(Bucsán szolgált: 1959. március 15. – 1967. december 31.)
1922.( érettségi) – 1926. – 1929. (doktorandusz)
1904. július 9-én született Mátészalkán. Az elemi iskoláit is itt végezte.
A gimnázium 8 osztályát Hajdúböszörményben, a teológiát a budapesti Te-ológiai Akadémián végezte. Budán gimnáziumi hitoktató lesz, majd Paksra kerül lelkipásztornak. Svájcban is járt tanulmányúton.
1929-ben szerezte meg az államtudományi doktorátust.
1931. május 21-én választották lelkésszé Mátészalkán, édesapja a nagy-tekintélyű Kincses István utódjául. Erről így számol be a korabeli sajtó:
1933. február 1. (Tolna megyei újság)
Egy hálás egyházközség. „Szatmár és Beregnen“ olvassuk, hogy Kin-cses látván mátészalkai ref. lelkész 40 évet meghaladó buzgó lelki pásztor-kodás után nyugalomba tér. Ezen hírrel kapcsolatosan azt is írja laptár-sunk, hogy örökébe a presbitérium a nyugalomba vonuló lelkész fiát, dr Kincses Endre paksi lelkészt óhajtja meghívni.
1934-ben a nagykárolyi egyházmegye aljegyzője, 1938-ban tanácsbírája, 1939-ben zsinati pótképviselő.
1952-ben a nyírségi egyházmegye tanácsbírája lett.
Evangelizáció Mátészalkán 1940-ben
Az evangelizáció lelkes híve. Mit is takar ez a kifejezés? Tulajdonkép-pen ez nem más, mint a keresztény hit terjesztése, Jézus Krisztus megváltó voltának, életének, feltámadásának és tanításának megismertetése a még nem keresztény emberekkel, közösségekkel is.
1956-ban a forradalom mátészalkai résztvevői a parókiához vonultak.
Kérték, hogy Kincses nagytiszteletű úr szóljon hozzájuk. A lázas betegség-től szenvedő, ágyban fekvő lelkész az ablakhoz ment és megáldotta az ön-tudatára ébredő, bátorságot tanúsító tömeget.
A politikai hatalom minden lépését figyelte s nem tetszett a segítőkész, emberekre, hívőkre odafigyelő lelkész aktivitása. Gyanakodtak minden ta-lálkozóra, amelyen megfigyelőik, spiclijeik nem tudtak jelen lenni. Ilyen volt a házi istentisztelet, vagy a beteglátogatás. A rendőrség minden össze-jövetelt, különösen ha azokat bizalmi emberein keresztül nem ellenőrizhe-tett, nemcsak ebben az évben, hanem még később is, ellenforradalmi össze-esküvés gyanújával szemlélt. 1958. február 19-én kelt levelében többek kö-zött ezt írja:
„…hetenként egyszer házi istentiszteleteket tartunk, így a perifériákon lakó, nagyobbrészt szegény sorsú olyan egyháztagokhoz is eljut az evangé-lium, akik templomba nehezebben tudnak eljönni.
A mai napon az államvédelmi rendőrhatóság kiküldöttei látogatást tettek Kincses Endre lelkipásztornál, és e szolgálatok megszüntetését követelték.
A szabadságharc bukása utáni békepap esperese feljelentette, melynek eredményeképpen vizsgálat mellőzése nélkül fegyelmi eljárás indult ellene, s két évre felfüggesztették állásából. Ezután elhelyezték Bucsára. Itt szol-gált nyugdíjba vonulásáig.
A családlátogatásokról, a lelkipásztori szolgálatáról naplót vezetett. Eb-ben minden tevékenysége nyomon követhető. Fel lett jegyezve temetés, családlátogatás, úrvacsora, konfirmálás, stb. Napra, órára lebontva. Így el-lenőrizhető volt szinte minden lépése. 1959-től 1965-ig vezette.
kezet és a község kulturális életének is meghatározó személye volt család-jával – feleségével és lányaival – együtt.
Munkásságát, s a hit iránti elkötelezettségét jól mutatja az 1961-ben a Gyülekezeti Munkatervében leírtak. Mit is vár a szolgálatától? Azt, „hogy a külsőséges vallásos élet hiábavalóságából kivezethessen s az Isten akara-tának, a legfőbb jónak irányvonalába állíthasson bennünket a bibliai fo-galmú igaz Istenfélelem s a társadalmi és gazdasági átalakulás új helyzeté-ben a közösségi életek hasznos munkásává tehessem az igaz emberszerete-tet.”
Célja: „…új megélésre késztetni a gyülekezetet az istenfélelem tiszta bibliai fogalmának megismerésére s az ősgyülekezet közösségi életében felfénylő ál-dozatos, kiszélesedő emberszeretet gyakorlására való nevelés által.”
Nemcsak szavakkal, de tettekkel is segítette és vezette gyülekezetét.
Mint már említettem, a templom díszítését, tisztántartását a hívők végezték s azok közül is természetesen az asszonyok.
A Kincses család (bal oldalon Ildikó, jobbon pedig Margit lánya áll)
Akár a templom, akár a lelkészlak takarítására, meszelésére volt szükség, a gyülekezet asszonyai összefogtak, s jókedvűen, vidáman nekiálltak a munkának. A presbiteri jegyzőkönyvben többször is köszönetet mond azoknak, akik ezekben a munkálatokban részt vállaltak.
Amikor új – bársony – terítők beszerzése és hímzése került sorra, sokan adakoztak erre a nemes és szép célra. Az anyag megvásárlása után az asz-szonyokra került a sor, hogy ízléses hímzéssel még szebbé varázsolják azt.
Amikor elkészült, egy kis ünnepséget is rendeztek, amelyen iskolások ol-vasták fel dr. Kincses Endre lelkész által írt üdvözlő verseket.
Bársony terítőt tettünk ma Az Úr asztalára…
Szívünket is betakarja Krisztus bűntörlő vérének Drága bíbor-árja.
Most, hogy szebb lett a templomunk, Engem is jobbá:
Tegyed – óh Szentlélek Isten – Az én kicsi szívemet is
A Te templomoddá!
Elmondta: R. Tóth Katika 7 éves
Úrasztali terítőnkön Mindnyájunknak Atyja, Hívő népét Jézus által Szépen hívogatja:
„Jöjjetek megfáradtak,
Igéje néktek is nyugalmat ad, Terhe könnyű, irgalma nagy.”
Elmondta: Erdei Rózsika 6 éves
Közel állt az irodalomhoz, de lelkipásztori hivatása miatt ezzel keveseb-bet tudott foglalkozni. Újságban jelentek meg cikkei, írásai s mint látjuk
„versfaragással” is foglalkozott. Egyik önéletrajzi versében – címe: Mély-ből, éjből fénybe szárnyaló ének – így ír:
Egyszer átkossá vált az élet:
Rám hullt egy nem-értett ítélet.
Kínban égetett év, nap és óra, Vártam a rehabilitációra.
Ez a négy sor csak egy részlet a verséből, de azonnal észrevehetjük,
Beiktatáskor a hívőkkel a templom udvarán
„…lelkiismeretes, hűséges ,a gyülekezet gondját, baját szívében hordó, érte a jó utat megtalálásáért tusakodó lelkipásztor…” (utódja, Vilmányi Sándor véleménye)
Részlet a presbiteri jegyzőkönyvből:
„Nagytiszteletű dr. Kincses Endre lelkipásztor úr csaknem 10 évet szol-gált ebben a gyülekezetben. Élő hittel végzett igeszolgálata nagyon komoly nyomot hagyott. Élő hite, szelíd és szolgálatkész egyénisége takarta azt a sok, a szívben és lélekben végbement tusakodást, amellyel felkészült az igé-vel mindenütt történő szolgálatra…
…Kiváló felkészültségével, hitével és szeretetével a gyülekezet hűséges őreként járt elöl. Még csak néhány hete szolgálok itt és lépten nyomon az ő nagyszerű igei szolgálatának jó gyümölcseire bukkanok rá. Nagy boldog-ság ilyen jó nyomokba lépve szolgálni.
Új lakóhelyén megpihen a gyülekezeti lelkipásztori szolgálat sokszor emésztő gondjaitól. Adja Isten, hogy ez lelkileg törésmentesen történhessék meg. Kívánjunk életére és a mindnyájunk által igen nagyra becsült Szeret-teinek Istentől nagyon sok áldást. Találja meg gyermekei boldogságában a saját boldogságát is. Az Úr áldásaként töltse el szívét a jól végzett munka felett érzett boldogság….
…Presbitérium ugyancsak megköszöni dr. Kincses Endréné nagytisztele-tű asszonynak azt a szinte második lelkipásztori szolgálatot, mellyel férje mellett az ige szolgálatában a gyülekezetben forgolódott és dolgozott. Meg-köszöni a sok szeretettel végzett énektanítói szolgálatát. A gyülekezet szép éneklése az ő odaadó jó szolgálatának szép bizonysága. Őt is áldja meg Isten gazdagon új szolgálatában jó egészséggel és sok örömmel.
Az egész családot arra kéri, ne feledjék el a mi gyülekezetünket. A nehéz-ségeket feledve őrizzék meg jó emlékezetükben. Ha úgy hozza útjuk, keres-senek is fel bennünket.”
Dr. Kincses Endre lelkipásztor vallotta, hogy a lélek által munkálja Isten újjászületésünket. Ebben hitt és talán éppen ez volt hitbéli ars-poétikája is.
Síremlékének fotója alá az általam már az előbbiekben bemutatott versé-nek befejező sorait írom.
Csendül már lelkem ujjongó dalra, Ránézek a nagy Diadalra
S halálába eltemetkezve, Vérében újra-keresztelkedve Kitisztul bennem szív és elme S földi orvoslás helyett örökre E l é g már nékem az Úr kegyelme.