A katolikus iskolák állami felügyelete, egyház és állam viszo- viszo-nya a tanügy irányításában

A katolikus egyház iskolái felállítására és fenntartására történeti alapon szerzett jogosultságot, melyet saját rendeletei és törvényei alap-ján gyakorolt. Az iskolák alapításával és fenntartásával egyidejűleg ki-alakult az egyház tanügyigazgatási szervezete, mely nem volt külön-választható - a katolikus vallás államvallás jellege miatt - az állami tanügyigazgatástól. Az iskolák keresztény jellegük miatt az egyház és az állam közös igazgatása alá tartoztak, azonban az iskolák irányítá-sa és tanulmányi felügyelete az egyház kezében volt.

Az államnak az a törekvése, hogy közvetlen beleszólást nyerjen a nevelés és oktatás kérdéseibe, először a XVIII. század elején jelentke-zett erőteljesen. Akaratának azonban jó ideig nem tudott érvényt sze-rezni, mivel nem rendelkezett szakszerű igazgatási szervezettel és kép-zett, ellenőrzésre alkalmas szakemberekkel.

Az egységes felügyelet szabályozását mindinkább sürgette a kul-túrpolitika kialakulása, mely felismerte, hogy a nevelés és oktatás egy-re inkább hatalmi tényező. Ilyen körülmények között született meg I. Ratio Educationis (1777), mely az iskolákat állami felügyelet alá he-lyezte és gondoskodott iskolafelügyeleti szervezet létrehozásáról.

A népiskolák felügyeletével a tankerületek élére állított főigazgató alá rendelt tanfelügyelőt bízta meg. A királyi rendelkezés sem váltotta be a hozzá fűzött reményeket, ugyanis továbbra is hiányzott a szaksze-rűség.

A XIX. században az állami tanügyigazgatás - a katolikus espere-sek tanfelügyelői kinevezése folytán - az egyház kezébe került. A vár-megyék és a városok nem nézték jó szemmel a katolikus egyház erős befolyását, ezért kialakították saját felügyeleti rendszerüket, mely az 1868-as népoktatási törvényben megalkotott állami felügyeleti rend-szerben kapott helyet.

Az 1876-ban megjelent népiskolai hatóságokról szóló töivény az egyházi és az állami tanügyigazgatást immár végérvényesen ketté-választotta, de az egyház teljes tanügyi autonómiájának megvalósí-tására még várni kellett.

Az 1868-as és az 1876-os törvények szerint a népiskolai felügye-let három szinten valósult meg:

1. helyi (iskolaszék)

2. közbeeső állami (királyi tanfelügyelő) 3. állami főfelügyelet (miniszter).

A királyi tanfelügyelő az állami, községi, magán- és társulati is-kolákban közvetlen intézkedési jogkörrel rendelkezett, egyházi isko-lában ellenőrzési joggal bírt, intézkedést csak az egyházi hatóság útján tehetett. Kivételt képeztek a statisztikai ügyek, fizetéskiegészítő- és nyugdíjügyek, melyeknél közvetlenül intézkedhetett.

A miniszter a felekezeti iskolákat az illetékes egyházi hatóságok-kal egyetértésben irányította a mindenkori állami támogatás mértéke szerint. Mivel a hitvallásos iskolák fizetéskiegészítő államsegéllyel történő támogatása a XX. század elejétől egyre nagyobb méreteket öltött, az állam elvárta az egyháztól, hogy minél szélesebb körben iga-zodjon tanügyi rendeleteihez és hasonló intézkedéseket hozzon a ka-tolikus tanügy terén.

A közoktatásügyi igazgatás szervezete az 1868-as és az 1876-os tör-vények nyomán egyre jobban szétaprózódott. A köznevelés irányítá-sában és felügyeletében éppen ezért hiányzott az egységes eljárás és még mindig hiányoztak a szakképzett iskolalátogatók.

Az egységes nemzetnevelést megfogalmazó kultúrpolitikai célki-tűzés ugyanakkor megkívánta a tanügyigazgatás egyöntetűségét, valamint pedagógiai szempontból jól képzett tanerők alkalmazását a közoktatásirányításban.

Ilyen igények hívták életre az 1935. évi 6. törvénycikket a közok-tatásügyi igazgatás újjászervezéséről, mely rendezte a fenti kérdése-ken túl a hitfelekezeti iskolák főfelügyeletének kérdését is. A törvény szerint az egyházi iskolákat az egyházi hatóságok saját szabályaik szerint igazgatják. Ezek szerint az egyházi hatóságnak a továbbiakban nem kellett igazodnia az állami rendelkezésekhez.

A pannonhalmi egyházmegye népiskoláinak tanügyigazgatása az 1935. évi 6. törvény után

Magyar Katolikus Püspöki Kar Vallás- és közoktatásügyi miniszter

Magyarország hercegprímása tankerületi királyi főigazgató

pannonhalmi főapát királyi tanfelügyelő

főapátsági tanfelügyelői hivatal körzeti iskolafelügyelő

katolikus iskolaszék (részleges felügyeleti jog)

A tanügyigazgatás dekoncentrációját valósították meg azzal, hogy az új törvény a minisztériumnak jobbára kormányzati szintű feladato-kat adott, a továbbiakban nem foglalkozott a helyi vagy helyben meg-oldható problémákkal. Egyszerűsítették az igazgatási munkát azáltal is, hogy a népiskolák feletti főfelügyeleti jog a tankerületi királyi fő-igazgatóra szállt át, melyet a királyi tanfelügyelőn keresztül gyakorolt, így a főfelügyeletet nem a miniszter, hanem a főigazgató nevében lát-ták el. A törvény biztosította a felügyelet szakszenlségét azáltal, hogy körzeti iskolafelügyelőket állított a királyi tanfelügyelő mellé, akik át-vették az iskolák közvetlen felügyeletét. A körzeti iskolafelügyelők gyakorló pedagógusok lévén elsősorban nem igazgatási, hanem ta-nulmányi felügyeletet végezetek.

A miniszter 7000/1935. ein. számú rendeletével utasítást adott ki a körzeti iskolafelügyelők részére, melyben szabályozta az iskolafel-ügyelők tevékenységét. Az utasítás az alábbi területeket érinti:

- a körzeti iskolafelügyelő teendői, - a látogatást megelőző teendők, - az iskolafelügyelő magatartása, - az iskolalátogatás célja, - a tanítási vázlatok,

- a tanítói munka ellenőrzésének szempontjai, - a tanítási eredmény mérlegelése,

- a módszeres értekezlet vezetése, tárgyai, jegyzőkönyve.

Dr. Kósa Kálmán az új iskolafelügyeleti rendszert elemző tanul-mányában a körzeti iskolafelügyelői intézmény jelentőségét méltatja:

„Népiskoláink felügyeletének új szabályozása érdemben a magyar tanítóság több évtizedes kívánságának beteljesülését jelentette. Való-ra vált a felügyelet teljes szakszerűsítése érdekében hangoztatott az a kívánság, hogy a népiskolai munka közvetlen irányítását és felügye-letét azok lássák el, akik ezt a munkát legjobban ismerik, ebben a munkában cselekvőleg részt vesznek, tehát maguk a tanítók, illetőleg azok, akiket a tanítók közül ennek a feladatnak ellátására kiválaszta-nak."²²

Az 1941. évi 12. törvénycikk a közoktatásügyi igazgatás további egyszerűsítéséről újabb jogokat adott át a tankerületi királyi főigazga-tónak. A miniszter a főigazgató hatáskörébe utalta:

- a körzeti iskolafelügyelők megbízását;

- az állami tanítók megbízását, kinevezését;

- a nem állami, de államsegélyes tanítói állások betöltésének engedélyezését.

Az átalakult tanügyigazgatási rendszert figyelembe véve az egyház 1943-ban léptette életbe az új rendszabályokat, ezért ettől az időpont-tól számítjuk a modern katolikus tanügyigazgatás kialakulását.

2. Királyi tanfelügyelők és körzeti iskolafelügyelők a