A 3. ábra a kommunikációs folyamat alapelemei közti kapcsolatot mutatja.
Három vastag vonal jelzi az információ és cselekvés egységét. Minden infor-máció egy cselekvés következménye (vagy fizikai nyoma), és az emberi információfeldolgozás különbözô állomásai után az információ következmé-nye is lehet cselekvés. A konvergenciamodell alapelemei közötti kapcsolatok alapja az egyszerû egység. A kommunikációs folyamatnak nincs kezdete és vége, csak kölcsönös meghatározó kapcsolat van a részek között, melyek jelentést adnak az egésznek.
3. ábra A kommunikáció konvergenciamodelljének alapelemei
Forrás: Kincaid (1979).
Az információ és a kölcsönös megértés a kommunikáció konvergenciamo-delljének domináns összetevôi. A két vagy több résztvevô között a kommu-nikációs folyamat során megosztott információ eredménye közös cselekvés, kölcsönös megegyezés és kölcsönös megértés lehet.
LÉLEKTANI FIZIKAI LÉLEKTANI VALÓSÁG VALÓSÁG VALÓSÁG
A B
Értelmezés Észlelés INFORMÁCIÓ Észlelés Értelmezés Cselekvés Cselekvés
Kollektív
Megértés Hit cselekvés Megértés Hit
Kölcsönös egyetértés
Kölcsönös megértés TÁRSADALMI
VALÓSÁG A & B
Az információ és a kölcsönös megértés a kommunikáció konvergencia-modelljének domináns összetevôi. Az egyén szintjén az információfeldolgo-zás magában foglalja az érzékelést, az értelmezést, a megértést, a hitet és a cselekvést, amely – legalábbis potenciálisan – új, feldolgozható információt
eredményez. Ha az információt két vagy több résztvevô megosztja
egymás-sal, az információfeldolgozás eredménye kölcsönös megértés, kölcsönös meg-egyezés és közös cselekvés lehet. A 3. ábrán a konvergenciamodell kompo-nensei a „valóság” vagy az absztrakció három szintjén szervezôdnek: 1.
fizi-kai, 2. pszichológiai és 3. társadalmi szinten.17
Amikor az információ értelmezése és megértése megosztottá válik, már nem egyéni információfeldolgozásról, hanem kommunikációról beszélünk két vagy több egyén között, akiknek közös szándékuk (ha csak egy rövid idôre is), hogy megértsék egymást. Hogy a résztvevôk valóban konvergál-nak-e (vagy divergálkonvergál-nak-e) a kölcsönös megértés felé, azt az empirikus kutatásnak kell kiderítenie. A közös cselekvéshez két vagy több személy cselekvése szükséges, a kölcsönös megegyezés és megértés alapján. Ha két vagy több egyén elhiszi ugyanarról az állításról, hogy érvényes, akkor az konszenzus vagy közös megegyezés révén, amelyhez bizonyos fokú kölcsö-nös megértés is szükséges, igazzá válik. Terminusaink pozitív jelentéstar-talmának azonban nem szabad elfednie a kommunikációs folyamat esetleges másfajta kimeneteleit. Minden elem implikálja önmaga ellentétének lehetôsé-gét is: a félre gondolás, félreértés, félreértelmezés vagy kételkedés csökken-ti a kölcsönös megértést, ez pedig egyet nem értéshez és konfliktushoz veze-thet (ami szintén egy fajtája a közös cselekvésnek).
A kölcsönös megértésnek és megegyezésnek négy kombinációja lehet-séges: 1. kölcsönös megértés és megegyezés, 2. kölcsönös megértés, de egyet nem értés, 3. kölcsönös félreértés, de megegyezés, és 4. kölcsönös félreértés
és egyet nem értés.18
Mint a legtöbb ábra a kommunikációról, a 3. ábra is csak utalni tud a folyamat dinamikus jellegére. A modell dinamikussá válik, ha figyelembe veszünk két tényezôt: 1. az információfeldolgozással együtt járó bizonytalan-ságot, illetve 2. a kölcsönös megértést mint a kommunikáció célját. Az
infor-17Az emberi érzelmet, amely a társadalomtudomány számára egyfajta rejtély, a konver-genciamodellben mint belsô pszichológiai cselekvést vagy az információra való reagálást vettük figyelembe, amely a különbség egy küszöbszintje fölött érzékelhetô, és értel-mezhetô mint bármilyen más, külsô vagy belsô forrásból származó információ. Az érzel-mi reakciók pszichológiai jellemzôi hasonlóak, megkülönböztetésük és értelmezésük nagyrészt a szituációs kontextustól függ, a jelentés korábban leírt alapelvei szerint. Az érzelem misztériuma fôleg megjósolhatatlanságából, valamint értelmezésének és kontrol-lálásának nehézségébôl ered.
18McLeod és Chaffee koorientácós modellje (1973) megegyezést, megértést és pontosságot különböztet meg. Pontosság fogalmuk (annak mértéke, hogy egy egyén becslései a má-sik ismereteit illetôen mennyire felelnek meg a mámá-sik tényleges gondolatainak) egyen-értékı a mi konvergenciamodellünk kölcsönös megértés fogalmával.
mációs áramkörök (vagyis hálózatok), a bizonytalanság és a cél a kiber-netikai értelmezés alapelemei. A konvergenciamodell összetevôi a kiberne-tikai értelmezés alapelveinek hozzáadásával válnak dinamikussá (erre a témára késôbb még visszatérünk).
A kommunikáció konvergenciamodellje
Akommunikációolyan folyamat, melynek során a résztvevôk információt
hoz-nak létre és osztahoz-nak meg egymással a kölcsönös megértés érdekében.19 Egy
kommunikációs modell tökéletlen, ha csak az üzenetnek az egyik résztvevô általi megértését vizsgálja. A kommunikáció mindig közös esemény, kölcsö-nös folyamat, információmegosztás két vagy több személy között. Más
sza-vakkal, a kommunikáció mindig kapcsolatot feltételez. A kommunikációs
hálózat egymással kölcsönösen összekapcsolt egyénekbôl áll, akiket az infor-máció bizonyos minta szerinti áramlása köt össze. Ez az inforinfor-mációmegosztás idôvel az individuumok egymáshoz való konvergálását vagy egymástól való divergálását fogja eredményezni a valóság közös megértése terén.
Valóságalatt nem magát a fizikai valóságot értjük, melyhez az egyéneknek nincs közvetlen hozzáférésük, hanem inkább információkat a fizikai való-ságról. Az egyén és környezete közötti interakcióban az információ közvetít, amely nagyrészt nem a fizikai valóságra, hanem további információkra utal.
A létrehozott és megosztott szimbolikus információ megfelelô és kölcsönös megértése minden más szociális és kollektív cselekvés elôfeltétele.
Bár a kommunikáció célja és elsôdleges funkciója a kölcsönös megértés, ez tö-kéletesen soha nem valósulhat meg, az információcserével szükségképpen együtt járó bizonytalanság miatt. Egy bizonyos témáról szóló információk többszöri megosztása növelheti a kölcsönös megértést, de tökéletessé nem teheti. Szerencsére a legtöbb esetben erre nincs is szükség. Általában a kommunikáció véget ér a köl-csönös megértésnek az adott feladathoz szükséges szintjének elérésekor. A kölcsö-nös megértés mértékét két vagy több, egymást metszô körrel ábrázolhatjuk, melyek azt reprezentálják, hogy az egyik résztvevô becslései a másik jelentéseivel kapcsolatban mennyire fedik annak tényleges jelentéseit. Az átfedést, vagyis a kölcsönös megértés mértékét sötét szín jelzi a 4. ábrán. A résztvevôk megérté-seinek egymás felé konvergálása sohasem fejezôdik be, soha nem fedik egymást teljesen. A megértéshez szükséges kódok és fogalmak a tapasztalatból származnak.
Ebbôl következôen a résztvevôknek a megértéshez használt fogalomrendszerei csak hozzávetôlegesen, bizonyos hibahatáron belül egyeznek meg egymással.
A kölcsönös megértés mindkét (vagy több) részrôl döntések sorozata, amely a bizonytalanságon alapszik. A bizonytalanság mindig magában hordozza a
hiba lehetôségét (például: „Tényleg erre gondol A?”). Sajnos, a hibaés
bizonyta-lanságszavaknak negatív konnotációi vannak. Bronowski (1973) javasolja a tole-ranciakifejezést a standard pontosságnak még megfelelô variációk összességére.
Az információcsere többszöri ismétlésével a kommunikációs folyamat résztvevôi konvergálhatnak egymás jelentéseinek mind nagyobb kölcsönös megértésére, nagyobb pontosságot érhetnek el, és bekerülhetnek az adott szándék eléréséhez szükséges toleranciahatáron belülre. Egy bomba hatástalanításán dolgozó két tûzszerész esetében ez a toleranciahatár rendkívül szûk. Nagyon magas szinten kell érteniük egymást. Ha viszont valaki azt próbálja elmagyarázni nekünk, hogy milyen szép idô van odakint, sokkal tágabb hibahatárt tudunk elfogadni a köl-csönös megértéshez. Az utóbbi szituáció lehetséges következményei nem indokol-nak olyan magas elvárásokat, mint az elôzô helyzetben.
Csak úgy tudhatjuk meg, hogy egy másik egyén hogyan ért meg egy helyzetet, ha megosztja velünk az információit, és megfordítva. Több informá-ciócsere-ciklus után a résztvevôk témát válthatnak. A kommunikációs folyamat 5. ábrán látható modellje a kölcsönös megértés konvergens, valamint az infor-mációcsere ciklikus jellegét mutatja be.
5. ábra A kommunikáció konvergenciamodellje
Akommunikációolyan folyamat, melynek során a résztvevôk információt hoz-nak létre és osztahoz-nak meg egymással a kölcsönös megértés érdekében. Ez a ciklikus folyamat a két vagy több résztvevô között áramló információknak
való jelentésadásokból áll a konvergencia felé történô haladás közben. A
kon-vergencia két vagy több résztvevônek egyazon pont felé történô haladása, vagy egy egyén mozgása egy másik felé, hogy egy közös érdekben vagy fókuszban egyesüljenek.
Forrás: Kincaid és Schramm (1975), valamint Kincaid (1979).
A résztvevôk megértése B résztvevôk megértése
A & B kölcsönös megértése Forrás: Kincaid és Schramm (1975).
4. ábra A kommunikáció mint a kölcsönös megértés felé való konvergálás
és aztán
és aztán kifejez
A résztvevô értelmez
értelmez B résztvevô
kifejez kölcsönös
A megértés B
A kommunikációs folyamat „aztán”-nal kezdôdik, hogy emlékeztessen arra, hogy a folyamat vizsgálatának megkezdése elôtt is történt valami. Az A részt-vevônek nem kell ezt feltétlenül figyelembe vennie, amikor információt (I1) oszt meg B résztvevôvel. Ennek az egyénnek érzékelnie és értelmeznie kell az mációt, amelyet A létrehozott, hogy gondolatát kifejezze, majd válaszolhat, infor-máció létrehozásával (I2), melyet megoszt A-val. A értelmezi az új inforinfor-mációt, majd megint kifejezi magát, több információt (I3) szolgáltatva a témáról. B ezt az információt is értelmezi, és a folyamat folytatódik (I4…In), amíg mindketten úgy nem érzik, hogy a kölcsönös megértésnek az adott feladathoz szükséges haté-kony szintjére értek. Minden résztvevô a saját információit is értelmezi, önmaga jobb megértéséhez, és hogy hatékonyabb módját keresse önmaga kifejezésének.
Ezért nincsenek az ábrán egyik résztvevôtôl a másikhoz mutató nyilak. Mind-két résztvevô megosztja az információt.
Ahogy a modell is sugallja, a kölcsönös megértés sohasem tökéletes. A nyelv jelentése soha nem teljes. Mindig marad valamennyi bizonytalanság és hiba, ahogy a nyelv folyamatosan fejlôdik, éppen a kommunikáció folyamatán keresztül.
A konvergencia nem statikus fogalom. A létezô kommunikációs modellek fejlesztésének egyik fô akadálya a dinamikus természetét megfelelôen vissza-adó elnevezések hiánya. A konvergencia dinamikus: mindig feltételez moz-gást és célt vagy szándékot. Szükséges hozzá a változás mértékének és irá-nyának tanulmányozása, valamint az információt cserélô két vagy több személy hálózatáé. Az egy irányba, egy pont felé való mozgás mindig imp-likálja a más pontoktól elfelé való mozgást (divergencia). A konvergencia és a divergencia ugyanannak a folyamatnak két aspektusa. Mint korábban már említettük, a kommunikációban mindig benne van a félreértés, az egyet nem értés, a divergencia lehetôsége.
Konvergencia csak két személy között lehetséges. Modellünk arra
kény-szerít bennünket, hogy tanulmányozzuk a kapcsolatokat, különbségeket, hasonlóságokat és ezeknek a kapcsolatoknak az idôbeli változásait. Az elem-zés legkisebb egysége a pár, amelynek tagjait valamilyen módon összeköti a köztük áramló információ. A párokból kiindulva a kutató kiterjesztheti az elemzést a résztvevôk személyi hálózatára, csoportokra és nagy, teljes háló-zatokra.
Hogyan vezet a kommunikáció csoportok kialakulásához? Hogyan járul hozzá egymástól divergáló frakciók szervezôdéséhez a hálózaton belül?
Milyen típusú kommunikáció (vagy más esemény) szükséges a konvergen-ciának divergenciává alakításához, és fordítva? Ezek a kérdések a kommu-nikáció konvergenciamodelljének és a kommukommu-nikációkutatás hálózati meg-közelítésének érintkezési felületén vetôdnek fel.