---KIS KERTEMBEN, A DOMB FÖLÖTT Kis kertem ben a domb fölött
Nagy ünnep volt teg n ap elő tt:
Piros hajnal hasadtakor Kinyílott a rózsabokor.
R ózsab o k or, lángszerelem ! Beh m egbarátkoztál velem ; ?—
Az én lelkem dalos madár Énekelni hozzád kijár.
De mit érzek ? mivé lettem ?
ÁROK ÁROK.. . . Árok árok , széles árok ! Galambomhoz erre járo k : Á tugrattam m inapába’
S kitörö lt a lovam lába.
Most csak gyalog k u ty ag o lo k , A rózsám hoz b efo rd u lo k , M egcsókolom , megölelem Sarkantyúm at összeverem . Ha rajtam hajt a várm egye Mit törődöm ? ördög vigye ! E gy két házzal tovább állok A rózsám nál be se szállók.
K imegyek az itatóra : Rákapok egy pej csikóra S m egint szépen útra kelek — Én vagyok a betyár gyerek!
73
Messze kolompul a s e r e g , A bojtárom korhely gyerek : E rdőszélen hűs fák alatt Barna galam bjánál m aradt.
Hej te bojtár hová lettél ? Hogy tilosba eresztettél — Hozd erre csak az irh ád at:
L ekeritem a subádat, —
F u ru ly a-szó hallik távul.
Ő fújja tán raeguntábul — E rre tart lám ! erre ballag ; Oldalán egy arany csillag.
Ejnye miljom terem tette Beh szép az a lány m ellette !.
De m ár sem mit sem csudálom Hogy m egkésett a bojtárom.
se
HEJ A LÁNY KAPÓS Á M ..
Hej a lány kapós ám : E lhagyott a rózsám ! Ha elhagytál rózsám Gyű haha !
Nem szeretek többet De soha.
Semmi kedvem sincsen Mást szeret a kincsem ! Ha mást szeretsz kincsem Gyű haha :
Vigyázz , hogy meg ne bánd Valaha !
MIELŐTT É N . . . . Mielőtt én kósza betyár lettem .
Itt a pusztán egy kis lányt szerettem — Arany almám, jöjj az ablakodra!
Merre lobog kis kötényed fodra ? K i s-C z e 1 alatt voltam a v ásá ro n . Ott vettem e csikót potom áron S addig jártam addig csevetültem ; K icsin yb en , hogy kézre nem kerültem.
75
A pandúrok i g a z s á g o t kértek : L óra k aptam , porom ba se értek — Széllé vált a kese csikó lá b a , Jö ttek jö ttek ; de bizony h íjá b a ...
F elöntöttem m ár ott a garatra ,
Most csak egy pár csók kéne az útra — Hej galambom még egy tüzesebb et ! L á tla k -e ? Vagy talán soha többet.
Ne félj rózsám ! senki sincs más itten Csak az az egy igaz élő isten : Mire észre vennék a bojtárok Már a hetedik határban járok ! . . .
■ •*■+< M l • •
M I N E K N E K E M A S Z E R E L E M ? Minek nekem a szerelem ? Hordja el a veszedelem ! A szerelem hamis berek : Eltéved , ki benn tekereg.
T ud om , hogy e berek ham is, Benne vagyok én magam is — E lb ó d u ltam , eltévedtem Szerelem vándora lettem . M egizentem galambomnak : V essen véget bánatom nak!
K e m e n e s i határszélen Egy kis malom van az éren : Csókot ereszt a g a ra tja , Barna leány igazgatja.
Ez a m alo m , ez a czifra Senkinek sem darál pufra — Hajtó vize a szerejem ; F o ro g , m int a veszedelem .
Barna leány , kis angyalom ! Meg ne álljon ám a m alom , Ha be találok botlani E gy et pipára gyújtani.
A konyháról ne hozz tü z e t, S ziporkákat hány a szem ed : Bocsáss rám egy tek in tetet S m indenestől lobbot vetek!
KI A LEGÉNY.... ’ Ki a legény a csárd áb an 9 Most ide , az angyalát ! . . . Hej csapiáros mit totoláz ? Ne bucsi a csutorát.
Híjátok át a C s i c s e r i t , Hadd szóljon a muzsika ; — Iszunk hajnal hasadtáig S járjuk , m int a karika.
79
Biró gazda! vessük odább Azt a túri süveget
Adjunk helyet a c so rd ásn ak , — Ide most az üveget.
Igyál öcsém ! eddig úgy is Kárba mentek a lo v ak , — Ez ám még az ital ! — csak úgy Morog tőle a kobak
. . . Az én kedvem piros h a jn a l, Ott ragyog a csillaga — Ej haj kincsem galam bocskám , Ide te k i n ts , ne oda !
Kemenesnek a c s e r mentén E csapszék a su g ára, Itt iszik a szegény legény Ihajdárum potyára !
E sugárnál gyulladtam m e g , Igaz hitemre mondom ! M eggyujtott a pillantásod Kökényszemü galambom !
81
Csendes éj sohajta.
,Keraenesi ezimbalom.“ 6
Szivemben is Virágok te re m n e k , V irágai
Tiszta szerelem nek.
É des kincsem , Áldom a hatalm ad ! Légy te rajtok Az éltető harm at.
V irágra száll A nap pillangója S a harm atot Lecsókolja róla.
Köszönöm én E zt az em berséget ; De le bizony Ne csókoljon téged
83
Holdvilágos éjszaka van : Ki lehet fenn a faluban ? Egy szunnyadó virágszálnak Ablakánál furulálnak.
Bokor Jancsi ! beh híjában Merülsz el úgy a nótában : E szre sem vesz téged Baris Ha viradtig itt fújod is.
6*
Szőke földről Peti bojtár
Gyöngyikém , galambom ! Igen igen félek :
Tán el is olvadnék, Ha megölelnélek — Még alig hogy reád Pillantottam
S már talán a föld is Ég alattam ! . . .
AZT BESZÉLIK.. . . Azt beszélik : nincsen párom Csiri-csáré lirum-lárom ! De hogy is n in c s, u g y -e pajtás Ollyan , mint az arany sujtás — Ihaj no !
Ha az urcza-szeren ballag Illog-villog, mint a csillag, Kire pillantását veti Fogadom megemlegeti — Ihaj no !
85
Az én kincsem czédrus levél : Se nem daczos se nem kevély — Harmat rajta a sz erelem , Rám c sö p ö g , ha m egölelem — Ihaj no !
HEJ HEJ FELESÉGEM ASSZONY....
Hej hej feleségem asszony, nem úgy ám Az ördög se győzi ki ezt kis b a b á m , Hát minek megint a lepetár selyem ? Majd én azt a zsidót vissza terelem , Ne hallgasson rá akárm it öblöget — Takarodj ki : jöjj m ásk o r, most nem lehet!
N yerekedni m egint : u g y -e kellene?
Verjen beléd az a fütyölgő fene ! De zsidó! most v é g e . isten az atyám ! Ha nem pusztulsz . még ma eloldallak ám Lódulj k i, m ert biz úgy ütlek fejbe, hogy Még öreg apád lelke is sírni fog.
87 Mit nem néznék máskép beszélnék veled — Minek ide az a selyem viselet?
Hallgass ! m ert majd előveszlek s fogadom Nem köszönöd m e g , ha részed kiadom. — . . . Azért is megbicsakolom m agam at : A djátok csak ide furkós botom at ! Hogy a mennykő rég agyon nem vagdalta Azt i s , a ki a módit kigondolta.
SZÉP A SZ E M E D ..,.
Szép a szem ed , szép az a rc z o d , Galambkosár a kis m arkod , Hóra cseppent vérhab a szád : M ért is pillantottam reád ?
Szép szem ednek szép egétől m eggyuladtam , Szép arczodnak szép havától elolvadtam . Galambkosár kis m arkodba szállt a lelkem S hej azót^ — tudom is én mivé lettem ? ! . .
—- M CI»»
Fáj a szivem , fáj az egész testem : Két szék között a pad alá estem ! Már bizony csak ez a büntetése, Kinek minden felé fog a kése.
Hej te picziny kis gömbölü barna ! Ö lelnélek, ha szemet nem szúrna — Kincsem! csak most ez egyszer bocsánat:
Tied leszek holtig , ha nem bánod.
Szerelmünknek mért is vetnél véget?
Nem szerettem soha m ást, mint tég ed ; Csak hogy bizony jár a világ n y elv e, Ha a legény dévajsággal telve.
De mi gondom akar mit b eszélnek?!
Gyöngy virágom ! ereszd azt a szélnek ! ü g y áldjon meg mind a három isten Amint igaz szeretőddé lettem !
89
ZÖLD ERDŐ.. ..
Z öld-erdő az én szerelm em , Más mikép is lenne ?
Hiszen te vagy kis galambom Dalos madár benne.
Nyár alkony a gondolatom , Más mikép is lenne?
Hiszen te vagy kis galambom Arany csillag benne.
Furulahang az én lelkem : Te vagy só h ajtása,
P ásztortüz a szivem lángja : Te vagy lobogása.
Vágyam egész tündér-világ Te vagy levegője
Iczinpiczin kis galam bom , Szivem szeretője !
KÖRÜLÖTTEM EGY VIRÁG SE..
K örülöttem egy virág se nyílik : . Tem etőbe szomorú fűz illik!
Gyász tem ető lelkem g o n dolatja, Benne fekszik vágyaim halottja.
Mint az elhalt gerle a b o k o rb an , ü g y nyugszik a boldogság e s írb a n , Szom orú fűz a szerelem rajta — Ej beh k á r, hogy uj lombokat hajta.
Szeretlek én szőke kis galambom 1 Igaz szívből ; de mi haszna m ondom ? Boldogságom többé fel nem tá m a d , — Hű szivemben bokréta a bánat.
Hogy a g yűrűt tőlem v i s s z a k é r t e d Sírtam mint a sebes eső értted ; . . . De j ó , hogy a b á n a t o t m e g h a g y t a d Legalább m ég sirhatok miattad !
SÖTÉT KÖD ERESZKEDETT...
S ötét köd ereszkedett a pusztára : Nem akadok a szeretőm lakára Hej sötét szin hordjon el a fergeteg ! Én egy kökényszem ü szőkét szeretek.
Hajnal óta járok , isten az apám ! Patkóját is elrúgta már paripám : Nem tehetek róla édes deresem ! Most a szivem bokrétáját keresem .
91
Lóg a subám , megragadja a haraszt, A forgó szél majd a lóról lemaraszt — Megragadja szivemet is a b á n a t , Ha nem látlak rózsám ! mire kívánod.
Elbódultan nyargalászok h íjáb an , Deres lovam mindig a szél nyomában Deres lovam akar merre terelem : Mindenhová vele ér a szerelem.
Mért nincsen most holdvilágos éjszaka ? Beh meglátnám : hol a kincsem ablaka ? Elővenném kis tilinkóm — azután Keservesen megfujnám ott igazán.
Éjszak felől meleg szél jő elémbe Rózsám nevét fütyörészi fülembe Hej te szél ! ne b u s í ts , az illyen adta ? ü g y is majd a guta megüt miatta__
93
Gsálés ökröm bimbó nevű Igen helyes j á r ó ,
A hajszásat cserben hagyja — Hik te odább , ráró !
Az a magam nevelése, Ezt vásáron vettem Pünkösdre lesz esztendeje, Hogy gazdává lettem.
Kukoricza—kapálásra El kell adnom ő k e t. . .
Hajsz ne ! . . . mivel rába m ellett Szereztem egy rétet.
Nem a z é r t, hogy az enyimek — De szép egy p ár b a ro m , Hogy jó kézbe kerüljenek Magam is ak aro m .. . .
Hik te ne ! . . . hát bátyám uram ! Ne gyújtsunk rá eg yet?
,Debz‘ öcsém jó lesz ! . . . alig ha T ehetünk most tö bbet !
Biz azt tartom . . . . hóha bimbó . . Itt a dohány nálam :
Töltsön rá k e n d , majd kiütök.
.Bizony alig várom .4
,Ej beh ham ar bele gyulladt !*
Első koczintásra.
.Fogadj isten ! . . . induljunk hát : Szólj rá a hajszásra.,
Hik te ne . . . h e j, bele gyulladt Szivembe is régen :
A kend lánya gyújtott bele O tt a falu végen_ _ _