- RÉGI MAGYAR DRÁMAI EMLÉKEK XVIII. század
r 411. J
JEZSUITA
ISKOLADRÁMÁK
I 'DLADRÁMÁK szerzók művei
~- ~ lagyar Drámai Emlékek l z.ázad 4/1.) Sajtó alá rendezte ALSZEGHY ZSOLTNÉ, CZIB KATALIN, VARGA IMRE
:arországon a XVI. század végétől
eresztill folyamatos színjátszás folyt
· o • ban. Az iskolai színjátszásban ki- edó sz.erepet játszott a jezsuita rend.
· · ·oláikban 1773-as feloszlatásukig több darabol vittek színre. Legnagyobb részü-
t latinul adták elő. A XVIII. század közepe 'jától awnban egyre több közöttük a vi-
• · témájú szórakoztató célzattal született ru zínjáték. A számos magyar nyelvű otás közül mintegy negyvennek a szövege
dl fenn.
Az RMDE XVIII. századi sorozatában a ölet 1. részében ebbő l 16 dráma (bibliai, tik és magyar történeti drámák mellett egy vígjáték) lát napvilágot. Illei János 4, Keres- ' ényi Adám 3 Faludi Ferenc 2, Friz András 2, Lestyán Mózes 2, Illei Tornyos Péter, Kozma Ferenc és Kunits Ferenc 1-1 darabja szere- pel a gyűjteményben minden szükséges felvi- lágosítást tartalmazó jegyzetaparátussal. Leg- többjük egykorú nyomtatványokból, kéziratos másolatokból itt jelenik meg először modern kiadásban.
JEZSUITA ISKOLADRÁMÁK
(ISMERT SZERZŐK)
RÉGI MAGYAR DRÁMAI EMLÉKEK XVIII. SZÁZAD
4/1.
SOROZATSZERKESZTŐ
KILIÁN ISTVÁN ÉS VARGA IMRE
A sorozat korábbi kötetei 1. PROTESTÁNS ISKOLADRÁMÁK
Sajtó alá rendezte Varga Imre
Első kötet 816 oldal
Második kötet 817-1539. oldal, 10 oldal melléklet Kötve együtt 613 Ft
2. MINORITA ISKOLADRÁMÁK Sajtó alá rendezte Kilián István
958 oldal, kötve 338 Ft
3. PÁLOS ISKOLADRÁMÁK, KIRÁLYI TANINTÉZMÉNYEK, KATOLIKUS PAPNEVELDÉK SZÍNJÁTÉKAI
Sajtó alá rendezte Varga Imre 609 oldal, kötve 260 Ft
KÉSZÜLT A MAGYAR TUDOMÁNYOS AKADÉMIA IRODALOMTUDOMÁNYI INTÉZETÉBEN
JEZSUITA
ISKOLADRÁMÁK
(ISMERT SZERZŐK)
SAJTÓ ALÁ RENDEZTE
ALSZEGHY ZSOLTNÉ - CZIBULA KATALIN - VARGA IMRE
ARGUMENTUM KIADÓ - AKADÉMIAI KIADÓ BUDAPEST, 1992
Megjelent a „Kulturális és történelmi emlékeink feltárása, nyilvántartása és kiadása"
program támogatásával
Lektorálta TÜSKÉS GÁBOR
,...-.r; ·-\_' ' ' \,) '.) ·; '\. ~'I '\
@ Alszeghy Zsoltné, Czibula Katalin, Varga Imre
TARTALOM
Bevezetés
FALUDI FERENC
1. a. Caesar Aegyptus földén Alexandriában
2. bl. Constantinus Porphyrogenitus (Nagyszombat, 1750) b2. Constantinus Porfirogyenitus (Eger, 1754)
FRIZANDRÁS
3. a. Szigeti Zrínyi Miklós
4. b. Salamon, Magyarország királya 5. e. Kodrus
ILLEI JÁNOS
6. a. Salamon király Lászlónak foglya 7. b. Ptolomaeus
8. e. Titusnak kegyelmessége 9. d. Tornyos Péter
KERESKÉNYI ÁDÁM 10. a. Ágostonnak megtérése 11. b. Cyrus
12. e. Mauritius császár KOZMA FERENC
13. Jekoniás KUNICS FERENC
14. Sedeciás LESTYÁN MÓZES
15. a. Attilius Regulus 16. b. Egyiptomi József
7
15 81 151
211 249 293
325 299 389 445
501 627 707
771
851
907 965
BEVEZETÉS
A magyarországi iskolai színjátszás történetében a jezsuiták tevékenysége nemcsak a legszélesebb körű, legnagyobb hatású, hanem egyben a legismertebb.
(FERENCZI Zoltán: A kolozsvári színészet és színház története. Kolozsvár, 1897.
26-59. - ~AYER József: A magyar drámairodalom tiilténete. Bp. 1897. 50- 64. - FINACZY Ernő: Adalékok a jezsuita iskolai színjáték történetéhez. EPhK 1900., 1901. - JUHAROS ferenc: A magyarországi jezsuita iskoladrámák törté- nete. Szeged, 1933. - TAKACS József: A jezsuita iskoladráma (1581-1773). Bp.
1937. - STAUD Géza: A magyarországi jezsuita iskolai színjátékokf01rásai. 1-III.
Bp. 1984-1988.) Ezért, amikor jelen kiadványunkban a magyarországi jezsuiták- nak még mindig csak töredékesen feltárt, de máris több ezerre rúgó színi előadá
saiból hét név szerint ismert szerző magyar nyelvű drámáját közöljük, nem lehet feladatunk részletesen beszámolni a rend magyarországi színjátszásáról. Csak igen röviden szólunk a jezsuiták hazai tevékenységéről, iskolai előadásairól.
A jezsuitákat Oláh Miklós esztergomi érsek 1561-ben hívja be Magyarország- ba. Nagyszombatban telepíti le őket, és rájuk bízza az esztergomi káptalan isko- lájának a vezetését. 1567-ben azonban a rendfőnök visszahívja őket az ország- ból. Báthori István fejedelem intézkedésére telepednek le a jezsuiták Erdélyben Gyulafehérvárott és Kolosmonostoron (1579), majd Nagyváradon (1581). Dras- kovich György kalocsai érsek buzgólkodására 1586-ban a királytól megkapják a turóci prépostságot, melynek birtokain két kollégiumot nyitnak: Turócon és Vág- sellyén. 1604-ben Szepesegyházán, 1614-ben Homonnán, 1615-ben Nagyszom- batban, 1626-ban Pozsonyban vernek gyökeret.
A jezsuitákat Erdélyben is, a királyi Magyarországon is sok megpróbáltatás éri. Erdélyből már 1588-ban kitiltják őket. 1595-ig vannak távol. Ezt követőleg 1607-1610, 1653-1693 között tilos számukra az országrész. A politikai és vallá- si küzdelmek a királyi Magyarországon is többször akadályozzák működésüket.
Ezeket a nehézségeket azonban a jezsuiták újra meg újra kiheverik, ténykedé- sük és hatásuk folyton növekszik, rendházaik, templomaik, iskoláik száma egy- re szaporodik. A rend feloszlatásakor (1773) a jezsuitáknak Magyarországon 20 kollégiumuk, 19 rezidenciájuk, 12 szeminár,iumuk, 11 missiójuk, 9 konviktusuk, 30 gimnáziumuk, 2 főiskolájuk van. (KARACSONYI János: Magyarország egy- háztörténete főbb vonásaiban 970-től 1900-ig. Bp. 1985.)
Nemzetközi szervezetük szellemének megfelelőleg, ahogy a jezsuiták valahol megjelennek, nyomban hozzálátnak hivatásuk gyakorlásához: térítenek, gon- dozzák a híveket, iskolát szerveznek. Jól kiépített nevelői-oktatói rendszerük-
ben Erdélyben és a királyi Magyarországon egyaránt helyet kap a színjátszás is. Ebben a tekintetben Erdélyben előbb tűnnek ki, mint Magyarországon. Ko- lozsvárról a források színi előadásról tájékoztatnak 1581-, 1582-, 1583-, 1585-ből.
1587-ben a Historia Sancti Stephani regist játsszák. (STAUD, 1. 240-242.) A ki- rályi Magyarország területéről az első híradásunk Vágsellyéről szól 1600-ból,
1601-ből. (STAUD, 1. 342.)
A jezsuita iskolák nevelési rendszerét, ezen belül a színjátszást a Ratio atque institutio studiornm (1586), a Ratio Studiornm (1599), majd idők folyamán rendfő
nöki, rektori intézkedések szabályozták. A jezsuita tanárokat a különböző költői műfajok, közöttük a dráma írására külön is tanították. (FERENCZI, i. m. 31.) Nagyszámú elméleti munka is segítette a rendtagokat a drámaírásban. (Maseni- us, Jacobus: Palaestra eloquentiae ligatae dramatica. Coloniae Agr. 1657 és 1664.
- Kolczawa, Carolus: Exercitiones dramaticae. 1-IV. 1703. - Le Jay Gabriel
Fran~ois: Bibliotheca Rhetornm praecepta. Parisiis, 1725. - Lang, Franciscus:
Dissertatio de Actione scenica. Monachii, 1727.), és példaként a legtöbb kollé- giumban rendelkezésükre állott a külföldi jezsuita kollégiumoknak kéziratban, nyomtatásban töméntelen mennyiségben található nemzetközi drámarepertoár- ja. Az egyetemleges érvényű előírásoknak megfelelően a Magyarországon ját- szott jezsuita drámák éppen úgy a katolikus hit, az erkölcsiség, az erény iskolái voltak, mint Európa többi tanintézményében. Ezért merítették tárgyukat a ma- gyarországi jezsuiták is a szentek és mártírok életéből, az ó- és újszövetségi szen- tírásból, az egyház történetéből, vittek színpadra a legkülönbözőbb nemzetek
történetéből valóságos vagy képzelt személyeket, hogy idealizált, heroikus önfe- láldozásuk bemutatásával, az erények, elvont fogalmak, túlvilági lények allego- rikus alakjainak felléptetésével a rendíthetetlen hitükért, katolikus vallásukért, az egyházért, az uralkodóért, a hazáért életüket is feláldozó hősökben bemutas- sák az erény szépségét, az állhatatosság jelességét - és velük szemben a bűnök undokságát, a szenvedélyek pusztító következményét, az elvetemült jellemek bu- kását.
Ezen a hitet, erényt, erkölcsöt erősítő eszmehirdetésen felül a jezsuita szín- játszásnak pedagógiai céljai is voltak. Elsősorban a latin elsajátíttatásának, a nyelvgyakorlásnak eszközeként fogták fel a játékot. A Ratio Studiomm szabá- lyának megfelelően ezért ügyeltek rá „nehogy valami nem latinul betoldassék a cselekménybe". Ezért őrizte meg hegemóniáját a latin nyelv a jezsuita szín- játszásban még a XVIII. században is, bár annak közepétől az elvilágiasodással párhuzamosan egyre nagyobb teret nyert a nemzeti nyelveknek, így a magyarnak a használata.
Az iskolában kellett megtanítani a tanulóknak a nyilvános szereplést, a he- lyes mozgást és testtartást, a jómodort. A színjátékokban való szereplés adott alkalmat, hogy a nézőközönség előtt levetkőzzék a félelmet és tartózkodást, ért-
hetően és bátran beszéljenek, jól mozogjanak, természetesen gesztikuláljanak.
A jezsuita színjátszás a retorikai képzés eszköze is volt. Különböző tételek, kér- dések megvitatására, megvédésére, disputációkra, akadémiák rendezésére csak az alsóbb osztályok, a poézis és retorikai osztályok színjátszó gyakorlata után, a
felsőbb (filozófiai) tagozaton került sor.
Természetesen két évszázad folyamán a magyarországi jezsuita színjátszás vál- tozásokon ment át. A kezdeti térítő szándékot, a polémiát idővel csökkentették, elhagyták. Tekintettel voltak a közönség igényeinek kielégítésére; az előkelő vendégek, a látogató patrónusok tiszteletére, köszöntésekre rendezett előadá
sokban engedtek a rendi követelményekből. Bár a látványosságra való törekvés, szcenikai eszközökkel és eljárásokkal való hatáskeltés bizonyára a közönség tet- szésének kiváltását is szolgálta, a közönség szórakoztatását nem tekintették fon- tos feladatuknak, a műélvezetnél előbbre helyezték a tanító szándékot.
Ez azonban nem azt jelenti, hogy ne igyekeztek volna mennél szélesebb körre hatni. Igen komolyan vették pl. a rendi utasítások latin nyelvi követelményének a megtartását. De jól megfontolt számításból kezdettől fogva alkalmazkodtak közönségükhöz. Anyanyelvükön szóltak a nézőkhöz, mihelyt a térítés, a tömegek megnyerése került szőnyegre. Ezek a produkciók általában nem iskolai keretben mentek végbe, de az anyanyelvű előadás felé mutató tendenciák voltak.
A térítő propaganda eszközeként bizonyos ünnepeken (vízkereszt, nagypén- tek, úrnapja), egyházi szertartások alkalmával, körmeneteken a jezsuiták régtől
fogva alkalmazták a vulgáris nyelvet. 1601-ben Vágsellyén a templomban előa
dott actio nyelve a magyar volt (ez azt mutatja, hogy Vágsellye akkori 6000 főt
kitévő lakossága magyar lehetett!), hogy a nép megértse a katolikus tanításo- kat („idiomate Ungarico, quo populus intelligeret clarissime, ardentissime atque adeo toto pectore professionem fidei Catholicae" - STAUD, 1. 342.). A térítés- nek ez az új módja nagyon hatott a tanulókra, a nagyszámú jelenlévőre.
1615-ben Homonnán az úrnapi körmenet folyamán a latinon kívül magyar és szláv verseket deklamáltak; latin, magyar, szláv nyelvűek voltak az ugyanitt 1637- ben az úrnapi körmenet során bemutatott jelenetek is. (STAUD, 1. 354, 357.) A XVII. században több helyen folynak hasonlóképpen a dolgok. Rozsnyóról egy magyar nyelvű úrnapi drámaszöveg is fennmaradt az 1650-1660 közötti évek-
ből. (MELICH János: A legrégibb magyar jezsuita dráma. ItK 1895. 331-332. - RMDE XVII. 1960. 1. 40. sz.) „ldiomate patria", „latino-slavonico", „Slavonico"
nyelven történő produkciókat többször említenek nagypépteken, Úrnapján. PI.
Trencsénben 1657-től kezdve több éven át; itt Izsákról és Abrahámról, Józsefről bibliai drámákat is játszanak vulgáris nyelven. (STAUD, 1. 263-268.) Szövegek azonban nem maradtak ránk, sem ezekről, sem a máshonnét dokumentált nem- zeti nyelvű előadásokról. A XVIII. század első feléből sem, annak ellenére, hogy akkor sem csak latin nyelven voltak előadások.
Az ilyenek száma 1749-től növekszik meg feltűnő módon. Ettől az évtől szá- mítva a jezsuita rend feloszlatásáig (1773) terjedőleg 40-50 közt mozog a magyar
nyelvű, szövegükben is ránk maradt jezsuita drámák száma. Hogy az iskolai szín- játszás elmagyarosodásában a jezsuiták is ilyen jelentős mértékben vesznek részt, ez az iskolai színjátszás megújulásának a kétségtelen jele. Az iskoladrámában nem történik teljes nyelvváltás. A jezsuita színpadon továbbra is többségben la- tinul játszanak. Sok jezsuita drámaszerző továbbra is latinul ír, köztük Illei János négy magyar darabján kívül hármat is szerez latinul. A XVIII. század közepétől
azonban észrevehetően megváltozik a jezsuita színjátszás szelleme. A pedagógi- ai célok mellett egyre nagyobb hangsúlyt kap a kulturált szórakozás után vágyódó nemesi és polgári osztály igényeinek kielégítésére tett törekvés. A hitviták már
feledésbe mentek, a retorikában való gyakorlottság bizonyítása veszített jelen-
tőségéből, alig van nyoma a heroikus-mitológikus allegorizálásnak. A szentek életénél, a bibliai történeteknél szórakoztatóbb témákat, történeti eseményeket visznek színpadra, melyekben a történeti igazság, a tények mellé „a poezis is ado- gat valamit a nagyobb mulatság kedvéért" (vö. Faludi két darabjának Elől járó beszédével!), „mivel a versszerzőnek igassággal határos dolgokat szabad költe-
nie" (vö. Fríz András darabjainak bevezető sommázásait!). Még a bibliai tör- ténet formálásában is szerepet kap a „merő játékos költés" (Id. Kozma Ferenc Jekoniásának bevezetését!).
A közönség várakozásának igyekeznek megfelelni a jezsuiták is, a magyar nyelven szóló játékkal, szellemben és szemléletben az iskolai keretek közt ma- radva. A jezsuita színjátszás funkciója megváltozásának, az elvilágiasodásnak leginkább kézzelfogható bizonyítékai azonban a csakhamar megjelenő, a hatva- nas évektől színpadjaikat szinte elárasztó vígjátékok. Antik és modern külföldi komédiák magyarításával, többé-kevésbé ezek komikus helyzeteiből, jelleme-
iből, motívumaiból szólásaiból kompilált alkotásaikkal a teljes elvilágiasodást képviselik.
A jelenleg ismert magyar nyelvű jezsuita drámák többségének a szerzőjéről
nem tudunk. 15 teljes szöveget és 1 programot sikerült név szerint ismert jezsu- ita szerzők műveként azonosítani. Ezek kettő kivételével idegen (latin, olasz)
nyelvből készült fordítások, átdolgozások. Feltűnő, hogy alig van köztük a ré- gibb értelemben vett vallásos dráma. Leginkább Lestyán Mózes Egyiptomi Jó- zsef e (1753) tekinthető ilyennek, istenfélő, a bűnalkalmat min,den áron kerülő,
hithirdető főhősével. Vallásos témát dolgoz fel Kereskényi Agoston megtérése (1757-ben Kőszegen előadva). Belső vívódásokban bővelkedő lélekrajz, térítő dráma, égi jelenéssel, antitrinitárius éllel. Kozma Ferenclekoniása (Győr, 1754), Kunics Ferenc Sedeciása (Eger, 1751-1753 közt) a bibliából ihletődött, a zsidók kegyetlen megpróbáltatásáról, fogságáról szól. A többi 12 dráma témája profán.
Faludi Constantinusa (Nagyszombat, 1750, Eger, 1754, Lőcse, 1789), Kereské- nyi Mauritiusa (1767), Fríz Kodrusa (Kolozsvár, 1756, Nagyszombat, 1765), Illei Ptolomaeusa (1767 előtt) görög, bizánci; Faludi Caesa1ja (Nagyszombat, 1749,
Kőszeg, 1751 ), Illei Titusa (1767), Lestyán: Attilius Regulusa a római; Kereskényi Cyrusa (Pozsony, 1758) a perzsa történelemből merített témákat visz színpadra.
A magyar történelem szolgáltatta a tárgyat Friz András Salamonjának és Zrí- nyi Miklósának (Friz a latin szövegek írója, a fordító nevét nem ismerjük, az el-
sőt 1757, a másodikat 1753-ban fordították magyarra), Illei Salamon királyának (1757 előttről). A vígjáték műfajt képviseli Illei János Tomyos Pétere (az 1760-as
évekből származhat, eljátszották a minoriták Kézdivásárhelyen 1775-ben, a sze- mináriumi kispapok Győrben 1793-ban).
A drámák egy része napvilágot látott nyomtatásban, így Illeinek mind a négy darabja, Kozma Jekoniása és Kunics Sedeciása. A többi tíz drámának a szövegét kéziratos másolatból ismerjük, némelyikét több kéziratból is. Közülük modern kiadásban csak Faludi Caesarja, Illei Ptolomaeusa és Tomyos Pétere látott nap- világot. A többi dráma szövege kötetünkben kerül először kiadásra.
Kedvezőbb adataink vannak a drámák előadásáról. Közülük a legtöbbet Nagy- szombatban játszották (Caesar, Constantinus, Cyrus, Attilius Regulus). Egerben
h,ármat adtak elő (Constantinus, Sedecias, Kodrus); Kőszegen kettőt (Caesar, Agostonnak megtérése). Színre vitték Kolozsvárt és Komáromban a Kodrust; Po- zsonyban a Tornyos Pétert. Kunics Sedeciását játszották még Kassán, Beszterce- bányán és Komáromban. Faludi Constantinusát Lőcsén.
Feltehetőleg más helyeken is játszották ezeket a drámákat magyarul. Az elő
adás nyelvét a források nem mindig közlik a latin címek mellett, melyek sokszor nemcsak az azonos témára, hanem a címnek szóról-szóra való megegyezése miatt az előadás magyar nyelvére is vonatkozhatnak. Emiatt a szakirodalomban ellen- tmondó tájékoztatásokat találunk nem egy esetben. Pl. JABLONKAY Gábor (Az iskoladráma a jezsuiták iskoláiban. Kalocsa, 1927. 11.) és JUHAROS (i. m.
103.) feltételezi, hogy,KozmaJekoniás című darabját 1740-ben Győrben magya- rul játszhatták, TAKA TS (i. m. 77.) ezt az évet tényként fogadja el, és a kiadást is 1740-re teszi. A ma ismert adatokat nem tekinthetjük véglegesnek, sem teljes- nek.
*
A drámaszövegeket a hét szerző (fordító) nevének abécé rendjében közöljük, több mű esetében a keletkezés, illetőleg az előadás időrendjében. Friz András két drámájának nemcsak a fordítását adjuk, hanem a latin szövegét is. Variáns- ként olyan források változatait hozzuk, melyek szövegtörténetileg érdekesek, se- gítenek a szerzői szöveg rekonstruálásában, tanulságosak a szövegek utóéletére.
A szövegek közlésében, a jegyzetapparátus összeállításában a RMDE XVIII.
századi sorozatának eddig megjelent I-III. kötetében alkalmazott eljárásokat kö- vetjük.
A kötet anyagából Faludi Ferenc, Friz András munkáinak kiadását Varga Im- re; Illei János, Kozma ,Ferenc, Kunics Ferenc, Lestyán Mózes drámáiét Alszeghy Zsoltné; Kereskényi Adáméit Czibula Katalin gondozta. A kötet megszerkesz- tését Varga Imre végezte, és ő írta a Bevezetést.
Az anyaggyűjtést 1990. december 31-én zártuk le.
RÖVIDÍTÉSEK JEGYZÉKE
ALSZEGHY, 1948.
Bartakovics-gyűjtemény
BEK EPhK
Gyulafehérvári gyűjtemény
i. m.
ItK kiad.
KILIÁN, 1979.
KLTE 1. Id.
MTAKK OSZKKt
p.
r.RMDEXVll.
RMDE XVIII. 2.
STAUD, 1981.
- ALSZEGHY Zsolt: A magyar XVIII. század.
Bp. 1948. Kézirat (MTAK Ms 10446) 1-11.
- Bartakovics Josephi opera poetica idiomate lati- na et hungarica. Cod. Sec. XVIII. in 4
°
Vol. duo.(OSZKKt Quart. Lat. 693.) - Budapesti Egyetemi Könyvtár - Egyetemes Philológiai Közlöny
- Dramata Ungarica et Latina ad usum scholarum S.1 Gyulafehérvár, Batthyaneum IX. 107. Kp.
V. 20. Mikrofilm: MTAKK 194.
- idézett mű
- Irodalomtörténeti Közlemények - kiadj~, kiadta
- KILIAN István: lskoladrámagyűjtemény a Kos- suth Lajos Tudományegyetem Könyvtárában. ln:
A debreceni KLTE Könyvtárának Közleményei 110. Debrecen, 1979. Klny. a Könyv és Könyv- tár XII. kötetéből.
- Kossuth Lajos Tudományegyetem - lap
- lásd
- Magyar Tudományos Akadémia Könyvtárának Kézirattára
- Országos Széchényi Könyvtár Kézirattára - pagina, lap
- recto
- Régi Magyar Drámai Emlékek S. a. r. KAR- DOS Tibor - DÖMÖTÖR Tekla. 1-11. Bp.
1960.
- Régi Magyar DrálJlai Emlékek XVIII. század. 2.
köt. S. a. r. KILIAN István. Bp. 1989.
- STAUD Géza: Faludi Ferenc és az iskolai szín- játszás. ItK 1981.
STAUD, 1-III.
v. uo.
vö.
- STAUD Géza: A magyarországi, jezsuita iskolai színjátékok forrásai. 1516-1773. 1-III. Bp. 1984- 1988.
- ugyanott - versa - vesd össze
1.
FALUDI FERENC
CAESAR AEGYPTUS FÖLDÉN ALEXANDRIÁBAN
1749.
/\BESZÉLGETŐK:
Juuus CAFSÁR, Polgar-Mester.
PTOLOMEUS, Aegyptus Kirá/lya.
SEXTUS POMPEJUS, a' nagy nevezetű Pompejus fia.
Ac111L~ e/só be/só Tanátsa Ptolomeusnak
D1oscoRUS, Cleopatra részén1l-valo.
ANDROSTENEs, Fia Achillásnak
SEPTIMIUS, Achillás jó-akarója.
EUFRANOR, Tengeri hajos Kapitány.
ALBINIUS.
CAESAR
ELŐL
JARÓ BESZÉD
A nagy nevezető Pompejus nem bí1Ván Caesár erejével Aegyptusba futamodot
előle, és Alexándriában vert hadával le-telepede. Caesár sebessen utánna indult táborával, hogy ott meg-szorítaná és viná. Azomban híre érkezet, hogy Pompejust az Aegyptiai királynak Ptolomeusnak egy Udvari-Embere gyilkossan meg őlte légyen.
Kihez képest meg menekedvén hatalmás ellenségétűl, gongyiat a!Ta forditá, hogy az Országot le-tsenedesétené; mert nagy hábon1 támadot Cleopatra és Ptolomeus két egy test-vér kőzőtt, minthogy mind a' két fél magának ldvánta azon Ország
10 koronáját, és tabori erővel akarta el-nyerni. Caesar ugymint Romai Polgár Mester
kőzben járó és Biró akart lenni a' dologban, maga eleibe-hivatta Cleopatrát, és Ptolomeust. Engede C/eopatra jó szivel a' parancsoláttyának. Ptolomeus (Achillás tanácsábul) tsak tettetés képen, a' mint-is nem sokára Caesár ellen támada minden népével; de el-végre rajta veszte, mert Caesár meg szállá Alexándriát, és fel veré, Ptolomeust megfogá, eőtet a' királyságbul ki-fosztá, és szófogadó ügyes Nénéjének, Cleopatrának adá az Országot, hogy Kiralyi névvel és hatallommal bimá.
A' Poesis e' léte keppen tőrtént dologhoz adogatot valamit nagyobb mulatsagnak kedveért.
11 [Caesar Aegyptus földjén Alexandriában Szomorú játék.]
r----
!
2 1 (Az e/ól járó beszéd hi.] 11 [Ld. a főszövegben!]
20
ELSŐ VÉGEZÉS.
ELSŐ KIMENETEL.
Caesar Dioscorus. Azután Albinus.
CAESAR
Akarom, Dioscore, hogy engem Cleopatra minden tisztelete! meg betsűl; nem szeretem sűrű panaszit, szánakodom szerentséjén. En de mivel vigaztalhatom ezt a' bús Herczek Aszszonyt?
0IOSCORUS
zs Mivel? ... Polgár Mester lévén, hatalmadban vagyon, hogy le nyugasztallyad kivánságit; adgy koronát fejére, űltesd az Aegyptiaji thronus székre, őtet illetik ezek, 's tőled ki telnek.
CAESAR
Tudom hogy parantsolni akar, de nem tudom mi űgyel. Nem de nem egy testvér őtse birja az orszagot? És pedig tőrvényes igazsággal reá maradott
30 Attyátul.
0IOSCORUS
Eshetet értésedre, hogy Ptolomaeus Auletes, az előbbi király halálára valván, azon egy akarata!, hasonlo jussal, mind fiának, mind leányának hadta a' koro- nát, azonban a' Romaijakra bizván a' dolgot, akár mellyik agát választannák, tsak meg ne fosztannák maradékit az országlástul.
CAESAR
35 Még eddig nem látom nagyab igazságát Cleopátrának a' királyi méltoságra
őtsénél; ha pedig egyenlő okok támadnak mint a' két részrűl, méltob, hogy a' firfiu űllyőn az Aszszony eleibe.
0IOSCORUS
Igen-is, mikor egyenlő okok támadnak ... Hanem értsed a' tőbbit; halála után Auletes királynak, irásban foglalt akaratya Romába kőldetet; de nem
40 mehete a' tanáts eleibe, mert el fogta Pompejus a leveleket Ptolomaeus ked- véért, a' kit-is Cleopatra hire nélkűl nagy hatalom erő-szakkal bé álitá a'
királyságba.Idővel eszre vévén Aegyptus tsalárdságát, fel rezzene, iszonyu szakadások támadván, ugy tőrtényt, hogy Cleopatra pártyát fognám, mások Ptolomaeusnak. Egy egész esztendeig tartot a' két fél kőzt a' villogás változo
21 11 [Az cls6 kimenetel szcreplói csak:) CAESAR DIOSCORUS
2J 11 szanakozom; vigaztalbalom meg 26 11 kivánságét
2' 11 igaz.saggal mert reá
40 11 cl fogá 41 11 bé alilta 42 11 a' lsalárdságol 44 11 a' villyás (1)
45 szerentsével, a' még reánk nem útne Pompejus. Kinek, ugy mint Romai Urnak tekéntetére nézve, mingyárt fejet hajta a' Cleopatra, sátorit bontatá, táborát le tsendesété, Alexandriaba kőveteket kőlde, minden úgyit reá bizzá. De meg tsalatkozot szegényke, őtse most-is fen úl, kevélyen parantsol, maga magának Cleopatra alig talál helyetskét az országban.. Ime azért keservében hozzád so folyamodot.
CAESAR
Hogy merte magát Pompejus ártani ebbe a' dologba? Én vagyok a' Polgár Mester, engem illet, hogy el intézzem a' Monárchák pórét, és koronákat osztogassak az érdemesekre. De mondhatza, mint viseli magát Ptolomaeus?
Eleget tészszen-e' a' királyi hivatalyának? Szereti-e' a' nép?
DIOSCORUS
55 !\. nép gyűlöli, az ország szinével egyetembe; senkit sem fogad, senkitúl sem válik-el víg ortzával. A kőnyőrgő irások hevertetnek, a' méltó panaszokrul nem tészszen, a' pőrős úgyek nem igazodnak el tőrvényessen, tellyes zurzavar minden dolga.
CAESAR
!\. természet vét-é a' királyban, avagy a' tudatlanság?
DIOSCORUS
60 Egyik-is, másik-is, se jóság benne, se tudomány; se magával nem bir, se a'
kősséggel nem gondol. Achillas forgatya eszét a' királynak, és egyetemben pálczáját az országnak.
CAESAR
Tehát Achillás az ő fő tanátsa?
DIOSCORUS
Tanátsa, Mestere, haddi-Vezére, mindenben eszkőze. Az ő kezén, 's akara-
65 tyán fordul meg minden. Ptolomaeus viseli nevét, Achillás veszszi hasznát az országnak.
CAESAR
Achillas? ... De mond tovább.
DIOSCORUS
Mi-olta bé furta magát a Hertzeg szivéhez (hitelt ne adgy szavamnak, a' mig volta ígaz létét nem tapasztalod) az olta, mondám, fenekével fel fordúlt az
46 11 baita Qeopatra 411 11 mert 6Usc 4' a Ocopatra talál
S4 11 l.észene királyi
68 11 magat ez a' Minisltr az udvarba és boz7.a lopta magát
10 egész ország, erő-szak, álnokság, kegyetlenség, igazságtalanság az ő palotás fogási. Achillas nem tanitya egyibre a' fiatal Hertzeget, hanem mint lehessen leg mesterségessebben hazudni a' külső fejedelmeknek, és leg jóbban meg tsalni belső szives barátit. ... Ebben a' mesterségben leg tőbb eszét mutata, 's
kőltete eddig Ptolomaeus. Gondolnám, Pompejusnak-is ma holnap eszében
15 fog jutni, hogy nem vólt jó ollyan emberre támaszkodni, a' ki hatalmas, de hamis!
CAESAR
Tsak el-hittem, hogy kőlőmb természettel bir nénye Cleopatra.
DIOSCORUS
Igen-is Caesar; sőtt-ki nem mondhattó, menyi sok jó légyen benne; szereti az egisz ország.
CAESAR
60 Magad sem gyűlőlőd, a' mint veszem észre.
DIOSCORUS
Ki nem szeretné ezt a' szerelmes Hertzeg Aszszonyt, az ő győnyőrőséges
ábrázatya. - - - CAESAR
Értem, értem - - .
DIOSCORUS
!\ magát ajánló kegyeség benne, a' méltóság, deliség.
CAESAR
65 Elég, elég.
DIOSCORUS
!\ Romaijakhosz és te hozzád Caesar kiváltképpen való hailandósága ...
CAESAR
Már ne tőbbet, Dioscore! Ezt a' dűtsőséges magasztalást hizelkedésnek tartom, és alatomban kereskedő mesterségnek. Caesar előtt nem igy űtik fel a mértéket; ha Cleopatra mellet lészén az igazság, az ővé a' királyság ...
90 Azomban mit jővendőlsz a' mostani haddi galibám felől? Meg szálotam kevés nepemmel Alexandriát, a' Város erős, ben vagyon Pompejus, őtet országi hatalommal segéti Ptolomaeus, mi jó végét várod dolgainknak?
71 1 fogasi 84 11 mag ajánló (!]
88 1 elóU igy 11 elóU nem igy
89 11 vagyon s· lészen '8 11 a' mostani galyibám
DIOSCORUS
Caesar, tennen tudod, miólta fegyverbe űltőztél, egyebet nem látott széles e' világ előted a' vitézségnél, utannod a' dűtsőségnél; eddig engedet haddi
95 szerentsédnek Pompejus; gondolom, tovább-is a' tévő lészen. A mi Ptoloma- eust illeti, maga hasznát 's oltalmát keresi. Késéri Pompejust, de nem segéti, biztatya, de csak veszedelemre. Ott van Achillás, a' ki szinnel tiszteli, de nem szereti a' Romaj vezért, mert mennél fényesseb, annál szőrnyebb, miket tart nemzetségének.
ALBINUS
iOO Itt vagyon a' király, Caesár. Szembe akar lenni veled, ha meg engeded.
CAESAR
Maga a' király személye szerént! Dioscore, mi dolog ez?
DIOSCORUS
Véletlenűl őtőtt reám, meg vallom, szerentse, ha ezt a' Cabalat nem faragta légyen Achillas!
CAESAR
Akamam, ha bőtsűletes alkura jőtt vólna, vagy Cleopatra, vagy Pompejus
:,:z:: dolgában.
DIOSCORUS
Adnák az egek! De én mástúl tartok, nékem félre kell lépnem, tudom. Magad azonban most veheted hasznát azoknak, a' miket mondottam.
CAESAR
Jőjjőn a' király ... egy pár szeket!
MÁSODIK KI MENETEL Caesar, Ptolomaeus, Achillas, Sextus.
PTOLOMAEUS
Immár Világ-biró Caesar, pehennyél, meg győzted kevély ellenségedet ... igaz szerencsémnek tartom, hogy valami kis eszkőz lehettem benne ... !\. roszalka- do Istentelen Pompejus ....
• a szómyéb árnyékot tart llt 11 (A szcrepl6i sorrendje más.)
l tl a íar3gtai légyen fejemre
CAESAR
Vedd eszre magadat király! Nagyob betsűletel kell emlegetni a' Pompejust, m mert Romai Polgár.
PTOLOMAEUS
Bátor, de neked fejedre járó ellenseged volt.
CAESAR
Most-is az; mind azon által, hogy mi ketten egy más ellen táborokat inditot- tunk, a' miat nem szabad kinek kinek roszat 's rútat mondani felőle ... De mi vala a' tőbbi?
PTOLOMAEUS
120 Már nyugszik, nem fog tőbbet boszszontani.
CAESAR
Hadd értsem, mond ki mind végig.
PTOLOMAEUS
Szépen ki végeztük a' világbúl. Imme a' feje magának, 's amott a' fia rab- lántzon, vedd jó néven az ajándikot.
CAESAR (Fel ugrik)
125 Eh, Istentelen! 'S mertél végére menni egy illyen hires vitéznek? Vidd-el
előlem ezt a' szomorú ábrázatot, ne talántán fel forott mérgemben. - - - Embertelen király, te miáttad kelet el veszni ennek a' dűtsőséges bainaknak?
És pedig fertelmes gyilkossággal? Azt gondolád, Pogány, hogy kedvemet találod ewel a' véres ajándékkal? Mást mondok, áruló: kemény számot fogsz
130 adni iránta, mind a' Romai tanátsnak, mind nékem ... Oldassék le a' lántzrúl Sextus! ... Te pedig, szerelmes fiam, régi barátomnak egyetlen egye, jer előmbe, hadd ...
SEXTUS
Tovább tőlem, Caesar, nints oly szoros barátság kőztűnk... Jusson eszedbe, hogy Pompejus fia vagyok, kinek te halálát tengeren, szárazzan tűzzel, vassal,
135 ezer mesterséggel kerested ... Tetzik a' szabadság, mellyel meg ajándékoztál, nem kel hizelkedésed! Minek-utána boszút fogsz állani azokan, a' kik jó Attyámat meg őltek, és én te raitad, a' ki véle éltében sok roszat tettél, akkor talán mi kettűnk kőzt lehet valami beszéd az útóbbi barátságrúl.
114 11 emlegetni Pompejust 116' ll járó eskútt ellenséged 117 11 inditunk
118 11 szabad minden kinek 122 11 amott 6a
125 11 s le mertél életére menni
126 11 azt a'
127 11 miáttad el kulleU( ! ] 130 11 mind énnékem 131 11 jer ólembe 133 11 Thvullyab túlem
CAESAR
Nagyra betsűlem, tekéntetes Urfi, ezt a' nyers keménységet; ki tetzik, hogy fia,
140 és érdemes maradékja a' Pompejusnak, kit, én, édes fiam, (tudgya az Isten), soha sem gyűlőltem, hanem Uóllehct hogy egy más ellen mérgessen harczol- tunk), mindenkor jobbul tsudáltom, mélyen tiszteltem, 's titkon szerettem, nyilván ditsértem.
SEXTIJS
Késő magasztalások ezek. En sem fogadom, hogy halál~dat értvén, egyet ne
145 fohászkodgyam utánad, és valami jót ne mongyak felőled.
CAESAR
Deazomban ....
SEXTIJS
Azonban? Te azon légy, hogy hallyon meg ő, ki az Attyámat meg őlte; én azon leszek, hogy te-is érdemed szerént meg fűzess.
CAESAR
En el járok hivatalomban; te lássad, mi tévő légy. Imi fogok a' tanátsnak, hogy
150 el ne menynyenek véle a' gyilkosak.
AcHILLAS
Caesar, mit forralsz megint ártalmas szivedben, mit roszálkodol egy ollyan fejedelem ellen, a' ki véled nagy jót tett? Pi ki egy órában egy kard véggel végbe vitte, a' mihez te eddig nem fértél... Ha nem akartad, hogy meg hallyon Pompejus, mit kergetted egyik országbúl a' másigba? mit űldőzted minden
1ss haddi mesterséggel? ... Legalább nem tagadhatod, azértjőttél béAegyptusba, hogy ő ki mennyen. Hallod-é, Caesar, Pompejus már nem él tőbbé kőztűnk,
visz.c;za fordulhatz tehát a' Dandárral, el balaghatz Roma felé, ezen a' főldőn nintsen semi dolgod.
PTOLOMAEUS
Hogyan beszélsz, Achilla, illyen jó akaroinkkal...?
ACHILLAS
:oo Valóban, szép jóakaróink, kik a Monárchákat fenyegetik magok udvarokban, és a' jó téteményekbűl vesznek okot, hogy őket le nyomhassák.
139 11 Nagyra bótsúl!im benned; nyertz keménységet
1441 11 maradékja vagy Pompéjusnak 141 11 jól !ebet egy más ellen 147 11 ballyon meg az a' ki atyámat
1.56 11 Halládé; már él
157 11 fordulbatsz azért a' dandárral 160 11 a' kik
161 11 le nyomják
CAESAR
Istennek hálá, nem titok a' vilag előtt, ki, mi légyen Roma városa! 'S hogy folytassa az igazságot, lesz dolgod Achilla, míg gyanúra birjad.
ACHILLAS
Tudgyuk, tudgyuk, mely renden légyen az igazság Romában. Tapasztallya az
165 egész világ, kit lánczra kőtől. Le nyomni a' gyengéb félt, pénzel kereskedni a' hatalmasok kőrűl, azoknak ajánlani barátságokat, a' kikkel nem birnak, nem gondolni a' nemzeteket, sőt természet tőrvényeivel, kevélyen tombolni az egész világon; ez a' ti Mesterségtek, ez a' Romai városának finom igazsága.
CAESAR
Leg alab nem hallottad hírét, hogy Romában fel mészároltak volna egyvalakit,
170 a' ki a' város kebelében vette magát, és a' tanáts oltalma alá folyamodot.
AcHILLAs
Ez az Alexandriában tőrtént példa azért ki nyithatná vendégeink szemeiket, kivá.lt azoknak, a'kik nem oltalmokat, hanem az ország pusztítását keresik.
Mi kel tőbb? Én, én őltem meg Pompejust. - - Akarva akarom, hogy tutodra légyen. Ennek utána engem tarts szemeden mind te, mind Roma; vess m számot eszeddel, probáld meg erődet, lesz-e' annyi, hogy raboddá tehess, és
triumphus szekered után hurczoltass!
PTOLOMAEUS
Ezt már sokallom, Achilla. Előttem Caesar szemébe illyeneket mondani vak-
merűség.
ACHILLAS
Ha azt akartad király, hogy halgassak, miért kivántál ide? Ha azt, hogy be-
1so széllyek, mit tiltod, hogy ki ne mondgyam szívem járásit?
PTOLOMAEUS
Ugy tetzik, hogy én vagyok a' király.
AcHILLAS
Es azért nem tűrhetem, hogy más parantsoljon hazánkban.
162 11 s- mint folytassa 165 11 gyengéb íélc (1)
1'7 11 nemzetségek SÓl a' természetnek 168 11 Roma varosának
169 11 mészárlottak
170 1 a' ki város 11 a' ki a' város kebelébe vetette
171 11 vendégeik 172 11 kcresék 179 11 mért 180 11 ki nem mongyam
182 11 blr!Jcttem hogy más parantsol házunkban
PTOLOMAEUS
Ha én királyod vagyok, tsak annyit szabad szóllanod, a' mennyire fel szabadit az engedelem.
ACHILLAS
1ss U gy viselem magamat mint szolga, ha ewel a' jővevénynyel ugy fogsz beszélni, mind királyhoz illik.
CAESAR
Ne oly fennyen, Achilla, tsatsogo beszéddel, nem mind király, a' ki el foglallya az országát, hanem az, a'ki igazsággal. Ptolomaeus jussát a' mi illeti, még
pőrős előttem, és kétséges.
AcHILLAS
190 Mire irányoz homályos beszéded?
CAESAR
Arra, hogy Ptolomaeus akkor lesz Aegyptus országnak királya, mikor Romá- nak ugy fog tetzeni. Méltó azonban, mind a' két félnek űgyét tekéntetbe venni, hogy se Ptolomaeus, se Cleopatra meg ne bántódgyon.
ACHILLAS
És ki lesz bíró ebben a' dologban?
CAESAR
:95 En, ugy mint polgár mester; vagyon ahoz hatalmam a' tanátstúl.
ACHILLAS
Kivánnám látni, hogy egy Polgár, és kőzinkbe futamodot katona parantsol- lyon nem maga országában; tőrvény széket tartson, maga eleibe idézze a' Monárchákat. Kevély vendég, el akarnád te semiséteni a' királyi méltóságat, ha raitad állana.
CAESAR
Se nem első, se nem utulsó példa lészen, hogy a' Polgár Mesterek igazságat tettenek vagy tesznek a' királyok kőzt, kin' 's otthon.
AcHILLAS
Tűrhetetlen bűtstelenség! Aegyptom orszag királyinak főlőttők való más Urok nintsen az Isteneken kivúl.
183 1 szabatid 1115 n bcsz.élleni mint 117 D Acbill.a ne olly isatt.ago IM D cnzágol
190 11 Mire arányoz 19' 11 er:1 Romai Polgár 203 11 urat nintsenek
CAESAR
Bezzeg, nem igy okoskodot az őreg Ptolomaeus Auletes, a' kinek fejére Roma
205 tette a koronát, és a' Romának kőnyőrgőtt, hogy maradikitúl el ne vonna.
PTOLOMAEUS
Tehát nékem le kell szállanom a' thronusrul, hogy azt Cleopatra úlhesse?
CAESAR
Tsak annyi időre, a' még ki tudodik az igazság; ha téged illet, nagyob dútső
séggel fogsz viszsza térni, és batorságossabban uralkodol.
AcHILLAS
Főlséges Uram, ne hidgy a' mézes szoknak; ez a' vendég meredekre viszszen,
210 és meg fog eiteni.
PTOLOMAEUS
Halgass már egyszer, Achilla! Én el tőkélletem magamban, hogy Caesárra bizzom a' dolgot 's minden jővendőbéli szerentsémet.
AcHILLAS
El mehetz véle, szép el tőkéllés.
PTOLOMAEUS
Tisztelem, 's engedek a' Romai hatalomnak, nem általlom, hogy az egész világ
215 törvény széke eleibe mennyek. Ime, kezedbe adom a' királyi páltzát, biztat a' reménség, hogy kezedbúl kezemre kerúl. Ezzel akartam meg mutatni, hogy engedek Caesárnak, és fejet haitok a' Romai tanátsnak.
CAESAR
Szép jeleit látom hívségednek, de e' még nem elég.
PTOLOMAEUS
Mit kivánsz egyebet?
CAESAR
220
p;,
te személyedet, és hogy azonban el bomollyon a' tábor, és nékem meg nyitassanak Alexándriaji városának kapui.PTOLOMAEUS
Meg tselekszem. Achilla, én itt maradok Caesar mellet, te serénykedgyél, hogy a' többi meg légyen.
205 1 tette koronát 11 tette a' korona~ el ne valna 206 11 aeopatra úlbessen
208 11 és banlt.ságossabban
216 11 kezedrúl 221 11 Alellándna
ACHILLAS
Mit osztogatod a' parantsolatokat, ha már nem vagy király.
PTOLOMAEUS
~ Caesar parantsollya, fogadd szavát.
ACHILLAS
'S ki ez a' Caesar?
CAESAR
Vakmerő! Nem sokára meg isméred, ki, 's mi légyen Caesar. Jer velem Sexte.
SEXTUS Hová?
CAESAR
Most egyszer Sátoromba, hogy meg menekcdgyil azoktúl, a' kik kőzőt nem :."'J vólt bátorságos lakássa a' jó Attyádnak.
SEXTUS
El megyek; de szabad légyen nékem, hogy tennen sátorodban-is gyúlőllyelek
mind addig, meddig vitéz Anyám feje hellyel lábom előtt nem látom Achillás fejét. (Sextus el megy, de hamar viszsza tér, és illyen szokra fakad.) - Achilla, felét a' boszszuságnak, mellyel engem illctél, meg őlvén édes Attyámat, cl
=-'' engedem, ha ezt a' kevély Polgár Mestert főldig, holtig le gyalázod.
HARMADIK KI MENETEL Ptolomaeus, Achillas.
PTOLOMAEUS
Már látod, Achilla, mely galibába verdőttem a' hirtelenséged rniát; jobb lett válna Pompejust nem bantani, és Cacsárt nem boszontani.
ACHILLAS
Ha tsak ez epeszti szívedet, király, még nem sok. Jól kezdéd a' játékot Cac- sárral, folytasd tovább, ne kiméllyed a' szines barátságnak fel adását; a' tóbbit bizd reám.
~" n barálságos b~a
~~ a addig vét.éz
~ J a : A színi uL-uítás hi.)
238 11 a• Le bertelenséged 241 1 kimél~·cd szines 11 a' szines
PTOLOMAEUS
Tsak az, hogy meg őlvén Pompejust, leg job barátom túl fosztod tál meg, és leg mérgesseb ellenségemnek adtál kezébe.
ACHILLAS
245 Pompejus minékűnk ártalmas emberűnk vólt, sokban tölt barátsága, mert maga haddi-népét-is mi tartottuk, Caesár táborát-is nyakunkra hozta. Ez a' Caesar se nem olly veszedelmes, se nem olly rettenetes, a' mint mi gondolyuk.
Osztán mi nékűnk-is vagyon emberűnk, erőnk, fegyverúnk. !\többire nézve, ha végben mehet egy titkos szándékom, gondolnám, kevés Polgár-Mesternek
iso lesz ez után kedve, hogy Romábúl hozzánk siessen parantsolni. Kevés várako- zást kivánok tőled, király, azonban erőltesd magadat, mennyire lehet, minden képes, szines barátságra 's a' mi ide tartozandó. - Ugy történhetik, hogy még ma Caesár fejét-is el választván nyakátul, lábod eleibe gőrdétem. Akkor az után két pyramis oszlopokat épéthetűnk, a' mely hirt adgyon a' jövevényeknek m a' történt dolgokrul, és eszekbe jutas.sa, mint kellessik meg betsűlni azokat, a'
kik Aegyptusnak parantsolnak.
PTOLOMAEUS
Nem akarnám, hívem, Achilla, hogy idő-nap-előtt igen fel biztatna benúnket ez a' reménség, és el-végre meg tsalna.
ACHILLAS
Akár mint léend, tsak az én fejemre fog telni; téged meg ment (bátor szinyes
260 légyen-is) a barátság; mert tőrvényessen semmit ellened nem végezhet, ha ma- gad ki nem vallod szíved járásit, mint hogy a' Romaijak (meg kell vallanunk) igen igyekeznek arra, hogy igazak látassanak lenni. Ne vesztegessűk az időtt, Uram maradgy álhatatossan Caesár oldala mellet, hogy leg kissebb gyanú se szálhasson szívére felőled .... En azonban elkezdem.
265 NEGYEDIK KI MENETEL
Androstenes, Achillas.
ANDROSTENES
Hol maradot Sextus? Ach, kemény szívű Attyám! Meg őlted Attyát, magát lántzon vasban vitted eskűtt ellenségének! Irgalmatlan! - Egy ártatlant! - Hová legyek? Mondhatsza' leg alább, hol hadtad, 's mire jutott, hogy még
210 egszer magamhoz szorithassam, és ez utánn - - - meg halhassak keservemben.
246 11 tartollun~
248 11 az után mi 2!1!1 11 dologrúl
278 11 az utan
ACHILLAS
Fiam, illy fohászkodva? 'S illy szerelmcssen?
ANDROSTENES
Mit pirongatz irronta, Attyám? Engem igaz okok viseltek, hogy szeressem, mert erkőltsc szépséges, nagy bátorság birja szivét. Mindazon győnyőrőség
boritya ábrázatyát; szerelemre gerjesztő ő maga viselése. 0, Roma, Roma! Ha
215 mind illyenek, a' kiket nevelsz, nem héjában imád téged a' világ. 0, mennyi joság hadta el a' világot, mi olta el hadta Pompejus, és mennyi fog el veszni, ha el vész fia!
ACHILLAS
Ne kinozd annyit magadat, Androstenc, jo kézben vagyon, a' kit szeretz, Caesar maga szárnya alá fogadta, meg őlelte mint tulaidon fiát.
ANDROSTENES
280 Sován tréfák ezek, Attyám.
ACHILLAS
Szerével beszéllek, nints-is kőlőmben.
ANDROSTENES
Ugyén k(jsitJnct lrruntu uz Isteneknek, u' kik tullgyák, 's kivtluyllk ulu1hnazni az ártatlanokat! Fel-élledek, 's már tovább jobban vészem észre, hogy a' Ro- maiak kűlőmb, 's jobb termésletel birnak nálunknál. Mi kőztúnk az Attyafiak-
285 is űldőzik 's őlik egy mást, a' Romaiak még az ellenségekel-is jót tesznek.
Attyám, mért hogy a' mi országunk nem kap az efféle joságon?
AcHILLAs
Nem szenvedhetem ezt a' nemzetséget. Való, hogy Roma fen szinlik, 's vi- rágzik sok kúlőmbféle jósággal, a' melynek mását másut nehéz fel találni. De tsak az, hogy tőrhetetlcn benne a' kevélység, minden országnak parantsolnak,
290 minden királlyal szolgáltattyák magokat.
ANDROSTENES
Ezzel nem terhelik, sőtt inkáb jot tésznek a' kőlső nemzetséggel. Ugy hallot- tam, hogy melletek boldogulnak az országok, vagyon kelleti a' bctsűletnek és igazságnak, és el végre, hogy akkor 's ottan kezdődőt a' világon előbb menni a' jó erkőlts, és minden félc virtus, a' miolta a' Romaiak parantsolnak a' világgal.
271 11 i&Y fohászkodva 278 11 szcn:lszi
28J 11 fel-éllendek s-bav:I jobban 28' 11 miért
287 11 szem·cdbcltem ez a' nemzetséget 288 1 a' mclylck [!)
2?2 11 mellet.te
2'.94 s- minden [élc virtus miolla
ACHILLAS
z95 Am ez igy lehet; de nem jo őket fénnyen ditsérni, mert szőrnyű nagyra nevelik
bűszkeségeket, 's tsak dagadnak magasztalásokkal. A mi nemzetségűnk nem tartya betsűletnek, hogy Romai lábbal tiportassék. Ha jók, azért tsak othon vegyék hasznát: itt nem őrőmest látom ezeket a' világ kevélyeit.
ANDROSTENES
Mit mondasz, jó Attyám? Nem illyen féle vala a' nagy Pompejus, hanem
300 inkább le tartó, kegyes, nyájas, Udvari. Fiát a' mi illeti: vidám, bátorságos, szeléd, édeséges erkőltső. Szegényt azonba nem tudom, légyen-é ki vigaz- tallya; tsak el hidtem, melly sebekkel kínlódik búss szive, árvaságát, rabságát nehezen viseli. Tudgyuk mind a' ketten, mely igen szerette légyen ötet Attya, és ez Attyát. A vitéz Pompejus (kit te meg öltél) valahányszor édes fiára
305 tekintet, örömében és a' szeretete hűségében nem tudat hová lenni. - Tábori gondgyaiban ö vált vigaztalása, a' szerentse szörnyű tsapási közőt biztató reménsége. Hányszor nem ölelte meg! Mennyit nem apolgatta! Mint nem oktatta! De mit emlegetem én ezeket, és keserétem szivemet. Hadd - - el megyek, hogy fel keressem -
ACHILLAS
310 Mi végre?
ANDROSTENES
Hogy vigaztallyam, vagy peniglen egyűt siránkozzunk.
AcHILLAS
Ne! fiam, ne! Ah, már el ment, és engem gondban hagyat. Bár ne öltem válna meg Pompejust! Bár ne kívánnám meg őlni a' Caesárt! lrtozik testem, 's lelkem. De ijedelmekkel álmadozom, a' maga vérében fetrengő Caesar el-
315 feleiteti ezeket.
295 11 ez ugy lehet 2% 11 dagadnak a' 299 11 a· Pompejus 302 11 mély sebelr.lr.el 303 11 viselni; légyen alya 305 11 és szeretete
306 11 kóztt 307 11 ápolgatta
3418 11 De én mit emlegetem ezeke~ Had mennyek bodgy 313 11 meg ólni Caesárt
31411 De mi
MÁSODIK VÉGEZÉS
ELSŐ KI MENE1EL
Sextus, Androstenes.
SEXlUS
Mitsodát? Achillas fia Caesar sátorában? Fuss, Androsthene, fuss, ha szépen ,... kérlek! Mentsd meg életedet.
ANDROS1ENES
Nem, Sexte, nem fér hozzám, hogy el hagyalak, édes barátom! Legalább lészen, a' ki vigaztallyon, avagy társad, ki véled busullyon!
SEXlUS
Egyúgyú Ártatlan! Juté eszedbe, hogy raita vesztesz, ha raita kapnak?
Veszed-é észre, hogy annak udvarában léptél, a' ki Attyádnak ki vallat ellen- sége?
A.NDROSTENES
A szerelem, mellyel hozzád viseltetem, kedves barátom, ezeket vagy nem látya vagy nem gondol vélek. Es bár el-hidd, nehezzeb nékem távol lennem tőled, hogy sem kőzzel akármely veszedelemhesz.
S~XTIJS
~eg ne tsalatkozzál, Androstene! Való, mi egymást szerettyűk, és a' tsillagos ég tudgya, részemről mely szivessen. De „. Minekutána a' te Attyád oly motskossan bánt Attyámal „. 0, Isten, ki tudod!...
_-\_ '=>ROSTENES
Sírsz.. Sexte! Kőszőnőm azonban, hogy ki nem mondhattad a' tőbbit, mert által verte vólna szívemet. Értettem még-is, azt akarád vala mondani, hogy minek utána Attyám Attyádnak gyilkosa lőn, tőbbí kőztűnk nem lehet semmi
":-arátság .„ Ugy vagyon-é, Sexte?
52."\.ll.'S
Sár ne vólna ugy!
-~'~!WSlENES
~em én vétkem, barátom, a' mit hirtelen Attyám el k6vetett. Hol az igazság, Scxte? nem tudod meg választani a' bűnőst a' bűntelentűl.
32, 11 szcrellút 337 1 báratom
SEXTUS
Se tudós, se kőzős nem vóltál a' gyilkoságban, való; de abban vagy szerent-
340 sétlen, hogy fia vagy a' gyilkosnak ... Véttenék más világra kőltőzőt lelke ellen szerelmes Attyámnak, ha téged szeretnélek.
ANDROSTENES
Tehát más vétett: engem gyűlőlsz?
SEXTUS
Ki mondotta, hogy gyúlőllek?
ANDROSTENES
Szeretz tehát?
SEXTUS
345 Ne kinoz, eligedgyél meg azzal, hogy noha tartoznám véle, de még sem gyú-
lőllek, és tsak erőltetem magamat, hogy ne szeresselek.
ANDROSTENES
Meddig maradnak, ő kegyetlen, illy bizontalanul szivednek buidosó változási?
SEXTUS
Améglen Attyám fejéjért Attyádnak fejével meg nem fúzetz.
ANDROSTENES
Nehéz dolog! Vagy el kellene vesztenem Attyámat vagy édes barátomat.
SEXTUS
350 Mi nehezebb a' kettő kőzzől?
ANDROSTENES
Egyikke ellenkezik a' természetei, a' másik a' hozzád édesedet indulatimal;
mind a' kettő tűrhetetlen vólna a' szivemnek.
SEXTUS
Meny azért továb tőlem, és légyen tutodra, sainálom, hogy ennyi időt veszte- gettem véled.
ANDROSTENES
355 Ah Sexte, hát igy végeződik a' mi előbbi szép barátságunk, igy válik el egy mástul a' mi őszve forrot szivünk?
346 11 eróll.elem magamat [!)
SEXTUS
Eredgy, és ne adgy okot valami orcza pirulásra, ha valaki egyűt találna ben-
nűnket. ... Eredgy, és ha ki tudakozná, mit, 's kit kerestél légyen itten, reám ne vallyad, ki ne mondgyad, hogy az én kedvemért ... Ezt meg nem botsátanám.
·.,. ... De imme, Caesar kőzelét hozzánk. Keress valami menedéket ott a' sátorok alatt; én kőzel lészek, és ha mi ollyas tőrténne, meg segitlek.
II. KI MENElEL
Caesar, Dioscorus.
CAESAR
Ki várta válna, Dioscore, ezt a' latorságot ettűl a' nemzetségtűl? Ha Pompe- just meg őlték, vallyon kinek lehet bátorságos maradása kőzőttek?
DroscoRus
Achillástul nem uiság. És a' mi tőbb, nints oly fertelmes fortély, a' mellyet azon minister sugallásibul el ne kővessen Ptolomaeus. Nem ugy Cleopatra, ez a' ritka Aszszonyság, tsak rolad aggódik, téged emleget, 's alig várja, hogy láthasson.
CAESAR
Hallgass, Dioscore, parantsolom, biró vagyok dolgában, nem illik hozzám, hogy tsak egy félnek kedvezzek. Ha észre venné Aegyptus, mit mondana egyebet, hanem, hogy Caesar szinte olly gyarló ember, mint a' tőbbi.
DIOSCORUS
Azonban ezen levelével izeni alázatos szolgálatyát.
C.\ESAR
A ki hozta, vidgye viszsza ily válaszszal: bizza minden dolgát a' Hertzeg Asz- szony igazságra, és egyebet tőlem ne várjon.
D:oscoRus
Ollyast-is foglalhat a' levél magában, a' mit korán meg tudni nem válna ártal- mas. Cleopatra, a' mint én ismérem, ezer szemeket forgatt, hogy tanult légyen Achillas dolgában .... Ki tudgya?
C..\ESAR
Olvasd-el, lássuk mit hozot.
_;.[ ü 03 \alami
~ 0 lil3badtságos maradása kózlók
.;.- ; ~-c:z a 11 [Usd a íószövegben!]; sugásibul
375 11 az igazságra 376 11 Uram ollyasl-is
DIOSCORUS
380 „Caesar, vigyáz magadra, valamit forral ellened Achillas, és az árúló, mikor ezeket olvassod, nintsen távul oldaladtul. Ne mulass, mentsd meg vitéz fe- jedet, a' melytűl függ Roma dűtsősége, Aegyptus békessége, az én jővendő szerentsém. Cleopatra."
CAESAR
Nékem a' levelet! „És az árúló, mikor ezeket olvassod, nintsen távul olda-
385 lodtul." - Egek, mire kell vélnem! Ptolomaeus maga jó kedvébűl marad melletem, fogadgya, hogy még ma ki nyiltatnak nékem Alexándriának kapui;
hogy Achillas el-oszlattya a' tábort; és azonban Achillás keres halálra! Az áruló nintsen tova oldalomtúl! Dioscore, mit mondasz?
DIOSCORUS
Mind ki telik ez Achillástul, Ptolomaeus finom kép mutatása sem jutatt egye-
390 bet eszembe; azt mondom, hogy ezen a' veszedelmes főldőn jobb szeretném ha
kőzepette vólnál seregeidnek, mintsem olly távul. Legalább tőbb őrző embe- reket tartanál kőrőleted, ne talán, mondom, utolyára vedd hasznát Cleopátrá levelének.
CAESAR
Hiják ide Sextust! (Dioscorus el megy.) Ez a' vad gyermek nehezen feleiti
395 Attyát, engem gyűlől, szemembe fenyeget, hogy boszszut fog állani Ki tudgya? ... de nem ... Romai, nem férhet hozzá semmi árulás.
HARMADIK KI MENETEL
Caesar, Dioscorus, Androstenes.
DIOSCORUS
Uram, már ne bússúly, itt a' lator, a' sátorod alatt találtam, nem tudom, mi
400 gondos szorgalommal; nagy el-ijedésében még addig szavát se vehettem.
CAESAR
Illy koran, jó iffiu? Meg vallom, e' fiatal ábrázat alatt nem kerestem vólna illy nagy gonos~ágot. Ki vagy?
ANDROSTENES
Achillás fia vagyok, de ártatlan.
38111 (A sor elót1;] DIOSCORUS (olvassa) 38111 nints
382 11 ez én j6vend6béli 383 11 Oeopatra szolgálod 3811 11 nintsen távul
392 11 ne lalanlan
394 1 Dioacon: el meny 11 [UI. a fósz6vegben!]
400 11 még eddig 401 11 ily ag·gonoszságot
