Az I. parancsolat ellen
Én vagyok a te Urad, Istened. Idegen Istenid ne légyenek énelőttem.
Faragott képet ne csinálj magadnak, hogy azt imádjad! Levit. 26. v. 1.
Először azért mondd meg a gyóntató atyádnak, mennyi ideje, hogy meg nem gyóntál.
Az elmúlt Húsvétra meggyóntál és áldoztál-e?
Be töltötted-e az elébbi gyónásban adott penitenciát?
Megnyugodt-e lelkiisméreted az elébbi gyónáson, avagy furdal, hogy nem éppen és igazán gyóntál, vagy hogy nem oly töredelmes szűvvel, és lelkiisméretednek vizs-gálásával járultál a gyónáshoz, amint kellett volna?
Most jól készültél-e a gyónáshoz?
Adtál-e méltó hálát Istennek reád való gondviseléseért?
Imádságodban, Isten igéje hallgatásban figyelmetessen és ájtatossan viselted-e magadat, vagy elméddel ide s tova vándorlottál?
Tudod-e a keresztyén hitnek szükséges ágazatit: a Credót, Tíz parancsolatot?
Estél-e valamely eretnekségbe tagadván a római hitnek valamely cikkelyét, és tévelygésedet jelentetted-e valamely külső jellel?
Társalkodtál-e, avagy vetekedtél-e valamely tévelygővel eszedbe vévén, hogy veszedelmes és botránkoztató az ő társalkodása?
A hit dolgaiban tekélletes és állhatatos voltál-e, avagy tekéllett akarattal kétel-kedtél-e valami cikkelyérűl az Anyaszentegyház vallásának? Szégyenlettél-e vallást tenni hitedrűl?
Olvastál-e eretnek, és az Anyaszentegyháztúl megtiltott könyvet? Vagyon-e efféle könyved? Adtál-e másnak ilyen könyveket?
Hallgattál-e eretnek prédikációt?
Volt-e Istenben állhatatos reménséged nyavalyáidban? Zúgolódtál-e Istened ellen háborúságidban? Kétséges voltál-e az Istennek Atyai gondviselésében, panaszolkodván őellene?
Volt-e az ördöggel valami szövetséged? Hordoztál-e idegen és szokatlan bötűkkel írt cédulákat vagy fegyver ellen való írásokat?
Bűbájos babonaság által, cédulák és egyéb efféle bötűk vagy igék hordozása által magadnak, fiadnak vagy marhádnak egészségét kerested-e?
Varázsló, álomnéző és egyéb efféle ördögi mesterséggel jövendölőtűl és égbenézőtűl értekeztél-e titkos dolgokrúl, elrejtett kincsekrűl. Tanítottál-e valakit effélékre? Hittél-e álmaidnak?
Tettél-e isteni tiszteletet valamely teremtett állatnak?
Kísértetted-e Istenedet vakmerőképpen szokatlan és igíreti kívül való dolgokat kérvén Őfelségétűl?
Szoktál-e reggel s estve imádkozni, és kiváltképpen háborúságodban s szükséged-ben Istenedhez folyamni?
Ritkán gondolkodtál-e az isteni dolgokrúl? Szeretted-e Istent teljes erőddel és tehetségeddel, avagy inkább kész voltál-e Istened ellen véteni, valamely teremtett állatnak szeretetiért vagy félelméért?
Az II. parancsolat ellen Istennek nevét heában ne vedd!
Híttad-e bizonyságul Istent hamis mondásodra? Szükség nélkül esküdtél-e Istenedre, lelkedre, keresztyén hitedre?
Szokássá vetted-e, hogy szó közben akármin megesküszöl meg sem gondolván, ha igazán esküszöl-e vagy nem?
Megfeddetted-e hozzád tartozókat esküvéseket hallván?
Esküdtél-e Istenre kételkedvén, és meg nem gondolván, ha igaz-e vagy hamis, amit Istennel bizonyítasz?
Esküdtél-e azon, hogy valami bűnt és gonoszt cselekeszel, úgymint, hogy ártatlan felebarátodat megvered?
Voltál-e oka, hogy felebarátod hamisan esküdt, és hogy meg nem állotta hittel kötött fogadását?
Esküdtél-e azon, hogy valami jót nem cselekszel?
Esküdtél-e, hogy valamit cselekszel szándékod nem lévén, hogy azt bételjesítsed?
Jóllehet, ha azon esküdtél, hogy megbünteted az alattad valót, és annak utánna jobb-nak ítéled, hogy megirgalmazz néki, nem maradsz köteles fogadásodra.
Fogadtál-e valamit Istennek, amit bé nem teljesítettél volna? Halasztottad-e sokáig fogadásod teljesítését?
Egyházat vagy egyházi edényt ferteztettél-e meg?
Az isteni dolgokat és a Szentírást fordítottad-e csúfos tréfa dolgokra?
Káromlottad-e az Istent és az Ő szentit? Szollottál-é illetlenül és böcsülletlenül ezekrűl és a Sacramentomokrúl?
Az III. parancsolat ellen
Megemlékezzél róla, hogy Innepeket szentelj!
Innepnapon, mikor oly helyen voltál, ahol alkolmatosságod volt, hallottál-e misét és prédikációt? Ezeket éppen és figyelmetessen hallgattad-e, vagy elméddel ide s tova vándorlottál, és csak egy részét hallottad?
Ha a szolozsmára vagy egyéb imádságokra köteles voltál elmondottad-e éppen?
Voltál-e oka, hogy feleséged, gyermeked és cseléded innepnapon misét és Isten igéjét nem hallgatott, nem kénszerítvén őket erre?
Innepnapokon kiváltképpen való ájtatosságra ébresztetted-e magadat?
Magad vagy alattad valók munkálkodtatok-e? Szolgáltattál-e törvényt? Tobzód-tál-e innepnapon?
Az Isten házában beszélgettél-e és egyéb világi dolgot tractáltál-e?
Az IV. parancsolat ellen
Atyádat, anyádat tiszteljed, hogy hosszú életű lehess a földön, kit a te Urad Istened ád tenéked!
Atyádat, anyádat tisztelted-e, vagy szidtad, átkoztad? Voltál-e engedelmes parancsolatjoknak? Kívántad-e halálokat? Haragudtál-e reájok? Indítottad-e őket bosszúságra és szomorúságra?
Szükségekben segélletted-e őket?
Testamentomokat bételjesítetted-e?
Azonképpen az asszony tisztelte-e férjét, vagy engedetlenségével háborúságra, szitokra indította őtet? Mód nélkül volt-e kétes urához?
A férj pedig viselte-e jó gondját háza népének, fiait és hozzátartozókat isteni szol-gálatra és imádságra tanítván, tehetsége szerént igyekezvén, hogy felesége, gyermeke, cseléde Isten szerént éljen, a bűnt eltávoztassa, az Anyaszentegyház szentségiben sza-bott üdőkben részes légyen?
Házad népét és cselédedet betegségében elhadtad-e, nem viselvén gondot mind testére, mind lelkére? Mert tartozik az úr arra, hogy ne szenvedje a szolgáknak nyil-vánvaló bűnöket, betegségekben pedig testi orvosságokkal segélje, és reá izgassa, hogy Istennel megbékéljenek.
Fejedelmednek és uradnak hű és engedelmes voltál-e szódban, gondolatodban, adófizetésedben, igaz szolgálatodban, etc.?
Lelkipásztorodnak voltál-e engedelmes?
A dézsmát, mellyel lelkipásztoridnak tartozol, igazán megadtad-e?
Nálladnál üdősbeket megböcsültél-e?
Az V. parancsolat ellen Ne ölj!
Szándékoddal, cselekedeteddel, tanácsoddal, parancsolatoddal, dicsíreteddel, segétségeddel voltál-e részes más ember halálában vagy méltatlan verésében?
Kívántál-e gonoszt felebarátodnak? Meddig és minémű gonoszt kívántál? Kér-ted-e Istent, hogy valakit megöljön? Tartottál-e haragot valakire módot keresvén, mint
álhassad bosszúdat? Gyűlölted-e felebarátodat?
Vagyon-e valamely gonosz akaród, kit méltó haragra indítottál, és meg nem békéllettél véle? Ha kit megbántottál, igyekeztél-e engesztelni bocsánatot kérvén tölle? Megbocsátottál-e felebarátodnak, mikor bocsánatot kért?
Haragodból mással való beszélgetést, köszöntést etc. távoztattad-e el, kiváltkép-pen sokaknak botránkozásokkal?
Átkoztál, szidtál, tréfáltál és csúfoltál-e valakit szemében vagy háta megé? Átkoz-tad-e marhádat vagy az esőt, szelet, etc.?
Részegséggel magad vagy felebarátod életét rövidítetted-e?
Kívántad-e magadnak halálát haragból, valami szerencsétlenségért? Ördögnek adtál-e valakit szóddal?
Öltél-e valakit lelkében bűnre indítván vagy gonosz példáddal megbotránkoztat-ván?Bíró lévén adtál-e sentenciát hamissan valaki fejére félelemből vagy gyűlölség-ből?Prókátor lévén ártatlan ellen hamis igyet forgattál-e? Restséged miatt ejtettél-e kárba valakit?
A gonosztévőket, mikor tiszted kívánta, megbüntetted-e törvény szerént? Ajándé-kért, barátságért a gonosztévőknek latorságokat, kóborlásokat elszenvedted-e?
Voltál-e oka vagy tanácsadója az igazság ellen való hadakozásnak, bajvívásnak, haragtartásnak?
Hízelkedéseddel dicsírted-e felebarátod gonoszságát?
Mikor módod volt, a visszavonyók békéltetésében, a bűnösök feddésében múlat-tad-e el ezt a keresztyéni szeretetnek tisztit?
Segélletted-e a nyomorodott szűkölködőket, kiváltképpen, ha láttad, hogy éhség vagy hideg miatt veszedelemben vannak? Mert akit nem tápláltál, azt megölted.
Hintettél-e szóddal vagy cselekedeteddel visszavonyást az emberek között?
Az VI. parancsolat ellen Ne paráználkodjál!
Fertelmes gondolatokat és Isten ellen való buja kívánságokat forgattál-e elmédben, ezekben akaratod szerént gyönyörködvén? Mennyiszer?
Gonosz tekintetekkel, fajtalan könyvek olvasásával, ocsmány énekekkel, képek-kel, fajtalan beszéddel, buja illetésekképek-kel, játékokkal, táncokkal, álorcázással, ölelések-kel bántottad-e Istenedet? Ezekölelések-kel mást botránkoztattál-e?
Volt-e eltekéllett szándékod, felebarátod házastársával való vétekre, vagy egyéb személlyel való testi fertelmességre? Mennyiszer?
Szorgalmaztattál-e leveleddel, ajándékiddal, cifra öltözeteddel, beszédeddel vala-kit gonoszra?
Voltál-e közbenjáró és ingerlő eszköz a más ember vétkében?
Vétkeztél-e házas vagy házasság kívül való személlyel, vagy tennenmagad megferteztetésével, vagy egyéb természet ellen való fajtalansággal?
Házastársoddal természet és törvény szerént szemérmetessen éltél-e?
Dicsekedtél-e fertelmes életeddel vagy egyéb vétkeddel?
Eltávoztattad-e a fajtalanságra vivő vétkeket, úgymint a részegséget, tobzódást, hivolkodást és asszonyemberekkel való gyakor társalkodást? etc.
Voltál-e idegen az Istentűl és az Ő parancsolatitúl, mivel a testi gyönyörűségeket tiltják, és megzabolázzák?
Annyira a testhez és világhoz ragaszkodtál-e, hogy kész voltál ellenni az örök boldogság nélkül, csak mindenkor itt élhettél volna?
Az VII. parancsolat ellen Ne orozz!
Vetted-e el, vagy volt-e szándékod, hogy elvegyed a más ember marháját titkon vagy erővel, kiváltképpen egyházi marhát tulajdonítottál-e magadnak?
Felebarátodat cserében, vásárlásban, marhád eladásában etc. csaltad-e meg?
Tettél-e kárt magad vagy alattad valók, tudtodra, más ember jószágában, szőlejé-ben, kerti gyümölcsészőlejé-ben, mezei vetésében?
Kívántad-e a te felebarátod marháját úgy, hogy örömest hamissan is tiéddé tetted volna, ha lehetett volna? És ha valamit találtál, megadtad-e urának?
Vagyon-e más ember marhája kezedben? Mert azt tudnod kell, amit Szent Ágos-ton ír, hogy a bűn meg nem bocsáttatik, valamíg a hamissan elvett marha meg nem adatik.
Béresed és szolgád fizetését tartottad-e meg, vagy mikor módod volt a megfizetés-ben, halasztottad-e adósságod fizetését?
Tudván hamisságában oltalmaztál-e valakit tanácsoddal, prókátorságoddal? etc.
Tettél-e hamis törvényt?
Vettél-e ajándékot azoktúl, kiknek igye előtted forgott?
Adósságidat megfizetted-e, mikor meg kellett fizetned?
Usurát vettél-e pénzedre, gabonádra? etc.
Látván, hogy valaki mást megcsal, tehetséged szerént igyekeztél-e az ártatlannak oltalmazására?
Adtad-e drágábban igaz áránál marhádat csak azért, hogy várnod kellett az árát?
Rest és hamis szolgálatod miatt tettél-e kárt uradnak vagy fejedelmednek vagy egyebeknek, kiknek köteles voltál?
A dézmában csaltál-e meg valakit?
Adtál-e el valamely marhát, melynek vétkét tudtad ezt meg nem jelentvén?
Éltél-e hamis mértékkel, etc.? Rossz és kent pénzt adtál-e másnak vásárlásodban?
Egyelítetted-e borodat vagy gabonádat, hogy többet nyerhess rajta?
Adtál-e szegénynek Istentűl vett javaidban? Erőltetted-e adósidat, mikor nem volt értékek a fizetésre?
Amit igírtél, megadtad-e?
Vettél-e valami egyházi méltóságot, vagy egyéb lelki dolgot pénzen és adományon?
Voltál-é tékozló játékban, italban, hivolkodó dolgokban vesztegetvén pénzedet?
Tisztességét, jó hírét, nevét felebarátodnak kisebbítetted-e szóddal vagy cseleke-deteddel? Rágalmaztál-e valakit?
Morgottál, zúgolódtál-e fejedelmed és előtted valók ellen?
Üldözted-e a jóra intőket gyalázván és szidalmazván életeket lelkipásztoridnak és egyházi rendeknek?
Botránkoztattál-e meg valakit?
Kentél-e bűzt valakire? Vagy titkos bűnét valakinek kihirdetted-e? Felebarátod-nak reád bízott titkát kicsácsogtad-e? Levelét szakasztottad-e fel?
Tettél-e vakmerő ítéletet felebarátodrúl gonoszra magyarázván cselekedetit és mód nélkül gyanakodván rólla?
Megdorgáltad-e, mikor módod volt benne, az emberszollókat és rágalmazókat, vagy inkább ingerletted rágalmazásra?
Az VIII. parancsolat ellen
Hamis tanúbizonyságot ne mondj felebarátod ellen!
Hamis tanúbizonysággal, te-mondádsággal és egyéb nyelveddel való bűnnel, úgymint hivolkodó vagy hízelkedő beszéddel, bántottad-e Istenedet?
Törvényben esküdtél-e hamissan, vagy eltitkoltad-e, amit meg kellett volna mon-danod? Mert ha azt cselekedted, nem csak halálos bűnbe estél, de ha ebből kára követ-kezett valakinek, tartozol megelégíteni.
Voltál-e oka és tanácsadója a más ember hamis esküésének?
Hazudtál-e valóban vagy tréfában, és volt-e másnak kárára hazugságod?
Hamis és patvaros perléseddel bolygattál-e valakit?
Prókátor lévén oltalmaztál-e valakit hamis igyében? Mesterséges excepciókkal vontattad-e a hamis pert? A szegény özvegy és árva igyét, mivelhogy nem fizethetett, vetetted-e hátra?
Az IX. parancsolat ellen Felebarátodnak feleségét ne kívánjad!
Errűl a hatodik parancsolatban szóllánk.
Az X. parancsolat ellen
Se házát, se mezejét, se szolgáját, se szolgáló leányát, se ökrét, se szamarát, se egyébnemű jószágát
Kívántad-e felebarátod marháját, hamissan tiédé tenni, ha módod lett volna benne?
Az Anyaszentegyház parancsolatairól I. Az anyaszentegyháztól rendelt innepeket megiljed.
II. Innep napon, böcsülletessen misét hallgass.
Noha bizony nem csak innepnap, de egyéb üdőben is, valamikor módunk vagyon, méltó, hogy az isteni szolgálaton jelen légyünk, mint a Szent Ágoston anyja, mely soha el nem múlatta. (Aug. 9. Confess. Cap. 13.) Mert ha a pusztában felfüggesztett érckí-gyó tekinteti és a Szent Péter árnyéka megérckí-gyógyította az embereket, mentül inkább e szentáldozatban jelen lévő Christus meggyógyítja lelkünket, és megzabolázza az ördög erejét, holott még a házat is, melyben szolgáltatott ez az áldozat, megszaba-dította ördögi háborgatástúl. (Augustin. 22. Civit. Cap. 8) Nyilva Christus Urunk nem csak azért rendelé az ő szent teste-vére áldozatját, hogy ezáltal halála emlekezetinek ábrázatját adná előnkben de azért is, hogy bűneinkért, és Istennek naponként való sok ajándékiért, bűneink elégtételéért lenne mit bémutatnunk ő felségének, és ezáltal magunkhoz kapcsolnójok Üdvözítőnknek értünk elégtételét, részesülvén az egyházi ember imádságiban, ki mindazokért könyörög, kik jelen vannak az isteni szolgálaton.
III. Bizonyos napokon parancsolt böjtöket megtartsad, úgymint a negyvennapi böjtöt, kántorokat, egyéb böjtöket, és pénteken, szombaton húst ne egyél.
IV. Bűneidet minden esztendőben lelkipásztorod előtt megvalljad.
V. Ha többször nem, egyszer minden esztendőben, húsvét táján, az Oltáriszentséget hozzád vegyed.
Bezzeg, ha a régi keresztyének isteni szeretete vólna bennünk, gyakrabban része-sülnénk ebben a drága kincsben. Nyilva, ha valamely gazdag ember megnyitván tárházát, szabadságot adna, hogy valamikor akarnók, részesülnénk az ő jószágában, nem restelkednének az emberek. De holott ily ritkán járulunk ehhez a mennyei gaz-dagsághoz, nyilvánvaló jele, hogy meghűlt a Christus szerelme bennünk. Aki szeret valakit, gyakran, és örömest nyájaskodik azzal, kiváltképpen, ha az ő nyájassága oly hasznos, mint a Christusé, kit valamikor ember méltán magához vészen, soha drága ajándékok nélkül nem vészi. Azért, atyámfia, ha meg nem elégszel, hogy a büdös, rothadó test csak egyszer egyék esztendőben, szegéni lelked táplálására is légyen gon-dod. És bizonnyal tudjad, hogy ez a mennyei eledel, nem csak táplálása lelkednek, de e világ dögleletessége ellen is oltalmazó orvossága, és az ellenség között forgó veszedelmes szarándokságodnak oltalmazó utitársa, fekélyidnek gyógyító íra.
Továbbá azt is megtekintsd, ha ama három isteni jószág ellen, a HIT, REMENSÉG, SZERETET ellen vétkeztél-e? Tévelygéseddel, felebarátod gyűlölségével, kétségbe-eséssel, vakmerő bizakodással, úgymint ha az Isten irgalmasságából okot vettél a bűn-ben való heverésre?
Vétkeztél-e a jó erkölcsökrűl való négy jószág ellen, tudniillik az OKOSSÁG, IGAZSÁG, MÉRTÉKLETESSÉG, és LELKI ERŐSSÉG ellen? Kiváltképpen ama hét fő bűnökbe esvén, tudniillik
A KEVÉLSÉGBE, szegény felebarátodat megútálván, csúfolván, magadnak nagyot tulajdonítván. Kérkedvén bűnöddel, vagy ollyakkal, mellyek benned nin-csenek, és mellyeket nem cselekedtél. Érdemed és erőd felett való tisztet és méltó-ságot kívánván. Jó cselekedetidből magad dücsösségét keresvén. Magadat dicsírvén és hányván-vétvén. Felebarátodat megutálván és gyalázván. Cifrán öltözvén. Akárkit künnyen megszidván, garázdálkodván?
A FÖSVÉNYSÉG sobrákságba hamissan más ember marháját kivánván és elvé-vén. A szegényeknek tehetséged szerént nem adván. Világi szorgalmatosságért az isteni szolgálatot elmúlatván. Feleségedre, gyermekedre, szolgádra fösvénységből jó gondot nem viselvén, ruházatjokban, ételekben, italokban? A hetedik parancsolat ellen való bűnökben voltál-e részes?
A BUJASÁGba, melyrűl szóllánk az VI. parancsolatban.
A TORKOSSÁGba, részegséggel, egyebek részegítésével, egészséged ártalmával való tobzódásoddal, jó lakásra való költségeddel, ki miatt házad népe fogyatkozásokat érzett, bántottad-e az Istent?
A HARAGba, melyrűl az V. parancsolatban szóllánk.
Az IRIGYSÉGbe, felebarátod gazdagságát, böcsülletit, előmentét, tudományát, szépségét, hozzá való gonosz akaratból irígyletted-e? Bántad-e, hogy felebarátod éle-tét megjobbította, hogy gyakran járul az Úr vacsorájához, hogy az ő tekélletességeért dicsérik őtet az emberek? Örültél-e más kárán, gyalázatján?
A JÓRA VALÓ RESTSÉGbe, az isteni szolgálatra, a templomba menetelben tunya vóltál-e?
Vóltál-e részes a KILENC IDEGEN BŰNben, tudniillik, vóltál-e oka a más ember vétkének, parancsolatoddal, tanácsoddal, engedelmeddel, dicsíreteddel, gono-szok óltalmazásával, gonoszul keresett marhában részesülvén, gonosztévők ellen nem állván, bé nem vádolván és meg nem dorgálván őket, midőn módod volt benne?
Vétkeztél-e a SZENTLÉLEK ELLEN VALÓ HAT BŰNben, tudniillik, Isten irgal-masságában való vakmerő bizakodásban, a gonoszságnak büntetés nélkül szenvedé-sének bizodalmában, kétségbeesésben, megismért igazság ellen való törekedésben, atyafiúi szeretet ellen való irígységben, a gonosz életben penitencia nélkül való vak-merő heverésben?
Vétkeztél-e a NÉGY ÉGBE KIÁLTÓ BŰNökben, szántszándékkal való gyilkos-sággal, természet ellen való sodomíta bűnnel, árvák, özvegyek, szegények
nyomorga-tásával, szolgák és munkások bére megtartásával?
Ama HÉT TESTI IRGALMASSÁGnak cselekedetit múlattad-e el? Éhezőknek enni nem adván, sem italt szomjúhozóknak, mezítelent nem ruházván, foglyokat ki nem váltván, betegeket nem látogatván, útonjáróknak szállást nem adván, halottakat nem temetvén?
A HÉT LELKI IRGALMASSÁGnak cselekedetit gyakorlottad-e, bűnösöket meg-feddvén, tudatlanokat tanítván, szűkölködnek jó tanácsot adván, felebarátidért Istent imádván, szomorúkat vigasztalván, bosszúságot békével szenvedvén, felebarátod vét-két megbocsátván.
És ezenkívül, ha valami furdalja lelkiisméretedet, tisztán és igazán meggyónjad.