Szomorú Játék
ELŐL JÁRÓ BESZÉD.
Leó, Nap keleti Tsászár, halálára kelvén, Fiát Konstantínust, két Fő Tanátsosira bízta, tudni illik, Románus', és Fókás' gond viselésére. Ezek ketten perrel, 's minden mesterséggel egy mást ki akarták tudni az uraságból. Románusnak szol-gálván a' szerentse, jó darabig maga bírta az idétlen Hertzeg helyett az Országot.
Azon idő közbenn anynyira nevelkedett a' kevélység benne: hogy még az árva Konstantínust is ki akarta szorítani székéből, 's maga fiát Artémiust emelni a' Tsászárságra. Melylyel meg útáltatván magát, ellene támadtanak önnön fiai Fókással egyetembenn. El végre szám ki vetésbenn küldetett, Próta' szigetére.
!\. Tsászári tronust pedig Konstantínus, úgy mint űgyes ura, foglalta el.
E'hezz a' Poésis adogatott valamit nagyobb mulatság' kedvéért.
1 11 Elő járo beszéd: Leo Napkeleti Tuászár halálára kelvén, fiá~ Constantinust két fő tanátsira biszta vala, tudni-illik Románus és Focás gondviselésére. Ezek ketten mesterséggel és erővel ef!Y mást ki akarták tolni ezen tisztségbúl. Románusnak szolgált a' szerenlse, és azért jo darabig tsak maga if!:jengette a' fiatal Hertzeg dolgát, és bírta az Országot. Azonban meg :oczvén néki az Uraság. azon mesterkede~ hof!Y még O:mstantinust-is ki szoritaná székébúl, 's maga fiát
emelné nászárságra. Ezzel a' kevél if!:jekezettel Uf!Y meg utáltatta magá~ hof!Y ellene támadnának még tulajdon magzati-is, kik Fokással tzimborát kötvén, arra bizták a' dolgo~ bof!Y Románus számkivetésbe küldetet Erota [!] szigetére, a' Tsászári Thronust pediglen, Uf!Y mint Úf!Y<S Ura. Constantinus foglalta el.
E tórtént dologhoz adagatott valamit a' Poesis naf!Yobb mulatságnak kedveért.
ELSŐ VÉGEZÉS
ELSÓ KIMENETEL.
Románus. Fókás. Maurítzius.
MAURITIUS
1s Románe! a' fő Tanáts néked általam valamit izen: túrd el halgatással, és, a' mint méltó, add válaszát.
RoMÁNus
Beszélld el, akarom. Se kedvemen, se üreségemen nem múlik, hogy el ne járhass követségedbenn.
MAURÍTZIUS
Mar ideje vagyon, hogy az Ország saját Urának szolgáljon. Már elő fordúlt a'
20 húszadik esztendő, hogy árván maradott páltzánk, és koronánk. !\. Rendek, székébenn, és ditsőségébenn akarják látni a' Tsászárt.
ROMÁNUS Meg lesz.
MAURÍTZIUS Mikor időn?
ROMÁNUS
Elégedjék meg a' Tanáts most egyszer ezzel.
MAURÍTZIUS
25 Ez a' kerek válasz nem elég. Vagyon még többetske is, a' mit tudtodra kell adnom.
ROMÁNUS
!\.többivel ne fáraszd magadat, nem lesz újság előttem. Azt kívánja a' Tanáts, hogy Konstantínus lépjen a' trónus székre. Fordúlj meg, s' vigyd hírét: hogy Konstantinus a' trónus székre fog lépni.
lS 11 Uram a fó; halgatással vedd gondba és 17 11 Mond eló: 'se úrességemen se kedvemen
19 11 EIL tóld ideje hogy Ornzágunknak saját Urál szolgálly-•
20 11 ÓL.szór meg fordult az Óll eszlendó
25 11 válasz t.1vul sem elég vagyon pedig még 27 I tobbivel 11 előttem Constantinust kiványa a· tanát.s
tbronus székére
28 11 birél Constantinus fog lépni a' Thronus székre
FóKÁS
30 Magam is szeretném tudni az egész tábori vitézlő népnek nevével, mikor támad napja, hogy ez meg legyen. Mi nem várunk Hertzeget a' tengernek túlsó partjáról. Már maga udvarábann vagyon, szemünk előtt forog. Fiatal, de már nem gyermek. Ereje, termete, esze már arra való, hogy ne más ő néki, hanem ő parantsoljon velünk.
MAURÍTZIUS
Az. is jusson eszedbe, hogy már eleget szegted kedvünket, fárasztottad re-ménységünket. Sokallja többit a' Tanáts: és félő, netalántán gyanut forgasson
felőled. Ki beszélltem magamat, gonddal várom tudni, mire fakad a' felelet.
Várják nem külömben a' Rendek is, hogy végezzenek, 's tegyenek róla.
ROMÁNUS
Mondd meg nékiek, hogy szembenn vóltál velem, buzgón forgattad a' követ-ség' dolgát, és hogy én szépen meg halgattalak.
MAURÍTZIUS
Tsak enynyit? nem többet?
ROMÁNUS
Ha úgy tetszik, add hozzá. Az. új Tsászárnak székébe ültetése, és a' nép előtt ki hirdetése, nem illeti a' Tanátsnak Nagyjait, se a' Fő Vezéreket. Én reám bízta Leó Tsászár, halála előtt, ezt a' gondot, ölembe adván Fiát Konstantí-nust: eszemre, emberségemre hagyván nevelését, 's minden úgyét. Tsak akkor kínáljon azért a' Tanáts tanátstsal, mikor kívánni fogom. Eddig nem szorúltam reá: önként is el tudok járni hivatalombann, a' mint tőlem meg kívanja hitem, és fen forgó betsúletem.
FóKÁS
Ej, Románe! mi nem olyly mély titok előttünk alattombann való mesterke-désed, a' mint véled. Akár melyly hímmel színnel borítsad tsalárd fogásidat, ki tetszik rejtett horga, kivől belő! látjuk. Az.t is tudjuk, mire véljük, hogy anynyit hányod veted hitedet, hűségedet. Ewel a' szembe kötő játékkal tsak ott kelhetsz elébb, a' hol gyengébbúl jutott az észbenn: mi nálunk nem: a'
30 11 a' tábori 37 11 beszellcUem
3' 11 Mond hogy
kik azon egyudvarbann nevelkedtünk véled, és talpig ismérünk. Úgy vegyd
55 elő a' palotás tselt, hogy markodba ne szakadjon a' hamisság. El is hitesd magaddal: minden ült inadbann nyomodbann lészek, hogy rajta kaphassalak.
Ha pedig erő kívántatik hozzá, értsed, mikor e' ki rándúl, (a' kardjára mutat,) sok mezítelen kardot fogsz látni.
MAURÍTZIUS
Magam is, mi haszna tagadom, tapasztalom: hogy tsavargó útakan jársz.
Buz-60 gó hűséged, emberséged untig forr ki ajakadon, de szívednek híre sintsen benne.
ROMÁNUS
Halgass, Mauritzi! sokat mondottál, eleget tűrtem. Arról vádolod az embersé-ges embereket, a' mit a' magad tűköre mutat reád. Az írígység, és bal ítélet sok bötstelen és keserű panaszt hordott nyelvedre, mind azon által most egyszer
65 meg botsátok. Térj viszsza, mondd a' Tanátsnak, hogy méltó gondba veszem a' dolgot, és mihelyt végezni fogok iránta, azonnal magam viszem elejbe. Te pedig, Fóka! add tudtára a' fegyver viselő Rendeknek, ma telik kedvek.
MAURÍTZIUS
Bé mondom a' Tanátsnak, reménylem, le is nyugosztalom, tsak embere légy szavadnak.
Ma, úgy tetszik, minden eszemet elő kell vennem, hogy végbe menjen, a' mit
15 - - - De íme Basilius! Basili! tudhatod, hogy mindenkor tanátsos embe-rem vóltál. Sok ezer közöl tégedet választottalak, a' kire bíznám titkaimnak kultsát, és a' ki előtt ki nyitnám szívemnek tár házát. Meg sem bántam eddig, mert szép eszednek, tiszta igaz hűségednek nagy hasznát vettem.
54 11 abban az Udvarban nevelkedtünk., azon letzkében
BASÍLIUS
Gondolnám, ulóbb is azon egy nyombann találod jó akaródat. De mi dolog,
so hogy olyly meszszéről, 's olyly jó ingyen osztogatod a' magasztalásokat, mitől viseltetel, 's mire igyekezel a' beszéddel?
ROMÁNUS
Barátom! meg sem gondolhatnád, mibenn töröm fejemet. Régi titkos szándé-kommal, szörnyű el tekéllésekre kell fakadnom e' mai napon. Meg szorított minden felől az irígység: tsak a' te bölts eszed, igaz barátságod, 's bátorságod mellett várhatom jó végét. !\. kevély Fókás, kinek fáj az én ditsőségem, kezet fogott Mauritziussal ellenem, reám gyűjtötték az egész Tanátsot, és Tábort, sokat végeztek felőlem. Követek érkeztek, a' kik fen hordozván ügyét Kons-tantinusnak, tsak nem fenyegtő parantsolaltal kívánják, hogy le tegyem az Országnak gond viselését, és Konslantinust Leó tsászár maradékát botsássam
·~ az Országlásra. Én pedig, hogy boszszúmat tölthessem ellenségimen, és jót tegyek Atyám fiaival, fiamat, Artémiust akarom trónus székre emelni.
BASÍLIUS
Felséges igyekezetek ezek, hozzád illenek: mind azon által nagy meredeken járunk, Románe! Mi eszközzel készültél hozzá? mi móddal taszíthatod félre Konstantínust?
ROMÁNUS
~ Már el perdült a' kotzka, nem tudom, mire fut. Tőled most tsak azt várom, hogy bizonysága, és hitel szerzője légy beszédemnek.
BASÍLIUS
(Alattomban száll.) Mind azon által hűségem' fen maradásával. (Most már Románushozz.) Románe! hagyd, értsem.
ROMÁNUS
Ebbenn áll a' dolog. Azt fogom ki híresíteni, hogy általad tsak most tud-tam meg, hogy Zóe a' Tsászárné még pitzin korokbann meg tserélte légyen Konstantínus' nevét fiam' nevével, hogy nálam kedvesebb, 's tőlem mentebb vólna. És hogy te, úgy mint bé járó embere a' Tsászárnénak, ebbenn nem tsak tudós, hanem közös is vóltál. Ezt, Barátom! telylyes gyűlésbenn, az egész Tanáts előtt, hittel, petséttel kell meg bizonyítanod. És, ha a' tévő lészesz, nagy jutalmát veszed, én pedig, a' mint gondolom, nem vesztek a' játékkal.
BASÍLIUS
Mi jutalmat? Nem kívánok egyebet, hanem hogy ebbenn kedvedet töltsem.
79 11 Hanem mi usit [!] hogy hogy olly meszszúnnen
~ezded 's olly 81 11 viseltetvén
90 11 ellenségemen
97 11 (Oam dicatur) Mind; [Hi.: (Most már Románwhozz)]
Igaz reménységgel várhatod, hogy Artémius fején fogod látni még e' mai napon a' koronát.
ROMÁNUS
Tehát emberségedre fogadod?
BASÍLIUS
110 Fogadom. Tudhattad eddig is bőltsójétől fogva, mint szerettem légyen Arté-miust. Ölembenn neveltem, atyai szorgalommal viseltem gondját.
ROMÁNUS
Nyujtsd ide kezedet, hagyd, szorítsam édesen melylyemhezz. 0, szerelmes Barátom! bár több ilylyen vólna!
BASÍLIUS
Kezem terjesztve, új záloggal kötöm le minden ki telhető erőmet Artémius 11s jövendőbéli szerentséjére. Ne mulass, intézd el dolgaidat ízibe - szaporán.
ROMÁNUS
lndúlok, meg vallom, sűrű gonddal.
BASÍLIUS
Tsoda rendelése az egeknek! Tíz lator Politikus közől kilentz veszi latrúl hasznát: előbb utóbb mind fejekre telik. Utat kerestem, hogy maga trónus székére léphessen az árva Hertzeg Konstantínus. I'me már előttem ki vallott
120 ellensége·Románus. Kezemet fogva vezet belé, azt akarja, hogy Konstantínus' nevét Artémius' fiára költsem, hogy Tsászárrá tehesse. Régen meg vagyon a' tsere. Mert kit Artémiusnak hínak, létte, volta képen Konstantínus. És így maga meg tsalatkozván, azon mesterséggel, melylyel ki akarja szorítani Leó Tsászár' igaz maradékát, maga emeli az Országlásra. De íme Fókás. Leg jóbb
1is lesz félre menni.
HARMADIK KI MENETEL.
Fókás. Maurítzius. Artémius.
MAURÍTZIUS
Eddig heába fáradtunk Konstantínus utánn, várjuk meg itt helybenn, és adjuk értésére szándékunkat.
107 11 a' máj nap 109 11 emberségre 114 11 u telbetó órómel (!]
117 11 ulentz vegzi lábrul basznál (! 1
120 11 kezen fogva
127 11 Focis és - - - Leg jobb
FóKÁS
130 Ime leg jóbbkor jön élőnkbe. (Térdet hajtanak elötte.) Igaz Urunk!
MAURÍTZIUS
Felséges Fejedelmünk!
ÁRTÉMIUS
Ej! ne terheljetek az e' féliekkel, tsúfnak tartom.
MAURÍTZIUS
!\kötelesség visel bennünket. Úgy tetszik neveden nevezünk, és te vagy Leó Tsászár érdemes maradéka.
AATÉMIUS
Mi finom haszon benne! ha más bírja a' páltzát, és koronát, és nékem, a' ki Tsászári ágból 's ágyból származtam, szolgámat kell szolgálnom. Tí pedig, a' kik ditsekedtek a' hűséggel, nem tesztek róla.
FóKÁS
Még eddig tsak az idő, 's alkalmatosság vétett benne.
AATÉMIUS
Idő, 's alkalmatosság? Tsodálom! Régen túl vagyunk már a' számos
eszten-dőkön. Az Ország Törvényei szerint ennek előtte hat esztendővel bé kellett vólna állani Konstantínusnak a' Tsászárságba, és pedig még is
-MAURITZIUS
Tennen magad láttad, 's tapasztaltad szörnyű fordúlásit az Országnak, Alég bírta sulylyát a' külső hadaknak, eleget vesződött belső háborúságival.
FóKÁS
Kínba gondba tölt az is: hogy szerentsédre, életedre járó ellenségedtől, Ro-mánusra értsed, eddig meg menthettünk.
ARTÉMIUS
Köszönet iránta. Hanem, hálá Istennek, szépen le tsendesedett a' külső belső
háború. Tí pedig még is tsak hivalkodva szenveditek eddig való kár vallását betsületemnek.
~URITZIUS
Ha kevésre, vagy semmire sem mehettünk iparkodásinkkal, annak kell tulaj-donítani, hogy ekkoráig Románus személyébenn Leó Tsászárt tiszteltük, és
1~ 11 ldó és; régentúl [!] vagyunk l .&2 11 Tennen !állad
147 11 szenvedtétek 149 11 ipartodásunkal
szót akartunk fogadni ditső Atyád' parantsolatinak, vígyázó szemmel teként-vén azonbann minden mozdúlásira Románusnak.
ARTÉMIUS
Mind azon által hoszszas hallasztással nyilván arra várakoztok: hogy el telő
erőre verhesse magát Románus, adakozással, és más ezer mesterséggel: hogy
155 szemem láttára maga fejére tegye a' koronát. Akkor késő időn akartok ki támadni, igazságom, méltóságom mellett.
FóKÁS
Távú! légyen! Se nem hűlt úgy meg a' hozzád való szeretet bennünk, se nem estünk olyly mély álomba, hogy észre ne vegyük magunkat. Ki ment már a' parantsolat a' Fő Tanátstól. Az alattam való hadi nép talpon várja a'
160 parantsolatot. p.; míg a' nap le nyugszik, fen találod magadat a' ditsőségnek
székén. Mi ketten lészünk Vezérek e' dologbann, és bé telylyesítői mind azoknak, a' miket tőlünk a' mi kötelességünk, és a' te felséges eredeted meg kíván.
ARTÉMIUS
Menjetek, Híveim! nem vész jutalma! (El mennek) Tehát e' mai napon arany
165 korona fedi fejemet! Nints is kétségem iránta: tiszta hűség bírja szíveket, nem tsalnak meg. De ime - nagy sietve érkezik Artémius. Egy a' mí két szívünk, való; egy az akarat is, titkot nem szenved barátságunk; mind azon által tanátsosabbnak ítélem lenni, hogy el halgassam mostani szerentsémet.
Románus' fia, gátol vethet. Ha barátom, akkor szakaszsza gyümöltsét a' köz
110 örömnek, mikor meg érik.
NEGYEDIK KJ MENET.
Artémius. Konstantínus.
KONSTANTÍNUS
Nem bírom örömömet, Konstantíne! Már régtől fogva szívembe foglaltalak, és úgy szeretlek, mint lelkemet; víg híreket hallottam felőled.
ARTÉMIUS
175 Barátom! meg töltél örömmel, jól látom. Szertelen vigaság néz ki mind a' két
szemedből. Szerelmes fel hevűlésedet mint egy érzem. De, nem tudom, mire értsem.
160 11 nap le nem nyugszik [el találod magadat a dacsóség szekén
162 11 amit tólúnk 163 11 kiván (abeunt) 164 11 [Hi.: (El me111•!k.)]
167 11 szívünk volt egy akarat is Hi8 11 tanátsosbnak 169 11 gyúmöltsét mikor meg 173 11 Constantine kit régtól; fogadtalak
KONSTANTÍNUS
Tsak téged' kerűlt el, a' mit Mauritzius, és Fókás forgatnak irántad?
ARTÉMIUS
Mi olylyast?
KoNSTANTíNus
:so E' mai napon nagy pompa ditsőséggel bé akarnak ültetni a' Tsászári székbe, és Ország világ előtt ki hirdetni.
ARTÉMIUS
Igazat tart e, a' mit mondasz?
KoNSTANTíNus
Úgy értettem, hogy Románust két Követ erős beszéddel reá bírta el végre, az én ki beszéllhetetlen vigasztalásommal.
ARTÉMIUS
iss Mire ment végezésével Románus?
KONSTANTÍNUS
Tsak keveske időt kívánt, hogy meg hányja elméjét.
ARTÉMIUS
Véled e, Barátom! hogy valamikor az én betsűletem jusson eszébe?
KoNSTANTíNus
Mit tehet egyebet Fókás ellen, a' ki okos is, bátor is; meg tudja választani a' helyes mentséget a' kopasztól, a' színt színtől? És ha talán a' nem akarom
::fl tovább bántaná Románust; erővel is a' hozz fogja szorítani, a' mit le tett hite,
és az Ország egy akarattal tőle meg kíván. Én azonbann nem tudom, Felséges Úr! méltóztatol e ennek utánna, arról a' magas helyről, felém kis szolgádhozz tekénteni.
ARTÉMIUS
Ne búsúlj! tsak kedvezzenek az egek. /\. mint előbb, úgy utóbb is osztályos lészesz szívemmel. /\.kit Konstantínus nem gyűlölt, azt Tsászári méltóságbann is fogja szeretni. Menjen az is már most feledékenységbe, hogy Románus' fia vagy, ki nékem sokat vétett.
KONST ANTÍNUS
Egy könyörgésemet nyújtanám, ha merném.
17' 11 Mit ollyasl
18'1 11 És halalom [!]; 190 a' Románust
195 11 azonl tsászári
ARTÉMIUS
Gondolom, Atyád mellett akarsz szót szállani. Kedvesem vagy, ki vallom:
200 ő ellenségem, nem tagadhatom. Fogd kezemet: erre mondom, fel forrott mérgembenn is eszembe fog jutni, hogy még a' gyűlölséget is meg győzi a' szerelem. Reánk jőn. Menj félre. Magam akarok véle lenni.
ÓTÓDIK KJ MENETEL.
Artémius. Románus.
ROMÁNUS
205 Mi dolog ez? fel zendült miattad az egész udvar, és váras, a' Tábor, és Tanátsnak Fejei, te pedig, Konstantíne! kényedre hivalkodol.
ARTÉMIUS
(Alattomban szól/.) Melyly új Politika Mesterséggel kezdi? Mit nem vet szememre? (Most már Románushozz.) Mi okok viselnek, Románe! erre a' keserves boszszúságra? Hivaldogalva élem virágját életemnek, való; és
210 egyetembenn napról napra fogyasztom; mert úgy kell élnem, mint szolgádnak, a' ki Leó Tsászár' maradéka lévén Urad vagyok.
ROMÁNUS
Add elő igaz színét szívednek. Mit feded szomorúsággal örömedet, mint ha nem tudnád, mit forgasson felőled az egész Ország?
ARTÉMIUS
Ha jót forgat, örömest fogom érteni.
ROMÁNUS
215 Tudva vagyon előttem, hogy már nem titok előtted. Hanem úgy gondolom, hogy ezek a' kard rántások, tzimborák, magános tanátskozások, melylyek ok
vetetlenűl tőled erednek, nem válnak hasznodra. Méltán gyanakszom, hogy hamar időn keserves károddal fogod tapasztalni.
ARTÉMIUS
Gyanakodjál szabadjába, nem fizetsz vámot iránta. Fenyegetésiddel nem
ag-220 gódom, haragodtól nem tartok. Én vagyok a' Tsászár, te pedig a' szolga. Ha ki támadtak mellettem Híveim, tartoznak véle, és köszönöm az egeknek. Ha pe-dig azt hiszed, hogy én tőlem fakadnak ezek a' támadások: azt is higyed hozzá:
hogy Konstantínus keveset törődik véle, akár mit higyen felőle Románus.
202 11 lenni ( voml Romanu.s) 205 1 varas
207 11 (HL: (A/anomhan .izólL))
208 11 (HL: (M°"t már Románushozz.)) 219 1 iranta
RoMÁNus
!\. végén fog ki tetszeni; ha sokat e, vagy keveset kellett válna törődni véle.
ARlÉMIUS
?zs Által verheted szívemet véres tőrrel, meg engedem; de, a' míg tart életembenn, semmi mesterséggel ki nem tekered kezemből az Országnak arany almáját:
végbe sem viheted, hogy ne legyek fia Leó Tsászárnak.
RoMÁNus
Meg botsáss, ha egyet nevetek erre a' beszédre.
ARlÉMIUS
Úgy tetszik, hogy fogytig ki akarsz fárasztani alkalmatlan beszédeddel minden
:.'-0 békességes tűrésemből.
ROMÁNUS
Nem: hanem a' jutott eszembe, hogy nagyon tsalatkozol.
ARlÉMIUS
Mibenn? hanem ha talán én nem volnék az, a' ki tegnap váltam, Leó Tsászár' Fia, Konstantínus.
RoMÁNus
'S ki tudja? Azonbann, a' míg neked használ, és másnak nem árt,
Konstantí-:35 nus lehetsz.
ARlÉMIUS
Mit akarsz vala mondani?
ROMÁNUS
Azt akartam mondani: nem esküdhetném meg róla, ha mint végig Konstantí-nus fogsz e maradni. (El megyen.)
ARlÉMIUS
Ki ne venné álmélkodásra ezt a' setét, és hamis beszédet? Arányzom szí-vembenn, hogy valamit forral ellenem, de nem tudom mit. Rend szerínt el beszéllem Fókás, és Mauritziusnak. Könyörűletes egek! vegyétek elejét, ol-talmazzátok az árva Hertzegeket. I'me a' jó Artémius a' gonosz Leontziussal:
kerúljük ezt az alkalmatosságot.
224 11 fog letzeni 227 11 fia s igaz maradé~ja 228 11 Meg botsásd
229 11 hogy íoltig 2)7 11 akartam vala mondani 238 11 megy
245
HATODIK KI MENE1EL.
Konstantínus. Leontzius.
LEONTZIUS
Te is, Artemi! pártját fogod Konstantínusnak?
KONSTANTÍNUS
Én is: a' szeretet, és igazság, nem engedik különbenn.
LEONTZIUS
Sajnálom, hogy olyly egyűgyű vagy, kinek se párja, se mássa ebben az okos udvarbann.
KONSTANTÍNUS
150 Én pedig fájlalom, hogy gonosz példád utánn tsoportosan járnak ebbenn a' ravasz udvarbann.
LEONTZIUS
Veszed e észre, melyly kárt kísztesz magadnak, mikor egy részről űgyét gyá-molítod Konstantínusnak, más részről útját metszed Atyád' szép szándékinak
felőled. Gyáva! azzal estél szerelembe, a' ki leg nagyobb pártosod - - Ha m nem tudod, Románus téged' Tsászárságra akar magasztalni.
KoNSTANTíNus
/\.szolga ilyly dologban nem lehet pártosa Urának. Mi közöm, 's mi jusom nékem a' Tsászári méltósághozz? Egy tsepp Tsászári vér sintsen bennem eredetemre nézve.
LEONTZINUS
/\. mit meg tagadott a' természet, awal néha meg kínálja embert a' szerentse.
260 Iparkodik Atyád, te is serénykedjél: előtted az alkalmatosság, kapj üstökébe, el ne szalaszszad: mert ha múlik, nem könynyen fütytyented viszsza.
KüNSTANTÍNUS
Vak merő szemtelen! Igy mered ostromlani az én igaz szívemet, és hűségemet?
Pironkodjál viszsza, és légyen híreddé: hogy Artémius jámborsága még nem vásott ilyly fertelmes bűnökre.
LEONTZIUS
265 Be le termett lélek bírja testedet. /\. nagyra nőtt elmék nem aggódnak ezekkel
250 11 [Hi. Leontzius egymás után kélszcr szólal meg.]
252 11 kárt kint tész magadnak 253 11 szándékának felőled. Azzal
256 11 az urának 259 1 kínalja 11 azzal néba 26.5 11 ezekkel a' búnökkel semmit
a' semmi bűnökkel. Pór paraszt fohászkodások ezek, nem illenek Románus' fiáhozz, kit fen akarunk látni - Artémi! hogy ha a' ditsőségnek meleg hegyét akarod hágni, az e' féle aprólékos völgyeken mint egy múló félbenn által kell lépned. Minden szabad annak, a' kitől minden ki telik, jó, 's gonosz
egyve-:""{l lesleg. Osztán ezeknek a' homályos vétkeknek árnyéka el tűnik a' Tsászári méltóságos pompának fényességébenn.
KONSTAN1ÍNUS
Veszti, nem találja szerentséjét, a' ki a' gonosz úgy mellett akar boldogúlni.
Én azonbann annak hagyom a' ravaszságot, a' ki más törvényt nem esmér az igazságtalanságnál. Te pedig, szemtelen, takarodjál, ha egy ifjú Hertzegnek :-s jóbb tanátstsal nem tudsz kedveskedni.
LEONTZIUS
Indúlok. Nem szóltok többet, tsak meg ne bánjad.
HETEDIK KI MENETEL.
Konstantínus. Basilius.
Konstantínus. Basilius.