Az önálló államiság kezdetétől hiányzik egy egységes stratégia, amely mentén megvalósulhatna a szlovákiai kultúra, művészet, tudomány külföldi bemutatása.
Erre hívja fel a figyelmet Milan Kurucz kulturális diplomata7valamint a kulturális minisztérium 2007-ben a szlovák kormány elé terjesztett elemzése is. Ez utóbbi komoly szembenézés az elszalasztott másfél évtizeddel, erős bírálatokat fogalmaz meg a külügyi és kulturális tárca közötti hiányos együttműködésről. Emlékeztet arra, hogy az eddigi kormányok egységesen hangsúlyozták a szlovák kultúra külföldi bemutatásának stratégiai jelentőségét, ám ez mindmáig a deklaráció szintjén maradt. A minisztérium SWOT-elemzésből kiderül, hogy a hiányosságok sora végtelen, s azok közül is a legfontosabbak:
1. a személyi, pénzügyi és törvényi háttér hiánya a minisztérium prioritásai-nak megvalósítására a külföldi prezentáció területén
2. a koordináció és a komplex tevékenység tervezésének hiánya az állami reprezentáció szintjén
3. valós eszközök hiánya a Szlovák Intézetek módszertani irányítására 4. a kulturális tárca pénzügyi eszközeinek általános hiánya
5. a kulturális diplomácia marginalizálása a külpolitika diplomáciai és gazda-sági feladataival szemben
6. a prezentációs tevékenység jelentőségének lebecsülése
7. aránytalanság és kiegyensúlyozatlanság a szlovák kultúra külföldi bemuta-tásában, a fiatal szerzők, a művészet modern formáinak elégtelen propagá-lása, a hagyományos formák preferápropagá-lása, pl. a folklóron keresztül, stb.8 A kulturális tárca vezetése tudatosította, hogy a téma és a feladat felelőssége egyedül ráhárul az 575/2001 számú illetékességi törvény értelmében, ám olyan összetett, több ágazatot, közigazgatási szintet is érintő feladatról van szó, amihez viszont nem társul megfelelő költségvetési és jogi keret. A szigorú költségvetési szabályok pl. lehetetlenné teszik nagyobb méretű külföldi prezentációk több évet igénylő előkészítését és lebonyolítását.9A koncepció fontos eleme, hogy a kultu-rális prezentációt nem csak a bilatekultu-rális és multilatekultu-rális diplomácia, a központi közigazgatás intézménye szemszögéből értelmezi, hanem a megyei közigazgatás
7 Milan Kurucz, „Kultúrna dimenzia diplomacie”, inZborník z vedeckej konferencie Zahraničná politika a diplomacia Slovenske j republiky v kontexte európskej integrácie,zost. Boris Mattoš, 62–71 (Bratislava: Vydavateľstvo Ekonóm, 2007), 69.
8 Návrh Koncepcie zabezpečenia prezentácie slovenského umenia a kultúry v zahraničí. Uznese-nie vlády SR č. 665/2007 z 8. 8. 2007, Bratislava, 7–8.
9 Uo., 3.
alá tartozó intézményeket és a nem kormányzati szervezeteket is jelentős ténye-zőként sorolja fel.10Az akkori elképzelés szerint társadalmi és szakmai vitát kellett volna kezdeményezni e kérdésről, annak érdekében, hogy:
1. hangsúlyozzák a kultúra fontos szerepét a külpolitikában
2. támogassák a Szlovák Intézetek megmaradását, fejlesztését és modern in-tézményekké való átalakulását
3. kidolgozzák a szlovák kultúra külföldi prezentálásának rövidtávú akcióter-vét, stb.11
A kormányhatározat egyetlen eredménye, hogy 2009-ben a kulturális és kül-ügyminiszter együttműködési szerződést írt alá.12 A formális dokumentum nem oldotta meg a kulturális tárca által megnevezett problémákat. Ehhez a témához tér vissza az SZK Kulturális Minisztériuma stratégiája a 2014 – 2020 közötti időszakra, amikor feladatként tűzi ki a szlovák kultúra külföldi bemutatása stratégiájának ki-dolgozást.13Ezt a feladatot kiemelten kezelte a kulturális tárca 2015-2017-re szóló akcióterve is, ám ebben az esetben egy szűkebb szegmensről volt szó Szlovákia első EU-elnöksége alkalmából.14
Az országos kulturális stratégia dokumentuma két és fél évtizeddel a rendszer-változás után kellemetlen tényekkel szembesít: elsősorban a kultúra iránti közöm-bösséggel és annak nem létező társadalmi presztízsével. A kultúra, a kulturális intézményrendszer, a független és kortárs kultúra gyenge oldalait tíz pontban foglalta össze:
1. a kultúra nem létező társadalmi megbecsülése 2. a kultúra elégtelen finanszírozása
3. a fejlődés diszkontinuitása és a terület számára hiányzó egységes stratégia 4. a kultúra iránt megnyilvánuló mérsékelt érdeklődés
5. a kultúra témájának hiánya az közoktatás rendszerében 6. szisztematikus kutatások hiánya a kultúra területén
7. a kulturális intézményrendszer alacsony hatékonyságú irányítása és a hi-ányzó humánerőforrás
8. a szlovák kultúra hazai és külföldi bemutatásának hiányzó stratégiája
10 Uo., 2.
11 Uo., 9.
12 Dohoda medzi Ministerstvom zahraničných vecí Slovenskej republiky a Ministerstvom kultúry Slovenskej republiky o spolupráci pri zabezpečovaní úloh kultúrnej diplomacie a prezentácie slovenského umenia a kultúry v zahraničí. Bratislava, 2009.
13 Stratégia rozvoja kultúry Slovenskej republiky na roky 2014–2020. Ministerstvo kultúry Slo-venskej republiky, Bratislava, 2014, 34.
14 Stratégia rozvoja kultúry Slovenskej republiky na roky 2014–2020. Akčný plán na roky 2015–
2017. Ministerstvo kultúry Slovenskej republiky, Bratislava, december 2014, 23.
30
9. a kulturális ipar területén kimutatható lemaradás
10. a kortárs alkotók szisztematikus támogatásának hiánya.15
Ez a negatív értékelés egy számsorral is szemléltethető, Szlovákia kultúrára szánt költségvetése 2006-ban a nemzeti össztermék 0,47%, 2007-ben 0,40%, 2008-ban 0,43%, 2009-ben 0,51%, 2010-ben 0,47% és 2011-ben 0,39% volt.16 Érdemes egy-bevetni a 2011. év szlovákiai 0,39%-os adatot öt további EU-s tagállaméval, Auszt-riában a költségvetés 0,82%-át, a Cseh Köztársaságban 0,74%-át, Magyarországon 0,54%-át, Lengyelországban 0,59%-át, Észtországban 1,80%-át költötték kultúrá-ra.17 A Szlovák Köztársaság Kulturális Minisztériuma első lépésként 2020-ig az állami költségvetés 1%-át akarja megszerezni a kultúra finanszírozására.18
A kulturális tárca kritikus elemzésének áttekintése után kimondottan pozitív fejlemény, hogy az elmúlt tíz esztendőben több tanulmány is született a társadalmi és a kulturális diplomáciáról, a kulturális diplomácia hagyományos és új stra-tégiájáról. E témák kutatói elsősorban a pozsonyi Közgazdasági Egyetem (Boris Mottoš) és a besztercebányai Bél Mátyás Egyetem (Erik Pajtinka) új tudósgenerá-ciója, akik a politológia és nemzetközi kapcsolatok területén foglalkoznak a társa-dalmi és kulturális diplomácia, az országkép és branding elméleti kérdéseivel. Ide sorolható még Jozef Bátora, a pozsonyi Comenius Egyetem oktatója, aki szerint a
„nyilvános diplomácia hazai és külföldi dimenziója kölcsönösen erősíti egymást, s lényegében az állami és nem állami szereplők aktivitásainak összességéről van szó, amelyek hozzájárulnak az ország hitelességéhez és vonzóképességéhez vala-mint annak megtartásához”.19Boris Mottoš20és Erik Pajtinka21 is rámutat, hogy milyen értelmezési zavar uralkodik a fogalmak terén, s figyelmezetetnek arra, hogy nem lehet azonosítani a kulturális és a társadalmi/nyilvános diplomáciát.
További közös nevezőjük, hogy nem keresték az angol public diplomacy árnyal-tabb szlovák fordítását, nem is elmelkédtek azon, hogy averejná diplomacia,azaz magyarul a nyilvános diplomácia, teljes mértékben megfelel-e jelentésének, s nem alkalmasabb-e pl. a spoločenská diplomacia, azaz a társadalmi diplomácia
válto-15 Uo., 10.
16 Stratégia rozvoja kultúry Slovenskej republiky na roky 2014–2020. Ministerstvo kultúry Slo-venskej republiky, Bratislava, 2014, 6.
17 Uo.
18 Uo., 25.
19 Jozef Bátora, „Verejná diplomacia: akým štátom je SR?”, inBruselenie valaškami: Naša zah-raničná politika po novom,zost. Tomáš Valášek, Milan Nič, Balázs Jarábik a Jozef Bátora, 172–174 (Bratislava: Kalligram, 2010) 173.
20 Boris Mottoš, „Kultúrna dimenzia diplomacie ako nástroj zahraničnej politiky štátu na príklade Rakúskej republiky”, in Ekonomické a právne otázky medzinárodných vzťahov: Zborník prís-pevkov z medzinárodnej konferencie doktorandov a mladých vedeckých pracovníkov,zost. Jana Drutarovská, 377–383 (Bratislava: Vydavateľstvo Ekonóm, 2013), 378.
21 Erik Pajtinka, „Verejná diplomacia”, inDiplomatická služba členského štátu EU v procese európs-kej integrácie,zost. Boris Mottoš, 185–200 (Bratislava: Vydavateľstvo Ekonóm, 2008), 196–198.
zat, mint ahogy azt Szörényi András tette magyar részről 2010-ben.22Értelmezési keretük egyébként megegyezik a magyar és cseh tudósokéval, leggyakrabban Joseph Nye, Mark Leonard és M.C. Cummings szerepel a hivatkozásokban, de komoly teret szentelnek a British Council, a Goethe Intézet és az Osztrák Kultu-rális Fórum működésének, stb. Elméleti ismereteiket azonban nem alkalmazzák a szlovák kulturális diplomácia valós állapotának elemzésére és megnevezésére, erre eddig egyedül Milan Kurucz tett kísérletet, még a budapesti Szlovák Intézet igazgatójaként.23
A fentebb felvázolt helyzetnek két sarkalatos okát lehet megfogalmazni, az egyiket tényként rögzítve, a másikat valamivel bővebben tárgyalva. Az elsőa kul-turális diplomácia hagyományának hiánya Szlovákiában,a második oka szlovák külügyminisztérium zárt rendszerében keresendő,ugyanis a kulturális diplomácia koncepciói, stratégiai anyagai, ellentétben a kulturális tárcáéval, nem nyilvá-nosak, így azokat nehéz elemezni, csak a szlovák kormány üléseire benyújtott külügyi dokumentumok segítenek a helyzet megértésében. Csupán a szlovákiai külképviseletek hálózatáról szóló éves jelentések alapján lehet következtetni a döntéshozók stratégiájára, ami meghatározza az ország kulturális diplomáciáját.
Eliška Tomalová, a prágai Nemzetközi Kapcsolatok Intézete munkatársa is nagy hangsúlyt fektet a fogalmak tisztázására, mint a külpolitika kulturális dimenziója, a kulturális külpolitika és a társadalmi/nyilvános diplomácia.24 Joseph Nye „soft power” és Mark Leonard „public diplomacy” elméletére építve fogalmazza meg a társadalmi/nyilvános diplomácia három dimenzióját, ezek a politikai/katonai, a gazdasági és kulturális/társadalmi dimenziók, tehát a kulturális diplomáciát a társadalmi/nyilvános diplomácia keretébe helyezi.25Kulcsfontosságú a szlovákiai külpolitikáról és kulturális diplomáciáról való gondolkodás szempontjából, hogy Tomalová megkülönbözteti ahagyományos kulturális diplomáciát,amelynek célja és feladata a bilaterális és multilaterális egyezmények teljesítése, célközönsé-ge pedig a befogadó ország hivatalos szférája és diplomáciai testülete, attól a kulturális diplomáciától, amelynek célközönsége a tágan értelmezett társadalmi nyilvánosság, az adott ország értelmisége, akik mediátorként, jelentős vélemény-formálóként közvetíthetik országunk pozitív képét.Ez utóbbi egyértelműen már a társadalmi/nyilvános diplomácia eszköztárából merít.26
Alapvető fontosságú ez a megkülönböztetés, mert a kulturális diplomácia stra-tégiájában megfogalmazott célok eléréséhez egy-egy ország területén megfelelő eszközöket is kell rendelni. Tehát a hagyományos kulturális diplomácia a két
22 Szörényi, „A társadalmi diplomácia…”, 153–154.
23 M. Kurucz, „Kultúrna dimenzia…”, 67–70.
24 Eliška Tomalová, Kulturní diplomacie: Francouzská zkušenost (Praha: Ústav mezinárodních vztahu, 2008), 13. A cseh szerző is a public diplomacy szó szerinti fordítását a veřejná diplomacie-t, azaz a nyilvános diplomáciát alkalmazza.
25 Uo., 13–15.
26 Uo., 18–19.
32
ország állami struktúrái között közvetít, két- és sokoldalú egyezmények telje-sítését szorgalmazza, célközönsége elsődlegesen a fogadó ország hivatalos in-tézményrendszere és az ott akkreditált diplomáciai testület. Kapcsolata a nem állami szektorral ritka, alkalmi vagy csak közvetve valósul meg nagyobb állami rendezvényeken. Ennek felel meg a kulturális tanácsos, attasé, az a kulturális diplomata, aki egy személyben, a nagykövetség keretében látja el ezt a feladatot.
A másik alternatíva a társadalmi és kulturális diplomácia azon változata, amely saját térrel rendelkezik, a nagy bilaterális és multilaterális kapcsolatok mellett tágabb szegmenssel, a nem kormányzati szervezetekkel, értelmiségiekkel kom-munikál, informális kapcsolatokat létesít kulturális, művészeti és tudományos intézményekkel, szervezetekkel, alapítványokkal, stb. A rendelkezésre álló térben rendszeres és koncepcióval alátámasztott tevékenységet folytat a két ország és kultúra közötti dialógus megteremtése, elmélyítése érdekében. Ez a hosszú távú tevékenység nyitja meg az utat a kedvező országkép kialakításának, a hivatalos és nem hivatalos együttműködések előtt a teljes kulturális szférában. Ez utóbbi koncepció csakis olyan kulturális diplomata esetében valósítható meg, aki az adott országban kapcsolatokkal, ismertséggel és elismeréssel bír. Ehhez kell hogy társuljon a hosszú távú tevékenységhez nélkülözhetetlen anyagi háttér és humán erőforrás, tehát ehhez a feladathoz biztosítani kell a háttérintézményt.
Az, hogy egy ország külpolitikája a kulturális diplomácia melyik alternatívá-ját választja, mindennél egyértelműbben fejezi ki azt, hogy egy-egy országban milyen ambícióval jelenik meg, ill. hogy milyen mértékű fontosságot tulajdonít saját országa jelenlétének. Vagy megelégszik a nagykövetségi beosztottal, akit még intézetigazgatónak is nevezhetnek, s ekkor használatos a „virtuális intézet”
megjelölés, vagy céltudatos, tervezett, közép- és hosszú távú stratégiát érvényesít a fogadó országban a párbeszéd elmélyítése érdekében.