Absztrakt
Erdély, történelmi múltjának köszönhetően, számos kisebbségnek ad otthont. A magyar kisebbség száma jelentős, ők jelentik a legnagyobb befolyásoló tényezőt egész Romániában ebből a szempontból.
Egy kisebbség helyzete mindig kényes téma. Dolgozatunk megírása előtt arra voltunk kíváncsiak, hogy a gyökerektől kezdődően, vagyis az iskolapadban, mennyire meghatározó az, hogy egy adott személy a kisebbség vagy a többség tagja. Milyen tanításban részesül, milyen hozzáállással kell megtanuljon élni, mik azok a kihívások, amiket teljesíteniük kell annak érdekében, hogy könnyebb legyen a saját helyzetük.
Szakirodalmakban megfogalmazott gondolatokat tárgyaltunk, illetve szakértői interjúk feldolgozásával próbáltunk átfogó képet kapni a helyzetről. A tág és kényes téma miatt csak ízelítőt nyertünk, célunk még több érintettet megkérdezni, és ennek köszönhetően a jövőben majd egy még sokoldalúbb véleményt megfogalmazni.
A probléma létezése bárki számára nyilvánvaló. Kérdés az, hogy honnan indult és miért nem tudott még mindig megoldódni.
Bevezetés
Egy ember életében a történelem és a múlt ismerete, származása az, ami meghatározza személyiségét, hovatartozását és identitását. Ezért fontos az, hogy már fiatalkorban reális kép alakuljon ki a személyben, mely nem tartalmaz hamis és félrevezető információkat.
Szabó László Tamás (1993) a Ki vagyok én? című tanulmányában az identitástudatot és a kisebbségi létet tárgyalja. Szerinte az identitás az ember egyik alapdimenziójára, ami az önazonosságra utal és a kulturális antropológia alapkérdései közé tartozik. Fontos az, hogy milyen tartalmakkal töltődik fel identitásunk, melyek a meghatározóak, és hogy milyen az identitásfeltöltődés dinamikája. „Az a tény, hogy valamennyien egy adott kultúra és adott nemzet(iség) keretébe születünk bele, az egyén számára olyan adottságot jelent, amelynek tudatos reflexiója nem tartozik a naponta számon tartott dolgok közé. A nemzeti identitás hordozója a mindenkori, adott közösség. A nemzetet alkotó egyedek számára ez evidens alapadottság, olyan alapélmény, amely az egyén számára a legtermészetesebb s egyben legmélyebb módon a közösség kultúrájának legközvetlenebb objektivációjában, az anyanyelvben van lehorgonyozva” (SZABÓ 1993 PP 235.)
Vannak olyan élethelyzetek, hogy el kell gondolkodnunk azon, hogy kik is vagyunk igazából. Ez olyan esetekben is megtörténhet, amikor kényszerű vagy önkéntes országváltás helyzetében vagyunk, de ilyen helyzetnek tekinthető az etnikai/nemzeti kisebbséghez tartozás is. Kisebbségként gyakran kerül a személy elnyomásba már élete első felében, az iskolapadban, mivel különböző országok kormányai egyoldalúan ítélkeznek fölöttük és
119
különböző kisebb-nagyobb mértékű akciókkal törekednek arra, hogy csökkentsék, esetleg megfosztják nemzeti identitásuktól.
A Kárpát-medencei magyar kisebbség évszázadók óta szenved ettől a problémától. Néha jobb a helyzete, néha pedig rosszabb. Egy biztos. A magyarság sorsa a térségben még mindig problémás, már a gyökerektől indulva is, hisz nehézségek nélkül nem tud kibontakozni egy kisebbségi magyar diák, egy román diák szintjéhez képest, beszélhetünk akár iskola előtti oktatásról, elemi oktatásról, középiskolai oktatásról vagy felsőoktatásról.
A következő tanulmányban az ezzel kapcsolatos kérdéseket tervezzük sorra venni, figyelembe véve a kisebbség helyzetét számbeli adatokkal ismertetve, az elmúlt évtizedek során zajlott történelmi konfliktusokat, a jogkorlátozás céljából meghozott oktatási törvényeket, hibás információkat is tartalmazó tankönyveket, szakmai véleményeket. Egy ember személyisége az iskolapadban kezd el igazán kialakulni. Ha negatív képet kap, ami elnyomásban gazdag, az hátrányos következményeket okozhat. Kutatásunk során azokra a kérdésre kerestük a választ, hogy mi lehet az oktatáspolitikai konfliktusok gyökere, illetve, hogy ez mennyire befolyásolja a tanulók identitástudatát, mindennapi életét.
Kisebbségek Romániában
Romániában számos kisebbség megtalálható: bolgárok, szerbek, csehek, horvátok, németek, görögök, olaszok, macedónok, magyarok, hollandok, romák, oroszok, szlovákok, törökök és ukránok.
A 2011-es népszámlálási statisztika adatai szerint, Romániában a népesség 88,6% a román nemzetiségű, a kisebbségek listáján pedig a magyar etnikumhoz tartozó népesség száma a legmagasabb, 6,5 %-ot tesznek ki, amit a roma nemzetiségűek követnek 3,2%-os arányban. A Romániában élő más kisebbségek kis létszámuk miatt beilleszkedtek környezetükbe, anyanyelveiket már csak otthon, a családban használják. A mindennapi alkalmazkodáshoz a román, illetve az angol nyelvet használják leginkább. Fontos megemlíteni a német és ukrán kisebbségeket is, ugyanis az ukránok 0,3% míg a németek 0,2%-ban vannak jelen az országban40 (KISS –VERES 2018).
A korábban felsorolt legnagyobb számban előforduló kisebbségek, a roma lakosok kivételével, leginkább Erdély területén csoportosulnak. Megállapításaink szerint a magyar kisebbség kevésbé tudott integrálódni, a többi kisebbséggel ellentétben. Ezen megállapításnak számos okot tulajdonítunk. A későbbiekben tárgyalásra kerülő oktatáspolitikai problémák, és ezekkel egyetértő véleményekből kiderül, hogy a megkérdezettek is alátámasztják azt a tényt, hogy az oktatás és a romániai oktatási rendszer nagyban befolyásolja, mondhatni megnehezíti a Romániában élő kisebbségek integrálódását. Ez a magyar kisebbséget érinti leginkább, nemcsak azért, mert ők vannak többségben, hanem mert számos más tényező, mint például történelmi okok, az ebből származó erős nemzeti öntudat, az ismeretszerzés korlátai, a nyelvismeretek korlátai mind megnehezítik e kisebbség helyzetét.
Kiss Ágnes, a Romániai Kisebbségkutató Intézet munkatársa szerint „az is hozzájárul a gyatra nyelvismerethez, hogy a tömbmagyar vidékek lakóinak keveset kell használniuk a román nyelvet a mindennapokban, nem gyakorolják napi szinten, illetve nagyon jellemző a zsigeri elutasítás a román nyelvvel kapcsolatban. (A többi kisebbségre nem jellemző
40 Romániai kisebbségek, 2011-es népszámlálási adat – Kiss - Veress pp. 58
120
egyébként. A németek, szerbek, tatárok, ukránok, akiket ismerek tökéletesen beszélnek románul.)”41
Hargita és Kovászna megyék esetében igen nagy a magyar kisebbségek tömbösülése.
Ezek a megyék Románia legszegényebb megyéi közé tartoznak. Arra kerestük a választ, hogy a kisebbségi többség jelenléte a megyékben, milyen gazdasági, politikai, szociális s egyéb problémákat okoz, illetve hogy ez milyen mértékben okozza a megyék elmaradottságát.
Elemzések szerint a gazdasági fejlettséget, az urbanizációt, illetve az iskolai végzettséget alapul véve is jelentősek a regionális különbségek Romániában, Székelyföld pedig minden tekintetben a lemaradó térségek csoportjába sorolható (KISS - CSATA 2008). A jobb elhelyezkedést, a karrierépítést, a szakmai előmenetelt nyilván nagyban elősegíti az államnyelvismeret, azonban nem lehet eltekinteni attól a gazdasági-társadalmi és nyelvi környezettől, ahol a megkérdezett él és ahol boldogulni szeretne. Miként azt sem lehet figyelmen kívül hagyni, hogy Székelyföldön, illetve Erdély más rurális térségeiben nemcsak az a probléma, hogy az ott lakók esetleg kevésbé tudnak románul, hanem az is, hogy ezek gazdaságilag, infrastrukturálisan elmaradottabb térségek. Meghatározó továbbá a vidéken élők alacsonyabb iskolai végzettsége, illetve a gazdasági szerkezetváltásnak az a kísérőjelensége, miszerint a képzettebb rétegek egyre inkább a városokban koncentrálódnak, jelentősen csökkentve így a falvak humánerőforrás-potenciálját
A magyar kisebbség
A kommunista Románia fiatal lakossággal rendelkezett, ahogy ez jellemző volt más kommunista országokra, illetve a romániai magyar lakosságra is. Az 1990-től meginduló nagymértékű népvándorlás viszont gyors visszafejlődést eredményezett az ország lakosságának számát tekintve, illetve pár éven belül elöregedő állammá vált. Ez természetesen a romániai magyarságot is ugyanilyen nagymértékben érintette, a folyamat pedig mind a mai napig nem állt meg. Jelenleg az országban nagyjából 1 172 000 magyar él 18 300 000 román mellett, ez a szám pedig becslések szerint 2033-ra egy millió alá fog esni.
A magyar lakosság csökkenésének a másik kiemelkedő oka az asszimiláció. A környezeti hatásoknak köszönhetően erős az elrománosodás jelensége. A vegyesházasságokban egyre jellemzőbb az, hogy a született gyermekek román nemzetiségűként lesznek felnevelve. Az ilyen házasságoknak mindössze 32,3%-a jelentik be gyermeküket magyarként. Ez természetesen az oktatásra is kihat. Az egyre kevesebb diák miatt jellemző a magyar tagozatú iskolák és osztályok megszűnése (KISS –CSATA 2008).
A magyar kisebbség a legszámottevőbb Romániában. 564 településen a magyarság aránya meghaladja a 80%-ot, még 773 helyen az 50%-ot. Emellett még 280 olyan település van az országban, amelynél ez az arány meghaladja a 20%-ot (KISS –VERESS 2010).
41 A tanulmány megírása során készített interjú alapján.
121
18. ábra: A romániai magyar lakosság alakulása. Forrás: Kiss – Csata 2008: A romániai magyar kisebbség evolúciója
Az erdélyi magyar identitástudat
Veres Valér A Kárpát-medencei magyarok nemzeti identitásának összehasonlító elemzésében egy kérdőíves kutatás során mérte fel azt, hogy a Kárpát-medence Magyarországon kívüli magyarságában mennyire erős a nemzeti öntudat és hogy valójában hova valónak tekintik önmagukat (VERES – RUFF 2016). Dolgozatunk témája miatt nyilván csak az erdélyi kérdést tárgyaljuk.
A Kárpát-medencei magyarságra, így az erdélyire is, jellemző az, hogy máshogy élik meg azt, hogy mit is jelent magyarnak lenni. Már a nemzeti név megválasztása is mutatja ezt, mely a nemzeti identitás egyik alapja. A kutatásban a válaszadókat arra kérték, hogy jelöljék meg azt a közösséget, amelyikhez leginkább tartozónak érzik magukat. A magyarországi és a kisebbségi magyarok között eltérő helyzet figyelhető meg. Míg Magyarországon a legjellemzőbb az egyszerű magyar megnevezés dominált 46,3 százalékban, majd a magyarországi 38 százalékkal, Erdélyben 27 százalékkal az erdélyi magyar nemzetiségűként jelölték meg magukat legtöbben, illetve 16,6 százalék erdélyinek. Akik jelző nélküli magyarnak vallották magukat, 29,2 százalékot értek el. Jelentős, 22,9 százalékban vallják magukat másnak, 7 százalék székelynek mondja magát. Az eltérések rámutatnak arra, hogy a különböző országokban élő magyarok nagy többsége magát különálló ingroupként határozza meg, ám a magyarsághoz való kötődésük nem kérdőjelezhető meg, csupán sajátos jelleget ölt, felerősödik a regionalitása.
A hazafogalom a nemzeti identitás fontos eleme, a területi kötődés egyik fő mutatója. A romániai magyarok országukat, Romániát 46,5 százalékban jelölték meg hazájuknak, és kisebb arányban Erdélyt, Magyarországot pedig mindössze 2 százalékban.
Arra a kérdésre, hogy legszívesebben melyik országban élnének, az erdélyiek 53 százaléka választotta Romániát, 35 százalékuk választott más országot, vagy nem válaszolt, és csak 10 százaléka jelölte Magyarországot.
Kisebbségi kérdésben felmerül a hátrányos megkülönböztetés is. A válaszadók 57 százaléka Erdélyben azt válaszolta, hogy soha nem érte őt hátrányos megkülönböztetés, további jelentős részüket ritkán érte, 6 százalékuk pedig azt válaszolta, hogy nagyon gyakran érte őket hátrányos megkülönböztetés. A válaszadók 58 százalékra szerint nem jelent akadályt
122
Romániában a kisebbségi lét az országban való érvényesülésben, 26 százalék szerint néhány téren problémát jelent.
Kétnyelvűség
A magyar nyelvi közösség viszonylag koncentráltnak számít, abban az értelemben, hogy a magyarul beszélők zöme olyan településen él, ahol a magyar anyanyelvűek abszolút többségben, vagy legalábbis jelentős arányban élnek. Például a népesség negyede él olyan közigazgatási egységben, ahol a lakosok több mint 90 százaléka magyar anyanyelvű.
A magyar anyanyelvű népesség 98,5 százaléka Erdélyben és a Kárpátokon belül él.
Bukarest speciális esetét kivéve Bákó megye az a hely, ahol a magyar anyanyelvűek viszonylag nagy számban vannak, és a magyar nyelvet beszélők koncentrációja jelentős.
Horvát István (2008) Elemzések a romániai magyarok kétnyelvűségéről publikációjában információkat találunk a kétnyelvűség témájáról hivatalos szférákban. Törvény a román nyelv államnyelvként történő működésének alapnormájához viszonyítottan szabályozza a kisebbségek hivatalos környezetben történő nyelvhasználatát, és három alaphelyzetet különböztet meg.
2006-os adatok alapján, a romániai magyar anyanyelvű népesség 86,75%-a 423 olyan településen él, ahol kötelező a települések nevének a magyar nyelvű feliratozása is. Ezek többségében (83,7 százalékukban) a polgármesteri hivatal visszaigazolta a törvényes előírások betartását, 39 esetben (a települések közel 10 százalékában) nincs kétnyelvű helységnévtábla, és a vizsgált települések 7,1 százalékában vagy nincs információ, vagy valamilyen speciális helyzettel szembesülünk. Azokon a településeken, ahol a magyarok aránya meghaladja a 20%-ot, a különböző helyi kulturális, oktatási intézményekben (óvoda, elemi iskola, kultúrotthon) a magyar nyelvű feliratozás hozzávetőleg az intézmények kétharmadánál megoldott. A nem helyi alárendeltségű intézmények (rendőrség, posta) magyar feliratozása, azokra a közigazgatási egységekre számítva, ahol a magyarok aránya meghaladja a 20%-ot, viszonylag alacsony. Összesen 40 rendőrőrsön és 55 postahivatalon van magyar felirat.
A törvényes előírásokból kiindulva összesen 298 közigazgatási egység hivatalaiban volna kötelező biztosítani a feltételeket ahhoz, hogy a magyar nyelvet használják. Ezeken a településeken, a 2002-es népszámlálás adatai szerint, a romániai magyar anyanyelvű népesség 74,95 százaléka élt.
Szükséges-e a román nyelv az érvényesüléshez?
A jobb érvényesülést váró a magyar nemzetiségű családok, szülők egyik kézenfekvő stratégiája, hogy gyermekeiket román tannyelvű iskolába íratják vagy, ami talán még gyakoribb, hogy az alsóbb fokozatok elvégzése után, a magasabb fokozatokra átíratják gyermekeiket román tannyelvű intézménybe.
A foglalkoztatottság, foglalkozási szerkezet és a román nyelvismeret szintje közötti kapcsolatot vizsgálva első körben megállapíthatjuk, hogy azoknak az államnyelvismerete, akik valamilyen formában dolgoznak, szignifikánsan eltér azokétól, akik nem dolgoznak. A foglalkoztatottak csoportján belül pedig legjobban a vezető beosztásúak, a szellemi foglalkozásúak, a szakmunkások, valamint a tercier szektorban dolgozók ismerik az államnyelvet. Akiknek azonban a foglalkozási struktúra alsóbb szegmenseiben van a
123
munkahelyük (mint például betanított munkások, segédmunkások, alkalmi munkások, gazdálkodók), azok körében az államnyelv ismeretének átlaga alacsonyabb.
12. táblázat: Román nyelvismeret, Forrás: Sorbán 2012. pp 9.
Az államnyelvismeret értelemszerűen erős kapcsolatot mutat az iskola tannyelvével, amit különösen a román tannyelvű iskolákban láthatjuk. Mindazonáltal az, hogy valaki mennyire tud románul, szignifikánsan összefügg annak a településnek a típusával, ahol a megkérdezett él, valamint iskolai végzettségével is.
Az adatok egyfelől azt mutatják, hogy azok körében, akik középiskolai fokozatig román tannyelven tanultak (a magyarul tanulók csoportjához képest), többen vannak a szakiskolát végzettek (románul 29,1% tanult, magyarul 20,06 tanult), és arányaiban jóval nagyobb azok csoportja is, akik az egyetem elvégzése után magasabb, posztgraduális fokozatokat szereztek (MA, PhD esetében románul 3,4% tanult, míg magyarul csupán 1,1%). A magyarul tanultak körében ezzel szemben magasabb a líceumi érettségivel rendelkezők aránya. (A líceumi érettségivel rendelkezők aránya a románul tanulók körében 26,6%, míg a magyarul tanulók esetében 38%).
Elmondható tehát, hogy bár a román tannyelvű iskolához relatíve jobb mobilitási esélyek kapcsolódnak, esetleg a „valamilyen szakmával való rendelkezés” biztonsága, az anyanyelvű iskola nem érinti a magyarok esélyeit abban, hogy munkát találjanak, azonban a társadalmi ranglétrán való előrejutásukat, úgy tűnik, igen. Ez a mobilitási folyamatoknak egy igen fontos, látszólag a képzés nyelve mentén érvényesülő mechanizmusára világít rá. Azért látszólag, mert a hangsúly a többségi képzési struktúra lehetőségein van, szemben a kisebbségivel, ami a maga módján szabályozza az előrejutást, ugyanakkor (a többségi nyelvhez kapcsolható) szimbolikus aspektusa sem elhanyagolható. Arról van szó, hogy számos esetben nem nyelvválasztás, hanem szakválasztás van az iskolára vonatkozó döntések hátterében. A magyar családok, szülők, a gyermek(ek) taníttatásának terveibe, a pályaválasztásokba belekalkulálják, hogy mit nem lehet magyar nyelven, és mit lehet román nyelven tanulni, s ez már az alsóbb iskolai fokozatokat, a beiskolázási opciókat is érinti (SORBÁN 2012).
A román nyelv hiányos ismeretének következményei - Hargita megye esete
Hogy milyen helyzetet eredményez a magyar nyelvű kisebbségi többség egy romániai megye különböző folyamataiban, amely kihat a teljes megye fejlettségi szintjére, azt Hargita megye esetét alapul véve vizsgáljuk.
124
Kisebbség nyelvi jogok kötelezik a kisebbségi nyelv használatát, melyet a megye lakosai nagymértékben kihasználnak, ami a következőkkel bizonyítva, talán a megye helyzetét nézve, hátránnyá vált. A kisebbségi nyelvi jogok alkalmazását biztosító legfontosabb előírásokat Romániában a 215/2001-es42 számú helyi közigazgatási törvény, valamint a regionális vagy kisebbségi nyelvek európai kartája tartalmazza, amelyet a Román Parlament 2007. október 9-én léptetett hatályba.
A közigazgatási törvény községszinten és településszinten nyújt eltérő jogokat. Ha község szinten az adott kisebbség aránya meghaladja a 20%-ot, biztosítani kell az anyanyelv- használati jogot, és a kétnyelvű feliratokat a különböző állami hivatalokban (HORVÁTH -VERES –VITOS,2010).
Hargita megye esete a magyar kisebbség koncentráltsága miatt a kisebbségi nyelvi jogokat biztosító törvény hatálya alá esik. Az előbb említett tanulmányban a Romániai Kisebbségkutató Intézet kutatásának felmérése szerint, Hargita megyében csak a magyarságra vonatkozóan kellett alkalmazni a közigazgatási törvényeket, mivel 67 közigazgatási egységből összesen 64 közigazgatási egységet és 264 települést érint a kisebbségi jogokra vonatkozó paragrafus.
A magyar nyelv írásbeli használata az ügyintézésben 73,8%-ban lehetséges. A dekoncentrált intézmények szintjén értékelve az anyanyelv használat alapján a következő főbb következtetések vonhatók le. A szóbeli magyar kommunikáció nagyon elterjedt, azonban az önkormányzati hivatalokhoz viszonyítva kevésbé átfogó. A hivatalokban a román nyelvű kommunikáció és a román nyelv nem megfelelő használata, ismerete miatt jelentős problémák merülnek fel. A kutatás eredménye bebizonyítja, hogy a többnyelvűség fontossága mérvadó lehet. Egyrészt meghatározó kelléke az egyéni kapcsolatteremtésnek és mobilitás lehetőségeinek és egyre inkább feltétele a felnőttkori tanulásnak és információszerzésnek.
Ugyanakkor területfejlesztési szempontból a nyelvismeret a térségi humán erőforrás egyik meghatározó vonzata, akár a turizmusról, a külföldi beruházások vonzásáról, illetve abszorpciójáról, vagy akár a helyi vállalkozói kapcsolatok tevékenykedéséről beszélünk.
Általános szinten a kapcsolat egyértelmű az előbb felsorolt jelentések és a megye alacsony fejlettségi szintje közt. A román nyelvet a jogilag tételezett hivatalosságán túl, a különböző közösségi és egyéni tapasztalatok sajátos fontossággal ruházták fel. Szorosan kapcsolódik adott bírósági, rendőrségi, közigazgatási, nyaralási, utazási, illetve az üzleti kommunikációnak egy bizonyos szintjén is, gyakran használt nyelvi alkalmazkodáshoz.
Amennyiben valaki nem ismeri ezt a nyelvet, ez negatívan hat ki az életesélyeire, de legalábbis nagyon beszűkíti az egyén mozgásterét. A román közvélemény és politikum szintjén visszatérő toposz a Hargita megyei, és általában a székelyföldi nyelvi helyzet. Az, hogy ebben a régióban a magyar publikus nyelvként működik, számos nyelvi előítéletet táplál, s többek között a helybeliek román nyelv ismeretére vonatkozó túlzó és negatív érzelmi töltetű vélekedést eredményez. Ilyen kontextusban Hargita megye készségeinek szakmai,
422001. április 23-i 215. számú törvény: A helyi közigazgatás törvénye, 17. cikk. A közigazgatási szervek egységekben, ahol a nemzeti kisebbségekhez tartozó állampolgárok a lakosság több mint 20% -át teszik ki, a helyi közigazgatási hatóságok biztosítják anyanyelvük használatát velük való kapcsolatukban. az Alkotmány, e törvény és a nemzetközi egyezmények rendelkezéseivel összhangban, amelyeknek Románia részes fele.
125
precíz és árnyalt leírása meghatározó lehet a teljes elszigetelődést illetően Romániában (HORVÁTH -VERES –VITOS 2010).
A probléma gyökere. Az román oktatáspolitika
A romániai magyar közoktatás általános képe (beleértve a magyar nyelv és irodalom oktatásét is) nagyfokú átgondolatlanságról árulkodik, és ez (oktatás)politikai, intézmény szervezési, valamint szakmai kérdésekkel is összefügg. Jellemző az, hogy a közoktatás elkönyvelhet egy tantervi reformot, azonban ehhez a szemléletváltáshoz a tanároknak sem szakmai, sem módszertani fogódzót nem nyújt. Hiányoznak az érvényes tantervre írt tankönyvek és a tantervet értelmező módszertani segédletek, továbbá oktatásszerveződési szinten fel sem merül a tömb és a szórvány régiók különböző szükségleteihez alkalmazkodó tantervek és tananyagok fejlesztésének gondolata.
A hazai magyar oktatáskutatásnak és anyanyelv-pedagógiai kutatásoknak nincs önálló intézménye, így a potenciális tankönyv-, munkafüzet-, tanterv- vagy feladatlap írók általában csak önjelöltek. A szakmai megalapozás folyamatosságát biztosítani tudó országos szakmai háttérintézménynek, valamint a megfelelő minisztériumi felügyeletnek hiánya nemcsak a magyar nyelv és irodalom tantárgynak, hanem a magyar oktatás egészének a hatékonyságát, eredményességét és versenyképességét minimalizálja.
A romániai magyar oktatásbeli problémák már az első lépésben megnehezítik a magyar (és nem csak) kisebbség sorsát. Meggondolatlan törvényhozások, állandó tanfelügyelő váltások jellemzik az országot. Markó Béla a Sikerek, kudarcok és kihívások az 1990 utáni romániai magyar oktatásban című előadásban elmondta, „hogy a két világháború közötti erdélyi magyar értelmiség egyik legfontosabb problémáit az oktatáspolitikában született
A romániai magyar oktatásbeli problémák már az első lépésben megnehezítik a magyar (és nem csak) kisebbség sorsát. Meggondolatlan törvényhozások, állandó tanfelügyelő váltások jellemzik az országot. Markó Béla a Sikerek, kudarcok és kihívások az 1990 utáni romániai magyar oktatásban című előadásban elmondta, „hogy a két világháború közötti erdélyi magyar értelmiség egyik legfontosabb problémáit az oktatáspolitikában született