Kitekintő megjegyzések a menekültpolitikához

Egy többéves kutatás szükségszerűen hoz magával olyan „hordalékot” is, ami esetleg nem tartozik szorosan a vizsgálati témához, de nincs tanulságok híján. A mi esetünkben is születtek olyan elképzelések, illetve tapasztalatok, amelyek a formálódó magyar menekültpolitikában esetleg használhatók lennének. Ezek közül néhány:

Egy ország menekültpolitikája nem szorítkozhat kizárólag a napi feladatok megoldására, a „tűzoltó munka” végzésére. Megítélésünk szerint elengedhetetlen egy olyan menekült politika elvi és gyakorlati kidolgozása, ami hirtelen és szélsőséges

eseményekre is felkészült és azonnal hatékonyan tud reagálni. A dolgokat konkretizálva:

ma még nem tudjuk, hogy mikortól kerül bevezetésre a világútlevél a Szovjetunióban, de maximálisan fel kell készülni a gazdasági menekültek innen várható rohamára is.

Az intézkedések kidolgozásánál egy dolgot mindenképpen vezérelvként kell kezelni:

egy ország demokratikus berendezkedésének nem fokmérője menekültpolitikája. Az Egyesült Államok demokráciáját senki sem kérdőjelezi meg, jóllehet a világ talán legkeményebb bevándorlási politikáját folytatja. Svédország megítélését sem befolyá­

solja, hogy nem csatlakozott a menekültügyi egyezményekhez, s Ausztria sem számít katonai diktatúrának, mert katonai erővel akadályozza meg a gazdasági menekültek beáramlását. Magyarországtól sem vár(hat)ja el senki sem, hogy Európa „védőbástyája­

ként” befogadja a világ különböző részeiből érkező szinte kizárólag gazdasági -menekülteket, s azokról gondoskodjon is.

Ennek megfelelően egyértelműen meg kell fogalmazni és széles körben köztudottá tenni a magyar menekültpolitika sarkalatos elveit. Megítélésünk szerint ezek között az alábbi sarokpontoknak mindenképpen helyet kell kapniuk:

- A menekültek közül egyértelműen előnyt élveznek a magyar anyanyelvűek, ezek számbeli korlátozás nélkül befogadandók. Ez természetesen nem azt jelenti, hogy ösztönözni kell az áttelepülést.

- Az ország - teherbíró képességének alakulásától függően - fenntartja a jogot a nem magyar menekültek számának kontingentálására, szükség esetén a befogadás szünetel­

tetésére.

- A már befogadott menekültek - az ország érdekeit is figyelembe vevő - elhe­

lyezése érdekében a Menekültügyi Hivatal az eddigieknél nagyobb mértékben fog koordináló szerepet betölteni.

Az utolsóként említett alapelvet szükségesnek látszik kissé részletezni is. Terepbe­

járásaink során lépten-nyomon szembekerültünk azzal a problémával, hogy az egyes települések vezetői legjobb esetben is csak nagyvonalú becslést tudtak adni az ott élő menekültek számáról. Ennek megfelelően nincs naprakész és megbízható információ a menekültek összes számáról és az országon belüli térbeli megoszlásáról sem. Ez megle­

hetősen nagy bizonytalansági tényező a Menekültügyi Hivatal számára, ezért feltétlenül szükségesnek látjuk egy olyan információs renclszttr kiépítését, ami a menekültek településszintű folyamatos nyilvántartását lehetővé teszi. Ennek néhány előnye:

- Lehetővé teszi a menekültek támogatásának racionalizálását és nagymértékben csökkenti a visszaélések lehetőségét (pl. a segélyek többszöri felvétele).

- Pontos képet ad a menekültek országon belüli elhelyezkedéséről, így lehetővé teszi letelepítésük optimalizálását, olyan térségekbe irányításukat, ahol jobb lehetőség van befogadásukra.

Az információs rendszer kiépítésének vannak bizonyos technikai feltételei, amelyek megteremtésére szintén szükség lenne. Ezeken tűnődve merő kíváncsiságból utá­

nanéztünk annak, hogy az I. világháború után a jelenleginél jóval nagyobb menekült­

tömeg befogadását milyen szabályozás alapján végezték. Az akkori megoldások közül nem egy ma is használható és bevezethető - legalábbis megítélésünk szerint. Néhány a régi-új technikák közül:

- Annak idején minden menekültnek jelentkeznie kellett a határállomásokon felállí­

tott „Beköltözőket Ellenőrző Kirendeltségnél.” itt ellátták őket a megfelelő iratokkal, s

azt követően csak azok kaptak támogatást, akik ilyen igazolással rendelkeztek, s a ki­

adott igazolvány alapján történt a menekültek nyilvántartása. A „zöld határon" keresz­

tül ide-oda járkálás ehhen a rendszerben nem volt kifizetődő.

- Minden település köteles volt naprakész nyilvántartást vezetni az ott élő menekül­

tekről. Az Országos Menekültügyi Hivatal időről-időre név szerinti bontásban (!) rész­

letes adatokat kér a településektől a területükön lakó menekültekről. A mai világban aligha jelentene problémát egy hasonló nyilvántartás elkészítése, mindössze kötelezővé kellene tenni az önkormányzatoknak, s szigorúan megkövetelni a bejelentkezést a menekültektől is.

- Megfontolásra ajánlható a menekültügy I. világháború utáni területi szerveződése is. A budapesti székhellyel működő Menekültügyi Hivatalnak hét területi kirendeltsége volt, ezekhez 2 -3 vármegye tartozott. Közvetlenül ezek voltak kapcsolatban az egyes megyék alispánjaival, s nem az országos központ. Talán el lehetne tűnődni azon, hogy a nyolc köztársasági megbízotti hivatal mellett nem lenne-e realitása a menekültügy re­

gionális szervei kiépítésének?

- Egy korabeli rendelet (2300/1921. M.E. sz.) arról intézkedett, hogy a szolgálati beosztásuknál fogva helyhez nem kötött menekültek lakóhelyének kijelölését a mene­

kültügyi hatóság végzi, figyelembe véve az egyes települések felvevőképességét.

A menekültek irányított letelepítésének eszméjét talán nem ártana ma egy kicsit lepo­

rolni, s arányosabbá tenni az egyes megyék közötti közteherviselést a menekültügyben is. Jelenleg néhány megye aránytalanul nagy részt kénytelen vállalni a menekültek letelepítésében, s ezekben joggal emlegetik, hogy a menekültügyi egyezményt Magyar- ország írta alá, nem pedig Békés vagy Hajdú-Bihar megye. A demokrácia és az önkor­

mányzat nagyon szép dolog, de csak akkor, ha nem mások kárára gyakorolják. Ezért meg kellene teremteni a törvényes feltételeit annak, hogy szükség esetén az egyes önkormányzatok kötelezhetőek legyenek bizonyos számú menekült elhelyezésére. Az elmúlt években végzett vizsgálataink éppen a menekültek arányosabb területi elhe­

lyezéséhez kívántak segítséget nyújtani

Tóth Judit

Menekültügy és politika,