A korpuszban leggyakrabban előforduló metaforák 1. a szerelem/ szerelmes lény virág fogalmi metafora

Ebben a fogalmi metaforában a virág a forrástartomány, amely egy konkrét, kézzel fogható fizikai jelenség. Ezen keresztül próbáljuk értelmezni a nehezebben befogadható céltartományt, a szerelem vagy a szerelmes lény tartományát.

A szerelem egy elvont fogalmi tartalom, amely érzékszerveinkkel nem észlelhető közvetlenül, ezért nyúl a nyelv és az ember olyan eszközhöz (a virág mint for-rástartomány), amely által azt könnyebben le tudja képezni saját maga számára.

A szerelmes lény mint fogalom már könnyebben konceptualizálható a szerelem fogalmánál, mert a valóságban tartozik hozzá fizikai, érzékszerveink által érzé-kelhető tartalom. Ellenben az ezt kifejező nyelvi szerkezetben is megtalálható a szerelem fogalma a szerelmes jelzőben, ettől válik a hozzátartozó tartalom nehezebben feldolgozhatóvá a virág forrástartománynál.

A szerelem virág és a szerelmes/szeretett lény virág fogalmi metafora a korpuszban a következő nyelvi szerkezetekben valósul meg:

(1) Kikelet a lyány, virág a szerelem (Minek nevezzelek?) (2) Egész babérerdőnél egy /Rózsabimbó többet ér (A szerelem) (3) S nékem a sors csak virággal/ Ékesítse kalapom (A szerelem)

(4) Mit ér a kert, ha rózsát nem terem, / Ha szerelemmel nem díszeskedik?

(Szerelemvágy, 1845)

(5) Szerelemnek rózsafája…/ Árnyékában heverek (Szerelemnek rózsafája) (6) Mást szeretsz-e, gyöngyvirágom, vagy engem? (Minek nevezzelek?) (7) Letenném koronám,/ Egy kis virágkoszorúért, mit/ Kezecskéd fűzne rám

(Szeretlek én, szeretlek téged)

A felsorolt példákból látható, hogy a leggyakoribb virágnév, amelyet használ a szerző, az a rózsa, de megjelenik ennek egy része is forrástartományként, a ró-zsabimbó. A rózsa mellett a virág mint fölérendelt fajfogalom szerepel többször.

Ebben az öt példában megfigyelhető, hogy két esetben teljes metaforát alkalmaz (1), (5), amelyben mind a forrás-, mind a céltartomány explikálva van (virág a szerelem, szerelemnek rózsafája), három esetben viszont csak az egyik elem, a forrástartomány van megnevezve (Rózsabimbó többet ér, csak virággal ékesítse;

Mit ér a kert, ha rózsát nem terem). Érdekesség, hogy a (4) példában, a metaforát tartalmazó sor utáni verssorban mintegy megmagyarázza az előző szakaszban használt metaforikus képet. A teljes metaforát tartalmazó részletekben a két tar-tomány sorrendjét tekintve megfigyelhető, hogy az (1)-ben a forrástartar-tomány szerepel elöl, az (5)-ben viszont fordítva, a céltartomány kerül előre, ezt követi

124 Hantó Réka

a rózsafa mint forrástartomány. Utóbbi egy birtokos szerkezetben (referencia-pont-szerkezet¹⁵) valósul meg, amelyben a forrástartománynak megfelelő nyelvi elem a birtokos, a céltartományt jelölő elem pedig a birtok. A birtokos jelzőn szerepel annak - nak ragja is, amely miatt még transzparensebb lesz a két elem között meglévő nyelvi viszony milyensége. A (7) példában csak a forrástartomány (virágkoszorú) szerepel, céltartománya itt is a szerelem.

A (6) példában a gyöngyvirág mint forrástartomány áll a szeretett lény mint céltartomány helyett. Itt sem a fajfogalom, a virág szerepel, hanem annak egy alárendeltje.

A szerelem virág metaforában leképezések felállításának egyik lehetséges módja a következő:

a virág szép → a szerelem szép

a virág illata édes → a szerelem (vagy a lány illata) édes a virág színes, sokféle → a szerelem változatos

a virág törékeny → a szerelem törékeny

a virágok nagy része tavasszal nyílik → a szerelmek nagy része tavasszal szö-vődik (a sztereotípia szerint) 4.1.2. A szerelem/ a szerelmes nap/ tz/ fény (természeti er) fogalmi metafora

Ebben a csoportban az elvontabb céltartományt (szerelem, szerelmes) a nála könnyebben értelmezhető nap, tűz, fény, összefoglaló néven – amelyet a szak-irodalom is említ¹⁶ – természeti erő forrástartományon keresztül koncep-tualizáljuk. A nap, a tűz és a fény azért kerülhet a forrástartomány helyére, mert a hozzájuk tartozó természeti jelenségek érzékszerveink által észlelhetőek:

mindhárom érzékelhető a látás útján, a napnak (vagy a nap sugarainak) és a tűz-nek a hője pedig a hőérzet útján is. (Ezzel szemben a szerelem érzése – ahogy a fentebbiekben már részleteztük – egy elvont fogalmi tartalom, amelyet legfeljebb a gyomrunkban keletkező kellemes érzés során érzékelünk fizikailag.)

A szerelem/ szerelmes nap, tűz, fény fogalmi metaforára a következő pél-dákat lehet találni a korpuszban:

(1) … lenn a szív mélyében/ Van, s e nap a szerelem (A szerelem)

(2) Te vagy a nap, én az éjjel,/ Teljes teli sötétséggel (Ez a világ amilyen nagy)

15 Tolcsvai Nagy Gábor, Bevezetés a kognitív nyelvészetbe, Bp., Osiris Kiadó, 2013.

16 Kövecses Zoltán, Benczes Réka, Kognitív nyelvészet, Bp., Akadémiai, 2010.

125 Kognitív metaforaértelmezés Petőfi Sándor szerelmes verseiben

(3) Nem tudom, mi voltam eddig,/ Ámde azt sem, mi leszek;/ Tőled függ, hogy sötét árnyék/ Vagy fényes sugár leszek (Júliához)

(4) Szerelemnek holdvilága/ Rám arany palástot vet (Szerelemnek rózsafája) (5) …ölelned kéne égő, égő keblemet (Szép vidéknek szépséges leánya) (6) Ég lelkem, testem (Szerelmes vagyok én)

Az (1)–(6) példákban teljes, kifejtett metaforák láthatóak, amelyekben mind-két mátrixra utal nyelvi elem: az (1) példa második sorában, az e nap a szere-lem szerkezetben a forrástartomány (nap) áll elöl, ezt követi a nála elvontabb céltartomány (a szerelem). A két tartomány egymáshoz való viszonyát egy alanyi-állítmányi szerkezet fejezi ki. A következő, (2) idézetben szintén teljes metaforával van dolgunk, itt a szeretett lány helyett áll a nap mint forrás-tartomány, és szintén alanyi-állítmányi hozzárendelő szerkezettel valósul meg.

Ebben a verssorban egy ellentét is található, amely a romantika irodalmának nagyon jellemző eszköze: a költő magát éjnek nevezi, szembeállítva ezzel a nap és az éj fogalmát. A (3) példában a költő nem a lányt, hanem saját magát jeleníti meg fényes sugár képében, vagyis kialakul a szerelmes (férfi) fénysugár fo-galmi metafora. A (4)-ben kiemelt metaforában is megtalálható mindkét mátrix, a céltartomány (szerelem) szerepel elöl, ezt követi a forrástartomány (hold-világ). Mind a (3), mind a (4) példában megfigyelhető, hogy sem a fénysugár, sem a holdvilág fogalmához tartozó valóságdarab nem kézzel fogható fizikai jelenség, mégis könnyebb a befogadásuk, értelmezésük, mint az elvontabb sze-relem fogalmának, érzésének, hiszen szemünkön keresztül ezek a jelenségek érzékelhetőek. Az (5) és (6) idézetekben a szerelem/ szerelmes tűz fogalmi metaforát aknázza ki a szerző, erre utal az ég ige, illetve az égő folyamatos mel-léknévi igenévi alak.

A szerelem nap fogalmi metaforában található leképezések egyik lehetséges elkülönítése a következő:

a nap táplálja a földet → a szerelem élteti a szerelmeseket a nap forró → a szerelem forró

a napsütés jó kedvet okoz → a szerelem boldoggá tesz 4.1.3. További példák a korpusz gyakori metaforikus eszközeire

Gyakori megoldás, amikor a forrástartomány helyén a madár szó vagy ennek valamely alárendelt fogalma, nyelvi megfelelője áll:

Lelkem bolyongó, hontalan madár (Szerelemvágy):

a lélek madár

126 Hantó Réka

Szeretem lelkednek magas röpülését,/ Szeretem szivednek/ Tengerszem-mélységét (Szeretlek, kedvesem!):

a lélek madár

Te énekelsz, remény, te kedves csalogány! (Szerelmem zúgó tenger…):

a remény csalogány

Szerelemnek fülemiléje/ Csattog a fejem fölött (Szerelemnek rózsafája…):

a szerelem fülemüle

Szerelmem sasmadár (Szerelmes vagyok én):

a szerelem sasmadár

Szintén több példát találni arra, amikor a forrástartomány a tenger, ár fogalmá-hoz kötődő nyelvi megfelelőben ölt testet:

Vad ár e szenvedély; amerre medrét ássa,/ Sodor magával s végre belehalni kell (Költői ábránd volt, mit eddig érzék…, 1846):

a szenvedély ár

Szerelmem zúgó tenger,/ De most zúgása nem ver (Szerelmem zúgó tenger…):

a szerelem tenger

4.1.4. A vizsgált korpuszban szerepelnek olyan metaforikus szerkezetek is, amelyek igen megszokottak, konvencionálisak a mindennapi nyelvhasználatban is. Ide soro-lom a szem csillag, a lány galamb, valamint a lány kincs fogalmi metaforákat.

Ezek a képek, illetve a forrástartományoknak megfelelő csillag, galamb és kincs szavak ugyanis gyakorta előfordulnak nemcsak a szépirodalmi, írott szövegekben, hanem a köznapi nyelvhasználatban, élőbeszédben is a következő alakokban: csillagom, ga-lambom, galambocskám, kincsem. Ezek használata, gyakorisága koronként, valamint korosztályonként természetesen eltérő lehet.