Már elvégezése utánlevelemnek, érkezék csakhamar egy
másután két leveleBertóti István Uramnak, és Szluhának is, mellyeket alázatossan accluclálok. Mondja Szobi,hogy közhí
rül kezd lenni: Sümeget és Csoháncz várát vették czélúl, és Nyitrátúl is hizonyossan máris ment német által Haiszterrel.
Megírtam erre nézve: ha ez így van, Ebeczki azalatt is míg engem tudúsít, fogjon rajta az ellenségen. Az hajókon lement németrül semmit sem tudnak Újvárban, hanem Gutánál volt 17 hajó,— talám azokon halelopódtak volna. Az ugyan jele, ha túl azVágónment Gútánakaz német: ott általmégyen,Ko
máromnak fakad ki; s ugyanarra nézve nem praecipitálom indúlásomot, hogy vigyázzam: Szluha levele szerint is nem úgycselekeszik-é,mint az vereskőiharcz után?
(Eredeti, egy íven, negyedrétben, a. k.; több helyütt czifrákkal.) 93.
Zsembernél, 8. 7-hris 1708.
Fölséges Fejedelem! Kegyelmes Uram!
Alázatossan vettem 4. Egerből költ méltóságoslevelét Fölségednek. Igenis,úgy látom,arra fordítván Haiszter lovas ereit: attúl függ még Újvár bombardírozásánakis dolga, az mint ezen acclusákbúl, — kiket ezórában veszek,— megér
teni méltóztatik Fölséged. *) Haiszter megverését lehetetlen nek nemtartom: mert az először általment 3 regiment után ismét, munitió eleiben késérése nevezeti alatt, még Nyitrátúl mentvala el commandérozva másfélezei-effective, azután ma gátHaisztert késérte két vagyháromszáz; kikkel vala híre, Fehérvárnak indúlt, conjunctiójára az ráczoknak; azokot Isten engedte felverni, **) hanekifordúltak, — hamar megeshetett Lovas-Birínben. ***)
*) Ma már nincsen semmi melléklet.
**) A Béri Balogh Ádám által Tolnában Kölesdnél a ráczok fölöt sept. 2-kán kivívott fényes győzelem első hire.
***) Ez Heister jószága volt akkoriban.
Már, Kegyelmes Uram, csak el kell várnunk, mert vak tában nem praecipitálliatok semmit. VanEbeczkivel effective negyedfélezer jó lovas; ba ő csapást nem tehet,— liiában több oda! És a mellett széltküldtem az apró portákot, de ki nemjár. Nyitra körül ismás jó vígyázóim vadnak Tlovai Má
tyással, ő hajtogatja rebegve, az mint lehet, aznemességet is, az ki habozna mellőlünk; éppen 4—5 mérfődre iselhatott már protectiózása aznémetnek, kittilalmazni kívánok, de ha csak el nem szállítjuk az falukot, lehetetlen; ha szállítjuk, nincs hová.
Az igazán jól esett, Kegyelmes Uram, az hajdúknak Földvárfelé küldése: mert azzal új szíve gerjed szegény (du
nántúli) vitízinknek. Mikházit nem siettetem fel most még, — hadd legyen ottkevéssé Hatvannál. Morvában Vajdát küld
tem válogatott lovasokkal 5 vagy 6 százlóval, mert nincs com-mandóra való emberem corpussal; vagy élődiks delelmint marha elébb-elébb, vagy praedál az átkozott. Andrásit elné zem : ha super pauca jó lesz, többet küldök neki; de Otlikhoz bíznám, mostnagy diversió lehetne háta megett, csak 4000em ber hírivei is. Az Istenért, Fölséges Uram, Babócsainak ad
junk már valaha valamit, quod possit habere; ihon, Zsolna táíki mostani collatio megint nem bírható, s ott nem lehet cselédje; ha Fölséged kegyelmessége, — Sztropkót az Ócs káinak hamis kutyaságával adassa Fölséged kezéhez, kiről más levelemmel küldi emberét Fölségedhez. *) Én azonban maradok
Fölségednek
alázatos hív szolgája G. B. M i k 1 ó s m. k.
(Eredeti, félíven, negyedrétben, s. k.)
♦) Bercsényi ezen ajánlatónak meg lett foganatja : mert Babócsay csakugyan elnyerő a sztropkói jószág haszonélvezetét a fejedelemtől.
5*
68
94.
Zsembernél, 9. 7-bris 1708.
Fölséges Fejedelem!
Kegyelmes Uram!
Szűcs Györgyöt küldtem vala magát Váczra, az lemenő németes hajós hírek vizsgálására; vala szemben az váczi barátok vicariussával, kitjó magyar embernek tartanak, ak kor gyütt Budáról, azt mondja: 27 hajóval lovas és gyalog német szállott ki Szent-Gellérd begye alatt, kinek több az gyalogja, és 4000 az híre mindössze; tegnap vagy ma kellett megindúlniok ismét hajókon, és Péter-Váradig vízen mennek, sonnan Szegedés Erdély felé. Az ráczok veszedelminek már vala híre, azonkívül 4 sajka ráczot is vertek fel az bujkáló hajdúk. Az esztergami lovas sereg is kiment volt túl Bicske felé: abban egynél több vissza nem ment, mind levágták, 90 lovasvala.Híre Budán Újvár megszállásának foly most is, Antal s Bezerédi labanczos híre is igen foly. Ellenkezők ed
dig azpéldái.
Ennek az tegnapelőtt Sókhoz szállott tábornak semmi hírit sem hallom azúlta, hanem most gyütt más dologban Újvárból egy strázsamester, tegnap délután indúlván, azt mondja: azon szigetben szállott, Sókon alól, az hol Bottyán volt; még túl esik az gútai hídon egy mérfőddel. Ebeczki az Tormásban volt.
Én holnap innenaz Ipoly és Garam közé szállók, hogy Fölséged parancsolatja szerént lehessen reflexióm az Duna-mellyékire is. Nincs commandónak emberem; az apró portás tesz, az mittesz.BárcsakBottyánjárhatna, de annak is csak Újvár volna azjele, Köbölkút, micsuda, másfelé, ha emlétem is — jobban nyög. Ifiabb kapitányokot kell elővennem; meg válik,mit tehet Vajdamostani próbájával.
Úgy látom, Újvárban elhitték: általmégyen az Dunán az német, kit kívánok nem hitetnem vélek, — ne csináljon remissiótbennek az hírnek változása! Az mely Csiba János hadnagy levelétaccludáltam vala tegnap Fölségednek, maga isbéérkezett, 4 rácz rabot hozott. Midőn Sókhoz szállott az
tábor, Moesouokuál kapták,alig hozhatták el; azok csak Új
vár megszállását mondják, Ócskáit 500 lovassal lenni, de igen szöknek közülök, — semmit semtudnakollyast.
Mérei, az ki adjutantja vala Fölségednek, most gyütt, már lahancz híre vala. Beszélli, miként csalták conferentiára az atyját, két atyjafiát, s többeket, és csak mcgrekesztették üköt, s már clefánti kalastrombanliadták el őköt, és igeuörö möst visszaszivárognának. Megválik, pátensemkit térít meg ? mert béküldte nekik. Azkóborlás nagy volt, kurucz, lahancz, slahancz, kurucz, — azminttetszik s hasznát látja. Andrási Pál odainenetelivel, elhiszem, megcsendesűlnek.
Nem tudom, Fölséges Uram, mire magyarázzam, csak ollyan negligens az elmém, félelem nélkül; nincsjófolyamotja dispositióimnak; talám Isten csudálatosképpen jónkra for
dítja dolgainkot, avagy mutare constituit fortunam, cujus consilio impares sumus. Légyen Isten akaratja! Már látom, spes nostra in Deo et trans-Danubianis locata manet; mert nem fordít már ez idín a franczia is rajtunk. Ezen új hithez iscsak úgy hízom én, mint azprogressusa lesz az ellenségnek.
Bizodalma ugyan van most még az vitizlii népnek, de csak abban, hogy nem gyün. Soha bizony Otlik Uramot úgy nem óhajtottam, mint most. — Ezeket kívántam alázatossan tudtára adnom Fölségednek. Maradván
Fölségednek
alázatos hív szolgája G. B. Mi k 1 ó s m. k.
(Eredeti, háromnegyed íven, negyedrétben, s. k., részenként titkos jegyekkel.)
95.
Zsembernél, 9. 7-bris 1708.
FölségesFejedelem!
Kegyelmes Uram!
Másiklevelemet midőn el akarnám küldönem, veszem Fölséged tegnapi méltóságoslevelét. Antal Úrnak való írás copiája elmaradt, hanem valami Rassan nevő embernek complemeutumos levelevau Constantinápolybúl; nem tudom,
70
kicsuda? íme, Kegyelmes Uram, Momezán levelét is meg-küldtem; azért haragszom mái- én, Torsi (Torcy *) Uram még csúfot űz. Igazán, meg tudnék arra felelni, ha mernék; de nem isírok addig váloszt neki, míg Fölséged tetszését nem veszem iránta.
Szemerét, Fölséges Uram, csak holnap vagy holnapután is elszöktetlieteni innen, de előhb dolgot kell adnom az jász
nak, mertaz iselmegyen.
Füleden ugyanmegfogta valamely sajkának az fülét; de talám jó lenne a híával hacsak egyet is fordúlni ott a révek körül valakinek, csak hírire nézve is.
Otlik Uram levelét vettem Szent-Péterrűl, még mikor Lőcse felé indúlt feleségestül, az szepesi tolvajokellen, akkor imaginálta vala ő Kegyelme magának: Ocskaibúl praecur-sortcsinálnak az Imperiumra; de egy nyommá sem bocsát-ták, feleségét Vöröskőben vitték.
Zsoluárúl veszem de dato 31. költ levelét az Nemes Trencsén vármegyének; még nem isírja, hogy félne, hanem az díca-pénzrűl, instál azólta penig semmi ellenkezőt onnan nem hallottam. Küldtem vizsgálóban is, de még oda vaunak;
hanemmost hol jár Otlik Uram? nem tudom, hiszem, azon okbúi van csak addig orderezve Andrási Uram.
Az ellenségről ezen szempillantásban veszem levelét Ebeczkinek, és Bertóti Uramnak; ugyan csudállom rakéta- hányásit, hanemha Komáromból is s innenis hertelen akar
nának kicsapni két felül, hogy az újvári marhát elnyerhessék.
Igazán irom, FölségesUram, én sem capiálhatom, mit akar ? Azértcsak quasi attentus nézem távolrúl.
Az erdélyiek, csak elhiszem, mennél későbben respirál- nak: annálinkább desperálnak. Nékem is ír Károli Uram; haragszik, hogy megvertek bennünköt, — mintha keresve akartuk volna! Hogy miért nem fogadjuk az együgyűek tanácsát? etc.
Pauer, **) Fölséges Uram, igen emberséges ember: de
*)Col bért, marquis de Torcy, XIV. Lajos külügyministere.
**) Paur Ferencz, az elbetegesedett b. Luzsinszky Sándor ezredé
nek alezredese, s később — Luzsinszky halála után — ezredese. Vitéz főtiszt. Kombánynál súlyos sebeket kapott.
az regimentet nem csinál össze, — szóllani sem tud jólvélek;
commandírozni jó, de bizony ő azt inhis diebus össze nem szedi. Énnemkívánok inhaereálnom Révainak,*) de Paur ér
deme továbbra is érhet contentumot. Inkább kellenék Otlik Uramnak adni azon regimentet, lia akarná, és arra menve fel
szedhetné ; mertRévairaén még nem transferáltam, semmit sem is jelentettem másnak, hanem Otlik Uramnak írtam: kit javallana ? s ő Kegyelme isaztjavallottá; de talám magát is fogná javallaui, s bizony,jó isvolna. De Luzsinszkit hacsak Otlik Uram kézre keréti, nem tehetem én szerét. Andrásinak sógora, nem tudom, hanem fogna-í udvariassabbau hozzá ? Le
szenugyan gondom reája, az mint lehet.
Prileszkiék ide minek gyünnek, Fölséges Uram? Hi
szem, innen is hátrább szaladnak az emberek, és semmi egyéb dispositjót én nem teszek, hanem Nemes Gömör vármegyét rendeltem retirádának, hogy in sortem contingentis onnan ali- mentáltassanak, kire Generális-Commissarius Uram adja az assignatiókot. Azoknak több kell, elhiszem; de hiszem, ha Beszterczén meg nem maradhat: másutt sem faluz. Megment Isten ez ideinettííl, az mint látom, mert igen csendessenmú
likaz java ideinek. — Ezzel Fölséged kegyelmességében aján
lom magamot.
Fölségednek
alázatos hív szolgája G. B. Miklós m. k.
Fölséges Kegyelmes Uram! Alázatossan követem Föl ségedet, feleségem levelét **) mérészlem megküldenem Fölsé gednek.
Kegyelmes Uram! Most akada élőmben Antal Urnák írott Fölségedlevelének páriája. Azt látom, Balogh (Adám) Uram fog igen disgustáltatni: mert előbb neveztetik Kisfa-ludi (László, t. i. brigadérosúl;) penig Antal kétszer is írt:
*) Ifj. b. Révay Mihály, gr. Eszterliázy Antal dragonyosinak alezre
dese. 1708 végén labanczczá lett.
**) Értsd: «feleségemnek szóló levelemet*, — t. i.
továbbittatás végett.
72
9 azért gyütt egyedüláltal Kisfaludi, hogy praeripiálja Adám előtt az pálmát,kit az Istenértne engedjek. Ezt lehet még moderálni az decretumokáltal, Fölséges Uram.
(Eredeti, egy íven, negyedrétben, 8. k. ; nehány szó czifrákkal.) 96.
Szakállos, 11. 7-bris 11. noc
tis, 1708.
Fölséges Fejedelem! Kegyelmes Uram!
Alázatossanvettem Fölséged tegnap költ írását, kibűi az Senatusnak bölcs elmélkedését olvasván Fölséged méltósá- ságos személyje iránt, és az ideki s erdélyi constitutiókhoz való operatiókiránt, kire,—igazán megvallom, — ba sok szó
val kellene, sem írhatnék egyebetaz approbatiónál; csakadná az én Istenem, hogy az sok selenne kevés had azcommen- dérozó tiszteinknek, és mutatnának offensát,*) kivel nagyon bátorodnék az ország itt is; mert az kassai obsidióbil it isigen leniálta az akkori(1706) Esztergámnak Fölséged által való megvétele, ésnem kis szerencse volt, hogy annak visszavételét Kassának felszabadítása nyomta el.
Most egészszen csak az tartja az emberekben az rcmen- séglelkét, hogy túl a Dunánjót hisznek.
Erdélyben való igyekezetit nem ösmérbetem az ellen
ségnek, noha magam is a végre jöttem idíbb az Dunához, — és SzemereLászló most is odajár maga Karváboz, mivel an nak innenső sánczát harmadnapja épéteni kezdette valaaz ellenség, egy úttal azt ellenzi, svizsgálódik is. Minden közhí
rek nemcsak az rácznak: de Haisternek megverésit birlelik;
hanem bizonyos Dunamelléki hajdúink gyüttek által, mondják, az német Fehérvárt megrakván éléssel, Pápának fordúlt, és Antal Úr az Szálán általment; körűlkerüli — hihető —az Bakont.
Az ellenségről ma oly hírem gyütt: valamely kézi gránátokkal rakott 30 szekere gyütt által Gútátúl sóki táborhoz, és az több szekerében is hajtatott és az ágyúk ) Itt főleg Károlyira czóloz, ki ekkor Erdélyben működik vala.
alá marhát, s embert is felesset. Ebeczki Uram megtért de nem próbálhatott, mert magam is tudom, hol fek
szik ; ott nincs haszna. Azt mondja, inkább hiszikiki, általme-gyen, az söprősi bídját Komáromhoz bocsáttatta, az győri puszta felől vetette meg; inkább hiszem : Haiszter azon gyün Gútához, mintsem ez arra menjen. Nem capiálhatom dol
gát: így tölteni ideit heverve az 60 mozsár mellett, hacsak az túlsó operatióktúl nem vár. Én már elküldtem háta megé mindenfelé, még az bécsi hidakhoz is; túl, Pozson táján jár szélt az kurucz,— ez csak nem mozdúl, bizony, Újvárt állja, mintaz vizsla! Ott benn ugyan igen pökik az markokot. Már én, KegyelmesUram, bizony mindent elkövetek, az mire ér
hetek,— de míg meg nem szállja, örömöst nem bolygatnám meg magamot.
Az erősségekről Fölséges Uram, eleget gondolkodtam már én; de én, hitemre, abban magamnak sem tudok taná csot adni. Könnyű bizony fönt hadni az áaj(/«-operation, mertnekem csak egy sincs.UrbánCzeller, Andrási ott vala hol Szepességen vannak, azmint Ottlik Uram írja; de Isten nem bocsátja annyira, mert majd az őszi idü is megtartóz tatja,az bányákkal megelégszik.
Nincs nagyobb elüttem, mint, hogy nem tudom, kinek higyjek ? Ma érkezett Bottyánrúl rósz szelem Ebeczki által, penig BottyánUram ma ment marháját látni és feleségéhez Szécsén felé, bagázsiástúl. Nemis kívántam volna Fölségedet ezzel is búsítanom, de mivel Ócskái kásájának az tarlóját is fújni kell: én bizony hitestisztet küldtem utánna 40 dragony- nyal, — hogy már katonákatkerget onnét, — az ki vigyázzon reá, s ha mit vészén észre, vigye Egerben. *) írtam ugyan magának is Bottyán Uramnak: mindgyárst gyűjön, kérem, mert az német szállja Újvárt,az minthogy nincs kire bíznom a commandót. Minapi hiti után nagy baj hinnem, s igen kívánommoderálnom, okot ne adjak reá! Nihil est evidens,
—de úgy veszténk el Ócskáit is.
♦) íme, ennyire vitte most már, Ocskay példája után, Bercsényit a puszta gyanú és félelem, Rákóczi egyik legérdemesebb és véglelielletéig htt tábornoka ellenében, noha, mint a következmények igazolák, tel
jesen alaptalanul.
74
Ócskáinak csak semmi böcsülleti, ki sem bocsátják különaz táborrúl, ma ishat katonája gyütt; már ellenkező
benis gratiát kértek, hát most! Papes Adámnak küldtem és még 4 kapitánnak gratiát, eleikben is mentek már portásink, hogy elhozzák.
Az békesség igén jó lesz, ba jó lesz; de addig mint húzzuk? igen jó azidein való gondolkodás. Énnekem már az iránt sem eszem, sem üdűm, mert nincs, látom, abban is tanács, — az ki adom-búl áll. Hanem gondolkodtam vala úgy: ha mi hadunknak lehetne téli quártélyja, az Hauz- mauszkhost mellé vagy 2 frtot szedne ki télen, s ne kérne semmit nyáron; kevesebb galibával telnék ki, és elhinni: nem lopjuk. Ahhoz, sem perceptor, semmi sem kén, egyéb az inquisitio és computusnál. Az recruttátaznemesség subrepar-tiálnámagára, az mennyit akarna. Portás-hajdú reviviscálna.
Mertmásmódon nem látom én, boldogúlásunk lehessen repa- ratiónkban hamar. Sok pénzt adtak? Elég van poltura most
is az cassában, de nem kel, méltán suspendálhatni az exac-tióját, azért ne angariáltassanak. De hiszem, az idei campa-niának vége ád még ezekben legjobb tanácsot. Necessitas et occasio,nagy két argumentum, kinek még mind várom én jó gyümölcsét Isten kegyelmébül, csak az francziazöldellenék már egyszer az Feketeerdőben, — de csak belévesz abban még az híre is!
Barsonwil meggyütt Újvárból, feit köti: meg nem száll ták ; igen haragudt, hogy vissza nem bocsáttám, én penig nem hiszem, még hoppot mondhassunk! Kimutatja már há rom-négy nap, avagy péntek majd. Alázatossan mindgyárst
megírom Fölségednek,és maradok Fölségednek
alázatos hív szolgája G. B. Miklós m. k.
Mikházinak ’*) hit ire kötöttem: Szécsínnek menjen, Boty-tyánra nézve. De nemfér fejembe !
^Eredeti,egy íven, negyedrétben, s. k.,a titkosabb részek chiffre-kkel írva.)
*) Ezen ezredes vala teliát a fönteinlitett «bites tiszt.
97. . Szakállosuál, 14. 7-bris 1708.
Fölséges Fejedelem! Kegyelmes Uram!
íme, micsudaleveleit veszem Otlik Uramnak, minthogy maga is úgy kívánja, együtt az acclusákkal megküldöttem Fölségednek. Azon papok dolgában nem tudtam jobbat cse lekednem, hanem pátensemet bocsáttám, és Huszár József Uram melléküldöttem magam catholicusexpeditorát pro in
quisitione, és két levelet küldtem, Andrási Pálnak szóllót, Otlik Uram kezéhez; az egyikben revocálom, az másikban committálom: ezen árvái papok motussát csendesétse, — ne láttassák az religio persecutiójának, ha Otlik Uram elégnek nem látja Huszár Józsefek által az inquisitiót; és ígyaztadja meg Otlik Uram leveleim közül, az melliket akaija. Sok az praedálás; az hegyekben szorultnemességet nem tarhatom labancznak, csendesétem, azmennyire lehet, már vissza is adat
tam némellyeknek. Ezen tűz, úgy hiszem, Isten kegyelmé
ből elaluszik már,az palocsai szerencse *) és Otlik Uram me netelével ; mert, az mint Giláni Adám is mondja: több rémü
lésttett Ócskái kutyasága, az ellenség hírinéi.Mednyánszki- hoz ment több 300 Ócskái katonájánál, s már az félelem bo- szúra kezdett fordulni: szidják Ócskáit, s ott hírrelik, az kit soha felőlenemhallottam,— hogy már az hóhér metszette valael egyik fülét,sigaz is,hogy fületlen, és hogy feleségé
nek testvéröcscsét megölvén (egykor,) Tömösvárott törökké lett vala, környűlmetéltetett, — nem csuda hát, ha hiti szegett !
Ennél váratlanjabb rósz következett volna már az Du
nántúl,az mint ezen acclusábúl megtetszik, **) kit Szluhának írnak, ki is azt írja: Bezerédit fogatta meg Antal, és már Földvárfelé viszikis. Itt az tisztek igen zúgolódnakellene,
*) T. i. a lengyel széleken toborzott császári gyülevész hadaknak Palocsa vára alatt Berthótjr Ferencz által lett szerencsés fölverése.
**) Ma már nincsen semmi melléklet.
76
s kívánták, hogyhozassam ide,s vagdalhassák összemagok, s adhortálnak az nagy élő Istenre: ne szen
vedjük példa nélkül!
Bottyán iránt, úgy látom, nascitur ridiculus mus, mert az simplicitásábúl engedte meg a protectiókotváltani, és ab-búl eredeti. Szálkái és Győri*} hadnagyoknak nem tudtuk holléteket jobb részivel seregeinek, — azis vala suspició; teg nap előgyüttek: cselédjeket késérték Szécsényenbelül, ad loca assignata. Magának (Bottyánnak) is vettem levelét: holnap elgyün; a híával optimo titulo est circumvallatus. Újvárban csak nagy az zelus az köbölkúti páterre, és Bottyán sógorára vala szó, azki tiszttartója vala, — bévitették Újvárban mind az kettőt, kiremagaiskértBottyán Uram : fogassammeg.**) Azszőgyéni páter hasonló eb-ember,azt már Gácsban küld tem, ezeket is, megírtam: küldjék ki, elküldem Egerben mind együtt. Otlik Uram üzent Szúnyogh Gáspár és Luzsinszki fe
lül***),— azokot is odaküldöm, mertnincs nekem sem üdüm semhelyemvigyáznom reájok.
Azellenségrűl még semmi bizonyos hírem. Már másfor mán próbáltam. Szent-Miklósit Újvárhoz, Gundenfingert Su-rán s Komjátifelé, Ilovai Mátyást Ulyésivel, azt Nyitra felül, Ürmín, Czabaj felül küldöttem, — az ki mit tehet, tegyen, s ha errejárna futrazsírossa: próbáljanak, összegyűlve egy ha
gyott helyen estve, s virradtig beállva.
Mind elmotoznak már, míg az ellenség directe ellenünk nem indúl. Van 18 regimentem: alig van öt—hatezer ember itt is, kinn is; két corpustcsak szaporátlan lesz csinálnom ;
Mind elmotoznak már, míg az ellenség directe ellenünk nem indúl. Van 18 regimentem: alig van öt—hatezer ember itt is, kinn is; két corpustcsak szaporátlan lesz csinálnom ;