(1949–54)
1. 1948–1953: A modelltranszfer első kísérlete
Vita a magyar pártvezetésben a kolhozmodell átvételéről
A szovjet változások minden rezdülésére figyelő, s annak megfelelni akaró hazai moszkoviták a Kominform megalakulását követően egyre inkább érzékelték, hogy a sztálini modell nemcsak a politikai struktúrák, hanem a gazdaság átalakításában is kötelező.204 1948 márciusában a száznál több munkást foglalkoztató vállalatokat rajtaütésszerűen államosították.205 Ezt követően a mezőgazdaság maradt az egyetlen olyan szektora a nemzetgazdaságnak, ahol még mindig a magántulajdon dominált.
Az 1945-ben lezajlott politikai rendszerváltás vidéken elsodorta ugyan a nagy- és középbirtokos osztályt, a csendőrséget, s minden korábbinál szélesebb rétegekre terjesztette ki a választójogot, a paraszti értékrendben azonban nem következett be változás. A legfontosabb továbbra is a föld, a családi birtok maradt.
Nemcsak azért, mert ez volt a gazdálkodás legbiztosabb pillére, hanem azért is, mert ez határozta meg egy-egy család helyét a falusi társadalomban. A paraszti életforma rendje-törvénye szerint a falusi közösségben annak volt a legnagyobb tekintélye, aki egész életében a maga-ura volt, tehát soha nem kellett a más földjén munkát vállalnia.206
A történeti parasztság generációról generációra öröklődő tapasztalata volt, hogy egyedül a gazdasági önállóság, a hat–nyolc holdnál kezdődő „független kisbirtok” adott társadalmi rangot, megbecsülést a falusi embereknek, s nyújtott némi védelmet a teljes kiszolgáltatottság ellen. Ami joga az egyéni gazdálkodónak volt, azt birtokának, „gazda voltának” köszönhette. Habár a szövetkezésnek a beszerzés,
204 Rainer M. János: A magyarországi fordulatok és a szovjet politika, 1944–1948. In: Standeisky Éva–Kozák Gyula–Pataki Gábor–Rainer M. János (szerk.): A fordulat évei, 1947–1949. Politika, képzőművészet, építészet. 1956-os Intézet, Bp., 1998. 17–39.
205 Pető I.–Szakács S.: A hazai gazdaság i. m. 95–103.
206 A paraszti értékrendről bővebben lásd: Fél Edit–Hofer Tamás: Arányok és mértékek a paraszti gazdálkodásban. Balassi, Bp., 1997. 19–52.
értékesítés és fogyasztás terén komoly tradíciói voltak Magyarországon,207 a szovjet mintájú, közösen gazdálkodó termelőszövetkezet nemcsak ismeretlen volt, hanem jelentős ellenérzéseket váltott ki az egyéni gazdálkodáshoz és magántulajdonhoz ragaszkodó parasztság körében.
A paraszti társadalomnak az a tömbje, amelyben megtaláljuk a 15–20 holdas középparasztokat csakúgy, mint az 5–10 holdas régi és új kisbirtokosok tömegét, egyértelműen elutasította a kolhozt. Ez óriási kihívást jelentett a kommunista párt számára, hiszen ez a 600 000 gazdaság birtokolta az összes mezőgazdasági terület kétharmadát.208
A magyar parasztság kolhozellenessége olyannyira közismert volt a kommunista párt vezetői előtt, hogy ezt a témát kezdettől kerülték, s még a látszatát is igyekeztek elkerülni, hogy ők a szovjet kolhozrendszer bevezetésére készülnének.
Erről nemcsak a közvélemény, hanem a párttagság előtt is hallgattak. Ráadásul a magyar kommunista pártnak mindig gyenge oldala volt a faluval, a paraszti társadalommal való kapcsolat, s ez is óvatosságra intette őket. A párt agrárszakértőjének számító moszkovita politikus, Nagy Imre hosszabb távú átmenettel számolt. Ő részint családi háttere, részint az 1920-as évek során szerzett vidéki tapasztalatai révén jól ismerte a magyar paraszti társadalmat.209 Azon a véleményen volt, hogy a mezőgazdaság három szektora (egyéni/kapitalista, szövetkezeti, állami) tartósan egymás mellett fog létezni, és a népi demokrácia „sem gazdasági, sem politikai meggondolásból nem mondhat le a kapitalista szektor döntő tagozatának, a kisárutermelő parasztbirtokoknak gazdasági fejlesztéséről és ezen az alapon a középparasztsággal való szövetség szilárdításáról.”210
1948 elején a Nagy Imre vezetése alatt álló Falusi (1948 májusától:
Agrárpolitikai) Bizottság megbízást kapott, hogy készítse el a szövetkezetpolitikai irányelveket.211 A Falusi Bizottság olyan dokumentumot készítette, amely a
207 Gyenis János: A magyarországi szövetkezeti mozgalmak története (A kezdetektől 1945-ig) Erdei Ferenc Szövetkezeti Alapítvány, Bp., 1994. 93–124.
208 1949. évi népszámlálás. 3. Részletes mezőgazdasági eredmények. KSH, Bp., 1950.
209 Rainer M. János: Nagy Imre. 1896–1953. Politikai életrajz. I. 1956-os Intézet, Bp., 1996. 15–32., 79–110.
210 Uo. 383.
211 1948. április végén a Falusi Bizottság nevét Agrárpolitikai Bizottságra változtatták, de az elnöke továbbra is Nagy Imre maradt. Politikatörténeti és Szakszervezeti Levéltár (a továbbiakban: PIL) 274.
f. 3. cs. 131. ő. e. Jegyzőkönyv az MKP Politikai Bizottság 1948. február 12-i üléséről.
fokozatos, lassú átmenet mellett érvelt.212 A Politikai Bizottság 1948. április 22-i ülésén elfogadott irányelvek így hangzottak: „Nálunk ma még nincsenek meg a feltételei annak, hogy az egyéni gazdálkodás helyébe általánosan a termelőszövetkezetek lépjenek […]. Az átmenet az egyéni gazdálkodásról a szövetkezeti gazdálkodásra lassú folyamat, mely a parasztság önkéntes elhatározását, továbbá türelmes átnevelését követeli meg […] a mezőgazdasági termelésben a szövetkezeti szektor még jó ideig nem játszhat döntő szerepet.”213 Hasonló tartalmú lett az új munkáspárt, az MDP programjának szövetkezeti vonatkozású része is.214
A szovjet vezetés bírálatára nem kellett sokat várni. Az SZKP Külügyi Osztály helyettes vezetője, L. Baranov szerint: „A programnyilatkozat-tervezet, a parasztságot ritka kivételtől eltekintve, egységesen, differenciálatlanul említi. A dokumentum nem határozza meg a pártnak a szegényparasztsághoz, a középparasztsághoz és a kuláksághoz való viszonyát. A kulákságról és az ellene folytatott harcról szó sem esik […] helytelennek kell tartanunk azt is, hogy a tervszerűen működő mezőgazdaság kialakításában […] a technikai jellegű intézkedések (meliorizáció, trágyázás stb.) a legfontosabbak, nem pedig a társadalmi jellegűek (a szövetkezés minden formájának fejlesztése, hitelek nyújtása stb.) ”215
A Jugoszláviát bíráló 1948. június 18-i Kominform határozat további figyelmeztetés volt, amelynek hatására az MDP vezetése gyors korrekciót hajtott végre az agrárpolitika terén. Rákosi június végén mind a PB-t, mind a KV-t tájékoztatta a Tájékoztató Iroda értekezletéről. A Titkárság július 8-i ülésén viszont ennek kapcsán már kimondottan a falusi politikára koncentrált. A Titkárság megbízta Gerő Ernőt és Révai Józsefet, hogy a párt falusi politikájának kidolgozása érdekében vegyenek részt a Nagy Imre vezetése alatt működő Agrárpolitikai Bizottság munkájában.216 Ezt a személyi döntést azért fontos kiemelni, mert ez egy újabb bizonyítéka volt Nagy Imre, már hónapok óta tartó, háttérbe szorításának. Mindez
212 Sipos Levente (közread, bev. és jegyz. ell.): Nagy Imre a Falusi Bizottság élén (1945–1948). In:
Nagy Imre és kora. Tanulmányok, forrásközlések I. Nagy Imre Alapítvány, Bp., 2002. 292–295.
213 Rákosi Sándor–Szabó Bálint (szerk.): A Magyar Kommunista Párt és a Szociáldemokrata Párt határozatai 1944–1948. Kossuth, Bp., 1967. 564–576.
214 Balogh Sándor–Izsák Lajos (szerk.): Magyarországi pártprogramok, 1944–1988. ELTE Eötvös Kiadó, Bp., 2004. 195–212.
215 Izsák Lajos–Kun Miklós (szerk.): Moszkvának jelentjük... Titkos dokumentumok 1944–1948.
Századvég, Bp. 1994. 268.
216 Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltára (a továbbiakban: MNL OL) M–KS 276. f. 54. cs. 4.
ő. e. Jegyzőkönyv az MDP Titkárság 1948. július 8-i üléséről. 1. Rákosi Mátyás szóbeli tájékoztatója a párt falusi politikájáról. 4. Javaslat földbérlő-szövetkezetek létesítésére. Ea.: Dégen Imre.
azzal indult, hogy Gerő, mint a gazdaságpolitika első számú felelőse, már 1947 őszén megkapta az agrárpolitika felügyeletét.
Szimbolikusnak tekinthető, hogy 1948. július 10–11-én megrendezett első országos szövetkezeti konferencián nem a párt addigi agrárszakértőjének számító Nagy Imre, hanem a gazdaságpolitika egészének felelőse, Gerő tartotta a fő referátumot.217 Előadása azonban igencsak ellentmondásosra sikerült. Egyrészt kimondta: a párt az önkéntes szövetkezésben látja a mezőgazdaság jövőjét, a termelőszövetkezetek kialakítása hosszadalmas szervezési és felvilágosító munkát igényel. „A túlságos sietség, a fejlődés különböző szakaszainak az átugrása rendkívül veszedelmes volna ezen a téren és csak diszkreditálná a népi demokráciát és a Magyar Dolgozók Pártját.” Másrészt Gerő hangsúlyozta: bizonyos fordulatra van szükség a párt szövetkezeti politikájában, de „nem azért van szükség, mintha mi megváltoztattuk volna eddigi elvi álláspontunkat, hanem azért, mert a szövetkezeti mozgalom terén nagyon lemaradtunk, mert komoly hiányosságaink vannak, mert más pillanatnyilag sürgősebb teendőink mellett ezt a rendkívül fontos területet meglehetősen elhanyagoltuk.”218
Amikor néhány nap múlva a PB elé kerültek az agráriummal kapcsolatos tennivalók, már erőteljesebbé vált a szovjet ajánlásokhoz való igazodás. A jugoszlávok bírálatából okulva megfogalmazódott: „[…] a döntő szempont a kulák elszigetelésének, gazdasági és politikai befolyása szűkítésének előmozdítása. Minden egyéb szempontot, így a termelés megszervezésének szempontját is, alá kell rendelni ennek a célnak.”219 A tervezett intézkedések fő csapásirányát a földtulajdon és földhasználat korlátozásában jelölték ki. Egy hónap múlva életbe is léptek a korlátozó rendelkezések, amelyek ugyan nem bevallottan, de a földtulajdon Szovjetunióból ismert nacionalizálását voltak hivatottak pótolni, illetve előkészíteni.220
217 A második előadást Hegedűs András tartotta, aki 1947 végén lett Gerő Ernő mezőgazdasági referense. Hegedűs András: A történelem és hatalom igézetében. Életrajzi elemzések. Kossuth, Bp., 1988. 171–172.
218 Szabad Nép 1948. július 11. Az említett beszéd szövege külön brosúra formájában is megjelent.
Gerő Ernő: A szövetkezetekkel a dolgozó parasztság felemelkedéséért. Szikra, Bp., é. n.
219 MNL OL M–KS 276. f. 53. cs. 2. ő. e. Jegyzőkönyv az MDP Politika Bizottság 1948. július 13-i üléséről. 4. Az agráriummal kapcsolatos javaslatok. Ea.: Donáth Ferenc.
220 MNL OL M–KS 276. f. 54. cs. 8. ő. e. Jegyzőkönyv az MDP Titkárság 1948. augusztus 25-i üléséről. 3. Mezőgazdasági rendeletek tervezete. a) A mezőgazdasági ingatlanok haszonbérletéről.
Ea.: Dégen Imre. b) A mező- és erdőgazdasági ingatlanok forgalmának korlátozásáról. Ea.: Donáth Ferenc.
A nyilvánosság egy hónap múlva értesült az agrárpolitikában érlelődő változásokról. Éppen az új kenyér ünnepére időzítve hangzott el a párt főtitkárának, Rákosi Mátyásnak a később oly sokszor hivatkozott beszéde. Nézzük meg, mit is tartalmazott az 1948. augusztus 20-án, Kecskeméten elhangzott híressé vált beszéd!
„Két út áll a magyar dolgozó parasztság előtt. Az egyik út a régi, a megszokott, a túlzásba vitt egyéni gazdálkodás, ahol mindenki csak magával törődik, ahol az az elv uralkodik, hogy aki bírja marja. Ennek az elvnek elkerülhetetlen, törvényszerű következménye az, hogy a nagy halak megeszik a kis halakat, a nagy kulák gazdák tovább erősödnek, tovább gazdagodnak és tönkreteszik a gyengébb dolgozó parasztságot. […] A demokrácia nemcsak a dolgozó parasztság szövetkezését támogatja, de gondoskodik róla, hogy a kulák nagygazdák fája ne nőjön az égig, hogy korlátok közé szorítsák a kulák terjeszkedést.”221
A jelzett agrárpolitikai fordulattal függött össze, hogy a politikai rendőrség a nyár folyamán hozzákezdett egy koncepciós per előkészítéshez. A vádlottak padjára a formailag még mindig kisgazda irányítás alatt álló agrártárca vezetői kerültek.222 A koncepciós per részét képezte annak a szélesebb folyamatnak, melynek során a kommunista párt – a Kominform útmutatásait követve – felgyorsította a polgári pártok és képviselőik kiszorítását a politikai életből.223 Egyúttal alkalmasnak bizonyult annak az agrárszakember-gárdának az eltávolítására, illetve megfélemlítésére, amely a szaktudását, még a két világháború közötti időszakban, részint nyugat-európai egyetemeken szerezte.224
Július 21-én az MDP Titkársága megtárgyalta Gerő Ernő előterjesztését az agrártárca átszervezésére vonatkozóan. A július 20-án kelt feljegyzés szerint „a Földművelésügyi Minisztérium a feudális Magyarország szervezete volt és az is maradt a mai napig […] így sem szervezetileg, sem személyi összetételében Minisztériumon belül lényeges változás nem történt, sőt a reakció legfőbb és legerősebb bázisának egyikévé nőtte ki magát.” Az előterjesztés a minisztérium
221 Szabad Föld 1948. augusztus 22. Rákosi Mátyás: A dolgozó parasztság a szövetkezés útját választja. Rákosi Mátyás elvtárs hatalmas beszéde a kecskeméti új kenyér-ünnepen az ország gazdasági és politikai helyzetéről.
222 Hamar Anna: Harc a földművelésügyi tárcáért (1945−1948). Agrártörténeti Szemle 39. (1997) 3–4.
sz. 617−635.
223 Szakács Sándor–Zinner Tibor: A háború „megváltozott természete”: adatok és adalékok, tények és összefüggések, 1944–1948. Genius Gold Rt., Bp., 1997. 63–74.
224 1956-os Intézet Oral History Archívum (a továbbiakban: OHA) Soós Gábor-interjú. Készítette Nagy Gyula, 1983. 4. sz. 65–67.
olyan átalakítását javasolta, hogy az „képes legyen szervezeti felépítésében és személyi összetételében a mezőgazdaság szocializálásához szükséges feladatokat végrehajtani.”225
A Titkársági ülésen döntöttek arról, hogy a vasárnapi újságokban nyilvánosságra kell hozni a nyomozás eredményét. S valóban 1948. július 25-én belügyminisztériumi közlemény jelent meg a Földművelésügyi Minisztériumban leleplezett összeesküvésről. A rendőri nyomozás az állattenyésztési, az állami birtokkezelési, a kísérletügyi, a vízügyi és a szakoktatási főosztályokra terjedt ki. A két hónapig tartó nyomozás során 37 „szabotázs-jellegű” cselekményt tártak fel a
„Horthy-feudalizmus fellegvárában”.A szeptember közepén kezdődő tárgyaláson 84 vádlott állt a Budapesti Népbíróság előtt. A vádak szerint az agrártárca vezető tisztviselőinek jelentős része antidemokratikus, reakciós csoportként szabotálta a mezőgazdaság fejlesztését. A 84 személy közül 64 főt ítéltek szabadságvesztésre.
Emellett jelentős tisztogatások kezdődtek a minisztériumban, több mint 130 elbocsátás történt.226
A színfalak mögött az MDP vezető testületeiben konkretizálták a kollektivizálás ütemtervét. Ezzel összefüggésben újabb állomásához ért a Nagy Imre és Gerő Ernő között 1947 novembere óta tartó vita.227 A Politikai Bizottság 1948.
szeptember 10-én arra utasította Nagyot, hogy négy héten belül írásban fejtse ki álláspontját a párt szövetkezeti politikájáról, a paraszti tulajdonról, a parasztságról, mint történelmi kategóriáról, valamint a népi demokráciáról.228 Habár Nagy Imre nézeteinek megvitatására majd csak hónapok múlva került sor, Baráth Magdolna szerint „érzékelhetővé vált, hogy Nagy Imrét az agrárpolitikával összefüggő kérdések megvitatásakor mellőzik, és Gerő ennek a területnek is egyre inkább a
225 MNL OL M–KS 276. f. 54. cs. 5. ő. e. Jegyzőkönyv az MDP Titkárság 1948. július 21-i üléséről.
5. Javaslat a Földművelésügyi Minisztérium átszervezésére. Ea.: Gerő Ernő.
226 Cseszka É.: Gazdasági típusú perek i. m. 126–139.
227 Rákosi Sándor: Dokumentumok az 1948-as agrárpolitikai vitáról. Agrártörténeti Szemle 30. (1988) 1–2. sz. 190–193.
228 Az MDP Politikai Bizottsága 1948. szeptember 10-én tűzte napirendre a lengyel párt Központi Bizottsága határozatának megvitatását, és abból a maga számára igyekezett levonni a szükséges következtetéseket. A testület megbízta a Titkárságot, hogy állítson össze listát a magyar pártban meglévő hibákról, és a Szervező Bizottság dolgozza ki a kijavításuk módjára vonatkozó javaslatokat.
Úgy tervezték, hogy a Központi Vezetőség novemberre kitűzött ülésén ismertetik majd az egyesülés óta eltelt időszak eredményeit, illetve szólnak a pártban előforduló hibákról és kiküszöbölésük módjáról. MNL OL M–KS 276. f. 53. cs. 9. ő. e. Jegyzőkönyv az MDP Politikai Bizottság 1948.
szeptember 10-i üléséről.
gazdájává válik.”229
Az MDP Központi Vezetőség 1948. november 27-i ülésén Rákosi Mátyás a nemzetközi és a belpolitikai helyzet elemzése kapcsán a legsürgősebb feladatok között említette a szovjet mintájú kollektivizált mezőgazdaságra való áttérést. Rákosi zárszavában már konkrét ütemtervet határozott meg: „Nekünk ezt a kérdést 3–4 éven belül oda kell vinni, hogy a magyar parasztság 90%-a és a magyar föld 95%-a rendes szocialista, közös, társas művelésben művelje a földjét.”230
Azzal a céllal, hogy ezt a stratégiai döntést a többi „testvérpárt” felé is dokumentálják 1948 végén a Kominform lapjában Gerő Ernő A Magyar Dolgozók Pártjának politikája falun címmel megjelentetett egy cikket, s ebben élesen – bár nem név szerint – bírálta Nagy Imre agrárpolitikai nézeteit.231 „Noha pártunk vezetősége számára teljesen világos volt, hogy falun is az osztályharc kiéleződése felé haladunk […] mégis pártunk Politikai Bizottságában is akadt olyan elvtárs, aki úgy vélte, a magyar faluban már eltorlaszolták a kapitalista fejlődés útját. Ebből a téves állításból természetesen azt a következtetést vonta le, hogy falun nincs osztályharc és nincs szükség a kulákok elleni harc fokozására. A Politikai Bizottság elvetette ezt a jobboldali opportunista álláspontot.”232 1948 végére tehát az MDP vezetése megszabadult a Nagy Imre által képviselt „külön-véleménytől”.233
229 Baráth Magdolna: Gerő Ernő és Nagy Imre vitája, 1947–1949. In: Estók János (szerk.) 1956 és a magyar agrártársadalom. Magyar Mezőgazdasági Múzeum, Bp., 2006. 67–80.
230 MNL OL M–KS 276. f. 52. cs. 4. ő. e. Jegyzőkönyv az MDP Központi Vezetőség 1948. november 27-i üléséről. 2. A bel- és külpolitikai helyzet és a párt feladatai. Ea.: Rákosi Mátyás.
231 Tartós békéért, népi demokráciáért. 1948. december 7.
232 Részleteket közöl belőle Sipos Levente: Nagy Imre és Gerő Ernő vitáinak egyik állomása. Múltunk 41. (1996) 1. sz. 211–222.
233 Hivatalosan bő fél év múlva tettek pontot a vitára azzal, hogy Nagy Imrét nézeteiért nemcsak jobboldali elhajlónak, revizionistának nyilvánították, hanem a Politikai Bizottságból is kizárták. Ezt követően átmenetileg visszavonult a politikától, egyetemi oktatómunkát vállalt. Tanított a Magyar Közgazdaságtudományi Egyetemen és a Gödöllői Agrártudományi Egyetemen is. 1950 áprilisában került vissza a Pártközpontba, a KV Adminisztratív Osztályának vezetője lett. Majd 1950. december–
1952. január között élelmezési, 1952 januárjától novemberig begyűjtési miniszter volt. 1951-ben visszakerült a PB-be és a KV Titkárságába is, 1952 novemberében miniszterelnök-helyettes lett.
Bővebben lásd: Rainer M. J.: Nagy Imre I. i. m. 439–507.
A közvetítők kiválasztása és felkészítése
Addig, amíg a kollektivizálás nem került napirendre, a pártközpont agrárügyekért felelős részlegei nem tartoztak a befolyásos testületek közé.234 Még a feladatkörük sem volt pontosan meghatározva. Az új kihívás miatt először éppen ezen a területen kellett rendezni a sorokat. A Politikai Bizottság 1948. október 28-án döntött a Gerő Ernő vezette Szövetkezetpolitikai Bizottság és a Nagy Imre elnöklete alatt működő Agrárpolitikai Bizottság összevonásáról. Az új, Mezőgazdasági és Szövetkezetpolitikai Bizottság nevet viselő testület elnöke Gerő Ernő lett.235 Tagjai között ott találjuk a korábbi Falusi Bizottságból Nagy Imrét, Donáth Ferencet, Dögei Imrét, Rácz Gyulát, Keresztes Mihályt, Dégen Imrét, Erdei Mihályt. Továbbá Friss Istvánt, a szociáldemokrata Schiffer Pált és Hegedűs Andrást, aki már a Szövetkezetpolitikai Osztály vezetője volt.236 A bizottság feladata lett „a kulákok korlátozása és fokozatos kiszorítása,” a mezőgazdaság kollektivizálását és a mezőgazdasági termelést szolgáló intézkedések, rendszabályok kidolgozása, valamint a Földművelésügyi Minisztérium és a Magyar Országos Szövetkezeti Központ (MOSZK) felügyelete.237 A Szövetkezetpolitikai Bizottság apparátusaként a Szövetkezetpolitikai Osztály végezte az operatív munkát.
A Bizottság helyzetfelmérése nem sok jóval kecsegtetett: „[…] Pártunk mezőgazdasági és szövetkezeti vonalon folyó munkája nem épült megfelelő szervekre és a munkamódszerek nem felelnek meg a követelményeknek. A megyében külön dolgozik a szövetkezeti, termelési, paraszt tömegszervezeti felelős. Járási Bizottságokban pedig ezekkel a kérdésekkel külön felelős elvtárs eddig nem foglalkozik. […] Lehető legsúlyosabb a helyzet a mezőgazdasági és szövetkezeti vonalon a káderek tekintetében. Ez vonatkozik mind a vezető szervekre, mind az alsóbb szervekre.
Pártunk munkájában megedzett munkás és paraszti káderek a gépállomási vonaltól eltekintve ezen a munkaterületen alig dolgoznak, a munka végzése nagy részben
234 Sipos L. (közread, bev. és jegyz. ell.): Nagy Imre a Falusi Bizottság élén i. m. 292–295.
235 MNL OL M–KS 276. f. 53. cs. Jegyzőkönyv az MDP Politikai Bizottság 1948. október 28-i üléséről. 3. Javaslat Mezőgazdasági és Szövetkezetpolitikai Bizottság felállítására és személyi összetételére. Ea.: Gerő Ernő.
236 Hegedűs András 1948-ban egy darabig helyettesként vett részt a Szövetkezetpolitikai Osztály megszervezésében, majd hamarosan Erdei Mihály osztályvezető helyére került. Hegedűs helyettese Nyers Rezső lett a pártegyesülés után. Az osztály tagjai közé tartozott: Boros Gergely, a Sarkad-Feketeéri Termelőszövetkezet elnöke, Magos Gábor, Cinege Gábor, Gönczi Iván, Hegedűs Tibor és Keserű János. Bővebben lásd: Hegedűs A.: A történelem és hatalom i. m. 157–163.
237 MNL OL M–KS 276. f. 85. cs. 1. ő. e. Jegyzőkönyv az MDP Mezőgazdasági és Szövetkezetpolitikai Bizottság 1948. november 3-i üléséről. 5. Mezőgazdasági és Szövetkezetpolitikai Osztály munkaterve.
osztályidegen jobboldali és a népi demokrácia ellen dolgozó gazdasági szakemberek kezében van.”238
A Bizottság számításai szerint vezető és középkáderekből közel 1300 főre lett volna szükség. Ez így oszlott meg:
pártapparátus: 222 fő (a pártközpont Mezőgazdasági és Szövetkezeti Osztályára, a Káder Osztályra valamint az Agitációs és Propaganda Osztályra 12–12, a megyei bizottságokba: 30, járási felelősnek 150, a táblás csoportok felülvizsgálásra: 6),
- FM vonalon: 245 fő (központba: 20, megyékbe: 75, járásokba: 150), - szövetkezetek: 530 fő (Magyar Országos Szövetkezeti Központ 50,
megyékbe: 150, kiskörzeti ellenőrnek: 300, földműves-szövetkezeti választások felügyeletére: 30),
- gépállomások: 233 fő (Állami Mezőgazdasági Gépközpont – ÁMG központba: 3, megyei alközpontba. 30, gépállomás-vezető és titkári posztra: 80, agronómusként: 120)
- A legjelentősebb táblás csoportok vezetői posztjaira 60 főt terveztek kihelyezni.
Ennek a jelentős káderszükségletnek a biztosítására szóba jöhetett az a 600 személy, akiket az 1948. november 20-én befejeződött kétnapos megyei kádervizsgálatok során megfelelőnek találtak. A Bizottság úgy határozott, hogy „[…] tervet kell készíteni a hiányzó 7–800 elvtárs felkutatására, illetve átcsoportosítás révén történő felszínre hozására XII. 1-ig.” A november 17-i ülésen arról is döntés született, hogy a Káder Osztállyal együttműködve két nap alatt össze kell állítani a Mezőgazdasági és Szövetkezeti Szakkádertanács feladatkörét és munkatervét, majd ezt az Országos Kádertanács elé kell terjeszteni.
A legmegbízhatóbbnak számító ipari munkás és szegényparaszti származású
A legmegbízhatóbbnak számító ipari munkás és szegényparaszti származású