„TANÁCSKOZMÁNYAF
VII. A PANNONHALMI KÁPTALANGYULÉSEK ÉS A NÉPOKTATÁS
2. Királyi tanfelügyelők és körzeti iskolafelügyelők a szerzetes- szerzetes-rend iskoláiban
Munkánk nem lenne teljes, ha nem szólnánk az állami felügyelet egyházmegyei vonatkozásairól, hiszen az egyházmegyei tanfelügye-lői hivatal több esetben az állami felügyelet által feltárt helyzet figye-lembevételével végezte tanügyi munkáját. Az állami és egyházi ható-ság együttes működése tette teljessé a népoktatás irányítását, a kettő együtt adott megbízható képet az egyházmegye oktatási helyzetéről.
Egymástól két jól elkülöníthető periódus van az állami tanügyirá-nyítás egyházmegyei történetében. Az első szakasz 1935-ig tartott, ek-kor a vármegyei királyi tanfelügyelők látogatták az egyházi iskolákat.
Az I. világháború okozta károk lassú felszámolása miatt a királyi tan-felügyelői látogatások viszonylag későn, az 1926. évtől váltak folya-matossá az egyházmegye területén. A főapátság népoktatásának tör-ténetében új korszakot nyitott az 1935. évi 6. törvény. Ettől kezdve egészen az 1942/43. tanévig csaknem kizárólag az állami körzeti iskolafelügyelők végezték az iskolalátogatásokat. Az állami felügye-lők több esetben az egyházmegye tanítói testületéből kerültek ki, így sokszor az iskolalátogatás egyszerre volt állami és egyházi. Királyi tan-felügyelők 1935-től csak kivételes esetben látogatták az egyházme-gye oktatási intézményeit, mégsem csökkent a királyi tanfelüegyházme-gyelők szerepe az oktatásirányításban, hiszen az iskolafelügyelők által ké-szített iskolalátogatási jegyzőkönyvek alapján ők végezték a tanítók állami minősítését.
A továbbiakban bemutatjuk - a királyi tanfelügyelői és a körzeti iskolafelügyelői jelentések, jegyzőkönyvek alapján - az egyházme-gyei alapfokú oktatás állami értékelését.
Először talán arról érdemes szólni, hogy a háború utáni szétzilált viszonyok között a királyi tanfelügyelők miféle szempontok alapján végezték munkájukat.
Huszár Károly vallás- és közoktatásügyi miniszter körrendeleté-ben szabályozta az iskolák belső életének felügyeletét és irányítását.
Az 1919- október 5-én kelt dokumentum másfél évtizeden át segítet-te az állam és az egyház tanügyi vezetőinek segítet-tevékenységét.
Korszerű, haladó gondolatai miatt érdemes a rendelettel foglalkoz-ni, annak ellenére, hogy sokáig nem alkalmazták a gyakorlatban, tel-jeskörű megvalósítására pedig egyáltalán nem került sor. A dokumen-tumból azonban kitűnik, hogy már a húszas évek elején erőteljesen jelentkezett az oktatásirányítás átfogó megformálásának a szüksé-gessége.
A körrendelet a pedagógiai felügyelet helyzetelemzéséből indul ki, mely szerint az iskolák és a tanítók ellenőrzéséből hiányzik az egy-ségesség, a segítségnyújtás háttérbe szorul, inkább a számonkérés dominál. Ezt megszüntetendő, a miniszter útmutatást adott a felügye-leti munka és a tanítás korszerűbbé tételéhez. Az iskolák felügyelete alatt nem ellenőrzést, hanem inkább segítségadást kell érteni. A tan-ügyigazgatás akkor tölti be funkcióját, ha összehangolja a tanítók munkáját, eljuttatja a korszerű pedagógiai eljárásokat, és nem utolsó
sorban működése által ösztönzi a tanítókat, ezáltal jobbá teszi az is-kolai munkát.
A miniszter a rendelettel négy célt kívánt elérni:
1. azonos irányelvek a pedagógiai felügyeletben;
2. a felügyelet tartalmasabbá és hathatósabbá tétele;
3. a tanító munkájának megismerése;
4. az iskola értékének fokozása.
A királyi tanfelügyelők látogatásaik során elsősorban azt vizsgál-ták, hogy a tanítás a tantervi célnak megfelel-e, a tantervben előírt anyag módszeres feldolgozása megtörténik-e. Ennek érdekében rend-szeresen felhívták a tanítók figyelmét arra, hogy a tantestületi érte-kezleteken foglalkozzanak a tananyaggal és annak feldolgozásával.
A tanítói kart állandó önképzésre buzdították. A felügyelők szerint különös gondot kellett fordítani az általános és gazdasági irányú to-vábbképző iskolákra, az előírt heti óraszámok betartására.
Gyakran tapasztalták a tanfelügyelők, hogy a többtanerős népis-kolákban egyes tanítók kiváló módszerrel dolgoztak és ugyanezek-nél az iskoláknál a szomszéd teremben működő pedagógusok mun-kássága elmaradt a kívánatostól. Ezt a távolságot küszöbölhette ki a hospitálás. Ha a szabad órákon a tanerők kartársaik tanítását megfi-gyelik, akkor pedagógiai szempontból maradandó haszon érhető el, mert a jobb módszer hasonló eredményre készteti a gyengébb tanítót.
Sajnálattal tapasztalták a tanfelügyelők, hogy az iskolák nem mér-legelték teljes szigorral a mulasztások elbírálását, így a beiskolázási törvény végrehajtása kevés sikert mutatott.
A királyi tanfelügyelők által rendezett pedagógiai szemináriumok-kal a tanítókat arra ösztönözték, hogy képesek legyenek a tantervi célt iskolájukban megvalósítani. Olyan elméleti előadásokat és gya-korlati tanításokat mutattak be, melyekkel az állami felügyelet részé-ről tapasztalt hiányok megszüntethetők voltak. A nem kielégítő taní-tási eredmény okát főleg abban látták, hogy az előírt tanítaní-tási időt több helyen nem tartották be, megrövidített idővel a tanítási anyagot nem tudták feldolgozni. A nagy szegénység miatt a nagyobbacska fiúkat és leányokat kénytelenek voltak az őszi és tavaszi mezőgazdasági mun-kába befogni, így az iskolák nem is tarthatták be - bármennyire is sze-rették volna - a tanítási időt.
A katolikus egyház 1931-ben azzal a kéréssel fordult a vallás- és közoktatási minisztériumhoz, hogy a királyi tanfelügyelők ne csupán a hiányosságokról értesítsék az egyházi hatóságot, hanem közöljék
az egész látogatás eredményét. A minisztérium meghallgatta a kérést és utasította a királyi tanfelügyelőségeket, hogy az iskolalátogatások teljes eredményét juttassák el az illetékes hatóságokhoz. Az állami és egyházi hatóságok tartalmasabb együttműködése a tanügyigazgatási munka eredményességét jelentősen emelte. Ezt bizonyítják a tanfelü-gyelői látogatásokról készült jegyzőkönyvek, melyek szerint az egy-házmegyében általánosan jó munka folyt, a tanításban fokozatos hala-dást tapasztaltak. A felügyeleti és irányítási rendszer tökéletesedése és a tanítási-tanulási eredmény javulása közötti összefüggés vitathatatlan.
A közoktatásügyi igazgatásról szóló 1935. évi 6. törvénycikk ren-delkezése alapján a körzeti iskolafelügyelők már az 1935/36. tanév-ben megkezdték működésüket. Ebbe az irányító munkába dr. Hó-man Bálint miniszter bevonta a felekezeti iskolákban tanító legkivá-lóbb pedagógusokat. Az egyházmegyében Csollány Nándor győrszent-iváni tanító és Kovács Béla lázi tanító kapott állami iskolafelügyelői megbízást.
A körzeti iskolafelügyelői látogatások azért jelentősek az egyház-megyében, mert a főapátsági tanfelügyelők minden alkalommal a kör-zeti felügyelők jegyzőkönyvei alapján végezték látogatásaikat. Ebből is látható, hogy az egyház képes volt az állami hatóságokhoz alkal-mazkodni, velük mindenben együttműködni.
Befejezésül bemutatjuk az 1935/36. tanévről készült körzeti isko-lafelügyelői jelentés egy részletét, mely a Győr-Moson-Pozsony egye-sített vármegyék területén lévő népiskolákról készült. Megjegyezzük, hogy a számszerű értékelést (1 kiváló, 2 megfelelő, 3 átlagosnál gyen-gébb, 4 súlyos kifogás) a királyi tanfelügyelő végezte.
Iskola Tanító Osztá- Tanítási Eredményre Iskolaláto-lya ered- vonatkozó gató neve
ménye megjegyz.
Győr- Horváth M.Celine I.
szentmárton
Nagy M. Antalia II.
leány Szili M. SztaniszlaIII-IV.
Teész M. V-VI. 1 Benedetta
Nagyon szép Halmos eredmény. Péter
Győrszent- Kováts Ferenc I—II. 2 márton
fiú Szabó József III-IV.1/2
Kovács Gábor V-VI. 1/2
EX. ÖSSZEFOGLALÁS
A magyarországi bencés rend évezredes történelme során méltán szerezte meg az iskoláztatás jogát, hiszen megszervezte az első isko-lát Magyarországon. Hazánkban évszázadokon keresztül egyedül a katolikus egyház foglalkozott neveléssel és oktatással, közvetítette a kultúrát, gondoskodott a tudományok és ezzel együtt a magyarság fejlődéséről.
A katolikus egyház tanügyigazgatásának több évszázados törté-nete során időről időre összefonódott az állam tanügyigazgatási rend-szerével. A XIX. század végén kialakult új katolikus tanügy igazgatási szervezet már majdnem önálló volt, hiszen az állam csak a főfelügye-letet tartotta meg magának. Az önálló felügyeleti és irányítási rendszer mégsem jelentette az államtól való teljes elszigetelődést, ugyanis a minisztérium részéről biztosított segélyek fejében az egyháznak iga-zodnia kellett a világi rendeletekhez, dokumentumokhoz. A katolikus iskolákban a püspöki kar által készített, de az állam által jóváhagyott tantervekből tanítottak.
Nyugat-Európában az oktatás szekularizációját már a XVIII-XIX.
században végrehajtották, hiszen a polgári demokratikus fejlődés egyik szükséges velejárója az állami oktatási rendszer kiépítése.
Magyarországon a későfeudális viszonyok következtében a XX.
század közepén vált lehetővé az oktatás állami kézbe vétele, melynek szükségességét nem vitatjuk, csupán a módszer ellen van kifogásunk, mely minden racionalitástól és emberi méltóságtól távol állt.
Dolgozatunkkal a pannonhalmi bencés rend népiskolai tanügy-igazgatásának történetéből mintegy három évtizedet tekintettünk át.
A kiválasztott korszakot azért tartottuk érdekesnek, mert a szakmai-pedagógiai és igazgatási szempontból független tanügyi autonómia megvalósulásának előzményei, illetve maga a megvalósulás erre az időszakra tehető.
Szándékunk szerint bemutattuk az 1919-es kommunizmus és az I.
világháború után magához tért és az egyre jobban megerősödött ben-cés népiskolai tanügyigazgatást. Nyomon követtük a húszas években kibontakozó gazdasági válsággal küzdő szerzetesrend talpraállását, a harmincas évek közepén korszerűsített tanügyigazgatás egyházme-gyei vonatkozásait, majd a II. világháború nyomorúságos körülmé-nyei között is működőképes, sőt virágkorát élő közoktatás képeit vil-lantottuk fel. Ott voltunk a hatosztályos népiskolák nyolcosztályossá
fejlesztésénél, a népiskolák általános iskolává történő átalakításánál és az egyházmegye oktatásirányítási rendszerének megszüntetésénél.
Megismerkedtünk azokkal a pannonhalmi főapátokkal, akik az egyházmegyei iskolák főhatóságaként gondozták a bencés iskolaügyet.
Bemutattuk az egyházmegyei tanfelügyelői hivatal működését, a hi-vatalt vezető esperes-tanfelügyelők tanügyi munkásságát. A szerze-tesrend tanügyigazgatását elsősorban a mindenkori tanfelügyelő sze-mélye és tevékenysége határozta meg, ezért a disszertációban megál-lapított korszakokat - igazodva a katolikus közoktatásirányítás törté-netéhez - a tanfelügyelői hivatal vezetőjének pedagógiai és igazgatási működéséhez kapcsoltuk.
Nem hagyhattuk figyelmen kívül az egyházmegye tanítói tanács-kozásait, hiszen ez a nagymúltú intézmény szervesen illeszkedett be-le az igazgatási struktúrába. A tematikák áttekintéséből is kitűnik, hogy a tanítók továbbképzésének, a felügyeleti munka korszerűsíté-sének mennyire fontos színtere volt az évente megrendezett közgyűlés.
Betekintést nyerhettünk a népoktatásirányítás egy-egy kisebb korszakának értékelésébe a káptalangyűlések jegyzőkönyvei alapján.
A káptalanok a főapát rendelkezésein túl alapjaiban meghatározták az egyházmegye népoktatását.
Végül áttekintettük az állami felügyelet történetét, ugyanis az egyház és az állam oktatásirányításának együttes megismerése alap-ján kaphatunk megbízható képet és értékelést a bencés iskolaügy alakulásáról.
Mint azt már a bevezetőben említettük, dolgozatunkkal hiányt kí-vántunk pótolni, hiszen ismereteink szerint a pannonhalmi egyház-megye alapfokú iskoláinak történetét, illetve a tanügyigazgatás törté-netét eddig még nem dolgozták fel. Másrészt egy olyan munkát szerettünk volna átadni a tanügyigazgatás szakembereinek, mely a katolikus iskolarendszer újbóli felépítéséhez segítséget nyújt.
Mészáros István neveléstörténész az első magyar iskolák jelentő-ségét méltatva a következőket mondta: ,A magyarság akkor tette meg az első határozott lépéseket az európai kultúra melletti elkötelezett-ség, annak befogadása érdekében, amikor létrehozta az első magyar-földi iskolákat. Ezek azután az Európához szorosan kötő kultúra szer-tesugárzó műhelyeivé váltak hosszú évszázadok idején, maguk is sa-játos „magyar" színekkel gyarapítva az európai egyetemes kultúrát."23
Szerencsések vagyunk, mert egy jó műhelybe juthattunk, és ott egy kicsit elidőzhettünk. Találkozhattunk a műhely kiváló meste-reivel, a velük töltött idő örömünkre szolgált.
JEGYZETEK
1 Kósa Kálmán: Közoktatásügyi igazgatás és iskolafelügyelet Országos Köz-oktatási Tanács, Budapest 1942. 3. p.
2 Mészáros István: A magyarországi római katolikus tanügyigazgatás törté-neti áttekintése. In: Magyar egyháztörtétörté-neti vázlatok 1. kötet. Magyar Egyháztörténeti Enciklopédia Munkaközössége, Budapest 1989. 230. p.
3 Pannonhalmi Bencés Főapátsági Levéltár (PBFL) Főapáti Iratok 161/1919.
sz. irat.
4 Gergely Jenő: A püspöki kar tanácskozásai. A magyar katolikus püspökök konferenciáinak jegyzőkönyveiből, 1919-1944. Gondolat Kiadó, Bp. 1984.
321-322. p.
5 Gergely Jenő: I. m. 322. p.
6 PBFL, Esperesi Iratok 128/1931. sz. irat
7 Várszegi Imre Asztrik: Kelemen Krizosztom pannonhalmi főapát (1929-1950.) Magyar Egyháztörténeti Enciklopédia Munkaközössége, Budapest, 1990. 303. p.
8 PBFL, Esperesi Iratok 138/1935. sz. irat.
9 Kósa Kálmán: Népoktatásunk új felügyeleti rendszere. Néptanítók Lapja, 1935. 8. sz. 315. p.
10 Kósa Kálmán: A nyolcosztályos népiskola és az egyházak. Néptanítók Lapja, 1939. 20. sz. 793. p.
11 Kósa Kálmán: A nyolcosztályos népiskola és az egyházak. Néptanítók Lapja, 1939. 20. sz. 795. p.
12 PBFL, Főapáti Iratok 420/1943. sz. irat.
13 Kelemen Krizosztom: A tanítás és nevelés állócsillaga. Néptanítók Lapja, 1944. 1. sz. 3. p.
14 Kovács János: A tanító és felügyelője. Néptanítók Lapja, 1940. 10. sz.
404-405. p.
15 PBFL, Főapáti Iratok 1501/1947. sz. irat.
16 PBFL, Esperesi Iratok 194/1947. sz. irat.
17 Klebelsberg Kunó: A katolikus nagygyűlés előtt. Néptanítók Lapja, 1927.
39-40. sz. 2. p.
18 PBFL, Főapáti Iratok 668/1948. sz. irat.
19 PBFL, Esperesi Iratok 18157/1857. sz. jegyzőkönyv.
20 PBFL, Esperesi Iratok 200/1946. sz. irat.
21 PBFL, Esperesi Iratok 237/1939. sz. irat.
22 Kósa Kálmán: Az új iskolafelügyeleti rendszer két esztendője. Néptanítók Lapja, 1937. 17. sz. 663. p.
23 Mészáros István: Iskola Szent Márton hegyén. A pannonhalmi bencés gim-názium története, Pannonhalma 1990. 138. p.
IRODALOM
Önálló kiadványok
- A katolikus egyház Magyarországon. Szerk.: Somorjai Ádám, Zombori Ist-ván. Magyar Kat. Püspöki Kar Egyháztörténeti Bizottsága, Budapest 1991.
- A közoktatásügyi igazgatás újjászervezése. Kiad.: Dr. Hóman Bálint. M. Kir.
Egyetemi Nyomda, Budapest 1935.
- A magyarországi latin és görög szertartású római katholikus népiskolai ügy-re vonatkozó s a Magyar Püspöki Kar által megállapított ügy-rendszabályok, tantervek, utasítások gyűjteménye. Szt. István Társulat, Budapest 1877.
- Az államosítás Közoktatásunkban. Szerk.: Arató Ferenc. Tankönyvkiadó, Budapest 1976.
- Az elemi népoktatás enciklopédiája, 1-3. kötet. Szerk.: Körösi Henrik, Sza-b ó László. Franklin Társulat, Budapest 1911-1915.
- Bavinck Hermann: A keresztény pedagógia alapelvei. Ford.: Marton János.
Bethlen Nyomda, Budapest 1923.
- Becker Vendel: A katolikus iskolaügy a demokratikus Magyarországon. Szt.
Gellért Nyomda, Szeged 1947.
- Berkó Pál - Legányi Norbert: A Pannonhalmi Szent Benedek-rend névtára 1802-1986. Széchenyi Nyomda, Győr 1987.
- Bittenbinder Miklós: A katholikus neveléstudomány korszerű alapelvei. In:
A mai nemzetpolitika művelési akarata és a katholikus nevelési eszmény.
Budapest
1933-- Décréta Synodalia. Egyházmegyei törvények. Győr1933--egyházmegyei Nyomda, Győr 1940.
- Dezső Lipót: Népiskolai rendeletek gyűjteménye. Martineum Nyomda, Szom-bathely, 1936.
- Geisz Antal: Egyházi közigazgatás. Csanádegyházmegyei Nyomda, Temesvár 1910.
- Komis Gyula: Magyarország közoktatásügye a világháború óta. Magyar Pe-dagógiai Társaság, Budapest 1927.
- Kósa Kálmán: Közoktatásügyi igazgatás és iskolafelügyelet. Országos Köz-oktatásügyi Tanács, Budapest 1942. j
- Magyar népoktatás. Kir. Magyar Egyetemi Nyomda, Budapest 1928.
- Mészáros István: A magyarországi római katolikus tanügyigazgatás történeti áttekintése. In: Magyar Egyháztörténeti vázlatok. 1. kötet. Magyar Egyház-történeti Enciklopédia Munkaközössége, Budapest 1989.
- Gergely Jenő: A püspöki kar tanácskozásai. A magyar katolikus püspökök konferenciáinak jegyzőkönyveiből, 1919-1944. Gondolat Kiadó, Budapest 1984.
- Jóboru Magda: A köznevelés a Horthy-korszakban. Kossuth - Tankönyv-kiadó, Budapest 1972.
Mészáros István: Az iskolaügy története Magyarországon 996-1777. között.
Akadémiai Kiadó, Budapest 1981.
Mészáros István: Iskola Szent Márton hegyén. A pannonhalmi bencés gim-názium története. Pannonhalma, 1990.
Mészáros István: Magyar iskolatípusok 996-1990. A magyar neveléstörténet forrásai VI. OPKM, Budapest 1991.
Neveléspolitikai dokumentumok az ellenforradalmi rendszer időszakából (1919-1931). Szerk. Simon Gyula, Tankönyvkiadó, Budapest
1959-Rendszabályok a magyarországi latin és görög szertartású r. kath. kisded-óvók, népiskolák és gazdasági ismétlő iskolák közigazgatásához. Orszá-gos Katholikus Tanügyi Tanács, Budapest 1911.
Rendszabályok a katholikus népiskolák közigazgatásához. Szt. István Tár-sulat, Budapest 1926.
Rendszabályok a katholikus népiskolák részére. Szt. István Társulat, Buda-pest 1943.
Sárközi István: Az ellenforradalmi rendszer népiskola-politikája Magyaror-szágon (1919- augusztus-1944). Akadémiai Kiadó, Budapest 1980.
Serényi Antal: A tanügyi jog. Dunántúli Nyomda, Komárom 1942.
Somogyi József: Hazánk közoktatásügye a második világháborúig. Buda-pest 1942.
Sörös Pongrácz: A p a n n o n h a l m i főapátság története. Hatodik korszak.
Stephaneum Nyomda, Budapest 1916.
Szilas László: Kis magyar egyháztörténet. Róma 1982.
Száz éves a kötelező népoktatás. Szerk.: Arató Ferenc. Tankönyvkiadó, Bu-dapest 1968.
Tájékoztató elemi iskoláink fejlesztéseiről 1925-1930. Sárkány Nyomda, Budapest 1930.
Takács Gyula: A népiskola igazgatása. Unió Nyomda, Komárom 1939.
Tanterv és utasítás a katholikus elemi népiskolák számára. Szt. István Tár-sulat, Budapest 1927.
Tanterv és utasítás a mindennapi és általános továbbképző katolikus nép-iskolák számára. Magyar Püspöki Kar, Budapest 1937.
Tanterv és útmutatások a nyolcosztályos katolikus népiskolák számára. Szt.
István Társulat, Budapest 1942.
Tanterv a katolikus általános iskolák számára. Szt. István Társulat, Buda-pest 1947.
Utasítás a körzeti iskolafelügyelők és a királyi tanfelügyelői hivatalok isko-lalátogató tagjai részére. Királyi Magyar Nyomda, Budapest 1935.
Várszegi Imre Asztrik OSB: Kelemen Krizosztom pannonhalmi főapát (1929 -1950). Magyar Egyháztörténeti Enciklopédia Munkaközössége, Budapest 1990.
Folyóiratok
- Ankét a nyolcosztályú népiskoláról. Néptanítók Lapja, 1926. 13-14. sz. 24-26.
- B e n d a László: A szakfelügyelet. Dunántúli Tanítók Lapja, 1928. 8. sz.
149-150. p.
- Borbély Kamill: Hogyan látja az új magyar népiskolát a középiskolai tanár?
Pannonhalmi Szemle, 1941. 363-368. p.
- Drozdy Gyula: A tanító munkájának ellenőrzési szempontjai. Néptanítók Lapja, 1936. 4. sz. 122-124. p.
- Földes Ferenc: A nyolcosztályú népiskola kiépítése. Néptanítók Lapja, 1929.
35-36. 5-8. p.
- Garrone-Javierre: A katholikus iskola. Pedagógiai Szemle, 1991. 7-8. sz.
97-115. p.
- Hóman Bálint: Kultuszminiszter a nyolcosztályú népiskoláról. Néptanítók Lapja, 1939. 12. sz. 453-455. p.
- Kelemen Krizosztom: A tanítás és nevelés állócsillaga. Néptanítók Lapja, 1944. 1. sz. 2-3. p.
- Klebelsberg Kunó: Falusi népiskoláink kiépítése. Néptanítók Lapja, 1925.
25-26. sz. 1-2. p.
- Kovács János: A tanító és felügyelője. Néptanítók Lapja, 1940. sz. 403-405.
- Kornis Gyula: Az új magyar népiskola. Néptanítók Lapja, 1930. 5-4. sz. 1-2.
- Kósa Kálmán: Népoktatásunk új felügyeleti rendszere. Néptanítók Lapja, 1935. 8. sz. 313-315. p.
- Kósa Kálmán: A nyolcosztályos népiskola és az egyházak. Néptanítók Lapja, 1939. 20. sz. 793-796. p.
- Kósa Kálmán: Az új iskolafelügyeleti rendszer két esztendeje. Néptanítók Lapja, 1937. 17. sz. 663-666. p.
- Körösi Henrik: Tanfelügyelők. Néptanítók Lapja, 1929. 45-46. sz. 1-2. p.
- Mészáros István: Állami és egyházi iskolák a magyar iskolatörténetben. Pe-dagógiai Szemle, 1991. 1. sz. 23-26. p.
- T. H.: Anomáliák a királyi tanfelügyelői státusban. Tanítók Szövetsége, 1930. 17. sz. 1-2. p.
Levéltári források
Pannonhalmi Bencés Főapátsági Levéltár (PBFL) - Főapáti Iratok
- Esperesi Iratok
MELLÉKLETEK
1. A pannonhalmi egyházmegye térképe.
2. A pannonhalmi egyházmegye esperes-tanfelügyelői 1841-től.
3. Statisztikai adatok az egyházmegye alapfokú oktatási intézmé-nyeiről.
4. Évi jelentés a bakonypéterdi róm. kath. népiskoláról (1920/21.).
Esperesi Iratok (E.I.) 58/1921. sz.
5. A Pannonhalmi Egyházmegyei Tanítóegyesület alapszabálya.
Főapáti Iratok (F. I.) 788/1924. sz.
6. Jegyzőkönyv a Kajáron tartott esperes-tanfelügyelői látogatásról (1932. április 14.). E. I. 78/1932. sz.
7. Jegyzőkönyv a győrszentmártoni r. k. fiúiskolában tartott módsze-res értekezletről (1936. február 4.). E. I. 73/1936. sz.
8. Évzárójelentés a ménfőcsanaki Szt. Kereszt iskoláról (1939/40.). E. I.
177/1940. sz.
9. Esperesi jelentés az egyházmegyei népiskolák 1942/43. tanévi munkájáról. F. I. 239/1943. sz.
10. Jegyzőkönyv az egyházmegyei tanfelügyelő ravazdi látogatásáról (1946. december 3-, 1947. február 6.). E. I. 184/1947. sz.
11. Jegyzőkönyv az egyházmegyei kerületi iskolafelügyelő Véneken tartott látogatásáról (1948. május 12.). E.I. 149/1948. sz.
A PANNONHALMI EGYHÁZMEGYE ESPERES-TANFELÜGYELŐI
Valószínűleg Rosenberger Honór Ramóezy Valérián
Valószínűleg Farkas Irén Filperger Rudolf
Raffenczeder Ágoston
Valószínűleg dr. Hollósy Jusztinián Sztachovics Rémig
Matuskovics Polikárp Valószínűleg Kovács Ábel Borbély Kornél
Halbik Ciprián Dr. Wargha Samu Vojnits Döme Mórocz Emilián
Dr. Schermann Egyed, Dr. Strommer Viktorin
Jándi Bernardin Kemény Fülöp
Dr. Kemény Kolumbán, Dr. Mázy Engelbert Jung Benedek, Dr. Janota Cirill
Wohlmuth József Dr. Kühár Flóris Dr. Faludi Marcellin Dr. Kövér Alajos