Kisadózó vállalkozások tételes adója (kata)

A kisadózó vállalkozások tételes adózásának bevezetése összefüggésbe hozható a 2010-es évek elejének újabb adóreformjával, ezen belül pedig a jövedelemadók kulcsának egységesítésére irányuló törekvésekkel. Ezekhez a változásokhoz kapcsolódott ez a kisvállalkozók adózásának optimalizálására alkalmas, kiszámítható, tervezhető és egyszerű adminisztrációval járó adónem 2013. január 1-jétől történő bevezetése, amely rövid időn belül a kulturális kisvállalkozások legkedveltebb adófajtájává vált. A kisvállalati adózói kör adózásának egyszerűsítése érdekében, a kisadózó vállalkozások tételes adójáról és a kisvállalati adóról szóló 2012. évi CXLVII. törvény (a továbbiakban: Kisa-tv.) két, gyökeresen új és egyszerű, az érintettek számára választható adónemet vezetett be: a kisadózó vállalkozások tételes adóját (kata) és a kisvállalati adót (kiva).

2.6.1. A kata választása és mértéke

A kata alanya az az egyéni vállalkozó, egyéni cég, valamint közkereseti társaság és betéti tár-saság lehet, amelyik ezen választását, valamint legalább egy általa foglalkoztatott kisadózót bejelent az állami adóhatósághoz, és vele szemben a törvényben nevesített kizáró okok nem állnak fenn. Az adóalanyiság választását a vállalkozás bármikor bejelentheti az adóhatóság-hoz, az adóalanyiság a bejelentést követő hónaptól jön létre. Az adóalanyiság a törvényben meghatározott okok fennállása esetén szűnik meg, az adóalanyiság a megszűnést követő 2 éven belül ismételten nem választható.

Az adó havi összege a bejelentett főállású kisadózó után 50 ezer forint, főállásúnak nem minősülő kisadózó után pedig havi 25 ezer forint. Amennyiben a kisadózó vállalkozás bevé-tele meghaladja a 12 millió (2016. december 31-éig 6 millió) forintot, az azt meghaladó rész után az adó mértéke 40 százalék, melyet a tételes adótól függetlenül kell megfi zetni. Ha nem minden hónapban volt adófi zetési kötelezettsége, úgy a tételes adófi zetéssel érintett hónapok és 1 millió forint szorzata a határ, amely felett ez a 40 százalékos adómérték életbe lép. Mivel 2017-től az áfa alanyi adómentesség határa 6 millió forintról 8 millió forintra nőtt, ami alatta van a 12 milliós bevételi határnak, így, ha a katás kisadózó 8 millió forint feletti bevétellel rendelkezik, megszűnik az alanyi áfa mentessége és áfa fi zetővé válik, amit be is kell jelentenie az adóhatóságnak.⁹⁸ Ettől az időponttól a bevételein fel kell számítania az áfát, illetve a be-jövő számláiban szereplő, áthárított, előzetesen felszámított áfát levonásba helyezheti. Ezzel párhuzamosan áfa kimutatások vezetésére válik kötelezetté és áfa bevallásokat kell beadnia.

2014-től a vállalkozások a főállásúnak minősülő kisadózók után nagyobb összegű, 75 ezer fo-rintos tételes adót is fi zethetnek, így a kisadózók magasabb nyugdíjra és táppénzellátásra szerez-hetnek jogosultságot. 2014-től nem minősül főállású kisadózónak az a személy, akit egyidejűleg fennálló több munkaviszony keretében foglalkoztatnak, ha e foglalkoztatások együttes időtarta-ma eléri a heti 36 órát. Így a kisadózó vállalkozót a havi kata megfi zetése mentesíti egyéb vállal-kozásában a minimum járulékok megfi zetése alól. 2014-től nem minősül főállású kisadózónak az sem, aki más vállalkozásban főállású egyéni vagy társas vállalkozóként biztosított, vagy egy másik kisadózó vállalkozásban főállású kisadózónak minősül. Tehát csak 25 ezer forint katát

98 Az EU jóváhagyását követően, 2018-ban várhatóan 12 millió forintra emelkedik az alanyi áfa-mentesség bevéte-li összeghatára, ami azt jelenti, hogy egységesen havi 1 milbevéte-lió forint lesz a kata és az alanyi áfa-mentesség felső határa.

kell fi zetnie annak, aki egyéni vagy társas vállalkozóként legalább a minimális járulékalap után fi zeti a járulékokat, vagy aki egy másik kisadózó vállalkozásában főállású kisadózónak minősül.

2.6.2. A kata speciális szabályai

Amennyiben az egyéni vállalkozók, egyéni cégek, kizárólag magánszemély taggal rendelkező betéti és közkereseti társaságok akként döntenek, hogy a kata szerinti adózást választják, a tételes adó megfi zetésével, akkor

– a kisadózó vállalkozások mentesülnek a személyi jövedelemadó, társasági adó, szociális hozzájárulási adó, szakképzési, illetve egészségügyi hozzájárulás megfi zetése alól;

– a kisadózók mentesülnek a személyi jövedelemadó, nyugdíjjárulék, egészségbiztosítási és munkaerő-piaci járulék, egészségügyi szolgáltatási járulék, illetve a magánszemélyt terhelő 14 százalékos egészségügyi hozzájárulás megállapítása alól.

A kisadózó vállalkozás az említett adónemekre vonatkozó bevallások benyújtása helyett, csupán egy nyomtatvány benyújtására kötelezett a bevételéről az adóévet követő év február 25-ig, azaz legkorábban 2016. február 25-éig.

2015-től az adóalanyiság 100 ezer forintot meghaladó adótartozás miatt csak akkor szűnik meg, ha ez a tartozás a naptári év utolsó napján áll fenn. Ilyenkor a megszűnés időpontja az adóalanyiság megszüntetéséről rendelkező határozat jogerőre emelkedésének napját magában foglaló hónap utolsó napja. Az adminisztrációs terhek könnyítését eredményezi, hogy a kata szerint adózó vállalkozás pusztán bevételi nyilvántartás vezetésére kötelezett. Szintén segíti az adókötelezettség teljesítését, hogy az adóhatóság a kisadózó vállalkozások tételes adója hatálya alá tartozó adózóként történő nyilvántartásba vételről, értesítő levélben tájékoztatja a kisadózó vállalkozást, amely rövid ismertetőt tartalmaz a katával kapcsolatos legfontosabb előírásokról.

Hangsúlyozandó, hogy a főállású kisadózó teljes körű biztosítottnak minősül, így a Tbj.-ben, illetve a foglalkoztatás elősegítéséről és a munkanélküliek ellátásáról szóló 1991. évi IV.

törvényben meghatározott valamennyi ellátásra jogosultságot szerezhet.

2.6.3. A kata és a munkaviszony elhatárolása

A kata megalkotásakor deklarált kormányzati cél volt, hogy ez az adózási forma ne szolgáljon ala-pul kényszervállalkozások alapításához, vagyis, hogy ezzel kikerüljék a munkaviszonyban való foglalkoztatás terheit. Ezért, amennyiben a kisadózó vállalkozással kötött szerződés a tartalma szerint munkaviszonyt leplez, akkor az adózási és egyéb jogkövetkezményeket a munkaviszonyra irányadó rendelkezések szerint kell megállapítani. Értékhatártól függetlenül mondja ki tehát a törvény, hogy a kisadózó vállalkozással kötött szerződést, ügyletet és más hasonló cselekménye-ket valódi tartalmuk szerint, a rendeltetésszerű joggyakorlás feltételére fi gyelemmel kell minő-síteni. Ha a kisadózó vállalkozással kötött szerződés, ügylet, tartalma szerint a kisadózó és har-madik személy közötti munkaviszonyt leplez, akkor az adózási és egyéb jogkövetkezményeket a törvénytől eltérően, a munkaviszonyra irányadó rendelkezések szerint kell megállapítani.⁹⁹

99 Harmadik személy ebben a kontextusban az a fél, aki a katás vállalkozóval /vállalkozással/ szerződik és akitől a katás vállalkozó /vállalkozás/ a bevételt kapja.

Az esetlegesen színlelt szerződések kiszűrése érdekében, a jogalkotó az általánostól eltérő megoldást választott. Az adóhatósági ellenőrzés során törvényi vélelem szól amellett, hogy minden olyan kisadózóval kötött szerződéssel munkaviszony jön létre a kisadózó és a vele szerződést kötő adózó között, amely alapján a kisadózó számára juttatott összeg meghaladja az évi egymillió forintot. A törvényi vélelem megdönthető, azaz fennáll a lehetőség annak bizonyítására, hogy a kisadózó jogszerűen járt el, és az általa kötött szerződés valójában nem munkaviszony. A bizonyítási teher azonban – a sajátos törvényi vélelemnek köszönhetően – ebben az esetben megfordul, tehát a kisadózó az, akinek bizonyítania kell, hogy nem leplezett munkaviszonyról van szó. A törvényi vélelmet akkor kell megdőltnek tekinteni, ha az alábbi körülmények közül egynél több (tehát legalább kettő) megvalósul:

– a kisadózó a tevékenységet nem kizárólag személyesen végezte vagy végezhette;

– a kisadózó a naptári évi bevételének legalább 50 százalékát nem a Kisa-tv. 13. §-a szerinti¹⁰⁰ adatszolgáltatásra köteles személytől (megbízójától) szerezte;

– a 13. § szerinti adatszolgáltatásra köteles személy nem adhatott utasítást a tevékenység végzésének módjára vonatkozóan;

– a tevékenység végzésének helye a kisadózó birtokában áll;

– a tevékenység végzéséhez szükséges eszközöket és anyagokat nem a 13. § szerinti adat-szolgáltatásra köteles személy (megbízójától) bocsátotta a kisadózó rendelkezésére;

– a tevékenység végzésének rendjét a kisadózó határozza meg.

Mivel a törvényi vélelemmel szembeni bizonyítási kötelezettség az adózót terheli, foko-zott jelentősége és kockázata van a mentesítési kritériumok mérlegelésének a kata választása esetén. Az egyes pontok között a bizonyító erő tekintetében nincs rangsor a hat szempont között, azaz egyenrangúak és bármelyik kettővel teljesíthető a bizonyítási kötelezettség ak-kor is, ha a további négy feltétel fennállása nem állapítható meg. Különbség van ugyanak-kor az egyes pontok között a bizonyítási kötelezettség gyaugyanak-korlati teljesíthetősége, a feltételek valós megállapíthatósága vonatkozásában. Minden bizonnyal a legkönnyebben a második kritérium szerint feltétel (az 50 százalékos bevételi arány) bizonyítható, ehhez nem szükséges a bizonyítékot mérlegelni, csak értékelni és megállapítani a tényleges bevételi adatokat. A kockázatot az növeli, hogy ez a feltétel az esetek nagy részében nem teljesül, így felértékelő-dik a többi feltétel teljesítése, az azoknak való megfelelés. Nyilvánvaló, hogy szakmánként, foglalkozási áganként más-más szempontot kell mérlegelni a tevékenység megítélésénél: egy alkalmi megbízásokat vállaló grafi kus vagy zongoraművész pl. minden további kockázat nél-kül választhatja a kisadózói státuszt, de nem mondható el ugyanez egy vagyonőrről vagy egy korábban benzinkútkezelőként alkalmazott munkavállalóról, aki egyéni vállalkozóként (és kisadózóként) végezné lényegében ugyanazt a munkát.

A színészi tevékenység, pontosabban a színész és a színház között létrejött, formailag vállal-kozási jogviszonyt, tartalmilag azonban munkaviszonyt jelentő ’színlelt’ szerződések kapcsán az adóhatóság korábban már adott ki állásfoglalást, lényegében a kisadózó vállalkozással kötött szerződésre vonatkozó új törvényi szabályokkal megegyező tartalommal. A színész – ha

való-100 Kisa-tv. 13. §: Az Art. szerinti adózó (ide nem értve az egyéni vállalkozónak nem minősülő magánszemélyt és a kisadózó vállalkozások tételes adójának alanyát) a tárgyévet követő év március 31-ig adatot szolgáltat az állami adóhatóság részére a kisadózó vállalkozás nevéről, címéről, adószámáról, és a kisadózó vállalkozás részére a naptári évben juttatott, a kisadózó vállalkozás bevételének minősülő összegről, ha az meghaladja az 1 millió forintot. Az adatszolgáltatás teljesítése során nem kell fi gyelembe venni a kisadózó vállalkozás olyan bevételét, melyről a kisadózó vállalkozás nem számlát állított ki.

ban vállalkozási tevékenységet folytat – meg tud felelni a kata követelményei közül legalább kettőnek; ez a két, elvileg teljesíthető feltétel a fenti felsorolás második és harmadik pontja.

Ugyanakkor szóba jöhet a negyedik pont is, amennyiben a tevékenység végzésének helyét tágan értelmezzük, és a színész, előadóművész szerepekre, előadásokra történő felkészülésének helyét is ide értjük.¹⁰¹ A problémát inkább az jelentheti, hogy a színházban a vállalkozási tevékenység gyakran valóban közel áll munkaviszonyhoz, azaz a jövedelem jelentős része ugyanattól mun-káltatótól származik, és a szerződésben a színház még az utasítási jogot is kiköti, ezen belül kü-lönösen, hogy a próbák és előadások elrendelését illetően teljes mértékben rendelkezik a foglal-koztatott színész idejével. Ezek pedig kétségkívül munkaviszonyra utaló rendelkezések. Ebből is következően, a kata szerint adózó színészek – ha egyebekben nem felelnek meg a feltételeknek – kockázatot vállalnak, amelynek végeredményeként őket és a foglalkoztató színházakat is az elmaradt adók és járulékok kamattal növelt megfi zetésére kötelezheti az adóhatóság.