A posztmodern mítosza

Mi marad abból a rövid életû gondolkodási irányzatból, ami a „posztmodern”

szót írta a zászlajára, annak minden implikációjával együtt, egészen a poszt-feminizmusig (Müller, 1998)? Mit nyerhet belôle egy empirikus kommuniká-ciótudomány, amely még mindig a megformálódás nehézségeivel küzd?

Elsôsorban az a fontos, hogy sikerüljön ezt a vitát egy másik kultúrkörrel, nevezetesen a franciával megismertetni. Ezt nem lehet csak úgy elhanyagol-ni. Nagy bosszúság, hogy német kommunikációtudománynak csak az angol-szász kutatási hagyomány áll rendelkezésére, a délnyugat-európai nem.

Ezen értekezés szerzôje ugyanakkor nem titkolja el, mennyire irritálják a posztmodern megnyilvánulások, melyeknek megítélésére ez a folyóirat fel-kérte, és amelyek áttanulmányozása után még mindig nincs tisztában vele,

mi az a „posztmodern”, mert ezzel a címkével a legkülönbözôbb történet-, mûvészet-, illetve médiafilozófiai tételeket gyûjtötték egybe. Primitíven fogalmazva: A posztmodernizmus-vita az „anything goes” szlogenjének megfelelôen olyannak mutatja magát, mint egy önkiszolgáló bolt, nemcsak a hamisításnak, de az általánosításnak is ellenáll. A német ajkú kommu-nikációkutatóknak – mivel rendelkezésre állnak fordítások – itt kell valami, a kommunikációtudomány számára használható ötlet után kutatniuk, fôleg, ha felfogásuk a társadalomtudományokról kevésbé ortodox, mint az itt be-mutatott.

A tudományos provincializmus az idegen nyelvek elhanyagolásánál kez-dôdik: a francia és az olasz, nem beszélve a spanyolról, szinte teljesen hiány-zik a hazai kommunikációtudomány nyelvi térképérôl. Ezek segítségével a német nyelvû kommunikációtudomány kinyerhetné a „vad gondolkodás-ból” azokat az alternatív gondokat, melyek segíthetnek kicsit elszabadulni a luhmanni rendszerelmélet Prokrusztész-ágyáról: az öbölháború médiael-méleti értelmezését (Virilio), a szemiotikai jelölések transzdiszciplináris kibe-tûzését (Baudrillard) és magát a tapogatózó gondolkozást (Derrida). Ezzel persze újabb veszély is leselkedik a nyilvános kommunikáció tudományára, mely mindig ideológiafüggô. A szórványosan felbukkanó nemzetiszocialista és marxista törekvések után ugyanis további ideológiai kisiklásokat nem engedhet meg magának.

A francia dominancia jellemezte posztmodernizmus-vita mérlege, mint ilyen esetekben általában, ambivalens. Az empirikus kommunikációtudomány nyel-vi és megismerési konvencióit megkérdôjelezi, de nem tudjuk, hogy milyen alapon. A tudományág számára végzetes lenne, ha egy olyan ideológiai konst-rukció ötletparádéjának hatása alá kerülne, amelynek jellege tisztázatlan, és amely láthatóan már bekerült a történelem lomtárába. A kaotikus elméletalkotás a kommunikációelméleti újítások körében (Saxer 1993) sajnálatos velejárója a tudományágnak. Elengedhetetlenül szükséges ellenben kezdeményezések át-vétele más kultúrkörökbôl, hogy valóban nemzetközi integrációs tudománnyá alakulhasson. Az idegen tudáselemeket beilleszteni a rendszerbe ugyanolyan kötelessége, mint a különbözô szempontok által vizsgált tudományos terme-lés fejlesztése, és a figyelem ráirányítása. Ezért a posztmodern francia gon-dolkodóknak sem a kincsesbánya egyszerû kirablására, hanem gondos átvizsgálására kellene törekedniük. A feladat nem könnyû, de a cél megéri a fáradságot.

Irodalom

Altheide, David L. – Snow, Robert P.: Media Words in the Postjournalism Era. New York, 1991.

Anders, Günter: Die Antiquiertheit des Menschen.München, 1956.

Ammann, David – Moser, Heinz – Vaissière, Rogers (Hrsg.): Medien lesen. Der Textbegriff in der Medienwissenschaft. Zürich, 1999.

Baudrillard, Jean: Der symbolische Tausch und der Tod.München, 1991.

Bohrer, Karl Heinz: Hat die Postmoderne den historischen Ironierverlust der Moderne aufgeholt?

In Postmoderne. Eine Bilanz. Sonderheft Merkur, Heft 9–10, 52. Jg. 1998. szeptember–október.

Füger, Wilhelm: Wo beginnt Intermedialität? Latente Prämissen und Dimensionen eines klärungsbedürftigen Konzepts. In Heibig, Jörg (Hrsg.): Intermedialität und Praxis eines in ter-disziplinären Forschungsgebietes.Berlin, 1995, 41–57.

Früchtl, Josef: Gesteigerte Ambivalenz. Die Stadt als Denkbild der Postmoderne. In Postmo-derne. Eine Bilanz. Sonderheft Merkur, Heft 9–10, 52. Jg. 1998. szeptember–október, 766–780.

Gumbrecht, Hans Ulrich: Präsenz, Gelassenheit. Über Federico Garcia Lorcas „Poeta en Nueva York” und die Schwierigkeit, heute eine Ästhetik zu denken. In Postmoderne. Eine Bilanz. Sonderheft Merkur,9–10, 52. Jg. 1998. szeptember–október, 808–825.

Heibig, Jörg (Hrsg.): Intermedialität. Theorie und Praxis eines interdisziplinären Forschungsgebietes.

Berlin, 1998.

Hömberg, Walter – Purer, Heinz (Hrsg.): Medien Transformation. Zehn Jahre dualer Rundfunk in Deutschland.Konstanz, 1996.

Klook, Daniela: Paul Virilios Ereignislandschaft. Medienwissenschaft,2/99, 165–167.

Lan, Mariann: Das Unbehagen im Postfeminismus. Sonderheft Merkur, Heft 9–10, 52. Jg. 1998.

szeptember–október, 919–928.

Ludes, Peter: Einführung in die Medienwissenschaft. Entwicklungen und Theorien. Berlin, 1998.

Luhmann, Niklas: Der „Radikale Konstruktivismus” als Theorie der Massenmedien? In Communication Sociales,27. Jg. 1994, II. 1, 7–12.

McLuhan, Marschall: Understanding Media. The Extensions of Man. London, 1994.

Merten, Klaus – Schmidt, Siegfried J. – Weischenberg, Siegfried (Hrsg.): Die Wirklichkeit der Medien. Eine Einführung in die Kommunikationswissenschaft.Opladen, 1994.

Meyrowitz, Joshua: No Sense of Place. The Impact of Electronic Media on Social Behavior. New York, 1985.

Müller, Hans Peter: Das stille Ende der Postmoderne. Sonderheft Merkur,a: a. O. 975–981.

Saxer, Ulrich: Messianismus und Wissenschaft bei Marshall McLuhan. In Communication Socialist,1. Jg. 1968, II. 2, 81–93.

Saxer, Ulrich: Von wissenschaftlichen Gegenständen und Disziplinen und den Kardinal-sünden der Zeitungs, Publizistik-, Medien und Kommunikationswissenschaft. In Schneider, Beate – Reumann, Kurt – Schiwy, Peter (Hrsg.): Publizistik. Beträge zur Medien-entwicklung. Festschrift für Walter J. Schütz. Konstanz, 1995, 39–55.

Saxer, Ulrich: Fortschritt als Rückenschritt? Konstruktivismus als Epistemologie einer medien-theorie. Kommentat zu Klaus Kippendorf. In Günter Bentele – Manfred Rühl (Hrsg.):

Theorie öffentlicher Kommunikation.München, 1993, 65–73.

Saxer, Ulrich: Basistheorien und Theorienbasis in der Kommunikatonswissesnschaft:

Theorienchaos und Chaostheorie. In Bentele, Günter – Rühl, Manfred (Hrsg.): Theorien öffentliches Kommunikation.München, 1993, 175–187.

Saxer, Ulrich: Konstituenten einer Medienwissenschaft. In Schanze, Helmut – Ludes, Peter (Hrsg.): Qualitative Perspektiven des Medienwandels. Positionen der Medienwissenschaft in Kontext „Neuer Medien”. Opladen, 1997, 15–26.

Seel, Martin: Philosophie nach der Postmoderne. Sonderheft Merkur, Heft 9–10, 52. Jg. 1998.

szeptember–október, 890–897.

Sokal, Alan – Bricmont, Jean : Postmoderne in Wissenschaft und Politik. In Postmoderne. Eine Bilanz. Sonderheft Merkur,Heft 9–10, 52. Jg. 1998. szeptember–október, 929–943.

Virilio, Paul: Krieg im Fernsehen. München–Wien, 1993.

Virilio, Paul: Rasender Stillstand. Frankfurt a. M., 1998.