1.) Előzmények: magyar, ukrán csoportos megmozdulások A szovjet titkosszolgálat még Sztálin idejében a lakosság körében is visszhangot keltő rendszerellenes magyar diákszervezkedést göngyö-lített fel Ungváron, tudjuk meg Fodor István visszaemlékezéséből:
„Még jól emlékszünk arra az esetre, amikor a mi környékünkön a szov-jetek letartóztattak egy 15-16 éves fiúkból álló csoportot (Csurgovics Sándor, Kijovics Elek és társai) állítólagos rendszerellenes szervezkedés ürügyén. Ők csak több éves börtön után térhettek haza…”143
A Реабілітовані історією144. I. 2003. (Akiket rehabilitált a törté-nelem) című rehabilitáltak adattárában megtaláltam a tizenöt, tizen-hat éves ungvári fiúkra vonatkozó bejegyzéseket. Társaik kilétét ho-mály fedi. A két zeneiskolás diák Csurgovics Sándor145 (Olekszandr Georgijovics, Ungvár, 1932), Kijovics Elek146 (Olekszij Joszipovics, Ungvár, 1935.) szovjetellenes röplapokat terjesztettek a belvárosban, csakhamar lebuktak, a katonai elhárítás kezei közzé kerültek. Ügyük-kel a katonai törvényszék foglalkozott. Fiatal korukra való tekintet-tel a halálos ítéletet ugyan megúszták, az ügyész így is a legnagyobb, a halálbüntetéssel egyenértékű büntetés kiszabását kérte a katonai törvényszéktől. Az MVSZ Határőr Hadseregének Kárpátaljai Körzeti
143 Fodor István: Forradalmi visszapillantás fél évszázadból. Kárpáti Igaz Szó, 2006.október 11.
144 Реабілітовані історією, Закарпатська область. I. (Akiket rehabilitált a történelem). РІЗАК І. М.,
ДОВГАНИЧ О.Д., ХЛАНТА О.В. –Ужгород: ВАТ Видавництво „Закарпаття”, 2003. – C.152-786.
145 .Реабілітовані історією. I. 2003. 424., 744. o.
146 Реабілітовані історією. I. 2003. 369. o.
Hadbírósága őket 1950. május 22-én 25 év szabadságvesztésre ítélte.
Majd Sztálin halála után az Ukrán Legfelsőbb Bíróság 1954.június 30-án enyhített a korábbi ítéleten, Csurgovicsnak 10, míg Kijovicsnak 6 évre csökkentették a büntetés letöltésének idejét. 1991-ben rehabili-tálták őket.
Megjegyzem, Csurgovics Sándor édesapját, Csurgovics Györ-gyöt147 (Georgij Georgijovics, Szalók, Szlovákia, 1905-1972), az Ung-váron élő sislóci görögkatolikus papot, az aposztázia elutasítása miatt 1950.október 25-én a megyei bíróság 25 évi szabadságvesztésre ítélte.
Büntetését Angarszk (Irkutszki terület) GULÁG-lágerében töltötte, 1956-ban amnesztiával szabadult. 1992-ben rehabilitálták.
A tárgyalt korszakban a magyar, szlovák és ruszin-ukrán fiatalok közül is többet azért börtönöztek be, mert a sztálinisták által meghur-colt szüleikért, hozzátartozóikért bosszút hirdettek, agitációt folytat-tak a rendszer ellen. Például szovjetellenes magatartása miatt hurcolták meg és ítélték Gulág-rabságra a kövesligeti Riskó-család egyes tagjait.
A megrázó sorstörténetekről jómagam is értesültem, amikor fiatal koromban anyai tanító nagybátyám családjánál töltöttem a nyári va-kációmat. A Huszt környéki Kövesliget (Drahovo) akkor vált ismert-té, amikor a magyarbarát Riskó-családokra „rászálltak” az NKVD és a SZMERS nyomozó tisztjei. Először Riskó Mihály148 (Mihajlo Mihajlovics, Kövesliget, 1885) földművest rendszerellenes agitációért a Kárpátaljai Területi Népbíróság 1946.március 13-án 3 évre az ung-vári börtönbe zárta. Majd a szovjet titkosszolgálat pribékjei a település meghatározó személyiségét, az ifjabb Riskó Béla (Kassa,
1887.05.12.-?1947), a csehszlovák nemzetgyűlés szenátorát, nyugalmazott alispánt, 1942. februárjától a magyar „nemzetet szolgáló” Magyar Országgyű-lés képviselőjét letartóztatták. A magyar-ruszin kötődésű politikust bevonták a Bródy András és képviselőtársai ellen indított perbe és 1946.május 26-án a Kárpátaljai Területi Népbíróság tízévi kényszer-munkatáborra ítélte, valamelyik szibériai lágerben, feltehetően
1947-147 Реабілітовані історією. I. 2003. 744. o.
148 Реабілітовані історією. I. 2003. 603. o.
ben halt meg.149 Hihetetlenül hangzik, de Akiket rehabilitált a törté-nelem című rehabilitáltak adattára szerint apját, idősebb Riskó Béla150 (Kövesliget, 1865) nyugalmazott magyar közjegyzőt is 81 éves korában meghurcolták, 1946. május 4 és 25 között a Kárpátaljai Területi Bíró-ság 5 évnyi szabadBíró-ságvesztésre ítélte, 1991-ben rehabilitálták. A Riskó-családokkal való politikai leszámolást az 50-es évek elején folytatták.
Az MVSZ Határőr Hadseregének Kárpátaljai Körzeti Hadbírósága Riskó László151 (Vaszily Mihajlovics, Kövesliget, 1910.) lázadozó kol-hoztagot és nejét, Riskó Ilona152 (Olena Vaszilivna, Kövesliget, 1915.) háztartásbelit, egyenként 25 év szabadságvesztésre ítélte el 1950. má-jus 22-én. A Gulágra hurcolt családanya sorsán enyhített a Szovjet-unió Legfelsőbb Bírósága, 1956. május 6-án felülvizsgálta a négy évvel azelőtt hozott ítéletet, a 25 évből hat évet kellett leülnie az egyik női börtönlágerben. A kövesligeti politikai elítéltek sorát Riskó László153 (Vaszil Ivanovics, Kövesliget, 1930.) favágó és Riskó Ferenc154 (Fedor Ivanovics, Kövesliget, 1934) távírász zárta. A letartóztatás után ügyük-kel a katonai elhárítás foglalkozott. Az MVSZ Határőr Hadseregének Kárpátaljai Körzeti Hadbírósága a testvérpárt 1952. december 25-én huszonöt év javító-nevelő kényszermunka-táborban letöltendő sza-badságvesztésre ítélte. Az SZSZKSZ Legfelsőbb Tanács Elnöksége 1954. január 23-án újra tárgyalta a Riskó-testvérek peranyagát és 10 év szabadságvesztésre módosította a korábbi ítéletet. A felsorolt Riskó-családok koncepciós perben elítélt tagjait bűncselekmény hiányában 1991-92-ben rehabilitálták.
Joszif Sztálin, a korlátlan hatalommal rendelkező és milliók ha-láláért felelős diktátor halála, illetve Lavrentyij Berija, a Szovjet-unió belbiztonságért felelős miniszterelnök-helyettese, egyben a gyű-lölt NKVD rettegett főnöke kivégzése után véget ért a kommunista
149 A Szolyvai Emlékparkban 2016.december 7-én felavatott, a Magyar Országgyűlés Felsőháza és Képviselőháza kárpátaljai tagjainak, illetve képviselőinek vértanúságát megörökítő emlékkereszten lett Riskó Béla neve felvésve.
150 Реабілітовані історією. I. 2003. 602. o.
151 Реабілітовані історією. I. 2003. 602. o.
152 Реабілітовані історією. I. 2003. 603. o.
153 Реабілітовані історією. I. 2003. 602. o.
154 Реабілітовані історією. I. 2003. 603. o.
önkényuralom és a tömegterror több évtizedes korszaka. Helyette a magyar ’56-os forradalmat és más rezsimellenes megmozdulásokat is leverő Nyikita Hruscsov SZKP első titkár, majd a keményvonalas Leonyid Brezsnyev főtitkár, illetve a Szovjetunió vezetői nevével fém-jelzett, „a totális pártoligarchia időszaka következett.” Az „elszemély-telenedett legfelső hatalom” szürke eminenciásai az „egyéni terror”
intézményét vezették be, ezúttal a szovjet titkosszolgálatok a „gondo-latrendőrség” szerepében tűntek fel, célpontjaik a „disszidenseknek nevezett másként gondolkodók voltak.”155
Kárpátalja esetében a polgárjogi mozgalom elindítói, köztük Ko-vács Vilmos és S. Benedek András egyik sokat idézett szovjet korsza-kot elemző tanulmányukban jól látták, hogy „A XX. kongresszussal elkezdődött tisztulási folyamat Kárpátalját is érintette, ahol az ‚56-os események egyébként is a magyar lakosság problémáira irányították a figyelmet.”156 A bekövetkezett politikai „enyhülés” és a hruscsovi re-formokkal fémjelzett „desztalinizáció” és „liberalizáció” évtizedének küszöbén először részesítik amnesztiában mindazokat, akiket öt év-nél rövidebb időre ítélték el. A második amnesztia meghirdetése 1955.
szeptember 17-én következik be. A Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa Elnöksége rendeletet hozott az 1941–1945. évi nagy honvédő háború idején „az ellenséggel való kollaborálásért”, a megszállókkal közremű-ködött szovjet állampolgárok közkegyelméről.
Az amnesztiarendelet nyomán az év végéig sok száz, koholt vádak alapján elítélt kárpátaljai jogfosztott magyar is hazatérhetett a szibériai lágerekből, akik sokáig érezhették saját bőrükön a helyhatóság bizal-matlanságát. Megbélyegezetten, megrokkantan, de a lelki szabadság tudatával élték életüket.
155 Oficinszkij, Román: A szovjet időszak sajátosságai Kárpátalja történelmében.2.1. A korszak általános
jellemzése. –In: Kárpátalja 1919-2009. Történelem, politika, kultúra. Főszerkesztő: Fedinec Csilla, Vehes Mikola. Argumentum MTA Etnikai-nemzeti Kisebbségkutató Intézete. Budapest, 2010. 216.p.
156 Kovács, Vilmos- Benedek András: Magyar irodalom Kárpát-Ukrajnában. II. Tiszatáj, 1970, (24) 12. pp. 1146 o.
2.) Az 56-os forradalmat megelőző rendszerellenes szervezkedők
Sztálin halála után Kárpátalján is spontánul indult el a rendszerellenes szervezkedés. Az első nagyobb ellenállási hullám 1954-1956 közötti években tetőzött. Az erőszakos szovjetizálást nyíltan vagy burkoltan elítélő csoportok tagjai, az egyéni akciók szereplői a fiatalok és a felnőt-tek korosztályából sorra bukkantak fel, akiknek családtagjait meghur-colták, Gulág-rabságra ítélték. A rendszerellenes lázadozók csakhamar a KGB látókörébe kerültek, és büntetőjogi felelősségre vonták őket is.
A vádlottak padjára kényszerített szovjetellenes agitációért a magyar, ukrán, ruszin és más nemzetiségű emberek súlyos börtönéveket kaptak.
Könyörtelen volt velük szemben a Kárpátaljai Területi Népbíróság is, a csoportosulások tagjait 3-tól 25 évig terjedő szabadságvesztésre ítélte, a szibériai Gulág-lágerekben töltötték le büntetésüket. Ha ki is szabadul-tak, lelkileg, testileg megroppanva tértek haza, megbélyegezettek sorsá-ban osztoztak csak a rendszerváltás után rehabilitálták őket.
Kimutatás az 1953–1956-ban letartóztatott, elítélt kárpátaljai lakosokról157
Politikai elítélt adatai
Nemzetiség Végzettség Foglalkozás Ítélethozatal időpontja Kiszabott büntetés Rehabilitáció
Ungvár Bognár István I.
(Kosztrino, 1905) magyar
Alap-iskola Vasutas 1953.06. 5.
Másodfokon:
1954. 08. 07.
10 (5)
1991
Rákóczi Bertalan
G. (Ungvár, 1922) szlovák
Alap-iskola Munkás 1953.05.12.
Másodfokon:
1955. 07. 08.
10 (6) 1988
157 Реабілітовані історією. I. 2003.A felsorolt elítéltek adatait az idézett mű tartalmazza.
Szverenyak Ljubov
V. (Munkács, 1931) ukrán/
ruszin Nem telj.
Alap-iskola Munkás 1953.05. 14. 25 1955 Szabó Béla A.
(Szürte, 1932), Csap lakosa.
magyar Alap-
iskola Munkás 1953.05. 14. 25 1955 Jakab Rudolf A.
(Csap, 1934) Csap lakosa.
magyar
Alap-iskola Munkás 1953.05. 14 25 1955 Munkács
Közép-fokú Tanító 1954. 11. 28.
Másodfokon:
Jakab Jenő A.
Alap-iskola Munkás 1953.06.04 10 1953
Oláh Ilona J.
Föld-műves 1953.06. 29. 10 1988 Sztaronszka Júlia I.
(Aknaszlatina, Técsői j. 1926. Aknaszlatina lakosa
magyar Közép
iskola Vasutas 1953. 03. 23. 8 1955
Jakobini Jenő P.
(Aknaszlatina, 1906), Aknaszlatina lakosa
magyar Nem teljes közép-iskola
Házi-asszony 1954. 11. 16. 25 1955 Rahói járás
Bokocs Nucu Jur
(Bila Cerkva, 1932) román Alap-iskola
Föld-műves 1953.03.31.
Másodfokon, 1955.03.23.
(6)10 1990
Popsa Kszenyija V.
Összesen 27 fő: 13 magyar, 7 ukrán/ruszin, 5 román, 1 szlovák, 1 zsidó 384 (73)
A táblázatban döntő többségben azoknak az elítélteknek neveit soroltuk fel, akiket 1953 elejétől 1956 őszéig egyéni kiállásukért, szovjetellenes agitációért 27 főt, köztük tizenhárom magyar, nyolc ukrán-ruszin, öt román és egy szlovák nemzetiségű kárpátaljai lakost összesen 395 év po-litikai börtönlágerre ítéltek. Köztük öt férfit és négy nőt 25 évre ítéltek.
A legfiatalabb a huszti származású, 17 éves Alekszik Fegyir mozigépész.
A legidősebb az Ugocsa-vidéki 57 éves Gérus Pál tekeházi kolhoztag.
Legsúlyosabb ítéletet az Ugocsa- és az Ung-vidékiek szenvedték el.
Tiszaújlaki lakosok közül 1953.január 9-10. között 4 főt (Fábián Ro-zália, Oláh Ilona Szilágyi Mária és Jakab Jenő) 25 évi szabadság-vesztésre ítéltek.
A csapi négytagú csoport tagjait 1953.május 14-én kegyetlenül meg-büntették. Hárman (Mindzsák József, Szabó Béla, Jakab Rudof) húsz éven aluliak voltak, őket 25 évi, a 30 éves Benedek Ferencet 8 évi javító-nevelő munkatáborban letöltendő szabadságvesztésre ítélte.
A harmadik csoportban találjuk a Rahó környéki Bokocs Nucu, Popsa Kszenyija, Popsa Todora, Olar Ivan román nemzetiségű tiszafejéregyházai (Bila Cerkva) lakosokat, akik ellen szintén
szovjet-ellenesség miatt indítottak vádeljárást, őrájuk enyhébb büntetéseket (3-tól 10 évig terjedő) szabtak ki.
3.) Az ungvári fiatalok ellenálló csoportja
1955 tavaszán Ungváron háromtagú csoport alakult. Szervezője, irá-nyítója a 16 éves, Benyák Nándor158 volt. A rehabilitációs adattár, to-vábbi két tagja: a 18 éves Orlovszky Vince és a 17 éves Kulcsár János Tibor. Röplapokat, falragaszokat terjesztettek, céljuk az volt, hogy tiltakozzanak a szovjet ideológia ellen.
Hogyan is kezdődött? Mi késztette őt és társait a szovjetellenes szervezkedésre? További kérdésekre is őszinte válaszokat kaptam vallo-másában, amit több mint egy évtizede történt áttelepülése után, 2002-ben Debrecenből az ungvári címemre eljuttatott. Benyák Nándor önéltrajzi írásából az alábbi részleteket közlöm: „Ungváron születtem 1939.május 12-én. Édesapám korán meghalt, nem emlékszem rá. Anyai nagyszüleim Radváncon159 laktak (Ungvártól 3 km-re fekvő kis község), a háborút ott vészeltük át. Jól emlékszem az első orosz katonák megjele-nésére, ezt követően jöttek a hírek pincék feltöréséről, porták kifosztásá-ról. Félelem uralkodott el az emberek között, főleg, amikor azt beszélték, hogy viszik az embereket szénbányákba és Oroszországba dolgozni.
A városban megszüntették a magyar iskolákat, csak orosz és ukrán nyelvűek működtek. Mivel néhány ismerősünk a radvánci ukrán iskolá-ban tanított, anyukám oda íratott be.
A városban az élelmiszerboltok előtt hosszú sorok álltak. Hajnalban kellett otthonról elindulni, hogy az ember egy kiló kenyeret, egy kiló lisztet vagy éppen cukrot kapjon. Gyerekek részére ez nagyon veszélyes vállalkozás volt, mert nyitáskor az emberek megrohamozták a bolt ajta-ját, taszigálták és taposták egymást. Volt, hogy éjszaka indultam el sort foglalni, s többször is előfordult, hogy sírva mentem haza, kenyér nélkül, mert az ajtó előtt kitaszítottak a sorból. Az is előfordult, hogy egyszer
158 Реабілітовані історією. I. 2003. 182. o. Az itt közölt alapadok: Benyák Nándor (Nandor Nandorovics,
Ungvár, 1939) szlovák nemzetiségű, középiskolás, pártonkívüli, Ungvár lakosa, asztalos. A megyei népbíróság 1956.március 20-án 6 évi szabadságvesztésre ítélte. 1991-ben rehabilitálták.
159 Radvánc ma Ungvár városrésze.
kétszer hajszálon múlt, hogy agyon nem nyomtak. Már úgy éreztem, hogy nem kapok levegőt, mindjárt elájulok s összeszedve minden erőmet iszonytató kiáltással vergődtem ki magam a sorból.
Elterjedt a hír, hogy fiatal fiúkat Dombászba, a szénvidékre visznek, malenkij robotra. A szomszédunkban jó ismerőseink laktak. Az éjjel el-vitték az idősebb fiút, Magdó Lászlót. Bennem érlelődött az ellenál-lási vágy. Úgy éreztem, valamit tennem kell. Egyet világosan tudtam, valamiképpen harcolnom kell a megszállók ellen, a kommunisták ellen.
Szándékomban megértő társra találtam Orlovszky Vince személyében.
Két évvel volt idősebb nálam. Úgy döntöttem, hogy röplapokat gyár-tunk, vagyis írunk, s azokban az embereket ellenállásra szólítjuk fel, s hogy a szovjet csapatok haladéktalanul vonuljanak ki Kárpátaljáról, s a vidék kerüljön vissza Magyarországhoz. Így is történt. 1955 tavaszá-tól kezdve hetente egyszer, éjjel Ungvár különböző részein terjesztettük a röplapokat, a villanypóznákra pedig falragaszokat ragasztottunk. Néha a házak falaira szovjetellenes mondatokat mázoltunk.
1955 nyarán Kulcsár Tibor János csatlakozott hozzánk. Két vagy három évvel volt fiatalabb nálam. Nem zártuk ki, hogy a továbbiakban többen is csatlakozni fognak hozzánk. Ezért egy esküszöveget fogalmaz-tunk meg, amelyben röviden leírtuk csoporfogalmaz-tunk célját és megesküdtünk, hogy ügyünkhöz mindvégig hűek leszünk.
Tevékenységünk 1955.december 15-ig tartott. Ekkor tartóztattak le.
Éjjel házkutatást tartottak. Több röplapot lefoglaltak. Az eskü szövegét szerencsére nem találták meg. A télikabátom belső zsebében volt. Később anyukám elégette.
A KGB, az egykori kémelhárító épülete pincéjébe vittek, ott volt a börtön számos cellával. Magánzárkába tettek. Nagyon nehéz volt el-viselni az egyedüllétet. Megkezdődtek a kihallgatások. Hol éjjel, hol nappal vittek a vizsgálóbíróhoz. A vizsgálóbíró egy Golovanov nevű, a KGB őrnagya volt. Az ajtó előtt és bent a szobában őrök álltak. Gyakran KGB-tisztek jöttek be, akik mint csodabogárra néztek rám. Később meg-tudtam, hogy csaknem fél évig nyomoztak utánunk, míg ránk találtak.
1956. március 20-án volt a tárgyalás. Itt találkoztam bajtársaim-mal. A területi bíróság zárt tárgyaláson engem és Vincét hat évi, Tibort
4 évi szabadságvesztésre ítélt. 1956 nyarán Drohobicsba vittek, az otta-ni gyermeknevelő munkatáborba. Itt délelőtt iskolába jártam, 10. osz-tályba, délután a lakatosműhelyben dolgoztam, este tanultam. Együtt voltam gyilkosokkal, tolvajokkal. Szörnyű volt. Egymás között rivali-záltak, csoportokba tömörültek és végül véres leszámolás tört ki köztük.
Október végén eljutott hozzám a csodás hír. Magyarországon kitört a forradalom. Nem tudtam magamon uralkodni. Az örömmámortól nem tudtam aludni. Majd elterjedt a hír, hogy az oroszok magyarországi gye-rekeket fogdosnak össze és hozzák az országba. A lembergi börtön zsúfolá-sig megtelt velük. Aztán jött a parancs: a drohobicsi tábort ki kell üríteni, hogy a magyarországi gyerekeket tudják ott elhelyezni. Éjjel kimentem a mosdóba s a falra karcoltam: Éljenek a magyarok! Másnap Sztarij Szamborba vittek. Itt folytattam tanulmányaimat a 10. osztályban.
1957-ben leérettségiztem, s júliusban Moszkván át megérkeztem Mord-vinföldre, Szosznovka községbe, a GULAG 7. sz. táborába. A gyűjtőhelyen többek között 330 német katonafogollyal találkoztam. A táborban ismer-kedtem meg Szécsy Sándorral (Mezőkaszonyból), Dudás Istvánnal és Kovács Zoltánnal (Nagyszőlősről), valamint Dóri Jánossal (Mun-kácsról). Dóri János korábban Vorkután volt. Részt vett egy. lázadásban.
A lázadást fegyverrel elfojtották. Ő a bal lábán sebesült meg olyannyira, hogy tőből levágták. Fakitermeléssel, illetve feldolgozásával foglalkoztunk.
Nagyon nehéz munka volt. Az étel, ahogy visszaemlékszem, valamilyen levesnek nem nevezhető folyadék néhány káposztadarabkával, volt három szelet fekete kenyér, olyan sötétbarna volt, mint a sár, második fogásnak hol vízben főtt krumplit, hol valamilyen kását kaptunk.
Meg kell jegyeznem, hogy a foglyok, ahogy csak tudtak, egymáson se-gítettek. A legnagyobb kincs egy kis kenyér és cukor volt.
Míg élek, nem felejtem el. Egy litván gyerekkel barátkoztam. Jött az 1957. évi karácsony. Meghívott magukhoz. Lehettek vagy harmincan, egy pap tartotta a misét. Imádkoztunk, s utána mindenki ajándékot ka-pott. Én is. Egy fél kilónyi fekete teflon kenyeret és fél kilónyi cukrot. Ez valami csodálatos volt. Nem tudtam szóhoz jutni, csak sírtam.
1958. december 10-én a Mordvin ASZSZK (Autonóm Szovjet Szo-cialista Köztársaság) Legfelsőbb Bírósága kiszálláson tartózkodott a
tá-borban, több ítéletet felülvizsgáltak, így az én ügyemet is, és december 13-i hatállyal szabadlábra helyeztek.
Szabadulásom után állandó megfigyelés alatt álltam, egészen 1987.
július 14-ig. Bárhová is jelentkeztem Ungváron, munkára vagy tanu-lásra, mindig fel kellett tüntetnem, hogy szovjetellenes tevékenységért el voltam ítélve.
Többször elutasították kérelmemet, hogy látogatóba jöhessek nővérem-hez Magyarországra, aki 1975-től Debrecenben lakik. Végre három évi folytonos kérelmezés után, illetve magyarországi rokonaink közbenjárá-sára sikerült családostul áttelepülnöm Magyarországra, Debrecenbe.” 160
Benyák Nándor visszaemlékezése szerint a háromfős csoport több mint hat hónapig tevékenykedett. A KGB szívós, fél évig tartó nyo-mozása következtében lebuktak. Társaival a KGB ungvári börtönének magánzárkájában ült 1955 decembere és 1956 júniusa között. A vád-iratot ellenük Golovánov, a KGB őrnagya állította össze. Ügyükben 1956.március 20-án a Kárpátaljai Területi Népbíróság zárt tárgyalás keretében hozott döntést. Benyák Nándor elsőrendű vádlottat és Orlovszky Vince másodrendű vádlottat 6 évi, Kulcsár János Tibor harmadrendű vádlottat 4 évi, javító-nevelő munkatáborban letöltendő szabadságvesztésre ítélte.
Benyák Nándor 34 hónapi fogság után, a mordvinföldi, Szosznovka község 7. sz. GULÁG-munkatáborából 1958.december 13-án amnesz-tiával szabadult. Politikai fogolytársa volt a mezőkaszonyi Szécsy Sán-dor, a nagyszőlősi csoportból pedig Dudás István és Kovács Zoltán, valamint a munkácsi Dóri János.
Az ungvári csoport két tagjának további sorsa, lakhelye ismeretlen.
A rehabilitált történelem című adattár bejegyzése szerint Orlovszky Vince161, (Vincent Joszipovics, Perecsenyi j. Turjaremete, 1937) ukrán nemzetiségű, elemi iskolai végzettségű, Ungvár lakosa, pártonkívüli és munkanélküli. A megyei népbíróság 6 évre ítélte. 1991-ben rehabilitál-ták. További sorsa ismeretlen.
160 Szabadságharcunk a bolsevizmus ellen. Millenniumi számadási könyv. I. kötet. A művet szerkesztette: dr. Fejér Dénes és Vasvári Vilmos. Kiadta a Magyar Politikai Foglyok Szövetsége, 2002. 149-152.o.
161 Реабілітовані історією. I. 2003. 535. o.
Az idézett adattárban alapinformációt közöl Kulcsár János Tiboról162 is: (Tiberij Andrejevics, Ungvár, 1938), születési és lakhelye Ungvár, magyar nemzetiségű, alapiskolai végzettséggel rendelkezik, pártonkívüli, munkás. Őt is csoporttagként 1956.március 20-án állí-tották a megyei népbíróság elé, amely 4 évnyi szabadságvesztésre ítélte.
1991-ben rehabilitálták. További sorsa ismeretlen.
A Benyák Nándor fentebb idézett levelében mások mellett egy bi-zonyos munkácsi Dóri János fogolytársáról is említést tesz. A reha-bilitáltak adattárában egy hasonló családnevű elítéltet találtam, aki nem János (Ivan), hanem István (Sztefan) és nem munkácsi, hanem királyházi: Dóri István (Sztefan Antonovics, Szőlősi járás, Királyháza, 1928.), magyar nemzetiségű, középiskolai végzettsége van, pártonkí-vüli, munkás, Királyháza (Korolevo) lakosa. 1947. június 18-án a Kár-pátaljai Megyei Népbíróság 10 évnyi szabadságvesztésre ítélte. 1989-ben rehabilitálták. Benyák említi azt is, hogy a bal lábát levágták, mert a Vorkután kirobbantott lázadás egyik súlyos sebesültje lett. Adataim szerint több magyar vonatkozása is van a vorkutai lágerfelkelésnek. A szénbányászatáról híres Vorkutában a mostoha körülmények miatt a szénbányászatra kényszerített és az első amnesztiában nem részesült politikai elítéltek (a 6. sz. szigorított „Recslag”-ban) 1953. július-au-gusztus között sztrájkba léptek, amelyet Gyerevjanko táborparancs-nok kegyetlenül szétvert, közéjük lövetett, a hivatalos adatok szerint 53 rabot ért halálos lövés. A rabok adatai szerint több mint 70 társukat megölték. Később vált ismertté, hogy a sztrájk egyik fő szervezője a budapesti Áprily Ferenc hadnagy, politikai fogoly volt. Gregorovics István, a beregsziklási (scserbovec) g. kat. templom 25 évre elítélt parochusa egyik levelében leírja a vorkutai rablázadást: „...Az összes láger besztrájkolt, egy egész hétig nem ment ki dolgozni. A többi láger egy hét után feladta a sztrájkot és munkába állt, a mi 10. sz. lágerünk makacsul kitartott. De a nyolcadik nap tragikusan végződött, mert a lá-gert körülvette a hadsereg, sortüzet nyitottak és így – vagy 60 halott, 200 sebesült láttán – a láger megadta magát. Ekkor esett el egy lett szerzetes
162 Реабілітовані історією. I. 2003. 424. o.
(Jānis Mendriks lett katolikus pap – a szerző megjegyzése) és Csépes János kárpátaljai görögkatolikus lelkész.”163
Benyák Nándor szabadulása után, 1987. július 14-ig állandó megfigye-lés alatt állt. Bárhová is jelentkezett Ungváron, munkára vagy tanulásra, mindig fel kellett tüntetni, hogy szovjetellenes tevékenységért el volt ítélve.
A Kárpáti Kiadó magyar szerkesztőségének csoportja, 1981.
Felső sorban balról jobbra: Fejes János, Groszman Endre és Benyák Nándor.
Ülnek: Tirkánics Gabriella, Erdélyi Lenke, Zékány Éva.
Forrás: Перевали „Карпат” / Perevali Karpat, Вид-во Карпати / Kárpáti Kiadó, Ужгород/Ungvár, 2020. 99. old.
Az Ungvári Állami Egyetemen szerzett magyar szakos diplomát. A Kárpáti Kiadó szerkesztőjeként kezdte el pályafutását, majd magyaror-szági rokonainak közbejárására végül sikerült családjával áttelepülnie
Az Ungvári Állami Egyetemen szerzett magyar szakos diplomát. A Kárpáti Kiadó szerkesztőjeként kezdte el pályafutását, majd magyaror-szági rokonainak közbejárására végül sikerült családjával áttelepülnie