• Nem Talált Eredményt

KONSTANTINUS PORFIROGYENITUSA

Szomorú Játék

ELŐL JÁRÓ BESZÉD.

Leó, Nap keleti Tsászár, halálára kelvén, Fiát Konstantínust, két Tanátsosira bízta, tudni illik, Románus', és Fókás' gond viselésére. Ezek ketten perrel, 's minden mesterséggel egy mást ki akarták tudni az uraságból. Románusnak szol-gálván a' szerentse, jó darabig maga bírta az idétlen Hertzeg helyett az Országot.

Azon idő közbenn anynyira nevelkedett a' kevélység benne: hogy még az árva Konstantínust is ki akarta szorítani székéből, 's maga fiát Artémiust emelni a' Tsászárságra. Melylyel meg útáltatván magát, ellene támadtanak önnön fiai Fókással egyetembenn. El végre szám ki vetésbenn küldetett, Próta' szigetére.

!\. Tsászári tronust pedig Konstantínus, úgy mint űgyes ura, foglalta el.

E'hezz a' Poésis adogatott valamit nagyobb mulatság' kedvéért.

1 11 Elő járo beszéd: Leo Napkeleti Tuászár halálára kelvén, fiá~ Constantinust két tanátsira biszta vala, tudni-illik Románus és Focás gondviselésére. Ezek ketten mesterséggel és erővel ef!Y mást ki akarták tolni ezen tisztségbúl. Románusnak szolgált a' szerenlse, és azért jo darabig tsak maga if!:jengette a' fiatal Hertzeg dolgát, és bírta az Országot. Azonban meg :oczvén néki az Uraság. azon mesterkede~ hof!Y még O:mstantinust-is ki szoritaná székébúl, 's maga fiát

emelné nászárságra. Ezzel a' kevél if!:jekezettel Uf!Y meg utáltatta magá~ hof!Y ellene támadnának még tulajdon magzati-is, kik Fokással tzimborát kötvén, arra bizták a' dolgo~ bof!Y Románus számkivetésbe küldetet Erota [!] szigetére, a' Tsászári Thronust pediglen, Uf!Y mint Úf!Y<S Ura. Constantinus foglalta el.

E tórtént dologhoz adagatott valamit a' Poesis naf!Yobb mulatságnak kedveért.

ELSŐ VÉGEZÉS

ELSÓ KIMENETEL.

Románus. Fókás. Maurítzius.

MAURITIUS

1s Románe! a' Tanáts néked általam valamit izen: túrd el halgatással, és, a' mint méltó, add válaszát.

RoMÁNus

Beszélld el, akarom. Se kedvemen, se üreségemen nem múlik, hogy el ne járhass követségedbenn.

MAURÍTZIUS

Mar ideje vagyon, hogy az Ország saját Urának szolgáljon. Már elő fordúlt a'

20 húszadik esztendő, hogy árván maradott páltzánk, és koronánk. !\. Rendek, székébenn, és ditsőségébenn akarják látni a' Tsászárt.

ROMÁNUS Meg lesz.

MAURÍTZIUS Mikor időn?

ROMÁNUS

Elégedjék meg a' Tanáts most egyszer ezzel.

MAURÍTZIUS

25 Ez a' kerek válasz nem elég. Vagyon még többetske is, a' mit tudtodra kell adnom.

ROMÁNUS

!\.többivel ne fáraszd magadat, nem lesz újság előttem. Azt kívánja a' Tanáts, hogy Konstantínus lépjen a' trónus székre. Fordúlj meg, s' vigyd hírét: hogy Konstantinus a' trónus székre fog lépni.

lS 11 Uram a fó; halgatással vedd gondba és 17 11 Mond eló: 'se úrességemen se kedvemen

19 11 EIL tóld ideje hogy Ornzágunknak saját Urál szolgálly-•

20 11 ÓL.szór meg fordult az Óll eszlendó

25 11 válasz t.1vul sem elég vagyon pedig még 27 I tobbivel 11 előttem Constantinust kiványa a· tanát.s

tbronus székére

28 11 birél Constantinus fog lépni a' Thronus székre

FóKÁS

30 Magam is szeretném tudni az egész tábori vitézlő népnek nevével, mikor támad napja, hogy ez meg legyen. Mi nem várunk Hertzeget a' tengernek túlsó partjáról. Már maga udvarábann vagyon, szemünk előtt forog. Fiatal, de már nem gyermek. Ereje, termete, esze már arra való, hogy ne más ő néki, hanem ő parantsoljon velünk.

MAURÍTZIUS

Az. is jusson eszedbe, hogy már eleget szegted kedvünket, fárasztottad re-ménységünket. Sokallja többit a' Tanáts: és félő, netalántán gyanut forgasson

felőled. Ki beszélltem magamat, gonddal várom tudni, mire fakad a' felelet.

Várják nem külömben a' Rendek is, hogy végezzenek, 's tegyenek róla.

ROMÁNUS

Mondd meg nékiek, hogy szembenn vóltál velem, buzgón forgattad a' követ-ség' dolgát, és hogy én szépen meg halgattalak.

MAURÍTZIUS

Tsak enynyit? nem többet?

ROMÁNUS

Ha úgy tetszik, add hozzá. Az. új Tsászárnak székébe ültetése, és a' nép előtt ki hirdetése, nem illeti a' Tanátsnak Nagyjait, se a' Fő Vezéreket. Én reám bízta Leó Tsászár, halála előtt, ezt a' gondot, ölembe adván Fiát Konstantí-nust: eszemre, emberségemre hagyván nevelését, 's minden úgyét. Tsak akkor kínáljon azért a' Tanáts tanátstsal, mikor kívánni fogom. Eddig nem szorúltam reá: önként is el tudok járni hivatalombann, a' mint tőlem meg kívanja hitem, és fen forgó betsúletem.

FóKÁS

Ej, Románe! mi nem olyly mély titok előttünk alattombann való mesterke-désed, a' mint véled. Akár melyly hímmel színnel borítsad tsalárd fogásidat, ki tetszik rejtett horga, kivől belő! látjuk. Az.t is tudjuk, mire véljük, hogy anynyit hányod veted hitedet, hűségedet. Ewel a' szembe kötő játékkal tsak ott kelhetsz elébb, a' hol gyengébbúl jutott az észbenn: mi nálunk nem: a'

30 11 a' tábori 37 11 beszellcUem

3' 11 Mond hogy

kik azon egyudvarbann nevelkedtünk véled, és talpig ismérünk. Úgy vegyd

55 elő a' palotás tselt, hogy markodba ne szakadjon a' hamisság. El is hitesd magaddal: minden ült inadbann nyomodbann lészek, hogy rajta kaphassalak.

Ha pedig erő kívántatik hozzá, értsed, mikor e' ki rándúl, (a' kardjára mutat,) sok mezítelen kardot fogsz látni.

MAURÍTZIUS

Magam is, mi haszna tagadom, tapasztalom: hogy tsavargó útakan jársz.

Buz-60 hűséged, emberséged untig forr ki ajakadon, de szívednek híre sintsen benne.

ROMÁNUS

Halgass, Mauritzi! sokat mondottál, eleget tűrtem. Arról vádolod az embersé-ges embereket, a' mit a' magad tűköre mutat reád. Az írígység, és bal ítélet sok bötstelen és keserű panaszt hordott nyelvedre, mind azon által most egyszer

65 meg botsátok. Térj viszsza, mondd a' Tanátsnak, hogy méltó gondba veszem a' dolgot, és mihelyt végezni fogok iránta, azonnal magam viszem elejbe. Te pedig, Fóka! add tudtára a' fegyver viselő Rendeknek, ma telik kedvek.

MAURÍTZIUS

Bé mondom a' Tanátsnak, reménylem, le is nyugosztalom, tsak embere légy szavadnak.

Ma, úgy tetszik, minden eszemet elő kell vennem, hogy végbe menjen, a' mit

15 - - - De íme Basilius! Basili! tudhatod, hogy mindenkor tanátsos embe-rem vóltál. Sok ezer közöl tégedet választottalak, a' kire bíznám titkaimnak kultsát, és a' ki előtt ki nyitnám szívemnek tár házát. Meg sem bántam eddig, mert szép eszednek, tiszta igaz hűségednek nagy hasznát vettem.

54 11 abban az Udvarban nevelkedtünk., azon letzkében

BASÍLIUS

Gondolnám, ulóbb is azon egy nyombann találod jó akaródat. De mi dolog,

so hogy olyly meszszéről, 's olyly jó ingyen osztogatod a' magasztalásokat, mitől viseltetel, 's mire igyekezel a' beszéddel?

ROMÁNUS

Barátom! meg sem gondolhatnád, mibenn töröm fejemet. Régi titkos szándé-kommal, szörnyű el tekéllésekre kell fakadnom e' mai napon. Meg szorított minden felől az irígység: tsak a' te bölts eszed, igaz barátságod, 's bátorságod mellett várhatom jó végét. !\. kevély Fókás, kinek fáj az én ditsőségem, kezet fogott Mauritziussal ellenem, reám gyűjtötték az egész Tanátsot, és Tábort, sokat végeztek felőlem. Követek érkeztek, a' kik fen hordozván ügyét Kons-tantinusnak, tsak nem fenyegtő parantsolaltal kívánják, hogy le tegyem az Országnak gond viselését, és Konslantinust Leó tsászár maradékát botsássam

·~ az Országlásra. Én pedig, hogy boszszúmat tölthessem ellenségimen, és jót tegyek Atyám fiaival, fiamat, Artémiust akarom trónus székre emelni.

BASÍLIUS

Felséges igyekezetek ezek, hozzád illenek: mind azon által nagy meredeken járunk, Románe! Mi eszközzel készültél hozzá? mi móddal taszíthatod félre Konstantínust?

ROMÁNUS

~ Már el perdült a' kotzka, nem tudom, mire fut. Tőled most tsak azt várom, hogy bizonysága, és hitel szerzője légy beszédemnek.

BASÍLIUS

(Alattomban száll.) Mind azon által hűségem' fen maradásával. (Most már Románushozz.) Románe! hagyd, értsem.

ROMÁNUS

Ebbenn áll a' dolog. Azt fogom ki híresíteni, hogy általad tsak most tud-tam meg, hogy Zóe a' Tsászárné még pitzin korokbann meg tserélte légyen Konstantínus' nevét fiam' nevével, hogy nálam kedvesebb, 's tőlem mentebb vólna. És hogy te, úgy mint bé járó embere a' Tsászárnénak, ebbenn nem tsak tudós, hanem közös is vóltál. Ezt, Barátom! telylyes gyűlésbenn, az egész Tanáts előtt, hittel, petséttel kell meg bizonyítanod. És, ha a' tévő lészesz, nagy jutalmát veszed, én pedig, a' mint gondolom, nem vesztek a' játékkal.

BASÍLIUS

Mi jutalmat? Nem kívánok egyebet, hanem hogy ebbenn kedvedet töltsem.

79 11 Hanem mi usit [!] hogy hogy olly meszszúnnen

~ezded 's olly 81 11 viseltetvén

90 11 ellenségemen

97 11 (Oam dicatur) Mind; [Hi.: (Most már Románwhozz)]

Igaz reménységgel várhatod, hogy Artémius fején fogod látni még e' mai napon a' koronát.

ROMÁNUS

Tehát emberségedre fogadod?

BASÍLIUS

110 Fogadom. Tudhattad eddig is bőltsójétől fogva, mint szerettem légyen Arté-miust. Ölembenn neveltem, atyai szorgalommal viseltem gondját.

ROMÁNUS

Nyujtsd ide kezedet, hagyd, szorítsam édesen melylyemhezz. 0, szerelmes Barátom! bár több ilylyen vólna!

BASÍLIUS

Kezem terjesztve, új záloggal kötöm le minden ki telhető erőmet Artémius 11s jövendőbéli szerentséjére. Ne mulass, intézd el dolgaidat ízibe - szaporán.

ROMÁNUS

lndúlok, meg vallom, sűrű gonddal.

BASÍLIUS

Tsoda rendelése az egeknek! Tíz lator Politikus közől kilentz veszi latrúl hasznát: előbb utóbb mind fejekre telik. Utat kerestem, hogy maga trónus székére léphessen az árva Hertzeg Konstantínus. I'me már előttem ki vallott

120 ellensége·Románus. Kezemet fogva vezet belé, azt akarja, hogy Konstantínus' nevét Artémius' fiára költsem, hogy Tsászárrá tehesse. Régen meg vagyon a' tsere. Mert kit Artémiusnak hínak, létte, volta képen Konstantínus. És így maga meg tsalatkozván, azon mesterséggel, melylyel ki akarja szorítani Leó Tsászár' igaz maradékát, maga emeli az Országlásra. De íme Fókás. Leg jóbb

1is lesz félre menni.

HARMADIK KI MENETEL.

Fókás. Maurítzius. Artémius.

MAURÍTZIUS

Eddig heába fáradtunk Konstantínus utánn, várjuk meg itt helybenn, és adjuk értésére szándékunkat.

107 11 a' máj nap 109 11 emberségre 114 11 u telbetó órómel (!]

117 11 ulentz vegzi lábrul basznál (! 1

120 11 kezen fogva

127 11 Focis és - - - Leg jobb

FóKÁS

130 Ime leg jóbbkor jön élőnkbe. (Térdet hajtanak elötte.) Igaz Urunk!

MAURÍTZIUS

Felséges Fejedelmünk!

ÁRTÉMIUS

Ej! ne terheljetek az e' féliekkel, tsúfnak tartom.

MAURÍTZIUS

!\kötelesség visel bennünket. Úgy tetszik neveden nevezünk, és te vagy Leó Tsászár érdemes maradéka.

AATÉMIUS

Mi finom haszon benne! ha más bírja a' páltzát, és koronát, és nékem, a' ki Tsászári ágból 's ágyból származtam, szolgámat kell szolgálnom. Tí pedig, a' kik ditsekedtek a' hűséggel, nem tesztek róla.

FóKÁS

Még eddig tsak az idő, 's alkalmatosság vétett benne.

AATÉMIUS

Idő, 's alkalmatosság? Tsodálom! Régen túl vagyunk már a' számos

eszten-dőkön. Az Ország Törvényei szerint ennek előtte hat esztendővel bé kellett vólna állani Konstantínusnak a' Tsászárságba, és pedig még is

-MAURITZIUS

Tennen magad láttad, 's tapasztaltad szörnyű fordúlásit az Országnak, Alég bírta sulylyát a' külső hadaknak, eleget vesződött belső háborúságival.

FóKÁS

Kínba gondba tölt az is: hogy szerentsédre, életedre járó ellenségedtől, Ro-mánusra értsed, eddig meg menthettünk.

ARTÉMIUS

Köszönet iránta. Hanem, hálá Istennek, szépen le tsendesedett a' külső belső

háború. Tí pedig még is tsak hivalkodva szenveditek eddig való kár vallását betsületemnek.

~URITZIUS

Ha kevésre, vagy semmire sem mehettünk iparkodásinkkal, annak kell tulaj-donítani, hogy ekkoráig Románus személyébenn Leó Tsászárt tiszteltük, és

1~ 11 ldó és; régentúl [!] vagyunk l .&2 11 Tennen !állad

147 11 szenvedtétek 149 11 ipartodásunkal

szót akartunk fogadni ditső Atyád' parantsolatinak, vígyázó szemmel teként-vén azonbann minden mozdúlásira Románusnak.

ARTÉMIUS

Mind azon által hoszszas hallasztással nyilván arra várakoztok: hogy el telő

erőre verhesse magát Románus, adakozással, és más ezer mesterséggel: hogy

155 szemem láttára maga fejére tegye a' koronát. Akkor késő időn akartok ki támadni, igazságom, méltóságom mellett.

FóKÁS

Távú! légyen! Se nem hűlt úgy meg a' hozzád való szeretet bennünk, se nem estünk olyly mély álomba, hogy észre ne vegyük magunkat. Ki ment már a' parantsolat a' Tanátstól. Az alattam való hadi nép talpon várja a'

160 parantsolatot. p.; míg a' nap le nyugszik, fen találod magadat a' ditsőségnek

székén. Mi ketten lészünk Vezérek e' dologbann, és bé telylyesítői mind azoknak, a' miket tőlünk a' mi kötelességünk, és a' te felséges eredeted meg kíván.

ARTÉMIUS

Menjetek, Híveim! nem vész jutalma! (El mennek) Tehát e' mai napon arany

165 korona fedi fejemet! Nints is kétségem iránta: tiszta hűség bírja szíveket, nem tsalnak meg. De ime - nagy sietve érkezik Artémius. Egy a' mí két szívünk, való; egy az akarat is, titkot nem szenved barátságunk; mind azon által tanátsosabbnak ítélem lenni, hogy el halgassam mostani szerentsémet.

Románus' fia, gátol vethet. Ha barátom, akkor szakaszsza gyümöltsét a' köz

110 örömnek, mikor meg érik.

NEGYEDIK KJ MENET.

Artémius. Konstantínus.

KONSTANTÍNUS

Nem bírom örömömet, Konstantíne! Már régtől fogva szívembe foglaltalak, és úgy szeretlek, mint lelkemet; víg híreket hallottam felőled.

ARTÉMIUS

175 Barátom! meg töltél örömmel, jól látom. Szertelen vigaság néz ki mind a' két

szemedből. Szerelmes fel hevűlésedet mint egy érzem. De, nem tudom, mire értsem.

160 11 nap le nem nyugszik [el találod magadat a dacsóség szekén

162 11 amit tólúnk 163 11 kiván (abeunt) 164 11 [Hi.: (El me111•!k.)]

167 11 szívünk volt egy akarat is Hi8 11 tanátsosbnak 169 11 gyúmöltsét mikor meg 173 11 Constantine kit régtól; fogadtalak

KONSTANTÍNUS

Tsak téged' kerűlt el, a' mit Mauritzius, és Fókás forgatnak irántad?

ARTÉMIUS

Mi olylyast?

KoNSTANTíNus

:so E' mai napon nagy pompa ditsőséggel bé akarnak ültetni a' Tsászári székbe, és Ország világ előtt ki hirdetni.

ARTÉMIUS

Igazat tart e, a' mit mondasz?

KoNSTANTíNus

Úgy értettem, hogy Románust két Követ erős beszéddel reá bírta el végre, az én ki beszéllhetetlen vigasztalásommal.

ARTÉMIUS

iss Mire ment végezésével Románus?

KONSTANTÍNUS

Tsak keveske időt kívánt, hogy meg hányja elméjét.

ARTÉMIUS

Véled e, Barátom! hogy valamikor az én betsűletem jusson eszébe?

KoNSTANTíNus

Mit tehet egyebet Fókás ellen, a' ki okos is, bátor is; meg tudja választani a' helyes mentséget a' kopasztól, a' színt színtől? És ha talán a' nem akarom

::fl tovább bántaná Románust; erővel is a' hozz fogja szorítani, a' mit le tett hite,

és az Ország egy akarattal tőle meg kíván. Én azonbann nem tudom, Felséges Úr! méltóztatol e ennek utánna, arról a' magas helyről, felém kis szolgádhozz tekénteni.

ARTÉMIUS

Ne búsúlj! tsak kedvezzenek az egek. /\. mint előbb, úgy utóbb is osztályos lészesz szívemmel. /\.kit Konstantínus nem gyűlölt, azt Tsászári méltóságbann is fogja szeretni. Menjen az is már most feledékenységbe, hogy Románus' fia vagy, ki nékem sokat vétett.

KONST ANTÍNUS

Egy könyörgésemet nyújtanám, ha merném.

17' 11 Mit ollyasl

18'1 11 És halalom [!]; 190 a' Románust

195 11 azonl tsászári

ARTÉMIUS

Gondolom, Atyád mellett akarsz szót szállani. Kedvesem vagy, ki vallom:

200 ő ellenségem, nem tagadhatom. Fogd kezemet: erre mondom, fel forrott mérgembenn is eszembe fog jutni, hogy még a' gyűlölséget is meg győzi a' szerelem. Reánk jőn. Menj félre. Magam akarok véle lenni.

ÓTÓDIK KJ MENETEL.

Artémius. Románus.

ROMÁNUS

205 Mi dolog ez? fel zendült miattad az egész udvar, és váras, a' Tábor, és Tanátsnak Fejei, te pedig, Konstantíne! kényedre hivalkodol.

ARTÉMIUS

(Alattomban szól/.) Melyly új Politika Mesterséggel kezdi? Mit nem vet szememre? (Most már Románushozz.) Mi okok viselnek, Románe! erre a' keserves boszszúságra? Hivaldogalva élem virágját életemnek, való; és

210 egyetembenn napról napra fogyasztom; mert úgy kell élnem, mint szolgádnak, a' ki Leó Tsászár' maradéka lévén Urad vagyok.

ROMÁNUS

Add elő igaz színét szívednek. Mit feded szomorúsággal örömedet, mint ha nem tudnád, mit forgasson felőled az egész Ország?

ARTÉMIUS

Ha jót forgat, örömest fogom érteni.

ROMÁNUS

215 Tudva vagyon előttem, hogy már nem titok előtted. Hanem úgy gondolom, hogy ezek a' kard rántások, tzimborák, magános tanátskozások, melylyek ok

vetetlenűl tőled erednek, nem válnak hasznodra. Méltán gyanakszom, hogy hamar időn keserves károddal fogod tapasztalni.

ARTÉMIUS

Gyanakodjál szabadjába, nem fizetsz vámot iránta. Fenyegetésiddel nem

ag-220 gódom, haragodtól nem tartok. Én vagyok a' Tsászár, te pedig a' szolga. Ha ki támadtak mellettem Híveim, tartoznak véle, és köszönöm az egeknek. Ha pe-dig azt hiszed, hogy én tőlem fakadnak ezek a' támadások: azt is higyed hozzá:

hogy Konstantínus keveset törődik véle, akár mit higyen felőle Románus.

202 11 lenni ( voml Romanu.s) 205 1 varas

207 11 (HL: (A/anomhan .izólL))

208 11 (HL: (M°"t már Románushozz.)) 219 1 iranta

RoMÁNus

!\. végén fog ki tetszeni; ha sokat e, vagy keveset kellett válna törődni véle.

ARlÉMIUS

?zs Által verheted szívemet véres tőrrel, meg engedem; de, a' míg tart életembenn, semmi mesterséggel ki nem tekered kezemből az Országnak arany almáját:

végbe sem viheted, hogy ne legyek fia Leó Tsászárnak.

RoMÁNus

Meg botsáss, ha egyet nevetek erre a' beszédre.

ARlÉMIUS

Úgy tetszik, hogy fogytig ki akarsz fárasztani alkalmatlan beszédeddel minden

:.'-0 békességes tűrésemből.

ROMÁNUS

Nem: hanem a' jutott eszembe, hogy nagyon tsalatkozol.

ARlÉMIUS

Mibenn? hanem ha talán én nem volnék az, a' ki tegnap váltam, Leó Tsászár' Fia, Konstantínus.

RoMÁNus

'S ki tudja? Azonbann, a' míg neked használ, és másnak nem árt,

Konstantí-:35 nus lehetsz.

ARlÉMIUS

Mit akarsz vala mondani?

ROMÁNUS

Azt akartam mondani: nem esküdhetném meg róla, ha mint végig Konstantí-nus fogsz e maradni. (El megyen.)

ARlÉMIUS

Ki ne venné álmélkodásra ezt a' setét, és hamis beszédet? Arányzom szí-vembenn, hogy valamit forral ellenem, de nem tudom mit. Rend szerínt el beszéllem Fókás, és Mauritziusnak. Könyörűletes egek! vegyétek elejét, ol-talmazzátok az árva Hertzegeket. I'me a' jó Artémius a' gonosz Leontziussal:

kerúljük ezt az alkalmatosságot.

224 11 fog letzeni 227 11 fia s igaz maradé~ja 228 11 Meg botsásd

229 11 hogy íoltig 2)7 11 akartam vala mondani 238 11 megy

245

HATODIK KI MENE1EL.

Konstantínus. Leontzius.

LEONTZIUS

Te is, Artemi! pártját fogod Konstantínusnak?

KONSTANTÍNUS

Én is: a' szeretet, és igazság, nem engedik különbenn.

LEONTZIUS

Sajnálom, hogy olyly egyűgyű vagy, kinek se párja, se mássa ebben az okos udvarbann.

KONSTANTÍNUS

150 Én pedig fájlalom, hogy gonosz példád utánn tsoportosan járnak ebbenn a' ravasz udvarbann.

LEONTZIUS

Veszed e észre, melyly kárt kísztesz magadnak, mikor egy részről űgyét gyá-molítod Konstantínusnak, más részről útját metszed Atyád' szép szándékinak

felőled. Gyáva! azzal estél szerelembe, a' ki leg nagyobb pártosod - - Ha m nem tudod, Románus téged' Tsászárságra akar magasztalni.

KoNSTANTíNus

/\.szolga ilyly dologban nem lehet pártosa Urának. Mi közöm, 's mi jusom nékem a' Tsászári méltósághozz? Egy tsepp Tsászári vér sintsen bennem eredetemre nézve.

LEONTZINUS

/\. mit meg tagadott a' természet, awal néha meg kínálja embert a' szerentse.

260 Iparkodik Atyád, te is serénykedjél: előtted az alkalmatosság, kapj üstökébe, el ne szalaszszad: mert ha múlik, nem könynyen fütytyented viszsza.

KüNSTANTÍNUS

Vak merő szemtelen! Igy mered ostromlani az én igaz szívemet, és hűségemet?

Pironkodjál viszsza, és légyen híreddé: hogy Artémius jámborsága még nem vásott ilyly fertelmes bűnökre.

LEONTZIUS

265 Be le termett lélek bírja testedet. /\. nagyra nőtt elmék nem aggódnak ezekkel

250 11 [Hi. Leontzius egymás után kélszcr szólal meg.]

252 11 kárt kint tész magadnak 253 11 szándékának felőled. Azzal

256 11 az urának 259 1 kínalja 11 azzal néba 26.5 11 ezekkel a' búnökkel semmit

a' semmi bűnökkel. Pór paraszt fohászkodások ezek, nem illenek Románus' fiáhozz, kit fen akarunk látni - Artémi! hogy ha a' ditsőségnek meleg hegyét akarod hágni, az e' féle aprólékos völgyeken mint egy múló félbenn által kell lépned. Minden szabad annak, a' kitől minden ki telik, jó, 's gonosz

egyve-:""{l lesleg. Osztán ezeknek a' homályos vétkeknek árnyéka el tűnik a' Tsászári méltóságos pompának fényességébenn.

KONSTAN1ÍNUS

Veszti, nem találja szerentséjét, a' ki a' gonosz úgy mellett akar boldogúlni.

Én azonbann annak hagyom a' ravaszságot, a' ki más törvényt nem esmér az igazságtalanságnál. Te pedig, szemtelen, takarodjál, ha egy ifjú Hertzegnek :-s jóbb tanátstsal nem tudsz kedveskedni.

LEONTZIUS

Indúlok. Nem szóltok többet, tsak meg ne bánjad.

HETEDIK KI MENETEL.

Konstantínus. Basilius.

Konstantínus. Basilius.