Az óvodás gyermekek életében nagyon fontos a külső világhoz, a természethez, a falusi életmódhoz, a háziállatokhoz való pozitív viszony kialakítása a személyesen megélt élmények, tapasztalatok és tevékenységek biztosításával. A következőkben bemutatandó „Kukurikú, jó reggelt!” című projektben a legfőbb cél, hogy a gyermekek ismerjék meg őket körülvevő környezetet, a benne élő állatokat és azok tulajdonságait, hasznát. Szerezzenek tapasztalatokat a falusi életmóddal, a baromfiudvarral és annak lakóival kapcsolatban. A gyermekek ismerjék meg és értsék meg a felelős állattartás szabályait, azok jelentőségét az emberi életben. Az óvodán kívüli kirándulás további jó alkalmakat ad az újabb tapasztalatszerzésre a tömegközlekedésről, a környezetükben lévő településekről, és azok fontosságáról. Az együttes munkavégzéskor érezzék meg az „együtt könnyebb” és a „mi” örömét, növekszik toleranciájuk, empatikus készségük, kitartásuk. Az alkotások legyenek számukra örömforrások, bátran kezdeményezzenek, kérdezzenek, ötleteiket valósítsák meg. Kifejezőkészségük,
10 A projektötlet Varga Vivien (2015): Maradandó tudást élményről élményre - Projektmódszer az óvodában című szakdolgozatának felhasználásával kerül bemutatásra. Témavezető: Kissné Dr. Zsámboki Réka.
35
beszélőkészségük fejlődjön, a tanult szavak épüljenek be a szókincsükbe. A megszerzett képességeket tudják hasznosítani a mindennapi életben is. Ami talán a legfontosabb, hogy barátságos, életszerű környezetben szerezzenek új tapasztalatokat, érezzék jól magunkat, hiszen a gyermekek csak szeretetteljes, derűs környezetben képesek harmonikusan fejlődni és a tudást elsajátítani.
A projekt során, annak tervezési fázisában az óvodapedagógus egy lépéssel előbbre jár, mint a gyermekek. Ez azt jelenti, hogy a projekt indítása előtt a pedagógus már felmérte az egyes projekttémákban fellelhető lehetőségeket, figyelembe véve a gyermekek érdeklődését, motiválhatóságát és a téma által kiaknázható fejlesztési lehetőségeket. A téma kiválasztásánál úgy alakítja a beszélgetést, hogy a gyermekek is lehetőséget kapjanak arra, hogy javaslatokat tehessenek. Ezáltal valóban úgy érezhetik a gyermekek, hogy szerves részei az elkövetkezendő hét és napok eseményeinek.
A választott téma, a háziállatokkal, a baromfiudvarral való ismerkedés, a természet közelisége alapvető igénye az óvodás gyermeknek. Mindig szívesen beszélgetnek a falusi udvar lakóiról, hiszen ezek az állatok rendszeres szereplői kedvenc meséiknek, dalaiknak, játékaiknak. A legtöbb gyermek azonban nem rendelkezik saját közvetlen élménnyel, hiszen városban él és a nagyszülők sem tartanak már háziállatokat.
A kezdeti feladatok közé tartozik a szülők tájékoztatása a következő heti témáról, hiszen az ő segítségük nélkül elképzelhetetlen a megvalósítás. A gyakorlat azt mutatja, hogy a szülők nagyon kedvesek és segítőkészek, hiszen közös célunk az, hogy a gyermekek jó élményeket szerezzenek az óvodában. Ekkor van lehetőség megbeszélni a kirándulás részleteit, továbbá hogy a projekt sikeres megvalósításához milyen módon tudnának hozzájárulni. (anyagok, kellékek gyűjtése stb.) Előterjesztjük a kigondolt és megtervezett heti tervezetet, amelyet kibővíthetünk a gyermekek és a szülők javaslataival. Következő lépésként elkészítjük a projekttérképet és kihelyezzük az óvodai faliújságra. A közös falon jól áttekinthető a baromfiudvar projekt rajzos vázlata, amin nagy vonalakban nyomon követhetőek a hétre tervezett műveltségtartalmak. A gördülékeny lebonyolítás érdekében időben felvesszük a kapcsolatot a külső közreműködőkkel. Talán a legfontosabb a baromfiudvar-látogatás időpontjának egyeztetése.
Fontos a gyerekek számára az érzelmi ráhangolódás, ezért az első napot beszélgetőkörrel kezdjük el, amely során feltérképezhetjük, hogy a gyermekek milyen előzetes tudással, ismerettel rendelkeznek a háziállatokat illetően. Arról is kérdezhetjük őket, hogy ki tudja mit jelent a háziállat, a ház körüli állat, haszonállat kifejezés. Megkérhetjük őket, hogy
36
mondjanak rá példákat. Beszélgetünk az állattartásról, arról, hogy a falusi vagy a városi emberek miért tartanak állatokat és mire használják fel őket. Tudjuk, hogy a gyermekek tapasztalat- és ismeretszerzésében nagy szerepe van az érzelmeknek, ezért az állatokról, természetről szóló verseken, dalokon keresztül próbáljuk megszerettetni, megismertetni velük környezetünk élőlényeit, és ezáltal pozitív érzelmek kialakulását segítjük elő bennük. Ismert dalokat énekelünk el, és ismert mondókákat mondunk el közösen, amelyek kapcsolódnak a baromfiudvarhoz. Ilyenek például a Hatan vannak a mi ludaink, Debrecenbe kéne menni, Háp, háp, háp. Mozgásos formában előadhatjuk az Én elmentem a vásárba című dalt, annak megfelelően, hogy ki milyen állat szeretne lenni. El lehet játszani a kedvelt Gyertek haza ludaim című párbeszédes dalos játékot is. Felidézzük az egyik jól ismert mesét, melynek címe: Kispipi és kisréce. A gyermekek szívesen vállalkoznak bábokkal eljátszani a mesét. A mesék, versek és dalok jó alkalmat teremtenek a közösségi érzés fokozására. A mesék eljátszása fejleszti érzelmi életüket és reprodukciós készségüket egyaránt.
A nap folyamán nézegethetünk állatos magazinokat, képes könyveket, amiket a gyermekek hoznak otthonról. Matematikai tartalmat adva a tevékenységnek, a képeket felhasználva megszámláljuk, hogy melyik állatnak hány lába van. Megállapítjuk, hogy milyen sokféle tyúkfajta létezik, és ezek közül a kendermagos és a gyöngytyúk a legelterjedtebbek. Az állatos puzzle közkedvelt játék a csoportban, ráadásul segítségével fejleszthető a rész-egész viszonyának megértése, jó hatással van a kombinációs készségre, fejleszti a térlátást és a problémamegoldáshoz szükséges készségek elsajátítását. A gyermekek szívesen mozognak a szabadban is, és a jó idő lehetőséget ad egy-egy ismert futó- és fogójátékra. Ilyenek lehetnek például: Madarak a fészekben, Gyertek haza ludaim, Ki-ki a fészkébe játékok.
A projekt második napján látogatást teszünk egy közeli baromfiudvarba. A kirándulások, séták előtt érdemes megtervezni, hogy miről fogunk útközben beszélgetni, mire hívjuk fel a gyermekek figyelmét, milyen összefüggéseket szeretnénk velük megláttatni.
Magunk számára is szükséges előre összegyűjteni az új fogalmakat, tudáselemeket, hogy azokat az alkalomnak megfelelően, pontosan, értelemszerűen tudjuk majd használni. A gyermekek ezen a kiránduláson megfigyelhetik az állatokat, életmódjukat természetes környezetükben. A legtöbben a lakótelepek sivár, ingerszegény környezetében nőnek fel, kapcsolatuk a természettel kevés és felületes. A cél nem feltétlenül az új fogalmak rögzítése, hanem inkább a személyes megtapasztalás, rácsodálkozás, kellemes emléknyomok kialakítása. A buszon beszélgethetünk velük az udvarias köszönésről és a vendégségben illő viselkedési normákról.
37
Az ablakon nézegetve megfigyeljük, hogy milyen tömegközlekedési eszközökkel találkozunk és meg is számláljuk azokat színük, nagyságuk, irányuk szerint.
Megérkezve a falusi baromfiudvarba, megbeszéljük vendéglátónkkal, hogy érkezésünk után, együtt etetjük meg a baromfiudvar lakóit, akik között megtalálhatóak olyan különleges állatok, mint a gyöngytyúk, fürj, feketetollú japánkakas, gyönyörű farktollú páva, mérges pulyka, kacsa, liba és különféle tyúkok. Előzetes egyeztetés során a gyerekekkel közösen kukoricadarálásra van lehetőség, a baromfiudvar melletti pajtában, és az aznapi tojások összegyűjtésében is segédkezhetünk. Kosarakba tojásokat gyűjtünk, közben összehasonlításokat végzünk méret, szín és forma alapján. Kosarainkat madártollakkal tölthetjük meg, és ha szerencsénk van, akár pávatollat is találhatunk. A gyermekek megfigyelik, hogy melyik a legkisebb, nagyobb, legnagyobb állat. Megszámoljuk hányan laknak az udvarban, hogy melyik állatból van 2, 1 vagy sokkal több. Közben arra is kíváncsiak lehetünk, hogy tudják-e a gyerekek, hogy nevezzük az állatok kicsinyeit, a hímet és a nőstényt. Meg is keressük ezeket, és testközelből állapítjuk meg a jellemző jegyeiket, megkülönböztető vonásaikat.
A falvakban a baromfiudvar melletti vagy közeli szabad tér arra is lehetőséget ad, hogy az állatok szomszédságában utánzásos játékot kezdeményezhessünk. Ez alkalmas a mindennapos mozgás megvalósítására. Az óvodáskorú gyermekek szívesen utánozzák az állatok mozgásait, melyekhez sor-és váltóversenyek is kapcsolhatóak. A libasor például az a játék, amiben sem játékeszközre, sem tornaeszközre nincsen szükség, csupán ügyességre, koordinált mozgásra, figyelemre. A játékban a legügyesebb gyerek megy elől, a többi egymásba kapaszkodva megy mögötte. Az első diktálja az iramot. Lassabban megy, gyorsabban, kígyózva szalad, megáll, esetleg átugrik egy tárgyat vagy árkot, fél lábon jár, stb., amit csak ki tud eszelni.
A többinek utána kell csinálni, aki hibázik vagy az előtte levőt elereszti, az a sor végére áll. Ez a játék egy sorverseny előkészítője is lehet.
A vendéglátónktól vásárolhatunk tojást, melyből később az óvodában sütés-főzést is rendezhetünk. A tojásvásárlás jó alkalom arra, hogy gyakoroljuk számolási készségeinket. A délelőtt folyamán megnézhetjük, hogyan zajlik a napi gondozás az udvarban, és a hangulatot fokozzuk pár ismert és vidám dalocska eléneklésével. (pl. Falusi hangverseny, Kiskacsa fürdik;
Erre kakas, erre tyúk; Egyél libám, egyél már) Hazafelé a buszon ülve megbeszéljük kinek melyik állat tetszett a legjobban, és mi volt a legérdekesebb számukra a délelőtt folyamán.
38
A délután folyamán tenyérnyomattal festhetünk kakast is. Ez különösen jó ötlet, hiszen mindenkinek egyedi és saját kakasa lehet.11 A folyamat nagyon egyszerű: a gyerekek megfestik a saját tenyerüket úgy, hogy az ujjacskák lesznek a színes szárnyai a kakasnak. A színösszeállítást mindenki saját maga választja ki. Valakinek egy színből áll a kakasa, valakinek pedig akár hatszínű is lehet. Festés közben ismert mondókák jönnek elő. Ilyen például:
Kukurikú, jó reggelt szól a kakas, ha felkelt. Erre kakas, erre tyúk…Fontos, hogy mindannyian átéljék az alkotás örömét. Alkotás közben beszélgetünk a kakasról, és annak fontosabb külső jegyeiről. Megszámoljuk a testrészeit, összehasonlításokat végzünk a gyerekek alkotásain.
Megvitatjuk, hogy kinek lett a legnagyobb-legkisebb kakasa stb. Ha a gyerekeknek kedvük van, körbe is vághatják, hurkapálcára ragaszthatják és bábozásra használhatják a kakasaikat. A bábozás során a gyerek kifejezheti, átélheti, eljátszhatja saját érzéseit, érzelmeit. A bábok mozgatása közben fejlődik a gyerekek szem-kéz koordinációja, finommotorikája, a test részeinek ismerete, fejlődik észlelése és térpercepciója.
Másnap az előző napi kirándulás élményeinek felidézésével indítjuk a napot, közösen összegyűjtjük a baromfiudvar lakóinak nevét, megbeszéljük, mi fedi a testüket, mire használják a szárnyukat, mivel etetik őket. Ezzel nemcsak beszédkészségük, hanem gondolkodásuk fejlesztését is segíthetjük. A nagycsoportosokkal arra is kereshetjük a választ, hogy melyik baromfit lehet a legtöbb dologra felhasználni. A matematikai neveléshez kapcsolódik a kedvelt kakukktojás játék, amiben a kérdésem az, hogy melyik állat nem a baromfiudvarba való.
Szavakat sorolok fel, és megkérdezem, hogy vajon melyik nem illik a sorba.
A délelőtt további részében a baromfiudvarban élő állatokat barkácsolunk különféle anyagokból, különféle technikákkal. Állatokat mintázhatunk só-liszt gyurmából, színes gyurmából, termésekből. Készíthetünk libát, kacsát, tyúkot, kakast, amelyeket majd az utolsó napon bemutathatunk a kiállításunkon. A héten készült kézműves alkotásokat egy erre kijelölt helyen gyűjtjük és a gyűjteményünket naponta megcsodáljuk. Barkácsolás közben sokat beszélgetünk olyan dolgokról, ami a gyerekeknek eszébe jut a témával kapcsolatban. Rengeteg új dolog merül fel, a kapcsolódó ünnepektől kezdve a tollfosztásig. (Pl. Hogyan fogyasztjuk a tojást és a húst. Nyersen? Főve? Sütve? Milyen ételeket ismernek szárnyas húsokból? Kinek melyik étel a kedvence?) Ezek a beszélgetések barkácsolás közben fejlesztik a csoportkohéziót is. Miután sokféle kakasunk van már a gyűjteményünkben, (hurkapálcás, gyurmás, papír gurigás) mindenki a kezébe vehet egyet, és el is játszhatjuk a korábbi verseinket. A nap
11 Szükséges eszközök: papírok, színes festékek, ecsetek, piros papírból kivágott taréj és csőr, ragasztó.
39
folyamán előkerülhetnek a hangszerek is (pl. xilofon, furulya), melyen ismert dalok ritmusát, dallamát játszhatjuk el. Felismerés után közösen eltapsoljuk és elénekeljük ezeket. (Pl. Vigye el a róka, Éliás,Tóbiás; Gágogó; Hess, páva, hess páva stb.)
A következő napon a mozgásé lesz a főszerep, melyet különböző járás- és futásgyakorlatokkal kezdjük. A témához kapcsolódóan tyúklépésekkel járunk, különös figyelemmel a sarkak és lábujjak pontos illesztésére. Azt is megbecsüljük, majd meg is mérjük, hogy kinek mennyi tyúklépés szükséges ahhoz, hogy a pad végéhez érjen. Futásgyakorlatokkal folytatjuk, menetirányban, saját tempóban, aztán a társak megelőzésével, mintha a baromfiudvar lakói versenyt futnának a kiszórt magocskákért. A magok ellentétes irányú szórása esetén következhet a jelre megállás, gyors fordulattal futás az ellenkező irányba.
Bemelegítés után gimnasztikai gyakorlatokat, majd főgyakorlatot végzünk, amelyeknél igyekezzünk becsempészni a projekttémát (baromfiudvar, falusi életmód) is a különböző feladatok közé. A testnevelés foglalkozás végének elmaradhatatlan része a játék, ezért a Róka-koma néven ismert fogójátékkal zárhatjuk a mai délelőttöt.
A következő napokban a projektzáró előkészületeket tervezhetünk, melynek során a gyermekek többféle tevékenység közül is választhatnak. A nap folyamán lehetőségük van a meglévő állatfigurákat bővíteni a felajánlott technikákkal. Készülhet fészek, papírtojás tépéssel-ragasztással. A kiscsoportosok szívesen nyomdáznak, ehhez készíthetünk alma- és burgonya-nyomdákat. Ezeket a munkákat örömmel és büszkén viszik haza a nap végén.
Megbeszéljük a másnapi projektzáró napunk teendőit is, hiszen az a tervünk, hogy meghívjuk a másik csoportot a kiállításunk megtekintésére, és műsort adunk „baromfimódra”.
Összegyűjtjük a héten tanult baromfiállatokkal kapcsolatos dalokat. Megtervezzük az előadást és elkészítjük hozzá a kellékeket. Kiszínezzük a sablonból kivágott kakas, tyúk, pulyka, kacsa vagy libafejeket és papírcsíkokra ragasztjuk fel őket. Ezek lesznek a fejdíszeink. Ezután egy nagy csomagolópapírt terítünk a földre, amelyen kiscsibe figurákat és színes korongokat (tojásokat) helyezek el. A játék neve: „Mi változott meg?” Alapos megfigyelés után megváltoztatjuk a csibék vagy a tojások számát, és megkérdezzük a gyerekeket, hogy milyen változásokat vesznek észre. Az udvaron futó-és fogójátékokat játszhatunk. (Kukori vagy Kotkoda; Gyertek haza ludaim; Ki-ki a fészkébe játék; Kikeriki-tapsra szaladgálás, mint a tyúkok, kiscsibék, kacsák, jelre felállás kijelölt helyekre, mint kukori a szemétdombra stb.)
A projekt zárónapján vendégeket várunk, így a falun vásárolt tojásokból tojáskrémet készítünk. Közösen összetoljuk az asztalokat és gondosan letakarjuk terítőkkel. Mielőtt megtisztítjuk a tojásokat, közös számolásokat végzünk, és kicsit beszélgetünk a tojásról
40
(alakjáról, színéről, felhasználhatóságáról, Húsvétról, stb.). Egy nagy tálban összetörjük a megtisztított tojásokat, fűszerezzük. Azt is megbeszéljük, hogy milyen egészséges a tojás, de sajnos előfordul az is, hogy valaki allergiás rá. A kenyérdarabkákat a nagyobb lányok és fiúk megkenik tojáskrémmel. Ezeket tálcákra helyezzük és a vendégek érkezéséig hűtőben tároljuk.
Beszélhetünk a higiéniai szokásokról is.
Délután felkerülnek a fejdíszek és sor kerül a közös zenélésre és a kiállítás bemutatására, amit a szülők is megtekintenek érkezésükkor. A gyerekek büszkén kínálják a vendégeket saját készítésű, és nem utolsó sorban egészséges falatkáikkal. A nap végén néhány mondatban értékeljük és lezárjuk a projektet, és köszönetet mondhatunk a kollégáknak, a szülőknek és a gyerekeknek egyaránt. Az értékelésre a közös produktum, jelen esetben a kiállítás bemutatása után kerül sor. Ez lehetővé teszi az élmények felidézését, és visszaigazolást ad a hét eredményességéről. Az óvodapedagógus szerepe az értékelésben is megváltozott – elsődlegesen a közösség feladata az értékelés. Az értékelés szempontjai lehetnek az alábbiak:
• Mi tetszett a legjobban és a legkevésbé a gyermekeknek a hét folyamán?
• Mit sikerült elérni a közös tervezést illetően?
• Milyen problémák, konfliktusok nehezítették a heti tevékenységeket?
• Hogyan oldottuk meg a problémákat, konfliktusokat?
• Milyen akadályozó külső körülmények hátráltatták a munkafolyamatokat?
• Miben kell változtatni, hogy a következő projekthét még sikeresebb legyen?
• Voltak-e saját ötletek?
• Mi legyen az elkészített tárgyakkal, produktumokkal?
A fentiekben bemutatott baromfiudvar projekt, egy előre összeállított és átgondolt terv mentén halad, de ettől függetlenül a megvalósítás során teljesen egyéni utat járhat be, pontosan azért, mert minden egyes projekt egyedi és konkrét. A napi tevékenységek a heti téma köré rendeződnek. A gyerekek baromfiállatokkal kapcsolatos dalokat énekelnek, mesélnek, és a kreatív tevékenységeken át a testnevelési játékok és matematikai tartalmak becsempészéséig minden összefügg mindennel. A módszer jellemzője, hogy olyan együttműködésre és problémamegoldásra késztető technikákat alkalmaz, mint például a bábozás, dramatikus helyzetgyakorlatok, gyűjtés, csoportalakítás, vetélkedő, alkotás, ötletbörze, véleményalkotás, kiállítás rendezése stb. Mindemellett lehetőséget ad arra is, hogy a projekthét folyamán elkalandozzunk a szoros értelemben vett témától, és legalább az említés szintjén érintsünk kapcsolódó témaköröket. Ehhez nyújt nagy segítséget, ha fogalomtérképet is készítünk a projekt megtervezése során.
A fogalomtérkép az információk és az ötletek feldolgozásának és szervezésének hatékony eszköze. Lehet tollal és ceruzával rajzolni, de rendelkezésre állnak már különböző
41
számítógépes programok akár online, offline formában is. A vizualizáció kreatív megközelítést tesz lehetővé, láthatóvá teszi a téma szerkezetét. Könnyű hozzáadni és elvenni elemeket, mert a szerkezet megmarad. A hangsúlyos altémák, ötletek, információk a kiemelés által jobban a figyelem középpontjába kerülhetnek. Téri elkülönítés, színek, betűk, karikázás, és egyéb vizuális eszközök is alkalmazhatók erre. A fő témák oszthatók altémákra, és mint egy háló ágazhatnak le mindenfelé. A fő témák oszthatók altémákra, és mint egy háló ágazhatnak le mindenfelé.