J k e m e n e s i
cimbalom .
r it*
ELŐSZÓ.
Az itt Összegyűjtött költemények nem mások , mint egyes sugárkák nagy részt azon nép életéből, mely vasmegyének ,,Kemenes“ nevezet alatt ismert részét lakja.
E r e d e ti fajtánk megérdemli, hogy költészetére figyelmet fordítsunk : ismer
jük kedélyes gondolatait, becsületes szi-
vét szilajságában ú g y , mintja szerelem enyelgő örömeinél, hogy egÿet ölel a barnán, baklós csizmaszárára csap tenye
rével , barmadfelet ugrik s nagyot rik
kant jó kedvében.
Mint csendes parti levél figyelek a néptenger hullámzatára, hallgatom szó
járásait , kilesem érzelmeit. Eredeti szilaj gondolatai viszhangra találnak lelkem
ben : közibök vegyülök , kihalászom ér
zelmeiknek drága gyöngyeit s azok ösz- szeillesztésében találom örömeim legked- vesbikét.
Mennyi eredetiség? mennyi sajátszerü gondolatok e népnél?. . . S mindenki
ejtése , minden szava egyegy vonás az eredeti kép kiegészitéséhez.
A nép élete hasonlit azon mezőhez, mely kebelében a régi kor kincseit ön- tudatlanul ápolgatja. Uj világot kell ad-
V
nunk e kincseknek, átültetvén azokat e nemzetiralom kertjébe. Általánosítanunk a jól gondolt tájszavakat, életet adnunk a nép jellemző kifejezéseinek, hangot örömeinek , nyomatékot , jelentőséget gondolatainak a népköltészet által. S pe
dig nem azért, mert a népköltészet nap
jainkban divat, hanem : mert a nép ere
detijelleme, kedélye, lelkülete, nyelvé
nek sajátságos szépsége , kifejezéseinek tájszeriisége leginkább dalaiban s leg
többször jó kedve, vagy legalább a lé
lek oly hangulata által mutatkoznak, midőn a cselekvés körül a szív érzelmei
nek is kijut a maguk szerepe, s ez az oka, hogy e szavak, e kifejezések visz- szaadására is legalkalmasb a népkölté
szet: hű és népszerű leirása azon jelene
teknek , melyekben az érintettem szavak, vagy a táj szokásaival kapcsolatban lévő
jellemző kifejezések leginkább használ
tatni szoknak.
E nézetektől vezérelve fogtam én is a „Kemenesi czimbalom44 Írásához, mely
ben Vasmegye’ e szép része tisztán ma
gyar lakosságának ajkáról lelesett nyel
ven nyújtok a közönségnek egy igény
telen , de talán nem épen érdek nélküli gyűjteményt.
A s z e r z ő .
Fonóházban szól ajfcida : Csalogatnak engem oda ; Nem megyek én nem m e h e te k , Mert a rózsám igen beteg.
Mit csinálnék olyan helyen ? Szivem úgy sem lenne jelen : A szivem zálogban maradt Galambomnak feje alatt.
Kemenesi czimbalom.44 1
Búmban se haliok se látok : össze törném a rokkátok — Mulassatok hát magatok , Én betegemnél maradok___
Nyújtsd ki rózsám, bársony karod!
Nem bántom , ha nem akarod ; De ha elnézed angyalom!
Megsimítom, megcsókolom.
F áj-e még a fejed nagyon?
Talán forróságod vagyon ? . . . Forróság a te kellemed : Meggyujtottad a lelkemet !
ZÖLD VETÉS K Ö ZT.. . . Zöld vetés közt énekel a pacsirta, Bár a vetés bársonya eltakarta : Énekimben megszóllal a szerelem , Akar mikint takarja is kebelem.
3 Szerelem nélkül az ember kebele
Kiszáradt fa, mellynek nincsen levele Leveles az én szerelmem zöld fája, Csakhogy bánat rakott fészket reája.
Bánatom egy sötét felhő az égen — Édes kincsem Î tekints reá szelíden : Szép a feileg az ég sötét m a d a r a , Ha pirosra festi a nap sugara.
— •
C Z I F R A S U B Á M . . . . Czifra subám húsz fo rin to s.. . . Ez a kis lány csalafintos;
Száma sincsen hányszor csala : Verje meg az isten nyila.
Minő tüzesen pillogat?
A szeme majd hozzám ragad : Ne erőtesd édes vérem ! Kevesebbel is beérem
í*
Becsülöm a gusztusodat;
De ne fáraszd érttem magad’
Nem megyek én bolondjába’, Mint a madár kalitkába.
Hanem csókot mégis a d o k , Abban talán meg nem halok S mihelyt vége szakadt annak : Neki váttok a Bakonynak. — Czufel fakó! ég a berek ! Hadd menjen a betyár gyerek — Karakói biró lá n y a ,
Vár engemet vacsorára.
- ‘ « U H »1—
SZEGEZÉS B Á N T ....
Szegezés bánt : fáj a keresztcsontom — Mennykó' egy szer vagy te kis rubintom Te miattad csúsztam el a j é g e n , ü g y rag yo g sz, mint a csillag az égen.
Bari néni! ne füleljen e rre:
Menjen a r é b b , nézzen a kenderre —■
Jobb volna , ha a dologhoz fogna , Mintha bizony maga más lett volna ! 9 Rád te k in té k , te elm osolyodtál,
Megbüvöltél, meg is vakítottál ; De hogy is ne? pillantásaidra Még ülve is megbotlottam volna.
Bari néni ! mit botorkál erre ? Ne vigyázzon e csintalan szerre ! Tudom bizony maga is azt tette R é g e n te n , ha legény volt mellette.
Rózsa felhő, kincsem! pillantásod, Talán nem is földi szármozásod ? — Felhődet a vész azért nem bántja , Ott terem a szerelem gyémántja.
Gyere idébb : csókolj meg e g y szerre!..
Bari néni ! mit tekintget erre ?
Sz’ nem magának, e kis lánynak mondom Van is nekem most magára gondom !
5
E gy kis halom virul kertem k ö z e p é n , Elmondhatom mért szeretem ? el biz én : Hej mikint e rózsa fürtös kis halom ü g y mosolyog sokszor az én angyalom.
Napsugár enyelgi néha ezt körül, Megöleli, megcsókolja emberül : Édes kincsem ! eressz kebled havára , Hadd tegyek ú g y , mikint a nap s u g á r a . . . .
Ő SZIFÁK O N ....
Őszi fákon
Sárga levél lá tsz ik , Levelek közt
Lgy kis madár játszik.
Kis m adár a G ondolat m ögöttem , Mit a múltak Romjain feledtem . É des rem ény T arka pillangója A kis m adár Hű vigasztalója.
H e j, azért is
C sügg úgy e h atáro n , Mint a harm at A liliom szálon.
Őszi fákon
S árga levél lá tsz ik , Levelek közt A rany sugár játszik.
7
Arany sug ár
Beh m eg v igasztalnál, Hogyha rózsám Pillantása volnál.
BÚSULOK ÉN__
Búsulok é n , majd m egöl a bubánat : M essze ú tra vitték édes babám at — M ért nem vagyok kikeletnek lágy szele?
Hadd m ehettem volna én is el vele.
V iszik , viszik rónaságon m esszire Hullámidon délibáb nagy tengere!
M ért nem vagyok rónaságon kis m adár ? Melly a délibáb közt énekelve jár.
K emenesen rongyos csárdák állanak : Tudom egyikbe majd csak beszállanak — Mért nem vagyok e csárdában kocsm áros ? Melly úgyis a m ennyországgal határos.
Édes kincsem ! akar hol lesz lakásod : Ne feled d , hogy boldogságom a társad ! Hozza meg azt nekem angyal-kebeled , Mint a him es virágot a kikelet.
— * * rn—
KEMENESI FÜZES-BEREK.. . . Kemenesi füzes-berek ,
Bele mennék ; de nem m erek , M ert a szivem oda lenne : Barna kis lány lakik bene ! A füzesben csillag ragyog,
Vagy nem csillag : — oda vagyok ! — A kis barna pillantása,
M eggyujtott a lo b o g ása... . Sárga csik ó m , fordulj vissza ! Hamis ez a berek hossza : Csak egyszer botlottam bele S oda lett a szivem fele :
9
A hajnali kakas szóra Felkapok én a fakóra : Köd előttem , köd utánam!
Lesz ma megint dinum dánom.
K ém en e s i nyires határ!
V an-e benned nyalka bety ár?
A ki velem hébe-hóba Ei-eljárna vigadóba.
Ügy kérődzik a bal felem ! Tudja a kő mi lesz velem?
Szivem , mint a lovam lába Szikrákat hány ebenjába.
Vagy úgy . . . lám már oda é r e k . . Rózsám ! adj most a mit kérek : Z abot, szénát a lovamnak, Meleg csókot jó magamnak ! — Édes lelkem néném asszony ? H e j, csak egy szóval marasszon ! Mert én akar hová le g y e k , Ha ma innen odébb megyek.
Töltse meg a kulacsomat : Hadd csipem le jól m a g a m a t!. . . Jövő farsang derekára
Számot tartok a lányára.
A szerelem nehéz kereszt : Elmennék ; de el nem ereszt.
Álmos vagyok : tündérálom Ez az én rozmaring szálom !
H
Akar mi legyen a nevem, Ha odáig nincs a szivem : Csak káromkodni sem m e r e k , ü g y megviselt ez a gyerek !
EJNYE TE KIS RÓZSA SZ ÍN Ű ...
Ejnye te kis rózsa szinű harmat : Beh szeretlek , eszem az irgalmad ! Vajh minő tűz emészt belől téged ? Hogy a szemed olyan igen éget.
M egláttalak, közeledbe jöttem ; J a j , ha tudnád milly odáig lettem ! Pillantásod rám miért is mérted ? Megátkoznám a világot értted.
Ha szerelmem virágos kert le n n e , Te meg lennél a pillangó benne S én körödben a levegő-élet : Meggyuladnék még akkor is tőled!
43
Oda hajtok deleidre Arra a kis zöld erdőre — Zöld erdőnek p ázsitjára, Hova nem hat nap sugára.
Ott az erdőn patak csörög A patakból vizet merek : Hej a vizet azért merem Nagyon éget a szerelem.
Hogyha szellő jön ott közbe Rózsa-levél hull a vizbe:
A zért hull az ollvan sűrűn Szeretőm jár át a bürün.
Kis kosarat hordoz vele Piros zamóczával tele : Míg szép magát megölelem Zamóczáját tizedelem . Csak úgy isten igazában K eresem a kosarában : Jobb zamóczát terem ajka O tt egyet sem hagyok rajta.
EZ AZ UTCZA...
Ez az utcza K anyarékos __
Az én rózsám T akarékos:
Kanyarékos U tcza-végen A zért várom Ollyan régen.
Ez az utcza V égig sáros . . . . ü g y szép a láriy , Hogyha páros : Hej én azért Kedves párom S áros utczán Is bevárom . Ez az utcza Dufla s o r o s . . . . Az én rózsám Túli piros : Dufla soros Utcza hosszat Nem találni P irosabbat. —
d5
HEGYEN ÁLLOK.. . . Hegyen állok.
Igen szép idő van — Két kis hattyú Fürdik lenn a tóban.
Gondolatim Épen így fürödnek Kék tavában
Gyönyörű szemednek.
Énekes szél
Száll a hegy fo kárul, Érintésén
Virág hull a fárul.
Ne bántsd rózsám ! Énektermő fámat,
Szivemet, — — — — mert Virágeső támad...
— H M - —
F ut a fa k ó , lóg a szűröm ujja : A forgó szél erre arra fújja.
L ibeg lobog síp ujjú gyolcs ingem : A hadnagyok m egkergettek engem.
L assan fakóm ! elég nagy a puszta : Nyomot veszt az ism eretlen rajta — S a c sik ó s, a puszták vad galam bja : Odább állni a legkisebb gondja.
Hó ne fa k ó , m eg állj!..”. ham arjába B etekintek egyet e csárdába : Itt a puszták legszebbik v irága, Távozásom a szom orúsága,
„Kemenesi ezimbalom.44 2
47
— Hej rózsám, megáldjon isten téged!
Kergetnek egy hódos csikó végett:
De ne búsulj semmit is galam b o m , Csak szeress ; a többi az én gondom !
— mi*—
JERTEK PA JTÁ S.. . . Jertek pajtás igyunk e g y e t , Itt a g y ő r i g y e r e k e k ! * ) Úgy is már száz esztendeje, Hogy nem ittam veletek.
Mi s k a , te! azt megmondom : ma Meghúzzátok emberül,
Én is meghúzom a kancsót.
Hogyha a sor rám kerül.
P a t i k á r u s jó hegedűs Biz arról is felelek ;
De azért csak — ihajdárum ! Még is te vagy a gyerek.
*) Álaláoosan így említik nálunk a győri jenieket,
Azt a la s s ú t, azt a búsat — Hogyan is volt ? . . . húzzátok!
Vagy csitt! előbb egy itallal Oda rontok hozzátok.
Ugyan pajtás! ne ekiendezz E lő tte m , az angyalát !
Add errébb csak : hadd nyújtom át Nekik azt a csutorát.
így n i ...hát az öreg Farkas A czimbalmos nem iszik ? Tán. a vén korifeus ott Hátul megint aluszik ?
H e j , nem úgy ám ! mozduljon csak E rrébb édes ö re g e m ,
Kegyelmednek — engem úgyse! — Leemelem süvegem.
Nem igaz az u g y -e bátyó ! Mit a világ néha se jt, Hogy a vén muzsikus minden Nap egy nótát elfelejt ?
Igyák egyet hamarjában ! Úgy . . . helyesen ! . . . lá ssáto k , Mit nem tud az én öregem 9 No Miska , most húzzátok ! De hát úgy ám, hogy a nóta Az egekig ragadjon,
S köztünk még a levegő is Szinte sirvafakadjon.
így mulat a magyar ember, Ha fáj a bal o ld ala __
Ö rd ö g , pokol! hogy a szívben Minden remény elhala.
Remény, re m én y !... fogy-e a bor?
Az irg alm át, igyatok !
Nem fogunk ám megszorulni — Ne féljetek , hozatok.. . Hogyan is v o l t ? . . . No az igaz:
Jói húzzák a korhelyek, ü g y lábaim alá ra k já k , Alig bírok már velek.
Nézzétek a brúgós gazdát ! Miilyen igen r e s z e li, F é l e k , hogy az igyekezet Szegény fejét megöli.
És az öreg Farkas bátyó Beh emberül dolgozik ! S a kis sípos hogy harapdál Majd nem bele motozik.
Beszélhet az egész világ : Lelkem úgyse híjában ! Nem terem több illyen banda Egy hamar e hazában.
... Hagyjátok el most egy kicsit, Halljunk szép szót pajtások ! V a g y ___ a miljom terem tettét ! Mégis jobb : csak húzzátok ! Sötét tenger az én lelkem A midőn igy m u la to k , Maradjanak benne gyöngyül Még most a gondolatok!
Megoldom a kerekemet : Húzd meg czigány, az enyimet ! Ne bámuld a kapufát.
Vakuljon meg az apád ! Ahun ni —
Nem vagyok én sehonni.
Hej ez a kis szőke czucza Olly jó, mint a szivalicza ! Idres bodros a szoknyája, Piros alma az orczája — Éhen ni :
Beh jó volna megenni.
23 Se robaja se k o p aja.
Ha itt vagyok kutya baja.
M egforgatom , mutatom S magam is jól kirakom : Eben m !
Abun ni !
Ki tudna most alunni ? . . .
——*3C —
RÉZ SARKANTYÚM.. . . Ráz sarkantyúm karikára Sitíóron j á r a k o c sm á ra .. . Egy ital bor — isten neki Î —■
Az embert csak megilleti.
K ocsm árosné, virágszálom ! Hozza im m á r, alig várom.
Úgy szeretem az italát ; De még százszor jobban magát.
Üljön mellém a s u b á m ra . Egy tüzes csók kéne számra : Ne féljen attól e lő r e .
Hogy tán meggyuladok tőle. ..
Ejnye mi a veszedelem ! Szóba se áll talán velem?
Hadd ölelem — mit tekin th et? — Ezt a kis patyolat inget !
A világra semmi gondom : Csókot ide , hogyha mondom ! Vissza akar százat a d o k , Mert én betyár legény vagyok.
— MH —
LEVÉL SZINYES FA LUDERÉK ..
Levél szinyes faluderék ! Ej beh hamar rád ismerék : Pünkösd napján , szokás szerint Hejje huja van itt megint.
Hej fiúk ! már húzzák is tán ? ___
Ott legyek ám én is aztán ! Mert csak én rakom ki nagyon A ki megáldója vagyon.
25 Ha kiállók a pikétre :
Járom akar három r é t r e , Három a táncz mind halálig ! Ki a le g én y ? majd elválik.
Húzd meg c sic sa , húzd meg Jankó ! Itt a h u s z a s , itt a bankó :
Ríjon bele száz forintom ; De meghordozlak rubintom !
—
TEMETŐBEN ÜTÖTTEM F E L .. . . Temetőben ütöttem fel tanyámat :
Eltemették édes kedves anyámat!
Szilaj gyerek, betyár gyerek vagyok é n ; De a szivem , de a szivem — a helyén ! Hű szeretőm vigasztalgat e n g e m e t, Le-lehajtom kebelére fejemet S míg elmereng képzeletem’ játéka : 0 a virág s én a virág — --- á r n y é k a !
■—— JH'
Rózsát hintek szét a g y alogúira, Szőke kis lány já r ezen a kútra : Hej e kis l á n y , mint a nap az égen Úgy melegít a szivemben régen.
Édes kincsem ! holnap viradóra , Ablakomnál állj meg csak egy sz ó r a , Légy irgalmas — ha lehet — irántam ! Szivemet már régen neked szántam.
Énekszódra megnyílik az ablak:
Ne h arag u dj, ha ölembe foglak!
Mi tagadás, benn óhajtanálak Kebelemre virágbokrétának.
Házad felé áll szekerem r u d j a , Hogy szeretlek : az isten is tudja ! Gyere hozzám : ne kérd az an y ád at, Eszem azt a pitypalatyos szádat !
——n n — JÓ IDŐ JÁR....
Jó idő jár, nagy a vetés : Te gyönyörű kis teremtés Engedj immár a szép szónak, Jöjj el kepés-aratónak.
Nem bánod meg — bizony mondom Magamnak lesz reád gondom.
Hogy ne szenvedj rövidséget — Áldom a gyönyörűséged’ !
Tedd le hugám most a v arró t, Vedd kezedbe azt a sarlót : Arasd le mind búbánatom Hadd legyen már egy jó napom.
Ide tekints, oda pillants!
Itt a virág, ott a kullancs — Arany sugár pillantásod , Félvilágon sincsen másod.
SZÁLL A F E L H Ő .. . . Száll a felhő : verőfényes a liget — Ég a lelkem : tán a rózsám emleget;
Felleg a b ú , verőfény a szerelem , Verőfényes liget az én kebelem.
Kebelemben ritka madár az öröm : Neked adtam lánykám , édes gyönyöröm Neked adtam ö rö m em et, kínomat, 0 mert neked adtam egész magamat.
29 lia az öröm virága van kezedben :
Gondolom csak megfordulok eszedben ; Verőfény e virágon a szere le m , Mellynek most csak ábrándjait ölelem.
Ha a kínok sötét éjjé vesz körül : Gondolom, hogy emlékemre felderül Lelkem az éj fellegén is á tr a g y o g , Mert az éjben könyűim a csillagok!
HÚZÓDNAK A BÁRÁNY-FELHŐK....
Húzódnak a bárány-felhők : C söpörög-e'9 azt l e s e m _ _ _ Áldja isten csárdásgazda Épen magát keresem.
Egyik lábam a gádorfán , Félkezem a kilincsen ; V an-e abból a jobbikból?
Be se nyitok, ha nincsen.
Erősítő kellene — Hevulök is , lankadok is , Jó lesz a bor ellene.
Egy huzamban kutyagoltam A M a r c z a l t ó l idáig ;
Se nem e t t e m , se nem ittam - Sárban jártam b o k áig .. .
_ _ _ J a j , de csak most veszem észre Mindent össze hederek
Pedig szemközt áll velem — itt Ez a gyönyörű gyerek.
Ifjú a sszo n y , drága kincsem ! Még itt sincs a csutora ; Már is félig meggyógyított Kökény szeme sugara.
Hej biz el is maradhatna Gazda uram a b o r r a l , Csak egy csókot válthatnék e Szép liliom bokorral !
31
Csurgóra áll a kalapom.
Ha egy kicsit félrecsapom — U gy-e bizony te kis h egyes:
Nem is le g é n y , ki nem hegyes.
Baklós csizmám kopogóra Kényesen j á r , mint az ó r a , Tulipántus magas sarka : Nem is legény, ki nem nyalka.
Rövid mentém magyar fajta, Selyem kendő lobog rajta ; Kerek arczom szőke piros : Nem is legény ki nem csinos.
Kimegyek az utcza s z e r r e , Tekintgetek arra e rr e . Egyikre is , másikra is : Nem is legény, ki nem hamis!
— u c i —
A FE L FÖ L D Ö N , KEMENESEN.
A felföldön , K e r n e n 1 e s e n Megy a betyár a deresen ; Réz fokosán villog a n a p , — Elmaradt a pörge kalap.
Galambjánál rajt ü tö t te k . Össze c sa p ta k , verekedtek — Rósz fát tett a tűzre megint : V é r e s , bár mijére tekint.
A felföldön, Kemenesen Megy a betyár a deresen S mint a vihar száguld vele A vad harag fö rgetege_ _ _
HIDEG SZÉL F U J .. . . Hideg szél fuj, zúg a h a tá r:
Kire vársz itt gólya madár ? Ne maradj e sötét ro m o n , Bánat ül itt minden nyomon.
Csárda volt e z --- az én tanyám, Ebben lakott apám, anyám;
De a vihar ledöntötte S nem ád soha mást helyette.
Levágták a magas fenyőt, Melly a kis ^áz végébe nőtt, Talán ennek sudárában Volt a fészked hajdanában?
,Kemenesi czimbalom.u
Ah úgy ! . hazád e bús határ ; Fogadj isten gólya madár!
Legyen kettőnké hát e r o m , Ha kettőnké a fájdalom.
. . .Csikós vagyok , azzá le t te m , Itt é l e k , mert itt születtem, Itt ménesem delelője S édes szülőm te m e tő je .. . .
* «< I C-H----
HA RO ZSAM NAK....
Ha rózsámnak kedve volna A virágért lehajolna — Ez a kis lá n y , ez a barna M egcsókolna, ha akarna ; Hejje ró z s a , hopp ! Rózsabokor a szerelem Lehajolok felölelem, Ha a szellő játszik vele Keblemre hull a levele ; Hejje ró z s a , hopp !
35 Te kis barna galamb , látod
Ez a szellő pillantásod.
Melly mióta felém lobog — Mit tagadnám? — rabod vagyok, Hejje rózsa, hopp !
— —
HEJ AZÉRT, H O G Y .. . . Hej a z é r t , hogy hegyes a járáso m , Negédes a tánczom, mozdulásom, És magamon túl tenni nem hagyok : Ne gondold hogy betyár legény vagyok ! Hej a z é r t, hogy csókolódzni szoktam S egyszer másszor félre kacsintottam S szemeimben a szerelem ragyog : 'Ne gondold hogy tán csapodár vagyok!
Rózsa felhő a lelkem fö lö tte d , A villámot bele te vetetted — Ezt a felhőt szeszélyed ragadja : Merre , hova ? a jó isten tudja ! . . .
Húzd rá czigány! tudod te már mellyikct ! Hadd fakadjon sirva a ki nem siket — Földhöz vágom búmban ezt a poharat : így törik szét a legszentebb akarat.
Híjában csak forgandó a sorskerék : Zűrzavar az egész világ, keverék.
Bort ide , bort ! inni csak bort akarok , Ne mondják, hogy én is vizet zavarok.
így inkább a bor zavar meg e n g e m e t, Piros rózsaszínre festi egemet
S míg hozzám nem kerekedik az álom , Istenemre helyemet sem találom.
górt i d e , bort! haj mert megöl a bánat ; ga kirúgok : legyen értté bocsánat — Úgy is e szív nem sokára megreped , Már csak a bor tartja benn az életet.
a z t m o n d j á k s z e m e t s z ú r. . Azt mondják szemet szúr,
Hogy kert alól járok S rózsám háza sarkán Órák hosszat várok.
Szeretném tudni hát Rá kinek mi gondja, Míg egynek e z , másnak Más az 6 bolondja.
Nagy kíváncsisággal Van a világ telve:
Vigye el a patvar Beh gonosz a nyelve.
37
Pedig világ sógor!
Rám ne tátsd a szádat : Galambom már régen Kitette rokkádat.
Mióta azt tu d o m , Hogy e kis lány szeret Én biz egy mákszemnyit Sem gondolok veled !
SEMMIT SE F É L J .. . . Semmit se félj
Kis gyönyörűségem ; Gyere errébb : Légy az én vendégem.
Kocsmárosné ! Hallgasson a szóra : Szemmel legyen E rózsabimbóra.
Hej te le g é n y ,
Most békesség legyen ! Csak lassab b an , Ne ollyan foghegyen.
A tyám fia,
E m b erség , b ecsü let, Máskülömben Majd elbánom veled.
Mit hetv en ked sz, Hát ki bántott téged ? Nincs egy garas Ára em berséged.
Takarodj k i, Hord el az irh ád at ! Ne boszants fel M ert bizony m egbánod.
V ilág o s, hogy
Belém veszned k e lle tt, M ert e kis lány Az oldalam m ellett;
39
De e kis lány — Azt a megáldódat ! — Ne is szóljon
Soha többé rólad.
HARAGSZOM R Á D .. . . Haragszom rád csendes hajnal pirulát : Te vagy rózsám arczán a láng patyolat Haragszom rád zengedelmes déli szél : Te vagy rózsám gondolatin a szeszély!
Haragszom rád ábrándozó holdvilág : Te vagy rózsám álmain a búvirág!
Haragszom rád holló fürtű éjszaka : Te vagy e virágon a gyász pántlika!
De legjobban haragszom én magára Arra a kis kökény szemű barnára : Mért nem akar enyim lenni ez a kincs ? Mellynek a kerek világon párja nincs.
H e j, eb fa jjá , kutya járja — Három a táncz czigányok ! . . Szomszéd uram , komám uram , Jó mulatást kivánok.
Csárdás g a z d a , lánczom adtát Van e még egy csutora?
Hozza t e l e , szépen k é r e m , Legyen akar mekkora.
Ha már neki á n d o ro d tam , A szégyen m egfojtana.
Ha a kedvem valamikép Csötörtököt mondana.
41
Úgy is csak a bor a z , miben Vigasztalást találo k ,
Ha a kulacscsal egy hosszú Varga betűt csinálok.
Virágos fa az én lelk em , Virága b ú érzem én y , Árnyékában eltemetve Van egy vándor — a remény.
R e m é n y , remény ! mi vagy te más , Mint egy részeg g ondolat,
Melly a kancsók ü n n e p é r e , Mint tolvajsugár lehat.
Úgy ereszted a jövendő’
Tüneményit, mint a csap , Mig nyakon csip a józanság S a kuszlikba visszacsap. — H e j , eb fújja , kutya járja — Három a táncz czigányok! — Bort id e, mert az ablakon Minden embert kihányok.
Bort ! hádd ébredjen a re m é n y , Ez a részeg g o n do lat,
Mellyen szilaj kedvem tarka Pillangója elmulat. —
NO, MONDOM....
No , mondom : egy szót se többet Az angyalát ! m ert ü t ö k ---- Ittam, vagy nem it t a m , ahoz Nektek semmi közötök.
T ering ettét, hát kinek mi Gondja arra ? te gyerek!
Ha néha búfelejtésért Egykét iczét beverek.
Nézze meg az em ber! bizony Még hegyibém nőnek ám . . . .
A rongy verbung ! . . . lódulj k i , mert Hozzád vágom a pipám.
43
Adta hitvány fájj a , ni ! . . . de Kimérem a h ázh ely et,
Ne gondold bizony, hogy sokat Komédiázzak veled...
... Ugyan anyjok ! . . . , no Iá m !. . mit is Akartam csak m ondani?
Úgy igaz ! a vacsorából Maradt e künn valami?
Úgy rám rontott imént ez a Mennykő adta sok kölyök, Hogy a méreg boszuságban Egészen kiehülök_ _ _
CSÁRDA VAN I T T .. . . Csárda van itt : megállj pajtás ! Én egyet bevágok —
Van még egy pár réz forintom, A nyakára hágok.
Kocsmárosné gyöngy virágom Ha ollyan jó lenne :
Szolgálhatna egy itallal, Lesz köszönet benne.
Megálljon csak , édes lelkem ! Még valamit mondok — Ne bánja : hadd lármázzanak
A részeg bolondok ; — Tudja-e legelsőben a Számat mire táttam ?
Csókoljon m e g , eb a lőcsét !.
Ej beh régen láttam! — No de már mit pantalódik ?
’Sz talán nem vétettem , Hogy azt az egyetlen csókot Oda teremtettem ? !
Töltse meg csak hamarjában Előbb csutorámat — Eszem azt a bogár szemét ! Aztán vessünk számot !
45
Eltörött a szekerem k e r e k e , Messze van még a rózsám teleke.
Semmi baj az ! ha reá gondolok : Kerék nélkül is tovább indulok.
A pusztákon torony iránt járo k , Vissza nem tart tüske b o k o r , árok : Árok a b ú , tüske a szemelem, Mind a kettő együtt utaz velem.
Elm arad az árok nem so k á ra , Ha beérek rózsám udvarára — S ha suttyonban egyet m egölelem : Nem lesz többé tüske a szerelem .
K I K E L E T K O R H A J T A R Ó Z S A ..
K ikeletkor h ajt a rózsa levele : K ivirágzik a felnőtt lány k e b e le , Kebelének virága a szerelem , H e j, hogy én csak tövéseit viselem.
ü g y szeretlek kis galambom té g e d e t, Mint a szomjas ég a rózsa felleget — A h lelkem is szomjan hal nem sokára : E légeté szem eid lángsugára.
B ár távol vagy mégis látlak angyalom ! Hűn lefestett egy bűbájos hatalom S bájaidon lelkem olly jól elm ulat, Mint a tündér-világon a g o n d o la t.. .
il
GYERE RÓZSÁM .. . . Gyere rózsám a kocsmára : Kirakjuk ma karikára ! Szorítsatok tá g o s s á g o t, Hadd csináljak bolondságot — Hipip happ !
Nem lesz mindig Jakab nap.
Bagó süveg a fejemben Tele kulacs a kezemben — Utszu dárum szép m ad áro m , Oldalamnál van a párom ; Hejje hó !
Ez az élet ám a jó.
Mártogatva járd a tánczot, Ha megbillentem a ránczod’ — Te kis pöttön , te kis módis ! Hamis még a viganód is.
Heje ha !
Enyim lész még valaha.
49 B U B Á N A T O M ....
Bubánatom egy tavaszi éjszaka, Én vagyok ez éjszakának vándora — Tudom : hol a tavasz legszebb v irág a, Arra szolgál szerelmem holdvilága.
Felkeresi lelkem a kis szőke l á n y t , Kit az é d es-b ú s szerelem kinja bánt S gondolatom úgy simul át k e b e lé n , Mint a holdvilág a rózsa levelén.
KIS KERTEM BEN JÁ R O K .. . . Kis kertemben járok : Virág van k e z e m b e n , Hajhászom a multat : Te vagy az eszemben ! Gondolatom fája Be szépen kihajta : Te vagy kis galambom Legszebb virág rajta.
„Kemenesi czimbalomu 4
K erek erdőn já ro k , Zöld ág a kezem ben : K esergő szerelm em F orog az eszem ben.
Szerelm em zöld fája Uj lom bokat hajta : Te vagy kis galambom ! A pillangó rajta.
T en g er éjén járok Búm forog eszem ben — Ragyogó emléked Bánatos szivem ben.
Hő vágy ez a ten g er — Csak oly mély ne lenne : Te vagy kis galambom ! Az igaz gyöngy benne.
S I
Hej szép öcsém ! mire nézted a n apot?
Hogy beittad a cseperke kalapot — V a g y , ha már a fejedet rávetetted ! A bokrétát rajta miért feledted ? A bokrétát piros pünkösd hajnalán Kis kertemben kötötte egy szőke lány — H e j , volna csak e lány az én galambom, Lenne nekem a bokrétára gondom.
4*
Harmat ég a szomorú fűz levelén, Szerelem a szőke kis lány kebelén ; Halálosan vétesz vele te gyerek!
Hogy e kis lány értted annyit kesereg.
Eregyj mingyárt vigasztald meg;szaporán O tt ballag a kert alatt a fák során — És ezután meg ne halljam többet azt, Hogy miattad csak egy könyet is fakaszt!
MEGÉRETT A FEH ÉR R E T E K .. . . Megérett a fehér r e t e k _ _ _
Szőke legényt szeretgetek, Mióta őt szeretgetem Gyönyörűség az életem.
Az én rózsám nyalka g y e r e k , Nyalkábbat már nem ismerek : Két határig jár a s z e l e , Ha templomba megyek vele
Az én rózsám betyár g y e re k , Betyárabbat nem ismerek : Kényesen j á r , mint a páva, Mintha tánczot járna Iába.
Az én rózsám korhely g y e r e k , Kcrhelyebbet sem is m e re k , Ha kirúghat eg y -eg y kicsint : Engem ö l e l , másra kacsint.
Az én rózsám dévaj g y e r e k , Dé/ajságból elenyeleg ; De én azzal nem gondolok Tudom hányadán a dolog.
VIRÁGOSÁN SZÉP AZ E R D Ő ..
Virágosán szép az erdő Legény mellé illik a nő — Kéjjé b u ja , lakodalom , Magam is megházasodom !
53
Vizen úszik csak a h a j ó . . A lány menyecskének való, Szerelem az evezője, Fejkötő a kikötője.
Torony nélkül mi a váro s?
Mit ér a n ő , ha nem páros?
R ózsalevél, rózsalev él, Mit egyedül sodor a szél.
A házasság csendes patak Bele virágok h u llan ak , Megfürdettek ezek benne, A patak b árm erre menne.
T ü n d ér virág a szerelem , Szivemben is ilyen terem : Barna leány pillantása Volt e virág fakadása.
A boldogság terebéfyfa.
Fészket rak az öröm rajta:
Barna kis lá n y , leiken: adta.
Pihenj meg velem alatta.
55 Szomjas a p a r t , ha nincs á r j a , Mit ér a s z í v , ha nincs párja ? Hejje huja lakodalom .
Magam is megházasodom !
M EGREPEDT SELYEM KÖTÉNYED..
Megrepedt selyem kötényed széle : Tán a szemed törölgetted véle?
Ha soká lesz. kincsem! visszatérted, A szivem is m egrepedhet értted.
Beköszöntök déli harangszóra Kis rubintom hozzád búcsúzéra : Hej nem szentebb a harang k o n g ása, Mint kesergő szivem dobogása.
Sötét felleg őrzi életfámat
S mint a holló fészkel rajt a bánat : Sötét felleg a fájó g o n d o la t,
Hogy árván hagysz egynéhány nap alatt.
H e j, volnék csak hollószárnyu bánat ! Milyen könnyen m ehetnék utánad ? M eh etn ék , — de bizony még sem mennék M entsen isten! hogy ha bánat lennék.
AZ ÉN SZIVEM....
Az én szivem virágos ág, K incsem rajt’ a tü n d ér-v irág — Piczin ajka m egnyílása : Rózsabim bó fakadása.
Az én lelkem kies h a tá r, Kincsem ra jt’ a hajnalsugár — Ha elszáll a hegy orm irul Egész h atár elkomorul.
Az én álmám hű szerelem Kincsem szeme az éjjelem : Abból jön rám tü n dér álom K edves édes rózsa-szálom .
57
Ö sszedőlt a kocsma fala : Bele v ert az isten -ny ila ; H e j, vert volna bele régen , Most nem volnék igy a jégen.
M ózsi. Mózsi ! te vén h e n y e , Verjen m eg a magad b ű n e!
Ne is vásítsd rám a szád at:
Nem fizetek adósságot.
Jól lá tta m , hogy minden szóra K ettő t húztál az ajtóra : Most egészen tele vagyon —■
V eszekedtél volna agyon Î F elét még csak kikoplalom ; De a többit m eg nem adom : Adja meg a z , a ki tette — Lánczos ilyen terem tette !
A MAGÁNYOS ÉLET ISTEN ÁTKA...
,A m agányos élet Isten átka :
Kell—e öcsém , egy szép leány m átka?
Házasodj m e g , járd el a vidéket ! Szerzek én egy gazdagot és szépet.4
„Bátyám uram ! soh’se erőltessen , Házasodni egy csepp kedvem sincsen — Nem kell nekem : hordja el a kánya ! Legyen bár a tündérkirály lánya.“
59 ,D eb’z öcsém ! tán m ég is csak jobb len n e?
E b a nyilát! mi tagadás b en n e,
Magam is — csak tarth atn ék rá számot — Szeretném a fiatal szerszám ot.4
„ H e j, b eb o rult az ég én fölöttem : R égen másé az , a kit szerettem ! Angyal Bandi kapta a lovára Hű szivemnek szom orúságára.
Ab be szép volt patyolafos m elle, Mint a tavasz virágán a pille; — É g e tt ra jt’ a kákón p illé s , lá r is , Bámulta őt m ég a nap su gár is.
É s m o s t;. . . de v á r j! ___ oly igaz m int é le k , M egbánod ezt m ég te csalfa lélek ! . . . S m egállj B andi! kivásárlom rajtad , Hogy e kis lányt elbolonditottad !“
RAGYAGÓI HÍRES VENDÉGFOGADÓ....
R agyagói híres vend ég fo gad ó,
H ej, beh k á r, hogy m enyecskéd nem eladó ü g y m egszerettem e csinos virágot O d’adnám értté az egész világot.
K ocsm árosné , kökényszem ü violám ! Csak agy meleg pillantatot vetne rám : Lelkem en a b ánat’ egész tá b o ra , E légetné szem ének egy sugara ! Őszi vihar ledöntötte az e re s z t, Elm ennék é n , de a szivem nem e re s z t:
Hej szén csakhogy ily jó helyre akadtam , Ö sszedőlhet egész világ miattam.
P ej paripám elszabadult, k iszalad t, R ákapott egy b e ty á r; de m eg lem aradt.
Oda neki ! maradjon csak m ag án ak , Nem lesz ma rá szüksége az urának.
V erekedtem , fokosom is e ltö rö tt, Bitang jószág ebül v e s z e tt, ebül j ö t t , Még csak egyedül a szivem nincs oda ; De ennek is készen m ár a k alo d a.. .
61
K AT YK ARIN GrÓS SELYEM KENDŐM.-
„K atykaringós selyem kendó'm rojtja . . . Ez a kis lány magát nagyra tartja ; Ne tartsd kis lány magad olyan nagyra, Nem egy-könnyen m egyek én a fagyra
Helyes is vagy, jó tánczos is látom : Elbicsaklik rajtad pillantásom — Azt a lassút oly m ódosán já r o d , Szűkítem e darab földön párod.
De ne bizd el azért magad kincsem ! Hetyke lán y n ál, hidd e l , csúnyább nincsen ; Mond meg inkább : tu d sz -e sütni-főzni ? M egfogod-e majd a dolgot győzni?
M ert vaktában — em b erség, b ecsü let!
De össze nem kötölődzöm v e le d ,
Nem ám ró z s á m !. . . Majd talán megvesztem*
ü g y is elég a házi keresztem ."
,Ne söpörjön házam előtt kelm ed ! Nem kínáltam senkinek szerelm et — Jobb lesz bizony hallgasson a szóra : Vigyen arrébb egy k ét fordulóra ! Ha rátartó s vagyok is tán néha : S ütök-főzök és nem vagyok léha — Nem is látok épen igen n a g y ra , Akár megy k e n d , akár nem a fagyra.*
„Jól van gyöngyöm ! ha valóból mondod : Én sem veszem tréfára a dolgot!
’Sz úgy sem tudom immár mivé lettem ? Eb a lelk ét! úgy beléd s z e re tte m .. .
63
E lm aradt a hárm as halom , Oda hagytam az angyalom’;
S ebtóst m e g y e k , mint a m adár . . Hej a leány mind csapodár.
L á n g o l, sajog a bal felem : B úbánatot viszek velem — Szaladj p ejk ó m , ég a nyereg ! M egölt az a szőke gyerek.
Leányoknak áll a világ!
Tavasz v o lta m , ő a v irág : Hej lakoljon meg m iatta, A ki őt leszakasztotta...
EGYENES V A G Y ....
E gyenes v a g y , egyenes , Nekem nevelt K e m e n e s ! Ha derekad ölelhetem
— Húzd meg czigány ! oda vetem Legutolsó forintom; —
Hopp kincsem , rubintom!
E rre tekints , ide n é z z , Innét ölel meg a kéz — Ne félj s e m m it, ha dobogok : Nem h arag s zo m , ki se rugók, Csak a többit boszontom — Hopp k in csem , rubintom !
Szorítsd hozzád nem anyád, Eszem a kis aranyát ! Adjátok át az üvegem Annál jobban kihegyezem Ha egyszer kinyalintom;; — Hopp kincsem rubintoní!
Vas a patkóm tüzet v e t . . . Ez a kis lány szeretg et, Ha vele jól kirakhatom Örömest is od’adhatom Legutósó forintom : — Hopp k incsem , rubintom !
MEGÁLLÓIT A TÓI MALOM..
Megállott a tói m alo m , A molnárját vigasztalom, De hiában vigasztalom Nem mozdul a tói malom.
Kcmencsi czimbalom.u 5
65
K iapadt a viz a tóban :
Szegény molnár a kuczkóban — Senki azt se kérdi tőle : Mint szolgál az egészsége ? Egye m eg a b ú t a rozsda ! Ne búsuljon m olnár gazda : Nem csúszik az el a fag y o n , Kinek szeretője vagyon.
Tudom én : hány hét a világ?
A mott m egy a gyenge virág ! L egyen m eg a lakadalom — H add vesszen a száraz malom.
-
GYERE K L . . . G yere ki a kert aljára : Ne hajts a mendem ondára 1 K ert alatt egy kökény b o k o r, O tt leszek nap lehunytakon
67 Ne f é lj, m ert nem vagyok részeg Jó kedvemből fiity örészek, Mi épen nem ritka do lo g , Kivált hogyha rád gondolok.
Ö röm est jösz úgy is tudom : Fogadj isten , édes húgom ! É rtted fáj a szivem tája Te szerelem violája !
--- —
HALAVÁNY V A G Y ....
Halavány v ag y , igen h alav án y, Paradicsom keblű kis leány!
Majd kipirulsz, ha g o ndolatom , Mint a virágot rád hullatom . Sötét az én le lk e m , fekete : R ajt a bánat gyász öltözete — Majd k id e rü l, ha pillantatod , Mint a csillagot rám hullatod. . . .
5*
Ne vonakodj kis m akranczos gilicze ! Adj egy csókot jó szántódból izibe — M ert ha én neki durálom m agam at, E gyszeriben duílán járja a kamat.
A csapszékbe hébe korba bejárok : Itt isznak a k e m e n e s i b ety áro k , Iszom velek és te reád gondolok:
ü g y szeretlek , értted csaknem m eghalok.
Suhog a szél, piros kendőm lobogés, Észre is vett már a vendégfogadós Ott az öblös bugyogóval integet — Gyere rózsám , forduljunk be , ha lehet ! Verekedés van a kocsm a-kapunál, A fokos ott kegyetlenül boronái — Ne félj rózsám ! derekad’ átragadom ! Szűk világot lát a ki b án t, fogadom!
. . . Itt a kulacs , kenyér is van mögötte , Édes anyám kakas téjjel sütötte : Velem hoztam ezt a szűröm ujjábán , Neki fogjunk galambom, egy hujjában. . .
ISTVÁN BÁCSI, ORSA NÉNI.
István bácsi, Orsa néni lelkem!
Hej mikor én még zubbont viseltem:
A tornáczban so k s z o r, ha ráértek Naphosszat is eldereferéltek.
69
István b á c s i, Orsa néni lelkem ! Mikor én m ég ludakat tereltem : — Ha dolguk felől szerét tehették — Magukat étnap elillegették.
István b á c s i, O rsa néni lelkem ! Később midőn gyerkőczévé lettem , Már annyit hajtottak a szokásra : Csak fél vállon át néztek egym ásra.
István b á c s i, Orsa néni lelkem ! Mióta meg süh ed erré lettem : Le nem győzném írni a világnak
Egym ásra milly f a r k a s s z e m e t v á g n a k . ---
KIS KERTEMBEN, A DOMB FÖLÖTT Kis kertem ben a domb fölött
Nagy ünnep volt teg n ap elő tt:
Piros hajnal hasadtakor Kinyílott a rózsabokor.
R ózsab o k or, lángszerelem ! Beh m egbarátkoztál velem ; ?—
Az én lelkem dalos madár Énekelni hozzád kijár.
De mit érzek ? mivé lettem ? M elegebb a nap fölöttem ; Illatozóbb , szebb a virág , . . . M egfördult-e egész v ilág?
Szivem , m int az égó' parázs , Még sem k erü lg et ájulás — Lelkem olly d e r ü lt, beszédes S gondolatja oílyan é d e s ...
Tövises a rózsa szára.
M egkeserít nem sokára — Bánattal já r a szerelem : ívinjait el hogy viselem ?
— Kis csintalan leány lelkem ! M ért csaltál e dom bra engem ? Ha m egszűr a kinyílt ró z s a , Te lész a felelős r ó l a .. .
71
ÁROK ÁROK.. . . Árok árok , széles árok ! Galambomhoz erre járo k : Á tugrattam m inapába’
S kitörö lt a lovam lába.
Most csak gyalog k u ty ag o lo k , A rózsám hoz b efo rd u lo k , M egcsókolom , megölelem Sarkantyúm at összeverem . Ha rajtam hajt a várm egye Mit törődöm ? ördög vigye ! E gy két házzal tovább állok A rózsám nál be se szállók.
K imegyek az itatóra : Rákapok egy pej csikóra S m egint szépen útra kelek — Én vagyok a betyár gyerek!
73
Messze kolompul a s e r e g , A bojtárom korhely gyerek : E rdőszélen hűs fák alatt Barna galam bjánál m aradt.
Hej te bojtár hová lettél ? Hogy tilosba eresztettél — Hozd erre csak az irh ád at:
L ekeritem a subádat, —
F u ru ly a-szó hallik távul.
Ő fújja tán raeguntábul — E rre tart lám ! erre ballag ; Oldalán egy arany csillag.
Ejnye miljom terem tette Beh szép az a lány m ellette !.
De m ár sem mit sem csudálom Hogy m egkésett a bojtárom.
se
HEJ A LÁNY KAPÓS Á M ..
Hej a lány kapós ám : E lhagyott a rózsám ! Ha elhagytál rózsám Gyű haha !
Nem szeretek többet De soha.
Semmi kedvem sincsen Mást szeret a kincsem ! Ha mást szeretsz kincsem Gyű haha :
Vigyázz , hogy meg ne bánd Valaha !
MIELŐTT É N . . . . Mielőtt én kósza betyár lettem .
Itt a pusztán egy kis lányt szerettem — Arany almám, jöjj az ablakodra!
Merre lobog kis kötényed fodra ? K i s-C z e 1 alatt voltam a v ásá ro n . Ott vettem e csikót potom áron S addig jártam addig csevetültem ; K icsin yb en , hogy kézre nem kerültem.
75
A pandúrok i g a z s á g o t kértek : L óra k aptam , porom ba se értek — Széllé vált a kese csikó lá b a , Jö ttek jö ttek ; de bizony h íjá b a ...
F elöntöttem m ár ott a garatra ,
Most csak egy pár csók kéne az útra — Hej galambom még egy tüzesebb et ! L á tla k -e ? Vagy talán soha többet.
Ne félj rózsám ! senki sincs más itten Csak az az egy igaz élő isten : Mire észre vennék a bojtárok Már a hetedik határban járok ! . . .
■ •*■+< M l • •
M I N E K N E K E M A S Z E R E L E M ? Minek nekem a szerelem ? Hordja el a veszedelem ! A szerelem hamis berek : Eltéved , ki benn tekereg.
T ud om , hogy e berek ham is, Benne vagyok én magam is — E lb ó d u ltam , eltévedtem Szerelem vándora lettem . M egizentem galambomnak : V essen véget bánatom nak!
Hegyen , völgyön lakodalom , Ha őt ölelheti karom . De ő m ár más felé lé p e tt;
Rám csak nem is b e d e r íte tt. . . Minek nekem a szerelem ? Ha csak bubánatot terem . Tudnám csak: ki az átk o zo tt?
A ki epgem eláztato tt?
M egkérdezném egyhujjában : Ki a legény a csárdában ? . . . V erekedni nem szeretek ; De ennek még sulykot vetek : Nem csábit el soha tö bb et Fogadom én azt az e g y e t!, . .
77
K e m e n e s i határszélen Egy kis malom van az éren : Csókot ereszt a g a ra tja , Barna leány igazgatja.
Ez a m alo m , ez a czifra Senkinek sem darál pufra — Hajtó vize a szerejem ; F o ro g , m int a veszedelem .
Barna leány , kis angyalom ! Meg ne álljon ám a m alom , Ha be találok botlani E gy et pipára gyújtani.
A konyháról ne hozz tü z e t, S ziporkákat hány a szem ed : Bocsáss rám egy tek in tetet S m indenestől lobbot vetek!
KI A LEGÉNY.... ’ Ki a legény a csárd áb an 9 Most ide , az angyalát ! . . . Hej csapiáros mit totoláz ? Ne bucsi a csutorát.
Híjátok át a C s i c s e r i t , Hadd szóljon a muzsika ; — Iszunk hajnal hasadtáig S járjuk , m int a karika.
79
Biró gazda! vessük odább Azt a túri süveget
Adjunk helyet a c so rd ásn ak , — Ide most az üveget.
Igyál öcsém ! eddig úgy is Kárba mentek a lo v ak , — Ez ám még az ital ! — csak úgy Morog tőle a kobak
. . . Az én kedvem piros h a jn a l, Ott ragyog a csillaga — Ej haj kincsem galam bocskám , Ide te k i n ts , ne oda !
Kemenesnek a c s e r mentén E csapszék a su g ára, Itt iszik a szegény legény Ihajdárum potyára !
E sugárnál gyulladtam m e g , Igaz hitemre mondom ! M eggyujtott a pillantásod Kökényszemü galambom !
81 RÁBA V IZ E ....
R á b a v iz e , Rába vize zavaros — Csak ne volnál rózsám , ollvan tak aros!
H e j, lelkem is zavaros , mint a Rába : Zavaros lett te m iattad bujába’.
Rába parton a fűzfán egy czin e g e, Az én lelkem úgy is ennek betege : Azt dalolja ez a czinege m a d á r , Hogy a leány , valahány van, csapodár!
— —
ZÖLD ERDŐBEN.. . . Zöld erdőben
Szedem bokrétám at, Patak mentén Mikor a nap támad.
Szép a v irá g , H armat is van r a jta , Mit fölé a
Csendes éj sohajta.
,Keraenesi ezimbalom.“ 6
Szivemben is Virágok te re m n e k , V irágai
Tiszta szerelem nek.
É des kincsem , Áldom a hatalm ad ! Légy te rajtok Az éltető harm at.
V irágra száll A nap pillangója S a harm atot Lecsókolja róla.
Köszönöm én E zt az em berséget ; De le bizony Ne csókoljon téged
83
Holdvilágos éjszaka van : Ki lehet fenn a faluban ? Egy szunnyadó virágszálnak Ablakánál furulálnak.
Bokor Jancsi ! beh híjában Merülsz el úgy a nótában : E szre sem vesz téged Baris Ha viradtig itt fújod is.
6*
Szőke földről Peti bojtár R éges régen m egkérte már : Holnap után R ábafőre El is viszi esküvőre.
- •»>>» —
GYÖNGYIKÉM, GALAMBOM....
G yöngyikém , galambom ! Ugyan tekints erre : Meggyullad a lelkem Bizonnyal e g y sz e rre , Szemeid égető Pillantása
ü g y is a csillagok Lehullása.
G yöngyikém , galambom ! Eszem a zúzádat, Add id é b b , add idébb Azt a piczin szádat:
Rózsabimbó szádon Az a h a r m a t , Az a csók m egér egy Birodalmat.
Gyöngyikém , galambom ! Igen igen félek :
Tán el is olvadnék, Ha megölelnélek — Még alig hogy reád Pillantottam
S már talán a föld is Ég alattam ! . . .
AZT BESZÉLIK.. . . Azt beszélik : nincsen párom Csiri-csáré lirum-lárom ! De hogy is n in c s, u g y -e pajtás Ollyan , mint az arany sujtás — Ihaj no !
Ha az urcza-szeren ballag Illog-villog, mint a csillag, Kire pillantását veti Fogadom megemlegeti — Ihaj no !
85
Az én kincsem czédrus levél : Se nem daczos se nem kevély — Harmat rajta a sz erelem , Rám c sö p ö g , ha m egölelem — Ihaj no !
HEJ HEJ FELESÉGEM ASSZONY....
Hej hej feleségem asszony, nem úgy ám Az ördög se győzi ki ezt kis b a b á m , Hát minek megint a lepetár selyem ? Majd én azt a zsidót vissza terelem , Ne hallgasson rá akárm it öblöget — Takarodj ki : jöjj m ásk o r, most nem lehet!
N yerekedni m egint : u g y -e kellene?
Verjen beléd az a fütyölgő fene ! De zsidó! most v é g e . isten az atyám ! Ha nem pusztulsz . még ma eloldallak ám Lódulj k i, m ert biz úgy ütlek fejbe, hogy Még öreg apád lelke is sírni fog.
87 Mit nem néznék máskép beszélnék veled — Minek ide az a selyem viselet?
Hallgass ! m ert majd előveszlek s fogadom Nem köszönöd m e g , ha részed kiadom. — . . . Azért is megbicsakolom m agam at : A djátok csak ide furkós botom at ! Hogy a mennykő rég agyon nem vagdalta Azt i s , a ki a módit kigondolta.
SZÉP A SZ E M E D ..,.
Szép a szem ed , szép az a rc z o d , Galambkosár a kis m arkod , Hóra cseppent vérhab a szád : M ért is pillantottam reád ?
Szép szem ednek szép egétől m eggyuladtam , Szép arczodnak szép havától elolvadtam . Galambkosár kis m arkodba szállt a lelkem S hej azót^ — tudom is én mivé lettem ? ! . .
—- M CI»»
Fáj a szivem , fáj az egész testem : Két szék között a pad alá estem ! Már bizony csak ez a büntetése, Kinek minden felé fog a kése.
Hej te picziny kis gömbölü barna ! Ö lelnélek, ha szemet nem szúrna — Kincsem! csak most ez egyszer bocsánat:
Tied leszek holtig , ha nem bánod.
Szerelmünknek mért is vetnél véget?
Nem szerettem soha m ást, mint tég ed ; Csak hogy bizony jár a világ n y elv e, Ha a legény dévajsággal telve.
De mi gondom akar mit b eszélnek?!
Gyöngy virágom ! ereszd azt a szélnek ! ü g y áldjon meg mind a három isten Amint igaz szeretőddé lettem !
89
ZÖLD ERDŐ.. ..
Z öld-erdő az én szerelm em , Más mikép is lenne ?
Hiszen te vagy kis galambom Dalos madár benne.
Nyár alkony a gondolatom , Más mikép is lenne?
Hiszen te vagy kis galambom Arany csillag benne.
Furulahang az én lelkem : Te vagy só h ajtása,
P ásztortüz a szivem lángja : Te vagy lobogása.
Vágyam egész tündér-világ Te vagy levegője
Iczinpiczin kis galam bom , Szivem szeretője !
KÖRÜLÖTTEM EGY VIRÁG SE..
K örülöttem egy virág se nyílik : . Tem etőbe szomorú fűz illik!
Gyász tem ető lelkem g o n dolatja, Benne fekszik vágyaim halottja.
Mint az elhalt gerle a b o k o rb an , ü g y nyugszik a boldogság e s írb a n , Szom orú fűz a szerelem rajta — Ej beh k á r, hogy uj lombokat hajta.
Szeretlek én szőke kis galambom 1 Igaz szívből ; de mi haszna m ondom ? Boldogságom többé fel nem tá m a d , — Hű szivemben bokréta a bánat.
Hogy a g yűrűt tőlem v i s s z a k é r t e d Sírtam mint a sebes eső értted ; . . . De j ó , hogy a b á n a t o t m e g h a g y t a d Legalább m ég sirhatok miattad !
SÖTÉT KÖD ERESZKEDETT...
S ötét köd ereszkedett a pusztára : Nem akadok a szeretőm lakára Hej sötét szin hordjon el a fergeteg ! Én egy kökényszem ü szőkét szeretek.
Hajnal óta járok , isten az apám ! Patkóját is elrúgta már paripám : Nem tehetek róla édes deresem ! Most a szivem bokrétáját keresem .
91
Lóg a subám , megragadja a haraszt, A forgó szél majd a lóról lemaraszt — Megragadja szivemet is a b á n a t , Ha nem látlak rózsám ! mire kívánod.
Elbódultan nyargalászok h íjáb an , Deres lovam mindig a szél nyomában Deres lovam akar merre terelem : Mindenhová vele ér a szerelem.
Mért nincsen most holdvilágos éjszaka ? Beh meglátnám : hol a kincsem ablaka ? Elővenném kis tilinkóm — azután Keservesen megfujnám ott igazán.
Éjszak felől meleg szél jő elémbe Rózsám nevét fütyörészi fülembe Hej te szél ! ne b u s í ts , az illyen adta ? ü g y is majd a guta megüt miatta__
93
Gsálés ökröm bimbó nevű Igen helyes j á r ó ,
A hajszásat cserben hagyja — Hik te odább , ráró !
Az a magam nevelése, Ezt vásáron vettem Pünkösdre lesz esztendeje, Hogy gazdává lettem.
Kukoricza—kapálásra El kell adnom ő k e t. . .
Hajsz ne ! . . . mivel rába m ellett Szereztem egy rétet.
Nem a z é r t, hogy az enyimek — De szép egy p ár b a ro m , Hogy jó kézbe kerüljenek Magam is ak aro m .. . .
Hik te ne ! . . . hát bátyám uram ! Ne gyújtsunk rá eg yet?
,Debz‘ öcsém jó lesz ! . . . alig ha T ehetünk most tö bbet !
Biz azt tartom . . . . hóha bimbó . . Itt a dohány nálam :
Töltsön rá k e n d , majd kiütök.
.Bizony alig várom .4
,Ej beh ham ar bele gyulladt !*
Első koczintásra.
.Fogadj isten ! . . . induljunk hát : Szólj rá a hajszásra.,
Hik te ne . . . h e j, bele gyulladt Szivembe is régen :
A kend lánya gyújtott bele O tt a falu végen_ _ _
EZ AZ UTCZA SÍKRA FAGYOTT.
Ez az utcza sikra fa g y o tt. . . A galambom beh elhagyott!
Ha elhagyott isten neki ! Vegye el a ki szereti.
K iesett a makra pipám : É des apám , édes anyám ! Pénzt adjanak pántlikára Hadd kötöm a szopókára.
Nem szorultam eddig a r r a , Hogy magam vegyek magamra : Még sem esett ki a p ip ám , Földig úszott a pántlikám .
95
Hej ’szen bár most is úgy lenne ; De hát — mi tagadás b enne? — Megverte azt te re m tő je ,
Kinek nincsen szeretője ! --- MEGFOGADTAM.. . . Megfogadtam , hogy többet nem m ulatok, Azért nekem hát békét is hagygyatok ! . . . No, nem iszom ! . . csapiáros u r , követem, Már megmondtam : de egy cseppet se nekem ! Ismerem én jól a természetemet :
Ha egy kicsit zsebre rakom eszemet S lassan lassan bele ándoriítotok Mindnyájan az asztal alá hullatok.
Nem k e l l ! . . . vagy híjában mentem magamat Fülhegyre se veszitek a s z a v a m a t? . . .
No jól van hát : oda neki ! nem b á n o m , Ha úgy rátok érett a dinum-dánom ;
97 Mulassunk h á t! k o esm árosu n k , hol a csap?
Ide vele, mert a mennykő bele c sap ? Nem kell nekünk semmi teketória : Legjobb lesz a hordót behozatnia. —
. . . . Hej czigányok ! rátérte is lesz ma gondom, De aztán hát rá járjon á m , ha m o n d o m , Nekem itt — a bóbiskoló apátok ! — Kivilágos kiviradtig húzzátok !
GYÖNGY A SZEMED.. . . Gyöngy a sz e m e d , virág a s z á d . T ündérország a te hazád ! Szerelem az eged b o lt ja , Te magad vagy a nap rajta — A nap rajta!
Vándorfelhő az én lelkem : K ibocsátóm , hozzád küldtem, S midőn elsuhant melletted Meggyujtottad , elégetted — Elégetted ! . . .
,tX enfaesi ciim balon.'
+ I H
Boldog világ a szerelem Virágokat bőven terem É des anyám, lelkem anyám!
Ez a világ az én tanyám.
Ha felkel itt vidám napom : Félre ütöm kis kalapom , Megölelem a rózsámat S csókra készítem a számat.
Az én rózsám pillantása Egy uj csillag támadása , Melegen lövell sugára A szerelem világára.
A hajnal az ég rózsája . . . Piros hajnal rózsám sz á ja , Melyen a csók-virág terem Boldog világ a szerelem !
S Z É P A T O R O N Y . . . . Szép a to r o n y , ha fényes . . Ez a kis lány heh kényes ! Ö le le m ,
Tüzelem :
Verje meg a szerelem.
Hajolj id é b b . ha lehet : Hadd nézzem a szemedet ! Heje hó !
Hadaró !
Megesz babám a bagó !
99
Ne félj rózsám ne ne ne : Nem vagyok én a fene ! Hipip happ !
Be jó nap :
Részeg vagyok mint a csap !
A MUZSIKA DINEG-DÖNÖGr...
A muzsika d in e g - d ö n ö g , A sarkantyú p in eg-pönög:
Járjuk ketten k ed v esem , E g y e n e s e n , helyesen.
Ide nézz a figurára Ne az anyád kosarára ! Hej úgy babám úgy úgy ú g y , Azért is ú g y , nem amúgy!
Hegyezem is , módulom is — El el ugrik a kis h am is, Gyű haj kincsem ! be be be Befordulj most iz ib e .. .
MINT ŐSZI LEVÉL.
Mint őszi levél az ágiul Elszakadtam a világiul — S íro k , mint a sebes eső, Ha szeret tán megkeres ő , Megkeres ő !
Délibábos róna h a tá r,
L á t l a k - e , vagy soha se már ? . . Itt kél velem , itt já r velem Verőfényed a s z e re le m , A szerelem.
Bánatom egy tereb ély fa, Hej tudom én ki bujtotta ? . . . Szivem rajt a fülem ile, Gondolatom a levele, A levele.
Te kis h alv án y, ten ger szemű ! Miért is vagy oly gyönyörű ? Merengésed virág-álom : ü g y is te lész a halálo m , A halálom ! ___
Jancsi pajtás! ereszd meg azt a csapot:
Felköszöntsiik somlaival a papot — Isten hozta Tóni bátyám , itt a b o r, Igyák e g y et, épen magán van a sor.
ü g y , de az nem addig van ám, követem!
Én azt a kóstolgatást nem Szeretem : Tüstöntőbői egy hajtásra le vele ! így eró'sül a barátság kötele.
Keblemben egy durva pogány tévelyeg, Nyakon öntöm borral csak úgy szédeleg — Hej te p ogány, kemény agyú fájdalom ! Borral keresztellek ma m e g , fogadom.
A kedv gyöngyei a borban fakadnak S ivás közben a szivnél megakadnak S ha a gondolat világa felragyog : Ezekből lesznek egén a csillagok.
De mi a manót darálok? bort ide!
Hadd borítson el a mámoréj’ köde — Adjon isten b o r t , búzát és . . . mit n o , hát ? . . Majd megmondtam . . . mindig tele csutorát !
— Te kis le á n y , ne incselkedj előttem ! Úgyis már a szemem rajtad feledtem Gyöngyöm , ha talán szivemet kívánod : Ip a rk o d j, mig meg nem öli a b á n a t . . . * No még egyet Tóni b átyám , ha leh et, Aztán m e g y e k , ez a kis lány integet — Adjon isten egészséget és e r ő t , . Aztán adja minél előbb nekem őt.
— -
103
