai.

A mintavételi eljárás megtervezése során több szempontot is figye-lembe kellett vennünk. Egyrészt fontos volt, hogy a vizsgált intézmények min-den karáról és a kutatás szempontjából fontosnak ítélt (bejövő és kilépés előtti) évfolyamok mindegyikéről kerüljenek hallgatók a mintába. Másrészt pedig nem állt módunkban a hallgatókat egyénileg megkeresni, viszont az egyetemi/főiskolai kurzusokon csoportosan elérhetőek voltak. Ezért a minta-vétel során a rétegzett és a többlépcsős csoportos mintaminta-vételi technikák kom-binációját alkalmaztunk. Első lépesként karonként rétegeztük az alapsokasá-got. Második lépésként pedig az egyes karokon belül képzési szintenkénti és évfolyamonkénti rétegezést alkalmaztunk. Összesen 69 réteget alkottunk (23 kar 1-2-3-féle képzési szintjének 2-3-4-5-féle évfolyama alapján). Az így kiala-kított homogén csoportokban határoztuk meg végül létszámarányosan a min-tanagyságot. A létszámarányokat az egyes képzési szintekre szabottan hatá-roztuk meg, hogy ott is elemezhető nagyságú almintát kaphassunk, ahol szá-mottevően kisebb volt az alapsokaság. Így a minta az alapsokaság 9%-át tette

70 A kreditrendszer miatt az évfolyamok beazonosítása sokkal pontatlanabb a korábbiakhoz ké-pest. Ezért a pontos instrukció a következőképpen szólt: a BA/BSc képzésekben 1 vagy 2 félévvel rendelkezők.

71A pontos instrukció a következőképpen szólt: a BA/BSc képzésekben legalább 5 vagy több félévvel rendelkezők (tehát a végzősök vagy ahhoz közel állók).

72 A pontos instrukció a következőképpen szólt: az MA/MSc képzésekben 1 vagy 2 félévvel ren-delkezők.

73 A pontos instrukció a következőképpen szólt: az osztatlan képzésekben 1 vagy 2 félévvel ren-delkezők.

74 A pontos instrukció a következőképpen szólt: az osztatlan képzésekben 7 vagy 8 félévvel ren-delkezők (tehát a végzés előtt mintegy 1-2 évvel állók).

ki a BA/BSc képzések 1. és 3. évfolyamain, valamint az osztatlan képzések 1.

évfolyamain, míg a minta az alapsokaság 20%-ának kiválasztásából állt össze az MA/MSc képzések 1., valamint az osztatlan képzések 4. évfolyamain. Ezt követően adott kar adott évfolyamán belül véletlenszerűen kiválasztott hallga-tócsoportokat kérdeztünk le teljeskörűen.” (Györgyi & Nagy 2012: 13-14).

A minta karra, képzési szintre és évfolyamra nézve reprezentatív. A vé-letlenszerűséget a szemináriumi csoportok random kiválasztása biztosította.

Bár a reziliensígéretek felsőoktatási kihívásai feltehetően hasonlóak más in-tézményekben is (főleg a nem fővárosiakban), s a hallgatói reziliencia itt be-mutatott alapvonásai talán nem csak regionális sajátosságokat tükröznek, ku-tatásunk eredményei a résztvevő kelet-magyarországi felsőoktatási intézmé-nyek hallgatóira nézve általánosíthatók.

A kitöltött kérdőívek feldolgozását az Evasys Online Felméréskészítő és Kiértékelő Rendszer papír kérdőívekre kidolgozott gyors és hatékony gépi feldolgozási eljárását alkalmaztuk. A gépi adatbeolvasásnak köszönhetően mi-nimálisra csökkenthettük az emberi adatbevitelből adódó személyi tévedések lehetőségét. A folyamat során két ponton volt emberi ellenőrzési kötelezettség beépítve: egyrészt a rendszer által bizonytalannak ítélt válaszok megerősítésé-ben (pl. több válaszlehetőség bejelölése egyválasztós kérdések esetén, vagy nem egyértelmű jelölések), másrészt pedig a nyitott kérdésekre adott válaszok rögzítésében – amely során már az adatrögzítéskor lehetőségünk nyílt a gyak-ran előforduló válaszok kategorizálására (pl. intézmények, karok nevei, lakó-hely megyéje stb.).

Változók⁷⁵

A reziliensígéretek és kontrollcsoportjaik azonosításánál a lehető legelemibb adatokat tartottuk fontosnak felhasználni: a társadalmi hovatartozásnál a leg-inkább determináló durva mutatókat, az eredményességnél pedig a manifeszt akadémiai célokhoz legközelebb álló, a felsőoktatási sikereket leginkább elő-rejelző bemeneti mutatókat, amelyek vizsgálatok sora szerint határozott ösz-szefüggést mutatnak a háttérrel (pl. Flap & de Graaf 1998, Fényes & Ceglédi 2009, Pusztai 2006, 2010b, Gáti 2010, Fónai & Márton 2010, Ceglédi 2008a, 2008b, 2012, 2015a, 2015b, 2015c, Nyüsti 2012a, 2012b, 2013, Veroszta 2015, Szemerszki 2009a, 2009b, Neuwirth & Szemerszki 2009, Breen & Jonsson 2005, Alwin & Thornton 1984). Jelen elemzésben annak járunk utána, hogy a társadalmi meghatározottságok legdurvább metszetei mentén hol jelennek meg a megszokott összefüggésekből kilógó (jól teljesítő hátrányos helyzetű,

75 A változók leírásában és feldolgozásában támaszkodtunk korábban vagy e könyvvel egyidejű-leg megjelent tanulmányokra (Ceglédi 2015a, 2015b, 2016, 2017).

nem jól teljesítő nem hátrányos helyzetű) csoportok, s miben különböznek a

„tipikus” hallgatóktól, vagy éppen miben hasonlítanak rájuk.⁷⁶

A származási háttér mutatóinál összességében olyan határokat húz-tunk, amelyek lehetővé tették, hogy azonosítsuk a legrosszabb helyzetűeket a régió országos átlaghoz képest egyébként kedvezőtlenebb társadalmi hátterű hallgatói körében. Így a hátrányok számba vételénél regionális kontextusban a „hátrányoktól való védettséget” valószínűsítette, ha valakinek a szülei dol-goztak (a foglalkozástól függetlenül), legalább érettségivel rendelkeztek, leg-alább kisvárosban éltek, ha valaki lakóhelyének LHH besorolása a „csak hrányos” vagy nem hátrányos kategóriát kapta, s szubjektív anyagi helyzetét át-lagosnak ítélte (akik nem tudnak félretenni, de mindenük megvan). Ezzel a régió hallgatótársadalmának összetételére érzékeny mutatóra törekedtünk, hiszen a cél az volt, hogy a legrosszabb helyzetűeket a saját társadalmi környe-zetükben azonosítsuk. Egy országos összehasonlításban magasabb határok meghúzására lenne szükség. Ez azt is jelenti egyben, hogy országos kontextus-ban a vizsgált régió több reziliensígéret hallgatóval rendelkezik, mint a jelen elemzésben azonosítottak.

Apa és anya iskolázottsága

Az egyik legvitathatatlanabb nevelésszociológiai megállapítás, hogy a szülők iskolázottsága a legmérvadóbb előrejelzője a gyermekek iskolai pályafutásá-nak. Emiatt a reziliensígéretek azonosításánál is alapvető mutatóként tekin-tettünk az apa és az anya iskolai végzettségére. A felsőoktatásban jelenlévő nem tradicionális hallgatók igen sokféle családi kompozícióból érkezhetnek.

Egy-egy diplomás vagy aluliskolázott szülő egyaránt meghatározhatja a karri-ert. Ezért fontosnak tartottuk, hogy mind az apa, mind pedig az anya végzett-sége a háttérmutatók közé kerüljön, méghozzá egyenlő súllyal.⁷⁷ Több kutató

76Mivel a hátrányosabb helyzetű hallgatók kevésbé elit karok melletti döntése és a bekerülés sikere is a szelekciós folyamatok része, az általunk vizsgált társadalmi meghatározottság egy gerincoszlopa, ezért a reziliensígéretek megtalálását a felsőoktatás egészében tartottuk fontos-nak, meghagyva a kérdést, hogy vajon a felsőoktatás mely szegmenseiben sűrűsödnek, és mely szegmensek azok, ahol erősebben érvényesülnek a társadalmi meghatározottságok (Ceglédi 2015e). Egy jövőbeli, részletesebb elemzésben a vizsgált kérdést nagyban gazdagíthatja a kari kontextus figyelembe vétele, például, ha a kari átlaghoz viszonyítjuk az eredményesség vagy a hátrányos helyzet mértékét. Jelen könyv az ehhez vezető első lépés megtételére, azaz a probléma általános leírására vállalkozik.

77 Kutatások sora foglalkozik a szülők iskolai végzettségének hatásával, a szülőpárok össze- vagy széttartó szerepével, amelyek olykor egymásnak ellentmondó eredményekre jutnak abban, hogy az apa vagy az anya a meghatározóbb-e. Az ellentmondások egyik oka lehet a különböző életkorban felvett adatok eltérő viselkedése, mivel az anya hatása nő az életkor előre haladásá-val, az apáé csökken. Ez abban gyökerezhet, hogy a válások miatt az apák lépnek ki gyakrabban a családból, illetve az anyák karrierje később csúcsosodik, akkor, amikor a gyerek pályaválasztó döntéseit meg kell hozni. Az apák emellett korábban mennek nyugdíjba, és korábban is

In document Ceglédi Tímea (Pldal 137-161)